Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

4 %P£ítian 1988. JULIUS 4.. HÉTFŐ Elővásárlásra ösztönöznek Már szeptemberre készülnek — Mit is jelent ez a mo­zaikszó? . A PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalat kapuja előtt állunk. A kérdezett a meglepetéstől hirtelen szóhoz sem tud jutni. — Ejnye no! Mit'is? Lát­ja? Itt dolgozom vagy húsz éve és nem tudom. Már any- nyira átment a köztudatba ez a rövidítés, hogy másra nem is gondolunk. — Papírértékesítő lehet ta­lán? — Ha azzal foglalkozunk, az első szó bizonyosan az. Papírhegyek között A Budapestet és Pest me­gyét iskolaszerekkel, papírfé­lékkel ellátó vállalatnál, ahol a legszebb tapétákat, a leg­jobb csomagoló-ragasztókat kereshetjük, ahol ezekből he­gyek halmozódnak — a fele­lősség sem kicsi. Náluk csa­pódik le, ha a boltokban hiá­ba keressük a papír zsebken­dőt, a szalvétát, a jó minő­ségű tollat, noteszt. Pedig beszerezni sem könnyű eze­ket manapság. A környékbeli falvak la­kosságának mindenesetre jól jött, hogy Fótra telepítették a szolgáltató-, áruelosztó közpon­tot, amely körülbelül 120 em­bernek munkát ad., Az utóbbi időben jól alakultak a kerese­tek is. Az 1985. évi 55 ezer fo­rinthoz képesít a múlt évi 77 ezerre nőtt átlagosan. — Ez­zel együtt — mondja Bencsik József raktárigazgató — nőtt a termelékenység, fegyelme­zettebb, szakmailag felkészül­tebb a kollektíva, ami a nye­reség növelésében is szerepet játszik. Hiszen Foton az 1985. évi 25 millióhoz képest tavaly 57 millió forintra erpelkedett a nyereség. A tervhez képest kedvezően alakulnak az idei számok is. Ilyen1 háttér előtt már olyan gesztusokat is meg­engedhet magának a vállalat, mint amilyenre nemrégiben került sor a Fóti Gyermekvá­rosban. Az idén kezdő, leendő első osztályosok közül vagy negyven gyereket táskával, füzet- és írókészlettel együtt indítottak útnak. PIERT-akció Papírhegyek a PIÉRT fóti raktárházában (Vimola Károly felvétele) — Milyen indítékok készte­tik önöket erre — kérdeztem az esemény előtti készülődés órájában az igazgatót, aki egy akció céljáról tájékoztatott. Az elnevezése: PI ÉRT az iskolá­kért, A lényege és oka az, hogy minden megyében közel ezer­ötszáz forint értékű, teljes fel­szereléssel látnak el egy hát­rányos helyzetű gyerekcsopor­tot. Enyhítve ezzel sok szülő gondján, könnyítve sok kis gyerek kezdő lépéseit, mivel az általános forgalmi adó be­vezetése óta igen megemel­kedtek az iskolaszerek költ­ségei, de ugyanakkor a költ­ségvetési intézmények bevéte­lei a régi szinten maradtak. Nincs tehát miből segíteniük. — Ilyen költségvetési intéz­mény a gyermekváros is — teszi hozzá az igazgató, aki tájékozottan beszél az ottani gondokról. — Éppen ezért szeretnénk, ha nem éreznék meg a ked­vezőtlen változásokat, s ugyan­azon a szinten gondoskodhat­nának az elsősökről, mint az­előtt. A tanszerei!átásnak az a ré­sze, ami a PIÉRT-re tartozik — a tájékoztató szerint —, ha lehet, inkább jobb lesz, mint eddig volt. Először is a sor­ba állásoktól szeretnénk meg­kímélni a bevásárló szülőket. Az egyenletes, kiegyensúlyo­zott kiszolgálás feltételeit már a tavasszal előkészítették. Kedvezményekkel is ösztönzik a korai vásárlásokat. Július 25—26 között úgynevezett elő­szezon-akciók lebonyolítására kerül sor. Ilyen programokat terveznek a saját boltjaikban is. Pest megye területén elő­ször Foton rendeztek ilyet, s a vevők között egy személyi számítógépet sorsoltak ki. Sor kerül dunakeszi iskolákra és más oktatási intézményekre. Mindez többletmunka és magasabb színvonalú kereske­delmi tevékenység. Annak el­lenére, hogy az idén nyugod­tan hivatkozhattak volna olyan terhekre, melyek az­előtt ismeretlenek voltak. Keresleti helyzet Az általános forgalmi adó bevezetésével megszaporod­tak az adminisztrációs felada­tok, elhalkult az úgynevezett inproduktív létszám csökken­tése mellett érvelők hangja sok vállalatnál. Igaz is. Más az óhaj, más a realitás. A raktárházban, ha nem is emelték a hivatali létszámot, csökkentésről szó sem lehe­tett. Sőt! Megértéssel és kö­szönettel fogadhatták a kollé­gáknak az igyekezetét, hogy az új számlázási rend, az új árkartonok bevezetése után zökkenőmentesen átállhattak, miközben szerteágazóbb és ne­hezebb, több munkát adó lett az ügyvitel, túl kellett terhel­ni feladatokkal az embereket. A számítógép ezen a gondon csak februártól enyhített, a programozást akadályozta az időzavar., Nehéz fél esztendő után tudtak csak fellélegezni. Ügy, hogy valaminek a szo­rítását ezután is mindig ér­zik, mivel az életben nincse­nek stabilan kiegyensúlyozott állapotok. Derülünk azon, ami sokak­nak komoly fejtörést okozott az első negyedévben. Kevés volt az egészségügyi papír. Amit a boltokba küldtek, azt az élelmesebb emberek gyor­san felvásárolták. Ebből ma hegyek tornyosulnak a raktár­ban. Ugyanilyen hiánycikk volt az író-nyomó papír, a pa­pír zsebkendő, mely utóbbival ezután is lehetnek — sót, itt- ott vannak — gondjaink. Ap­ró cikkek, de bosszantó tuda­tunkban a tollak, betétek kü­lönféle fajtáinak hiánya. Ez a probléma a gyártóknál alap- anyaghiányra vezethető visz- sza. Tőkés importból érkezne, de nem jön a műanyag ra­gasztószalag. Enyhült a terve­zőknek nélkülözhetetlen pausz- papírhiány, de az sincs rend­szeresen. — Vagyis a kínálati piac keresletivé változott — fog­lalja össze Bencsik József igazgató, aki azt ígéri: min­dent megtesznek, ami megte­hető. hogy ne szenvedjünk hiányt etekből a használati tárgyakból, munkaeszközökből sem. A nyári szezon jó híre. hogy a hazai és külföldi gyártmá­nyú tapéták széles választékát sikerült beszerezniük. Ezeket mielőbb a boltokba juttatják. K. T. I. Egészséges falu, egészséges közösség Még a huszonnegyedik órában Felröppent a híre megyére, országra szólóan a kö­zelmúltban, hogy Zsámbékon településmodellt dolgoz­tak ki a hosszú távú egészségmegőrzési program meg­valósítására. A dolog azonban korábban kezdődött. Hitem szerint azzal, hogy akadt ott egy orvos, aki többet akart tenni annál, mint amennyi a hivatalosan megszabott teendője. Hisz abban, hogy vannak bizo­nyos betegségek, melyek kialakulására és gyógyítására az ember, a beteg társadalmi-szociális környezetének erős a befolyása. — Nem én találtam ki — szabadkozott dr. Fodor Mik­lós körzeti főorvos. — Az egyetemen tanítják, ám a fia­tal hallgató legyint rá, tudja, rengeteg dolga lesz a gyógyí­tással. Valóban az az orvos dolga. Azonban körzeti orvos korában — ha igazán odafi­gyel — felismeri, hogy nem feltétlenül „tűzoltó” módjára kell gyógyítania. 1985-ben részt vettem az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szemi­náriumán Alma-Atában. Ott egyértelműen megérlelődött bennem, hogy a helyi alapel­látásról vallott — megelőzés, szűrés, gondozás — fogal­mainkat erőteljesen át kell alakítanunk. Aki jól csinálja, annak sem jobbak az eredmé­nyei, mint másutt. Pedig húsz éve odafigyelünk ezekre, köz­ben korszerűsödtek a gyógy­szerek, a gyógyítás eszközei Út menti piackutatás Ismét megjelentek a gyümölcsárusok az utak men­tén, többek között a 2-es út mellett is. Dunakeszi és Göd között álltam meg, gondolván, hogy egy őstermelőtől lé­nyegesen olcsóbban vásárolhatok paprikát, paradicso­mot, esetleg epret is ... Nem volt ugyan lényegesen olcsóbb, mint a piaco­kon, de azért csak nem tudtam megállni: megvettem az epret. Ahogy mentem vissza a kocsihoz, autóbusz lassí­tott mellettem, már menet közben kinyílt első ajtóval, — Mennyi az eper? — szóit ki a vezető. Megmondtam. A sofőr, úgy látszik, megfelelőnek ta­lálta az árat, mert az út szélére húzódott járművével és leállt. Kiszállt, ment epret venni... — nos is. Vannak azonban bizonyos betegségek, amelyekkel szem­ben tehetetlenek vagyunk a szűkebb-tágabb társadalmi kö­zeg — a család, a lakó- és munkahely — együttműködése nélkül. Változó életmód öntevékenyen 1984-ben egy általános nagy szűrővizsgála­tot végeztek el Zsámbékon a 18-tól 70 éves korú lakosság körében. A felnőtt korúak kétharmada, 2700 ember je­lent meg a vizsgálatokon. Megdöbbentő eredményre ju­tottak, Az ismert országos át­lagnál magasabb volt a cu­korbetegek száma. Minden ne­gyedik embernek — a fiata­loknak is! — magas volt a vérnyomása. A lakosok egy­ötödének jelentős volt a test­súlyfölöslege. Ez utóbbi már a 20-30 éves korúakra is jel­lemző. A hipertóniás tünetek a 30-40 évesek körében, a dia­betes átlagértékek a 40-50 év közöttieknél voltak kórosak. A 40 éven aluliak halálozá­si aránya is ijesztő: 1986-ban húsz fölött volt az említett betegségek, valamint az in­farktus, az érrendszeri elégte­lenségek következtében. Nyil­vánvaló — mondta Fodor fő­orvos, —, hogy az életmódi rizikófaktorok olyan halmozó­dásáról van szó, amelyekkel szemben a medicina hagyomá­nyos eszközeivel nem vehetik fel sikerrel a versenyt. Ha életvitelünkkel szembe­szegülünk, bizony az orvostu­domány tehetetlen! Egy nagy­Gombó Pál: U löt arom a ázere M ár a harmadik tárcsázásra kicsengett a telefon, de mással beszéltet jelzett. Ak­kor aztán a tizennyolcadik tárcsázásra fel is vették a kagylót, bele is szóltak és sőt plá­ne még fel is vették a rendelést, megígér­ték, hogy holnap reggel kilenc és este nyolc között kijön a szerelő és megjavítja a hi­bát. Most tehát itthon ülök és várom a sze­relőt, ezt a munkahelyemen is tudják, azt mondták, ki se írassam magam erre az egy napra, majd ledolgozom szombaton, csak üljek otthon és várjam a szerelőt. Tehát ülök otthon és várom a szerelőt. Közben dúdolok. Kiskomárom, Nagykomá- rom, barna szeretőmet várom. Már jöhetne, mái- kilenc óra múlt, menjek ki a ház elé? Nem megyek ki a ház elé, mert esetleg csak este nyolcra jön és különben is, honnan tu­dom, hogy ő a szerelő, persze kocsival fog jönni, benne lesznek az alkatrészek, meg a szerszámod is, de hogy az autó saját Tra­bantja lesz-e, vagy vállalati szerviz-kisautó- busz, azt nem tudhatom. Bár inkább kis­autóbusz lesz, mert a mai szerelő az nem jár egyedül, kettesével jön, mert egy munka az két jatt, ugyebár. Mennyi legyen a jatt? Azt mondják, úgy kábé a számla kétszere­se, ha ketten jönnek .teszem azt, akkor ne­tán kétszer kétszerese. Kétszer kettő négy, komámasszony hová mégy, nem megyek én messzire, csak a világ végire. Persze én nem lakom a világ végén, csak itt a Kisasszony utcában, de a szerelő az maga csinálja az útvonalát, reggel megkap­ja, aztán beosztja, hogy erről jön arra, vagy arról jön erre, ezért is jelentkezik reggel kilenc és este nyolc óra között. Mindeneset­re addig is hallgatom a rádiót. Azt mondja, hogy a demokratikus folyamat szép példája­ként megalakult a Józan Élet Híveinek Egye­sülete, amely nem bürokratikusán küzd majd az alkoholizmus ellen, hanem a mértékletes­séget tűzte ki zászlajára, és természetes ön- tevékenység vezérli. Na ez más, ez nem fogja kitiltani az alkoholt az üzletekből reg­gel, hogy kénytelenek legyenek megvenni előző este, hanem a dolgozók magánbölcses­ségével megtalálja a dolgok nyitját. Mi a dolgok természete, nyitja? Isten tud­ja, hogy miért, de azt dúdolom, hogy bort megissza magyar ember, jól teszi, tőle senki e jogát el nem veszi. De ettől még nem jön a szerelő, felhívom őket, tárcsázok, hí­vom, csak búg, újra hívom, Újra búg, újra egyfolytában búg, be kéne telefonálni a nul­laháromnak, onnan is kéne egy szerelő, egyelőre nem próbálkozom, bort megissza magyar ember... De nem csak a bort immáron, a sört Is, lám kivirágzott a ligetben a bajor királyi söriszoda, a Kazimir is azt nyilatkozta, hogy zavarja az előadásokat a muzsika. Na jó, sörhasa lesz a magyar embernek, tőle senki e jogát el nem veszi, hacsak nem eszik müzlit, mert a tévében látni, hogy aki nem eszik müzlit, az pocakos, aki viszont eszik, az fotómodell. Ezek szerint a fotómodellek nem sört isznak, legföljebb konyakot vagy egyéb röviditalokat. Amerikai filmekben látták, hogy ez a módi. Netán a szerelők is, ki ké­ne készíteni egy-két pohárkával a szerelők­nek is, ha lenne, de nincs és most már el sem mehetek venni, mert esetleg éppen akkor jönnek, amikor én sorban állok a közért­ben vodkáért,, mert röviditalt nemcsak fotó­modellek isznak, hanem jó magyar emberek is, úgy cirka világelsők vagyunk tömény al­koholban is, lehagyjuk a svédeket és a sváj­ciakat is, pedig azoknak nincs államadóssá­guk. Nekünk van, ami baj, mert a tőkések kamatokat is kérnek tőlünk, ki gondolta vol­na, de ha mégis így van, akkor felvesszük a kölcsönt, hogy fizethessük belőle a kölcsönök kamatait.. A szerelő csak késik, a telefon végre ki- csöng, azt mondják, ha azt mondták, hogy jön, akkor jönni fog a nagyszerű szerelő. Hacsak, gondolom, nem iszik, mert az ivás nemzeti átok, biztos itt kínálják őket, ott kínálják őket, persze hogy késnek. De ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a se­gítség, már alakul az öntevékeny társadal­mi józan élet egyesület, hát nem? Na jó, vegyük elő addig is az újságot. Az áll benne: borárcsökkenés. És richtig, Kéce- Ien a bor árát átlag tíz forinttal csökken­tik, nem a gvermekru bakét, azokat nem Ré­céién gyártják, sem a szendvicsekét, azok kenyérből és húsból vannak, amik külön-kü- lön is drágulnak, együtt meg pláne. De így is, azt írja az újság, a várható forgalmat fi­gyelembe véve ez 10 millió forint megtaka­rítást jelent a vásárlóknak 1988-ban. Hurrá, tízmilió litert olcsóbban ihat a magyar em­ber a józan életért folytatott társadalmi harc keretében. C söngetnek. Jönnek a szerelők ketten. Megjavítják a hibás alkatrészt, a szán- la alig 500 forint, adok ezer forint jattot, ezt megköszönik, meg is érdemlik, még alig van déli egy óra. feketét nem kérnek, in­kább egy-két szendvicset, mert megéheztek, ugyebár a jó munkához kell az erőnlét, in­kább, gondolom, kértek volna borravalót, akkor spórolhattam volna literenként tíz fo­rintot. község lakosságának egészsé­géért felelős orvos lelkiisme­rete nem viselhette el az or­szágos átlagnál is rosszabb ta­pasztalatokat, illetve azok kö­vetkezményeit. A közösség tagjainak felelősségérzetére apellálva képzelte el a cselek­vési programot ahhoz, hogy kialakulhasson az életmódbeli változás. Segítségül jött — egyáltalán nem véletlenül! — a kormányszintű, országos hosszú távú egészségmegőrzési program, amely kedvezően hatott törekvéseik kiszélesíté­sére, s reményt adott az anya­gi segítségre. Meg is pályázták modelljükkel, mozgalmukkal az országos egészségvédelmi alapból való részesedést. Dön­tés még nem született, viszont kaptak egy biztató hangú mi­niszteri levelet szándékaik megvalósításához. A zsámbéki tanácstagi testület, amikor meghirdette a programot, egy­idejűleg hosszú távra kötele­zettséget vállalt a feltételek megteremtésére. A továbbiak már a lakossággal, a helyi gazdálkodó szervek együttmű­ködésével történnek. Rizikókfubok — Mindenekelőtt az ifjúsá­got akarjuk megnyerni —. folytatta Fodor doktor. — És az úgynevezett példaadó cso­portokat. egészségügyieket, pe­dagógusokat. társadalmi szer­veket. S hogy éppen nálunk működik egy pedagógusképző intézet, ez akkora lehetőség, amelyet nem szabad kihagyni, élni kell vele, mert hosszú távra teremthet hatást, s nem­csak a mi nagyközségünkben. Hiszen felhívásunk Pest me­gye — és mint az azóta érke­zett érdeklődések tanúsítják — az ország érdekközösségei­hez is szól. A mi modellünk — amit bárkinek rendelkezé­sére bocsátunk — alapján ki­dolgozhatják a maguk kom­munális, földrajzi, település­szerkezeti és egyéb adottsá­gaik szerinti egészségmegőrző receptjét. Zsámbékon megalakult egy társadalmi testület, amely összefogja, irányítja a helvi mozgalmat. Ennek fontos ré­sze, hogy a két közművelődé­si intézmény, a helyi és a társközségi, a toki művelődé­si ház is magáénak tekinti a propagandáját, s helyet ad a rendezvényeknek. Kedvezőek az adottságok is; sportpályák, uszoda, s a hagyományos heti kétszeri „FutaZsámbék”-moz­galom. De tovább szélesítik; kondicionáló termet rendeznek be, futópályát alakítanak ki. Úgynevezett rizikóklubok, öntevékeny társadalmi csopor­tok létrehozását tervezik, az alkoholizmus ellen, a dohány- zásról leszoktatás, az egészsé* ges táplálkozás stb. jegyében. Párhuzamosan a családgondo­zással. Elképzeléseiket szol­gálja majd például a dohány­zásról leszoktató kurzus, a fő­zőtanfolyam, amelyet kötele­zővé tesznek az élelmezésve- zetőknek, szakácsoknak, a köz- étkeztetés dolgozóinak. Vannak már biztató jelei, eredményei törekvéseik meg- valósíthatóságának: öntevéke­nyen szerveződnek a volt al­koholbetegek, divat lett a fu­tás esténként és kelendőek az ABC-ben az egészséges táplál­kozás nyersanyagai, illetve az ilyen kész- vagy félkész ter­mékek. Kezdeményezők — Kérdezték már tőlem, van-e igény az ilyesmi iránt nagyközségünkben — mond­ta Zink Imre tanácselnök. — Amikor a Zsámbéki szomba­tokat, meg a majálist elsőként szerveztük, természetesen nem jött hozzánk Kiss Pista, sem Nagy Jóska bácsi, hogy ugyan csináljanak már ilyen-olyan rendezvényt. Ügy érzem, most, az elrettentő tények mutatta huszonnegyedik órában is hiá­ba várnánk, és nem. is szabad megvárnunk, hogy a tanács­háza előtt sorba álljanak az egészségvédő-megőrző intéz­kedéseket követelve. Az a dolgunk, hogy kezdeményez­zünk és lépjünk, cselekedjünk ennek érdekében.. Kádár Edit

Next

/
Thumbnails
Contents