Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

Akad, aki a tartós kánikulát napfürdőzésre használja ki,.. áSk ... akad viszont, aki másfajta fürdőre vágyva a szökőkútba is beugrik hűsölni. Nem is olyan régen még különcnek tartották azokat, akik komolyan vették a kü­lönböző ipari hulladékok új­rahasznosítását, a hatékony technológiák kidolgozását. Legalább is hagyományos hul­ladékfeldolgozás, a papír; a a fém, a textília kivételével szinte minden más új ötlet hajmeresztőnek tűnt sokak szemében, jobbik esetben is „csak” a környezetvédelmet szolgálták az ilyen kezdemé­nyezések. Az elhasználódott gumiabroncsokat is sokféle­képpen igyekeztek feldolgoz­ni vagy inkább eltüntetni, amíg az újrafutózás ötlete, technológiája, s egyáltalán gyakorlata ki nem nőtte magát egy fiatal iparággá. A ceglédi Téeszker, illetve az országos központ vezetői a nyolcvanas évek elején már jóval többet láttak a gépjár­művek elkopott abroncsainak felújításában. mint egyszerű hulladékcsökkentést. Megsej­tették, hogy jó üzleti lehető­ségeket kínál az új ipari te­vékenység, tekintélyes meny- nyiségű valutát lehet vele megtakarítani az országnak, s nem utolsósorban munkahe­lyeket teremtenek meghono­sításával. A ceglédi Téeszker gumifor­galmazási ágazatának vezető­jével, Marián Sándorral be­szélgettünk az új iparág vagy szolgáltatási tevékenység ki­alakításáról, eredményességé­ről. A Téeszker országos köz­pontja mellett működő önel­számoló egység, a műszaki szolgáltató központ javaslatá­ra hozták létre a gumifutózás hálózatát. Még 1982-től folya­matosan öt termelőszövetke­zetbe telepítettek ki tsz-tőke bevonásával újrafutózó gép­sorokat, amiket Olaszország­ból, az Amerikai Egyesült Ál­lamokból és az NSZK-hól vá­sároltak meg. Az akkoriban meghonosított technológia szerint úgymond válltól vállig futózták a gu­miköpenyeket, vagyis csak a futófelületet, egeszen 1986-ig. Ma mar létezik három olyan üzem is az országban, ahol a teljes gumiköpenyt egészen g peremig ujraíutózzák, eltün­tetve a régi, az eredeti már­kajelzéseket. Az így felújított gumik olyan márkaneveken jelennek meg a kereskedelem­ben, mint a Komfort vagy a Kentaurisz. A cegédi Téeszker a kecs­kemétivel és a budapestivel karöltve 1982-től kezdte el nagykereskedelmi áron felvá­sárolni a használt gumi­köpenyeket. Majd 1983. ja­nuár 1-jétől a ceglédiek önálló szerződéseket kötöttek felvá­sárlásra, illetve futózásra. A múlt évben 12 ezer autógumi futózására kötöttek megálla­podást, az idén Kábával 14 ezerre, amiből 8 ezer a sze­mélygépkocsira való gumi. A volumennek ez az emelkedése azonban megtévesztő, mert a lakossági fogyasztás megcsap­pant, s a karkasz (használt gumi) felvásárlásával egy ide­je kiskereskedők is igen ha­tékonyan foglalkoznak. Ez a konkurencia van már olyan jelentős, hogy a Téeszkert versenyre serkentse. Ám a felvásárlás és a futóz- tatás utáni értékesítés önma­gában még nem hozna nyere­séget, ezért a: eeglédi Téeszkei* olyan boltokat is nyitott, ahol a futózott gumit abroncsra szerelik, illetve centírozzák. Az anyabolt Kocséron nyílt meg öt évvel ezelőtt, Tápió- szelén 4, Cegléden 2, és Tisza- kécskén másfél éve. Idővel a gazdaságosságot úgy is igye­keztek növelni, hogy a boltok­ban dolgozók létszámát beépí­tették, így ma már valameny- nyi egységben csak egy-egy üzletvezetőt foglalkoztatnak. akik teljes körű szolgáltatást nyújtanak. Az egész ágazat­nak összesen öt dolgozója van, annak vezetőjével együtt. Aszódi László Antal Talán a piacok árulnak el legtöbbet egy település jele­néről.- a -,.-.r..'r Illatai, élénk színei, kavar­gásai mindig megmaradnak emlékeinkben. A mi virágos asztalokkal szegélyezett tarka piacunk útnak ered és jövő héttől új helyén kínálja por­tékáit. Milyen is volt ez a ma már kifürkészhetetlen idők óta itt álló gyümölcsös forgatag? Emlékezzenek azok. kiknek élete évtizedek óta egybefonódott ezzel a térrel, a bádogtetős fapultokkal, kedd és péntek reggelekkel. — Tizenkét éves korom óta f Július 14-én, csiitörtö- ^ kön 11 órakor, a ceglédi ^ autósmozi vetítővászná- nak építéséhez használt ^ állvány elbontása közben ^ Horváth Ferenc, a Monori C Építők Ipari Szövetkezete ? 52 éves betanított ácsa, 7 í méter magasból leesett. Dr. Petrik András adjunk­tustól, a ceglédi kórház trau­matológiai osztályának helyet­tes vezetőjétől érdeklődtünk. — Mi baja van a szeren­csétlenül járt embernek? — Több súlyos sérülést szenvedett: mindkét oldalon borda-, valamint gerinc- és sarokcsonttörést. Átmenetileg életveszélyben is volt. — Operálták is? — Még a baleset napján hasműtétet végeztünk nála. Sajnos a megpróbáltatásai nem érnek véget, mert szük­ség lesz újabb operációkra. — Elképzelhető, hogy e tra­gédiának maradandó követ­kezményei lehetnek? — Bármennyire nehéz ki­mondani, olyannyira elkép­zelhető, hogy feltehetően töb­bé nem végezheti e munkát. — Vajon ivott-e alkoholt? — Sajnos, igen. S ezt ő ma­ga is bevallotta. Persze ilyen­kor mindig azt állítják a sé­rültek, hogy a szesznek sem­mi köze nincs a balesethez. En azért mégis úgy érzem, hogy van némi összefüggés. — Várhatóan mennyi idő kell a felépüléséhez? — Körülbelül fél évig tart a gyógyulás, amikor talán azt mondhatjuk, hogy kialakult a végleges állapot. Ráadásul e törések többnyire nem gyó­gyulnak nyomtalanul. Egy baleset tanulságai Zuhanás az állvány magasából — Jobban van már a sé­rült? — Hát annyira, hogy az életveszély környékét elhagy­ta. De még vannak bőséggel gondjaink. Kocsis József (munkavédel­mi előadó): — Amikor meg­látogattuk a kórházban én többek között megkérdeztem tőle, hogy ivott-e alkoholt? Azt felelte: nem. Pedig az adjunktus úr azt mondta, hogy igen — válaszoltam. Er­re ő: honnan vette ezt az adjunktus?! Tőzsér László (ácsbrigád- vezető): — Hogy reggel ivott-e? Nekem senkit nincs jogom szondáztatni. Azt meg nem tudom megállapítani, hogy valakiben hány deci van. Nem otthonról jött. Hogy ennek mi az oka? Át­mulatott éjszaka vagy ... ? Major Antal (ács): — Ké­sett is. öreá vártunk. Azon a reggelen ugyanúgy vigyorgott és hülyéskedett, mint máskor. Egyébként, amikor ott vol­tunk a kórházban, a nővér is említette az alkoholos befo­lyásoltságot. Tőzsér László: — A Bandit bíztam meg a bontással, a Tónival ketten pedig hordtuk a ledobptt anyagot hátra. Mi­re észrevettem, a Feri fönt a vason... a legtetején. Kia­báltam. Feri! Gyere azonnal le! Nincs neked semmi ke­resnivalód a magasban. Ne csináld! Ott van a Bandi. Tíz ember tanú rá, azt mond­ta durván: Ne figyelmeztess! Tudom én, hogy mit kell csi­nálni ! Hagyj békén! Kreskó András (ács): — Én voltam legfölül, egyszer csak a fejem fölé ért. Hogy az is­tenbe vagy ott? Gyere le on­nan ! Többször figyelmeztet­tem én is. Szinte nem mer­tem felnézni. Rab István (lakatosbrigád- vezető): — Ez a baleset sze­rintem azért következett be, mert ő egyedül erősködött. Még nem volt fönt, amikor a Tőzsér Laci figyelmeztette, hogy ne menjen fel. Ám mi­re a brigád vezetője felkötötte a szögtáskát, akkorra ő már gyorsan feliszkolt az állásra és elkezdett bontani. A Laci kiabált vele. A végén azt mondta: ha már felmentéi, maradj ott a Bandi mellett, és inkább segíts neki! Na, ő nem segített. A negyedik ál­lást csinálta, tulajdonképpen előrebontott. Megfogta a lét­rát, csak nem függőlegesen eresztette le, hanem ferdén lökte. Ugye, én kis erős, majd ledobom. A feje bennmaradt az utolsó mezőben és a létra tarkón vágta. El akarta kapni a pallót, de az nem sikerült és úgy zuhant le. — Hogy érzi magát? — kér­dezem a sérültet. — Most már valamivel job­ban. — Mennyire emlékszik visz- sza, hogy mi történt? — Kicsit korábban érkez­tünk. A vasszerelők végeztek. A festők még dolgoztak, azt mondták, körülbelül egy óra múlva lehet bontani az áll­ványt. Ott heverésztünk a fü- vön. Majd a festők szóltak, na, fiúk, készen vagyunk. Sürgős, mert vetíteni akarnak. A kollégám felment az áll­vány egyik, én meg a másik végén. Ketten lent maradtak. Szedtük a pallókat. Két négy­zetméterest leengedtem. A harmadik beleakadt valamim­be, megszaladt és lehozott. Ott feküdtem. A többire már nem emlékszem. — ön szerint, mi volt a baleset oka? — A hirtelen hajsza, a kapkodás. Amikor idejöttünk, mindent egyetlen óra alatt akartak megcsináltatni. — Ügy hallottam, hogy al­koholt fogyasztott... ? — Nem igaz, ez csak szö­vegelés. — Gondolt-e arra, hogy mit fog csinálni, ha nem dol­gozhat ebben a szakmában? — Ezen még nem töpreng­tem. Remélem, hogy vissza­kerülök az ácsokhoz. Ameny- nyiben nem mehetek a ma­gasba. a földön dolgozok. A kollégáim meglátogattak. A főnökeim biztattak ... Fehér Ferenc szinte minden hetipiacot if töltöttem. Ez pedig nagy idő. mert már elmúltam nyolcvan­három is — meséli Nyújtó Benőné. — Nagy. kosarakkal hoztam a vajat, túrót, tejfölt, s hamar el is fogyott minden Két órakor keltem, s mire hajnalodott, már itt voltam, pedig de sok sarat kellett ta­posni a Bán-dűlőtől idáig. Most csak hagymát árulok, én termeltem a kertemben. Van már minden a boltokban, nem értenék, hogy mit akarok a vajjal. Csak bírjam még, mert nem tudom, hogy mi lesz a kis földdel, a piaccal... Bő kék szoknyái zsebéből veszi elő a lealkudott virág árát Hábel Mártonná. Szívesebben maradtunk vol­na itt, de nem kérdezték. Majd az út szélén fognak árulni, akiknek nem jut hely. mert az szűkösebb lesz, mint itt volt, és milyen sokba ke­rült, nyugdíjasotthon kellett volna inkább. Lenke nénit itt, az első asz­talnál szinte mindenki ismeri. Érdes hangja, árutól roska- dó asztala elválaszthatatlan színfoltja a piacnak, öt fag­gatom, meséljen első itteni él­ményeiről. — Viszem a férjem és a fiam sírjára — mondja. — Mindig végigjárom az egészet, ott vásárolok, ahol a legol­csóbb. Egy forint is számít, pénzverde kellene. Ha elköltö­zik a piaQj. nem jövök, meg sem találnám... — teszi hoz­zá. — Bizony előfordult az el­múlt ötven évben, hogy nem vették a virágot, ki kellett dobni — szólal meg Jankovics Mihályné. — Egyszer meg a vihar fölborította az asztalo­kat a vödrökkel, és néhol fel­szaggatta a tetőket is. Futott mindenki, ahogy a lába bírta. Az új helyen majd elszárad minden, sehol egy fa, egy árnyékot adó házfal. Jobb lett volna, ha inkább ezt újítják fel. Kérdezze meg Vasas Fe- rencnét, majd ő elmondja jobban. — Felemelték az asztaldíjat hatvanról száz forintra ha­vonta, és most már az egé­szet ki kell fizetni egy évre, pedig télen nem árulunk — magyarázza. — Gyermekkorom óta áru­lok, még a szüleimtől tanul­tam a fortélyát. Itt nőttem fel a placcon. 1934-ben piros pünkösd napján, szombaton esküdtem, de már kedden kí­náltam a portékát. Sajnos, az egész fiatalságom erre ment, itt éltem és itt öregedtem meg ládák, gyümölcsök és ve­vők közt, a ceglédi piacon. Zimonyi Zita KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Há­lás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, jó szomszédoknak, ismerősöknek, akik szeretett édesanyánk, nagy­mamánk, dédmamánk, testvérünk ÖZV. TÓTH JÓZSEFNE szül. Faj­ka Rozália temetésén megjelentek, részvétükkel mély gyászunkban osztoztak, sírjára a szeretet virá­gait elhelyezték. Külön mondunk köszönetét a TÜZÉP Vállalat ve­zetőségének és dolgozóinak a kül­dött koszorúkért. A GYÁSZOLÓ CSALAD. köszönetnyilvánítás. Fáj a szívünk, hogy drága jó férjem édesapánk, nagyapánk POMOZI LAJOS türelemmel viselt, súlyos szenvedés után örökre eltávozott és itthagyott bennünket. Köszön­jük a Ceglédi kórház II. számú belosztálya orvosainak és nővérei­nek, hogy szerető gondoskodással tudásuk legjavát adva harcoltak életéért és enyhítették nagy fáj­dalmát. Egyben köszönöm körze­ti orvosainak is a sok türelmet és gyógyítást. Köszönjük mindazok­nak a rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, a kedves jó szomszédoknak, a lakóközösség­nek, ismerősöknek, akik a teme­tésen megjelentek virággal és tá­viratokkal igyekeztek mérhetet- en gyászunkban osztozni. ÖZV.* POMOZI LAJOSNÉ, fia, menye, unokái. köszönetnyilvánítás. Ez­úton mondok hálás köszönetét mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, jó szomszédoknak és munkatársaknak, akik a legdrá­gább férj, testvér, keresztapa MAGONY ISTVÁN elhunyta alkal­mából temetésén részt vettek mély gyászomban részvétükkel osztoz­ni igyekeztek, sírjára a szeretet és a megemlékezés virágait he­lyezték. Külön köszönetét mondok az 5. Sz. Építőipar vezetőségének és volt munkatársainak, valamint a K. Konzervgyár ceglédi gyár­egység Kamocsainé állandó dél­előttös, Magonyné kiszerelő vala­mint Irsa-Pilisi műszakoknak a küldött koszorúkért és mindazok­nak, akik személyesen vagy távi­ratban fejezték ki együttérző részvétüket. GYÁSZOLÓ FELESE­GE. MAGONY ISTVANNÉ. köszönetnyilvánítás. Kö­szönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szom­szédoknak, munkatársaknak és jő barátnak, akik a szeretett jó férj, édesapa, nagyapa, testvér, BARA- BASI JÁNOS temetésén részt vet­tek öt utolsó útjára elkísérték, sír­jára koszorút, csokrot helyeztek vagy táviratban fejezték ki rész­vétüket. Külön köszönetét mon­dunk a II Belgyógyászat orvosai­nak, ápolóinak. A GYÁSZOLÓ CSALAD. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Há­lás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, szom­szédoknak, ismerősöknek, akik szeretett halottunk ID. KOZMA ANDRÄSNE szül. Zsengellér Karo- lin temetésén megjelentek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek, személyesen részvétükkel vagy táviratban gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A GYÁSZOLÓ CSA­LÁD. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlapi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1 ‘ ......................- ............ 1 1 ■■ ............. " — -ni ■ X XXII. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM 1988. JÚLIUS 30., SZOMBAT Búcsú a piactól Elköltözik a tarka forgatag Mi lesz a karkaszból? Ismét kocsira kerülhet Vizek partján Kánikulában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents