Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 110. SZÄM 1988. JÚLIUS 18., HÉTFŐ Számítógépes táborban Szórakozva megszerzett tudás Harmadik alkalommal ad otthont a város KlSZ-bizott- sága által szervezett nyári számítógépes tanfolyamnak a Bem József Ipari Szakmun­kásképző Intézet. — Miért épp erre az iskolá­ra esett a választás? — Ennek érdekes történe­te van — mondja Fekete Gyula igazgatóhelyettes. An­nak idején, mikor el kellett döntenünk, hogy az öt számí­tógép, amelyet rendelhetünk, milyen típusú legyen, mi a Videotont választottuk. Azóta már kétszer leszállították az árát, sőt, a központi alapból is kaptunk hozzá támogatást, így a befizetett összegért idő­közben tizenhárom gépet kaptunk. Szerencsésebbek voltunk, mint azok, akik a Commodore C'-\-14 mellett döntöttek, mert nekik — a szűkös devizahely­zet miatt — most öt helyett csak egy van. A tárgyi felté­telek tehát adottak voltak nálunk, és megindulhatott az általános iskolások számára szervezett tanfolyam. Olyan nagy volt idén az érdeklődés, hogy más iskolákból is kellett kölcsönözni gépeket. Kaptunk HT-típusúakat, ezek nem túl népszerűek, de legalább szí­vesen adták, és a tanulók szempontjából is megfelel a számítógépes világ első lép­csőfokának. Két részre osztot­tuk a csoportot, az egyik el­méleti oktatásban részesült, míg a másik a gépteremben foglalatoskodott. Egyébként meglepő, hogy mennyire fej­lett számítástechnikai ismere­tekkel rendelkeznek a részt­vevők közül sokan. Előfelvételis katonák és volt szakmunkástanulók se­gítettek a gyerekeknek az el­igazodásban. ök voltak azok Újabb eredmények A kék virágú encián is él Biztosan néhány film olcsó gegje miatt is. a természetku­tatókat gyakran bogaras em­bereknek tartják. Ki lepke­hálóval, ki zsákkal, ki a hó­na alatti növényhatározóval, vagy éppen madarásztávcső­vel, madárfogó hálóval képzeli el őket. Talán a botanikusnak van a legkönnyebb dolga, hisz csupán sokféle növényfajt, életkörülményt, társulást kell ismernie, s jöhetnek a felfe­dezések. Botanikai kutatások szem­pontjából a környéken sok a tennivaló, nagy generációnk, így Jávorka, Soós, Máthé, vagy az utódok, mint Borhidi, Simon, Jakucs és Boros Ádám csak átrobogtak Cegléden. Így történhetett meg az, hogy csu­pán Kitaibel Pál nagy értékű feljegyzései, néhány szórvány adat, valamint a kalocsai je­zsuita atyák információi az almanachokban szolgáltatnak támpontot. Az érdeklődők szá­mára készült a Pest megye virágai c. kötetecske is a múlt században. A Cegléd-monográfia iránt elfogult vagyok, igaz, csabai kutatók neve alá került tanul­mányom a bolgárkertészekről, viszont ez vezetett flórakuta­tásra. Szollát György bará­tommal igán gazdag pókban- gós rétet, azóta újabb helyet és együttesen mintegy 64 hek­táros orchideás rétet találtam. A nemzetközi tudományos élet is felfigyelt az eredmé­nyekre, az 1994. évi orchidea­világkongresszus egyik nagy attrakciójának ígérkezik a ceglédi területek bemutatása előadásban és a helyszínen. A közelmúltban e sorok író­ját felkérték a szervezési munkákban való részvételre is, hisz e területekről fontos tudományos közlemények, zá­ródolgozatok születtek. A leg- modtynebb kémiai módszerek­kel azt is sikerült bizonyíta- * 1000 Az Omnibusz Utazási Iroda ceg­lédi fiókirodája tájékoztatja uta­sait. hogy az alábbi útjaira várja jelentkezésüket. Kirándulás Becs­be, augusztus 26-án. Részvételi díj: 1000 Ft + 28 ATS. Társasul Isz­tambulba autóbusszal, szeptember 17—23-áig (7 nap). Részvételi díj: 5300 Ft + 130 DEM. Látogatás Rozsnyóra, augusztus 24-én. rész­vételi díj 700 Ft. Útjainkról felvi­lágosítás és azokra jelentkezés az Omnibusz Utazási Iroda ceglédi fiókirodájában. Szabadság tér 5. vagy telefonon: (20)-11-672. ni, hogy a gyönyörűséges fa­jok két mikorrhizás együtt­élés hatására valósulhatnak meg. Ha van valami fontos, ezek védelme az, nem botani­kus passzió, hanem nemzeti kötelesség. A Körösi úton az egyik mé- lyedékben kis kanális csordo­gál, s partján mintegy félezer szibériai nőszirom és egy má­sik, még nem azonosított írisz virít tavasszal. Albertirsa ha­tárában évekkel ezelőtt meg­leltük a jégkori reliktum gyilkos csomorikát is, vala­mint másutt a kunkorgó ár- valányhajat, a törpemandulát, festő csüllenget és más fajo­kat. Több bejelentés alapján va­lós adat az is, hogy a zöld­halmi tőzegbányánál megvan még a kék virágú encián. A nyár újabb, még ellenőrzést kívánó eredményeket is ho­zott, így amit kérhet a kuta­tó az, hogy amit feltétlen pusztítani kellene, arról is konzultáljanak a szakembe­rekkel. Surányi Dezső a tanítványaink, akik szem­rebbenés nélkül eltöltöttek itt napi tizenkét órát. Úgy kel­lett esténként elhessegetni őket a gépek mellől. Szünetben az udvaroh ping­pongoznak, tollasoznak a gye­rekek. — Hetvenen vannak — tu­dom meg Tolna Sándortól, a KíSZ-bizottság titkárától. Há­romszáz forint volt a tanfolyam díja, és aki igényelte, befizet­hetett étkezésre is. Most ép­pen szabadságon vagyok, de bejöttem a számítógép-bemu­tatóra, mert magam is mű­szaki érdeklődésű vagyok. Ér­demes ezzel a dologgal fog­lalkozni, mert jövője van a gyerekek pályaválasztása szempontjából is. Van itt pél­dául egy fiú, Bíró Tamás, a Várkonyiból, akit felvettek ugyan az angol nyelvű gimná­ziumba, mégis a számítás- technikában szeretne majd el­helyezkedni. — Jól hasznosíthatom majd az angolt a számítógépezésben — mondja Tamás, miután las­san ^belenyugszik, hogy meg­zavarták. Tavaly sokat tanul­tam itt, idén már nem any- nyit... Nekem is van otthon gépem, novemberben kaptam. Azóta mindennap használom, ez a hóbbim. Nagyon nehéz volt matematikából a felvéte­li, hogy mégis sikerült, azt en­nek is köszönhetem. — És hogy szerepeltél a sportversenyen? — mert hal­lom, az is volt itt. — Nem érdekel engem az ilyesmi, sosem voltam valami nagy sportember. — De azért csak elszórakoz­tat más is a számítógépeken kívül!? — Talán az állatok, meg a bélyegek... S hogy semmiképp se le­gyen egyhangú az élet a tan­folyamon, négy darab jámbor lovacska hátára lehet felpat­tanni az iskola melletti téren. Zimonyi Zita Kontárok alkonya? A szédülés veszélye nélkül Képviselői fogadóéra Dr. Lakos László ország- gyűlési- képviselő Jászkara- jenőn a tanácsházán fogadó­órákat tart július 18-án, hét­főn délután 4-től 6 óráig. Régen volt már olyan forró a talaj a kontárok, ügyeskedők, íusizók talpa alatt, mint mostanság. Leg­alábbis nagyon sokan arra számítanak, hogy ezentúl könnyebben utolérhetők, felelősségre vonhatók lesznek a kontárok, ha rossz munkát végeznek. Mások attól tartanak, hogy nem lesz elég hozzáértő ember, aki há­zat, garázst, kerítést épít, vizet, villanyt vezet, háztar­tási gépeket javít. De sorolhatnánk a lakossági igénye­ket, amelyeknek a többségét egyes becslések szerint a kontárok elégítették ki. Hogy a két álláspont kép­viselői közül kiknek van, lesz igazuk, azt majd az idő dönti, el. De addig is nézzük, mit mutatnak a KIOSZ tagsági számadatai­Várakozó álláspont Cegléden a KIOSZ csoport­jának 814 tagja volt az elmúlt évben december 31-ig bezáró- lág'. Idén az első negyedévben majdnem száz kisiparos mond­ta fel tagsági viszonyát. Mint­egy félszáz kisiparos várako­zó álláspontra helyezkedett, vagyis tagsági viszonya szü­neteltetését kérte. A bizonyta­lankodók általában arra hi­vatkoztak, hogy képtelen megtanulni a naplófőkönyv vezetését, a tizenhétféle nyom­tatvány használatát, amiket az adótörvény ír elő nekik. Nem régen telt le az a hat hónapos maximális várakozá­si idő, amíg a kisiparosok gondolkozhattak szüneteltetett tagsági viszonyuk megújításá­ról. A bizonytalankodók közül sokan végleg visszaadták az ipart, majd márciustól egyre többen újból jelentkeztek a KlOSZ-nál tagfelvételre. Ugyanis egy miniszteri rende­let szerint, aki végleg vissza­adta, vagy szüneteltette az ipart, indokolt esetben a hat hó­napi várakozási időn túl is kérhette a tagsági felvételt mint új belépő. S közben megalakult Ceglé­den is az adófelügyelőség, azóta egyre többen keresték meg a KIOSZ-t, a, kontárok, akik éveken, évtizedeken át szabadúszóként dolgoztak, s nem fizettek jövedelmük után adót. A legtöbben építőipari szakmákban dolgozók kérték a KlOSZ-nál tagfelvételüket, így szobafestők, tetőfedők, kő­művesek, ácsok, akik látvá­nyos, tehát könnyen felfedez­hető munkát végeztek a la­kosság megrendelésére., Májusban összesen huszon­kilencen kérték tagfelvételü­ket. s közülük nem is egy volt korábban kontár. Június vé­géig a KIOSZ taglétszáma 829-re emelkedett, vagyis többen lettek kisiparosok, mint az elmúlt év végen voltak! Az új kisiparosok közül né hányra mi is kíváncsiak let­tünk, olyanokra, akik koráb­ban éveken, évtizedeken át kontárkodtak. A szobafestőről kiderül, hogy legalább 25 éven át kon- tárkodott. A kárpitossal jól járt a KIOSZ és a lakosság, mert eddig ez a szolgáltatás hiányszakmának számított. A cserépkályhásnak azonban szinte a nyomát sem lehetett fellelni a városban. Vajon ho­gyan találják meg az ügyfe­lei? S egyáltalán kontár ko­rában hogy jutottak el hozzá a megrendelők? Különleges eset A fafűrészelő szintén évti­zedeken át fusiban dolgozott, műhelyét ragyogóan fölszerel­te, gépesítette a bevételből. S éppen azért, mert félt, hogy a drága gépeit elveszik, elko­bozzák, nemcsak ő lépett be a KIOSZ tagjainak sorába, hanem fiát is rávette. A nyugdíjas ács, a munkaviszo­nyos szobafestő szintén az adóhivatal éberségétől való félelmében lett igazi kisipa­ros. Lajos bácsi, a nyugdíjas kőműves esete sem egyedi, de ő látszólag „elfogadható" ma­gyarázattal indokolta, hogy miért kontárkodott évtizede­ken át. Nyolc gyermeket ne­velt föl. öt fiút és három lányt. Dolgozott a vasútnál, a tejiparban, a CÁT-nál és másutt, valószínűleg a körzet minden munkahelyén megfor­dult, már három munkaköny­vé is betelt. Ö a kontárkodást szinte az anyatejjel szívta magába, mert már tízévesen kőművesek mellett segédeskedett. Aztán amikor kitanulta a szakmát, s évekig hétvégeken járt haza a családjához, s mégsem gaz­dagodott meg, a napi betevő falat is bizonytalan volt a nyolc gyerek és a két felnőtt számára, más kereset után is nézett. S mert a szák,ma leg­jobbjainak egyike volt, min­den munkahelyen a főnökök, művezetők, igazgatók, elnökök lakást, nyaralót építő arany­kezű mestere lett. Szolgála­taiért cserébe különböző szo­ciális juttatásokat kapott. Igaz, munkaidő után kontár­kodott, mint mentegette ma­gát és volt főnökeit, de a té­nyek tények maradtak hosz- szú évek múltával is. Tanácsi segélyekre sem szá­míthatott. Mert amikor az illetékesek felkeresték odaha­za a családot, azzal távoztak, hogy anyuka meg apuka majd biztosan iparkodni fog. Hát igyekeztek is, túrták a földet, nevelték a rengeteg disznót, de hát a gyerekek mindent fölfaltak. Aztán egy nem éppen szép napon a családra rogyott az örökölt kis házikó egyik ol­dalfala. A lyukat egy szek­rénnyel tömték be, s az ágyat a kőművesbakokra rakott pallókon vetették meg. Lajos bácsi akkoriban a disznóól sarkában kapott helyet. Vagy 20 évvel ezelőtt egy jóakaró följelentette Lajos bácsit a kontárkodásért, de akkor a tanács eltekintett a büntetés­től, a sok gyerek miatt. Végül is egy kicsi házikót tíz év alatt sikerült fölépíteni. A hetvenes évek gazdasági kon­junktúrája ezt a családot is fölemelte, persze a saját két kezük munkája jóvoltából. Vásároltak egy kisebb házat, azt továbbépítették, s ma már mindenük megvan, ami az emberhez méltó élet számára nélkülözhetetlen. De a hosszú évtizedeken át tartó hajszáért drága árat fizetett Lajos bá­csi; a szívével, a reumájával, a rossz idegeivel egyenlítette ki az élet a számlát. Földközelben Hogy megérte-e? Igen, meg! Mert nyolc gyereket lölneveltek tisztességben, egyik fia és lá­nya idén esküszik, mindkettő komoly staíírunggal. De Lajos bácsinak már csak arra futja erejéből, mint friss kisiparosnak, hogy itt- ott, kisebb hibákat javítson ki a házakon, lehetőleg föld­közelben, szédülés veszélye nélkül... Aszódi László Antal Vizet kapnak a köztéri virágok ögyeri pillanatképek Sárgarigókoncert a diófán A nagy kánikulában öntözni kell a parkok, közterek virágait. A virágtartó csészék növé­nyeit T 4—K munkagéppel locsolják a tornacsarnok előtt. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A fekete eprek sorsa érde­kelt, s már két esetben is ugyanazon a dűlőn egy diófa varázslatos dolgot produkált, illetve különös jelenségnek voltam a részese. A júliusi reggel hasonlított a többihez, az évszázadokhoz mérten is szokásos volt. Hanem a sárga­rigók furcsaságot műveltek, hisz két családnyi fejlett ma­dár kicsinyeit tanította ének­re. Összesen kilenc sárgarigó jár össze, az első dallamok lassítással, a csecsemő gőgi- csélésének felelnek meg, a szakszerű lassítás után a fel- tételezés bizonyosságot kap. Szőke Péter „subsongnak” nevezi a fiókák dalát, hisz akkor a hangicsálása rende­zetlen és nem zenei, csúszkáló tendenciájú szerkezetet mu­tat, bár több helyen genetikai alapon felsejlik benne a „glisz- szandókkal álcázott harmoni­kus, illetve zeneies magassági hangköztendenciák is”. Meg­állapítható, hogy azonos hang- evoluciós alapon hasonlóság van a fióka és fejlett egyed éneke között, de a felnőtt ko­ri életformának nem közvet­len egyedfejlődési előzménye a csivitelő éneklés. A zenetanítás, a füttyösítés fokozatos munkát kíván a fel­nőtt példányoktól, s körülbe­lül 2-3 heti intenzív tanulás után a sárgarigó-csemeték szintén szépen tudnak fütyül­ni, akárcsak a szülők. Az em­beri csecsemő oázása és a sárgarigó-csivitelés lassítása valójában hasonló zenei képet, kottaképet bizonyít. A felnőtteknek is többféle dala van, lényegében az öko­típusok szerint változik. Szőke professzor szerint legalább három alapnóta van, melyet a sárgarigók a Kárpát-meden­cében fütyülnek. Európa más részein újabb variánsok van­nak, s ennek a revir kijelölé­sében és az egyedek kölcsönös azonosításában is szerepe van. Oriolus oriulus L., vagyis sárgarigó csodálatos fészket épít az ágak hajlékony végén, ahová macska vagy más ra­gadozó aligha érhet. Mesterien fűzi a szálakat a tojó, majd a kész fészekbe puha bélést rak, a két színes tojást általában a tojó üli. Egyik évben az Olümposz alatt a sziporkázó napfelkelté­ben görög barátaim meséltek egy rigóballadát, a bűnös sárgarigóról, amely dacból nem volt hajlandó az istenek­nek énekelni. Az akaratlagos némaságot az istenek tanácsa véglegesítette, alig tud azóta a bűnös rigó énekelni, színe is megváltozott, a bánat, a szomorúság és elveszített cso­dálatos képessége miatt. Az egykori sárgarigók azóta feke­ték lettek ... A történet em­lékezetes volt számomra a történelmi helyszínen, s azóta csak az a fájdalmas nekem, hogy sárgarigós kazettám csak a katerini temetőben tudom lejátszani C. Vassisnak. Az ugyeri sárgarigók mesz- sze vannak Hellásztól, de a dalukban hasonlóság van, bi­zonyosan a déli emberek ősz­szel ismét várják a jó erőben levő hazai populáció egyedeit. Surányi Dezső Hétfőtől Autósmozi Július 18-tól 20-ig este fél 10-kor az autós kertmoziban, a Vasutas-sporttelepen: Az ör­dög jobb és bal keze, színes, szinkronizált olasz—NSZK-be- li westernparódia. Főszerep­ben: Búd Spencer és Terence Hill. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents