Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

1988. JULIUS 4., HÉTFŐ A politikai és gazdasági élet reformja Őszintenyílt, demokratikus légkörben Az SZKP pénteken véget ért országos értekezletének világszerte nagy sajtóvissz­hangja van. A témának szentelt terjedelemtől függetlenül egyöntetű a megállapítás, hogy az esemény történelmi mércével mérendő, zöld utat nyitott a megújulás poli­tikájának, új lendületet adott a három évvel korábban megkezdett gorbacsovi programnak. Lapvélemények a magyar—román viszonyról Magyarország megoldást keres AZADÖSZEDÉS JÓSÁÉRT í A korábban megjósolt gyors > győzelem késlekedése nyomán v mind ellentmondásosabban falakul az afganisztáni úgyne­vezett „megbékíthetetlen el- Alen/ek” belső helyzete. A pakisztáni bázisú csopor­tokból alakult „hetek szövet­ségének” új vezetője, s egy­ben az Iszlám Párt (Hizb-i Iszlami) vezetője, Gulbuddin Hekmatiar nemrégiben egy pa­kisztáni gyűlésen elmondott programbeszédében kifejtette, hogy a szovjet csapatok Afga­nisztánból történő kivonása — szerinte — a modzsahedinek önfeláldozó harcának ered­ménye. Ezért az ellenzéki had­műveletek fokozását követel­te, s megjósolta több, a kor­mánycsapatok által ellenőrzött •település gyors elfoglalását. A jelek szerint azonban már saját hívei között is egyre na­gyobb ellenállással találkozik a ..hetek szövetségének” ra­dikális vezetője, aki március­ban váltotta fel a mérsékel­tebb nézeteket valló Junisz Haliszt. Több fegyveres csoport ve­zetői megtagadták Hekmatiar egyik parancsának teljesíté­sét, amennyiben nem szállítot­tak a rendelkezésükre álló fegyvereket Kabulba, hogy így segítsék a főváros térségében harcoló társaik akcióit. Véle­ményük szerint a békés váro­si lakosok legyiikolása ellent­mond az iszlám parancsolatai­nak, s ennek alapján mind többen hajlanak a politikai rendezés elfogadására. Június közepén az északke­leti tartományokban működő fegyveres csoportok vezetői­nek gyűlésén Ahmad Sah Ma- szud, az egyik nagyobb ala­kulat parancsnoka felszólítot­ta társait: támogassák a szov­jet hadifoglyok szabadon bo­csátásának követelését és utasítsák vissza Hekmatiar pa­rancsát a kivonuló szovjet csapatok elleni támadásokra. Az Afganisztáni Iszlám Moz­galom elnevezésű • csoport egyik vezetője, Mobszeni aja- tollah nyílt hazugságnak ne­vezte, hogy a „hetek szövet­sége” képviseli az afgán nép érdekeit, és kereken elutasí­totta, hogy elismerje az Ah­mad sah vezetésével Pakisz­tánban megalakított úgyneve­zett átmeneti kormányt. A különféle ellenzéki pár­tok és csoportosulások viszo­nyát mindinkább az egyes te­rületek feletti ellenőrzésért, az „adószedésért” — azaz a he­lyi lakosság kifosztásának jo­gáért —, a külföldi fegyver­szállítmányokért és pénzbeli támogatásért folytatott harc jellemzi. Az elmúlt nyolc-tíz napban a legszerényebb szá­mítások szerint is csaknem százan haltak meg a Herat, Logar és Takhar tartomá­nyokban kitört összecsapások­ban. A belharcokért egy vi­szonylag nagyobb fegyveres csoport, az Iszlám Párt „Ka­bul térségéért felelős” alaku­latának vezetője, Abdul Haka a pesavari vezetést tette fe­lelőssé. A DPA hírügynökség munkatársának kijelentette: a „hetek szövetségének” politi-. kai vezetői nem képesek sem­miféle értelmes alternatívát szembeállítani a kabuli kor­mány rendezési és fejleszté­si terveivel. Bár Hekmatiar ~ nak sikerült megakadályoznia a szövetség teljes felbomlását, az utóbbi időben mind töb­bet veszít tekintélyéből, s az irányítás egyre inkább a fegy­veres csoportok helyi vezetői kezébe kerül. Ennek nyomán. sokan teszik le a fegyvert. Nemrégiben éppen az Iszlám Párt Nangarhar tartományban működő nyolc egysege — csak­nem ezer fegyveres — mon­dott le a.harc folytatásáról. A „hetek” vezetőinek aggo­dalmát bizonyítja, hogy kül­földi tanácsadókkal megerő­sített bizottságot akarnak in­dítani Ghazrii tartományba, az Afganisztáni Iszlám Társada­lom és az Afganisztáni Iszlám Forradalmi Mozgalom nevű csoportok közötti ellenségeske­dés rendezésére. Pesavarban szemmel láthatóan attól tar­tanak, hogy a csoportok kö­zötti összecsapások átfogó, nagyszabású hadműveletekké válhatnak. F. J. A nyugatnémet napilapok egyöntetű elismeréssel adóz­nak az SZKP pártkonferen­ciájának, személy szerint Gor­bacsov főtitkárnak azért, hogy a társadalmat immáron vitat­hatatlanul átjárja az új szel­lemről tanúskodó friss leve­gő, érezhetően áthatja az évti­zedek óta esedékes változtatá­sokra irányuló, felelősséggel párosuló szilárd akarat. Az SPD sajtószolgálatában Michael Müller, a párt parla­menti csoportja szovjet kérdé­sekkel foglalkozó munkabi­zottságának helyettes elnöke megállapította: A korábbi szovjet reform­próbálkozásokkal ellentétben most nem csupán részrefor­mokról van szó, hanem a gaz­dasági reformok és a politikai rendszer reformja kettős stra­tégiáját követik, utóbbiakat tartva a sikeres gazdasági korszerűsítés zálogának. Az a körülmény, hogy a Szovjetunióban jelenleg egy­értelműen szabályozni kíván, ják az állampolgári és szabad­ságjogokat, valamint az olyan intézményeknek a jogait, mint amilyen például a KGB és a rendőrség, történelmi esélyt nyújt a világpolitikai koordi­náta-rendszer pozitív értelmű újjárendezésére. A Stuttgarter Zeitung kom­mentárjában lélegzetellálító- nak minősíti a pártkonferen­ciát, és azt írja: drámai moz­zanatait tekintve ez a rendez­vény túltesz mindazon, amit a demokratikus nyugati álla­mok ilyen alkalmakkor, ha­sonló rendezvényeken nyújt­hatnak. A Süddeutsche Zeitung „Gorbacsov másik Szovjet­uniója” című szombati vezér­cikkében megállapítja: a fő­titkár nem hajlandó elfogadni azt az állapotot, hogy mérhe­tetlen lehetőségekkel rendel­kező országa némely terüle­ten válságos helyzetben van. Gorbacsovöt áthatja az euró­pai államművészet szellemi­sége, az a törekvés, hogy a politikai reformot tegye meg egész vállalkozása kiinduló­pontjának — olvasható a müncheni lapban. A francia sajtó terjedelmes tudósításokban, a pártértekez­let legizgalmasabb napjaként számolt be az utolsó napról, Gorbacsov záróbeszédéről, Jel­cin és Ligacsov felszólalásá­ról, a határozatokról. A Le Monde így összegezte a pártértekezlet kimenetelét: „a közvetlen jövőre nézve a főtitkár megszilárdította hely­zetét, amire a reformok hite­le érdekében szükség is volt. A Le Figaro úgy értékelt, hogy „Gorbacsov kitűnő mi­nősítéssel tette le a nagy vizs­gáját. A pártértekezlet, amit tavaly nem csekély kockázta­tással hívott össze, jóváhagy­ta reformpolitikáját.” A Le Figaro és a Liberation egy­aránt Jelcin és Ligacsov egy­másra feleselő felszólalását ta­lálták az utolsó napok legiz­galmasabb fejleményének, mindkettőből sokat idéztek. Az amerikai International Herald Tribune tudósítása az amerikai politikai élet izgal­mas drámáihoz hasonlította a pártértekezlet utolsó napjának fejleményeit. Az FKP lapja, a L’Huma- nité többoldalas tudósítást kö­zölt a pártértekezlet befejező fejleményeiről. Gorbacsov zá­róbeszédéből azt emelte ki, hogy „minden hatalmat a szovjeteknek kell adni” és el kell választani a párt- és az állami funkciókat, mert az idők folyamán túlterhelték hatáskörrel a pártot és meg­gyengültek a szovjetek. Az olasz polgári napilapok vasárnap az SZKP országos konferenciájáról szóló tudósí­tásaikban kiemelik, hogy a vita nyilvános és rendkívül demokratikus volt, s hogy szá­mos konkrét határozat szüle­tett a demokrácia és a pe­resztrojka erősítéséért. A nagyipari körök, elsősor­ban a FIAT véleményét tük­röző La Stampa azt írta: úgy tűnt az elején, hogy a kon­ferencia csupán egy általános irányvonal megszilárdítását szolgálja, mindenfajta konkrét döntés nélkül — ehelyett azon­ban több határozat született, mint korábbi kongresszusokon együttvéve, sőt, még pontos határidőket is szabtak e dön­tések megvalósításához. A La Republica szerint a jövőben a tanácsok kezében nagyobb, a pártéban kisebb hatalom összpontosul majd. Az olasz kommunisták lap­ja, a L’XJnitá vezércikkében arra a következtetésre jut, hogy lezárult a szocializmus egy adott gyakorlatának az időszaka. Magának a konfe­renciának a lefolyása Is annak az irányvonalnak a megszilár­A .Bartók Béla hamvait szállító menet vasárnap dél­után a francia határról, a baden-württembergi Kehi vá­rosából Münchenbe érkezett. Bajorország fővárosában a ba­jor rádió stúdiójában este nyilvános hangversenyen és ünnepségen adóztak a magyar zeneszerző emlékének: A koncertet az NSZK-beli Német Liszt Társaság, a Ma­gyar Népköztársaság nagykö­dulását jelezte, amely a szov­jet állam, a gazdaság és a tár­sadalom felélénkítésének alap- feltételét a nyíltságban és a demokratizálásban látja. A lengyel kommentárok egyhangúlag példátlan és tör­ténelmi eseménynek minősí­tik az SZKP pénteken befe­jeződött 19. értekezletét. A LEMP központi napilap­ja a Trybuna Ludu szerint a pártértekezlet megerősítette, hogy „a szovjet bel- és kül­politika középpontjába az em­ber, mint a forradalmi átala­kulás első számú letéteménye­se került. A Rudé Právo szerint a re­formok megvalósításához az is szükséges, hogy a párt a gaz­dasági feladatok helyett a po­litikai irányításra összponto­sítson. További problémaként említette a lap — idézve Mi­hail Gorbacsov e tárgyú meg-' jegyzését a pártértekezleten —, hogy a személyi pozíció­féltés akadálya lehet az át­alakításnak. A lap szerint ez egy olyan kérdés, amellyel foglalkoznak Csehszlovákiá­ban is. magaba foglaló, 850 millió fős „páneurópai térség” távlati képét festette a küldöttekeié Andreasz Papandreu görög kormányfő a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa és az Európai Közösségek Athén közelében rendezett közös konferenciájának megnyitó­ján. A kétnaposra tervezett ta­nácskozást az Európai Parla­ment szocialista párti csoport­ja kezdeményezte, s azon va­lamennyi KGST- és EGK-or- szág képviselteti magát, s megfigyelőt küldött Jugoszlá­via is. A helyszín azért Gö­vetsége, valamint a Bajor Tu­dományos és Művészeti Ál­lamminisztérium és a Siemens cég közösen rendezte. Az esten Hamar} Júlia és Lux Erika szólaltatta meg Bartók alkotásait. A koncer­tet Izsák Andor „Hommage a Bartók” című elektronikus emlékezése zárta. A Bartók- idézetekből álló zenei tiszte­letadást a művész Siemens­számítógépen készítette. Mű­vének müncheni előadása volt egyben az ősbemutató is. A Bartók Béla hamvait szál­lító menet reggel folytatja út­ját az osztrák határra. Az NSZK hírközlése — együttérző hangsúllyal — szé­les körben ismertette az Or­szággyűlésnek a román úgy­nevezett településfejlesztési tervekkel szemben elfogadott határozatát. Az erdélyi magyarság sorsá­ért ebben kifejezett aggodalom­hoz hasonlóan a nyugatnémet közvélemény is szorongva fi­gyeli az általános európai, ezen belül a nemzetiségi és így a német kisebbségi kul­turális értékeket is pusztítás­sal fenyegető román „terület- átalakítási” előkészületet. Ezt a félelmet tükrözte a Szövet­ségi Gyűlés (Bundestag) egy­hangúlag elfogadott legutóbbi állásfoglalása is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári napilap helyszíni tudósításában úgy értékeli, hogy a magyar par­lament döntése válasz volt Ni- colae Ceausescu román párt- és állami vezető legutóbbi be­szédére, amelyben nacionaliz­mussal és sovinizmussal vá­dolta meg a magyar vezetést. A tudósító jelentése szerint Szűrös Mátyás jelezte azt a magyar készséget, hogy Grósz Károlynak Nicolae Ceausescu- val jövő tavaszra kitűzött ta­lálkozóját illetékes KB-titkári és külügyminiszteri szinten készítsék elő. Az Országgyűlés határozatá­ról a Stuttgarter Zeitung, a Süddeutsche Zeitung, a Die Welt, a Frankfurter Rund­rögország, mert július elseje óta Görögország tölti be so­rosan a Közös Piac elnöki tisztét. Jacques Delors, az Európai Közösségek bizottságának' el­nöke az indokoltnál kisebbnek nevezte a KGST-országoknak az EGK kereskedelmében kép­viselt 7 százalékos arányát. Stefan Zawodzinski, a KGST titkárának helyettese azt szor­galmazta, hogy elsőként azon a 2-3 területen induljon az együttműködés, amelyek ha­mar kézzel fogható eredmé­nyekkel kecsegtetnek. A belga sajtó a hét végén viszonylag nagy terjedelem­ben tárgyalta a Közös Piac és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. A brüsszeli La Libre Belgique gazdasági mellékletében terje­delmes cikket szentel a kér-, désnek, arra helyezve a hang­súlyt, hogy ez az első kétol­dalú egyezmény, amelyet ai EGK a KGST valamely tag­országával köt, s annak jele — emeli ki a cikk címében is —, hogy a Közös Piac „Kelet felé fordul”. A cikk idézve Willy de Clercq, az EGK-bizottság nemzetközi kapcsolatokért fe­lelős tagja értékelését. ro- konszenvvel ír Magyarország­ról. Megjegyzi: az EGK és Magyarország áruforgalma a mennyiségi korlátozások foko­zatos feloldása nyomán remél­hetőleg új lendületet kap. schau és a Stuttgarter Nach­richten éppúgy tudósítást kö­zöl, mint arról az NSZK-ban nyugtalansággal fogadott ro­mán intézkedésről, amellyel több határátkelőhelyen fel­függesztették a Magyarország­ról Romániába irányuló utas- forgalmat. A Deutschlandfunk szombat délután idézte Grósz Károly miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben a magyar vezető politikai és erkölcsi köteles­ségként, a román—magyar fe­szültség enyhítése végett szor­galmazta a közvetlen párbe­szédet Romániával. A rádió kiemelte: Grósz Károly ismét egyértelművé tette, hogy Ma­gyarország nem törekszik a második világháború után ki­alakult határok megváltozta­tására, de megismételte a ro­mániai magyar kisebbséget sújtó „településrendezési” ter­vek bírálatát. Hangsúlyozott figyelemmel követi a magyar—román vi­szony alakulását a spanyol sajtó is. Az El Pais tudósítója sze­rint a bécsi utókonferenciát megbénítja Románia magatar­tása, az emberi jogokkal ösz- szefüggő intézkedések elfo­gadásától való elzárkózása. Romániáról úgy ír a spanyol lap, mint az ország legfőbb vezetője által sugallt iparosí­tási és építészeti ötletektől romba döntött országról, ahol a társadalom csalódottságban, nyomorban és reménytelen­ségben tengődik. A független Diario 16 és a jobboldali ellenzéki ABC azo­nos címet adott tudósításá­nak: Magyarország diplomá­ciai megoldást keres a Romá­niával fennálló nézeteltérések rendezésére. A szombat-vasárnapi lengyel napilapok közül a LEMP központi napilapja, a Trybu­na Ludu és a Zycie Warszawy számol be arról, hogy Őszi István külügyminiszter-helyet­tes magához kérette .a buda­pesti román nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét és tudat­ta vele: „a magyar kormány sajnálattal vette tudomásul a kolozsvári magyar főkonzulá­tus bezárását, ami károsan befolyásolja a két ország kap­csolatait”. Perzsa-öböl Tévedésből lelőtték Az amerikai flotta egyik hajója lőtte le vasárnap a Perzsa-öböl felett az iráni utasszállító gépet. Ezt Wil­liam Crowe tengernagy, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke ismerte be. A tengernagy szerint az irá­ni gépre két rakétát lőtt ki a Vincennes amerikai rakéta- cirkáló, mivel berendezései, „összetévesztették” azt egy „el­lenséges szándékkal” közelítő vadászgéppel. Előzőleg az amerikai katonai vezetés azt állította, hogy egy F—14 tí­pusú iráni vadászgépet lőttek le. Crowe szerint az Egyesült Államok .,mélységesen sajnál­ja" az incidenst és részletes vizsgálatot indít. Kijelentette azonban, hogy az iráni utas- szállító „nem' a polgári for­galomban részt vevő gépek szá­mára megállapított légi folyo­són haladt” és „nem adott vá­laszt a Vincennes azonosítást követelő rádiófelhívására”, amelyet szerinte mind az e célra fenntartott katonai, mind a polgári sávon sugároztak. Ráadásul az amerikai hadi­hajó „felszíni egységekkel folytatott küzdelmet”. Az amerikai hajó, amely a legkorszerűbb tengeri és légi eélfelderítő berendezéssel, az úgynevezett AEGIS-rendszer- rel van felszerelve, észlelte a gépet, bár nem azonosította azt. Négy perccel az első észlelés után, anélkül hogy a gép azonosítása megtörtént volna vagy vizuális eszközök­kel megfigyelték volna, „el­lenséges szándékú” gépnek minősítették és kilőtték a ra­kétákat. A Standard típusú rakéták hőkereső berendezé­sei a célnak megjelölt repü­lőgép hajtóműveinek hősuga­raira irányulva közelítik és semmisítik meg céljaikat. KÉZIKÖNYV A KÉPVISELŐKRŐL A nyugatnémet Bundestag 519 képviselőjének személy! adatait tartalmazó kézikönyv az idén közli azt is, melyik kép­viselő milyen másodállást tölt be. A bonni parlament főállást biztosít azoknak, akik mandátumot szereztek, lévén hogy a nyári és a tavaszi szüneteken kívül a Bundestag folyamatosan ülésezik. Bizottságai szakadatlanul munkálkodnak. A képvise­lők jelentős része nem bonni illetőségű, tehát lényegében hét­főtől péntekig a fővárosban él, és itt tart fenn második la­kást. Állami jövedelmét gyakran egyéb foglalatosságokkal egé­szíti ki. A Bundestag kiadványának kinyilvánított célja, hogy fényt derítsen az esetleges érdekütközésekre, mármint a parlamenti munka és c más feladatok összeegyeztethetetlenségére. Nem­csak a gazdasági vállalatoknál, pénzintézeteknél, szervezetek­nél, szövetségeknél, ügynökségeknél, alapítványoknál betöltött állások szerepelnek a könyvecskében, hanem a tartományi parlamentekben, közigazgatási szerveknél vállalt „pluszmun­ka” is. Igaz, a kiadvány egyetlen szóval sem említi, milyen jövedelmet húznak a képviselők — ami kétségkívül valame­lyest enyhítette az érintettek aggodalmát. Túlzás lenne ugyanis azt állítani, hogy a politikusok egy­értelműen boldogok lettek volna a kezdeményezés hallatán. Sőt, akadtak szép számmal olyanok is, akik a felszólításra, misze­rint jelentsék be másodállásaikat, egész egyszerűen megtagad­ták az. engedelmességet. S hogyan állt mégis össze a könyv? A szerkesztők a zsarolás nem éppen szép. ám hatásos eszközé­hez folyamodtak. Közölték, hogy amennyiben nem kapnak vá­laszt, az ellenkező képviselők nevénél egyszerűen azt fogják feltüntetni, hogy nem hajlandók a szükséges adatokat rendel­kezésre bocsátani. Ebből persze jóval t^bb bonyodalom, akár hivatalos vizsgálat is következhet, így aztán a képviselők, ha fogcsikorgatva is, de kitöltötték az űrlapokat. A kézikönyv előszavában Philipp Jenninger, a Bundestag elnöke, az ötlet szülőatyja leszögezi: igaz, a könyvecske a képviselők magánéletébe avatkozik, ám ezt azért teszi, hogy tovább erősödjön az állampolgárok bizalma a nyugatnémet parlament iránt. Sz. J. Amerikai szakértők Moszkvában Megérkezett az ellenőrök első csoportja, hogy a szovjet—ame­rikai rakétamegállapodás értelmében figyelemmel kísérje a szétszereiendő fegyverek megsemmisítését Bartók Béla hamvai az NSZK-ban Emlékhangverseny Münchenben Athén vendége az EGK—KGST konferencia A Közös Piac Kelet felé fordul A két gazdasági tömörülést

Next

/
Thumbnails
Contents