Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
4 I 1988. JÜLIUS 23., SZOMBAT Napfény a palackokban Egyre bővül az export, ma már biztos vevőknek számítanak a skandináv kereskedők, s az NSZK üzleteinek polcairól is a vásárlókra mosolyog az Érden előállított vitamindús Napsugár. Nemrég Pakisztánba küldtek kóstolót. Tavalyi jelentős előrelépés történt az üzem életében; akkor állították be a PKL töltősort. Ez a világszínvonalú berendezés egy és negyedliteres dobozokba tölti, frissen tartja illatát és megőrzi a gyümölcs zamatét. Így ma már mintegy hétmillió hétdecis palack gyümölcsnektár és mintegy 16 millió palack citromsűrítmény mellett, az idén már ebből a kiváló termékből 8,5 millió doboz kerül ki az érdi üzemből. Kép és szöveg: Hancsovszki János A cím fölötti képen: Hatalmas rozsdamentes üstökbe grammnyi pontossággal adagolja az őszibaracknektárt Homoki Istvánné. Akár a számítógép, akár a targonca bűnös A vita nem irt rovart, gyomot A hiánycikkek listáját minden vásárló — gyakorlatilag tehát minden magyar állampolgár — gyarapíthatná valamivel. Ám a többség aligha jár utána annak, hogy mi miért nem kapható. Esetenként, ha országos jelentőségű dologról van szó, a sajtó, a rádió, a televízió foglalkozik egy- egy ilyen üggyel. S kitűnik, hogy a hiánycikkek keletkezésének, tartós jelenlétének számtalan oka lehet. A valutahiány, az eleltűnő alapanyag, a szervezetlenség, valamint emberi mulasztások. Előfordul, hogy a csalódott vevő belátja, a magyarázat tényeken alapul és jogos. Máskor viszont csak álmélkodik, nem fér a fejébe, miként lehet például a 20 vagy 30 dekás kalapács- és szerszámnyél vagy éppen a pedikűrolló filléres rugója hosszú hónapokig fellelhetetlen, megkaphatatlan. A hírlapíró is a saját bőrén tapasztalja mindezt. Talán csak abban különbözik másoktól, hogy gyakrabban felteszi a kérdést; miért alakultak így a dolgok? A természet szabja me? az időpontot A rovarölő szerek máig hiányoznak a szakboltokból, s mi tagadás, tavaly sem volt túlságosan gazdag a választék. E tény azért okoz az átlagosnál nagyobb gondot, mert minden józan, épeszű ember tudja, hogy vetéseinket, gyümölcsöseinket károsító rágó, szívó kártevők ellen a természet parancsa szerint illetve a természet, az időjárás megszabta időben kell fellépni, nem pedig a bolti kínálat függvényében. Talán az importáló, a kereskedelmi hálózat illetékesei is hallottak erről, mégsem lehetett, s most sem lehet a Dunakanyar és Budapest sok szaküzletében ravarölő szert kapni. Mit mond Gacsányi László, az Agroker kereskedelmi igazgatója? — Tűrhetetlen, hogy tavasz- szal évről évre késve érkeznek be az országba az alapanyagok, így mire a gyártó- művek csomagolják azokat, addigra a növényvédelmi szezon után vagyunk. Hiába kérünk, rendelünk, ha kevés a deviza. Nyílt beszéd, ám az ember elgondolkodik, ha végül mégis kiizzadjuk az import alapanyag árát, miért nem hozzák háromnégy hónappal előrébb vagy tolják hátrább az egész ren- delés-gyártás-csomagolás mechanizmust? Csak tudják talán az illetékesek — töprengek immár másodszor —, hogy ezeknek a szereknek kora tavasszal kellene a boltban lenni! Meg aztán a Decis, a Bi 58 és társaik 2 évig elállnak! Gacsányi László válasza ismét meglep. — Szívesen vállalnánk a készletezést, hiszen a megkésett permetszereket úgyis tárolni kell a következő szezonig, de ennek határt szab, hogy egyszerre csak kisebb mennyiséget vásárolhatunk, mert a szavatossági idő csupán két év. Pedig a legtöbb méreg esetében három is lehetne. Többször megvizsgáltattuk a lejárati határidő után a szereket, s megállapítottuk, hogy semmi bajuk. A szavatossághosszabbítást a gyártók is szeretnék, de a szabályok szigorúak. A vélemények gyakran eltérnek Érdekes, mennyire másképp jelentkezik ez a probléma a Hermes-boltokban. A Moszkva téri üzlet vezetője esküszik, hogy náluk nagyobb választék volt mérgekből. Igaz, látogatásunkkor csak Pirimor kapható, ám néhány nap múlva felújítják a boltot, hosszú időre kikerül a zárva tábla. Ugyanakkor Nagy Albert, a Luppa-sziget melletti áruház vezetője kesereg; a tavalyi időarányos forgalomnak csak a 65 százalékát tudták teljesíteni. Az ok: áruhiány. Voltak időszakok, amikor rovarölő méregből egy cseppnyi sem állt a polcokon. Bors Miklós, a Hermes kertészeti és iparcikk ágazatának vezetője emígy vélekedik az elhangzottakról: — Azok az üzletek, amelyek vezetői járják a nagybani elosztókat, például a szombat- helyi, kecskeméti Agrokert, jobb helyzetben vannak. Gyors tempót diktál a korszerű PKL gépsor, amely automatikusan tölti a dobozos Napsugarat. Kosik Eszternek csak arra kell figyelnie, jól, olajozottan működik-e minden. ; mindig van munka, különösen a szezonban. A targoncások, így Szilasi József sem unatkozik. Harmatcseppek MINDIG Hónapok vagy éppen évek óta nem volt ilyen? Ott maradhatott nyugodtan, egyedül a képernyő előtt a szünetben is. Nem kellett kirohanni valamiért a konyhába, nem szóltak hárman tízfélét hozzá, anyu így, anyu úgy, anyu miért... A két srác az apjukkal buszozik most valahol. Gyári kirándulás, ö meg nézi ezt a hülye reklámot. Ahelyett, hogy... De fáradt. Leült, érezte, ha taszigálnák, akkor sem állna fel. Ez a hét is! Mint a többi. Elég éppen. Rohanás, kapkodás. A gyár, a kis- ábécé, a nagy, a zöldséges, haza, a konyha, a gyerekek az egész nap beléjük szorult mondanivalókkal... Feri, aki aranyos, de legtöbbször akkor mondja azt, te, figyelj csak, amikor azt sem tudja, mihez kapjon... Most ülhet. Nézi a reklámot. Látta ő már ezeket? Biztos. Csak nem jegyezte meg. Micsoda lakások...! Az biztos, hogy nem az ötvenhárom négyzetméteres panelokban veszik fel ezeket a filmeket. Ki tudna ekkora lakást takarítani? Mégis, sóhajtott egy nagyot. Tágasság. Ne kelljen oldalazni a bútorok közöt. S még így is mennyi mindennek nincs helye! Igen, ezt a bájgúnárt látta ő már. Skatulyából rántották ki. No igen, Feri. Hát nem ilyen. Ad a külsejére, de ezek a bájgúnárok mindig olyanok, mintha soha nem lenne a holmijuk begyűrve egy öltözőszekrénybe, akik mindig csak olyan ingeket hordanak, amelyeknek a gallérbélése nem hullámosodik fel az első mosás után... S mennyi szép nő! Itt mindig szép nők vannak. Hibátlan frizura. Szél nem éri. Kendő alá nem kerül. Senki nem mondja nekik, a haj lekötése műszak előtt az első számú óvó rendszabály. Kar- csúak. Ápoltak. Mosolygósak. Barnák. A mellük feszül. A combjuk hosszú. Micsoda ruhák. Akkor is, amikor nem a ruhát reklámozzák. Akik ezeket a filmeket csinálják, életükben egyszer megkérdezhetnék őt. Mondja már, Tímárné asszony, miért abban a kopott otthonkában szaladgál magácska? S ő akkor azt felelné... no jobb, ha nem tudja senki, mit felelne. Mindig micsoda házak. Kerttel, garázs- zsal, kocsival. Sétaút a kerten át, ott libeg rajta most az a párocska, s azután elnyúlnak a hintaágyban... Hintaágy! Na persze. Most már dühösen meredt a képernyőre, beharapta az ajkát, Tímárné, te szerencsétlen, nézd meg, mi mindenről maradtál le és maradsz le a jövőben is. Mert hiába múltál el negyven, nincsen annyi eszed, hogy tudjál ne csak dolgozni, hanem pénzt is keresni, sok, sok pénzt... Igen, ezeknek ott, a képernyőn, mindig sok a pénze. Jut mindenre. Nem az a gondjuk, hogy nincsen. Csak annyi a gondjuk, hogyan, mire költsék el. Például bútorra. No, igen. Ferivel hónapokig jártak be a bútoráruházba, szerettek volna két jobb széket a gyerekek szobájába. Külön széket? Néztek rájuk. Olykor van, mondta az eladó a vállát húzogatva. De hát azok elég snasszak... Volt vagy húszéves az az eladólány. Snasszak? Persze. Biztos ez a lányka is nézi a reklámokat. Tudja, mi az igazi. Ott a képernyőn mindig olyan igazi az, amit reklámoznak. Utazzon, vásároljon, pihenjen, vegyen, fektesse be a pénzét... S megint a mindig szép nők, a mindig harmatos kertek, a mindig tágas lakások... Milyen jól állna neki ez a strandöltözék! A köpenyke meg a kalap főként! Tiszta röhej. Amikor a strand klozettje előtt negyedóráig kell sorban állni... a beugrót viszont évről évre emelik. Pont azt ne?! Kössön ezt, kössön azt, fizessen elő, takarékoskodjon, építsen ... Mennyi ideig tart egy ilyen reklám? Ezekkel a mindig szép, csábos, tágas, vonzó... Odakint összekészítve egy halom vasalnivaló. Sóhajtott egy nagyot. Benyomta a kikapcsológombot. Tímárné, nem lehet mindig szórakozni, mondta ki félhangosan, s elnevette magát, hogy mint egy bolond, magában beszél. Mészáros Ottó Vizsgáljuk meg most, mi a a helyzet a más jellegű termékek háza táján. Nagy Albert: — AD 3-as háti permetezőgépet itthon gyártják, de hosszú idő óta nem kapható. Ennek mi köze a valutahiányhoz? Semmilyen nyél nincs a szerszámokhoz, sem kapához, sem ásóhoz, de még kalapácshoz sem. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy a vevő ezt képtelen megérteni. Mi rendelünk, de nem kapunk. A nyelek egyik nagy szállítója a Vasért. Kerekes István osztályvezető: — A raktárakban van nyél bőségesen, de most térünk át a számítógépes rendszerre. Azt reméltük, hogy ez úgy harminc nap alatt lebonyolódik, azonban gond keletkezett a programokkal, a technológiával, az emberekkel. Leltározunk és hamarosan az üzletekbe küldjük a nyeleket. Legkésőbb augusztusra ott lesznek. Kérdés: nem lehetett volna biztonsági okokból úgy szervezni az átszervezést, hogy a nyeleket márciusban megkaphassák a szakboltok? — Hát lehetett volna ... Netán a létra is megtenné Ezek után, no meg azért, mert Kerekes István nyilatkozatának közléséhez csak úgy járult hozzá, ha dr. Krasznai János, a Vasért Vállalat vezérigazgatója engedélyezi, újra tárcsáztam a cég telefon- számát. A titkárig jutottam el, aki elmondta, hogy az osztályvezető ismeretei pontatlanok: a nyelek más miatt állnak a raktárban. — Az emelőgép — targonca — két hete áll, mert a hazai cég, amely hivatott lenne a megjavítására, képtelen teljesíteni kötelezettségét. Ezért nem tudják levenni a nyeleket az áruhegy tetejéről.í?!) — Csakhogy tavasz óta nem lehet nyeleket kapni, meg aztán netán egy létra is megtenné ...? Nyomozásunkat a kerti munkát könnyítő kisgépeknél fejeztük be. Gacsányi László, Agroker: — Nálunk kaphatók. Ki is állítottuk, hogy a kereskedők lássák. Van például CSK 03 — ugyanaz, mint a Robi 155- ös — kapálógép, csehszlovák TZ4 K, 14B kistraktor, Rába 15-ös — 160 ezerért —, Robi 55-ös, kaphatók motoros fűrészek és szivattyúk. A CSK 03-asokból ötszázat adtunk el, újabb 500-at gyártattunk. Egyszerűen nem értem, miért nem rendelnek az üzletek. Nagy Albert, Hermes szakáruház: — A Terra helyett a Vari kistraktort gyártják a csehszlovákok. Az idén még nem láttunk belőle egyet sem. A magyar Robi is csak néha kapható. Más semmi. Nincsenek a keresett fúrógépek sem. Néha kapunk Évig gyártmányút, de sajnos annak gyenge a minősége, pontos munkára alkalmatlan. Íme, a tények, okok és magyarázatok. Más-más szemszögből. Sajnos, az egybehangzó vagy homlokegyenest ellenkező véleményektől nem pusztulnak el a rovarok, a gyomok, nem kezdenek táncba a szerszámok. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy nem válik be Nagy Albert jóslata, amely szerint: minden gyártó árat akar emelni, ezért tartják vissza az árut. Vicsotka Mihály Még nincs egy évtizede, hogy a Törökbálinti Állami Gazdaság Érden konzervüzemet létesített. Kezdetben török receptúra alapján az Olympos citromlevet gyártották. Az indulás után hamar kiderült, hógy „több van” az itteni gárdában, és a következő évben megkezdődött a gazdaságban termesztett gyümölcsök feldolgozása is. Először mindösz- sze négyféle volt, napjainkban pedig csak a Napsugár családnak tizenhárom tagja van, ebből négy diabetikus készítmény. Mára már komoly gyárrá nőtte ki magát az üzem, az induló 35 fős gárda kétszázra növekedett. Ezzel jelentős munkaerő-felvevő szerepet is vállaltak. Kül- és belhonban is szívesen fogyasztják italaikat, hiszen a rostos gyümölcsnektárok nem tartalmaznak tartósító, színező anyagokat. ötliteres üvegekbe kerül a sűrített alapanyag. Pető Zoltánná adagolja a 95 Celsius-fo- kon gőzölgő szirupot.
