Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
4 %P£ítian 1988. JULIUS 4.. HÉTFŐ Elővásárlásra ösztönöznek Már szeptemberre készülnek — Mit is jelent ez a mozaikszó? . A PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalat kapuja előtt állunk. A kérdezett a meglepetéstől hirtelen szóhoz sem tud jutni. — Ejnye no! Mit'is? Látja? Itt dolgozom vagy húsz éve és nem tudom. Már any- nyira átment a köztudatba ez a rövidítés, hogy másra nem is gondolunk. — Papírértékesítő lehet talán? — Ha azzal foglalkozunk, az első szó bizonyosan az. Papírhegyek között A Budapestet és Pest megyét iskolaszerekkel, papírfélékkel ellátó vállalatnál, ahol a legszebb tapétákat, a legjobb csomagoló-ragasztókat kereshetjük, ahol ezekből hegyek halmozódnak — a felelősség sem kicsi. Náluk csapódik le, ha a boltokban hiába keressük a papír zsebkendőt, a szalvétát, a jó minőségű tollat, noteszt. Pedig beszerezni sem könnyű ezeket manapság. A környékbeli falvak lakosságának mindenesetre jól jött, hogy Fótra telepítették a szolgáltató-, áruelosztó központot, amely körülbelül 120 embernek munkát ad., Az utóbbi időben jól alakultak a keresetek is. Az 1985. évi 55 ezer forinthoz képesít a múlt évi 77 ezerre nőtt átlagosan. — Ezzel együtt — mondja Bencsik József raktárigazgató — nőtt a termelékenység, fegyelmezettebb, szakmailag felkészültebb a kollektíva, ami a nyereség növelésében is szerepet játszik. Hiszen Foton az 1985. évi 25 millióhoz képest tavaly 57 millió forintra erpelkedett a nyereség. A tervhez képest kedvezően alakulnak az idei számok is. Ilyen1 háttér előtt már olyan gesztusokat is megengedhet magának a vállalat, mint amilyenre nemrégiben került sor a Fóti Gyermekvárosban. Az idén kezdő, leendő első osztályosok közül vagy negyven gyereket táskával, füzet- és írókészlettel együtt indítottak útnak. PIERT-akció Papírhegyek a PIÉRT fóti raktárházában (Vimola Károly felvétele) — Milyen indítékok késztetik önöket erre — kérdeztem az esemény előtti készülődés órájában az igazgatót, aki egy akció céljáról tájékoztatott. Az elnevezése: PI ÉRT az iskolákért, A lényege és oka az, hogy minden megyében közel ezerötszáz forint értékű, teljes felszereléssel látnak el egy hátrányos helyzetű gyerekcsoportot. Enyhítve ezzel sok szülő gondján, könnyítve sok kis gyerek kezdő lépéseit, mivel az általános forgalmi adó bevezetése óta igen megemelkedtek az iskolaszerek költségei, de ugyanakkor a költségvetési intézmények bevételei a régi szinten maradtak. Nincs tehát miből segíteniük. — Ilyen költségvetési intézmény a gyermekváros is — teszi hozzá az igazgató, aki tájékozottan beszél az ottani gondokról. — Éppen ezért szeretnénk, ha nem éreznék meg a kedvezőtlen változásokat, s ugyanazon a szinten gondoskodhatnának az elsősökről, mint azelőtt. A tanszerei!átásnak az a része, ami a PIÉRT-re tartozik — a tájékoztató szerint —, ha lehet, inkább jobb lesz, mint eddig volt. Először is a sorba állásoktól szeretnénk megkímélni a bevásárló szülőket. Az egyenletes, kiegyensúlyozott kiszolgálás feltételeit már a tavasszal előkészítették. Kedvezményekkel is ösztönzik a korai vásárlásokat. Július 25—26 között úgynevezett előszezon-akciók lebonyolítására kerül sor. Ilyen programokat terveznek a saját boltjaikban is. Pest megye területén először Foton rendeztek ilyet, s a vevők között egy személyi számítógépet sorsoltak ki. Sor kerül dunakeszi iskolákra és más oktatási intézményekre. Mindez többletmunka és magasabb színvonalú kereskedelmi tevékenység. Annak ellenére, hogy az idén nyugodtan hivatkozhattak volna olyan terhekre, melyek azelőtt ismeretlenek voltak. Keresleti helyzet Az általános forgalmi adó bevezetésével megszaporodtak az adminisztrációs feladatok, elhalkult az úgynevezett inproduktív létszám csökkentése mellett érvelők hangja sok vállalatnál. Igaz is. Más az óhaj, más a realitás. A raktárházban, ha nem is emelték a hivatali létszámot, csökkentésről szó sem lehetett. Sőt! Megértéssel és köszönettel fogadhatták a kollégáknak az igyekezetét, hogy az új számlázási rend, az új árkartonok bevezetése után zökkenőmentesen átállhattak, miközben szerteágazóbb és nehezebb, több munkát adó lett az ügyvitel, túl kellett terhelni feladatokkal az embereket. A számítógép ezen a gondon csak februártól enyhített, a programozást akadályozta az időzavar., Nehéz fél esztendő után tudtak csak fellélegezni. Ügy, hogy valaminek a szorítását ezután is mindig érzik, mivel az életben nincsenek stabilan kiegyensúlyozott állapotok. Derülünk azon, ami sokaknak komoly fejtörést okozott az első negyedévben. Kevés volt az egészségügyi papír. Amit a boltokba küldtek, azt az élelmesebb emberek gyorsan felvásárolták. Ebből ma hegyek tornyosulnak a raktárban. Ugyanilyen hiánycikk volt az író-nyomó papír, a papír zsebkendő, mely utóbbival ezután is lehetnek — sót, itt- ott vannak — gondjaink. Apró cikkek, de bosszantó tudatunkban a tollak, betétek különféle fajtáinak hiánya. Ez a probléma a gyártóknál alap- anyaghiányra vezethető visz- sza. Tőkés importból érkezne, de nem jön a műanyag ragasztószalag. Enyhült a tervezőknek nélkülözhetetlen pausz- papírhiány, de az sincs rendszeresen. — Vagyis a kínálati piac keresletivé változott — foglalja össze Bencsik József igazgató, aki azt ígéri: mindent megtesznek, ami megtehető. hogy ne szenvedjünk hiányt etekből a használati tárgyakból, munkaeszközökből sem. A nyári szezon jó híre. hogy a hazai és külföldi gyártmányú tapéták széles választékát sikerült beszerezniük. Ezeket mielőbb a boltokba juttatják. K. T. I. Egészséges falu, egészséges közösség Még a huszonnegyedik órában Felröppent a híre megyére, országra szólóan a közelmúltban, hogy Zsámbékon településmodellt dolgoztak ki a hosszú távú egészségmegőrzési program megvalósítására. A dolog azonban korábban kezdődött. Hitem szerint azzal, hogy akadt ott egy orvos, aki többet akart tenni annál, mint amennyi a hivatalosan megszabott teendője. Hisz abban, hogy vannak bizonyos betegségek, melyek kialakulására és gyógyítására az ember, a beteg társadalmi-szociális környezetének erős a befolyása. — Nem én találtam ki — szabadkozott dr. Fodor Miklós körzeti főorvos. — Az egyetemen tanítják, ám a fiatal hallgató legyint rá, tudja, rengeteg dolga lesz a gyógyítással. Valóban az az orvos dolga. Azonban körzeti orvos korában — ha igazán odafigyel — felismeri, hogy nem feltétlenül „tűzoltó” módjára kell gyógyítania. 1985-ben részt vettem az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szemináriumán Alma-Atában. Ott egyértelműen megérlelődött bennem, hogy a helyi alapellátásról vallott — megelőzés, szűrés, gondozás — fogalmainkat erőteljesen át kell alakítanunk. Aki jól csinálja, annak sem jobbak az eredményei, mint másutt. Pedig húsz éve odafigyelünk ezekre, közben korszerűsödtek a gyógyszerek, a gyógyítás eszközei Út menti piackutatás Ismét megjelentek a gyümölcsárusok az utak mentén, többek között a 2-es út mellett is. Dunakeszi és Göd között álltam meg, gondolván, hogy egy őstermelőtől lényegesen olcsóbban vásárolhatok paprikát, paradicsomot, esetleg epret is ... Nem volt ugyan lényegesen olcsóbb, mint a piacokon, de azért csak nem tudtam megállni: megvettem az epret. Ahogy mentem vissza a kocsihoz, autóbusz lassított mellettem, már menet közben kinyílt első ajtóval, — Mennyi az eper? — szóit ki a vezető. Megmondtam. A sofőr, úgy látszik, megfelelőnek találta az árat, mert az út szélére húzódott járművével és leállt. Kiszállt, ment epret venni... — nos is. Vannak azonban bizonyos betegségek, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk a szűkebb-tágabb társadalmi közeg — a család, a lakó- és munkahely — együttműködése nélkül. Változó életmód öntevékenyen 1984-ben egy általános nagy szűrővizsgálatot végeztek el Zsámbékon a 18-tól 70 éves korú lakosság körében. A felnőtt korúak kétharmada, 2700 ember jelent meg a vizsgálatokon. Megdöbbentő eredményre jutottak, Az ismert országos átlagnál magasabb volt a cukorbetegek száma. Minden negyedik embernek — a fiataloknak is! — magas volt a vérnyomása. A lakosok egyötödének jelentős volt a testsúlyfölöslege. Ez utóbbi már a 20-30 éves korúakra is jellemző. A hipertóniás tünetek a 30-40 évesek körében, a diabetes átlagértékek a 40-50 év közöttieknél voltak kórosak. A 40 éven aluliak halálozási aránya is ijesztő: 1986-ban húsz fölött volt az említett betegségek, valamint az infarktus, az érrendszeri elégtelenségek következtében. Nyilvánvaló — mondta Fodor főorvos, —, hogy az életmódi rizikófaktorok olyan halmozódásáról van szó, amelyekkel szemben a medicina hagyományos eszközeivel nem vehetik fel sikerrel a versenyt. Ha életvitelünkkel szembeszegülünk, bizony az orvostudomány tehetetlen! Egy nagyGombó Pál: U löt arom a ázere M ár a harmadik tárcsázásra kicsengett a telefon, de mással beszéltet jelzett. Akkor aztán a tizennyolcadik tárcsázásra fel is vették a kagylót, bele is szóltak és sőt pláne még fel is vették a rendelést, megígérték, hogy holnap reggel kilenc és este nyolc között kijön a szerelő és megjavítja a hibát. Most tehát itthon ülök és várom a szerelőt, ezt a munkahelyemen is tudják, azt mondták, ki se írassam magam erre az egy napra, majd ledolgozom szombaton, csak üljek otthon és várjam a szerelőt. Tehát ülök otthon és várom a szerelőt. Közben dúdolok. Kiskomárom, Nagykomá- rom, barna szeretőmet várom. Már jöhetne, mái- kilenc óra múlt, menjek ki a ház elé? Nem megyek ki a ház elé, mert esetleg csak este nyolcra jön és különben is, honnan tudom, hogy ő a szerelő, persze kocsival fog jönni, benne lesznek az alkatrészek, meg a szerszámod is, de hogy az autó saját Trabantja lesz-e, vagy vállalati szerviz-kisautó- busz, azt nem tudhatom. Bár inkább kisautóbusz lesz, mert a mai szerelő az nem jár egyedül, kettesével jön, mert egy munka az két jatt, ugyebár. Mennyi legyen a jatt? Azt mondják, úgy kábé a számla kétszerese, ha ketten jönnek .teszem azt, akkor netán kétszer kétszerese. Kétszer kettő négy, komámasszony hová mégy, nem megyek én messzire, csak a világ végire. Persze én nem lakom a világ végén, csak itt a Kisasszony utcában, de a szerelő az maga csinálja az útvonalát, reggel megkapja, aztán beosztja, hogy erről jön arra, vagy arról jön erre, ezért is jelentkezik reggel kilenc és este nyolc óra között. Mindenesetre addig is hallgatom a rádiót. Azt mondja, hogy a demokratikus folyamat szép példájaként megalakult a Józan Élet Híveinek Egyesülete, amely nem bürokratikusán küzd majd az alkoholizmus ellen, hanem a mértékletességet tűzte ki zászlajára, és természetes ön- tevékenység vezérli. Na ez más, ez nem fogja kitiltani az alkoholt az üzletekből reggel, hogy kénytelenek legyenek megvenni előző este, hanem a dolgozók magánbölcsességével megtalálja a dolgok nyitját. Mi a dolgok természete, nyitja? Isten tudja, hogy miért, de azt dúdolom, hogy bort megissza magyar ember, jól teszi, tőle senki e jogát el nem veszi. De ettől még nem jön a szerelő, felhívom őket, tárcsázok, hívom, csak búg, újra hívom, Újra búg, újra egyfolytában búg, be kéne telefonálni a nullaháromnak, onnan is kéne egy szerelő, egyelőre nem próbálkozom, bort megissza magyar ember... De nem csak a bort immáron, a sört Is, lám kivirágzott a ligetben a bajor királyi söriszoda, a Kazimir is azt nyilatkozta, hogy zavarja az előadásokat a muzsika. Na jó, sörhasa lesz a magyar embernek, tőle senki e jogát el nem veszi, hacsak nem eszik müzlit, mert a tévében látni, hogy aki nem eszik müzlit, az pocakos, aki viszont eszik, az fotómodell. Ezek szerint a fotómodellek nem sört isznak, legföljebb konyakot vagy egyéb röviditalokat. Amerikai filmekben látták, hogy ez a módi. Netán a szerelők is, ki kéne készíteni egy-két pohárkával a szerelőknek is, ha lenne, de nincs és most már el sem mehetek venni, mert esetleg éppen akkor jönnek, amikor én sorban állok a közértben vodkáért,, mert röviditalt nemcsak fotómodellek isznak, hanem jó magyar emberek is, úgy cirka világelsők vagyunk tömény alkoholban is, lehagyjuk a svédeket és a svájciakat is, pedig azoknak nincs államadósságuk. Nekünk van, ami baj, mert a tőkések kamatokat is kérnek tőlünk, ki gondolta volna, de ha mégis így van, akkor felvesszük a kölcsönt, hogy fizethessük belőle a kölcsönök kamatait.. A szerelő csak késik, a telefon végre ki- csöng, azt mondják, ha azt mondták, hogy jön, akkor jönni fog a nagyszerű szerelő. Hacsak, gondolom, nem iszik, mert az ivás nemzeti átok, biztos itt kínálják őket, ott kínálják őket, persze hogy késnek. De ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség, már alakul az öntevékeny társadalmi józan élet egyesület, hát nem? Na jó, vegyük elő addig is az újságot. Az áll benne: borárcsökkenés. És richtig, Kéce- Ien a bor árát átlag tíz forinttal csökkentik, nem a gvermekru bakét, azokat nem Récéién gyártják, sem a szendvicsekét, azok kenyérből és húsból vannak, amik külön-kü- lön is drágulnak, együtt meg pláne. De így is, azt írja az újság, a várható forgalmat figyelembe véve ez 10 millió forint megtakarítást jelent a vásárlóknak 1988-ban. Hurrá, tízmilió litert olcsóbban ihat a magyar ember a józan életért folytatott társadalmi harc keretében. C söngetnek. Jönnek a szerelők ketten. Megjavítják a hibás alkatrészt, a szán- la alig 500 forint, adok ezer forint jattot, ezt megköszönik, meg is érdemlik, még alig van déli egy óra. feketét nem kérnek, inkább egy-két szendvicset, mert megéheztek, ugyebár a jó munkához kell az erőnlét, inkább, gondolom, kértek volna borravalót, akkor spórolhattam volna literenként tíz forintot. község lakosságának egészségéért felelős orvos lelkiismerete nem viselhette el az országos átlagnál is rosszabb tapasztalatokat, illetve azok következményeit. A közösség tagjainak felelősségérzetére apellálva képzelte el a cselekvési programot ahhoz, hogy kialakulhasson az életmódbeli változás. Segítségül jött — egyáltalán nem véletlenül! — a kormányszintű, országos hosszú távú egészségmegőrzési program, amely kedvezően hatott törekvéseik kiszélesítésére, s reményt adott az anyagi segítségre. Meg is pályázták modelljükkel, mozgalmukkal az országos egészségvédelmi alapból való részesedést. Döntés még nem született, viszont kaptak egy biztató hangú miniszteri levelet szándékaik megvalósításához. A zsámbéki tanácstagi testület, amikor meghirdette a programot, egyidejűleg hosszú távra kötelezettséget vállalt a feltételek megteremtésére. A továbbiak már a lakossággal, a helyi gazdálkodó szervek együttműködésével történnek. Rizikókfubok — Mindenekelőtt az ifjúságot akarjuk megnyerni —. folytatta Fodor doktor. — És az úgynevezett példaadó csoportokat. egészségügyieket, pedagógusokat. társadalmi szerveket. S hogy éppen nálunk működik egy pedagógusképző intézet, ez akkora lehetőség, amelyet nem szabad kihagyni, élni kell vele, mert hosszú távra teremthet hatást, s nemcsak a mi nagyközségünkben. Hiszen felhívásunk Pest megye — és mint az azóta érkezett érdeklődések tanúsítják — az ország érdekközösségeihez is szól. A mi modellünk — amit bárkinek rendelkezésére bocsátunk — alapján kidolgozhatják a maguk kommunális, földrajzi, településszerkezeti és egyéb adottságaik szerinti egészségmegőrző receptjét. Zsámbékon megalakult egy társadalmi testület, amely összefogja, irányítja a helvi mozgalmat. Ennek fontos része, hogy a két közművelődési intézmény, a helyi és a társközségi, a toki művelődési ház is magáénak tekinti a propagandáját, s helyet ad a rendezvényeknek. Kedvezőek az adottságok is; sportpályák, uszoda, s a hagyományos heti kétszeri „FutaZsámbék”-mozgalom. De tovább szélesítik; kondicionáló termet rendeznek be, futópályát alakítanak ki. Úgynevezett rizikóklubok, öntevékeny társadalmi csoportok létrehozását tervezik, az alkoholizmus ellen, a dohány- zásról leszoktatás, az egészsé* ges táplálkozás stb. jegyében. Párhuzamosan a családgondozással. Elképzeléseiket szolgálja majd például a dohányzásról leszoktató kurzus, a főzőtanfolyam, amelyet kötelezővé tesznek az élelmezésve- zetőknek, szakácsoknak, a köz- étkeztetés dolgozóinak. Vannak már biztató jelei, eredményei törekvéseik meg- valósíthatóságának: öntevékenyen szerveződnek a volt alkoholbetegek, divat lett a futás esténként és kelendőek az ABC-ben az egészséges táplálkozás nyersanyagai, illetve az ilyen kész- vagy félkész termékek. Kezdeményezők — Kérdezték már tőlem, van-e igény az ilyesmi iránt nagyközségünkben — mondta Zink Imre tanácselnök. — Amikor a Zsámbéki szombatokat, meg a majálist elsőként szerveztük, természetesen nem jött hozzánk Kiss Pista, sem Nagy Jóska bácsi, hogy ugyan csináljanak már ilyen-olyan rendezvényt. Ügy érzem, most, az elrettentő tények mutatta huszonnegyedik órában is hiába várnánk, és nem. is szabad megvárnunk, hogy a tanácsháza előtt sorba álljanak az egészségvédő-megőrző intézkedéseket követelve. Az a dolgunk, hogy kezdeményezzünk és lépjünk, cselekedjünk ennek érdekében.. Kádár Edit
