Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

A cipővarrást tanulják A nyársapáti ipartelepen — mint már arról többször be­számoltunk — már folyik a Pemü—Puma kooperációban részt vevő asszonyok betaní­tása. Barkó Imréné eddig „csak” otthon dolgozott, most a tűző­női munkát tanulja. Nem egyszerű ez, együtt kell a kéznek és a lábnak mozognia, ugyanis 8—6—4 öltést kell pontosan végrehajtani (oldalt). Reggel Ferencné az úgyne­vezett alálapolást gyakorolja, p A speciális szerkezet segít ab- » ban, hogy a különböző mére­tű bőrlapocskák már úgy so­rakozzanak egymásra, aho­gyan majd cipő lesz belőlük (alsó képünkön). (Bellái Ottó felvételei) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1988. JÚLIUS 23., SZOMBAT Tisztítók és a kereskedelem Viszi a mosás, hozza a koptatás IACI JELENTES Kocsiról árult görögdinnye Mivel vasárnap vásárt tarta­nak, ezúttal a pénteki piac nagyobb volt a szokásosnál. Rengeteg gyümölcsöt, zöldsé­get hoztak. A tudósító válto­zatlanul értetlenül , csóválja a fejét, vajon hol van az a to­jásfelesleg, amiről az ország beszél. A baromfipiacon mindössze három kosárból kí­náltak, s a baromfi-kereskedő volt a negyeuik eladó. Az utóbbi ára 1,99 Ft volt. A naposcsibét 10—11, a há­romhetest 26, a kéthónapos pulykát 200 forintra tartották. A pörköltnek való párjáért 220—300 forintot kértek. Szeszélyes árak alakultak ki a gyümölcspiacon. Meg­jelentek a kocsiból áruló gö­rögdinnyések, igaz, ez az ára­kon nem látszott meg. Kocsi­ból is, a piacon is 15 forintért mérték. Őszibarackot 18—56 Ft között kínáltak, de a 18 és a 35 forintos között semmifé­le különbség nem volt... A sárgabarack 35, az arabicska körte 10, az alma 18—30, a meggy 28, a cseresznye 25, a vörösszHva 10 forint volt. A málna | 80 forintot ért. A zöldségpiacon a paradi­csom 10, a paprika 10, a krumpli 7, a zöldség csomója 7—8, a vöröshagyma csomója 6—8, a mák 180, a dió 350, a karfiol 40, a káposzták 14, az uborka 8—13, a zöldbab 20, a cirmosbab 10, a tök 4—5 fo­rintba került kilogrammon­ként. Mozi Szombaton a nagyterem­ben: Az ördög jobb és bal keze. Színes olasz filmvígjá­ték. Előadás 6 órakor. Vang Vu, a kung-fu hőse. Előadás 8 órakor. A stúdió­teremben: Fantasztikus labi­rintus, fél 6-kor. A múlt évben jórészt egyet­len probléma kötötte le a Hattyú Textilipari Vállalat vezetésének figyelmét. Neve­zetesen az, hogyan lehetséges ellentételezni a ’88-as év új gazdasági szabályozói által, illetve a csökkenő életszínvo­nal miatti jövedelemkiesést. Az egy pillanatig sem volt kétséges előttük, hogy a la­kossági szolgáltatást dotáló állami pénzek megvonása után akkora deficit keletkezik, amit teljes mértékben lehetetlenség a lakosságra hárítani. Még a pontosan kétszeresére emelt díjak is nagyjából csak két­harmadát fedezik a vállalat ide vonatkozó költségeinek. ' Divatból profitált Egyrészt tehát e különbözet, és a lakosság szempontjából drasztikus áremelkedés okozta rendeléscsökkenés fedezésé­nek kényszere mozgatta meg a gazdálkodói fantáziát. Amint az idei első félév tényszámai mutatják, a szükségből végül is erényt kovácsolt a Hattyú. Harmdnckétmillió forint ár­bevétele harmadával haladja meg a tavalyi első félévi ösz- szeget, nyeresége pedig több mint kétszeresére emelkedett. A mosásnál felszabadult ka­pacitást farmerruhák márvá- nyosításával (koptatásával) kötötték le.' Jelentős mennyi­ségű „nyers” ruhát direkt er­re a célra vásároltak, illetve tisztes nyereséggel értékesí­tették azokat. Napjaink di­vatjából ily módon profitál a Hattyú, és szerényebb mérték­ben bár, de a kereskedelem egésze is meghozta a várt hasznot. Szám szerint 2 mil­lió 100 ezer forintot árultak a lábbelikből, horgolófona­lakból, illetve az említett far­merruhákból. Persze a vállalatnak köny- nyű volt a dolga annyiból, hogy a megyében szétszórt fel­vevőhelyeinek renoválását nem számítva, voltaképpen pénzébe sem nagyon került a kereskedelem megalapozása. A szállítás, elhelyezés, a szemé­lyi feltételek eleve adottak voltak. Ma 25 üzlete foglalko­zik árusítással is. — A kereskedelmi kapaci­tást meddig szándékoznak bő­víteni, szélesíteni? — Eredeti elgondolásaink szerint még további 7—10 fel­vevőhely bevonását tervezzük. Egyelőre ilyen mértékben lát szik ésszerűnek és megvalósít­hatónak az említett cikkek ér­tékesítése. Sajnos, a választék- bővítés adott cikkcsoporton belül sem nagyon oldható meg az üzlethelyiségek szűkös vol­ta miatt, de tulajdonképpen célunkat, ami a másodlagos hasznosítás volt, többé-kevés- bé a jelenlegi berendezésekkel is elértük — sorolja Hajdú László igazgató, majd így folytatja: — Ugyanakkor nem tekint­hetjük befejezettnek a fő tevé­kenységből eredő vesztesé­geink ellensúlyozását, annál inkább nem, mivel a lakos­sági mosásra jelenleg már 1,4 millió forintot fizetünk rá évente, s ez már kétszerese a korábbi veszteségnek. Ez az arány várhatóan még tovább romlik, tehát fel kell vállalni minden olyan új feladatot, ami úgymond könnyen, kis rá­fordítással rákapcsolható az üzem kapacitására. További tehertétel — Említettük annak idején, hogy a bérbruttósítás érzéke­nyebben érintette a Hattyút mint más cégeket, mivel itt nem volt kereseti adó, aminek megszüntetése kompenzálta volna a többletkiadást. Vajon a jövedelmi pozícióban hoz­tak-e változást a központi in­tézkedések? — Könnyen kiszámíthatjuk, s kiderül, valójában nem jobb a helyzet, a mechanizmus nagyjából ugyanolyan arány­ban von el, mint a régi szisz­témában. A gondot mi első­sorban a költségek emelkedé­sében látjuk, a közvélemény által is ismert szabályozó ter­vezetek a további tehertételt sejtetik... Emlékké nemesült pillanatképek VI. Az utolsó vezércikk és a címe A mostani városi könyvtár és a középiskolai kollégium (amely egyébként gőzmalom­nak épült valamikor) közötti kis épület volt a Nagykőrösi Híradó szerkesztősége. A ka­puval szembeni udvari épü­letben, amely igen sokáig a mentőállomásnak adott helyet az utóbbi években, volt a Híradó nyomda. Az újság kormánypárti irányvonalat képviselt. Hetenként kétszer, kedden 4, szombaton 8 oldal­lal jelent meg. V. Szűcs Sán­dor egyszemélyben volt lap- és nyomdatulajdonös, főszer­kesztő és iapkiadó. Egyébként pedagógusnak indult. Szám­tantanári képesítést szerzett. Az újságírásban három kül­ső rendszeres munkatárs te­vékenykedett: Dr. Vladár Ká- rolyné, Koppány (Kmetykó) Zoltán és D. Bárány Károly. Koppánynak rendszeres hu­moros sorozata is volt. Kita­lált szereplői Durbincs sógor, Szakajtós ángyi, valamint a rokonság az egyébként létező Pocok dűlőben élték kétbalke­zes életüket. A legképzettebb nyomdász akkoriban a már nenr élő Fitos Elek volt. 1942- ben az ötszáz éves Gutenberg- évforduló alkalmával előadást tartott az Arany János Társa­ságban a nyomdászat fejlődé­séről. A háború alatt a kato­nai cenzúra bevezetése után a főszerkesztő engem bízott meg, hogy nyomás előtt egy kész levgnatot rendszeresen én vigyem el az illetékes ka­tonai vezetőkhöz. Ennek em­lítése annyiban érdekes, hogy magas rangjuk ellenére, mi­lyen szélsőséges viselkedésű emberek kerülhettek akkori­ban a városba. A Misics nevű ezredesről van szó. A Rákóczi úton, a templommal szembeni kis iskola épületében volt a parancsnoksága. Röviden ta­lán úgy lehetne bemutatni, hogy azon emberek közé tar­tozott akkoriban, akiknek a nevük és rangjuk megjelölése után — hátuk mögött — még alkalmazták azt a szót is, ami a házi sertés erdei rokonainak a megnevezésére szolgál. Mielőtt még nem láttam, úgy gondoltam, milyen délceg és művelt úr lehet egy ilyen m. kir. alezredes. Hát téved­tem, alacsony, tömzsi, kicsit hajlott emberke volt. és go­romba, mint a pokróc Szobá­ja előtt a szokásos katonai iroda volt, négy-öt írnokkal és egy törzsőrmesterrel, vala­mint nyugodtan lehet úgy mondani, plusz egy fő, Misics szeme fénye, a fekete puliku­tya. A kutyuli gondtalan éle­tének biztosításához 'egy ka­tona volt beoszt ’. Neki más dolga nem volt, etette-itatta, sétáltatta, vigyázott rá. Mi­sics miközben az embereinek kiabált, a kutyusnak gügyö­gött. Szinte odáig volt érte. A puli egész nap ott. ugra­bugrált a helyiségben az ír­nokok között. Ezek állandóan attól rettegtek, hogy rálépnek nehéz katonai bakancsukkal a lábára. Ilyenkor a nagy voní­tásra kivágódott a parancsno­ki szoba ajtaja és olyan kia­bálást csapott Misics, hogy beleremegtek az ablakok is. Természetesen a nyomdafes­ték nem bírná el a szöveg is­mertetését. Előadásában tö­mör szavakkal fejezte ki gya­núját. miszerint az illető csak tévedésből van ott, mert valójában bizonyára az állat­világ nem normális rétegéhez tartozik. Valamint ilyen ese­tekben még azt is latolgatta, hogy az illető jó édesanyja feslett erkölcsű nőszemély le­hetett. Néhány hónap múlva Misics alezredest kutyájával és embereivel együtt elvezé­nyelték. Utóda, Jávor száza­dos, már vele ellentétben, magas, arisztokratikus megje­lenésű ember volt. Természe­tes, nem volt értelme felso­rolni a cenzúra többi ügyin­tézőit is. Az volt az érdekes, minél közelebb kerültünk a háború végéhez, annál kisebb rangú embereket bíztak meg e feladat elvégzésével. Utol­jára már csak egy ügyvédre tukmálták rá e tevékenyke­dést. A történelem viharának közeledte az újságnak is meg­adta a kegyelemdöfést. Estén­ként a lakosság már később rrent aludni. Hallgattuk Szol­nok felől a szőnyegbombáza- sok tompa moraját. Ide lát­szottak az éjszakai bombázá­sok során előre ejtőernyőkön kidobott hatalmas világító fáklyák, melyek nappali fényt árasztottak a kijelölt terület felé. hamarosan el­nevezte ezeket a nép „Sztá- lin-gyertyáknak”. Úgy néztük ezeket, mint ahogy a pesti emberek augusztus 20-án né­zik a tűzijátékot. Reggel meg már hajnaltól nem tudtunk aludni a Tisza vonalától ide­hallatszó ágyúdörgéstől. Min­denki reménykedve várta a háború gyors befejezését. En­nek ellenére október harma­dik hetében a Híradó utolsó számában a vezércikknek még az volt a címe. hogy „Nincsen okunk a kétségbeesésre”. Nem hihető, hogy valaki is végig­olvasta volna ezt a bizakodó képtelenséget. Csete Sándor (Folytatjuk.) ... — Ami bizonyára ellent­mondást hoz felszínre a dol­gozó kollektíva munkájának értéke és jövedelmi viszonyai között. Jutalmaznak belőle — Ez lényegében egyformán és valószínűleg hosszabb tá­von nyomaszt mindenkit, ezért hiba lenne a ma konkrét ered­ményeit alapnak tekinteni a keresetek rendezésében. Áp­rilistól ugyan 4 százalék bér- fejlesztést csináltunk, de nye­reségünk dolgozókat megillető részét nem béresítjük, hanem jutalmak formájában osztjuk ki. Ezzel elkerülhető, hogy az eddig kialakult bérszint ve­szélybe kerüljön a vállalat jö­vedelmezőségi viszonyainak romlása esetén. My. J. Pillanatkép Két bélás Utam Cegléden visz keresz­tül. Javaslom, akik valamiért szidják a körösi utakat, időn­ként térjenek át a szomszéd városba egy jó kis gyógykör- re (hogy leszálljon a vesekö­vük) s azután is mondjanak véleményt. . . Egyik helyen megállók, kurrens cikket fel­fedezve a vasudvarban. Elin­tézve a bevásárlást, kopottas külsejű, biciklis öregember araszol a Skoda mellé. — Jóember, van-e magának négy forintja? Elgondolkodom. Négy fo­rintom? Van. Persze hogy van. — Van. — Aztán ideadná-e azt ne­kem? Megvakarom a fejem búbját, s igyekszem valamiféle bölcs arckife.jezést ölteni. — Hát ... az attól függ . .. — Merthogy cigarettát szeret­nék venni — mondja tovább az öreg. — Cigarettát? — Azt. Tudja, amióta felvit­ték ezeknek a nyavalyáknak az árát, az asszony nem akar róla tudomást venni. Azt mondja, ha eddig két napig eltartott egy csomag Kossuth, most tartson el háromig. Nem ad több pénzt. — Szóval, most én magá­nak cigarettára- adjak négy forintot. — Hát... ha meg nem sér­tem, pontosan így gondoltam. Üjra megvakarom a fejemet. No, nem a négy forint miatt, hanem azért, mert azt talán senki sem tudja eldönteni, az atyafi igazat beszél, vagy csak palimadarat keres magának. Mennem kell, nem húzom az időt, komor képpel pénztár­cámba nyúlok, kihalászom a két kettest. — Itt a két bélás. De lehet ám, hogy igaza van a felesé­gének ! — teszem hozzá. — Mi az, hát ismeri? El ne mondja neki, hogy mi történt! — könyörög az öreg, majd há­lálkodva megigazítja a bicikli kormányát, öregesen átveti jobb lábát, s lassan, imbo- lyogva, elindul. Foltozott ka­bátja meg-mcglebben a feltá­madó szélben ... B. O. Kilenc esztendő után A megyei első osztályban Az 1988/89. labdarúgó-baj noki évre a megyei I. osztály­ban öt hely ürült meg. A me­gyei bajnok Dömsöd az NB Ill-ba került, a 15. Pilisvö- rösvár és a 16. ßem SE csa­pata kiesett • a versenykiírás értelmében, a II. osztályba. A Gödöllői SC az NB III-asKar- tallal fuzionálva, Bag pedig Ráckeve NB III-as jogát megszerezve került felsőbb osztályba. A PLSZ elnöksége az öt helyre beosztotta a II osztály Északi csoportjából a bajnok Dunavarsány, a 2 Ve- resegyház gárdáját, a Déli csoport bajnokát, Szigetújfalu csapatát, a versenykiírás sze­rint, a további megüresedett helyre beosztotta a 2. helye­zett Nagykőrösi Kinizsit és visszatartotta a Pilisvörösvár csapatát. Az első osztály to­vábbi csapatai a bajnokság végeredménye szerinti sor­rendben: VOSE (Soroksár), Dabasi Fehér Akác, Dány, Göd, Főt, Gödöllői EAC, Szentendre, Pilis, Bugyi Tsz SK, Ceglédi VSE és Tápió- szentmárton. A Kinizsi labdarúgócsapa­ta kilenc évvel ezelőtt esett ki a megyei első osztályból, közvetlenül az összevont Mo- nor—Cegléd körzeti bajnok­ságba, a II. osztályt csak ké­sőbb szervezte meg a PLSZ. A körzeti bajnokságból na­gyon viszontagságos körül­mények, idegölő küzdelmek után jutott csak fel a II. osz­tályba. Rossz pályák, gyen­ge színvonalú játékvezetés, sportszerűtlen közönség, szin­te maffiaszerű légkör jelle­mezte a körzeti osztályt. A szűk körű szakosztály vezető­sége, a konzervgyár vezetői­nek buzdításával kitartott, évek hosszú során bizakodva dolgozott. Marosfi György szakosztályelnök, Pécsi Zoltán technikai vezető, Dancsa Mi­hály intéző, Danes György gazdasági felelős. Szinte pél­dátlan űrt jelentett Juhász Béla szakosztályvezető korai elvesztése. Helye — sajnos — évek óta üres. A szakosztály vezetősége, az edző, a játéko­sok összefogását, bár már a múlt évben is lehetőség lett volna, ez évben koronázta si­ker. Az a körülmény, hogy nem mint bajnok, hanem mint 2. helyezett jutott fel a Kinizsi labdarúgócsapata az első osztályba, semmit sem von le értékéből, mert a hi­vatalos vélemény is az, hogv a Déli csoport erősebb, ki­egyensúlyozottabb volt. mint az Északi, itt sokkal nehe­zebb tolt a pontgyűjtés. Zátonyi László edző négy évig volt a Kinizsi első csa­patának edzője. Már a múlt évben hívták haza Ceglédre, de ő maradt, mivel a Kinizsi nem tudott helyette megfelelő edzőt szerezni, azzal a kikö- téssel, hogy csak egy évre hosszabbítja meg szerződését. Utolsó évi munkája meghozta, a nagyon várt sikert. Az el­válás nagyon barátságosan, kölcsönös megbecsüléssel, egy­más iránti tisztelettel tör­tént. Az új edző, Magyar István 36 éves, Kecskemétről jött. Futballozott a Kecskeméti TE és a Honvéd Mezőfi SE csa­patában. 1983 óta a Kecske­méti SE első csapatánál, mint pályaedző dolgozott, majd az ificsapat edzője lett. Szívesen jött Nagykőrösre, őt is dop­pingolja a feljutás. Július 12- én kezdődtek az edzések, heti négy alkalommal, ebből egy kétkapus mérkőzés, idegen ellenféllel, ezek adottak. Sze­retné minél hamarabb megis­merni a csapatot a rövid idő alatt, hogy a legjobb összeál­lításban tudjanak pályára lép­ni a bajnoki nyitányon, augusztus 14-én. valószínűen hazai pályán, mert a Kecske­méti SC-vel szembeni ellen­tétes sorsolást kért a Kin’zsi. Jelenleg a régi gárda, a 18- as keret edz, a játékosok nagy lelkesedéssel, becsülete­sen dolgoznak. Az edző ke­vesli a játékosállományt, jó lenne a keretet bővíteni, fő­leg ha ez erősítést is jelen­tene. Remény van rá, hogy Csikós Zoltán is csatasorba áll, nagy erőssége lehetne a csapatnak, öregbítené a pá­lyákon még most is elisme­réssel, sokat hangoztatott Csi- kósok Jó labdarúgóhírnevét. A jövő héten szerdán dél­után 4 órakor hazai pályán a Kecskeméti TE csapata lesz az edzőpartner. P. S. SZOMBATI SPORTMŰSOR Tenisz. Kinizsi-sporttelep, 9 óra: Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi I.—Váci Egészségügyi SE ii„ megyei férfi II. osz­tályú csapatbajnoki mérkőzés. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR TenisKinizsi-sporttelep, 9 óra: Nk Kgy Kinizsi II.—Du­nai Kőolaj (Százhalombatta) II., megyei férfi II. osztályú csapatbajnoki mérkőzés. CSSN 0133—271)8 (Nagykörös! Hírlai

Next

/
Thumbnails
Contents