Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
Ftfvr « Mf ft VEI 1988. JÚLIUS 20., SZERDA Szabadidőközpont Ócsán Késve érkezett be a ’/. „Gyakran kérdezik: mennyi pénz kell a kultúrához? PeZ uig fordítva kellene feltenni a kérdést: mennyi kultúra kell V, a pénzhez?» í Hihetnénk azt, az őcsaiak levonták a tanulságot Vitányi J Jván gondolatából, s azért kezdtek bele egy, a mai gyakorló latba — sajnos — nem illő vállalkozásba: egy gyönyörű, zeg- í zugos mesevárat idéző szabadidőközpont felépítésébe, hogy a í falu gazdasági jövőjét alapozzák meg a lakosság müvelésé- 0 vei, kulturálódásával. Ócsa lakóit, vezetőit azonban gyakorlatiasabb célok is vezérelték a művelődési intézmény létrehozására. E kilencezer lelket számláló falu lakói ugyanis igénylik a művelődés lehetőségét. Igaz, erre eddig is volt módjuk a művelődési házban, igényeik azonban ma már nagyobbak, semhogy beérnék az elavult épülettel. Ocsa hosszabb távú terület- fejlesztési elképzeléseibe is beleillik a szabadidőközpont felépítése. A környék bővelkedik érdekességekben, látnivalókban: természetvédelmi területe, híres református temploma, kopjafás temetője, nádfedeles házikói, több száz éves, egyedülálló pincesora révén könnyen válhat e község idegenforgalmi központtá, s ennek mozgatórugója lehetne a leendő szabadidőközpont. Iskolapótló Sajnálatos, hogy ma ilyen sok érvvel kell alátámasztani, miért van szüksége egy falunak művelődési intézményre, de még sajnálatosabb, hogy Ócsa valóban rá van utalva az új kultúnházra. Ugyanis a- gimnázium épülete aládúcolt, életveszélyessé nyilvánították. Az 1100 gyermeket nevelő általános iskola öt épületben működik, ebből azonban csak egy a megfelelő. Szükség van tehát egy olyan intézményre, amely tehermentesíti az iskolákat azzal, hogy átvállalja a szakkörök működtetését, az idegen nyelvek oktatását, helyet ad a közös csoportmunkának, a fakultációknak — ezzel, ha nem is oldják meg az őcsaiak iskola- gondjaikat, jelentős lépést tesznek a korszerűbb oktatási formák bevezetése felé. Kirakatban A hetvenes évek végén a községi vasboLt kirakatában kint volt egy szabadidőközpont makettje: már akkor tervezte a tanács az építést, ennek azonban gátat vetett a beruházási stop. Hét szűk esztendő telt el, amikor a Honvédelmi Minisztérium jelentkezett azzal, hogy szeretnének egy klubkönyvtárat létrehozni a községiben. Farkas János, az őcsaiak itanácselnö- ke kapott az alkalmon, s javasolta: összefogással olyan intézményt hozzanak létre, amelyben nemcsak a tervezett honvédségi könyvtár, hanem mozi, valamint a régi művelődési ház valamennyi intézménye is helyet kap. A terület kisajátítási költségét a honvédség fizette, ingyen készítették a terveket. A költségvetés 42 millió forintról szól, melyből tízet a Honvédelmi Minisztérium ad. Az ilyen építkezésre gyakran az a jellemző, hogy átlépik az előirányzott költségvetést. Nos, az ócsai tanácsot nem érhette efféle meglepetés: úgynevezett fixáras szerződést kötött a HM Építőipari Kivitelező Vállalattal 33,5 millió forint értékben — e pénzt elő is teremA KAG MEDOSZ SE lovasszakoszfálya július 22-én, 23-án és 24-én Apcajon megrendezi a XXI. ICiskunsági Pásztor- és Lovasnapokat, valamint a XX8II. BHSE Nemzetközi Lovasversenyt. A programból: országos csikósverseny, póni akadályverseny, lovasbemutatók, népi táncok, ökörsütés. ökrös fogat, birkapörkölt és halászléfőző verseny, alkalmi postabélyegzés, magyarnóta, népművészeti bemutató, vásár, vidámpark a gyermekeknek, lovas vetélkedők, lovas futball. Megközelíthető: vonattal, hajóval és autóbusszal. 000000 o a o o o o o o o o o o o Kereskedők, feldolgozók! Különféle méteráruk és konfekciók nagy választékával várja vásárlóit az MT Kereskedők Áruháza Cím: Budapest III., Zay u. 26. Telefon: 805-533. Teljes Texért-választék. oooooo o o o o o o o o a o o o o ooooooooooooooo pályázat tette —, s hogy a szabadidőközpont még idén tető alá kerüljön, már nem a tanács gondja. Téglajegy Az lehet azonban még az 1989. június 31-re tervezett átadás: ugyanis nincs meg még a pénz a helyiségek berendezésére. Az őcsaiak számítanak a területen gazdálkodók segítségére, akik eddig sem tagadták meg a támogatást. Az ócsai Vörös Október Tsz ötmillió, a Felsőbabád! ÁG hárommillió forinttal járult az építkezéshez. A segítők között találjuk még az ÁFOR-t, az áfészt, a FÉG-et, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalatot. A szabadidőközpont berendezése öt-hatmillió forintba kerülne. A lakosság önzetlen segítségére biztosan lehet számítani, téglajegyet vehetnek majd. Központi támogatásról azonban nem lehet szó. Az ócsai tanács ugyan adott be pályázatot — az akikor még létező — Országos Közművelődési Tanácshoz, ami azonban késve érkezett a Művelődési Minisztériumba, s így legfeljebb csak az esetleg megmaradó pénzre számíthatnak. Dr. Schiffer János, a Művelődési Minisztérium közönség- koordinációs osztályának vezetőjével már csak a tényekről beszélhettünk: — A pályázat beadási határideje 1986. január 1-je volt. Alig kétszázmilliót tudunk kiosztani a pályázók között, de másfél milliárdra jött kérelem. Rangsoroltuk a kérelmeket, s sajnos az őcsaiak pályázata csak ezután érkezett hozzánk. Egyik művelődési intézmény sem számíthat biztosan a pénzre, de Öcsa csak akkor kaphat a központi forrásból, ha 1989-ben, illetve 1990-ben elmarad valamelyik beruházás, s a megmaradó pénzt nem vonják el tőlünk is... Szükségük lesz tehát az ócsaiaiknak a leleményességre, szervezőképességre, hogy központi segítség nélkül is befejezhessék szabadidőközpontjukat. Tóth B. Endre r Épül az E5-ÖS Útszélesítés A Budapest felől Kecskemét irányába autózók a főváros és Pest megye határán kénytelenek lassítani: a forgalmat ideiglenesen egy pályára terelik át. A gépek itt az E5-ös nemzetközi főútvonal szélesítésén dolgoznak. A nagy forgalmú utat ugyanis hosszabb szakaszon kettőről négysávosra építek át. A munkát nehezíti, hogy párhuzamos út hiányában a meglévő két sávot nem lehet a forgalom elől lezárni. Taktika A város egyik forgalmas kereszteződésében, a Széchenyi út és a Kossuth Ferenc utca találkozásában, két idős hölgy várakozott az egyik zebránál. Beszélgettek, de láthatóan át akartak menni a másik oldalra. Mégsem indultak el rögtön. Talán féltek az eső után ritkán, de ijesztően gyorsan érkező és tovasuhanó autóktól. Aztán megérkezett a harmadik gyalogos, egy nagyon csinos nyáriasan öltözött hölgy. Abban a pillanatban minden irányban fékek csikorogtak, a forgalom Leállt. A gépkocsivezetők kiguvadt szemekkel lesték a „jelenséget”, aki szép kényelmesen sétált a zebrán. Mögötte a két asz- szony szintén nyugodtan lépkedett. Tehették, mert tudták, hogy amíg minden úrvezető az előttük haladón legelteti szemeit, ők Is biztonságban vannak. Az út közepénél tartottak, amikor felbukkant egy teherautó. A sofőr előzékenyen fékezett, s mindjárt elörehajoit, hogy jól lássa, „mi” megy ott előtte. De a súlyos jármű megcsúszott az esőtől nyálkás aszfalton, ide-oda kacsázott, majd kis híján körbepürdül- ve megállt alig öt-hat méterre a zebrától. A hölgyek átértek a túloldalra, de a teherautó még egy darabig állva maradt. A sofőr megtörölte verejtékező homlokát, s némi szusszanás után indított. Hiába, a gáláns udvariasság és a leselkedés nem jött össze! Néhány perc múlva egy bácsika ért a zebrához. Körülnézett, de nem lépett le a járdáról. Várt. Vajon kire? A mögötte sétáló csinos hölgyre. S mert vagy száz méterre volt mögötte a másik „jelenség”, hát a bácsi rágyújtott egy cigarettára. És várt.. . A. L. A. Szemesnek áll a világ? Csatornához juttató csatornák G yalog baktattam aznap reggel a szerkesztőségbe, s útközben fejben próbáltam megírni ezt a jegyzetet. Nehezen ment. Képtelen voltam rátalálni a megoldásra. Van, ugye, a bevezető. Abban el kéne mondani, hogy az utóbbi időkben feltűnően szeretünk jelentgetni, viszont érdekes módon épp olyankor egyáltalán nem szeretünk jelentgetni, amikor ennek valami közhasznú értelme is lenne. A múltkor például itt sírdo- gált a szerkesztőségben egy idős asszony, levegőt is alig kapott a rajta esett sérelemtől, meg a súlyos asztmától, amivel épp most volt szanatóriumban hosszabb ideig, és én úgy, de úgy megsajnáltam. Mert tényleg szörnyű, ha az embernek millió baja van, és tehetetlenné nyomorgatják a sziklaként rágördülő bajok. Azonnal kaptam hát magam, hogy elrohanjak a szomszédjához, és megmondjam neki, hogy ne égesse a töméntelen dobozt meg papírt meg göngyöleget, amivel még öt perce is foglalatoskodott a sírdo- gáló asszony szerint, füsttel árasztva el amannak udvarát. És ott a helyszínen kiderült, hogy égetés nincs, füst sincs, ellenben van egy több évtizedes családi gyűlölködés, amiben lángpallossal sem lehetne igazságot tenni. Aztán ott volt a krumpli- bogárügy, amelyben egyik földtulajdonos is irtotta a csíkoshátúakat-, a másik is, de a közéjük ékelődött föld gazdája nem, ezért az életben lévő bogarak összevissza mászkáltak, határokat nem ismerve. A tanácsnak, annak kéne szigorúan fellépni az ilyen ügyekben! — mondta a panaszos, én meg elképzeltem, amint a tanácsi ügyintézők csellengenek a földeken és vizsgálják, hogy hol van krumplibogár, hol nincs. Szóval megoldjuk mi a dolgokat — jutottam idáig a gondolatokkal reggel, de még mindig nem tudtam, hogy az építőanyag-tol vaj okkal mi lesz. Azokról ugyanis egyetlen árva bejelentés sincs, sehol. Csak annyi, hogy egyre szaporodnak. Mondja valaki, aki az ügyben illetékes ugyan, beszélgetésünkkor azonban magánember, hogy mintha egy új üzletág lenne kifejlődőben. Innen ellopom — amott eladom. Ugye, az építőanyag drága. Nagyon drága. De kell. Ezért aztán egy szép napon eltűnnek az esőcsatornák a strá- zsa-hegyi hétvégi házak egyi- kéről-másikáról. Ezt a kárvallottak természetesen és érthető módon felháborodva jelentik. Ahová a csatornák megérkeznek — ott néma csend. V agy: a Monor- és Monori- erdő közötti üdülőtelkek egyikéről elloptak 1200 mázas cserepet, hatvan gázszilikát blokkot, szivattyúmotort, öntözőcsövet. Nyilván nem kézikocsival, talicskával, de jól megválasztott időpontban, mert tanú nem akadt. És nincs tanú arra sem, hogy hol rakják most vajon a mázas cserepeket egy új tetőre? Űjabban hogy építkezik Mo- noron a szerencsétlen sorsú, de előrelátó építkező? Viszi a telkére a szivattyúmotort, felszereli, viszi a betonkeverőt is. Aztán amikor vége a napnak, leszereli a szivattyút, vonszolja magával a keverőgépet. Ha otthogyná, másnap nem találná — mint a Tó utcában. A z állampolgár ilyenkor felkiált: és a rendőrség?! Na igen. Minden építkezéshez kellene egy rendőr. Minden cserépszámlát, minden betonkeverő tulajdonjogát ellenőrizni kéne. Gondoljuk meg: hát lehetséges ez? És tegyük a kezünket a szívünkre: mi tudjuk, kik azok, akik fülbe- súgásos alapon kínálnak olcsó téglát, szigetelőanyagot, ezt, azt. Tudjuk, hogy. milyen ember a szomszéd,’’ áld még el is dicsekszik vele, milyen élelmes ő, milyen remek csatornán jutott csatornához ... De ezt az élelmességet mostanság inkább dicsérni illik. Esetleg fejcsóválva elismerni. Mert szemesnek áll a világ. Áll... Míg egyszer ki nem lopjuk a lábát... K. Zs. Egész évben erre vártunk Nyári örömök: víz, napsütés Mennyi izgalmat, szépséget rejt magában a nyár! Ilyenkor szinte szeretnénk magunkhoz ölelni a világot. Különösen akkor, mikor egy hétre, vagy akár háromra, de az se baj, ha csak egy hétvégére felejtjük a hétköznapok gondjait, s átadjuk magunkat az élvezeteknek. Lubickolunk a szörfözés nyújtotta csodálatos érzésben, mikor alattunk suhannak az Omszki-tó hullámai, testünket simogatja a szél és melengeti a nap. A nyár mindenkié. A szerelmeseké, a gyerekeké, akik talán egész évben azt a pillanatot várták, hogy apjuk nyakába csimpaszkodva húzassák magukat a langyos pilis- szentiváni tóban. A nyár az az évszak, mikor nyugodtan trécselhetnek a lányok, asszonyok a lepencei strandon, mikor nem baj, ha hangosan visítoznak a tinédzserek. Mert a csúszdán nyugodtan sikíthat akárki — ebben nincs semmi meglepő. Igaz, néha elbújik a nap, s az égen gyülekező felhők esővel fenyegetőznek. De ebből legfeljebb csak afféle rövid nyári zápor lesz. S addig is, amíg ismét ránk önti sugarait a nap, sétálunk egyet. (Vimola Károly felvételei)
