Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

MELYEI 1958. JÜLIUS 27., SZERDA Jogi tanácsok Tsz-tag iubileumi jutalma t A köteles rész Visszaélés a joggal ® A próbaidő • Eltiltás a közügyektől • Házasság felbontása H. L., pilisborosjenői lakos és mások kérdésére közöljük, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagokat megil­lető jubileumi jutalom kifi­zetésének szabályai is meg­változtak. Az év elején hozott jogszabályok csak a munka- viszonyban állók tekintetében állapították meg a felemelt jubileumi összeget, a szövet­kezeti tagokra viszont nem. A 7/1987. (VI. 0.) MÉM-ren- delet 7. §-a azonban módosí­totta a 12/1977. (III. 12.) MÉM, rendelet 68. § (2) bekezdését, ezért a jövőben jubileumi ju­talomként a tsz-tagot is más­fél havi átlagrészesedése il­leti meg, amelyet az esedé­kesség évében kell kifizetni. A jogszabály előírásait 1988. január 1. napjától kell al­kalmazni, ezért azok a dol­gozók, akik a korábbi sza­bályok szerint felvették a jubileumi jutalmat, a különb­ség megtérítését igényelhe­tik. 6 A. L. fóti lakos üdülőiéi- két vásárolt házastársával. Azt kérdezi, hogy első házasságá­ból származó gyermeke jogo­sult-e az őt megillető örök­részre, annak ellenére, hogy a szerzésben semmiféle módon I nem vett részt. Olvasóink ismételten sérel­mezik, hogy a törvény sze­rint olyan esetekben is örö­kölnek a hozzátartozók, ami­kor az érzelmi kapcsolat meg­lazult, vagy talán ki sem ala­kult a felek között. A jog­szabályok nem lehetnek te­kintettel az érzelmekre, hi­szen azok kialakulásában nyomon követhetetlen kö­rülmények közrejátszhatnak és a felek igazát elbírálni en­nek alapján nem lehetne. Ezért határoz úgy a tör­vény, hogy a köteles rész csak olyan esetben nem illeti meg a hozzátartozót, ha őt kita­gadják. A kitagadás szabá­lyait a törvényben tételesen csak az ott meghatározott ese­tekben lehet megtenni, pl. ha az egyébként köteles részre jo­gosult érdemtelen, ha bűn- cselekményt követ el, ha er­kölcstelen életmódot folytat, vagy az elhunyt irányában a tartási kötelezettségét egyéb­ként súlyosan megsérti. Min­den más esetben tehát a hozzátartozó (szülő, gyer­mek, házastárs) jogosult a köteles részre. £ O. H.-né. pilis! bedolgozó munkahelyén nem kapta meg az őt megillető szabadságot, azzal az indoklással, hogy munkabére tartalmazza az őt megillető juttatást. Kova for­dulhatok panasszal? — kér­dezi. Olvasónk panasza szeren­csére egyedi, mert a munkál­tatók nagy része a munka- szerződés keretében az őt megillető joggal él, és a dol­gozókkal szembeni kötele­zettségének maradéktalanul eleget tesz. Előfordulhat azon­ban a joggal való visszaélés annak ellenére, hogy a mun­ka törvénykönyve ezt hatá­rozottan tiltja. A joggal való visszaélésről nemcsak akkor beszélhetünk, ha a jogszabá­lyokban leírtakat megsérti a munkáltató, hanem akkor is, ha a jog gyakorlása a jog rendeltetésére össze nem füg­gő célra irányul, különö­sen a népgazdaság megká­rosítására, a dolgozók jogai­nak és törvényes érdekeinek csorbítására, vagy illetékte­len előnyök szerzésére vezet, vagy a dolgozók bírálatának elfojtását célozza. Alapelv­ként határozza meg a jog­szabály, hogy akinek terhére visszaélés történik, azt hát­rány nem érheti, és az, aki a jogával vétkesen visszaélt, az ezért alkalmazott felelősségre vonáson kívül viselni köte­les a visszaélés elhárításának következményeit is. A sza­badság a dolgozót megillető jog, így azt a munkáltatónak minden körülmények között ki kell adnia, semmiféle cí­men nem foszthatja meg a munkavállalót a részére biz­tosított pihenéstől. A törvény csak azt írja elő, hogy a sza­badság kiadásának időpont­ját a munkáltató határozza meg, a termelési, gazdálko­dási és egyéb feladatainak fi­gyelembevételével. Természe­tesen a szabadság kiadása előtt, a munkáltatónak a dolgo­zó kívánságait is meg kell hallgatni, és arra lehetőségek­hez képest figyelemmel kell lenni. Olvasónk esetében mindez nem történt, ezért ha­ladéktalanul forduljon a mun­kaügyi döntőbizottsághoz. ú Hat hónapra szóló hatá­rozott idejű munkaviszonyt létesített H. J.-né telefonke­zelő. Munkahelyén azt az ígé­retet kapta, hogy ennek az időpontnak a leteltével végle­gesítik. Olvasónknak azonban a munkahely nem nyerte el a tetszését, ezért a munkavi­szonyát meg akarja szüntet­ni. A vállalat azonban ragasz­kodik az eredeti megállapodás teljesítéséhez. A munkaviszony létesítése­kor a feleknek jogukban áll próbaidőt kikötni annak ér­dekében, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyaránt meggyőződhessen arrój, hogy a vállalt feltételeknek megfe'- lelnek-e vagy sem. A próba­idő mértéke eltérő, attól füg­gően, hogy milyen munkakö­rökről van szó, azonban há­rom hónapnál hosszabb nem lehet. Ugyancsak tilos a pró­baidő meghosszabbítása. A próbaidőre az jellemző, hogy ez alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali ha­tállyal megszüntetheti. A gyakorlatban előfordul, hogy a munkáltató a próba­idő tartamára vonatkozó ren­delkezést úgy próbálja ki­játszani, hogy a dolgozóval három hónapnál hosszabb munkaviszonyt létesít. Ezért mondotta ki a Legfelsőbb Bí­róság egyik döntésében, hogy érvénytelen a munkaszerződés határozott idő kikötését tar­talmazó része, ha megállapít­ható, hogy a határozott idő kikötése a próbaidőre vonat­kozó rendelkezések megkerü­lése érdekében történt. Olva­sónk tehát — aki szintén ha­sonló helyzetbe került — pa­nasszal fordulhat a munka­ügyi vitát eldöntő szervek­hez. • Egy magát megnevezni nem kívánó érdi olvasónkul bűncselekmény elkövetése miatt a közügyektöl is eltil­tottak. Azt szeretné megtud­ni, hogy emiatt szerezhet-e gépjárművezetői jogosítványt. Aki szándékos bűncselek­ményt követ el, és emiatt végrehajtandó szabadságvesz­tésre ítélik és méltatlan ar­ra, hogy a közügyekben részt vegyen, közügyek gyakorlá­sától el kell tiltani. Az el­tiltás legrövidebb időtartama egy év, leghosszabb tartama 10 év, amelyet az ítélet jog­erőre emelkedésétől kell szá­mítani. Nem számít az eltil­tás idejébe az az idő sem, amely alatt az elítélt sza­badságvesztését tölti. A köz­ügyektől eltiltás az elítéltet a legfontosabb politikai jogai­nak gyakorlásától fosztja meg. Tehát nem lehet hivatalos személy, nem vehet részt a népképviseleti szerv tagjainak választásában és így ennek testületében sem működhet közre. Nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, szö­vetkezetben, egyesületben és nem érhet el katonai rendfo­kozatot sem. Nem kaphat belföldi kitüntetést és kül­földi kitüntetés elfogadására engedélyt. Ebből következően tehát a közügyektől eltiltás arra szolgál, hogy a társa­dalom védelme érdekében az arra méltatlan személyeknek a közügyek vitelébe való be­kapcsolódását megakadályoz­za. A járművezetésre nem ilyen követelmények vannak meghatározva — olvasónk va­lószínűleg összetévesztette a gépjárművezetéstől való el­tiltás mellékbüntetéssel —, így aki a gép jármű-vezetői enge­dély megszerzéséhez szüksé­ges egészségi állapottal, élet­korral és iskolai végzettség­gel rendelkezik, a közügyek­től való eltiltás esetén is meg­szerezheti a jogosítványt. • Házasságának felbontásáí kérte egy ceglédi háziasszony, keresetét azonban elutasította a bíróság. Mikor lehet újra eljárást indítani, hiszen volt férjemmel a kapcsolatot régen megszakítottam és már egy éve boldogan élek éiettársammal, akivel szeretnénk véglegesíteni a jelenlegi helyze­tet? — kérdi. A házasságot a bíróság ak­kor bontja fel, ha a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A kérelmet a fe­lek vagy közösen terjesztik elő, vagy az egyik fél igényli a bontást. A bíróság a házas­ság megromlására és annak helyrehozhatatlanságára kö­vetkeztet a felek közös, vég­leges elhatározáson alapuló kérelméből és az ehhez veze­tő okok feltárása nélkül fel­bontja a házasságot. Háromévi különélés esetén ugyancsak valószínűsíthető a kapcsolat végleges megszaka­dása, és ezért ilyen esetben is az odavezető okok vizs­gálata nélkül bontják fel a házasságot. Az előbb említett feltételek hiányában azonban a bíróság feltárja a felek viszonyát, és annak ismeretében előfordul, hogy olyannak ítéli meg a válni kívánók helyzetét, hogy remény van az életközösség helyreállítására. A bíróság döntése azonban nem jelenti azt, hogy ezután a házasság felbonthatatlanná válik. Ha ugyanis a felek kap­csolata továbbra sem javul, utóbb ismételten lehetséges az eljárás megindítása. A felek helyzetében ugyanis olyan változások következhetnek be, amelyeket a bíróság figyelem­be kell hogy vegyen. Ezen fe­lül természetesen a külön háztartásban eltöltött idő a formálissá vált kapcsolat fel­számolását indokolja. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között inevenes joci tanácsadást tar­tunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett leve­likre pedig folyamatosan vá­laszolunk. Félrevezette a hatóságokat Hiába keresték a tettest Az Minden büntetőügynek a dokumentációja egy-egy vaskos ak­ta. Szerepelnek benne kihallgatási jegyzőkönyvek, igazságügyi szakértői vélemények. Hány ember hány órát dolgozott pél­dául a tizennyolc esztendős Rafael István ügyén? Bajos lenne pontosan kiszámítani, de foglalkoztak vele a rendőrök, elké­szült az igazságügyi szakértői, valamint a nyomszakértői véle­mény, a bűnügyi technikusok fényképsorozatokat készítettek, majd az ügyészség — hatóság félrevezetése miatt — vádat emelt a fiatalember ellen. jelenhette A Monori Rendőrkapitány­ság 1988. február 19-én se­gítségnyújtás elmulasztása mi­att büntetőeljárást indított is­meretlen tettes ellen. A kókai körzeti orvos hivatalból beje­lentést tett a rendőrségen; el­sősegélyben részesítette a könnyebben megsérült Rafael Istvánt, akit — kerékpárján haladva — elgázolt egy isme­retlen személyautó, majd a gépkocsivezető segítségnyúj­tás nélkül továbbhajtott. A fiatalember, amikor a rendőrségen kihallgatták, ugyanúgy adta elő a történte­ket, mint előzőleg a körzeti or­vosnál. Elmondása szerint feb­ruár 17-én délelőtt kerékpár­ral igyekezett kókai lakásáról Sülysápra. A vasúti sínek mel­lett haladt, az út jobb szélé­től mintegy egyméternyire. Hátulról autózúgást hallott, mire igyekezett még inkább jobbra húzódni. Ekkor egy ütést érzett, majd elvesztette az eszméletét. Magához térve, úgy emlékszik, látott ott egy fehér Zsigulit, de nem tudja, hogy férfi vagy nő volt-e a gépkocsivezető. A kerékpárja, melyről leesett, nyomtalanul eltűnt. Árulkodó nyomok A vallomás első hallásra el­fogadhatónak hangzott, ám nem egyezett meg a helyszíni szemle adataival. A baleset színhelyén ugyanis sérült mo­torkerékpárra — és nem bicik­lire — utaló nyomokat talál­tak. Ugyanakkor Rafael Istvá­né k lakásának udvaráról elő­került egy MZ 230-es motor- kerékpár, melynek elgörbült a pedálja, eltört az irányjelző burája, és egyéb sérülései is voltak. A továbbiakban kihallgatták a faluban lakó Kovács And- rásnét. A motorkerékpár ugyanis az ő — katonai szolgá­latot teljesítő —‘ vejének a tu­lajdona. Az asszony azt val­lotta, hogy a járműt nem hasz­nálta senki, véletlenül fel­dőlt az udvaron, a sérülések így keletkeztek. A szakértői vélemények ezzel szemben egyértelműen igazolták, hogy a baleset színhelyén talált fes­téknyomok, szilánkok a mo­torkerékpárról származnak. Tagadásnak a továbbiakban már nem volt értelme. Nincs jogosítványa Amikor Rafael Istvánt áp­rilis 6-án ismét kihallgatták a rendőrségen, már a valóság­nak megfelelően adta elő a történteket. Elmondta, a kérdéses napon Rókáról Sülysápra akart men­ni, hogy ott lakó ismerősétől behajtson egy tartozást. Köl­csönkérte a közelükben lakó Kovács Andrásnétól a veje motorkerékpárját és pénzt is adott a szívességért. A jármű­höz nem ért, nincs jogosítvá­nya. Megtankolt, majd mivel fázott a keze, csak egy kézzel fogta a kormányt. A motorke­rékpár beremegett, majd fel­borult. Semmiféle más jármű nem volt a közelben, nincs is­meretlen gázoló. Az eszméletét sem veszítette el, csak erősen szédült és vérzett a keze-lába. Hazament, majd az anyja kí­sérte el a körzeti orvoshoz. A történetet — az ismeretlen gá- zolóról — azért találta ki, mert nincs jogosítványa, és félt a felelősségre vonástól. Rafael István a bíróság előtt felel azért, mert félrevezette a hatóságokat. „ Gál Judit Tíz nap rendeletéi Költségvetés. A Magyar Népköztársaság 1987. évi álla­mi költségvetésének végrehaj­tásáról rendelkezik az 1988. évi V. törvény. ­Munkaviszony. Az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló jogszabályt módosította és ki­egészítette az 54/1988. (VII. 12.) MT-rendelet. Félfogadás. A tanácsi szer­vek ügyfélfogadásáról és munkarendjéről rendelkezik az 58/1988. (VII. 12.) MT-ren­delet. A jogszabály szerint a tanácsi szervnél a szerdai (ál­talános félfogadó nap) vagy a tanács által meghatározott más napon teljes munkaidő­ben, továbbá — a községi ta­nács kivételével — a hétnek legalább egy napján az álta­lános munkarenden (hétfőtől csütörtökig 8—16.30 óráig, péntek 8—16.00 óráig) kívül ügyfélfogadást tart, melynek rendjét a lakosság igényeinek és a helyi sajátosságok figye­lembevételével kell kialakí­tani. Részjegyek. Az 56/1988 MT-rendelet a szövetkezeti ta­gok által jegyzett részjegyek után járó osztalékról és a cél­részjegyek utáni részesedésről szól. Pedagógusállások. A műve­lődési miniszter 14/1988. (VII. 12.) MM számú rendelete a pedagógusállások betöltésével kapcsolatos pályázati eljárást szabályozza. Bor. A termelői árcsökken­tés esetén járó borfogyasztási adókedvezményt az 27/1988. (VII. 12) PM-rendelet hatá­rozza meg. Munkakönyvek. Módosította a 11/1988. (VII. 12.) ÁBMH- rendelkezés a munkakönyvek kiállításának, kezelésének, nyilvántartásának, valamint a munkakönyvbe való bejegyzé­seknek az előírásait. h ismertetett jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. 31-es számában találhatók meg. Nyomozó lézer A Scotland Yardon — a londoni rendőrség közpon­ti székházában — lézersu­gár segítségével állapítot­ták meg, hogy ki volt egy árverésre bocsátott XVIII. századi francia íróasztal­nak az első tulajdonosa. A lézernek az volt a felada­ta, hogy láthatóvá tegye az íróasztal elfakult leltá­ri számát. A párizsi levéltár adatai szerint 1779. március 18-án J. II. Riesener, a kor leg­nevesebb bútorgyárosa egy íróasztalt szállított a Ver­sailles-! kastélyba Sophie hercegnőnek, XV. Lajos hatodik lányának. Az an­gol vidéki kúriából elő­került íróasztalon Riesener neve szerenelt. de a Ver­sailles-! leltári szám nem volt rajta. A csendet Magos törte meg: — Mondd, mit gondolsz, ho­gyan kerültek a vérfoltok Pa- lágyi nadrágjára és a zakó ujjainak végére? — Én úgy gondolom, hogy amikor Almást a súlyos üté­seket kapta a fejére, akkor kerültek rá a vérfröccsenések az említett ruhadarabokra. „ — No és amikor — mint Palágyi mondja — felfedezte e . szörnyű bűncselekményt nem kerülhetett vér a ruhá­jára? — Ki van zárva. Hiszen, ha valóban reggelre érkezett vol­na a helyszínre, a ruháján nem maradt volna nyom, mert addigra mind Almást, mind Gáti vére megdermedt, meg­keményedett. — Ezek szerint te Palágyit tartod a gyilkosnak? — Igen, feltéve, ha nem volt ehhez társa. — Fantasztikus eredmény­nyel zártátok le ezt az vizs­gálatot. Nekünk már csak a teljes beismerését kell szor­galmaznunk. Mi örömmámor­ban úszunk az egyik oldalon, míg a másikon a jegyespár szorong, rettentően fél, és mint fuldokló a vízben, ők a se­gítő kéz helyett hazugságaik­ba kapaszkodnak. Végletekig azonban ez nem megy, elér­keznek az összeomláshoz, a megbánáshoz. És hogy ezt siettessem, máris itthagylak benneteket — mondta Magos és sarkon fordulva bement Varga Katalinhoz. Amint a lány megpillan­totta az őrnagyot, támadólag lépett fel: — Mi jogon tarta­nak itt? Ügy hiszem, ez tör­vénytelen. Mit fogok monda­ni a munkahelyemen? Mág Bertalan Így éjszaka története (11.) — Ami a törvénytelenséget illeti, az csak magának tűnik annak. Én biztosra veszem: jogosan tartom itt. Ha tovább­ra sem változtat magatartásán, akkor le is tartóztatom bűn­pártolás címén. Ügy innen nem a munkahelyére, hanem egyenesen a bíróságra kerül. — De hiszen én semmit sem követtem el! — kiáltotta kétségbeesve. — Látszólag semmit. Mégis minden kijelentésével hátrál­tatja a munkánkat. Mert ahány kérdést intéztem magá­hoz, annyiszor hazudott. Ma­ga megvakult a szerelemtől és védelmez egy aljas gyilkost, aki két embert megölt. Ér­tette?! Jó lesz, ha észhez tér! — jött indulatba, otthagyta a lányt két kollégájára és be­csapta maga mögött az ajtót. Hogy lecsillapítsa magát, olvasmányai leszűrt eredmé­nyein elmélkedett. Tudniillik hosszú időn keresztül tanul­mányozta a különböző nemze­tiségű orvosok, pszichiáterek, kriminalisták írásait az em­berek lélektanáról. Voltak, akik osztályozták, kategori­zálták az egyes típusok lelki motiVumait. Például másképp ítélték meg az egészen ala­csony képzettségűek, másképp a képzettek, és leginkább el­térően a magas felkészültsé- gűek lelki beállítottságát Teljes képet adni termé­szetesen lélektanilag egy em­berről csak megközelítően le­hetséges, volt az általános vé- '.emény. Sok tanulmányt olvasott a bűnözés lélektanáról. Ezek közül is kiemelkedően a meg­rögzött bűnözőkkel kapcsolat­ban. Vizsgálták ezek az írá­sok azt is, milyen lehet egy kezdő bűnöző lélektana és milyen egy hamis tanúé, ami­kor súlyos bűnt elkövető sze­mélyt véd. Megfelelő magya­rázattal egyik tanulmány sem zárult. Talán még hosszú ideig nem sikerül határozott té­nyekkel alátámasztani sem a hamis tanú, sem a bűnös in­dítékait. A bűn tudat alatti vagy tudatos mozgatójának elemzé­séről értékes esszét írt egy svájci tudós kriminalista. A tanulmány a kriminálpszi- chológia teljes fegyvertárával vázlatos történetét adja az eb­ben az irányban folytatott ku­tatásoknak. Konklúzióként megvilágítja, milyen úton jut el egy ember odáig, hogy a bűnt vállalja anyagi érdeke megszerzésének eszközéül. Be­mutatja a törvényen kívüliség lelki rugóinak eredőit. Leírja a bűnöző lelkivilágának ke­resztmetszetét, a bűncselek­mény kitervezésekor, a végre­hajtásakor és az elkövetés után. Megvilágítja azt is, miért ta­gad az egyik és miért vall a másik. Hangsúlyozza, hogy nincs született bűnöző és nincs született hazudozó. Ki-ki a maga életkörülményeiből, a körülötte lezajló hosszú évek eseményeiből ragad ki vala­mit. Igen érdekesek megál­lapításainak azok a részei, amelyek a nyomozó számára engednek bepillantást a bűn­elkövető lelkivilágába, például a kikérdezések alkalmával. A svájci tudós értekezésében jelentős az a megállapítás, amely szerint az ember ne­hezen tud szembeszállni a belsejében tevékenyen ható ingerekkel, vágyakkal, ösztö­nökkel, indulatokkal, szenve­délyekkel és kötelességérzet­tel. Ebben a harcban az el­határozás hol az egyik, hol a másik hatóerő felé hajlik, aszerint, hogy az erkölcsi ere­je bizonyul-e nagyobbnak, vagy az ellene működő ösz­tönök, amelyek a laza erköl­csösségnek, az aljas ösztönök­nek engedi át az uralkodást. Mindenkinek szabad a válasz­tása, hogy a becsületes társa­dalom útján marad-e, vagy az erkölcstelen hatások sugal­latára cselekszik. Ezekkel a problémákkal meg kell köze­lebbről is ismerkednünk — ja­vasolja a tudós — mind­azoknak a nyomozóknak, kri- minalistáknak, akik a bűn­üldözésben eredményesen akarnak tevékenykedni. Hoz­záteszi azonban, hogy fejte­getései 'az egyes ember lelki motivációjáról inkább csak elméleti síkon mozognak, alá­támasztásukra még igen sok­rétű gyakorlati vizsgálatra van szükség. Mire ezt végiggondolta, le­higgadva ért be Palágyihoz, aki megbilincselt kezeivel ve- rejtékes homlokát törölgette. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents