Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN XXXII. ÉVFOLYAM, 170. SZÄM Ara: 1,80 forint 1988. JÚLIUS 25., HÉTFŐ PEST MEGYEI A pusztaötös nem fantázia Hetyke tartás, szigorú tekin­tet. Ézek a tulajdonságok a mai kor csikósaira is jellem­zők '„Hunyjuk be a szemünket, s képzeletünkben megjelenik a 150 évvel ezelőtti Hortobágy a vágtató csikósokkal! Pünkösd ünnepe van, s Pétör bácsi, az öreg számadó tanyáján gyüle­keznek a legények, hogy az ilyenkor esedékes pünkösdi- királyt megválasszák..." Az idézet a már említett király- választás forgatókönyvéből való, s ez a ritka ünnepi hangulat valóban jellemző volt a hét végén huszonegye­dik alkalommal megrendezett kiskunsági pásztor- és lovas­napokra is. A Kiskunsági Nemzeti Park területén, pontosabban Apajon összeverbuvált nézősereg nem nagyon unatkozhatott a há­rom nap alatt. Kortól és nem­től függetlenül mindenkinek akadt bőven látnivaló. A nagyszerűen szervezett műso­rokkal sikerült lekötni a mintegy 15 ezernyi vendég fi­gyelmét, s ez a tény minden­képpen a rendező Kiskunsági Állami Gazdaság javára szól. Sajnos azonban, az időjárást még az ő közreműködésükkel sem lehetett megváltoztatni, így aztán az érdeklődők jó része szenvedett a majd 40 fokos kánikulától, nem is be­szélve a főszereplőkről, a lo­vakról, „akiknek” még egy hűsítő sör vagy üdítő sem jutott. A meleg idő egyedül a szép számmal kivonult kis­kereskedőknek kedvezett, hi­szen az ő hűset adó sátraik alatt jókora pénz fordult meg a három nap alatt. Talán a monopolhelyzetnek is köszön­hetően, de nem egy — java­részt giccses terméket kínáló — eladó, meglehetősen borsos, néha a józan észnek ellent­mondó árért kínálta portéká­ját. De térjünk ót a nemzetközi hírű rendezvény programjára. A péntek délután megkezdett lovasnapokon először a puszta korabeli ural, a csikósok be­mutatójában gyönyörködhetett a már ekkor szép számú kö­zönség. Az ostorpattogtatás vagy a lovak szőrén ülése so­kak számára a könnyen kivi­telezhető produkciók közé tar­tozott, ám ami ezt követte, attól már jó néhány néző szá­ja tátva maradt. A hűséges segítőtársak lefektetése, felül­tetése, s a közben más bra­vúrokkal fűszerezett lovascse­mege jelezte, hogy ezek a le­gények bizony nem most ta­lálkoztak életükben először lovakkal. Embernek és állat­nak ez a nagy összpontosítást és figyelmet igénylő együtt­élése mindenütt ritka produk­ció. Ezt követően a kicsit spor­tosabb lovak vették ót a sta­fétát, hiszen a nemzetközi díjugratók első «versenye kö­vetkezett. A hazai mezőnynek bizony alaposan feladták a leckét a szocialista országok­ból érkezett lovasok. Nem vé­letlen hát, hogy a szoros küz­delmek után nekik is jócskán jutott a babérokból. A lovasokat és lovakat pró­bára tevő hőségben a puszta­ötösök, vagy más néven, a Kock-ötösök léptek a pályára. Az öt lovat szőrén, állva lo­vagoló csikós képe először egy Koch nevű osztrák festő fantáziaképén szerepelt, ame­lyet 1954-ben egy magyar lo­vasember, Lénárd Béla hozott át a valóságba. Azóta minden ilyen jellegű bemutatónak az egyik leglátványosabb része ez a produkció. A bátor csikóslegények po- roszkálásnak éppen nem ne­vezhető bemutatója után is­mét az akadálypályákon ott­honosan mozgó ugrólovak ke­rültek a figyelem középpont­jába, következett a díjugratás második futama. A külföldi győzelmet hozó versengés színpompás díjkiosztója után újabb csikós- és lovasbemuta­tókra került sor, majd a nap Egy kis nosztalgia ... Késel unokák koszorúi. Sárga szirmú virágokat helyeztek a munkásmozgalmi emlékmű talapzatához a legkisebbek tegnap, a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület erdei te­lepe megalapításának 60. évfordulóján Grósz Károly üzenete az amerikai magyarokhoz v Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke V vasárnap New Yorkban — hazai idő szerint V. már éjjel — találkozott a magyar emigrá- £ ció képviselőivel. A kormányfő a taláiko- % zóval egy időben írásban is üzenetet inté- £ zett az Egyesült Államokban élő magyar- ^ Sághoz. Az üzenet szövege a következő: Az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásomat örömmel használom fel ar­ra, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya nevében tisztelettel köszöntsem a magyar származású amerikai állampolgá­rokat. Az óhaza napjainkban mind nagyobb felelősséget érez a határainkon túl, a vi­lág különböző országaiban élő, de a nem­zethez tartozó magyarok sorsa iránt, fi- gyelempmel kíséri az Egyesült Államokban letelepedett csaknem kétmilliónyi magyar származású honfitársunk boldogulását is. Büszkeséggel tölti el, ha az új hazában élő magyarságot a jó állampolgároknak kijáró megbecsülés, tisztelet övezi. Magyarország igen fontosnak tartja, hogy a kivándoroltakkal közösen ápolja az összetartozás érzését, segítse a magyar nyelv, a kultúra, a hagyományok, a ma­gyarságtudat megőrzését, erősítse az óha­za és a külföldön élő magyarság kötődé­sét, kapcsolatait. Azt valljuk, hogy az el­térő nézetek sem akadályozhatják a kap­csolatok ápolását Magyarország és az emigráció között. A magyar kormány igen értékesnek tartja azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államokban élő magyarság, annak egye­sülete és egyházai a századelő óta tölte­nek be a magyar és az amerikai nép kö­zötti megértés erősítésében, a két ország közötti együttműködés elmélyítésében. Kü­lönösen hálásak vagyunk azoknak a ma­gyar származású amerikaiaknak, akik egy évtizeddel ezelőtt tevékenyen segítették a Szent Korona és a koronázási ékszerek hazajuttatását, s ezzel a magyar—ameri­kai viszony rendezését, a kapcsolatok új szakaszának megalapozását. A magyar—amerikai kapcsolatok bővü­lésének ma kedvezőek a feltételei. Ebbe az irányba hat a kelet—nyugati viszony, a nemzetközi légkör javulása, csakúgy, mint a két kormány eltökélt szándéka, hogy, előmozdítsa a Magyar Népköztársa­ság és az Egyesült Államok szerteágazó együttműködését. A magyar külpolitika céltudatosan törekszik arra, hogy a gaz­dasági-társadalmi megújuláshoz a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biz­tosítsa. Hozzájáruljon a kelet—nyugati párbeszédhez, a bizalom építéséhez és a kétoldalú kapcsolatok bővítése útján hoz­zájáruljon a nemzetközi együttműködés­ben rejlő konkrét előnyök kiaknázásához. Mindebben különösen nagy jelentőséget tulajdonít a magyar—amerikai kapcsolatok fejlesztésének. Az amerikai politikai és gazdasági körök ugyanakkor nagyfokú ér­deklődést és rokonszenvet tanúsítanak a magyarországi belpolitikai fejlemények és gazdasági törekvések iránt. A hazai események valóban méltóak a figyelemre. Magyarország huszadik száza­di történetének újabb sorsfordulójához ér­kezett. A megújulási folyamat kiterjed a gazdasági reform továbbfejlesztésére csak­úgy, mint a politikai intézmények meg­reformálására, s a demokrácia, az állam- polgári jogok kiteljesítésére. A szocialista Magyarország ily módon kíván felzárkóz­ni a világfejlődés élvonalába. Céljaink el­érése nyíltságot és nyitást, kiterjedt kap­csolatrendszert kíván. A magyar nép részt akar vállalni a békére, a bizalomra és a gyümölcsöző együttműködésre épülő nem­zetközi rend felépítésében. Ebben a szellemben emlékezünk meg ál­lamalapító királyunk, Szent István halá­lának 950. és a honfoglalás közelgő 1100. évfordulójáról. Első királyunk életműve is azt bizonyítja, hogy a magyarság képes a fejlődés élvonalába kerülni, és saját felvirágoztatása mellett az emberiség ja­vát is szolgálni. A nagyvilág felé fordulva kezünket nyújtjuk mindazoknak — köztük az Egye­sült Államokban élő magyarságnak és le- származottaiknak —, akik a kapcsolatok ápolásával és építésével készek hozzájá­rulni Magyarország nemzetközi tekinté­lyének növeléséhez, a magyar nemzet fel- emelkedéséhez, a magyarság boldogulásá­hoz. Visszatért a kánikula Vízparton, búzatáblán Néhány napos kihagyás után visszatért a kánikula. A hét végén is hét ágra sütött a nap, s kevés olyan hely akadt a megyében is, ahová az emberek elmenekülhettek volna a for­róság elöl. Vasárnap az idei legnagyobb forgalmat mérték a Balatonnál, egyes becslések szerint mintegy 800 ezren tartóz­kodtak a tó partvidékén. A kempingekben a kényszerű hely­zet miatt a megengedettnél is több vendéget fogadtak. A csúcsforgalom torlódásokat okozott a Dunakanyar és a Ráckevei-Duna-ág, valamint a Balaton körüli utakon. A ti- hany—szántódi révnél — bár a hét végén szolgálatba állt a kibővített negyedik komphajó is —, ingajáratban sem tudták várakozás nélkül lebonyolítani a forgalmat. A Balaton-vidék, amely vasárnap nagy, tarka forgószín­padra hasonlított, bővelkedett eseményekben. Balatonfüreden megválasztották az Anna-bál szépségkirálynőjét. A társadal­mi zsűri Szöllösy Panninak, az USA-ban élő magyar szárma­zású kislánynak ítélte oda az aranyalmát (fényképe a 8. ol­dalon). Amíg százezrek a nagy tó körül és az ország más tájain töltötték szabadidejüket, addig néhány ezer mezőgazdasági dolgozó a gabona betakarításán fáradozott. Az ország több részén a kedvező időjárást kihasználva tegnap befejezték a búza aratását. Pest megyében több mint 500 kombájn vágta a rendet, keményen birkózva a mintegy 77 ezer hektárnyi bú- zaültctvényből megmaradt területekkel. A betakarításban szükebb pátriánk déli részén előrébb tartanak, mint más he­lyeken. Gödöllőn és környékén például csak nemrég kezdő­dött meg a ke.n.yérnekvaló magtárba szállítása. A kombájno- sok a nagy melegben a szokásosnál is gvakrabban váltják egymást a vezetőfülkében, s így a gépek folyamatosan dol­gozhatnak. Pflúlird!, jelenről okosan, bölcsen Hat évtized az erdei telepen A szellem napjainkig tovább él Az ünnepi műsor közönsége vagy talán a hét vége leglát­ványosabb programja, a pün- kösdikirály-választás vette kezdetét. A Patai István alez­redes által, korabeli népha­gyományokból koreografált előadás főpróbája kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szóra­kozást nyújtott. Arról már nem is beszélve, hogy az eh­hez hasonló lovasparádékom szóvá tett mesterkéltség, a „mindent a nézőért” jelző nem igazán volt jellemző erre a színvonalas, művészi pro­dukcióra. A lovak nagy isme­rőin kívül a zenészek, a nép­táncosok és minden résztvevő — köztük a puszta nagy öreg­je, a Pétör bácsit megszemé­lyesítő Bábel Sándor — lelki- ismeretesen helytállt a tűző napon, hogy a szombati és vasárnapi programban is sze­replő választás már valóban zökkenőmentesen és élethűen játszódjon. Az embereken kí­vül ehhez persze nagyon jó hátteret adott a végeláthatat­lan pusztaság, a szomorúan, de büszkén ágaskodó gémes- kút, no, meg az Idevonuló kiskatonák műszaki segítségé­vel felcsendülő remekmű, Liszt második magyar rap­szódiája. Az említett programokkal természetesen nem merült ki a lovasnapok első napja, hi­szen nem szabad elfeledkezni arról, egy időben több helyen is szórakoztatták az érdeklő­dőket. Az egyes fogatok és a pónifogatok díjhajtása sem tartozott az érdektelen ver­senyszámok közé.- A csikósok viadala pedig a három nap szenzációi közé számít. A szombati és vasárnapi kánikulát távol a fürdőhe­lyektől, itt az alföldi puszta­ság kellős közepén a már pén­(Folytatás a 3. oldalon.) A Szentendrei-sziget üdülő­telepeire is sokan menekültek vasárnap a forróság elől. A KPVDSZ Vörös Meteor Ter­mészetbarát Egyesület erdei telepének főépületében zászló lobogott. Az alapítók tegnap ünnepelték a közösség meg­születésének 60. évfordulóját. Az eseményen részt vett és beszédet mondott Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára, aki felidézte a munkásmozgalomnak azokat a küzdelmes évtizedeit, melyek idején a főváros körüli ilyen telepek létrejöttek, s forradal­mi érzelmű csoportok hatásá­ra elvtársi szellemű közösség­gé formálódtak. A telepen felállított mun­kásmozgalmi emlékmű talap­zatánál a megemlékezés, a tiszteletadás jelképeként elhe­lyezték az MSZMP Pest Me­gyei és Szentendre Városi Bi­zottsága, a KISZ megyei és városi bizottsága, Szigetmo­nostor pártalapszervezete és tanácsa, a KPVDSZ központi vezetősége és Vörös Meteor Természetbarát Egyesület, a gödi Fészek és az erdei telep vezetőségének koszorúit. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents