Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

1988. JÚLIUS 20., SZERDA 5 Tájoló diák színjátszók Amatőrtábor Gödöllőn Nagykátai tárlatnyitás Mától új kiállítást tekinthetnek meg Nagykátán a mű­velődési központ látogatói: a bemutatót Gerlóczy Sári festő­művész képeiből állították össze. A művésznő neve nem cseng ismeretlenül megyénkben, hiszen festményeivel meg­ismerkedhetett már Visegrád és Szentendre közönsége. A festőnő kiállított az innsbrucki Zentrum 107-ben is, legutol­jára pedig a budapesti Helikon Galériában mutatkozott be. Tárlatát — amely augusztus 5-ig áll nyitva az érdeklődők előtt — ma délután négy órakor nyitja meg Gyetvai Agnes művészettörténész, közreműködik Tátrai Anikó zongoramű­vész. Képünkön Gerlóczy Sári egyik alkotása látható. A gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ a megyé­ben tanuló középiskolásoknak nyári színjátszó tábort szer­vez. Július 23—31. között va­lamivel több, mint negyven lány és fiú vesz részt a közös munkában. Körülbelül egyhar- maduk már tavaly megismer­kedett a körülményekkel, hi­szen idén hároméves hagyo­mányt folytatnak a művelődé­si központ munkatársai. A jelentkezőket három cso­portba osztották, mindegyikkel más-más rendező foglalkozik. A fakultásvezetők Kerényi Gá­bor, a Fővárosi Operettszínház rendezője, Cray Péter panto­mimművész és Kaposi László népművelő. A tábor ideje alatt létrehozott produkciókat a záróbemutatón, vasárnap 15 órakor adják elő. Az is a hagyományokhoz tartozik azonban, hogy már korábban is tartanak bemuta­tókat. Az utolsó két-három napban bejárják a környék településeit es mindenütt fel­lépnek. Sőt lesznek alkalmi színpadok Gödöllő -különböző lakótelepein is. A diákok szá­mára minden bizonnyal mara­dandó élményt jelent majd a közönséggel való találkozás és a közös alkotómunka. ■Radiófig YELŐÉi CSERKÉSZEK. Legendák keringenek az egykori cser­készmozgalom körül, jó és rossz értelemben egyaránt. So­kan hajlamosak a Horthy- rendszer ifjúságnevelő intéz­ményének tekinteni, amely az akkori korszak jobboldali né­zeteit hordozta magával, és kizárólag az úri osztály szü­lötte volt. Ezzel szemben szö­ges ellentétben állnak azok a vélemények — főleg az egy­kori résztvevők táborából —, melyek egy alapvetően huma­nista alapozású ifjúsági egye­sület érdemeit tartják számon. Természetesen utóbbiak ese­tében jogos a fiatalkori elfo­gultságokat is figyelembe ven­ni, hiszen az a nemzedék, mely a harmincas években a cserkészek derékhadát alkot­ta, ma már nyugdíjas korban él és így koránál fogva is a szép emlékeket igyekszik meg­őrizni. Hiszen éppen negyven éve, hogy adminisztratív esz­közökkel megszüntették ezt a társaságot, és helyébe az út­törőmozgalmat léptették. Ez utóbbi vezette Hegyi Im­re riportert, hogy egy hosz- szabb rádióműsor keretében számvetést készítsen e mozga­lom eredményeiről, hibáiról és a tanulságokat a jelen idő tük­rében is felvillantsa. Mi az, amit most jószerivel hasznosít­hatnánk — sok tekintetben pótolva negyvenévi mulasztást — a serdülő ifjúság szerveze­teinek élőbbé és vonzóbbá té­tele érdekében. Bár a műsor­ban elsősorban főleg volt cser­készek szólaltak meg — köz­tük tanszékvezető egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, színművész — a beszélgetés mégsem vált egyoldalúvá, mindenki igyekezett tárgyila­gosan megfogalmazni a véle­ményét. Természetesen egy igazság­talan békeszerződés árnyéká­ban a régi Magyarország ál­ma ott lebegett a mozgalom szeme előtt, azonban az két­ségtelen, hogy abban a nehéz, Európát oly sokféle politikai indulatot hordozó korban faji gyűlölködést nem ismert a cserkészet. Sőt éppen az el­lenkezőjére adott példát, a testvériség komolyan vett jel­szavát követve. Elsőrendű hi­vatásának egyébként azt te­kintette, hogy a serdülő gye­rek képzeletének és tettre- készségének minél több tápot adjon. Kellő tapintattal és nagy pedagógiai érzékkel a közülük kinőtt vezetők nem „neveltek”, hanem egy olyan közösségi alakulást hoztak lét­re, melyben mindenki otthon érezte magát, és szívesen volt együtt a többiekkel a cser­készotthonokban és nyári tá­borokban egyaránt. Közben pedig rengeteg min­dennel barátkoztak össze. Szinte észrevétlenül ismerked­tek meg a mindennapi élet ezernyi apró fogásával, az er- dők-mezők világával, a térkép rejtelmes titkaival és főleg az ember tiszteletével. különös tekintettel a rászorulókra. Sajnos, az eleinte kedvező széllel indult úttörőmozgalom a cserkészet helyébe lépve — néhány külsőséget leszámítva — a jó, ma is hasznosítható tapasztalatokból nem sokat tanult. TESTMOZGÁS. Veress Ag­nes riportsorozatában, az egészségmegőrzésnek a test­mozgással összefüggő vonatko­zásait firtatta a legutóbbi al­kalommal. A beszélgetésekből kiderült, hogy bizony nemcsak a felnőttek ludasak ennek el­hanyagolásában. A fővárosban például a rendszeres mozgás­nak még a lehetősége sincsen meg. Az uszodák zsúfoltak, a pályák a versenysportolók számára foglaltak. Áz otthoni egyéni munkaprogramok pe­dig agyonterheltek. Folytonos kapkodás közepette, időzavar­ral küszködve, örül az a há­ziasszony, ha egy szussza- násnyira lehuppanhat a kony­haszék egyik sarkára. Ugyan­akkor a táplálkozástudományi intézet vezetője döbbenetes adatokat sorolt fel az elhízott emberek sorsáról. Például, ha valakinek a testsúlya egyötö­dével több az ildomosnál, a várható élettartama egy ne­gyedével is megrövidülhet. Ér­demes ezen elgondolkozni. Szombathelyi Ervin A lányoknak semmi esélyük A véletlen számlájára írják Valószínűnek látszik, az érintett diákok és szülök egy része jobban bízik a sógorság-komaság segítőkészségében, esetleg a csodában, mint a naprakész információkkal ren­delkező pályaválasztási tanácsadókban. Ha mégsem így van, érthetetlen, miért nem keresik meg őket időben, miért hagynak mindent az utolsó pillanatra, mikor már szinte re­ménytelen a helyzet. A továbbtanulási esélyekről a megyei pedagógiai intézetben a pályaválasztási csoport vezetőjétől Szabó Sándornétól és munkatársától, Puskásáé dr. Pancso- vay Katalintól kaptam adatokat. i Elhunyt Szentkuthy Miklós A Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége és az MNK Művészeti Alapja mély fájdalommal tudatja, hogy Szentkuthy Miklós Kos- suth-díjas író életének 81. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Szentkuthy Miklós 1908. jú­nius 2-án született Budapes­ten. Egyetemi tanulmányait magyar-írancia-angol szakon a budapesti tudományegyete­men folytatta, s ezt követően 25 éven át középiskolai tanár­ként dolgozott. Első nagyobb műveit a ha­gyományos regényforma meg­újítási kísérleteiként tartja számon az irodalomtörténet. Korai regényeinek esszébeté­tei és bölcseleti részei hatal­mas művelődéstörténeti anya­got ölelnek fel. Az első írói korszakát meg­határozó formalizmus felől fokozatosan közeledett a való­sághű ábrázolás felé. Erről tanúskodnak zenei tárgyú re­gényei, mint a Mozart-életutat feldolgozó Divertimento, illet­ve a Doktor Haydn. Írói munkásságával egyen­rangú volt műfordítói tevé­kenysége: az angol próza ki­emelkedő alkotásait tolmácsol­ta a hazai olvasóközönség­nek. Számos tanulmány és esszé született olvasmányél­ményei nyomán, jelezve széles körű világirodalmi tájékozott­ságát. Írói tevékenységét 1977-ben József Attila-díjjal ismerték el. Régi korok távoli földeken kóborló vándormuzsikusainak késői utódaként jár országról országra, városról városra Konrad Knippschild. Otthona Ntirnbergben van, ám most éppen hol Visegrádon, hol Szentendrén, hol Vácott buk­kan fel jellegzetes*1 alakja. Az apostolok lova helyett ugyan saját kis kék mikrobuszán utazik, de a századok óta vál­tozatlan német népviseletben, őszbe vegyülő bozontos sza- kállával megtévesztően közép­kori jelenség. Ha magyarul énekelne, úgy nevezném: ig- ric. A magyar műsorfüzetben nemcsak a számunkra kissé bonyolultnak tűnő nevet írták el, a műsor címe is félreveze­tő. Lovagi énekekről beszél, holott, mint gótbetűs német névkártyája közli, Konrad ré­gi és új korok dalait énekli. — A lovagi líra, vagyis a minnesäng virágzásának ideje a XII. század volt, én pedig a XVI—XVII., sőt még a XVIII. századból származó énekeket is műsoromon tartok; a leg­többjük népdal. Igaz, ezek is nagyobbrészt a szerelemről szólnak akárcsak a trubadú­rok versei. Megszólal a mandolin: Ma­gas hegyen álltam, lenéztem a völgybe ... Utoljára a klasz- szikus német író, Theodor Storm Immensee című novel­lájában találkoztam vele, ott a pásztorfiú énekelte. Elhang­zik a dal, s az énekes ma­gyarázni kezd: a hegy s a völgy szimbólum, az egymást soha el nem érhető szerelme­sek, a gróf s a szegény lány jelképe. — Az NSZK-ban történelmi rendezvényeken, ünnepélye­ken, banketteken szoktam fel­lépni ; az emberek esznek- isznak, s én közben énekelek. Soha nem színpadon, mert az lehetetlenné tenné, hogy szót értsek a közönséggel. A da­loknak megvan a maguk tör­ténete én azt is mindig elme­sélem, magyarázok róluk, s így talán sikerül gondolatokat éb­resztenem a hallgatóságban. Üjabb ismerősök következ­nek: a lovag költő Neidhart von Reuenthal egyik dala, a Shakespeare korából származó angol dallam, a Greensleaves, egy középfelnémet nyelvű vers a Carmina Buranából, majd Miksa császár szomorú búcsú­ja szeretett városától, Inns­brucktól, Heinrich Isaac meg­zenésítésében — a népszerű A megpályázott helyekről elutasított tanulók közül 417 lány és 129 fiú adatlapját kapták kézhez. A megyei kö­zépiskolák egy része viszont az általános iskolába küldte vissza a felvételi kérelmeket. Vagyis a statisztika nem tük­rözi pontosan a beiskolázási gondokkal küzdők számát. Összeköttetések A kiértesítettek közül nyolc- vanketten eddig nem jelentek meg. Elsősorban gyengébb ta­nulókról van szó, félévben vagy év végén bukottakról, akik eddig nem intézhették kérelmeiket. De az mégsem rendjén való, hogy most is előnyben részesítik a táboro­zást, nyaralást. Napról napra kevesebb a szabad hely, o lányoknak már semmi esélyük nincs. Olyan, évek óta hagyo­mányosan hiányszakmának számító területen, mint a szö­vő-fonó szakmunkás is betel­tek a felvételi keretszámok. A fiúknak elsősorban néhány Középkori lovag hangszerével, a vadászkürt egy korai válto­zatával. A kép a heidelbergi Manassé-kéziratban maradt fenn. dallamot a zenetörténet során sokan feldolgozták. A műsor­ban szereplő műveket dal- gyűjtemények őrizték meg számunkra. — Néhány énekemet mú­zeumoktól kölcsönkapott régi könyvekből másoltam ki, de magamnak is sok dalosköte­tem van otthon, gyűjtöm őket. Itt Budapesten különösen nagy szerencse ért, mert az egyik antikváriumban ráakadtam egy olyan dalgyűjteményre, amelyre már régóta vadász­tam. Konrad Knippschild leteszi a mandolint, fúvós instrumen­tumain a sor. Hangzásuk mai fülünk számára szokatlanul érdes, tompa. A hangszerei is különlege­sek. Kérésemre bemutatja őket. — Egy olasz mandolin, egy kantele — ez finn hangszer, történetileg az ír hárfára ve­zethető vissza. Ezt a három­szög alakú húros hangszert a gótika idején kedvelték. Fi­gyelje csak meg az akkori ol­tárképeket, a zenélő angyalok mind ilyet tartanak a kezük­ben. A zerge szarvából készült zergekürt a minnesängerek kedves hangszere volt. Egy család tagja, különböző mére­tekben létezik — a hangja is ettől függően magasabb vagy mélyebb. A krummhorn. vagyis a görbekürt pedig a reneszánsz korában született meg, a nevét az alakjáról nyerte. Ma már csak az auten­vasipari szakma jelentheti a megoldást. Akad szülő, aki régi isme­rőshöz, baráthoz fordul segít­ségért, esetleg ígéretet is kap: majd utánanézek, mit lehet tenni! Mások nem haj­landók tudomásul venni a realitásokat, inkább egy évig otthon tartják gyereküket, esetleg négyórás állást szerez­nek és jövőre újból a most választott divatos pályán kí­sérleteznek. Csakhogy akkor is ugyanaz a bizonyítvány je­lenti majd az elbírálás alap­ját, és nehezen hihető, hogy több jelentkező között sikere lehet az idei kimaradottak­nak. Várhatóan nem bővül je­lentősen a felvehetők száma sem, esetleg csak a gimná­ziumokban, esti iskolákban. Igaz, időnyerési célzattal még ezt a variációt is érdemes megpróbálni. Az érettségi ta­lán alap lehet a további vá­lasztáshoz. Feltéve persze, hogy növekedik presztízse. Néhány esetben viszont kizá­rólag a tanulási kedv hiány á­tikus reneszánsz zenét játszó együttesek használják. Egy bordal a gömbölyű al­jú, talp nélküli pohárról, ame­lyet egy hajtásra kellett kiin­ni — a közönség derül, most gond nélkül megértették mind­nyájan a német szavakat. Vé­gül a vándormuzsikus gesztu­sa: ha már Magyarországon vagyunk, legyen a befejezés egy hazánk földjén született darab. Nicolaus Lenau, aki ne­mesember lévén, arra volt büszke, hogy napjait nem kell munkával töltenie, a hege- dűs-dudás-cimbalmos cigány­zenészek szabad életén cso­dálkozik el. Ez a szabadság s a függet­lenség vonzotta mostani élet­formájához Konrad Knipp- schildet is. Két éve, hogy ott­hagyta a hirdetésszakmát, amelyben korábban dolgozott, s a vándormuzsikus hivatását választotta. Összehajtja kot­táskönyvét, elcsomagolja hangszereit, s másnap már egy másik város, egy másik ország utcáin fut a kis japán mikrobusz, énekel a tiroli nadrágos, szakállas vándor. Ő dalainak vissza-visszatérő fi­gurája, a freier Vogel, a sza­bad madár. Mörk Leonóra ról van szó. Esetleg már a szülő sem erőlteti a gyereket, hanem, magával viszi a válla­latához; ahol munka mellett sajátíthatja el egy mesterség alapfogásait Több bizalmat Érdekes módon ez legkevés­bé a bukottakra jellemző. Ök igenis szeretnének még isko­lába járni, a mostani gyenge eredményt a véletlen számlá­jára írják. Sosem fordult még ilyen elő, csak éppen most a legrosszabb pillanatban — mondják a szülők. És még a jobbik eset, ha nem a taná­rokat vádolják rosszindulattal. A pedagógusok nagyobb bizal­mat érdemelnének, nem hi­szem, hogy akadna köztük, aki szándékosan siklatná ki a gondjaira bízott tanulók éle­tét. Mégis — a jelek szerint; — tanácsuk, véleményük, her lyenként pusztába kiáltott szó. Előfordult a pályaválasztási tanácsadóban is; olyanok je­lentkeztek az elutasítottak kör zött, akik korábban már vol­tak itt önként. Csakhogy az akkor megbeszéltek ellenére eredeti, irreális elképzelésük­höz ragaszkodtak a jelentke­zési lap kitöltésekor. A má­sik esetben csak harmadik helyre írták a javasolt in­tézményt, és mire az első két iskolából az elutasítások után befutott a papír, már ott is telt ház volt. Ismét nagyon fontos hangsúlyozni: időben kell cselekedni, gondosan mérlegelve a lehetőségeket, esélyeket. A pedagógiai inté­zet munkatársai nem a hiány­szakmákat akarják elsődlege­sen feltölteni, hanem a bizo­nyítvány és a képességek is­meretében a szülőknél, diá­koknál sokkal pontosabban, tisztában vannak az egyálta­lán szóba jöhető elképzelések­kel. Mégis többször hallottam saját fülemmel, amint a szü­lők győzködték őket: én a barátnőmtől, szomszédomtól, ismerősömtől ezt vagy azt tu­dom, hiszen az ő kislánya, kisfia szintén... És jövőre? Ellenérvként talán annyi elegendő, a segítséget kérő 464 tanuló közül 410-et felvet­tek az itt javasolt iskolába. További harminc — főként a jobb tanulók — élt fellebbe­zési jogával. Az ő sorsukról pontos statisztika nincs, de egyéb adatokból arra lehet következtetni, nem eredmény­telenül. De már most aggoda­lommal tekintenek előre: va­jon mj lesz jövőre? A terve­zéshez azonban kiegészítő adatokat nyújthat a kimuta­tás, amely területekre és szak­mákra lebontva térképezi fel az elutasítótokat. Csakhogy az iskolatelepítés, a közleke­dési nehézségek felszámolása meghaladja a pályaválasztási tanácsadók jogosítványait. Szabó Z. Levente A Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.) felhívja a munkavállalók figyelmét, hogy a PEVDI konfekció gyáregysége felvesz: a dobási üzemébe általános műszerészt (érdeklődni lehet az üzem vezetőjénél, mindennap 8 és 16 óra között, cím: Dabas, Biksza Miklós u. 426.), a ceglédi szabászati üzemébe anyagmozgatót (érdeklődni lehet személyesen a szabászat vezetőjénél, 7 és 14 óra között, cím: Cegléd, Déli u. 25-27.). Jelentkezni lehet még a Munkaügyi Szolgáltató Irodánál személyesen vagy a 852-411-es telefon 191-es és 149-es mellékén. Szabó István és Váry Tiborné ügyintézőknél. Egy modern vándormuzsikus A gótikus angyalok hangszere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents