Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
NINCSENEK CSODÁK L ehetséges, esztendők múltával visszatekintve, határkőként jelölhetjük majd meg az MSZMP Központi Bizottsága mostani, július 13—14-i ülését. A kiemelkedő jelentőséget mi magunk korántsem annak a nyilvánosságnak tulajdonítjuk, amelyet — korábban elképzelhetetlen módon — a vezető párttestület tanácskozása kapott. Az előterjesztések előzetes ismertetése a Népszabadságban, az előadói beszédek, a vitában elhangzott vélemények részletes közzététele — a televízió, a rádió, a lapok útján —, az üléseket szinte azonnal követő szóvivői tájékoztatók valóban az újdonság erejével hatnak. Jelzői egy új stílusnak, módszertannak. Mégis, a természetes természetesként történő elismerését, azaz a normális gyakorlat megteremtését nem véljük olyasminek, ami határkő jelentőségűvé emelné a Központi Bizottság ülését. Annál inkább megadja ezt a jelentőséget az a gazdaságpolitikai döntés, amely rendívül hosszú — több, mint tízéves — várakozásnak, tétovaságnak, elhatározott, de meg nem tett lépések időszakának vetett végett. Ha véget vetett... Elkerülhetetlen ennek az előbbi félmondatnak a leírása. A vele jelzett óvatosság fenntartása szükség- szerű, de remélhetően már csak rövid ideig aktuális. Az az örökös visszarendeződési hajlam, amely most már jó ideje jellemezte mind a gazdaságpolitikai, mind a társadalompolitikai gyakorlatot, makacsul növekvő gyom, mély gyökerű. Elfeledkezni róla tehát nem lehet, ám annál égetőbb most már — a radikális gazdaságpolitikai fordulat elhatározása után — következetesen fellépni vele szemben. A siker ugyanis nem annak függvénye csupán, mit határoztak — határoztunk, sokkal inkább vonzata annak, az elhatározottak- ból miként és mikorra lesz megfogható valóság. Ez a valóság — nem takarta szemérmes csend sem az előadói beszédben, sem a vitában — keservesen nehéz feladatok végrehajtásával formálható ki. S ezekbe a keserves feladatokba nem szabad pusztán gazdasági, gazdálkodási teendőket beleérteni. A kör sokkal tágabb! Ma még — például — nincsen sem módszertárunk, sem tapasztalatunk azoknak a szociális problémáknak a kezelésére, amelyek a tömeges (80- 100 ezer fős) munkanélküliséggel járnak együtt, s amelyek lélektani hatását a családokra, a társadalomra ma még aligha lehetséges felmérni. Talán nem túlzás ilyen értelemben arra utalni, hogy az ülés második napirendi pontja, a gyülekezési és egyesülési jog alapelveiről folytatott vita, korántsem egészen más téma, mint volt a napirend első pontja. Az állampolgári elégedetlenség kifejezésének joga ugyanis olyan jelzőrendszert építhet ki, amely nélkülözhetetlen a gazdasági teendők megvalósításában is. A társadalom ellenében semmiféle lényeges gazdálkodási teendő nem hajtható végre, s végképp nem valósítható meg az a fordulat, amelyet elhatározott a Központi Bizottság. S okféle lehetséges lépés kapcsolódik ehhez a fordulathoz akkor is, ha pusztán a megyén belül maradunk, azaz országosan még inkább ez a helyzet, ám ezzel együtt is igaz: a változások hatása ma felmérhetetlen és körül nem határolható. Más választás azonban — mert éveken át elvesztegettük az időt, amikor még lett volna mód rá — ma már nincsen. Bizonyos tapasztalatok azt mutatják, a megyét más közigazgatási területekhez képest kevésbé sújtja majd a munkanélküliség terhe, ám itt is érzékeny pont a szakképzetlenek helyzete, a segéd- és betanított munkásoké. Közülük is azoké, akik az agglomerációs övezetből ingáznak a fővárosba. Folytatva a példákat: a megye mezőgazdasági üzemei ugyan 'már lényeges lépéseket megtettek a szerkezetváltás érdekében, ám egyre inkább elakadnak ott is a fejlesztési-beruházási teendők, ahol bizonyítottan szépen fialnának ezek a forintok, de — nincsenek... S azért nincsenek, mert elvitte a támogatás a pénzt, azoknak a termelőknek támogatása, amelyek egy fillért nem tettek hozzá a tiszta jövedelemhez hosszú évek óta. Sorolhatók lennének a példák tovább, igazolásaként annak, csupán a megyében is mi minden sürgette azt a fordulatot, amelyet most elhatározott a párttestület kétnapos ülése, ám talán ennyi is elég aiínak érzékeltetésére: a leépülés kockáztatása helyett — amint ezt a Központi Bizottság egyik tagja a vitában fogalmazta — az operációt kell választanunk. Így igaz. Csak éppen, a hasonlatnál maradva, tudnunk kell azt is, hogy nincsenek csodák, a legsikeresebb operáció után is hosszú időt vesz igénybe a gyógyulás. S mi még az operáció előtt vagyunk... És ennek megfogalmazása ott van félreérthetetlenül a testületi ülésről megjelent — a lapokban, így lapunkban is nyilvánosságra hozott — közleményben, hűen ahhoz az elhatározáshoz, hogy a megújult Központi Bizottság minden tekintetben és mindenkor a reális képet tárja nemcsak a párttagság, hanem a legszélesebb közvélemény elé. A realitásoknak a tisztelete, egy új munkastílus érvényesülése tükröződött abban, is, hogy a Központi Bizottság belátta, az új nyugdíjtörvény kidolgozása az eredetileg meghatározott időpontig megvalósíthatatlan, bevezetésének feltételei pedig meg nem teremthetők. S a realitások tisztelete, a formális presztízs feladása igazolódik abban a, mellékesnek látszó döntésben is, hogy a testület egyharmadára csökkentette a káderhatáskörébe tartozó tisztségek számát és ott is utat nyitott az új gyakorlat — például a többes jelölés — elemeinek. Indokoltan véljük magunkat egy új gyakorlat, munkastílus tanúinak a Központi Bizottság üléseivel kapcsolatban, amit az egyesülési és gyülekezési jog alapelveiről lezajlott rövid vita is igazolt. A gazdasági kérdésekről is másként vitatkozott a testület korábban, mint ahogyan tette most, ám az említett téma visszhangja mindennél jobban bizonyította: amit nem olyan régen még egy bólintással, formális szavazással elintézett a Központi Bizottság, az most nézetek ütközése, azaz vita után dőlt el, azaz felelősen, a dolog lényegét átérezve. T iszta, takaratlan részekkel teli kép rajzolódhatott ki a politikai események iránt érdeklődő közvélemény előtt a Központi Bizottság most lezajlott üléséről. A társadalom egésze tágabb kör ennél, ám bizonyos, érintettje a most hozott döntéseknek még akkor is, ha pillanatnyilag nem többet, csupán annyit fog fel belőle, hogy nehéz lesz ... És valóban nehéz lesz; nincsenek csodák. A kemény munkának, a mást és másként cselekvésnek azonban, ha lassan is, keserves akadályok legyűrésével is, meg kell hogy legyen az eredménye. "k XXXII. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM Ára: 2,20 forint 1988. JÜLIUS 16., SZOMBAT Tanácskozik a VSZ politikai testületé Középpontban Európa biztonsága £ A lengyel fővárosban pénteken megkezdődött a Var- ^ sói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése. < A tanácskozáson részt vevő magyar küldöttséget Grósz < Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke ^ vezeti. A delegáció tagja Szűrös Mátyás, az MSZMP KB ^ titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Fe- Ä renc honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A tanácskozáson részt vevő küldöttségeket a tagállamok kommunista .pártjainak fő-, illetve első titkárai vezetik: a bolgár küldöttséget Todor Zsivkov, a csehszlovákot Milos Jakes, a lengyelt. Wojciech Jaruzelski, az NDK küldöttségét Erich Honecker, a románt Nicolae Ceausescu, a szovjetet pedig Mihail Gorbacsov. A tanácskozást a lengyel miniszterelnöki palotában Wojciech Jaruzelski nyitotta meg, s a péntek. délelőtti ülésen Erich Honecker elnökölt. Az ülés első felszólalója Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára volt, majd Erich Ho- necker és Grósz Károly szólalt fel. A Wojciech Jaruzelski elnökletével megtartott délutáni ülésen Todor Zsivkov, Nicolae Ceausescu, Milos Jakes és Wojciech Jaruzelski felszólalása hangzott el. Este a lengyel házigazdák fogadást adtak az ülésen részt vevő küldöttségek tiszteletére. A fogadáson Wojciech Jaruzelski és Nicolae Ceausescu mondott pohárköszöntőt. A tanácskozás ma folytatódik. Az időszerű nemzetközi helyzetet áttekintő, a tagállamok egyeztetett kül- és katonapolitikáját meghatározó tanácskozást a szövetség tagországaiban, de világszerte is nagy érdeklődés előzte meg. A legutóbbi, múlt év májusában megtartott berlini ülés óta számottevő változások történtek a nemzetközi s különösen az európai politikai és katonai helyzetben. Washingtonban és Moszkvában rövid időn belül két szovjet—amerikai csúcstalálkozót is tartottak, aláírták az európai katonapolitikai helyzetet módosító, az erőegyensúlyt alacsonyabb szintre szállító rakétaszerződést, a közösen végrehajtott ellenőrző mérésekkel megtörtént az első lépés a szovjet és az amerikai nukleáris kísérletek betiltása érdekében. Az afganisztáni helyzet külső körülményeinek rendezéséről aláírt megállapodással, a szovjet alakulatok kivonásának beindításával megkezdődött egy veszélyes, a nemzetközi biztonságot fenyegető . és a kölcsönös bizalmat aláásó válsággóc felszámolása. Minden nehézség ellenére újabb előrelépés történt az európai biztonsági és együttműködési folyamát bécsi utótalálkozóján. A szocialista országok védelmi szövetségének legmagasabb szintű irányító testületé e fejlemények fényében értékeli a nemzetközi helyzetet, s minden bizonnyal újabb, a politikai és a katonai enyhülést szolgáló javaslatokat fogalmaz meg. Az értekezleten természetesen felmerülhetnek újabb témák, indítványok is. Erre utalt Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium szóvivőjének helyettese is, amikor csütörtökön este Moszkvában kijelentette, hogy a nemzetközi s ezen belül főként az európai helyzet kulcsfontosságú kérdéseit áttekintve a VSZ PTT ülése új és építő javaslatokat fogalmaz majd meg. Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete pénteken a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában sajtókonferenciát tartott. Ezúttal a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjában álló eseménnyel, az SZKP XIX. országos értekezletének eredményeivel foglalkozott a nagykövet, aki maga is küldöttként vett részt a konferencián. A tanácskozást mind gyakrabban emlegetik úgy — utalt rá Borisz Sztukalin —, mint a társadalom demokratizálásának értekezletét. Joggal, hiszen az ott elfogadott határozatok lényegéhez tartozik a szovjet társadalom életének átfogó demokratizálása, a politikai rendszer reformja, a párt szervezeti felépítésének és tevékenységének reformját is beleértve. Ezt a szellemet tükrözte a történelmi jelentőségű tanácskozáson megnyilvánuló élénk vitázó kedv, amely teret engedett az eltérő, gyakran ellentmondó véleményeknek, értékeléseknek is. Az értekezlet központi kérdése volt a párt szerepének meghatározása, munkastílusának. módszereinek gyökeres megújítása. A lenini demokratikus elvekhez visszanyúló határozatok értelmében ismét meghonosodik a pártéletben a többes jelölés, az apparátus feltétlen alárendeltsége, korlátozzák a mandátumok idejét, helyreállítják a választott pártszervek szerepét, megteremtik az egységes elienőrzőMA: A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának levele a párttagokhoz (3. oldal) revíziós rendszert. A változások egy jó részét már az idén bevezetik, az SZKP alapszabályát érintő módosításokra pedig várhatóan a párt XXVIII. kongresszusán térnek vissza. A társadalom politikai rendszerének reformjában döntő jelentőségű a tanácsok teljhatalmának biztosítása. Különös figyelmet fordított az értekezlet a nemzetiségek kapcsolatának kérdéseire is. A magyar újságírók kérdései nyomán Borisz Sztukalin beszélt arról is, hogy az értekezleten éles hangú, ugyanakkor konstruktív vita folyt a glasznoszty problematikájáról, különösen a tömegtájékoztatási eszközök helyéről és szerepéről az átalakításban. Végezetül egy kérdésre válaszolva Borisz Sztukalin — bár részletekkel nem tudott róla szolgálni — megerősítette, hogy Észtországban egy népfront jellegű szervezetet hoztak létre, amelynek tevékenysége a magyar Hazafias Népfrontéhoz hasonlítható. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Szovjetunióban az elmúlt időszakban több ezer hasonló jellegű, úgynevezett nem formális társadalmi, tömegszervezet alakult a peresztrojka támogatására. E szervezetek működéséről is szó esett a pártkonferencián. A küldöttek egyetértettek Gorbacsov főtitkárnak azzal az értékelésével, hogy egy olyan formát kell létrehozni, amely egységes mozgalommá fogná össze ezeket a kezdeményezéseket. A cél: önálló kapitányság A közrendet erősítve A szovjet nagykövet tájékoztatója Történelmi változások Barsckszezon a konzervgyárban Versenyben a felvásárlók Szigetszcntmiklósnn a tömegszervezetek házát alakították át rendőrséggé, ahol az igazgatásrendészet mellett bűnügyi csoport is helyet kapott. (Erdősi Ágnes felvétele) Rendőrségi épületet avattak tegnap délelőtt Szigetszent- miklóson. Nem új beruházás eredményeként, hiszen alig több mint egymillió forintos költséggel a tömegszervezetek házából alakították ki a közrend őreinek helyét. Mégis rendkívüli jelentőséggel bír ez az esemény a város és a körzet lakóinak számára. Erről tanúskodtak Pongrácz Gábornak. Szigetszentmiklós tanácselnökének szavai is. Amikor négy esztendővel ezelőtt a település körzetközponti feladatkört kapott, csupán egy apró rendőrőrs működött itt. Társadalmi összefogással új helyre telepítették a csoportot, ám ezt is hamar kinőtte a város, állandósult a zsúfoltság. Nehezítette a helyzetet, hogy a szigetszentmikló- siaknak gyakorta Ráckevére kellett utazniuk, hiszen a rendőrkapitányság ott van. Egyre sürgetőbb igényként fogalmazódott meg. — s ezt sajnos nyomatékosította a körzet bűnügyi statisztikája is —, hogy végre saját rendőrkapitánysága legyen Szigetszent- miklósnak. E cél felé nagy lépés a tegnapi avatás. Az igazgatásrendészet mellett helyet kap ugyanis az épületben egy bűnügyi csoport is. A bűnesetek magas száma, a főváros közelsége, a nagy iparvállalatok léte is megkívánja, hogy helyben legyen az intézkedni kész rendőrség, hangsúlyozta az avatási ünnepségen dr. Németh Ferenc, rendőr ezredes, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. A felmérések tanúsága szerint a bűncselekmények nagyobb része, mintegy hatvan százaléka ezen a környéken, a városban és közvetlen közelében történik, s Ráckeve körzetére a kisebb hányada jut. A rendőri szervezet jelenléte közhangulatot javító, fontos tényező a településen. M. K. Teljes a nagyüzem a Dunakeszi Konzervgyárban. A technológiailag jól előkészített gépsorokon változatlan intenzitással folyik a beérkezett zöldség és gyümölcs osztályozása, feldolgozása és csomagolása. A konzervgyár nyolc évtizedes működése során megélt eg”_; s mást. Voltak olyan időszakok, amikor a rossz termés miatt nehezen vagy egyáltalán nem tudták teljésíteni terveiket. Idén a gyengének mutatkozó sárgabaracktermés okozhat fejfájást, hiszen ez a közkedvelt gyümölcs súlyos fagykárt szenvedett. Szánti Imréné, a Dunakeszi Konzervgyár főkönyvelője elmondta, hogy tőkés exportjukat ennek ellenére teljesíteni tudják. Utalt arra, hogy kénytelenek a gyümölcsért megadni az igen magas árakat is, ha az NSZK-ba és Ausztriába szállítandó mennyiséget elő akarják teremteni. Tízéves jó kapcsolatuk múlik ezen. Néhány napja már folyik is az úgynevezett felezőgépeken a beérkezett sárgaoarack feldolgozása, a gyümölcsöt ezután hordókba csomagolják, így küldik az importőr országokba. Előre láthatóan szeptemberben gördülnek ki.az első szállítmányok a konzervgyárból. Addig hűtöházban tárolják a gyümölcsöt. A nagyobb gondot a belföldi ellátás jelenti a gyár számára. A megszokott normális éves mennyiségnek — a pillanatnyi felmérések szerint — eddig alig a negyedét kapták meg. Pedig a különböző dzsemek készítéséhez, valamint ízesítésekhez nagy szükség lenne a sárgabarackra. Nagy a tülekedés, a felvásárlói' harc azért, hogy a különböző üzlethálózatoknak, a feldolgozó iparágaknak és élelmiszergyártó üzemeknek a szerződésekben lekötött meny- nyiség rendelkezésre álljon. Gy. L.
