Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
1988. JÜLIUS 4., HÉTFŐ ^£ídsm A kölcsönös érdek a rendező elv (Folytatás az 1. oldalról.) gítésének társadalmi, gazdaságpolitikai következményei nagyon' kemények. A július 13-i központi bizottsági ülésnek az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontúrokat, csak ezután lehet kialakítani a szabályozórendszert. Az már látszik, hogy eredeti elképzelésünk, a stabilizációs munkaprqgram szellemének megfelelő lassúbb, szolidabb mozgást felelősen fel kell gyorsítani. Ezt követően a meghívott vállalatvezetők kaptak szót. Részletesen beszámoltak szovjet partnereikkel kialakított együttműködésük tapasztalatairól, az üzleti lehetőségeket korlátozó körülményekről. Többen megfogalmazták, hogy a július 1-jétőh bevezetett, a szocialista exportot érintő szigorú intézkedések okait megértik, de a szigorítást kényszerhelyzet okozta lépésnek tekintik. Hangsúlyozták ugyanakkor. hogy — mint a gazdasági folyamat egészében, itt is — differenciált elbírálásra van szükség, a különböző érdekek figyelembevétele mellett eltérő gazdasági mutatók alapján kell rangsorolni az egyes exportüzletek megítélésénél. Több vállalatvezető nagyobb mozgásteret kért az export-import ügyek intézésében, hangsúlyozva, hogy a magyar—szovjet vegyesvállalatok létrehozásának és működésének feltételei napjainkban nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is hiányosak. Elhangzott az is, hogy javítaná a szovjet import fel-' tételeit; ha a partnervállalatoknak módjuk lenne önálló szerződéskötésekre, s a termékekről rendszeresen készülnének katalógusok, ismertetők. A csaknem hatórás eszmecsere végén Grósz Károly ösz- szegezte a tanácskozás tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen egyszerre, egymás mellett’ volt jelen az elmélet és a gyakorlat. A vita meggyőzte őt arról, hogy a vállalatokat nagy élni akarás jellemzi, egyre inkább kibontakozóban van az öntevékenység, az alkalmazkodókészség a gyorsan változó szocialista piachoz, gazdasági szerkezethez — Egyértelmű volt a beszélgetésből, hogy közös az a vélemény: számunkra a szocialista világpiac és ezen belül a Szovjetunióval való együttműködés nemcsak politikai szükségszerűség — sőt nem elsősorban az —, hanem gazdasági létünk feltétele. Ha pedig így van, akkor csak egyetlen rendező elv működhet: a kölcsönös érdek, ami nem másra épül, mint a hatékonyságra. E nagy perspektívával rendelkező piac kihívására sem a kormány, sem a vállalatok nem tudnak egyedül választ adni. Folyamatos párbeszédre, együttműködésre van szükség. — A jövő útja egy korszerűen működő, hatékony, egységes szocialista piac kialakítása, a KGST olyan továbbfejlesztése, amely alapján a tervszerűség funkciója megmarad, de valódi értékek cserélnek gazdát, valódi piac alkot értékítéletet termékről, határidőről, a minőségről, fegyelemről, teljesítményről. Pillanatnyi fizetési helyzetünk, költségvetési gondjaink, a megtervezett belső egyensúly biztosítása . most elsődleges feladat, mert bármilyen szép terveket szőhetünk a jövőről és a korszerű együttműködésről, ha a gazdaságnak nem Megyére szóló juliális (Folytatás az 1. oldalról.) szédos, illetve több távolabbi település politikai és állami vezetői. A megnyitót követően a szabadtéri színpad órákon át „foglalt” volt. Vége-hossza nem volt a dalos, táncos vidám műsornak. Öntevékeny népművészeti csoportok és neves fővárosi művészek szórakoztatták a juliális résztvevőit. Még ebéd utánra is jutott a kacagtató vidámságból. Aztán volt tombola és diszkó, meg MHSZ-bemutató. Rendeztek sportversenyeket és ügyességi vetélkedőket. Hogy mennyire jó mulatság volt? Még másnap sem hagyták abba. Igaz, vasárnap azok szórakoztak, akik előző nap dolgoztak: a kereskedők és a Volánbusz dolgozói. Enni már ettünk, valamivel le kell öblíteni lesz módja megvalósítani ezeket. A fokozatosság elvét kell képviselnünk akkor is, ha közben fogcsikorgatva olyan lépéseket is teszünk, amelyeket hitünk és szívünk szerint nem kellene. A mai társadalmi és politikai légkör nem a legideálisabb a higgadt gazdasági döntésekhez — hangsúlyozta Grósz Károly —, igyekszünk elkerülni, de óhatatlanul nagyobb százalékban kerülhet sor tévedésre, kapkodásra, mint máskor. Van viszont erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy visszalépjünk, ha érezzük, hogy valahol hibáztunk, vagy a sürgető problémák miatt nem elég higgadtan cselekedtünk. A döntés- hozatalánál nem presztízs- szempontok vezetnek minket, hanem a célszerűség, az értelem, még akkor is, ha közben sokak szemében csökken a megbízhatóságunk. — Bizakodó vagyok mindenekelőtt azért, mert úgy látom, hogy a Szovjetunióban történelmi jelentőségű változások mennek végbe, óriási alkotási szabadságot teremtenek az egyes ember, a közösségek, a vállalatok számára. Meggyőződésem, hogy a szocializmus nemzetközi méretű megújulása és a hazai reform- törekvések szempontjából rendkívüli jelentőségű a most lezajlott XIX. pártkonferencia, amely iránt az egész világon rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az átalakítási folyamatnak olyan állomása volt ez, amely egy rendkívül fontos elvi kérdésre is választ adott, arra: az átépítés nem egy vállalkozás csupán a szocializmus megújulásának útján, hanem olyan reformtörekvés, amely a szocializmusnak egy új minőségét hozza létre. — A Szovjetunióban végbemenő folyamat sok szempontból azonos azzal, ami Magyarországon történik, sok szempontból gazdagabb annál. Szomszédunknál — talán tanulva a nemzetközi tapasztalatokból is — egyszerre megy végbe a politikai intézményrendszer átalakítása, valamint a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése. A gazdaság területén viszonylag rövid idő alatt messzebb sikerült jutni, mint nálunk. Az a szellemi bátorság, amely a politikai és a gazdasági folyamatok megújításában egyaránt tetten érhető, magyar szemmel nézve is rendkívül fontos és tiszteletre méltó. — Különös figyelmet érdemelnek azok, a pártkonferen- cián nagy hangsúlyt kapott gondolatok, amelyekről mi nagyon sokat beszélünk évek óta, de keveset tettünk e téren. így például az ellenőrzés rendszerének korszerűsítése, amely mögött egy fegyelmezettebben működő, gazdálkodó társadalmi modell igényét látom, tehát azt, hogy mindenki alkosson, cselekedjen önállóan, hite, felelőssége alapján, de tartozzon elszámolással, legyenek kötelezettségei is — mondotta végezetül Grósz Károly. Teljes műszak a határban vr?«< Hét végi pihenő nélkül javában tart a mezőgazdaságban a nyári munka dandárja. Aratják a gabonát: vasárnap főként az őszi árpát vágták. A kertekben, gyümölcsösökben a termés betakarítása, szüretelése adott munkát a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. Szűkebb pátriánkban főleg a homoktalajokon, például AI- sónémedi környékén aratták az őszi árpát, a késő esti órákig dolgoztak a határban a gépek. A kertekben is nagyüzem volt, megkezdődött a szabadföldi zöldségek betakarítása. Nagykőrös és Túra környékén az uborkát szedték, a szállítmányokat a Nagykőrösi Konzervgyárba küldték. A karalábét és a karfiolt például a bugyi és a csepeli tsz-ben szedték fel, a hétfői piacra küldték az árut. Öcsáról újburponya-szállítmányokat indítanak az átvevőkhöz. A Börzsöny és a Dunakanyar termőhelyein egész nap szüretelték a málnát, amelynek jelentős része exportra kerül. Képünkön Bugyi község határában Csonka Gábor és Lázár László háztáji földjükön kaszálják a lucernát. i (Hancsovszki János felvétele) Mártírok emlékműve A II. világháború idején elpusztult 600 ezer magyar zsidó mártír emlékművének alapkő-letételi ünnepségét tartották meg vasárnap Budapesten, az egykori gettó kapujában. Részt vett az ünnepségen többek között Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese. Ott volt Tony Curtis világhírű magyar származású művész, az édesapja utónevét viselő New York-i Emanuel-alapítvány díszelnöke. Az ünnepségen Losonci András, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke megnyitója után Keller László, az Emanuel-alapítvány elnöke és a Magyar Zsidók Világ- szövetsége amerikai tagozatának elnöke elhelyezte a magyar zsidó mártírok emlékművének alapkövét, és alapító okiratát. Beszédet mondott Szímcha Dinitz, a Jevvisch Agency elnöke, dr. Schneier Artur New York-i főrabbi, a lelkiismereti alapítvány elnöke és dr. Schöner Alfréd főrabbi, az országos rabbitanács elnöke. A magyar zsidóság örök gyászára emlékeztető gránit és acél kompozíciót — Varga Imre Kos- suth-díjas szobrászművész alkotását — a tervek szerint a deportálások 46. évfordulójára emlékezve, jövőre avatják fel. Szolgálat szárazon és vízen (Folytatás az 1. oldalról.) rek. Van közöttük mentőorvos, mentőápoló. Vállalták egészségügyi és mentő feladatok ellátását a szezonban, minden szombaton és vasárnap, munkaszüneti napokon, reggeltől estig elsősegélynyújtóként és jelzőszolgálatként. Arról is beszélt Zakariásné, hogy a Kiskunlacházi Tanács 30 ezer forintot adott a mentőcsónak beszerzésére. A Közép-Duna Vidéki Intézőbizottságtól — pályázattal — 100 ezer forintot kaptak, ebből vásárolták meg a nagy teljesítményű csónakmotort. Az orvosi ügyeletekkel összekötő CB-rádiót, a bázis és a mentőcsónak kapcsolatát biztosító URH adó-vevőket szintén kapták. Az öt községi tanács 10—10 ezer forinttal támogatja a vízi mentőszolgálat működésének zavartalanságát. Fekete Mihály és társai egész télen át dolgoztak az állami cég által gyártott és államilag forgalmazott csónaktesten, hogy mentésre alkalmassá tegyék. — Minden együtt volt, az engedélyek is, s akkor az utolsó pillanatban becsapott a villám. A Hajózási Főfelügyelet ezt a csónakot nem tartotta mentésre alkalmasnak, nem adott hozzá engedélyt. Nagy sóhajjal dőlt hátra ültében a vöröskeresztes titkár és társaira nézett, mondják el ők is a véleményüket. Időközben ugyanis mellénk teleAz MQ-ás autópálya-gyűrű Megfelelő ütemben épül Na, kinek sikerül beledobni: kicsinek vagy nagynak? (Hancsovszki János felvételei) Erőteljes ütemben folytatódik az MO-ás autópálya-gyűrű építése Budapest határában a 15 kilométeres szakasz egész hosszában. A pesti oldalon, az 50-es út és az M5-ÖS út közötti 3 kilométeres szakaszon már a leendő autópálya alaprétegét egyengetik az úthengerek. Erre még összesen további négy réteg kerül majd: egy ce- mentkeverékű újabb alap, amelyre három aszfaltréteget borítanak. A Csepel-szigetet átszelő majdani út 6 kilométeres szakaszán a földmunkákat végzik ezekben a napokban, a járművek folyamatosan hordják a földet a kitermelő helyekről. A gyakori nyári zivatarok idején néhány órás kényszerszünetet tartanak a szállító teherautók, amíg a talaj felszárad, máskor viszont locsolók járják végig az épülő utat, hogy a felkavarodó száraz port lekössék. Ahogy a munka menete megkívánja, gyakran reflektorfény mellett éjjel is dolgoznak a gépek, s a hétvégeken sem állnak — a hét végén sem álltak — le a földgyaluk, dózerek. Épül a két Duna-hid is. A Nagy-Dunán a csépeli oldalon a három pillérből egy már áll, a másodiknak a cölöpalapozási munkálatai folynak. A Dunaharasztinál készülő másik hídnál két oldalról közelít egymáshoz a szerkezet, s a tervek szerint már az idén át is ível a híd a Ráckevei-Du- na-ágon. Nagy lelkesedéssel szerveztük ... — a ráckevei vöröskeresztes titkár nem igazán elégedett pedett Fekete Mihály és dr. Földváry Zsuzsanna, a Ráckevei Tanács titkársági osztályának vezetője, a Vöröskereszt helyi vezetőségének elnöke. Mit is lehet a történtekhez hozzátenni? Ahhoz, hogy a felsőbb szervektől nem kaptak idejében figyelmeztetést, tanácsokat segítségül, hiszen működnek már az országban vízi mentőszolgálatok. Vagy, hogy miért engedélyezik az árusítását a mások által már perbe fogott csónaknak. — Most már mindegy — legyintett Fekete Mihály, akinek tettre készségén, jó hangulatán mit sem rontott a kudarc. — Végül is működünk, a társainktól kaptunk segítséget. A Pokornyik János és Gé- czi Bertalan által felajánlott két csónakra kaptuk meg végül a kifutási engedélyt. A miénket eladjuk, s felszerelünk újra egy alkalmasabbat — mondta és megmutatta az elegáns vízi járművet, amely pillanatnyilag a vízi úttörő- flottilla táborának csónaktározójában pihen. Visszasétálunk a mentőszolgálat jól berendezett körletébe. A partig húzódó kerítésnél még megnéztük azt a helyet, ahol az ígéret szerint a lacházi tanács megépítteti a mentőcsónak tárolóját és sólyaterét. Közelünkben egyszerre felberregett egy csónakmotor, s a lombok között láttuk: éppen kiindult a stég mellől járőrözésre a két jigye- letes. Beszélgetőpartnereink észrevéve a könnyű alumínium vízi jármű látványa fölötti csodálkozásunkat, magyarázóig megjegyezték: — Természetesen ezzel nem tudjuk végigportyázni a 32 kilométer hosszú Duna-szakaszt; alapító okmányunk szerint Majosházától Dömsödig. Egyelőre csupán itt a környéken járőrözünk. Jókedvűen léptek partra a napbarnított ügyeletesek, Nagy Ferenc — civilben esztergályos — és Szomor László, a hosz- szabb szabadságát itthon — és mentéssel is — töltő tengerésztiszt. — Minden rendben — jelentették Fekete Mihály-, nak. Nevetősen néztek végig a belátható folyón, a szárazon és vízen kikapcsolódást kereső emberek tarka sokaságán. A mentők öröme, ha nincs szükség rájuk. Az idén — itt — még nem volt. Kádár Edit Eladásra vár a mentésre szánt vízi jármű (Hancsovszki János felvételei) \
