Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

Hétvégi jegyzet íróasztal Mindig: őszintén kíván­tuk, hogy a hivatalokban, gyárakban legyen kevesebb az adminisztrációval fog­lalkozó ember. Magam is nosztalgiával szoktam em­legetni kora ifjúságomnak azt az időszakát, amikor még a Hauser meg a Baumstard bácsik, ezek a vérbeli pallérok hallatlan egyszerűséggel intézték a munkahelyi ügyeket. Nem kellett melléjük bérelszá­moló, nem volt íróasztaluk, csak a zsebükben egy no­tesz, amiből reggel névsort olvastak, a jelenlévők ne­ve mellé egy pontot tettek, szombaton fizettek, akik­kel gondjaik voltak hét közben, azoknak meg­mondták, hogy hétfőn ma­radjanak odahaza. Nem mondom, dehogy mondom, hogy az volt a jó világ. Ám ami rossz, az sohasem teljesen rossz, mint ahogy a jó sem egé­szen jó, vagyis nem fekete és nem fehér az élet. A régiektől is lehet tanulni. Tudjuk, mennyivel lett bo­nyolultabb a világ, csak azt nem nagyon látjuk még, hogy mennyire bo­nyolítottuk össze mi ma­gunk. Amikor azt mond­tuk, hogy az adminisztra­tív létszámot csökkenteni kell, akkor először az em­bert értettük a számok mögött, nem az intézni­valókat. Ezért aztán azok húzták a rövidebbet, akik semmiképpen sem érde­melték meg. A szorgalmas, értelmes, intelligens, de mindig szorongani és al­kalmazkodni kénytelen ad­minisztratív munkatársak, akik télen rosszul fűtött, nyáron még rosszabbul szellőztetett, annál is rosz- szabbul világított, zsúfolt irodákban könyveltek, ki­mutattak, lajstromoztak, mert ezt követelte a fő­nökség, mert ezt követel­ték odafent a főnökség­től. Az egyik tanácsházán hallottam az extrémnek beillő esetet arról, hogy egyszer kimutatást kellett készíteniük: hány darab fa van a határban, s milyen fajták? Külön részletezve. Vagyis az inkább csak szólam maradt, hogy az ügyintézést kell egyszerű­síteni, míg az improduktív­nak titulált vagy inkább sértett réteg — szándéko­san nem létszámot írok, tekintve, hogy emberekről van szó — csökkentésére kezdett erőteljesebbnek mutatkozni az igyekezet. Érthető volna ez, ha a je­lenleg ismét megnőtt ad­minisztráció ezt lehetővé tenné. Mert Iám, érdemes figyelni arra, amit majd­nem minden ipari üzem­ben hallhatunk mostaná­ban. Nehéz volt az évkez­det, túl kellett terhelni az adminisztratív dolgozókat, mert ismét sok jelentést, kimutatást kellett készíte­ni, többet, mint eddig. Je­len időben is hozzáteszik, hogy nehezen bírják a kol­légák, s tulajdonképpen fel is kellene venni valakit, ha nem volna más most a tendencia meg a valóságos érdek. Szerencséjük van azok­nak, akik számítógéppel dolgozhatják fel az adato­kat. Feltéve, hogy tudják is kezelni ezeket az okos gépeket, melyek viszont gonosz bosszút is tudnak állni, ha hozzá nem értők táplálják be az adatokat. A képlet egyszerűnek lát­szik. Legyen több hivatali számítógép, kevesebb ad­minisztrációs követelmény, képezzék át azokat, akik­nek nem jut íróasztal, de addig is: ne okozzanak nekik szorongást. Kovács T. István y/fiáfap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1988. JŰLIUS 23.. SZOMBAT A kritikus nap után... Jelentés a kenyérellátásról Hivatalosnak is nevezhető vélemények szerint Vác és környéke a megye egyik legjobban ellátott területe. Bár ezt nem nagyon ajánlatos hangoztatni, mert meglehető­sen durva választ kaphat, aki ilyet mond vagy leír. Az írásban és telefonon — különböző fórumokhoz, így a városi pártbizottsághoz is — érkező bejelentések in­gerlés nélkül is eléggé indulatosak, türelmetlenek. Az utóbbi napokban, hetek­ben a kenyérellátás helyzete volt a fő téma, elsősorban a Váctól északra eső területe­ken. Húszéves gondról írtunk ugyan, amikor a bernecebará- tiak panaszának adtunk han­got, de a kenyérellátás prob­lémái nyilván most, a mező- gazdasági munkák idején éle­sebben vetődnek fel. Akinek nem sikerül a reggeli szállít­mányból kenyérhez jutnia, az kénytelen megvárni a délelőt­ti fuvart. S mint egy ottani lakos mondta, a málna addig ott rohadt a bokron. Hason­ló a helyzet más községekben, például Vámosmikőlán is, Szobon pedig már-már válsá­gosnak volt nevezhető. Szob talpra all Először a vámosmikolai sü­tőüzem vezetőjét próbáltuk megkeresni, hogy tőle kérjünk helyzetjelentést. Vámosmiko- lán nem találtuk, s mint ki­derült, a szobi üzemÉe he­lyezték át a betegállományba került üzemvezető helyettesí­tésére. — Nem volt vezető, és a létszámhelyzet is kritikussá vált itt Szobon — mondta Fe­nyővári József üzemvezető. — Hoztam magammal munkatár­sakat Vámosmikoláról, és most sikerült fel is vennem embereket ide a szobi üzem­be. Így két műszakban dol­gozhatunk. Vámosmikolán, ahol még lapátos rendszerű kemence van, egy műszakban sütik a kenyeret. Péksüte­ménnyel Szobról látjuk el az északi körzetet. Az ellátási te­rületünk egyébként Ipolytöl- gyestől Királyrétig terjed; most talán sikerül egy gép­kocsivezetőt is felvennünk, és akkor még egy járatot be tu­dunk indítani. Jelenleg két­féle kenyeret, kétféle péksü­teményt, valamint zsömlevek- nit és zsömlecipót gyártunk, szerintem máris javult a mi­nőség. Az idézett cikkben foglalt panaszra is kértünk választ. magyarázatot az üzemvezető­től. — A dolog egyszerű — mondta Fenyővári József —, az üzletek nem veszik át az előző délutáni sütést, az előre sütött kenyeret, inkább a reg­geli és délelőtti, tehát a két­szeri szállítást vállalják. A kenyér fele reggel a boltok­ban van, a másik fele tíz­tizenegy óra felé. Ezen nem tudunk változtatni! Változások voltak a váci üzemben is. Erről Hrustinszky István üzemvezető adott tájé­koztatást: — A szobi változással egy időben a váci kenyérgyár vet­te át Verőcemaros, Szokolya és Kóspallag ellátását. Ez azt jelenti, hogy a szokásos napi nyolcvan mázsával szemben ennek másfélszeresét, száz­húsz mázsát kell előállítani. A városi tanács ellátásfel­ügyeleti osztálya, a vonzáskör­zetben működő , árellenőrzési társulás kiemelten foglalko­zik az Ipoly völgye ellátásá­val. Az elmúlt két hónapban három ellenőrzést tartottak_— legutóbb július 14-én.' Jfefet- helyi József csoportvezetőtől a tapasztaltak iránt érdeklőd­tünk. — A július tizennegyediki átfogó 1 ellenőrzésnek rossz ta­pasztalatai voltak — kezdte a csoportvezető. — Aznap nem üzemelt a vámosmikolai ke­nyérgyár, a körzetbe késve ér­kezett a kenyér, rossz minő­ségű volt. A szállítórekeszek­be nyolc helyett tíz-tizenkét kenyeret préseltek be, de er­re van magyarázat: aznap a szobi üzem látta el az egész északi körzetet, s nekik mind­össze három gépkocsijuk van. Frisset várnak A kritikus nap után válto­zott a helyzet. Július 21-én a községi tanácsok vezetőinek véleményét kérték az ellátás alakulásáról, s mindannyian némi javulásról számoltak be. Hangoztatták azt a néze­tüket is, hogy elsősorban szer­vezési problémákat látnak. Minden harmadik vizsgálat hibát talált Munkában az ellenőrök Nemsokára egy éve lesz an­nak, hogy tizenöt tanács a fo­gyasztói érdekvédelem és az árak ellenőrzése érdekében igazgatási társulást hozott lét­re. Az ellenőrző szervezet, a községi tanácselnökök véle­ménye szerint eredményesen dolgozik. Az árak ellenőrzése mellett figyelemmel kísérik az üzletek színvonalát, árukí­Orvosi ügyelet Hétfőtől (25-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr Áfra Ta­más. kedden dr. Bucsek Tibor, szerdán dr. Kiss Péter, csütör­tökön dr. Mehringer László, pénteken dr. Harmos István, szombaton és vasárnap dr Csupor Éva, a körzetben 29- én dr. Jenitsek Tibor, 30-án és 31-én dr. Kicsiny Gusztáv. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Moys Theödóra. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet vasár­nap reggel 8 órától délig tart dr. Haracsi Judit, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében. nálatát, tisztaságát, és segíte­nek abban, hogy az áruellá­tás minősége — amely oly sok panaszra ad alkalmat — ja­vuljon. Mivel a szállítások, rendelések teljesítését is vizs­gálják, ha ezt nem találják megfelelőnek, tapasztalataik alapján a tanácsok intézked­hetnek. Az ellenőrzési csoport tavaly 816, idén az első félévben 449 ellenőrzést tartott Vácott és vonzáskörzetében. Tavaly az ellenőrzések nyomán 154 eset­ben figyelmeztették a boltve­zetőket, 117 esetben pedig sza­bálysértési eljárás volt a kö­vetkezmény. A júniusig eltelt időszakban 97 esetben a fi­gyelmeztetés, 27 esetben a szabálysértési eljárás kezde­ményezésének eszközével él­tek. Tehát ellenőrzéseik csak­nem harmadában találtak va­lami szabálytalanságot, kivet­nivalót. Sajnos az ellenőrző szerve­zet igazolta létjogosultságát. — A vámosmikolai üzem csak kenyeret gyárt, átlago­san huszonöt-huszonhat má­zsát, s képes ellátni saját körzetét —* folytatta Keszthe­lyi József. — A péksüteményt Szobon sütik, reggel fél hat­kor általában már Vámosmi­kolán van a szállítmány. In­nen viszik szét aztán a ke­nyérrel együtt a vámosmiko­lai szállítók. Természetesen, a szobi gyár ellátja saját körze­tét kenyérrel és péksütemény­nyel is. Déli tizenkét óráig az utolsó, körzetében lévő üzlet­be is megérkezik a szállít­mány. Persze ma is vannak gondok, hiszen mindenki friss kenyeret, péksüteményt szeret­ne, nem szívesen veszi az előre sütöttet. Javult a minőség Zsákvarró asszonyok A változás, a javulás né­hány szóban összefoglalható: ma nincs mennyiségi problé­ma sem Szob, sem Vámosmi- kola körzetében, javult a lét­számhelyzet Szobon, s ezzel némileg a minőség is. Egy-két héten belül pedig megkezdik az Alföldi kenyér gyártását a szobi üzemben. < B, J; A Vetőmagtermeltető Vállalat tnonori telepe a legnagyobb megrendelője azoknak a zsákoknak, amelyeket a kisnémedi Aranykalász Tsz üzemében készítenek. Munkájuk java részét teszi ki a naponta összevarrt 4-5 ezer vetömagzsák (Vimola Károly felvétele) Kati néni, kérünk egy g-t! Levél érkezett a táborból Kedves Szüleim! Idén is meleg van a tornateremben, de azért jól érezzük magun­kat — kezdte levelét egy kis­iskolás, azok közül a gyere­kek közül, akik Esztergomban töltenek tíz napot a nemzet­közi nyári egyetem előadásai­nak közreműködőiként. Hogy mit tanulnak ott a hallgatók? Félreértés ne essék, nem mű­vészi tornát vagy más ha­sonlót, bár a bemutatók egyes elemei számukra akrobatikus- nak is tűnhetnek. A váci Hámán Kató Álta­lános Iskola osztálynyi ta­nulójának segítségével Hajnó­czy Katalin tanárnő mutatja be a Kodály-módszer gyakor­lati alkalmazását. Minthogy külföldön nem jellemző a ha­zaihoz hasonló szervezett ének-zen,e oktatás, s íia van Is, Valaha híres volt a Kálvária Felújítják a műemléket A két világháború között szép dűlőút vezetett a Miklós majortól a csendes Kertváro­sig. Többen vették igénybe ezt az utat, ahonnan kiépített lépcsőn a Kálváriára is fel lehetett jutni. Sokan tekintet­ték meg a szép műemléket, amelyhez hasonló Budapesten is van, áz Epreskertben. Kü­lönösen húsvét táján volt itt nagy a forgalom. Az 1726-ban épített várszerű barokk épü­letből jó kilátás nyílt az ősi városra. A Vác műemlékeit felkereső kirándulók, turis­ták ezt a helyet sosem felej­tették ki útiprogramjukból. Hosszú évek óta sok kirán­dulócsoportnak vezettem vá­rosnéző sétát, de a Kálvária iránt csak egyetlen fővárosi gimnazista csoport érdeklő­dött. A diákokat igyekeztem lebeszélni e nevezetes műem­lék megtekintéséről, mond­ván, hogy messze van, hogy az odavezető utakat már be­nőtték a bokrok és a fák, meg a szobrokat is megron­gálták, de ők ragaszkodtak a Kálvária megtekintéséhez. Autóbusszal elvittem őket a jelenlegi Szőnyi Tibor térig, és onnan, keresztülgázolva a sűrű növényzeten, eljutottunk a valaha híres kör alaprajzú épülethez, amelyet terméskő fal övez. Félköríves, oszlop­korlátos lépcső vezet a félső emeletére, amelyen a latrok­tól közrefogott Krisztus és keresztje tövében a hagyomá­nyos siratócsoport látható, Má­riával, Szent Jánossal és a kereszt tövében térdeplő Magdolnával. Krisztus igénytelen kivitelű alakjával ellentétben a sira­tócsoport jó kvalitású szob­rászra vall, akinek a szemé­lyét nem ismerjük, csak azt tudjuk róla, hogy 1738-ban faragta az addigi faszobrok helyett. A pesti gimnazisták láthatták, hogy a keresztút stációi is siralmas állapotban vannak. Fényképezőgépeik kattan­tak, felvételeket készítettek, és megállapították, hogy nagy 1- ,r egy ilyen ritka műemlé­ket veszni hagyni. Most örömmel gondolok vissza erre a látogatásra, és ha tudnám a címüket, meghívnám őket egy újabb váci kirándulásra — mondjuk, egy esztendő múlva. A városszépítő egyesület dicséretes feladatot vállalt magára, amikor elhatározta e ritka műemlék felújítását. Köszönet érte. Galambos Ferenc nem egységes, még az egyes országokon belül sem. Ezért rendkívüli az érdeklődés a világ minden tájáról érkezett több mint 200 hallgató részé­ről. A tornateremre is ezért van szükség. Már évek óta ilyen tágas hely kell a bemu­tató óráknak, ahol a szorgal­masan dolgozó ventilátorok , ellenére is néha bizony me­leg van. A történelmi város utcáin sétálni önmagában is ese­mény, hát még, ha ezek a dalos gyerekek is ott vannak. Mindenről valami ének jut eszükbe. Matrózokat látva kis bárkájukkal bíbelődve, a részeg tengerészről énekel­nek utánozva jellegzetes himbálózó járásukat. Ha pe­dig nincs mihez, , kötiy, elő­veszik az évek' iólyamán * szabadegyetem hallgatóitól tanult megannyi külföldi népdalt. Aztán csak ezekből válogatnak. Egyszer egy franciát, aztán egy flamand nyelvűt, németet, angolt, spa­nyolt, baszkot vagy olaszt. Ez utóbbit akkor kezdték el, amikor éppen három olasz fiatal jött velük szembe a sé­tányon, a nyári egyetem hallgatói. Könnyen ment az olasz, mire a külfödiek is előadtak valamit. Aztán: — Ungáréze, ungáréze! — ma­gyarázták, ami azt jelentette, hogy magyar dalt szeretnének hallani. A gyerekek kicsit el­bizonytalanodtak, melyiket válasszák, de az olaszok a Kis kece lányom első sorát dúdolva segítettek. Ezt sze­retnék hallani... Erre kis suttogás követke­zett, a gyerekek összedugták a fejüket, majd tanárnőjük­höz fordultak, aki szerényen félrehúzódva várta: feltalál­ják-e magukat? — Kati néni, tessék adni egy g-t! — kérték. A tanár­nő megadta a hangot, s eny- nyi elég volt ahhoz, hogy minden további segítség nél­kül a kért népdalt, Bárdos Lajos feldolgozásában, három szólamban gyönyörűen elő­adják. Az éneket számos já­rókelő is meghallgatta. A fel­csattanó tapsból ők azt érzé­kelték, hogy mennyire tet­szett. A tanárnő azonban meghatódottan állt, a Ko- dály-metódus sikere láttán. Dudás Zoltán Bemutatkoznak az újak Közönségtalálkozó A Váci Izzó MTE labdarú­gó-szakosztályának vezetői és a baráti kör közönségtalálko­zót tart július 25-én, hétfőn, 17 órai kezdettel a baráti kör Kossuth téri klubjában. Előtte, 16 órától, a tavaszi forduló mérkőzéseiről vetíte­nek összefoglalót. A találkozó keretében mu­tatják be a Váci Izzó új edzőjét és az új játékosokat, akik természetesen válaszol­nak a sportbarátok kérdései­re is. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents