Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. JÜL1US 38., CSÜTÖRTÖK Villanófény Ügy két évvel ezelőtt min­denki arról beszélt, hogy , a kerékpáros turizmus fellendí­tése a Dunakanyarban köz­ügy. Mert először is: az egészsé­ges életmód — amely azóta a kormány programjává vált — megtestesül » pedáltaposásban. Másodszor a biciklizés kímé­li a környezetet, harmadszor olcsó, negyedszer maradandó élmény a hegyek alján, a Duna mentén fekvő táj ala­pos megismerése. Külföldön már természetessé vált a közlekedés eme módja. Itthon a kerékpárút megépí­tése úttörő munkának számí­tott. Jó magyar szokás sze­rint a kezdeti buzgóikodás minden akadályt félresöpört. Az érdekelt szervek összead­ták a pénzt, a mérnökök ter­veztek, kijelölték a nyomvo­nalat, s viszonyainkhoz ké­pest Békásmegyertől Szent­endréig, hamar elkészült az aszfaltcsík. Az említett szaka­szon mindössze egyszer, a Lu­pa-szigetnél keresztezi a Bu- dakalászra vezető utat. E ve­szélyhelyzettől eltekintve nyu­godtan biciklizhetnek a két­kerekűt kedvelő kirándulók. Az eredeti elképzelés sze­rint Visegrádig nyúlna a ke­rékpárút. A fővárostól a Du­nakanyar belsejéig, nyugodt tempóban két óra alatt el lehetne jutni. Csakhogy amint az lenni szokott, ez a beruházás is fél­beszakadt. A kerékpárút Szentendre előtt elfogy, s a gyorsan szaporodó biciklisek kénytelenek felfnenni a zsú­folt 11-es főútvonalra. Fölös­leges ecsetelni, milyen veszé­lyeknek teszik ki magukat. Vajon mi az oka annak, hogy immár másfél éve abba­hagyták a kerékpárút építé­sét? A pénz megvan (megvolt) rá, a helyét is kijelölték Szentendrén, csak éppen a munka állt le. Az elkészült darab olyan, mint egy rövid madzag. Reméljük, az illetékesek leg­alább tájékoztatják az olva­sókat a késedelmeskedés okai­ról. Ennyit illene tenni, bár a szép indoklás kerek monda­tain aligha lehet közlekedni. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Vezetőképzés az MHSZ-nél Lőtér a pálya szélén Az MHSZ szentendrei váro­si vezetősége kedvezményes feltételekkel augusztus 30-án indítja a személygépkocsive- zető-képző tanfolyamát. A ta­nulók saját vizsgapályán gya­korolnak, az elméleti okta­tást is helyben tartják, vizs­gázni sem kell sehová men­ni. Ennyi a hír, amelynek nyomán felkerestük Gulácsi Tamást, az MHSZ szentend­rei titkárát, s megkérdeztük, miért nem foglalkoztak ed­dig gépkocsivezető-képzéssel Szentendrén. — Éveken át nyújtottuk ezt a szolgáltatást, azonban az oktatóink más cégekhez pár­toltak, mert ott sokkal többet lehetett keresni. Hosszabb ki­hagyás után most tudtunk ismét gépkocsikat, szakembe­reket szerezni. Harmincöt­negyven főre számítunk, részletfizetési kedvezményt adunk. A tanfolyam díja 5200 forint. Kétségtelen, hogy az MHSZ hiányt pótol a tanfolyam in­dításával, mert az egész Du­nakanyarban nem lehetett ed­dig jogosítványt szerezni. Arról régebben is írtunk már, hogy az MHSZ Szent­Tehetnének virágokat Századosból hajóstiszt 1988 elején megjelent Bona' Gábor Kossuth Lajos kapitá­nya című könyve. Ez már a második mű, amelyben a szer­ző a szabadságharc parancs­noki karával foglalkozik. (Tá­bornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1983.) Az évekig tartó kutatásban Bona Gábor tíz levéltár kéz­iratanyagát, könyvek, folyó­iratok hosszú sorát nézte át. Ha tudomást szerzett róluk, felkereste a még élő leszár­mazottakat. De még az oly hosszas, gondos kutatás után sem lehetett teljes az anyag. Több tiszt életének ismerteté­sénél is kérdőjelet találunk. Kérdőjel áll a Schwarzen­brunner János százados életét rögzítő adatok végén is. A (1822. Eszék) „polgári születé­sű, német anyanyelvű, római katolikus, nőtlen’’ fiatalember a 44. gyalogezred nevelőintéze­tében tanult (1838—1844), majd mint közvitéz 1845-től tizedes a 3. Ferdinánd huszár­ezredben. 1848 nyarán a dél­vidéken harcolt, októberben ezredével csatlakozott a hon­védsereghez. Ugyanitt novem­ber 7-től hadnagy, 1849. ja­nuár 9-től főhadnagy, már­cius 16-tól alszázados volt a világosi fegyverletételig. 1849 januárjáig a déli, majd a íő- hadszintéren a III. hadtestben szolgált ezredével. „Amit még sikerült a szerzőnek megtud­nia róla; a szabadságharc után besorozták és 1884-ben hajós­tiszt volt a Duna Gőzhajózási Társaságnál. De hogy élete to­vább hogyan alakult, van­nak-e leszármazottai és hol pihennek hamvai, arra nézve a szerző nem talált adatokat. A magyar hajózás története .című könyvből (1967) tudjuk, hogy már a géperőt megelőző hajózás legaktívabb, legismer­tebb hajósai Között is több szerbet találunk. A mai szerb plébánia házában (A Gőzha­jós utca sarkán) lakott Kre- csarovics Miklós haióstiszt.. Talán az ő biztatására tele­pült le Szentendrén a szem­ben lévő tágas, hosszú, 4 szo­bás házban (Hunyadi út 2.) Schwarzenbrunner János. Szentendrére idős nőrokonát Várffy Erzsébetet is magával hozta, aki 1.899-ben itt halt meg. A magára maradt Schwarzenbrunner János hösz- szű és hányatott élete végén társra is talált a városban. Feleségül vette Hamar Rózát. Fiatal felesége egy leánnyal is megajándékozta. A kis Margit nagy örömet hozott öregedő életébe. Schwarzenbrunner Margit ma is ott él fiával a két kétszo­bás lakrészre osztott nagy, zárt kapus házban, őrzi a ré­gi berendezést, az emlékeket és fényképeket. Bona Gábor kérdőjele után be tudná ten­ni az édesapja régi fényké­pét és a halálával kapcsola­tos adatokat. A százados Szentendrén halt meg 1911-ben. Sírja a ma már kicsit kopott, de egykor fák­kal és virágokkal dús helyi temetőben áll. Hamvai együtt pihennek felesége, Hamar Ró­za és a rokon Várffy Erzsé­bet hamvaival. Októberben, amikor a kü­lönböző szentendrei csopor­tok, intézmények virágcsok­rokat visznek a köztemetőben Petzelt József, az 1849-ben Szentendrére száműzött és itt meghalt honvéd alezredes sír­jára, az emlékezés és kegyelet jeléül néhány virágcsokrot Schwarzenbrunner János sír­jára is elhelyezhetnének. Pethő Németh Erika endrén szép eredményeket ért el. Nemrégiben városunk vá­logatott csapata megnyerte a honvédelmi többtusa Pest megyei bajnokságát, az ifjú­sági, felnőtt és női csoport­ban egyaránt. Szőkébb ha­zánkban csak ezen a bázison található emlékszoba, ahol' a több évtizedes MHSZ-munka dokumentációit, serlegeit őr­zik. Gulácsi Tamásék tervé­ben egyébként szerepel, hogy újabb tanfolyamot indítanak a számítógépek szerelmesei­nek. Augusztus második felé­ben a lövészek kezdik meg az edzéseiket, mert szeptem­berben a Honvédelmi Kupa lövészverseny területi és ké­sőbb Pest megyei bajnoksága városunkban kerül lebonyolí­tásra. Fontosnak ígérkezik a kispuskás és légfegyveres lő­tér kialakítása is az MHSZ székházával szemben a Kőzú­zó utcai futballpálya szélén. Már megegyeztek a sportkör­rel, hogy az utóbbi a terüle­tet átengedi az MHSZ-nek. Azt remélik, hogy a lőtér megépítése a belvízrendezést is segíteni fogja. Ez az esztendő szervezeti változásokat is hoz. A klub- és területi vezetőket nem ki­nevezik, hanem választják. Az MHSZ ezt a lehetőséget is felhasználja arra, hogy széle­sítse a bázisát. Á modellezők­nek és a kutyakiképző szak­osztályoknak egyaránt új em­berekre van szüksége. Turistáknak, szakembereknek Skanzen és tudományos műhely Étel, ital a múzeumban A programok ugyanis vá­lasztékosak, lehetetlen a kíná­latot két-három óra alatt be­fogadni. A tendencia az, hogy a turisták egyre inkább egy egész napot töltenek a Felsö- Tisza-vidék vagy a Kisalföld tájegységében. Közben elfá­radnak, ételre, italra van szükségük. Rövidesen ez utób­bi igényt is kielégíthetik a Néprajzi Múzeum falain be­lül, mert befejezéshez közele­dik a vendéglő építése. Ab­ban is igaza van dr. Füzes Endrének, hogy a porta ki ősi, kopott, felújítása elkerülhe­tetlenné vált. Utolsó simítások A nehéz gazdasági helyzet nem hagyta érintetlenül a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot sem. Pedig ez az intézmény nemcsak országunkban vált méltán híressé, ha­nem Európa-szerte. Nemcsak a turisták százezrei keresik fel, de szakemberek számára is kutatási területet jelent. A maga nemében egyedülálló, nem közömbös tehát, hogy fej­lődése milyen mértékű. Dr. Fuzes Endre, a múzeum főiigazgatója és Kecskés Péter osztályvezető igen érdekes dolgokat mondtak el. Dr. Füzes Endre arról be­szólt, hogy a pénzhiányos idő­szakban elsősorban a szolgál­tatások mennyiségére és szín­vonalának emelésére töreked­nek. Azaz úgy használják a múzeum eddig felépített léte­sítményeit, hogy az a turis­táknak és szakembereknek egyaránt segítse elő a pa­raszti élet, szokások és mes­terségek megismerését. Ezen­kívül — természetesen párhu­zamosan a szerény fejleszté­sek megvalósításával — ren­det csinálnak az intézmény területén. Próbálják például elrejteni a turisták elől az építőanyagokat, használati esz­közöket. Parkosítanak, pihe­nőhelyeket alakítanak ki, az­zal a céllal, hogy a látogatók egész nap jól érezzék magu­kat a skanzenben. Mindemellett nem feled­keznek meg arról sem, hogy pénzt keressenek. Az intéz­mény fokozatosan tudományos tyi'tatóműhellyé válik. Kere­settek a rendszeresen kiadott szak- és évkönyveik. Anya­giakhoz jutnak a filmforgatá­sok, múzeumi bemutatók be­vételéből is. Ezekkel próbál­ják kiegészíteni a 32 milliós, enyhén fogalmazva is sze­rénynek minősíthető költség­vetést. Kecskés Péter arról beszélt, hogy két éve készül a mú­zeum Kisalföld tájegysége. Áll már 8 porta, a római ka­tolikus fogadalmi kápolna, a harangláb, a kovácsműhely, helyére került az uradalmi szőlőprés. Ezekben a napok­ban a tájegység berendezésé­vel vannak elfoglalva a szak­emberek, folyamatosan érkez­nek a hiteles néprajzi tárgyak, az utolsó simításokat végzik a helyiségekben. Szeptember 30-án — a Szentendrei Nép­rajzi Múzeumban nyitják meg az országos múzeumi és műemléki hónapot — átadják a közönségnek a Kisalföld tájegységet. Felfüggesztett önállóság Csak önkéntességi alapon Amióta a Petőfi SE a vá­ros labdarúgását képviséli, a labdarúgó-szakosztálya körül mindig viták dúltak. Mialatt az asztaliteniszezők az NE Il-ig jutottak, a kézilabdázók egyenletesen fejlődtek, n fut­ballisták megrekedtek a me­gyei I. osztály középmezőnyé­ben. Pedig esztendőről esz­tendőre neves fővárosi játéko­sokat igazoltak. Talán ennek is köszönhető, hogy a helyiek kiszorulásával a nézőszám is fokozatosan apadt. Nem kell A labdarúgó-szakosztály élén az elmúlt év novemberé­ben vezetőváltás történt. Az új társadalmi elnök cége azonban a január 1-jétől ér­vénybe lépő rendelkezések Bővítik a választékot Új üdítőcsalád a piacon A PROMONTORVIN szent­endrei márkaüzemét a köztu­dat hosszú évek óta jól mű­ködőnek ismeri. Ezért is ha­tott a meglepetés erejével a hír, hogy alig van annyi meg­rendelésük. ami egvetlen mű­szak folyamatos működtetésé­hez elegendő. Megkérdeztük dr. Gágány Tibort, a töltőüzem vezetőjét, hogy tényleg vannak-e ne­hézségeik? — Valóban voltak piac­gondjaink január és május között. A mi szakmánkban azonban ez megszokott. Ért­hető, hogy télen és tavasszal az i iberek kevesebb üdítőt fogyasztanak, mint nyáron. Ebben az esztendőben a ne­hézségeket fokozta az általá­nál forgalmi adó és a szemé­lyi jövedelemadó bevezetése. Az egyik az árakat emeli, a másik a vásárlóerőt apasztja A nehéz időszakot az Óbuda Tsz baromfifeldolgozójával való együttműködéssel vészel­tük át. Náluk ugyanis akkor van a főszezon, amikor mi la­zíthat ink. A dolgozóink egy része január és május között ugyanolyan keresettel ott dol­gozott, most pedig ők adnak nekünk 'segítséget. — Most viszont a hőmérsék­let huzamosabb ideje felül van a 30 fokon. Teljes kapa­citással dolgoznák — Igen, mind a három töl­tősorunk nyújtott műszakban termel. Huszonnégy óra alatt 1000 hektoliter üdítő hagyja el az üzemet. A legnépszerűb­bek a mangó, a maraguja, a szőlő és a meggy. Az áremel­kedés és a vásárlóerő gyengü­lése arra kényszerít bennün­ket, hogy ismét bővítsük a választékunkat. Korszerű cso­magolású, másfél literes üdí­tőitalokat dobunk piacra. A versenyhelyzet miatt azonban egyelőre ezekről többet nem árulhatok el. miatt, nem tudott pénzt adni a csapatnak, a főnök munka­ideje nem engedte meg, hogy a sporttal foglalkozzon, ezért rövidesen kiderült, hogy a vá­lasztás nem volt szerencsés. Dombay Gézát bízták meg a szakosztály vezetésével, azonban ő is csak átmeneti időre vállalta a munkát. Ko­vács József, a Petőfi SE ügy­vezető elnöke megkezdte egy új szakosztályvezetés kialakí­tását. Azok a régi szentend­rei aktivisták, akik számítás­ba jöhettek, csak feltételekkel vállalták volna a közreműkö­dést. A leendő szakosztályve­zető ragaszkodott ahhoz, hogy maga válassza meg munka­társait, főként, szentendrei fiatalokkal szerepeljenek a bajnokságban, nagyobb hang­súlyt kapjon az utánpótlás nevelése, foglalkoztassanak több edzőt, nagyobb gonddal ellenőrizzék a szakmai mun­kát. A dolog azon bukott meg, hogy állítólag a játékosok ki­jelentették: Nem hajlandók azzal az edzővel együtt dol­gozni, akit az új vezetőség munkába akar állítani. Való­jában azonban arról van szó, hogy a fővárosból hozott já­tékosok (ißy érzik, hogy a csa­patszerkezet változtatása ve­szélyeztetné a pozícióikat. Növelni fogják Mit lehetett tenni ebben a kényes helyzetben? Az illeté­kesek összehívták az egyesü­let elnökségét és a városi ta­nács művelődési és sportosz- tá'vval egyetértésben úgy ha­tároztak, hogy a labdarúgó telnőttcsapat maradjon és játssza végig az 1988—89-es szezont. A tizedik helyet leg­alább tartsa meg, a cél eléré­séhez igazolják le a megfelelő játékosokat. Az elnökség fel­függesztette a Petőfi SE lab­darúgó-szakosztályának auto­nómiáját és az irányításával Kovács József ügyvezető el­nököt bízta meg. Állást fog­lalt amellett is, hogy távla­tokban mindazon célkitűzése­ket meg kell valósítani, ame­lyet a végül is megválasztásra nem került aktívák tettek. Konkrétan tehát növelni fog­ják a csapaton belül a saját nevelésű fiatal játékosok lét­számát, nagyobb figyelmet fordítanak az utánpótlás neve­lésére, jobban ellenőrzik a szakmai munkát. Ez év december 31-ig az ügyvezető elnöknek feladata, hogy megkeresse a megfelelő embereket az új szakosztály­vezetés létrehozásához, a csa­patszellemet megjavítsa, még olyan áldozatok árán is, hogy régebbi játékosoktól megsza­badul. ígéretek De mi okozta a Petőfi SE futballcsapat körüli mende­mondákat? Az, hogy a fővá­rosból Szentendrére igazolt hajdan neves vagy kevésbé neves labdarúgóknak egyes vezetők ígéreteket tettek la­kásra, állásra, pénzre. Ezeket az ígéreteket aztán a focisták bővítették, felfújták, s társaik­nak, valamint a drukkereknek arról beszéltek, hogy becsap­ták őket. A vizsgálat kiderí­tette, hogy a szóban forgó ígé­retek egy része sosem hang­zott el. más része azonban igen. A hasonló esetek elkerü­lése végett az elnökség most úgy döntött, hogy ezután a Szentendrére készülő futbal­listákkal háromfős bizottság állapodik meg. A lendemondákon s a vizs­gálaton túlmenően mi csak annyit kívánunk a történtek­hez hozzáfűzni, hogy nem a megyei I. osztályban, eseten­ként a harmincadik életéven túl kell az embernek biztosí­tani a maga számára a ked­vezményes lakást, a jó fize­tést, a mérkőzéspénzt, Főként úgy, hogy az illetők a csapat­ban még semmit nem bizo­nyítottak. Tudomásul kellene venni, hogy ezen a szinten önkéntességi és nem üzleti alapon lehet sportolni. 1986-ban kezdték az alföldi mezővárosi épületcsoport tele­pítését. Ennek legnevesebb da­rabja a bajai tímárház lesz. A háromszintes objektum pin­céit most falazzák. Úgy ké­szítik el, hogy a múlt század végi oserző-tímár technológiát maradéktalanul bemutathas­sák. Minden eszközt használ­hatóvá tesznek, szaknyelven úgy mondják, hogy technika- és anyagazonos épületet emel­nek. Nem véletlen hát, hogy a Bőripari Egyesület és a bőrgyárak nemcsak anyagi tá­mogatást, hanem régi beren­dezéseket is adnak a mú­zeumnak. Az elmúlt két esztendő je­lentős szerzeményei közé tar­tozik a sükösdi ház, amely annak a tájnak jellegzetes épülete volt. Az építkezések mellett fo­lyamatosan zajlik a műtárgy­gyűjtés. A kutatók esztendőn­ként két-három ezret vásá­rolnak. Ezeket általában a raktárakban helyezik el, tud­ván, hogy csak 5-10 év múl­va kerülnek be végleges he­lyükre, a bemutatóházakba. Sajnos ezeket a műtárgyakat egyre nehezebb fellelni s az áruk is fokozatosan emelke­dik. Jelentős szerzemények Szerencsére többen ajándé­koznak is a múzeumnak. Legutóbb például Vargha László, az 1984-ben elhunyt- jeles néprajzkutató hagyomá­nyozta mintegy 5 ezer darab­ból álló építészeti felmérését és 20 ezer fotóját a szentend­reieknek. A hatalmas és hi­hetetlenül értékes jegyzet- anyagot mostanában dolgozzák fel. A Vargha László által adományozott anyag azért hi­hetetlenül becses, mert a fo­tózott és leírt épületek, tár­gyak jó része a helyszínen már nem található meg. Jelentős adomány még Tóth János körülbelül 5 ezer fotó­ból álló gyűjteménye. Ö első­sorban a nyugat-dunántúli építészet ismerője volt, e tárgykörből több könyve meg­jelent. Ezek a hagyatékok mu­tatják, hogy a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyre inkább "a népi építészeti és lakáskultúra-kutatások köz­pontjává válik. Vagyis váro­sunkban immár tudományos kutatóközpont is működik. Ennek a tevékenységnek a megjelenítője a Ház és ember, valamint a Magyar Népi Épí­tészeti Archívum címet viselő sorozat megjelenése. Az eddigiekből is kitűnik, hogy kutatónak és munkásnak egyaránt érdekes a munkája a „skanzenben”. Ez az egyik oka annak, hogy kicsi a fluk­tuáció. Hiszen Kecskés Péter szavaival élve a technika- és anyagazonos házak építése újabb és újabb szakmai tit­kokat rejt a tetőfedők) ácsok, kőművesek és más szakmák mesterei számára. Mint, ahogy felejthetetlen élményeket nyújt a látvány az ott meg­forduló turistáknak és szak­embereknek is. íHírek Üt javítás. Befejezték a csa­tornázás utáni helyreállítást Szentendrén a Kovács Lász­ló utcában, kátyúzták a Le­hel utat, biztosítva ezzel a csapadékvíz elvezetését. Véradás. A legutóbbi vér­adáson, Visegrádon 85 önkén­testől 34 liter vért vettek. Az egészségügyi dolgozók mind­nyájunk nevében köszönik az áldozatkészséget! Az oldalt írta: Vicsotka Mihály /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents