Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
CEGjLEDi toiíliCTP A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Imim XXXII. ÉVFOLYAM, 172. SZÄM 1988. JŰLIUS 20., SZERDA Választás után Aki kellemes csalódást ígér A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a ceglédii Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szak- középiskola igazgatójává Giba Istvánt, a gimnázium volt igazgatóhelyettesét nevezte ki. A célszerűség okán — Miért pályázta meg az igazgatói tisztséget? — Nagyjából 13 esztendeje vagyok az első számú vezető helyettese a gimnáziumban. Ügy éreztem, ennél többre is képes lennék, s érdemes kipróbálni, megállnám-e igazgatóként is a helyemet. Ezt erősítette még a helybeli pártvégrehajtóbizottság fölkérése is. — Mit gondol, miért éppen önt keresték meg ezzel a fölkéréssel? — Talán úgy látták, hogy két évtizedes pedagógiai munkámban a kedvező vonások kerültek túlsúlyba. De valószínűleg közrejátszott az a vezetői gyakorlat is, amire a pedagógus pártvezetőség titkáraként tettem szert. És biztos vagyok benne, hogy sokat nyomott a latban magának a Kossuth Gimnáziumnak az ázsiója is. — Hány pályázó között dőlt el az elsőség? Mit tudott a velélytársakról? — összesen hárman jelentkeztünk. Riválisaim egyikét személyesen ismerem, a másikat inkább csak hallomásból. Mindketten mezőgazda- sági szakemberek. Ennek ellenére az volt a véleményem, hogy az a legcélszerűbb, ha egy oktatási intézményt pedagógus vezet. Különösen olyan iskolában, amelyben két különböző szakterület (az egészségügy és a mezőgazdaság) kap helyet. — Volt-e lehetősége arra, hogy menet közben önmaga mellett korteskedjen? — Ügy gondoltam, hogy bőségesen végzek közéleti munkát a városban ahhoz, hogy sokan ismerjenek. Aki pedig nem ismer, az viszonylag könnyen szerezhet rólam információt. Ezért nem erőltettem a korteskedést. Természetesen érdeklődtem az iskola vezetőitől, az igazgatóhelyettesektől, hogy mégis milyen fogadtatásra számíthatok. Hát hogy mondjam? Nem nagyon biztattak. Ennek dacára jelentkeztem, azzal az elképzeléssel, hogy az iskolának talán mégis szüksége lehet rám. Nem is sejtettem, hogy két pályázótársam — mert nem feleltek meg a kiírás követelményeinek — eleve kiesik a további vetélkedésből. Semmiféle örömöt nem éreztem efölött. Ráadásul az a vád ént, hogy a másik két pályázat kifejezetten azért kapott gellert, mert a város vezető testületéi csak engem támogatnának. Meggyőző módszer — Végül is a tantestület elé már egyedüli jelöltként állt, s a pedagógusok 22-19 arányban igazgatói kinevezése mellett szavaztak. — Bevallom, ez az arány meglepetést okozott nekem. Arra persze számítottam, hogy a másik két pályázó kiesése miatt néhányan nem szavaznak rám. De hogy tizenkilencen alkalmatlannak' tartanak, az bizony rosszul esett. Holott tudom, a tantestületeknek ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy tiltakozzanak valaki, vagy valamilyen eljárás ellen. Mindenesetre előzetesen úgy 10-12 ellenszavazatra tippeltem, mert körülbelül ennyi erősen agrár beállítottságú pedagógus van a testületben. Amikor vége lett a voksolásnak, elmondtam, hogy remélem, az a tizenkilenc a későbbiekben csalódni fog bennem, mégpedig kellemesen. — Mit kíván tenni annak érdekében, hogy azt a tizenkilencet is meggyőzze? — Korrektül, becsületesen és szorgalmasan akarok dolgozni az iskoia érdekében. Ennél meggyőzőbb módszert nem ismerek. — Az iskola két profilja közül melyik áll önhöz közelebb? Az egészségügy vagy a mezőgazdaság? — Nem tudok különbséget tenni. Az intézményben a mezőgazdasági képzés mellé azért csatlakozott az egészségügyi, mert a területünkön erre nagy igény mutatkozott ... A felkészülés hava — Másként kérdezem. Nem okoz főfájást önnek, aki kémia—fizika szakos tanar, hogy eredeti képzettségével az iskola szakterületei nem harmonizálnak? — Nem, mert mindkét területnek jól felkészült tanárai és gyakorlati oktatói vannak, akikre nyugodtan lehet támaszkodni. Amiben rám szükség lesz: az oktatásszervezés és a testület egységessé válásának elősegítése. — Mi lesz az első teendője igazgatóként? — A következő hónapot (augusztus 1-jén kezdődik a megbízatásom) arra szánom, hogy fölkészüljek a tanév elindítására. Ez egyebek között azt jelenti, hogy át kell tekintenem, megvannak-e á személyi és a tárgyi föltételek az oktatómunkához. Még az évnyitó értekezlet előtt szeretnék. találkozni és beszélgetni a munkaközösség-vezetőkkel. — Tervbe vett-e személyi és szervezeti változásokat? — Erről nincs szó. Varga Sándor Képviselői fogadóéra Kőröstetétlenen a tanácsházán július 25-én, hétfőn délután 5-től 6 óráig dr. Lakos László országgyűlési képviselő fogadóórát tart. A Lőrlíicek nyomában A parasztok népét toborozták Az 1514-es párasztháború ideológusa és Dózsa egyik al- vezére Lőrinc pap volt. Mindmáig nagybotú megyaszói Mészáros Lőrinc néven ismertük. tankönyvek, utcák, terek és intézmények hordozzák nevét szerte az országban, még szobra is van a budai Dózsa téren, Cegléden emléktábla és iskola hirdeti emlékét. A legújabb történetkutatók, Barla Gábor és Fekete Nagy Antal gondos és kiterjedt vizsgálataik során, figyelmesen tanulmányozva a kortárs historikusok műveit, megállapították. hogy ők még élesen elhatárolták egymástól a három Lőrincet származási és működési helyük megjelölésével. Kitűnt, hogy egyikük megyaszói Mészáros, a másik bihari. a harmadik ceglédi Lőrinc, mindhárom jelentős szereplője az eseményeknek, nevük és személyük az évszázadok során egybemosódott. m 3 Megyaszói Mészáros Lőrinc valóban létezett, szerepe is volt a parasztháborúban, de nem volt pap, csupán keresztes vezető, aki az érsek nevében toborozta a török elleni hadjáratra a felső vármegyék, Abaúj és Zemplén népét. Ennél többet nem tudunk róla. Cegléden nem járt és a továbbiakban nem hallunk róla. A két Lőrinc pap végzete egy időben következett be a temesvári csatát követő napo kon, de különböző harctereken. A bihari papról a kortárs történetíró, Szerémi György ezeket írja: „Lőrinc pap, a vitéz férfiú, derék katona, aftiikor megtudta, hogy Györgyöt (Dózsa) hamis hittel rá szedték és kegyetlenül megölték. a njgga seregével Bihar városa mellett volt és ostromolta, sok pusztítást és vérontást művelve a váradi egyházmegye hívői között.” A diadalmas Szapolyai ellene Tömöri Pált küldte egy erős lovasezreddel. Tömöri bevonult Nagyváradra és üzenetet, küldött, a bihari kereszteseknek: „Aki paraszt haza akar térni, az én hitemre és János vajda (Szapolyai) hitére, meg a nemesek hitére, szabadon elmehet.” A kiáltvány után Tömöri megindult és megütközött, Lőrinc pap Zilahra futott. „A parasztok végre egymás között tanakodva elhatározták, hogy vezérüket lefogják és elviszik a vajdához a maguk megkegyelmezése érdekében. Meg is fogták, el is hurcolták és elnyerték a kegyelmet. Szapolyai pribékjei megmotozták Lőrincet és Krisztus testét (szentelt ostyát) találtak nála, Kolozsvárott vitték a vérpadra, nagy tüzeket raktak és azon a tűzön megégették.” Mindez ak■v g 1985. március 27-én a dél- í előtti órákban ismeretlen tet- / tes feltehetően a szívtájékra y, irányzott szúrással megölte Tánczos Ildikó 21 éves élelmi- ő szerbolti pénztárost. Amikor már megtörténik a tragédia, megered a város nyelve, az emberek sokfélét beszélnek. Később előáll a rendőrség és közli, ki követte el a gyilkosságot. Felbukkannak a fotósok, az újságírók. Figyelni kezdjük a Kék fényt, böngésszük a bírósági tudósításokat. Aztán megyünk a dolgunkra, hiszen megvan aznapi megdöbbenésadagunk. jjglfr W Az alábbiakban nem található oknyomozás, a riporter nem megy börtönbe vagy fogházba, hogy feltegye a kérdéseket: ki, mikor, miért? Még csak pszichológus sem szólal meg. Mindennek az az oka, hogy a gyilkos — aki három évvel ezelőtt egy szikrázó tavaszi déleiőttön megölte a lányt — ma is köztünk jár. Lehet, hogy ő az, aki reggel felsegítette a nénikét a buszra. Lehet, hogy az, aki tegnap a vasúti pénztárnál előttünk állt a sorban. Valaki, aki tőlünk messze vagy nagyon közel minden este átnyálazza a napilapokat: nem irnak-e az ügyről. Valaki, aki az ötödik parancsolatot, ha csak egyetlenegyszer is, de nem tartotta meg. — A munkahelyemről értem haza március 27-én, s a Az ötödik parancsolat (1.) Egyszerű, házias parasztlány huszonegy éves lányomat a saját szobámban leszúrva találtam. Úristen, leszúrták, mint egy disznót! Nagyon megijedtem, a nővéremhez szaladtam, hátha még meg tudják menteni, de akkor már halott volt — kezdi monológját Tánczos Ferencné, és nagyot sóhajtva dől hátra a széken. A plafont nézi. A csöndből rajzolódik ki a nagyleány alakja. — A magam megítélése szerint — sorolja az anya —, házias parasztlány volt, rengeteget segített, sokszor a gondolataimat is tudta. Mondita, anyu, sejtem én, azt forgatod a fejedben, hogy megveszed nekem karácsonyra az irha- bundát. Meg is kapta. Különben nem volt pazarló, nem nagyzolt. Öltözködni azért szeretett. A szép ruháit még meg tudom mutatni. Saját magára keresett, de váltattam vele takarékot is, legyen egy kis megspórolt pénze, ha férjhez megy. Tudtam, hogy nem iszik, nem kávézik, nem pocsékol. Nem emlékszem olyanra, hogy amit kértem tőle, ne csinálta volna meg. Kaptam a CÁT-tól illetményföldet, azt mondta, ne terményben vegyem ki a járandóságot, hanem földben, mert ő majd jön velem kapálni. Hát milyen gyerek az máma, amelyik jön kapálni magától ? — Fiúk legyeskedtek-e körülötte? — Férjhez menésre nem gondolt, nem akarta lekötni magát. Voltak ceglédi barátai, fiúk, lányok vegyesen. Egyszer elvittem a lányokat a szelei búcsúba, a fiúk meg jöttek utánunk motorral. Utoljára egy katona udvarolt neki. Határőr volt, ritkán járhatott haza. Március tizedikén, Ildikó neve napján elhatározták, hogy megveszik a gyűrűt. — A másik férfi, akit elvittek a rendőrök, járt-e a lakásban? — Sose. Nem i,s tudta, hogy hívják. Előző este, huszonha- todikán is csak úgy említette: „az a vasutas”. — Mi dolga volt a vasutassal? — Késve jött haza a munkából. Kérdeztem tőle, hol volt ennyi ideig. Azt mondta, anyu, nem tudod elképzelni, ő állított meg megint, aki már máskor is járt utánam. Aki megkeresett a vonaton és odaült velem szembe, mikor februárban Szolnokon voltam azt a két inget venni. De az ABC-be is bejárt vásárolni, és föltűnt a lánynak, hogy ha a másik pénztár üres volt, akkor is nála fizetett ’ ez az ember. Ügy mesélte: kicsiségeket vett, gyufát, cigarettát, és nem azt nézte, a pénzt hogy adom vissza, hanem engem nézett, anyu. ül? Akkor kedden este is volt a boltban, utána állította meg. Ajánlotta, tegye be a kerékpárt a kocsiba, ő majd hazahozza, A vasutas pedig megígérte neki, hogy eljön hozzánk, bemutatkozik nekem, mert ő lesz a jövendőbeli ve- jem. Mondom a lánynak: miért nem szóltál neki. hogy jöjjön utánad? Mert ha beülsz a kocsiba, vihetett volna akárhová is. Hát. azt mondja, nem is ültem volna be én a kocsijába, nem is foglalkoz-'1 tam vele, otthagytam. Rab László (Folytatjuk) kor történt, amikor a harmadik Lőrinc pap harcban állt a nemesi sereggel a Duna mellett. CKH ■ÜSS A parasztháború második embere a ceglédi Lőrinc pap, „aki Dózsának már régtől fogva személyes jó barátja volt”, az elsők között gyűjtött embereket, .Ceglédről és a környékről kétezer parasztot vezetett föl a pesti gyülekezőtáborba. korábban érkezeti Dózsánál, aki a bulla kibocsátásakor még Nándorfehérváron tartózkodott. A ceglédi plébános csakhamar népszerűvé vált a táborban, a parasztok csapatosan járultak elébe panaszkodni. Panaszkodtak az otthoni keserves életükre, a nemeseknek rendelt kilencedre (eddig csak az egyháznak adóztak terményeik tizedével), a falukból való elköltözésük megakadályozására, és most újabban az otthonmaradott családok megnyomorítására. Időközben Dózsa is megérkezett. A két régi barát itt ismert egymásra. Istvánííy Miklós, kora tudós történetírója mondja: „Lőrinc pap nem mulasztott el semmit, hogy Györgyöt rábeszélve és komoly szóval buzdítva, állandóan tüzelje és ingerelje a jogtalanságok megbosszulására és a nemesség gőgjének megfékezésére. Ök a király és a bíbornok rendeletére fogtak fegyvert, de az arcátlan nemesség nem csak abban gátolja őket, hogy táborba menjenek, hanem az otthonmaradottakat lealázó szolgai munkákra kényszerítik, durván és kegyetlenül.” Közismert, hogy a pesti tábor megvitatni a dolgaikat az őket most már fegyverrel zaklató nemesség elől Ceglédre vonult, Cegléden dőlt el a parasztháború sorsa, városunkban határozták el, hogy ramennek a nemesekre. A háború lefolyását ismerjük, a végkifejletet is, a temesvári csatavesztést és Dózsa kivégzését. A harcban a szárnyparancsnok Lőrinc megmenekült és Bács váránál csatlakozott Hosszú Antal érintetlen seregéhez. Ellenük Szapolyai Banffy Jakabot rendelte nagy tömegű , lovasságával. Apáti mezővárosánál ütköztek meg. Órák hosszat folyt az öldöklés anélkül, hogy valamelyik fél javára dőlt volna el. :::s :::: Végül is Hosszú Antalt egy puskagolyó leterítette és Lőrinc is megsebesült a fején, arcát elöntötte a vér, katonái azt hitték, hogy meghalt, Lőrinc azonban megmaradt. „Az még bizonyos, hogy a csatából elmenekült, s hogy a törökhöz nem ment át. Az azonban nem biztos, nem vetette-e magát kétségbeesésé ben a Dunába, mert senki többé nem látta.” Hídvégi Lajos Száravesztett meggy Javában tart a meggy feldolgozása a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében. Naponta két műszakban 60 ezer üveget töltenek meg befőttel a konzervüzemben. Szártépők távoiítják el a levelet és a szárat a gyümölcsről — felső képünkön. Lent Szóláth Flóriánné felöntölevet készít. (Apáti-Tótb Sándor felvételei) Kalapos a lajtorján Egészen eredeti filmsztorit vetítettek múlt szombaton a Vasutas focipályáján. Arról a ritka esetről volt szó, amikor nő beleszeret férfiba, és hogy merőben eredeti legyen a dolog, férfi beleszeret nőbe. Na, ámult-bámult is mindenki. Este kilenc órakor a hűskés, könnyű dzsekit húzz időben vagy hatvan darab tisztára sikált személygépkocsi gyűlt össze a tribün mögötti salakpályán. A bejáratnál matiné- bilétákat tépkedett az ifjú jegyőr. — Mennyiért mérik? — ötven forint fejenként. — Tegnap még negyvenet m mdtak . .. — Ja, hát filmje válogatja Ez most ötven. Csupán csak gyanítani lehetett, hogy a kalapos ember, aki a Malomtó-szél felőli kerítésnek támasztott létráról leste a hatalmas (22X10 méteres) vásznat, aznap drágábban szórakozott. Legalábbis, ha a mostanság őrült tempóban emelkedő lajtorjaárakra gondolok, akkor biztosan. Persze, talán harom-négy vetítés múlva megtérül a befektetés. S hogy az a 3,5 millió forint, amit az autós mozi megépítésére költött a megyei moziüzemi vállalat és' a városi tanács, megtérül-e? Talán. A kalapos embertől kellene megkérdezni. V. S. Autósmozi Júliu'- 21-től 24-lg este tél 10-kor az autós kertmozihan, a Vasutas-sporttelepen: Diplomás örömlány, színes, szinkronizált angol krimi. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
