Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. JÚLIUS 27., SZERDA ^?£iwiem 5 Családi nevelőotthon Tervpályázat A Pest megyei olvasók szá­mára bizonyára nem ismeret­len a családias nevelés fogal­ma, hiszen több ízben foglal­koztunk már a témával a Fó­ti Gyermekváros kapcsán. Hogy mennyire szükséges az ilyen jellegű intézmények kor­szerűsítése, arról tanúskodik az a pályázat, amelyet családi nevelőotthonok tervezésére ír­tak ki. Ezt az Építészek, Belső- építészek, Várostervezők az Atomháború Ellen elnevezésű nemzetközi szövetség — és en­nek szovjet nemzeti bizottsá­ga; a Leninről elnevezett szov­jet gyermekalapítvány, vala­mint az Építészek Nemzetközi Sí Klubja hirdette meg a kö­zelmúltban a Szovjetunió és a szocialista országok építészei számára. A pályázatokat szovjet, len­gyel, NDK-beli, magyar szak­emberekből álló zsűri bírálja el. Három, egyenként 500 ru­beles jutalmat adnak át a dí­jazott csoport minden tagjá­nak — aljik nyári időszakban egy hétig üdülhetnek a Batu- miban lévő Architektor alko­tóházban. A tervpályázat jeligés, a tervlapokat ötjegyű számmal kell ellátni. Feliratkozási díj nincs. Beadási határidő; 1988. november 15. 18 óra. Cím: 380009 Tbiliszi, Barnova utca 52. Grúzia Építőművész Szö­vetsége, Építészek Nemzetközi Sportklubja. IÁLLÍTÓTERMEKBŐL Csöndes varázslattal szemben r, Bartók hazatért. S bár Itam- í vait helyeztük Itthon végső í 'nyugalomra, mégis úgy ér- í zem, szellemisége, művészi í öröksége feltámadott. Ju- j hász Ferenc: A hazatérő ha- ^ lőtt című verseskötetéböl is í ez érződik. Azonban nemcsak z a költő adta meg a tisztele- í tét hazánk nagy alkotó egyé- j niségének. Egy másik foga- < dásra is sor került: Prohász- í ka Antal Hódolat Bartóknak í című festménysorozatát — ff amely ugyan még 1984-ben f készült, de mintegy utórez- f gésként — mutatták be a közel- í múltban Budapesten, a Ma- V, gyár Építőművészek Szövetsé- * gében. Prohászka Antal sokgyer­mekes családban született Veszprémben 1935-ben. Édes­anyját korán elvesztette, ne­héz anyagi körülmények kö­zött élt, és kivételes tehetsé­gét nem tudta a Képzőművé­szeti Főiskolán palléroztatni. így meg kellett elégednie sa­ját egyszemélyes önegyete­mével. Többször szerepelt a Ceglédi ősz rendezvényein, tagja volt a Dél-Pest megyei Nagy István-csoportnak, 1973 nyarán részt vett a Hincz Gyula vezette zebegényi nyá­ri .szabadiskolán, ahol három festményét díjazták. Alkotá­sai nyolcszor szerepeltek Ceg­léden, műveit bemutatták Do­báson, Szentendrén, Nagykő­rösön is. Ami rendkívüli, hogy — a hagyományos eszközökkel al­földi tájaikat festő Prohászka Antal — Bartók-ciklusában merőben egyéni absztrahálás­sal fordította a képzőművé­szet formanyelvére e diadal­mas zenét, melyet most a Bartók-fogadás ünnepi pilla­natában bemutatott a főváros­ban, s remélhetően a jövőben Cegléden, Nagykőrösön vagy Abonyban is, ahol a zeneisko­la Bartók-műsorral köszönt­het! az eseményt. Prohászka Antal egyik fest­ménye az Este a székelyek­nél. Bartók tisztán csengő dallamait a havasok, az erdé­lyi szőttesek és népi hangsze­rek formáival testesítette meg, amelyek különös ábrák­nak, hangjegyeknek tűnnek, s sugározzák a muzsika nyug­tató, tiszta áramlását. Csöndes varázslattal állunk szemben. Prohászka Antal te­lítődött az elmúlt évtizedek során Bartók muzsikájával, tiszta emberi üzenetével átlényegítette ezt a magatar­tást, ezt az értékrendet, és pontos ábrákkal fordította festészetté Bartók zenéjét. Hadd tegyek említést egy lényeges dologról, Az alig is­mert újszászi festőművész se­gítség és figyelem nélkül — szigorú elmélyülés alapján — európai fontosságú ciklust ho­zott létre. Művészi alázattal építi a minőséget, lassú tem­póban ugyan, de a dolgok és a jelenségek átkötésének mégis megvan a ritmusa s ezáltal válik magától értető­dővé a képsor, mely e nagy és időtlen muzsikát nemcsak ábrázolja, hanem értelmezi is. Ekként társul Bartókhoz Pro­hászka, A lelki és a szellemi azono­sulás révén valósulhatott meg ez a műsorozat, mindez nem a véletlen ajándéka. így már nemcsak a zenében, hanem Prohászka Antal képein is láthatók az átírt ismétlőrend­szerék, a formák immár nem dallamban, hanem színben látható változataival — egy olyan ősi világ üzenete, ame­lyet meghallott és közvetített a világhíressé vált Bartók Béla és az újszászi névtelen­ségben becsülettel alkotó Pro­hászka Antal. , Losonci Miklós Bejegyzések a családi bibliába Adassák, hogy ne bánd meg Elkötelezett volt a szó való­di és nemes értelmében. La­dányi Mihály élete tanúság' rá. hogy nem tartozott a vízről Egy könyvtári tanfolyam tanulságai Szótár sem maradt az iskolában Néhány hete fejeződött be a megyei pedagógiai intézet által szer­vezett alapfokú könyvtárosi tanfolyam. Azokból az iskolákból vár­ták a pedagógusok jelentkezését, ahol a bibliotéka kezeléséhez sen­kinek nincs megfelelő szakmai ismerete. Mindössze néliányan jöt­tek, ami azt is jelenthetné, ezen a területen minden rendben van. Ismer­ve az oktatásügy általános problémáit, feltételezhető, mégsem ez az igazság. A PMPI könyvtári csoportjának vezetőjétől, Urayné Kovács Zsuzsától kértünk felvilágosítást. Képzetlenek' — A megyében kétszázhat­van általános és negyven­nyolc középiskolai könyvtár működik. Szakmailag kevés közöttük a minden tekintet­ben jó. Tudatos és szervezett gyarapítással, apasztással, fel­dolgozással alig-alig találko­zunk az ellenőrzések során. Főállású könyvtáros ritka, mint a fehér holló. Többnyire tiszteletdíjasok látják el a fel­adatot, a tanítás mellett vagy nyugdíjasként. Ez még önma­gában nem lenne feltétlenül baj, csakhogy kevesen jelent­keznek önként, inkább kijelö­lik a könyvtárosokat. A cél megkövetelné, elsősorban könyvtár-pedagógusok töltsék be az állást, ehhez képest nyolcvan helyen még alapké­pesítéssel sem rendelkezők végezték a munkát. Ilyenkor sem a lelkesedéssel van a leg­nagyobb probléma, de hiány­zik az alapvető ismeretük. Ezért szervezzük már évek óta tanfolyamainkat, sajnos kevés sikerrel. Korábban úgy véltük, az időpont nem sze­rencsés, hiszen a tanév köz­ben senkit nem tudnak elen­gedni az igazgatók. Most elő­ször próbáltuk a nyári vaká­ció rovására megoldani a kép­zést. Még azt is megtettük, hogy a kéthetes programot öt napba sűrítettük, ám így is csal: nagyon kevesen szánták el magukat. Pedig a felméré­sek egyértelműen bizonyítot­ták. sokkal színvonalasabb munka folyik azokon a helye­ken. ahonnan már jöttek hoz­zánk. Csak gond — Milyenek a tárgyi felté­telek? — Nagyon rosszak. Ponto­sabban a középiskolákban ál­talában megvan a kielégítő helyiség, de az alapfokú ok­tatásban csak igen-igen rit­kán. Még jó, ha. akad egyál­Megéri,ha a Szerencse Palkó! A Zseni totón öröklakást, Zala bútort, bankkötvényeket, a Varázslat gyermekrejtvényen 15 kg csokoládét, Vidám Park-bérleteket I nyerhet Minden helyes megfejtés részt vesz a pályázaton. talán erre a célra külön te­rem. Van, ahol a könyvtárat három zárható szekrény alkot­ja. Se tanár, se diák nem fér. hozzá a könyvekhez. Esetleg szünetekben lehet olvasni, kölcsönz&ni, ám gyakoribb a heti egyszeri, kétszeri délutá­ni órákra időzített nyitva tar­tás. Az anyagi gondok közis-. mertek, ezekről felesleges lenne külön szólni. Természetes? — Kisebb településeken nem jelenthet megoldást a községi es iskolai könyvtár összevonása? — Attól függ, milyen szel­lemben fognak a munkához. Amikor elhatározták, hogy ebben az irányban kell a meg­oldást keresni, az egyik indok például a kettős vásárlások elkerülése volt. Nos, számta­lan esetben ez nem valósult meg, hiszen továbbra is fenn­tartották az iskolai biblioté­kát, csak a községi könyvtár irányítása mellett, az ő szak­embereikkel. De személyi gon­dok itt is voltak, esetenként a pedagógus vette át a már összevont funkciót is. Csak­hogy ő érthetően ragaszko­dott a nyári szabadsághoz, így a községben is megszűnt ebben az időben a kölcsönzés. Másutt örültek, hogy megsza­badulnak egy gondtól és az iskolában egyetlen kéziszótár sem maradt, mindent átadtak. — Szükség van egyáltalán ilyen színvonalú iskolai könyvtárakra? — Természetesen igen. Nem vezet sehová, ha egyszerűen kikerüljük a problémákat. Láttam mostoha körülmények között is nívós teljesítményt és szakmailag álomszerű kör­nyezetben vegetálást. Persze a pedagógus lelkesedése önma­gában keveset ér. Szükség van az igazgatók támogatására, a munka megbecsülésére. Elke­serítő, ha a bajok orvoslása helyett a mi kritikai észrevé­teleinkkel hadakoznak. Más­részt tapasztaltam már egy­két iskolában szabadpolcos rendszert, ahol természetes volt a tanárok számára a szakkönyvek lapozgatása. hasznosítása a felkészülésben. Sajnos még nem a^ ilven hoz­záállás az általános. De a vál­toztatás nem elsősorban pénz kérdése. Szabó Z. Levente prédikáló borivók közé. Ez 1 utóbbit ugyanúgy nem tagad ta meg. mint hitét és elveit. Okos szóval és nem gügyögés­sel akart írni a munkásoknak és a szövetkezeti parasztok­nak, a számára igazi közön­ségnek. A válogatás, ami az életében kötetben meg nem jelent verseket tartalmazza, minden sorában igazolja ezt. Bejegyzések a családi bib­liába. A cím érzékelteti, hogy egy élet, egy sors elevenedik meg a lapokon. Néhány ifjú­kori zsenge, még csupán ké­szülődés a hivatásra, a költé­szetre. Majd újságokban meg­jelent opuszok és végül a ha­gyaték. Sokan nem szerették, mert sok kényelmetlenséget okozott. Nem lehetett megvesztegetni, eltántorítani. Pedig szerette az életet, a jó életet. Néha elgon­dolkodott, szép lenne elnyúj­tózni, örülni gondtalanul min­den falat kenyérnek, minden szépségnek. Legyinteni a gon­dokra és a bíbelődő költőkre, a múló időre. Csak az utolsó sorból derül ki, mindezt nem teheti büntetlenül. Mert o lel­kiismeret nem engedi el a számonkérést, nem adatik meg a f eloldozás ... Bogos és szedettes technikával készülnek Godoiioi szonyegszovok Ha múzeumokban, tájhá­zakban járva, albumokat la­pozgatva megcsodáljuk a pad­lót, a falakat borító díszes szőnyegeket, aligha gondol­nánk, hogy nem is olyan ne­héz mesterség szőnyeget ké­szíteni. Gödöllőn legalábbis évek óta sokan sikerrel pró­bálkoznak meg vele. Év köz­ben a művelődési központ szö­vőkörében készülnek a szebb­nél szebb darabok,- nyáron pe­dig beritlakásos szövőtáborok indulnak. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is kezdők és haladók jelentkezhetnek az augusztus 5-től 14-ig tartó tanfolyamra. A mesterség fogásaiban még nem járatosak először a népi szövéstechnikával ismerked­hetnek meg, s a tizedik nap végén egy maguk szőtte rongyszőnyeggel és egy ki­sebb méretű torontáli sző­nyeggel térhetnek haza. A haladók természetesen nehe­zebb feladattal próbálkozhat­nak: bogos vagy szedettes technikával készült szőnyeget fejezhetnek be a táborzárásig. Helyreállítás Hévízgyörkön Eredeti stílusban Mindössze egy középkori építészeti emlék maradt fenn a Galga völgyében. A háború alatt erősen megrongálódott XIII. századi hévízgyörki kápolna helyreállítását négy évvel ezelőtt határozták el — Pálos Frigyes prépostnak, a váci egyházme­gye művészettörténészének kezdeményezésére, Holnapy Dénes építész tervei alapján. Az egyház jó partnerre talált az Orszá­gos Műemléki Felügyelőségben, az aszódi és a ceglédi múzeu­mokban. Az előzetes kutatások során többféle lelet került elő, pél­dául egy keresztelőkul — töredékesen. Valószínűsíthető, hogy középkori eredetű. Rábukkantak két szarmata sírra is. ame­lyekben — többek között — ezer féldrágakövet, gyöngyöt, fi- bulákat, fülbevalókat, s egy nagyon szép ciklámenszínű kan- csőt találtak. Az egyenes zárődású középkori templomról az ásatások so­rán derült ki, hogy annak idején félköríves szentélye volt. Ahol lehet, visszaállítják az eredeti stilust. A munkálatokat még az idén szeretnék befejezni. Rádiófigyelő! CSALÁDI TÜKÖR. Egy ha­lálos kimenetelű vérbetegség­ben szenvedő hetvenkét éves floridai asszonyt két hónapja már vérátömlesztésekkel tar­tottak életben. Könyörgött a családjának és orvosának; ne kínozzák tovább! Az orvos a bírósághoz fordult, s a követ­kező döntés született. „A sze­mélynek jogában van nem el­szenvednie a fájdalmat. Az embernek jogában van méltó­ságban élnie vagy meghalnia.” (Ennek alapján teljesítették kívánságát, s a beteg huszon­négy órán belül csöndesen örökre elaludt.! Ezt a történetet egy — né­hány évvel ezelőtt a Pro és kontra-sorozatban megjelent — válogatásban olvastam, amely nagy vitát kavart. A jó halál című könyv világos ké­pet próbált adni a sok ellen­tétet kiváltó eutanáziáról. Vagyis joga van-e a halálos betegségben szenvedőnek el­dönteni, meddig akar élni? Il­letve: joga van-e az orvosnak nem megtenni minden lehet­ségest ahhoz, hogy az ilyen be­teget minél tovább életben tartsa? De talán túlontúl messzire szaladtak gondolataim, mert hiszen nálunk még hasonló példát sem találhatok. Annak idején ugyanis — sajnos — be­rekesztették a vitát azzal, hogy mivel visszaélésre adna lehe­tőséget — szó sem lehet ilyen gyakorlat bevezetéséről. Én azonban ennél sokkal egy­szerűbb dolgon háborgók. Min­dennapos eset, hogyha például megmérik az ember vérnyo­mását — nem mondják meg: mennyi. Egyáltalán nem ért­jük a laboratóriumi leleteink eredményeit, de n?m is ma­gyarázzák meg. Szakszerű, fel­világosítás híján a betegek egymás közt tanakodnak — ré- mísztve a másikát. De hát miért nincs közünk saját tes­tünk egészségi állapotához? Mindezek akkor jutottak eszembe, amikor — a már in­kább hangos magazinnak beillő — tartalmas műsort hallgattam. S az elemző riportok közül na­gyon megrázott az, amelyik a tizenöt esztendős fiú haláláról szólt. Tudom, a tragédia be­következett volna, hiszen ve­leszületett betegségből adódott. Ám erről korábban nem tá­jékoztatták sem a szüleit, sem őt. Vajon a verekedők közé lépett volna-e akkor is, ha tisztában van az esetleges kö­vetkezményekkel ? HALLO, ITT VAGYOK! Szilágyi János műsora. Sok dicséretet és bírálatot kapott már Tudom, régebben vitat­koztak arról, érdemes-e egyál­talán folytatni ezt a sorozatot. Végül is úgy döntöttek, hogy igen. Véleményem szerint azonban nem ártana újfent elgondolkodni az adás jövőjé­ről. Azért fogalmazok így, mert továbbra is sokan igénylik, hogy személytelenül könnyít­senek lelki problémáikon, ame­lyeket hosszú gyötrődés árán sem tudnak önmaguk megol­dani. Valóban, sokszor együtt- éreztem a telefonálókkal. Jó volt ez a műsor, érdemes volt többször fönnmaradni késő éj­szakáig. Mostanában azonban egyre fáradtabbá válik. Talán mert mind kevesebb közérdekű ma­gánügyről esik szó benne, mint például hétfő este: hallhat­tunk — többek között — egy örökség körüli konfliktusról, ami miatt a fia szakított az édesanyjával, aki viszont vég­letes gondolatokkal reagált a helyzetre. Telefonált egy férfi, akinek az a dilemmája, hogy az NSZK-ba akar menni dol­gozni, de a felesége nem tart vele. Tipikus magánügyek ezek, amikre akarva-akaratlanuí semmitmondó Válaszokat kap­tak. Itt lenne az ideje, hogy a Halló, itt vagyok! megújuljon, szakemberek részvéteiével bő­vüljön. Vagy pedig — mivel felvételről megy az adás — gondosabb válogatással olyan témákat gyűjtsenek össze, amelyek valóban sokak szá­mára tanulságosak. S ha minderre nem képes a műsor, akkor talán időszerű lenne, hogy helyét egy másik, tartalmasabb program foglalja el. Vennes Aranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents