Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
fest \ MKUVet] 6 1988. JÜLITJS 23.; SZOMBAT Színházi lbvét. Az opera nyáron Közügy a város arculata Megszavazták^ mégsem akarják? Ide, a régi emlékmű helyére kerülne az új. A kép láttán nem szükséges gazdag fantázia annak belátásához, hogy az új méltóbb lenne és jobban illene a környezetbe, mint ez (Vimola Károly felvétele) Egyáltalán létezik ez a fogalom? Van nyári opera? Vagy csak azért emlegetjük, mert szokás nyaranta szabadtéri operaelőadásokat tartani — s akikor tehát az ilyen opera eleve nyári lesz? Nem mondvacsinált kérdések ezek. Sokan úgy vélik ugyanis, ha az opera műfajának történeti kialakulásárá és fejlődésére gondolunk, eszünkbe sem juthat a szabadtéri operaelőadás. A műfaj zárt termekben, színházakban alakult ki, egész dramaturgiai és zenei struktúrája ehhez igazodóan jött létre, és még a leginkább a szabadba kívánkozó tárgyú művek is — a Varázsfuvolától a Walkürig, az Oberontól a Parasztbecsületig — színházban, színpadon, díszletek között, s nem természetes környezetben kerültek 6zínre. A megfelelő korok színpadtechnikájának egészen hihetetlen trükkjeire volt szükség egy-egy csodás vágy egyszerűen csak a szabadban játszódó jelenet szcenírozásá- hoz. Holott esetleg egy szabadtéri produkció sok mindent egyszerűen és kézenfekvőén megoldott volna. Voltak persze nagy szabadtéri látványosságok is, a francia Lajosok udvaraiban, melyek színtérül használták a hatalmas parkokat, nyírott sövényekkel, díszfákkal, szökő- kutakkal, lépcsőkkel, szobrokkal. Tudunk ilyenekről Esterházy („Fényes”) Miklós fertőzi és kismartoni udvarában is. De hát ezek inkább csak látványos balett-jelenetek voltak, zenével egybefűzött mitológiai történetmegjelemíté- sek, időnként a fenséges uralkodó személyes részvételével és közreműködésével a játékban. Lully vagy Rameau zeneszerzői munkásságának jelentékeny részét adják e pásztorjátéknak is nevezett spektákulumok zenéi. Csak hát ezek mégsem szabályos operák szabályos előadásai voltak — noha közük az opera műfajához nyilvánvaló. Külön tanulmányt érdemelne, végül is hogyan alakul ki a szokás, hogy „rendes” operákat szabadtéri színpadokon vigyenek színre. Itt most elég annyit megjegyezni: amikor Európában elkezdődik a nyári szabadtéri játékok divatja, Salzburgban, Aix-en-Pro- vence-ban, Avignonban, Edin- burghben, Dubrovnikban, s máshol, természetes módon kerül a műsorokba az opera is. Nálunk pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok, majd a Margitszigeti Szabadtéri Színpad létrehozásával és működtetésével, már a 30-as évek második felében kialakul egy szabadtéri operajátszás lehetősége és Igénye. Zenetörténeti értékű tény, hogy Szegeden 1935-ben Pietro Mascagni maga vezényelte operája, a Parasztbecsül et szabadtéri előadását a Dóm téri színpadon, k az akkor már hetvenkét éves mester igen meg volt elégedve mind a helyszínnel, mind a produkcióval. A Margitsziget híres operaelőadásai közé tartozott az Aida, a Carmen, s itt is a Parasztbecsület és a Bajazzók. Ha tehát végignéznénk a szabadtéri színpadok nyári operakínálatát, többnyire olyan művekkel találkoznánk, amelyek cselekményüknél fogva szinte ajánlják magukat a szabadban, természetes környezetben való bemutatásra. Az egyik legpatinásabb és legkiválóbb nyári operaszín1 pádon, az olaszországi Veronában (1913 óta rendeznek itt előadásokat) a régi római arénában példáu'J, épp a hatalmas színpadot kihasználva, fantasztikus Aida-előadásokat tartottak s tartanak. Az már kivételes — de nem egyedülálló — adottság itt. hogy az aréna akusztikája oly tökéletes. hogy semmiféle gépi erősítésre nincsen szükség. Ne menjünk azonban Veronáig; elég ha Szentendrére látogatunk. Amióta itt a Teátrum létrejött, több-kevesebb rendszerességgel megszólal az opera is. Egy kiváló tavalyi Hamupipőke-előadás kapcsán erről már részletesebben beszéltünk — most csak annyit, hogy a Hamupipőkét ezen a nyáron is játszották, három előadásban. Létező fogalom tehát a nyári opera, de ebben a nyári szezonban • úgy tűnik, nálunk egyre csökkenőek a lehetőségei. Voltak nyarak, amikor csak a Margitszigeten két, sőt három operaprodukciót hall- hattunk-láthattunk, s hasonlóképp Szegeden is. Létrejöttek szabadtéri operajátszó helyek más városokban is, például Miskolcon, Győrben, Tatán. Mostanra ezek a helyszínek lekerültek a palettáról, s a hagyományos színpadokon Is erősen megcsappant az operaelőadások száma. Idén például a Margitszigeten egyáltalán nincs opera. Szegeden is csak egy produkciót láthatunk, mindössze két előadásban (Don Carlos), örvendetes egy új játszási hely kialakítása Kőszegen; itt a Parasztbecsület és a Bajazzók, igen kiváló előadásban, öt estén ment. A fertőrákosi kőfejtőben — többéves szünet után — most újra volt operaelőadás: a Fidelio ment két estén. Gyulán, szinte már hagyományosan. a Székelyfonó került színre, szintén két estén. És Budapesten, a Hilton Szálló dominikánus udvarában egy elfeledett opera, Ci- marosa Párizsi festő című műve szerepelt, négy előadásban. Hét mű tizennyolc előadása hat helyszínen — eny- nyi az idei mérleg. Hogy ez sok vagy kevés, nem érdemes vitatni. Inkább azt kell szóvá tenni, hogy egy olyan nyári programot, mint a mostani, nagyon jótékonyan emelt volna meg több kétségtelen értékű mű jó színvonalú előadása. Valamint: egy kétmilliós városban, mely főváros is, jelentős európai művelődési centrum is, és, nem utolsósorban, zenei életéről is híres, nagy fényűzés nem kihasználni azt a pompás lehetőséget, melyet egy Margitsziget nyújt a nyári opera- játszásnak. Továbbá: vajon mily mértékben rentábilis egy produkciót kétszer előadni? Megtérül — még oly hatalmas nézőtér s még oly magas jegyárak esetében is — a befektetett hatalmas összegből annyi legalább, hogy a ráfizetés az elviselhető határon belül maradjon? összegek, pénz. költségeik. Hát megint itt vagyunk. Abban ugyanis, hogy idén — és jövőre várhatólag ismét — épp az a nyári műfaj hiányzik (vagy nincs eléggé jelen) a programokból, mely leginkább lehetne idegenforgalmi- lag is vonzó, a pénzhiány is ludas. I s, mondom, mert egyoldalúan ítélnénk meg a helyzetet, ha csak pénzügyi okokkal indokolnánk az opera műfajának háttérbe szorulását. Nem hiszem ugyanis, hogy egyik-másik rockmusical produkció kevesebbe kerülne, mint egy opera. H ogy az előbbinek valószínűleg nagyobb a közönségvonzása? Nem vitatom. De ennek taglalása már túlmegy a financiális keretek feszegetésén. Ez már művelődéspolitikai, közönségszociológiai kérdés. Takács István íj A napsütéses délelőttön % sokan sétálgatnak errefe- j lé, főképpen turisták. Nincs f ebben semmi meglepő, ^ mert a Konstantin tér Vác '/, legjellegzetesebb műemléki $ része: a dómmal, ezzel % szemben pedig a püspöki ^ palotával. Nemcsak ba0 rokkos hangulatában, épí- 'j tészeti arculatában is őrzi j a hajdani püspök: Migazzi 1 Kristóf alkotó szellemét. Az elmúlt hónapokban mégis föllángolt a vita e hellyel. kapcsolatban. Ismét napirendre került a város lakóinak évtizedesnél régebbi fölvetése: esztétikailag nem illik környezetébe a téren álló szovjet hősi emlékmű, s áthelyezését is javasolják. Vágjunk a dolgok elébe, s ha már a téren vagyunk, kérdezzünk meg néhány környékbelit. — A váci lapban, (a Naszály 2. 1988. áprilisi számában — a s-zerk.) megjelent egy cikk és fotó az új emlékműtervezetről — mondja a buszmegállóban várakozó ősz hajú, szemüveges asszony —, hogy akár név nélkül is megírhatjuk véleményünket a lapnak. Fölzúdult a város: ilyen nagy pénzt kiadni akkor, amikor annyifelé kpll fizetni, hogy még a nyugdíjasoktól is szedik a tehót... Ugyanakkor a temetőnél — a negyvennyolcas szabadság- harcosokéval szemben — van már egy szép szovjet hősi emlékmű. — Már megszoktuk, hogy itt áll — szól egy fiatalabb nő. — Nem ide való, nem is szép — summázza egy unokájával kutyát, sétáltató férfi. — A védett Vörös-ház sorsát sokkal fontosabbnak érzem. — Nem, értem, miért kell két emlékmű? — tanakodik egy idős férfi, aki negyven éve él itt. — Tudja mi ennek a városnak a baja? — kérdezi kissé indulatosan válasz helyett egy fekete hajú fiatalasszony. — Hogy soha nem az történik, amit a váciak akarnak ... Dombay Sándort —, aki közvetlenül a háború után majdnem két és fél évtizeden át a város főmérnöke volt — arról kérdezem, miért került ide az emlékmű? — Annak idején a Földváry téren szerettem volna emléket állítani a felszabadítóknak — mondja —, ahol az első lakótelep épült. Ide illett volna, hiszen a modern házak új kort, új szellemet képviselnek. Azonban az elesett katonákat a Konstantin téren hántolták el, földi maradványaikat csak később vitték át a sírkertbe. Ezért áll itt e jelkép. Hadd idézzek még egy véleményből: „...Nagy meglepetést és felháborodást okozott a tanácstagság — és nyugodtan mondhatom, a lakosság — körében is a Konstantin téri szovjet emlékmű átépítésének, illetve a tér rendezésének a terve — írta Balogh Lászióné, a 37. választó- kerület tanácstagja a kéthavonta megjelenő Naszály júniusi számában. — Én szóvá tettem, hogy sokkal fontosabb dolgokra (a többi között útépítés) kellene ez az ösz- szeg ... Igaz, mi tanácstagok megszavaztuk, illetve elfogadtuk, hogy átépítsék a teret, de csak úgy, ha a többi 1988-ra tervezett fejlesztésre is lehetőség nyílik.” S hogy miért ügy ez még mindig, ennek megértéséhez hozzásegített dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának titkára, aki készségesen vállalkozott a beszélgetésre. — Vácot 1970 óta ismerem, azóta ez szünet nélkül téma, amit később megörököltem. Abban hosszú ideje nagy volt az egyetértés, hogy az 1956 után sebtében összeállított emlékmű nem igazán jó megoldás. Blaskó János, városunkban élő szobrászművész felajánlotta, hogy szívesen készítene egy méltóbb emlékművet. Így történt, hogy tulajdonképpen külső kezdeményezésre a tanácstestület foglalkozott a kérdéssel, s meg is szavazta egy új létesítését. Higgadtan reagál a járókelők véleményére: — Bármit teszünk, mind kedélyeket borzoló. Legyen szó a Vörös-házról, a piac későbbi áthelyezéséről vagy a város jobb közlekedését elősegítő kompkikötő áttelepítéséről. Nem igazán ésszerű dolog úgy gondolkodni, hogy például ne állítsunk köztéri szobrot, mert másutt nincs járda. Egy városnak mindig törődnie kell esztétikai gyarapodásával arculatával is. Ha a közvélemény ellenzi, nem tesszük föl a mesterségesen kialakítandó halmocskára a plasztikát. De korábbi döntését csakis a városi tanács testületé változtathatja meg. Szerintem érdemes volna megÜDÜLÜNK? Tanítani kellene,. ahogyan Kapusi Rózsa, a rádió egyik legtapasztaltabb munkatársa, a látszólag egyszerű témákról is tud az információn messze túlmutató, az egyediben az általánost is kereső műsorokat készíteni. De ha tanítani kellene, Kapusa Rózsa alighanem csődöt mondana. Riporteri módszere ugyanis már-már eszközte- len, nincs benne semmi fifi- ka, kimódoltság, csupán a jó ügyek szenvedélyes szeretete, a hátrányos helyzetbe kerültek védelmezésének szándéka. Kapusi Rózsa ma is azzal az eltökéltséggel készíti műsorait, mintha csak személyes, becsületbeli ügye lenne a dolgozó ember képviselete. S lássuk be, az ilyen indíttatású riporter manapság bőségesen talál magának feladatot. Szociálpolitikánk egyik biztos, s megbecsült vívmánya volt évtizedeken át a kedvezményes üdülés. Sokan éppen ez alkalommal kapcsolódtak ki először igazán az életben, láttak folyóvizes fürdőszobát, ültek étteremben, találtak mintát egy minőségileg magasabb rendű életre. Évtizede még magam is argyőzni az embereket, hogy fogadják el a tervet. De hát milyen is lenne a vitatott emlékmű? Az egész teret közép- és sötétszürke kő- kockakővel burkolják majd, s ez „futna föl” hatvanöt centiméter magasságig — talapzatot alkotva. Erre kerülne vietnami szürke gránitból a 60 centiméter magas plasztika. A talapzat körül hat fényesre csiszolt gránitlapot helyeznének el — egy képzeletbeli oszlopcsarnok alapjait idézve. — Mint építésznek az a véleményem, hogy ezen a téren nagyon nehéz bármit is elhelyezni — mondja Philipp Frigyes, a város főépítésze. — Ezt igazolja talán az is, hogy Soltész László építész tervét a zsűri csak többszöri módosítás után fogadta el. Próbáltunk másutt is helyet keresni az emlékműnek, de azok a lehetőségek jócskán megemelték volna a kivitelezés költségeit. A tér burkolása négy és fél millióba kerül, a szobrászművész alkotása másfél millióba. A határidő pedig — november 5 ... Az ügy jelentősége és a megkérdezettek eltérő véleménye miatt, ez az időpont korainak látszik. Igaz ugyan, hogy minden tanácstagi beszámolón szóba került e téma, de csak a későbbiekben derült ki, hogy az újabb döntés előtt a közvéleményt még szélesebb körben kell megkérdezni. Kizárólag az együttgondolkodás teremtheti meg annak feltételeit, hogy a klasszikus értékek megóvásával egyetemben kifejezhessük a hősök emléke iránti tiszteletünket is. 'TÓI írtam, sokakat agitálni kell a majd’ ingyenes nyaralásra, mert vérükben van az ősöktől örökölt kuporgatás, a munkátlanságtól való félelem. Ilyen harcokat egyelőre nem kell újra vívnunk. Mint a SZOT illetékeseivel folytatott beszélgetésből is megtudhattuk, a szakszervezeti üdülési díjak rohamos emelkedésével egyre kevesebben engedhetik meg maguknak ezt a kis luxust. S lassan nem is lesz hová jelentkezniük, mert a nyereségre, gazdaságosságra való törekvés jegyében mind több szoba, üdülő a jól fizető hazai és külföldi vendégeket szolgálja. Egyet kell értenünk Kapusi Rózsával: eredetileg azért a szakszervezetekkel sem erre szerveződtünk. A TÜRISTAHÄZAKRÖL. Börzsönyi, pilisi sétáim során jó néhányszor bukkantam apró táblácskákra málló vako- latú turistaházakon, elfelejtett kilátótornyok falán; építették egyik vagy másik természet- járó egyesület tagjai. A magyar munkásmozgalom e múltidéző dicső objektumait először a szociáldemokráciával szembeni gyanakvás, kéAz államalapítóra emlékezünk Államalapító királyunk halálának 950. évfordulója megünneplésére készül Székesfehérvár. Az ősi városban — ahol Szent István bazilikája állt, s végső nyughelye vblt — befejezéshez közeledik az általa alapított székesegyház maradványait őrző középkori romkert rendezése, hamarosan elkészülnek a történelmi belváros néhány műemlék épületének felújításával, virágokat, cserjéket telepítenek az ünnepségeknek otthont adó városközpontba. A rendezvények sorát — augusztus 13-án — a Szent Jobb Székesfehérvárra érkezése és ünnepélyes fogadása, valamint másnapi búcsúztatása nyitja meg. A magyar búzatermesztés és kenyér története címmel tudományos tanácskozást tartanak, Székesfehérvár és István király címmel honismereti konferenciát rendeznek a városban. Augusztus 19-én a Szabadság téren nagygyűlés lesz, ahol az államalapítóra, az alkotmányra emlékeznek. Dalok, versek, zeneművek szólalnak meg, méltatva az első magyar koronás uralkodó érdemeit, fölidézve intelmeit, s felelevenítve azok mához is szóló tanulságait. Kevesebb példányban Hanglemezhetek Szeptemberben immár hagyományosan jelennek meg a Hungaroton lemezújdonságai. Idén tizenegyedik alkalommal 16-tól október elsejéig szervezik a hanglemezheteket, ahol korongonként 30 forintos kedvezménnyel segítik a vásárlókat. Természetesen a nehezedő gazdasági körülményeket nem tudják kivédeni, ezért a szokottnál kisebb példányszámban adják ki az egyes felvételeket. A kínálat ugyanakkor változatos, de vers, mese, népzene alig akad a címlistán. Csupán a Vujicsics együttes albuma és a Tündérkert című erdélyi folklórgyűjtés áll majd a vevők rendelkezésére. Az operakedvelők viszont két ígéretes lemezre számíthatnak. Osváth Júlia, Joviczky József, Radnai György hangja elevenedik meg a Bánk bán 1956-os felvételének reprint kiadásában. Bartók Béla művében, A kékszakállú herceg várában viszont a CBS-koprodukciónak köszönhetően napjaink két kiváló szólistáját, Marton Évát és Sámuel Ramey-t hallhatjuk. A minden évben újdonsággal jelentkezők közül Kocsis Zoltán Schubert A-dúr szonátáját játssza, a Fesztiválzenekar két Mozart-szimfóniát, az úgynevezett kis és nagy C-dúrt szólaltatja meg. Sz. Z. L. sőbb az államosítás, két évtizede a rosszul értelmezett vállalkozói szellem ritkította. A pénztelenségnek pedig legutóbb éppen a nevezetes királyréti turistaház esett áldozatul. Mint a Napközben műsorából Stefka Istvántól megtudtuk, ezt is bezárták. A királyréti s a műsorban említett több ház tehát tönkremegy, vagy ellenkezőleg, hivalkodó vállalati vendégházzá, elegáns penzióvá alakul át. Ezekbe persze turistáknak tilos a bemenet, illetve magas áraik miatt jobb messze elkerülni. A természetbarátok békés emberek. Nem hánytorgatják fel sokéves sérelmeiket, nem követelik egykori jussukat. Csak kérnek. Azt, hogy az egyszerűbb, szegényesebb házakat ismét használhassák. Lehessenek jó gazdái ezeknek a szó nem jogi értelmében most gazdátlan épületeknek. Hogy ne kelljen elsorvadnia ennek a nemes, egészséges mozgalomnak, vagy mint egykor, a felszabadulás előtt, hátizsákban a csúcsokra cipelni az újak építéséhez a köveket. Csulák András Művek és helyszín szerencsés találkozása; a kőszegi plébániatemplom élőit játszották a Parasztbecsület cs a Bajazzók című operákat (Mezey Béla felvétele) Yennes Aranka H^hRaD IÓ FIGYELŐMÉI
