Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

1988. JÜLIUS 15.; PÉNTEK %?£íw$n.-n 3 Befejeződött a Központi Bizottság ülése Sajtótájékoztató a KB üléséről A jövőben is nyíltan (Folytatás a 2. oldalról.) Bizottság megítélése egységes abban, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérséklet­re építve nagy jelentőségű, gazdasági erőforrásokat is fel­szabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam kapcsolatában. A jog­szabály létrehozása egyúttal a szocialista pluralizmus törvé­nyi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Vé­gezetül egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a LUKACS JÁNOS: Ezután — az elfogadott na­pirendnek megfelelően — Lu­kács János, a Központi Bi­zottság titkára tartotta meg előadói beszédét. Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpolitikái el­vek megerősítése mellett — szükségessé teszi a kádermun­ka néhány kérdésének, közte a párt káderhatáskörének mó­dosítását, korszerűbb módsze­reinek kialakítását. Az ál­lásfoglalás kimondja, hogy „folytatódjon a káderhatáskö­rök decentralizálása, csökken­jen a felettes pártszervek ha­műhelymunkákról, amelyek napjainkban is folynak — pél­dául az alkotmány felülvizs­gálata, a bíróságok szerepének áttekintése, újraértelmezése, valamint a népszavazás, a he­lyi szavazás kérdése — tájé­koztatni kell a szakmai és a széles közvéleményt. Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság a gyü­lekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire ki­dolgozott javaslatot egyhangú­lag elfogadta. táskörébe tartozó párt-, gaz­dasági és társadalmi tisztsé­gek száma". Mindezeket fi­gyelembe véve áttekintettük a Központi Bizottság káderha­tásköri listáját, annak tar­talmát, a hatáskörgyakorlás főbb elveit és eljárásbeli sza­bályait, s ennek megfelelően tesszük meg a javaslatot. A Központi Bizottság titká­ra a továbbiakban kifejtette: a hatáskör gyakorlása két formában történik. A testület dönt a saját választási, illetve kinevezési jogkörébe tartozó személyi ügyekben; előzetesen állást foglal a más szervek választási vagy kinevezési jogkörébe tartozók esetében. A hatásköriség tartalma mind­két esetben csak a munka­köri változásra — választásra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik. — A káderhatáskörök de­centralizálásának és gyakorlá­sának fontos rendező elve to­vábbra is, hogy a káderek ügyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tud­ják megítélni azok munkáját, magatartását — emelte ki az előadó. A kádermunka leg­főbb feladata ezután is az, hogy a vezető posztokon fel­adatuk ellátására alkalmas, a néphatalmat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szerepé­nek érvényesítésére képes vezetők dolgozzanak. r Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kér­désekre adott választ a Köz­ponti Bizottság egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság a kü­lönfélék című napirend kere­tében tájékoztatást kapott Grósz Károly moszkvai tár­gyalásairól Mihail Gorbacsov- val és más szovjet vezetőkkel. A Központi Bizottság jóvá­hagyta az agitációs és propa­ganda-, a gazdaságpolitikai, a káderpolitikai és az ifjúsági bizottság, a közgazdasági, a művelődéspolitikai, a párt­építési, a szövetkezetpolitikai és a tudománypolitikai mun­kaközösség összetételét. Ä Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ülésének második, befejező napját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára tar­tott szóvivői tájékoztatót. A két nap tapasztalatai alap­ján elmondható, hogy a Köz­ponti Bizottság jól döntött, amikor korábbi elhatározásá­nak megfelelően nyílt ülést tartott, az írott és elektroni­kus sajtó révén betekintést engedett munkájába — hang­súlyozta elöljáróban. Egyetér­tés alakult ki abban, hogy a jövőben is folytatódjék a nyílt tájékoztatás, s akár a vitáról is készülhessen élő felvétel. Ma­jor László kinevezésével kap­csolatban a Központi Bizottság titkára elmondta, hogy a KB- iroda új vezetője korábban új­ságíróként dolgozott, ezt kö­vetően a Központi Bizottság apparátusában tevékenyke­dett, majd nagykövetként kép­viselte hazánkat. Kifejezte meggyőződését, hogy személyé­ben alkalmas embert találtak a pártszóvivői funkcióra is. A szóvivő nagy jelentőségű­nek nevezte a második napi­rendi pontként tárgyalt gyüle­kezési és egyesülési jog tör­vénybe foglalásáról szóló ja­vaslatot. Kiemelte, hogy az el­vi állásfoglalás vitájában lé­nyegre törő és fontos észrevé­telek hangzottak el. Ezek közé sorolta, hogy az állampolgári elégedetlenséget akár felvonulással is ki lehet­ne fejezni. A lényeg: az állam­polgárok ne csak a szavazás­nál, a választásoknál, hanem egyéb módon is véleményt nyilváníthassanak, s ennek le­gyenek meg a törvényes ke­retei. A káderhatáskör vitáról szólva a szóvivő elmondta, hogy a Központi Bizottság egyharmadára csökkentette azoknak a funkcióknak a szá­mát, amelyek a jövőben is ha­táskörébe tartoznak. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Berecz János elmond­ta: a Központi Bizottság támo­gatta azt az elképzelést, hogy az egyesülési törvényjavaslat az egypártrendszer keretei kö­zött biztosítsa az egyesülési és gyülekezési jogot. Ügy vélte, hogy az egyesülési és a gyüle­kezési törvényjavaslatot nem lenne szerencsés társadalmi vitára bocsátani, mert nem he­lyes a lakosságot túlterhelni vitákkal. A választójogi tör­vény továbbfejlesztése, annak kiegészítése amúgy is széle­sebb érdeklődésre tart számot, s annak vitájára hamarosan sor kerül. A közelmúltban megalakult szervezetekkel kapcsolatban Berecz János le­szögezte: amíg az Országgyű­lés az egyesülési és gyüleke­zési törvényt nem alkotja meg, eddigi szokásaink szerint já­runk el. A Tudományos Dol­gozók Demokratikus Szakszer­vezetének tevékenységével kapcsolatban rámutatott: nincs okunk arra, hogy ne tűrjük, sőt, esetleg ne támogassuk. Az ilyen kérdéseket azonban ma még konkrétan kell mérlegel­ni. Berecz János végezetül el­mondta, hogy a két gazdaság- fejlesztési koncepció tárgya­lása során elhangzott felszó­lalásokat külön-külön is fel kell dolgozni, mert nemcsak javaslatok hangzottak el, ha­nem olyan felelősségteljes gon­dolatok is, amelyek főként a lakosság terheivel, a lakossá­got érintő szociális problé­mákkal foglalkoztak. A SZOT főtitkára sem arra gondolt — amikor a tervezetek ellen sza­vazott —, hogy feltétlenül szükség van egy harmadik va­riációra. Ö azt mondta: nem kapott elég biztosítékot a szo­ciális gondoskodás kérdéseit illetően. E véleményeket te­hát tanulmányozni kell, mert csak a valóság teljes ismereté­ben vállalható a döntés. En­nek tudatában októberben is­mét napirendjére tűzi e témát a Központi Bizottság — mond­ta végezetül Berecz János. A káderek ügyében ott döntsenek, ahol meg tudják ítélni őket KÖZLEMÉNY A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Ká­roly elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbizottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallga­tott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszk­vai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfo­gadta: — Németh Miklós előterjesztésében a nép­gazdaság év eleji fejlődésének tapasztalatai­ról készített jelentés és a jövő évi népgazda­sági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében a gyüle­kezési és az egyesülési jog törvényi szabályo­zásának fő elveiről szóló javaslatot; — Lukács János előterjesztésében a Köz­ponti Bizottság és a Politikai Bizottság ká­derhatásköri listájának módosítására tett ja­vaslatot. I. "I A Központi Bizottság jóváhagyólag tudo- -L* másul vette Grósz Károly tájékoztatóját július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. Meg­állapította, hogy pártunk főtitkárának a Szovjetunióban tett munkalátogatása a ma­gyar—szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárával, Mihail Gor- bacsovval folytatott szívélyes, baráti légkörű megbeszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mindkét párt a sajátos nemzeti feltételek között a szocialista társadalom megújításán, a demokrácia fejlesztésén, a korszerű, haté­kony gazdálkodás kialakításán munkálkodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar—szovjet kapcsolatok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, a két ország érdekeinek összehangolásához. A moszkvai megbeszélések megmutatták: kölcsönös a törekvés arra, hogy az együtt­működés fejlesztésével elősegítsük időszerű gazdasági és politikai feladataink megoldását. A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az országaink közötti gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködés fejlesztésé­nek fő irányairól. A magyar népgazdaság számára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—95. között a jelenlegi ötéves terv­ben rögzített mennyiségben energiahordozó­kat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korsze­rű gépipari termékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a magyar—szovjet pénz­ügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása érdekében új kezdeményezésekre van szükség. O A Központi Bizottság támogatásáról biz- “* tosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló elkép­zeléseket, a Mihail Gorbacsov által Varsóban megfogalmazott szovjet javaslatokat. Támo­gatta az F—16-os amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fejében — földré­szünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között le­gyen, amelyek területén elsőként kerül sor a haderők és a fegyverzetek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok megelő­zését szolgáló mechanizmusokat. Külpoliti­kánk e javaslatok felvetésében kezdeményező szerepet játszott és a jövőben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából, megvalósí­tásából. II. A Központi Bizottság az év eleji gazdálko­dási tapasztalatok alapján megállapította: helyes volt a stabilizációs gazdaságpolitikai irányvonal kijelölése. A gazdasági folyama­tok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az or­szág előtt álló feladatok megoldására. A gaz­daság több lényeges pontján — így elsősor­ban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmé­nyek kedvezőek. A költségvetés tervezettet meghaladó hiánya gondokat okoz. A feszült­ségek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyamatok kívánt irányba tereléséhez további intézkedések szükségesek. Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányítást és határozott kormányzati magatartást igé­nyel. A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kialakult gazdasági helyzet minde­nekelőtt a korábbi évek gazdasági folyama­taiban és gazdaságpolitikai gyakorlatában gyökerezik. Az 1987. júliusi kibontakozási programban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az or­szágos pártértekezlet felismerései és elhatá­rozásai megteremtették a fordulat politikai lehetőségeit. Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitiká­ban olyan feladatok meghatározása és követ­kezetes végrehajtása, amelyek egyidejűleg szolgálják a gazdasági stabilizációt, létrehoz­zák a gazdaságban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A stabilizáció megvaló­sítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt igényel. A távlatokat is megalapozó fordulat el­éréséhez egyaránt szükség van a társadalom és á gazdaság nyitottabbá tételére, a szocia­lista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek ja­vítására, a műszaki haladást is segítő kül­földi működő tőke részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő; évi gazdaságpolitikai elgondolásokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, előtér­be állítva azt a változatot, amelynek fő jel­lemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határozottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű ki- terjesztése és az ezekhez kapcsolódó elke­rülhetetlen feszültségek vállalása. A kidolgo­zandó változatok — a szelektivitás fokozását szolgáló szigorú szabályozás mellett — körül­tekintő elemzést és felkészülést igényelnek a várható társadalmi hatások feltárása és az azok kezeléséhez szükséges eszközök meg­teremtése érdekében. A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell ter­jeszteni. III. Ä Központi Bizottság áttekintve a gyüle­kezés és az egyesülés szabályozásának fő el­veit megállapította: a demokrácia kiszélesí­tése, valamint az alkotmányos rend védelme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvénye­ket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyil­vánítsa ki a gyülekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kere­teit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmá­nyos rendjét, nemzetközi szerződésekben vál­lalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát. A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szervezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon kinyil­váníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában részt vevők különböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait. A törvény írjon elő bejelentési kötelezett­séget a közterületen vagy középületben tar­tandó összejövetelekre, gyűlésekre, felvonu­lásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak elő­zetes bejelentési kötelezettség alá. Fontos annak rögzítése, hogy a gyülekezés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordul­ni. Az egyesülési jogot szabályozó törvény ha­tározza meg a társadalmi szervezet, az egye­sület fogalmát, szabályozza megalakulásuk, 'állami elismerésük, működésük kereteit, va­lamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, amelyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létre- ' jöttét és működését a törvény ne kösse meg- alakulási szabályhoz és állami nyilvántar­tásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valamely társaság tevékenysége egyesü­letre, társadalmi szervezetre utaló ismérve­ket mutat, az illetékes állami szervnek legyen joga a körülmények tisztázására és a szük­séges intézkedések megtételére. A Központi Bizottság felkérte a Miniszter­tanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok ter­vezetét a Hazafias Népfront szervezésében bocsássa társadalmi vitára. E vita tapaszta­latainak figyelembevételével átdolgozott tör­vényjavaslatokat lehetőleg még ebben az év­ben nyújtsa be az Országgyűlésnek. IV. A Központi Bizottság az országos pártér­tekezlet állásfoglalásának megfelelően dön­tött a központi pártszervek hatáskörébe tar­tozó párt-, állami, társadalmi és gazdaságii tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435- re csökkentette. A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is — csak a politi­kailag különösen fontos, többségében első számú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádereket, illetve, akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a saját választási vagy kinevezési jogkörükbe tartozó szemé­lyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnak azokban, amelyekben a választás, illetve a kinevezés más szervek feladata. ★ A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben: — Óvári Miklóst, a Központi Bizottság irodájának vezetőjét — nyugállományba vo­nulása miatt — érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából; — Major Lászlót, a Magyar Népköztársa­ság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság irodájának vezetőjévé; — Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti In­tézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt meg­választása miatt — felmentette beosztásá­ból; — Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 13-14-ei üléséről

Next

/
Thumbnails
Contents