Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988. JÜLIUS 23., SZOMBAT 3 Bothné Madarász Csilla Babosán József Dr. Samu János Farsang István Akanlisz Marcell 9 Nemzetközi konferencia zajlott le Veszprémben, a matematikaoktatás pszichológiájáról. % Mohácson kaput nyitott a VI. ifjúsági horgásztábor. 0 Szeged volt a helyszíne az országos napraforgó-termesztési tanácskozásnak és bemutatónak. O A hét híre az is, hogy a budavári palotában kiállítás látható A fotográfia első száz éve Magyarországon címmel. Héjjá István Or. Bcncze József Krasznai Lajos Kötetlen eszmecsere Nagykátán A jövőnket érintő döntések A pártélet demokratizmusának, a politika nyilvánosságának számos jelével találkozhatnak manapság az emberek. A Központi Bizottság legutóbb például alapvető fordulatra szánta cl magát azzal, hogy a testület üléséről folyamatosan és részletesen tájékoztatták a közvéleményt, de rendszeresebbekké váltak a különböző szintű pártvezetők találkozói a helyi apparátusok és testületek, az alapszervezetekben dolgozó kommunisták képviselőivel is. Az utóbbi hetekben a megyei pártbizottság vezetői is több alkalommal folytattak kötetlen véleménycserét szükebb pátriánk párttagságával — ilyenekre került sor például Cegléden és Nagykőrösön —, legutóbb pedig Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára utazott csütörtökön Nagykátá- ra és vonzáskörzetébe. A program keretében a késő délutáni órákban fórumon ismerkedhetett meg a helyi és a környező települések pártvezetőinek, testületi tagjainak tapasztalataival, álláspontjával. A csaknem három és fél órás eszmecserén elhangzottakból — a teljesség igénye nélkül — közlünk részleteket. Az alábbiakban Krasznai Lajosnak, valamint dr. Samu Jánosnak, a szentmártonkátai Kossuth Tsz elnökének, Farsang Istvánnak, a nagykátai városi jogú pártbizottság titkárának, Bothné Madarász Csilla szentlőrinckátai óvónőnek — aki egyébként a megyei pb tagja is —, dr. Bencze Józsefnek, a Nagykátai Rendőrkapitányság vezetőjének, Akan- tisz Marcellnek, a Nagykátai Tanács elnökének, Héjjá Istvánnak, a szentmártonkátai üzemi-községi pártbizottság titkárának és Babcsán Józsefnek, a nagykátai pártbizottság első titkárának gondolataiból idézünk. KRASZNAI LAJOS: — A pártértekezlet állásfoglalásának szellemében tette meg lépéseit az elmúlt hetekben a megyei pártbizottság. Részletes tájékoztatást adtunk az elhangzottakról és megvitattuk, majd a Pest Megyei Hírlapon keresztül nyilvánosságra hoztuk feladattervünket. Néhány napja pedig — a megyéi pártbizottságok közül mindeddig egyedül — nyílt levélben fordultunk a kommunistákhoz, szükebb pátriánk lakosságához. Nyilvánvalóvá vált az Is — s ezt ajánlom valamennyi pártvezetőség figyelmébe —, hogy a feladatokat a partértekezletet megelőző viták tapasztalataira építve kell megfogalmazni valamennyi területen. Meg kell mondanom, néhányan bírálták a megyei feladattervet, kifogásolva, hogy túlságosan általános. Ezt nem tartom jogosnak, hiszen csak egyetlen olyan feladatot fogalmaztunk meg, amelynek végrehajtásáért az egész testület a felelős, míg a többinél konkrétan megjelöltük, kitől kell majd számon kérni a végrehajtást. Az viszont tény, hogy a pártbizottság levele valóban általános, de nem tehettünk mást, hiszen negyvenötezer emberhez kellett szólnunk. Az utóbbi dokumentumot gyakorlatilag a megyei pártbizottság szándéknyilatkozataként is felfoghatjuk. Dr. SAMU JANOS: — A Központi Bizottság tevékenysége iránt megnyilvánuló óriási figyelem érthető, mert a testületnek most valamennyiünk jövőjét érintő döntéseket kell hoznia. S ezt szerencsére most már nem halogatják. A legutóbbi ülésen is például a gazdasági fejlődés irányáról vitatkoztak, két változatot értékelve. Engem viszont zavart, hogy míg az első nap után azt hallottuk, hogy a KB vagy az A, vagy a B változat mellett foglal majd állást, a második napon már a mind., t változat további vizsgálatát támogatták a résztvevők. Ez nem valamiféle megalkuvás? Nagyon súlyos az a gazdasági örökség, amelyet mi adunk tovább önmaguknak, s a reális értékeléshez alapos belső önvizsgálatra van szükség. Mit tesz ebben a KB? FARSANG ISTVÁN: — Én is egy kérdést fogalmaznék meg. Többször is elhangzott és a pártértekezlet határozatában is benne van, hogy a felsőbb pártszervek ne befolyásolják az alsóbb pártszervezetek döntéseit. Mit jelent ez a gyakorlatban? S lesz-e valamilyen központi iránymutatás? BABCSAN JÓZSEF: — Korábban azt mondtuk, hogy az alapszervezetek a politikai munka legfőbb szinterei, most viszont azt tapasztaljuk, hogy a súlypont a KB-ra tolódott át. Várható-e a párton belül valamilyen struktúraátszerveZ6S ? KRASZNAI LAJOS: — Valóban súlyos az az örökség, amelyet most cipelünk. Létrejöttében külső és belső okok is közrejátszottak. Szembe kell néznünk azzal, hogy a gazdasági helyzet rendkívül kritikus és a tartalékok kimerültek. Sok gondot okoz az is, hogy a szabályozás inkább bénítja, semmint jobb munkára ösztönzi a vállalatokat. Elmondhatjuk, hogy a jövőt illetőért a cél tiszta, a cselekvésre a szándék érlelődik, ám a reflexek a régiek. Ami pedig a legutóbbi KB-ülést illeti, a testület úgy foglalt állást, hogy az A variációt tökéletesítsék tovább a szakemberek, ám a B-t is dolgozzák ki. Sok múlik a helyi kezdeményezéseken, s erre számos példát láttam itt Nagykátán is. Természetesen a megyei párt- bizottság is több területen lépni fog. Szó van például a hatásköri lista felülvizsgálatáról és arról, hogy néhány nagyközség pártirányítását közvetlenül a megyei pártbizottság végzi majd. BOTHNÉ MADARÁSZ CSILLA: — Megismerve az A variációt, felmerül bennem a kérdés: vajon elbírja-e a társadalom a mostaninál még sokkal súlyosabb terheket? Nagy feszültségeket szül például, hogy környékünkön elterjedt: jövőre megszűnnek a különböző OTP-kölcsönök. Mi az igazság? KRASZNAI LAJOS: — Erre a kérdésre csak azt tudóm válaszolni; nem hallottam ilyesmiről. Persze a hitelfelvétel lehetőségei máris nehezültek, ami sokaknak okozhat gondot. DR. BENCZE JÓZSEF: — Sokan felkapták a fejüket, amikor a tanácsok felügyeletét a Belügyminisztériumhoz kapcsolták. A döntés ésszerűnek látszik, mert a rendőrségnek és a tanácsoknak sok a közös feladatuk. Hogy konkrétan miből is állhat együttműködésük, arra eddig semmiféle iránymutatást nem kaptunk. Igaz nem is vártunk, hanem magunk kezdeményeztünk, s elmondhatom, hogy érdemes volt. AKANTISZ MARCELL: — A tanács tömegkapcsolatai véleményem szerint jók. A lakosság nagy többsége nincs Megelégedve a helyi viszonyokkal, ami pedig a nagypolitikát illeti: van bizalom, érezhető a várakozás, s mindenki szeretné elkerülni a csalódást. Van, aki úgy fogalmaz, hogy akkor kezdtünk a demokráciáról beszélni érdemben, amikor a terheket meg kell osztani. Zavaró az is, hogy nemrég nyilvánosan elhangzott: számítási hiba történt a személyi jövedelemadóból befolyó összegek felbecsülésénél, emiatt a tanácsokon szorítják meg a nadrágszíjat. Én viszont megkérdezem: ki ezért a felelős, s miért a tanácsok fizetik meg a tévedés árát? HÉJJÁ ISTVÁN: — A korábbi hibákért eddig nem nagyon vontak felelősségre senkit. De beszélnünk kell arról is, hogy a rossz döntésekben mi is részesek voltunk. Azt tapasztalom, az emberekben él a féltés, hogy a mostani jelentős változásokkal nem söpörjük-e ki a jó dolgokat is? BABCSAN JÓZSEF: — A pártnak- sokkal inkább fel kell vállalni a válaszok keresését és megfogalmazását az ideológiai kérdésekre. Arról beszélni általánosságban ma, hogy szocializmust építünk, nem egészen megalapozott. Hiányzik a biztatás, a jövő megfogható körvonalazása, legalábbis országos szinten. Ebben a helyzetben jól érzékelhetően erősödik a cinizmus. KRASZNAI LAJOS: — Ez az eszmecsere hasznos volt és nem is tudjuk most igazán lezárni, mert jelenünkről, jö- vőnkről van szó. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy minden kommunista végiggondolja, az adott poszton mit tud tenni a haladásért. A szocializmuskép változik, méghozzá nem függetlenül a valóságos társadalmi folyamatoktól. Most több a bizonytalanság, éppen ezért nagy óvatosságot igényel e kép bármely elemének minősítése. Már csak azért is, mert nagyon erős ma a demagógia veszélye és emellett nem mehetünk el szó nélkül. Furucz Zoltán Bátorságnál több, oktalan vakmerőség kellene annak megjósolásához, miként alakul a fényképezés következő száz esztendeje hazánkban. Hiszen miként kacagnánk ma — mert kacagni mindig tudunk másokon, elődeinken —, ha sejthetnénk, miként vélekedtek az első lépések megtételekor azok, akik valami izgalmasan újat fedeztek fel; o pillanat megörökítésének a lehetőségét. Videotechnikával készült képsorok peregnek előttünk Arany János városa, Nagykőrös egy-egy részlete tárul a szemlélő elé, öreg házacskák és tágas ipari csarnokok, konzervhegyek és a szél ringatta búzamezők. Ma már szinte természetes az ilyen videofilmeknek a megléte a nagyobb településeken — mert például, sokan mások mellett a monoriak is tudnak bemutatni ilyet —, amint az is kézenfekvő, hogy a filmvagy a mágneses szalag megörökíti a település egy-egy jelentős beruházásának menetét; hogyan készült, kik szorgoskodtak ott. Ilyen dokumentációból gazdag tárat gyűjtöttek össze például a veresegyháziak, s természetes, ott szerénykednek a mai kor ilyen-olyan szuperlehetőségei mellett (a video-, a filmszalag, a színes diakép szegény rokonaként) a hagyományos fekete-fehér meg színes - papírképek is. A tegnaptól, a megszokástól ugyanis nehéz elszakadni. S kérdés, jó-e, ha elszakadunk? Kincsnek számítanak ma azok a levelezőlapként sokszorosított felvételek, amelyek 1908-ban készültek Cegléden középületekről, templomokról, utcarészletekről. Nem egyszerűen a tegnap néz itt a ma emberére, hanem az a vissza- hozhatatlari múlt, amelyről sokkal-sokkal kevesebbet tudnánk, ha annak idején valaki nem veszi a kezébe a fényképezőgépet.. . Szerencsére, sok híve, követője, megszállott utánzója lett Niepce úrnak, aki valóban elsőként vadászta a megörökítendő pillanatot, s aki 1826- ban — mit szólnának az ilyen büdös, alkalmatlan anyaghoz a mai profik és amatőrök? — aszfalttal bevont fémlemezre készítette első felvételeit. A század első évtizedében a megye városaiban már mindenütt egyesülete volt a fényképezés szerelmeseinek, s talán nem véletlen, hogy a már akkor világhírű Kodak gyár 1912-ben kezdett tárgyalásokat a magyar hatóságokkal egy itteni üzem (sőt: gyár) létrehozásáról. Igen, ezeknek az egyezkedéseknek lett az eredménye az a cég, amely ma a Forte Fotokémiai Ipar nevet viseli. A döntést, hogy Vác adjon otthont ennek az új (és tevékenysége jegyében is új) üzemnek, egy volt huszárszázados hozta, Ranzen- berger János, ö volt ugyanis a megbízottja a Kodak Ltd.- nek. Furcsa párosítás a fotokémia és a huszártisztség? Egy friss hajtás körül mindig laikusok bábáskodnak, hiszen lehetnek-e szakemberei annak, ami akkor született? Könyvtárakat tölt meg ma már a fényképezés hazai és még inkább világtörténete, holott akkor még szót sem ejtettünk ennek a nemes szenvedélynek, szép foglalkozásnak, nélkülözhetetlen tevékenységnek a hátországáról, előőrseiről és hátvédjeiről! Ma egy hatalmas iparág a világon az, ami a fényképezésnek kiszolgálója és feltétele. Kutatóhelyek sokaságán bénulna meg a munka fényképezési lehetőségek nélkül, amint az orvostudomány sem tevékenykedhetne például röntgenfilmek híján. Példáink találomra választottak, hiszen különösebben nem kell bizonygatni, mekkora karriert futott be a fényérzékeny bevonat, amelynek receptúráját (a több ezernyi változatát) ma is, mint egykoron a Kodak váci gyárában, a világ minden táján páncélszekrények mélyén őrzik. Üzlet lett tehát abból, amit Niepcé, Daguerre, a magyar Petzval, Maddox és társaik, a múlt század e szakterületi jelesei feltaláltak. Mindenből üzlet lesz és ez nem baj. A baj az lenne, ha közben elveszne az érték lényege, az ember gazdagítása. Szerencsére, a gyakorlat mindig megteremtette azokat, akik tudták, hatalmas erejű eszköz van a kezükben a fényképezőgéppel, a kamerával. Ma a megye minden harmadik háztartásában található ún. minőségi (nagy értékű, műszakilag magas színvonalat képviselő) fényképezőgép. A kedvtelés és a művészet itt sem ellenfelek. Testvérek. Közös szülők gyermekei. Csak éppen (fény) érzékenységük más és más. Mészáros Ottó Merülhetnek. Az úszni tudó, nyaraló gyermekek álmainak netovábbja a búvárfelszerelés. A tatai Műanyagipari Szövetkezet különféle típusú búvárszemüvegeiből, légzöpipáiból és uszonyaiból szerelnek össze évente több mint félmilliót a farmosi Tápiómente Tsz helyi üzemében. A magyar búvárfelszereléssel kémlelik a vizek titkait az NDK-beli, a lengyel és a csehszlovák gyermekek is. , (Erdősi Ágnes fevétele) FÉNYÉRZÉKENY V
