Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

PEST MEGYEI VILÁG PRO LETÁR Jflí, E GYE S 8 L J ETE K! J• AZ MSZMP PEST MEGYEI XXXII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM Ár»: 1.1(0 forint 1988. JÜLIUS 20., SZERDA Grcsz Károly az Egyesült Államokban A cél a kapcsolatok fejlesztése Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke az amerikai kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Kísé­retében van Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Ka­mara alelnöke, a Taurus vezérigazgatója, Ka. Ipolyi László, a Minisztertanács kormánybiz­tosa, Dartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügy­miniszter-helyettes. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete az Egyesült Államok­ban csatlakozik a kísérethez. A kormány elnökét és a kíséretében lévő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes, 'Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese búcsúztatta. Jelen volt Do­nald B. Kursch, az Amerikai Egyesült Álla­mok magyarországi nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője, valamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. (Grósz Károly a program szerint a késő éjszakai órákban érkezik meg Chicagóba.) A kormány elnökét a Ferihegyi repülőtéren Medgye3sy Péter miniszterelnök-helyettes bú­csúztatta Lapzártakor érkezett Buszbaleset három halottal A legfrissebb értesülések szerint egyik sebesült sincs közvetlen életveszélyben a ju­goszláviai Bácska-Topolya kö­zelében kedden reggel balese­tet szenvedett magyar turista- autóbusz utasai közül. A sé­rültek legtöbbjét a szabadkai kórházba szállították. A buszon 33 turista utazott. A balesetben életét vesztette az 51 éves Szaniszlai Oszkár, a 46 éves Szaniszlai Oszkárné és a 33 éves Hortobágyi Já­nos — mindhárman gödöllői lakosok. A legújabb informá­ciók szerint 27-en szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket, mindössze három utas és a buszvezető maradt sértetlen. A szabadkai kórház ügyele­tes orvosa az MTI tudósítójá­nak érdeklődésére elmondta, hogy a hozzájuk került tizen­három sebesült közül kettőt elsősegélynyújtás után elbo­csátottak, hét felnőtt beteget a baleseti sebészeten, két gye­reket a gyermekosztályon ápolnak. Két sérültet az új­vidéki kórházba szállítottak tovább, az ő állapotuk a leg­súlyosabb: egyiküket fejsérü­lésekkel, eszméletlen állapot­ban, a másikukat gerincsérü­lésekkel vették fel a kórház idegsebészetére. Négy utas a verbászi kórházban részesül gyógykezelésben. . Az eddigi feltételezések sze­rint a szerencsétlenség meg­történtéhez hozzájárult egy — mind ez ideig ismeretlen — személyautó is, amely a busz- szal szemben haladva egy te­herautót előzött; a buszvezető a frontális ütközést igyekezett elkerülni, amikor lehajtott az úttestről, és egy fának ütköz­ve az árokba borult. A Szeged Volán Vállalat igazgatója a nap folyamán Bácska-Topolyára utazott, ahol a jugoszláv szervek átadták neki a különböző kórházakban fekvő sérültek listáját. (A korábbi híradást lapunk 8. oldalán találják olvasóink.) Spadoiini elutazott Találkozók, sajtókonferencia Giovanni Spadolininek, az olasz szenátus elnökének ma­gyarországi hivatalos látoga­tása kedden délelőtt Eszter­gomban folytatódott. A poli­tikus tudóst fogadta Paskai László bíboros, esztergomi ér­sek. Ezt követően az olasz törvényhozás elnöke megte­kintette a keresztény múzeu­mot. A találkozóra és a mú­zeumlátogatásra elkísérte Cservenka Ferencné, az Or­szággyűlés alelnöke és Joseph Nitti, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. Délután az Országház Nán­dorfehérvár termében Sarlós István, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke fogadta Gio­vanni Spadolinit. Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke elutazása előtt sajtókonferenciát tartott a Parlamentben. Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke — aki Sta- dinger Istvánnak, az Ország- gyűlés elnökének meghívására ötnapos látogatást tett ha­zánkban — kedden elutazott Budapestről. MnhcL* ÁiMifr „Nem titkoltuk, hogy a legfőbb , , ,. szempontnak a szigorúságot és a kréstskága következetességet tartjuk, s az előrelépéshez lemondásokra is szükség van. Gondolja csak el: az elmúlt években több mint ezer ember ment el tőlünk, ám aki maradt, most már megtalálhatja a szá­mítását.” (;5- OLDAL) V» wáfat/an „Előfordult a pályaválasz­Afl # , tási tanácsadóban is; SXtVBnlagttiPea ErgSSK olyanok jelentkeztek az elutasítottak között, akik korábban már voltak itt ön­ként. Csakhogy az akkor megbeszéltek ellenére erede­ti, irreális elképzelésükhöz ragaszkodtak a jelentkezési lap kitöltésekor.’’ (5. OLDAL) „Este, mikor mar minden &§CSOn GSŰtmi elcsöndesedett és ketten €S Bopott cukrot együtt voltak szolgálatban, Gáspár Tibor kulccsal simán bejutott a raktárba, majd gépkocsijának az utánfutóját jól megpakolva távozott onnan. Közben a csoportvezetőnő figyelt arra. hogy nem közelít-e valaki, aki leleplezhetné.” (6. OLDAL) Karlovy Vary Fődíj a Tüskének Kedden este az ünnepélyes eredményhirdetéssel véget ért a 26. nemzetközi filmfesztivál Karlovy Varyban, és jelentős magyar sikert hozott. Sára Sándor „Tüske a köröm alatt" című filmje, a Budapest Film­stúdió produkciója, fődíjat nyert. Sára Sándor filmje a fő­díjon kívül elismerő, oklevelet nyert a filmklubok nemzetkö­zi szövetségének zsűrijétől. A Karlovy Varyban jól érzékel­hető közönségsiker mellett a film iránt figyelemre méltó kereskedelmi érdeklődés is megnyilvánult. Zebegényi nyár ’88 Vihar helyett — álom A Szentivánéji álom című Shakespeare-művet adta elő tegnap az angol Henley College társulata ZebegénybeD (Erdősi Ágnes felvétele) A hagyományteremtés szán­déka vezérelte a váci Madách Imre Művelődési Központot múlt esztendőben, amikor megteremtette a Zebegényi nyár kulturális rendezvényso­rozat lehetőségét. S így már második esztendeje kísérhet­jük figyelemmel ezt a progra­mokban gazdag másfél hetet, amelynek fő szervezője a művelődési központ amatőr színpada — a Madách Szín­kör. Az idén a reneszánsz je­gyében kerül sor különböző színházi előadásokra. Tegnap — a nyitó napon — déltől késő estig gyönyörköd­hettek a nézők és szakmábe- liek művészi színvonalú pro­dukciókban. Kissé megkésve kezdődött ugyan az Oxford megyei Henley College szín­házi csoportjának vendégjáté­ka. Az eredetileg meghirde­tett Shakespeare: A vihar cí­mű műve helyett — a jelen­lévők kívánságára — Szent­ivánéji, álom című darabjá­nak második felvonását jele­nítették meg a Kálvária-dom­bi szaba, éri színpadon — természetesen angol nyelven tolmácsolva a nagy színműíró gondolatait. (Ma egyébként Szentendrén szerepelnek.) Délután a Kulacs borozóban verses-zenés összeállítást hallhattak Burns és Villon költeményeiből. Este pedig a Templom téren — a Milano közelében fekvő — Busnago színjátszó együttese igen lát­ványos módon érzékeltette az olasz városjátékok hangula­tát: korabeli kosztümökben, zászlókkal, zeneszóval vonul­tak végig a településen. Ezt követően az angol vendégek ismét fölléptek a Kálvária­dombon. A fóka több vagy az eszkimó? A Tin-ta saját listája Idén kilencvenegy, zömében ipari, építőipari munkáltató jelentette be a Pest Megyei Tanács munkaügyi osztályára foglalkoztatási szándékát, az elmúlt évi százhéttel szem­ben. összesen csaknem ötezer munkahelyre várják a diáko­kat. Hogy miből van több, fó­kából vagy eszkimóból, azaz munkahelyből vagy diákmun­kásból, első pillantásra nehéz eldönteni. Ugyanis körzeten­ként igen nagy a kereslet- kínálati eltérés: a szentend­rei körzetben például tizen­négy gazdálkodóegység várja a fiatalokat, míg Nagykáta vidékén mindössze csak egy mezőgazdasági termelőszövet­kezet igényli a diákok segít­ségét. A budaörsi körzetben több a munkavállaló szándé­kú fiatal, ugyanakkor Vác körzetében kisebb a hajlandó­ság, mint a foglalkoztatási le­hetőségek száma. Megyénkben tehát igen tar­ka a diákfoglalkoztatási kép. Egyértelmű jelek mutatják viszont azt, hogy nem kedvez a diákmunkának a vállalatok bértömeg-gazdálkodásra való áttérése. Az olyan helyi kis szerveze­tekre, mint a Budaörsi Városi Tanács által létrehozott, ne­vében is szimpatikus Tin-tára, azaz a Tizenéves Tanácsadóra, valószínűleg nagy jövő vár: Tin-ta nemcsak a Pest Me­gyei Tanács munkavállalási tájékoztatóját teszi ..közkincs- csé, hanem önálló,, helyi diák- munkahely-felkutatással . is foglalkozik. T. B. S okasodnak a jajsza­vak, a panaszok, mennyire megneheze­dett a településfejlesztést segítő társadalmi munká­nak a szervezése. Indok, magyarázat ezernyi. Az embereknek nincsen ide­jük, mert pénzt kell keres­niük; terjed a közömbös­ség; ha kevesebb a tanács pénze beruházásra, akkor kisebb a lakossági támoga­tás is; megnehezedett az élet, a lakosságon éppen elég teher van, nem vállal újabbakat... s így tovább, kifogyhatatlanul. A taná­csoknak a korábbiakhoz képest valóban nehezebb a helyzete, reálértékben néz­ve kevesebb a pénze. Ez azonban nem jár automa­tikusan együtt a társadal­mi munka lehetőségeinek ' beszűkülésével, az arra va­ló hajlandóság csökkenésé­vel. Inkább arról van szó, hogy a régi módon már nem lehet társadalmi mun­kát kérni, szervezni, a megváltozott gazdálkodási feltételekhez megváltozott módszertannak kellene tár­sulnia. Van település, ahol ezt keresik, meglelik, s van, ahol csupán a panasz hangzik el napról napra, de jelei sincsenek a vál­toztatási, változási készség­nek, akaratnak. Nem új dologról van szó ... ! A megyében esz­tendők óta megfigyelhetők a társadalmi munka ered­ményeinek meghökkentő ' különbségei. Az a bizonyös MÁSOK megyei átlag — tavaly a megyében egy lakosra ve­títve 1759 forint értékű társadalmi munka gyara­pította a mindennapi élet tárgyi feltételeit — mintha feledtetné ezeket a különb­ségeket. Homályban hagyja például azokat a települé­seket, amelyeken a társa­dalmi munkának az értéke (egy lakosra) a száz forin­tot sem éri el... akkor amikor Szadán 11 080 fo­rintot hoztak össze az ott élők! Vajon ott, ahol száz forintra sem telt az össze­fogásból (és ott, ahol egy fillérnyi társadalmi munkát sem tudtak teljesíteni egy teljes esztendő alatt, mert ilyen is van!), mások, másféle emberek élnek, mint Szadán? A mindenre magyarázatot adóknak per­sze van erre is szava. Azt mondják, könnyű ott Sza­dán, de bezzeg az agglo­merációban ... I Kerepes- tarcsa minden tekintetben, azaz százszázalékosan agg­lomerációs település. S mégis, összehoztak 8350 fo­rint értékű munkát lako­sonként ... ! Szemben az agglomeráció sok telepü­lésének két-háromszáz fo­rintjával. Lehetséges a le­hetetlen? Az. hogy mindig éppen ott élnek azok a bizonyos mások, ahol aka­dozik, nem megy a társa­dalmi munka, ahol cseké­lyek az eredmények? Meggyőződésünk, mert a tapasztalatok mutatják: a társadalmi munka (nem egy-egy évi összege, ha­nem folyamatának ered­ménye) érzékeny jelzőmű­szere az adott településen a társadalmi szervezetek (a pártszervezettől a nép­frontmozgalomig, a Vörös- keresztig), valamint a ta­nács (a tanácsi testület és külön-külön a tagok) tö- megkápcsolatának. Jelző­műszere annak, mennyire közös a településen az, ami valóban közös kelle­ne, hogy legyen, a fejlesz­tési döntések kollektív elő­készítése, a végrehajtás megszervezése, a célok megértetése és így tovább. Hihetjük-e. a megye két városát annyira mások és mások lakják, hogy közöt­tük a társadalmi munka egy lakosra jutó értékében tizenegyszeres (mert ennyi van Gödöllő és Szigetszent- miklós között!) a különb­ség?! Miért hinnénk azt, hogy valami a vakszeren­csének a szülötte, amikor tudjuk: nem az. Sokkal inkább teremtménye egy politikai légkörnek, annak a mikroklímának, amely­nek a fontosságáról jó né­hány településen eredmé­nyek, másutt viszont hiá­nyáról folytonos hiányok tanúskodnak. A társadalmi munka nem abból áll, hogy ott az árok helye, ássák ki • (jöj­jenek járdalapot rakni, ha- , barcsot . hordani, egészség­házat takarítani stb.), s nem is abból, hogy a ta­nácselnök és a gyárigazga- . tó (a termelőszövetkezet, az áfész elnöke) megegye­zik,.'mit ajánljanak fel a szocialista brigádok telepü­lésfejlesztést segítő társa­dalmi munkaként, lelkesen persze és önkéntesen... A társadalmi munka már ka­mat! Egy olyan erkölcsi­anyagi, azaz politikai-gaz­dasági tőkének a hozadé- ka, amelyet egy település lakossága és vezetése köl­csönösen teremtett. S csak­is akkor hozható létre ez a töke, ha valóban felnőtt­ként kezelik az állampol­gárt, ha a demokrácia nem hirdetett malaszt, ha­nem mindennapos mód­szertan a város, a község közéletében. T alán csupán annyi a magyarázat, amennyit a hosszú évek óta ki­emelkedő társadalmi mun­kát felmutató Nagykáta népfronttitkára fogalma­zott meg. Szerinte nem pusztán partneri viszonyról van szó, azaz egyenrangú feleknek az összefogásáról, hanem olyan helyzetről, amikor a közös cél érdeké­ben az egyik partner kér és a másik ad. S nem le­het vitás, ha ez a sorrend, akkor kinek kihez kell igazodnia. Mészáros Ottó V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents