Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
1988. JŰLIUS 20.; SZERDA I 3 %?£Man Szajtátva Pontost?) cím Olyan, mint a régi vicc. Amikor a kábulatából felriadó részeg azt kérdi a rendőrtől, hol vagyok, hol vagyok?! S felel a rend őre, a Kossuth- téren, hol máshol lenne. Mire az italos atyafi türelmetlenül leinti. Azt tudom, azt tudom, de melyik város...?! Hetek, hónapok, évek óta türelmes hallgatói vagyunk a rádióreklámoknak. Kínálnak ezt, amazt, ahogyan az az ilyen — a műsorlap tapintatos fogalmazása szerint — térítéses adásokhoz illik. Legyen csak pénze rá az embernek... S helyként hová is kell indulnia, ha együtt a pénze? Itt a bökkenő! A pontos cím birtokában sem tudjuk, hová legyen a menet ezért, azért, amazért. Szájtátva jövünk rá, itt valami félreértés rejlik, mind a hirdetők, mind a reklám sugárzói részéről. A pontos címek ugyanis úgy szólnak, hogy Kossuth Lajos utca, Deák tér, Fetőfi Sándoz utca, Marx tér, 8 így tovább pontos házszámmal, csak éppen ... Csak éppen a település neve nem szerepel az invitálásban, csábításban! Hová induljunk tehát? Melyik város (a községekiől szót sem ejtve) Petőfi Sándor utcájába, Marx terére?! Sejtem persze, hogy a hirdetés megfogalmazói szerint, mivel nekik természetes, legyen másoknak is az a pontatlanul pontos cím. Utca, házszám. És a város? Miért logikus, hogy az a bizonyos utca, út, tér csakis a fővárosban levővel egyenlő, s „természetesen” ott is a Belváros adott pontjával...?! Az így hirdető cégek valójában arról állítanak ki bizonyítványt, amiről nagyon nem szeretnének kalkulust kapni. A mi itt fent, ti ott lent gondolkodásmódról szól a bizonyítványban a nem igényelt, de mindenképpen jogosan oda került jegy. S lehet-e más ez az osztályzat, mint elégtelen? Elégtelen, mert a vizsgázó nem készült (reklám) etikából, (üzlet) politikából, (társadalom) lélektanból. Megkaphatja viszont a jelest — sznobságból. MOTTO Párt, demokrácia, pluralizmus Marxizmusoktatás új úton Ä marxizmus—leninizmus oktatás általános korszerűsítéséről, ezen belül a tudományos szocializmus tantárgy alapvető megújításáról dolgoztak ki programot a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán. Az új rendszer a korábban kötelezően előírt tantárgyak helyett jóval nagyobb önállóságot teremt a felsőoktatási intézmények számára. Az elképzelések szerint évi 90 órában egyetlen tárgyat tesznek kötelezővé, s ezt valameny- nyi egyetem és főiskola — jellegének, arculatának megfelelően — maga választhatja meg. További két tárgyat 60 —60 órában az adott intézmény tesz kötelezővé a hallgatók számára, egy tárgyat pedig — ugyancsak 60 órában — a diákok szabadon választhatnak! Ez voltaííeppen a korábbi*. .....speciálkollégiumok r endszerének továbbfejlesztését, rugalmasabb alkalmazását jelenti. Az új tantervi program bevezetésével a felsőfokú képzési idő során az egyetemeken 270 órában, a főiskolákon 210 órában tanulnak majd társadalomtudományi tárgyakat. Ez az óraszám 10—20 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A marxizmus—leninizmus oktatás korszerűsítési munkálatai az orvostudományi egyetemeken a legelőrehala- dottabbak, itt már ez év szeptemberétől az új struktúrában folyik az oktatás. A korszerűsítési törekvések között külön hangsúlyt kap a tudományos szocializmus tantárgy megújítása, azaz a politikaelméleti stúdium bevezetése. Ennek célja: a tudományos elméleti rendszert, a bölcseleti jelleget nem feladva közelíteni e tárgy oktatását napjaink, mai társadalmunk főbb problémaköreihez. Ez év szeptemberétől kísérletképpen már politikaelméletet oktatnak néhány felsőoktatási intézményben, így a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szegedi József Attila Tudományegyetem egyes karain, illetve szakpárjain. Negyven részvényes Vegyesvállalat Kedden tartotta alakuló közgyűlését a KBC Kelmenyomó Rt. Az új cég a magyar textilruházati ipar jobb, egyenletesebb anyagellátására és az export növelésére alakult. Alaptőkéje 568 millió forint, amelyet az NSZK-beli Köchlin Baumgartner und die Lörrach (KBC) cég és a Hun- garotex által szervezett magyar részvényesekből álló csoport fele-fele részben adott. A budapesti székhelyű részvénytársaság legnagyobb magyar részvényese a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a Magyar Külkereskedelmi Bank és az Interbank. Egyébként összesen mintegy 40 vállalat jegyzett részvényt. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár korszerűsítésre kerülő telepét adja a vállalkozáshoz. A termelés a tervek szerint 1989-ben indul, és a teljes kapacitás évi 11,5 millió négyzetméter nyomott kelme lesz. A vegyesvállalat különböző összetételű, szerkezetű, főként női ruházati textíliák nyomását és kikészítését végzi majd. Az új részvénytársaság, az egyik legnagyobb magyarországi vegyesvállalat termelésének megindításához és a szükséges munkához a betanítást, a gyártáshoz a technológiát és a mintákat folyamatosan az NSZK-beli fél adja. A felzárkózás kulcsa: otthon, szaktudás, munkahely ígéretes kísérlet Pokolhegyen Még mindig van némi feszengés bennünk, ha kimondjuk ezt a szót, cigány. Hiszen nem tudjuk, nem bántjuk-e meg vele embettársainkat. Pedig szemérmesség ide, vagy oda. Igenis hozzátartozik ez a fogalom hétköznapjainkhoz, legalábbis annyiban, amennyiben megoldásra váró feladatokhoz kapcsolódik. Olyan kérdésekről van szó, amelyek mellett nem lehet nagyvonalúan elmenni. Olyannyira nem, hogy Ráckevén nemrégiben cigány koordinációs bizottság alakult. Az egykori járási tanács utoljára 1979-ben értékelte a körzetben élő cigánylakosság helyzetét, s határozták meg a következő időszakra szóló legfontosabb tennivalókat. Intézkedési tervben jelölték meg az éves feladatokat, különös tekintettel a cigánytelepek felszámolására, s a lakosság munkavállalási helyzetének javítására. Az eltelt időszak óta előbbre lépés történt e téré#, javultak a cigányság élet- és munkakörülményéi, s ha nem is a kívánt mértékben, de folytatódott társadalmi beilleszkedésük is. 1981. óta kétszázötvennégyről kétszázhetvenkettőre emelkedett a Ráckevén élő cigányok száma. Óvodás korban Ennek oka nem csak a betelepülés, hanem a családoknál tapasztalható magas születési arány. A cigány koordinációs bizottság megalakulásának egyik Indoka volt, hogy nem csökkent a hátrányos helyzetű sokgyermekes családok száma. Mit esznek a katonák? Kedvelt fogások az étrendben A Magyar Néphadsereg élelmezési ellátásának helyzetéről, az élelmezési szolgálat feladatairól tájékoztatták a sajtó képviselőit a Honvédelmi Minisztérium és a Néphadsereg Hadtápfőnöksége vezetői kedden a budapesti Had- tápkiképző Központban. Szórádi Zoltán vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg hadtápfőnöke elmondta, hogy a néphadsereg évente mintegy egymilliárd forintot fordít a katonai élelmezésre, ez az összeg azonban az áremelkedések hatására egyre növekszik. Bár az Országgyűlés a honvédelmi tárca idei előirányzatát a tervezetthez képest négymilliárd forinttal csökkentette, az intézkedés az étkezési normákat nem érinti: az élelmezési „szabványok” reálértékét az állami költség- vetés egyensúlyban tartja, s ha szükséges, a hadsereg más fenntartási költségeiből csoportosítja át a szükséges pénzt. Az ellátás részleteiről szólva a miniszterhelyettes elmondta: az élelmezési szolgálatok mindenütt igyekeznek a személyi állomány többsége által kedvelt fogásokat az étrendbe állítani. A sorállományú katonáknak három főétkezés jár. Ebédre két-három Permetezik a szőlőket A szőlőskertekben bőven akad munka. A különféle gombabetegségek ellen hetente veszik fel a harcot a gazdák. Muszáj permetezni, hogy a jónak ígérkező termés ne szenvedjen kárt. Budaörsön a Sasad Kertészeti Termelőszövetkezet egyik 12 hektáros szőlőjében Boros László a Kertltox gép segítségével a peronoszpóra ellen permetezi a leveleket. (Hancsovszki János felvétele) menüből is választhatnak, vacsorára meleg vagy hideg élelmet kapnak. Ez utóbbi lehetőség azonban csak a nagyobb laktanyákban honosodott meg, anyagiak hiányában teljes- kijrűen nem lehetett bevezetni. A'sorállományú katonáknak a főétkezések során napi 3700—4000 kalóriát kell magukhoz venniük, a szabályzat grammra pontosan rögzíti az előírt fehérje-, zsír- és szénhidrátmennyiséget. A miniszterhelyettes elmondta azt is, hogy a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erői körében a Magyar Néphadseregnek egyedülálló a gazdálkodási rendszere. A csapategységek maguk döntenek élelmezési ellátásukról, s a főzéshez szükséges nyersanyagokat is saját maguk szerzik be. Ma már az állami cégek mellett magánszemélyektől, társulásoktól, őstermelőktől is vásárolhatnak. Figyelemre méltó a csapatok kisegítő gazdálkodási tevékenysége: állattartással, takarmánytermeléssel, zöldség- és gyümölcstermesztéssel, s ez utóbbiak tartósításával a jól gazdálkodó egységek öthat forintot is hozzátehetnek a sorállományúak étkeztetésének javításához. A hadsereg ma másfél ezer hektáron gazdálkodik, s vannak még kiaknázatlan lehetőségei: a szántóföldi és a fólia alatti kertészet elterjesztése, saját takarmánybázis kialakítása, a tartósítás feltételeinek megteremtése. A miniszterhelyettes végezetül elmondta, hogy a katonai vegyesboltokban, az úgynevezett kantinokban a katonák kívánságára a hagyományos polgári munkaidőn túl is lehet vásárolni. A sajtótájékoztató után a résztvevőknek bemutatták az Élelmezési Tiszthelyettesképző Szakközépiskolát, ahol kollégiumi rendszerben évente 30—35-en tanulják a szakács-, a cukrász-, illetve a pincérszakmát. A tájékoztatón tábori élelmezési eszközökből rendeztek szabadtéri bemutatót. Csak a foglalkoztatás javításával lehet ezen a helyzeten változtatni. A patronálás és a törődés következtében nőtt a becsületesen dolgozók száma. Szerencsére akad helyben munkalehetőség. A ráckevei Aranykalász Tsz, a Kö- vizig, a költségvetési üzem és a lórévi Dunamenti Tsz foglalkoztatja a munkaképes cigány lakosság nagy részét. Így kevés az ingázók száma. Mivel általában szakképzettséggel nem rendelkeznek, alacsony sz átlagkeresetük, s az amúgyis kevés pénznek a sok gyermek miatt ezer helye van, és alacsony az egy családfenntartóra jutó jövedelem. Sajnos a jövőben csak romolhat a helyzet, mivel az új gazdasági szabályozók a vállalatokat, intézményeket arra ösztönzik, hogy szakmunkásokat alkalmazzanak. Ez pedig azt jelenti, hogy a cigánylakosság foglalkoztatásában nehézségekkel kell megküzdeni a jövőben. önkéntelenül adódott tehát a feladat a koordinációs bizottság munkájában, hogy ösztönözzék a cigány gyerekeket, fiatalokat szakmunkásbizonyítvány megszerzésére. Igen ám, de ehhez az kell, hogy már óvodás korban elkezdjenek foglalkozni a pedagógusok a kicsikkel. Az utóbbi időben már önként jelentkeznek a családok, hogy az apróságokat vegyék fel óvodába. Szomorú azonban, hogy nem mindenki él még az intézmények nyújtotta lehetőséggel. Pedig ez jelentősen csökkentené a lemaradásukat a többiekkel szemben. Egyedül nehéz Még nagyobb a lemaradás, ha az általános iskolában sem sajátítják el a megfelelő ismereteket. Igaz, hogy emelkedett az általános iskolába járó cigánygyerekek száma, de még mindig akad olyan, aki nem végzi el a nyolc osztályt, és sok az évismétlő tanuló is. Pedig a Pokolhegyen lévő cigányiskola felszereltsége, körülményei jók, a lehetőségek tehát adottak, de a jövőben az eddiginél is nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a személyi feltételek javítására. Érdekes kísérlet indult meg ebben az iskolában a nebulók gondjainak enyhítése érdekében. Három esztendővel ezelőtt az Országos Pedagógiai Intézet kezdeményezésére a magyarul még nem beszélő gyermekeket a cigány nyelv segítségével próbálták átsegíteni a kezdeti nehézségeken. Arra számítva, hogy a magyar nyelv elsajátítása után később teljesíteni tudják a tantervben előírt követelményeket. Sajnos, a jónak indult kezdeményezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s ennek elsősorban személyi okai voltak. Ahhoz azonban, hogy egy gyermek a tanulás terén megfelelő eredményt érjen el, szinte elengedhetetlen az otthon biztonsága, a nyugodt családi háttér. Nemhiába tűzte ki célul korábban a nagyközségi tanács a cigánytelepek felszámolását. Ám ehhez új lakások kellenek, vagy ösztönözni a családokat a házépítésre. Hat család állami bérlakásban kezdhetett új életet, öten vissza nem térítendő kölcsönt és kamatmentes tanácsi támogatást kaptak. Az építési, házvásárlási kölcsönkeret és a tanácsi bérlakások felhasználásával tizennyolc putri szűnt meg Ráckevén, de még mindig vannak olyanok, akik ilyen rossz körülmények között élnek. Mindenesetre az utóbbi időben növekszik az építési kedv. Apró lépésekkel — Sikerült-e önöknél a megalakulás óta valami kézzelfogható eredményt elérni, vagy csupán a feladatok meghatározásánál tartanak még? — kérdeztem Stáhly Istvánt, a Ráckevei Tanács vb-titkárát. — Vannak olyan gondok, amelyeknél nem lehet egyik napról a másikra látványos eredményeket elérni. Mindenesetre szeretnénk javítani a lakosság élet- és munka- körülményein, létrehozni egy cigány klubot és rendezni a pokolhegyi iskola személyi gondjait. Azt kérdezte, hogy mit tett eddig a bizottság? Kisebb dolgokban sikerült előre lépni, de azért ezek is rendkívül fontosak lehetnek egy-egy család, gyermek életében. Nem volt korábban cigányügyi előadónk, de most már van. Meglátogatta a családokat és felkutatott olyan otthonokat, ahol a gyermekeknek rendszeres nevelési segélyre van szükségük. Ügy tűnik, ez a kérdés megoldódott. Más családoknál az apának nincs munkahelye, s ebben is nekünk kell segítenünk, hogy hozzátartozóinak megfelelő életet biztosíthasson. Fiedler Anna Mária A KB fedezte a költségeket Nehéz évek krónikája be a ez Pereg a film. A jelenetek sűrűn követik egymást. Éppen a termelőszövetkezet elnöke beszél. Indulatosan mondja: — A távozó vezetők, dolgozók közül néhányon még egy nagyot markoltak a közösből és úgy hagyták el a süllyedő hajót. Néhány perccel később a bank vezérigazgatójának arca tűnik fel. Bizakodó: — Egyszer azt mondtam a Samu elvtársnak, hogy vegyen egy ácsceruzát, annak jó vastag a hegye, és azzal húzogassa ki a kiadási rovatból azokat az összegeket, amelyek felhasználása most nem lét- fontosságú. Ügy látom, megfogadta a tanácsomat... Pereg a film a tápiószecsői helyőrségi művelődési házban. Huszonöt percig. A történet érdekes, a képsorokat kísérő szöveg alapján kirajzolódik az az öt esztendő, amelynek története nem mindennapi. E fél évtized alatt kemény küzde- lerr^árán sikerült a mélypontról a felfelé ívelő útra verekednie magát a szentmárton- kátai Kossuth Termelőszövetkezet tagságának. Viták, fel- feltoluló érzelmek, sértődések, haragok jellemezték ezt az időszakot, amelyet átélni, megélni nem is volt olyan köny- nyű. Ám harcolni kellett — „ha három év alatt nem mutattunk volna fel valamilyen eredményt, bennünk sem bíztak volna az emberek, így nem engedhettük meg, hogy nem teszünk meg mindent, ami csak tőlünk telik”, mondta a téesz egyik vezetője —, még akkor is, ha kezdetben csak néhányan bíztak a sikerben. Erről szól a film, amelynek utolsó képsorain ott a felirat: „Készült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának megbízásából.. — A költségeket a KB fedezte, ám hogy éppen ránk esett a választás, nem minden előzmény nélküli — mondja az ősbemutatót követő baráti beszélgetésen dr. Samu János téeszelnök. — Az egyik zárszámadó közgyűlésünkön vendégként jelen volt a KB osztályvezető-helyettese, Lányi György, akinek nagyon megtetszett, hogy mennyire aktív a tagság, s az emberek menynyire őszintén beszélnek arról a nem is oly távoli múltról, amelyet át kellett élniük. Találkozásunk után nem sokkal megjelent nálunk Kis József, a Magyar Mozi- és Videofilmgyár Kossuth-díjas rendezője, s ezzel elkezdődött a munka. — Reálisan mutatja film a történteket? — Igen, s azt hiszem, nemcsak az én véleményem. Minden lényeges dologról nyíltan beszéltünk és ezt láttuk viszont most a vásznon is. Nem titkoltuk, hogy a legfőbb szempontnak a szigorúságot és a következetességet tartjuk, s az előrelépéshez lemondásokra is szükség van. Gondolja csak el: az elmúlt években több mint ezer ember ment el tőlünk, ám aki maradt, most- már megtalálhatja a számítását. Kis József — aki egyébként Pátyon él — a bemutató előtt néhány szóban elmondta, milyen elképzelésekkel kezdték a forgatást. A társadalomban tapasztalható gondok, a helyenként egyre erősebb lehangol tság, passzivitás a film készítőire is hatott, legalább is kezdetben. Ám ahogy egyre jobban belemélyedtek a témába, s megismerték a szövetkezet dolgozóinak véleményét, tenniakarását, úgy oldódott a pesszimizmus bennük, s úgy jutottak egyre közelebb ahhoz a gondolathoz, hogy nem szabad a filmet végérvényesen befejezni. •— Az a munkamódszer, hogy először sok emberrel beszélgetek, s ezeket magnetofonra rögzítem. Később többször visszahallgatom, s ezekből készítem el a forgatás tervét — mondja a rendező. — Milyen partnerek voltak a téesz vezetői? — Az elnök és munkatársai személyében tettrekész, határozott embereket ismertem meg, olyan vezetőket, akikben véleményem szerint sokkal több van, meg kellene tehát nyitni előttük az utat. Ez a megállapítás egyébként igaz szinte valamennyi téesztagra. A film készítői hat hónapos munkával állították össze a nemrég bemutatott huszonöt perces művet. Nem titkolják, sok anyagot rögzítettek, s nehéz volt a válogatás. Az elképzeléseket többször módosították menet közben, ám amit most láthatott a közönség, valóban hű ábrázolása a valóságnak, s nagy előnye, hogy a tömörítéssel sem lett csonkább a történet. S hogy mi lesz a film további sorsa? A termelőszövetkezet megvásárol egy kópiát, s rövidesen bemutatja a televízió is. Szó van arról is, hogy a Reflektor Kiadó forgalmazza majd az országban, sőt elképzelhető, hogy külföldre is elkerül. F. Z.
