Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
4 főúrim» 1988. JŰLIUS 2., SZOMBAT A Pest Megyei Tanács ülése A lapunk első oldalán olvasható rövid összefoglalóban jeleztük, tegnapi ülésén a megyei tanács, elnökének beszámolója alapján, átfogóan foglalkozott a testületi demokrácia érvényesülésének tapasztalataival, lényegében első ízben tekintve át ilyen szemszögből saját munkáját és helyzetét. A tanulságos elemzés nem csak a jelenre, hanem — és még inkább — a jövőre is sokféle tanulsággal szolgált. Ezt bizonyították egyrészt azok a kérdőíves felmérések, amelyek megelőzték a testület elé kerülő anyag összeállítását, másrészt az ülésen elhangzott vélemények is. A továbbiakban a napirendnek erről a pontjáról, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásáról szóló tájékoztatóról adunk részletes beszámolót. Testületi demokrácia A munka legfőbb értékelője mindenkor az állampolgár sos a kép akkor is, amikor a tanács bizottságainak tevékenységéről van szó. Azok, akik tagjai valamelyik ilyen testületnek, nagyon jónak, alkotónak ítélik a tevékenységet, míg másoknak olykor még felületi véleménye sincsen, mivel nem ismerik a bizottsági munkát, arról csak a hosz- szabb időszakot átfogó beszámolókból kapnak valamilyen képet. A bizottságokban benne levő tanácstagok a helyzetértékelésben, a döntés-előkészítésben játszott szerepet jónak tartják, ugyanakkor jogosan igénylik — aminek persze eddig sem volt akadálya — az ellenőrzésben való fokozott részvételt. Itt is, mint a munka minden más területén, szükség van a formalitások csökkentésére. Elősegíti a bizottsági munka jobb megismerését az is, ha az eddigieknél élesebben jelennek meg az előterjesztésekben a bizottsági eltérő vélemények, kivehetőbbé válnak a kritikus pontok. Árnyalt kép alakult ki tehát a testületi ülésen a demokrácia gyakorlatáról, azaz ki- mondhatóvá vált: a korábbiaknál meghatározóbb a testületi irányítás, a tanács tervszerűbben foglalkozik a megye helyzetével, a lakosság alapvető életkörülményeit érintő' prob- lémákkal. Ehhez az árnyalt képhez illően alakultak ki a teendők is, amelyet a testület határozatba foglalt. Alapelvként mondatott ki, hogy tovább kell növelni a testületi munka irányító, meghatározó szerepét. A munkatervek kialakításában éppen ezért fokozni kell a bizottságok, a tanácstagok területi csoportjai súlyát, amint elengedhetetlen maguknak a tanácstagoknak is a fokozott közreműködése. Változatlanul, de bátrabban kell élni a döntés-előkészítés szakaszában a társadalmi, szakmai viták nyújtotta lehetőségekkel. A jövőben az előterjesztésekkel együtt ismerjék meg a megyei tanács tagjai az eltérő véleményeket is, amelyek esetleg vitatják az elgondolásokat, azok részleteit, vagy éppen másféle megoldásokra kínálnak fel lehetőségeket. Jussanak fokozott szerephez a tanács bizottságai, mind a területi érdekek feltárásában, mind a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. Elengedhetetlen a tanácstagok kötődésének erősítése az őket megválasztó helyi tanácsokhoz, amibe beleértendő a kölcsönös konzultáció és informálódás is. A határozati rész tartalmaz olyan módszertani feladatokat is, amelyek elősegíthetik mindezeknek a következetes megvalósítását. A HÉT HÍRE BANKAR @ A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége a szakszervezeti mozgalom megújításáról tárgyalt. @ Felavatták á fővárosban Karinthy Frigyes emlékművét. © Magyar—amerikai orvostudományi tanácskozás zajlott le Budapesten a táplálkozás és a betegségek összefüggéseiről. © Gyulán megnyílt az országos pedagógus művésztelep. @ A hét híre az is, hogy megalakult a Postabank és Takarékpénztár Rt. A klasszikus mondás szerint mindennel jó kereskedni, de a legjobb (a leghasznosabb) a pénzzel tenni ezt... Hosz- szú időn át úgy tettünk, mintha soha nem hallottuk volna a klasszikus mondást, mostanában viszont erősödik az a benyomásunk, mintha nagyon is fölfedeznénk a pénzzel való kereskedést, azaz a bankok szerepét, fontosságát, a lakossági megtakarítások jelentőségét. Változnak az idők? Az „idők” persze változnak, hiszen ez a lényegük, csak kérdés, mit és milyen gyorsan értünk meg a változó idők szavából. Talán ma már többet, mint korábban. Ma sem elegendőt. Természetesen fontos mozzanat a postabank megalakulása, csak éppen az idősek tudják, nem új ez a nap alatt; volt már ilyen. Erőszakkal elsorvasztották annak a hamis okoskodásnak a jegyében, amelynek kiötlői szerint a pénz piszkos valami, nem fér össze a szocializmus hófehérjével ... Idő is, keserves tabályozottság kevés mozgásteret hagy a testületnek, azaz gyakran maguknak az előírásoknak a következtében nem juthat valódi döntési helyzetbe a megyei tanács. Ez akkor is így van, ha — és ezt nyomatékkai fogalmazták meg a véleményt nyilvánítók — az 1986-ban bevezetett új szabályozó rendszer növelte a tanácsok gazdasági, gazdálkodási önállóságát, s egyben természetesen az ezért viselt felelősségét is, mind a tervezésben, mind a programok végrehajtásában. A testületi demokráciának ezen a területen érdekes módon a kényszer teremtett fokozott érvényesülési lehetőséget. A források szűkebbé válása ugyanis elengedhetetlenné tette az igények szigorú rangsorolását, azaz a demokratikus érdek- egyeztetést. Ennek ellenére sincsen egységes vélemény arról. a tanács rendeletéi és határozatai milyen szerepet töltenek be a megye mindennapjaiban. A vélemények egy része s?erint a határozatok kellő módon segítik a végrehajtást, a problémák megoldását, mások viszont úgy vélekednek, hogy valójában a gondok enyhítése csupán pénzkérdés lenne, pénz azonban nincsen elegendő. Többen ítélik fontosnak a határozatoknak a korábbiaknál összehangoltabb végrehajtását és előfordultak olyan vélemények is, amik szerint a tanács döntéseinek nincsen különösebb szerepe. Feltételezhetően nem csupán a téma mai divatossága miatt, hanem az érdekek józan felismeréséből kiinduva is, nagy figyelem jutott a testületi munka nyilvánosságának. Ennek szerepe kettős. Egyrészt az információnak fontos forrása az állampolgár számára, másrészt lényeges eleme a társadalmi ellenőrzésnek. A tapasztalatok szerint javult a tanácstagok ún. belső tájékoztatása is. A végrehajtó bizottság rendszeresen számot ad a két tanácsülés közötti tevékenységéről, az átruházott hatáskörökben hozott döntéseiről, a testület elnöke pedig részletesen tájékoztatja a tanács tagjait az őket érdeklő minden fontosabb eseményről. A tanácstagok elegendőnek tartják a kapott információkat. Nélkülözhetetlen eleme a tanácstagi munkának az a kapcsolatrendszer, amelyet mind az állampolgárokkal, mind a tagokat megválasztó helyi tanácsokkal kell az érintetteknek fenntartania. Az állampolgárok részére a tanácstagoknak az ötvenöt százaléka tart valamilyen formában fogadóórát, legtöbbször az országgyűlési képviselővel együtt, ám ezeknek a rendszeressége és gyakorlata rendkívül eltérő képet mutat, és olykor az esetlegesség jegyeit is magán viseli. Figyelmet kell kapnia ugyanakkor annak a ténynek, hogy az ún. delegált tanácstagok esetében a helyi testületekkel és tisztségviselőkkel fenntartott kapcsolatok csak alkalomszerűek, míg a többi tanácstag esetében kapcsolatát állandónak jelölte meg harminckét, rendszeresnek 57 százalék. Fény derült az elemző munka során arra is, a megyei tanács tagjai az indokoltnál kisebb mértékben támaszkodnak a megyei szakigazgatási szervek segítségére. EllentmondáA helyes irányú fejlődést tartós feszültségek fékezik Lényeges átalakulások kezdődtek el a képviseleti tevékenység és a testületi munka értékrendjében, vetületeként a politikai intézményrendszer korszerűsítésének és átformálásának. Ebben a közegben egyre kevésbé tűrhető meg az, ha a testületek csupán formálisan teljesítik feladataikat, s hatáskörük lényegében kimerül az előterjesztések szentesítésében. Ez volt az az alapállás, amelyből kiindulva a testület elnökének beszámolója szemügyre vette a munkát, illetve amelyet a véleményt nyilvánítók is magukévá tettek. Ennek az alapállásnak a szükségességét húzta alá az országos pártértekezlet vitája és állásfoglalása is. Néhány, döntőnek ugyan nem minősíthető, de a tájékozódáshoz segítséget adó pont a megyei testület gyakorlatából. A jelenlegi megbízatási ciklusban — ami 1985 óta tart — a megyei tanács tagjainak megjelenési aránya a testületi üléseken nyolcvan százalék körül van, s ezt ugyan elfogadhatónak lehet tartani, de megfelelőnek semmiképpen, Jelzőműszerként értékelhetjük azt a tapasztalatot is, hogy rendkívül tág az aktivitás határa. Vannak tagok, akik szinte minden testületi ülésen hallatják a hangjukat, mások viszont a legritkább esetben. Elgondolkoztató adalék a testületi munkához: az 1985-ös választások óta tizennyolc ülést tartott a megyei tanács, a tagok között harmincegyen vannak olyanok, akik egyetlen esetben sem érezték szükségét véleményük kifejtésének. Lényeges részére tapintottak rá a munkának az elemzés részesei, amikor úgy vélték* valójában már a tervezés alkalmával eldől sok minden. A tapasztalat azt mutatja — fogalmazódott meg az ülésen —, hogy a testületi munkatervek kialakításában ma a döntő szerepet nem a tanácstagok, a munkabizottságok vagy a tanácstagi területi csoportok viszik. Ritkaságnak számít, ha közvetlenül a tanácstagoktól érkezik munkatervi javaslat, ami nem jó, hiszen elsősorban nekik kellene érzékelniük, mi az, ami a testület napirendjére kívánkozik Közrejátszhatnának ebben a feladatban a tanácstagok területi csoportjai is, ám a tapasztalatok szerint többnyire az ülés anyagainak előzetes megtárgyalására szorítkozik gyakran munkájuk. Kevés ma még tevékenységükben területük sajátos érdekeinek a képviselete amihez természetesen az ii kell, hogy alapos elemzéssel készüljenek fel a testület elé lépésre. Egységes volt a vélemény a kiválasztott témáknak a döntésre való előkészítéséről, amil sokkal demokratikusabbnal Ítéltek a tagok, mint korábban. A különböző — átfogó — koncepciók és tervek széle: körű társadalmi egyeztetések szakértőcsoportokkal folytatott konzultációk után kerülnek a testület elé döntésre, s ez helyes módszer, változás a korábbi gyakorlathoz mérten. Ugyanakkor indokolt az észrevétel: még mindig kevés az ún. alternatív, azaz több változatú javaslat, ennek azonban nem csak az az oka, hogy a szakapparátus kevés ilyet készít, hanem az is — és elsősorban az —, hogy a túlszasok megjelenése, számuk és termelésük gyors növekedése. A szövetkezetekben az ipari és szolgáltató szakcsoportok, az átalányelszámolású részlegek, az állami gazdaságokban a vállalati munkaközösségek dominálnak új formaként, ezekből átlagosan 350 található, négyezer főfoglalkozású és 14 ezer mellékfoglalkozású taggal. Az árbevétel meghaladja a 3 milliárd forintot. Oj vonás a mezőgazdasági jellegű vállalkozásoknak a megjelenése is, ezen a módon sikerült például a nagyüzemből kiszorult munkaigényes zöldségféléket átmenteni a termesztésben maradásba, amint az állattenyésztésben ugyancsak tetemes ezeknek a vállalkozási formáknak a részesedése, hiszen ma 11 ezer szarvasmarhát. 29 ezer sertést, 20 ezer juhot tartanak számon a nagyüzemek ún. kihelyezett állományként. A rugalmasságról tanúskodik egyébként a növénytermesztésben az ún. apró cikkek sorsa is. Ezeket ma már 12—13 ezer hektáron termesztik a megyében (olajlent, mustárt, repcét, mákot, gyógy- és fűszernövényeket stb.), fel- használásuk sokoldalú, értékesítésük jó jövedelemmel jár és ugyanakkor valós lakossági szükségleteket elégítenek ki. Tájékozódott a testület arról is, miként alakul a mező- gazdasági nagyüzemek ipari tevékenysége, illetve ezzel kapcsolatban a termelés vertikalitása. Várható, hogy ez az irányzat — a többi között az előállított növényi és állati termékek további feldolgozása — változatlanul érvényesülni fog, míg bizonyos kiegészítő tevékenységek a kereslet-kínálat hatására átformálódnak. A megyei tanács szükségesnek látja a termelési programokban foglaltak megvalósítása érdekében — különös tekintettel a belső tartalékok apadására, az ipari eredetű anyagok árnövekedésére — reális termelői árrendszernek a kialakítását. M. O. pasztalat is kellett ahhoz, hogy rájöjjünk (és még inkább: rájöjjenek az igehirdető próféták), a pénz nem is any- nyira piszkos, a szocializmus nem is annyira hófehér... Annak tehát, hogy a bank kezd az lenni, ami, pénzzel kereskedő üzlet, ára van. Ezt a bankárat keményen megfizettük és megfizetjük, éppen azért, mert korábban azt hittük, tetszésünk szerint parancsnokolhatunk az áru- és pénzviszonyoknak. Megyebeli úr, a Szemere Pál által „a haza mindenesének” nevezett Fáy András volt az, aki 1839-ben megjelentette Terve a pestmegyei köznép számára felállítandó takarék- pénztárnak című művét, majd a következő esztendőben, nemes buzgólkodása eredményeként, megalakult a Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, amely nevéhez illően valóban az első volt a hazában. Jeleként annak, hogy amit mások már régen csinálnak, az nekünk gyanúsan új, elutasítandó, ennek a szegény első takarékpénztárnak volt ám hányattatásban része ... ! Akárcsak mai utódjainak, amelyeket adminisztratív eszközökkel hol eltiltottak a legalapvetőbb bankműveletektől is, hol meg kárhoztatták őket, nem bankárkodnak ... Elég itt arra utalni, ami a legutóbbi egy, másfél esztendőben történt például a lakossági betétek kamatai körül, a kötvénypiacon, a kincstárjegyekkel.., Ami azt mutatta, az érintettek körében manapság kevés a — Fáy András. Éppen azért, mert kevés, nem csodálkozhatunk rajta, kevés a takarékfillér is; a megyében az év első három hónapjában mindössze kétmillió forinttal növekedett a betétállomány. S akkor tudjuk kellően értékelni ezt az ösz- szeget (csekélységét), ha ismerjük az összehasonlító adatot is, a tavalyi első három hónapét, az ugyanis 563 millió forintot tett ki. Erre valóban rámondhatjuk, micsoda különbség! Ezért bujkál bennünk a gyanú, a gyorsan szaporodó bankszervezetek akkor jöttek és jönnek létre, amikor (nem csak a lakosság körében) erőteljes jelei vannak a pénzszűkének. Amit mutat az is, hogy a megyében élők, szemben az előbb említett kétmilliós gyarapítással, 495 millióval apasztották a betétállományt, ugyanis három hónap alatt ennyi hitelt vettek igénybe. Ami 18 százalékkal több a tavalyi első évnegyed megfelelő adatánál. Beszédes aránypár ez, tanúsítva, miként ütnek vissza a megerőszakolt közgazdasági törvények a lakosság pénzfelhasználásában éppúgy, mint a termelésben és a kereskedelemben. Kapkodjuk a fejünket, mert miközben jelei vannak a pénzszűkének (amint azt említettük), a lakosság központi forrásból származó pénzbevétele január és április között 10,2 százalékkal emelkedett, igaz, ugyanebben az időben az élelmiszerárak 23,7 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly, a hasonló időszakban. S miközben rengeteget kell költenünk, keveset keresünk. Rengeteg és kevés: ingatag fogalmak. Mindig a mások (a másik) pénze sok ... Csak éppen el ne feledjük a fejünket kapkodva, mások pénzét so- kallva a bölcs tanácsot, melyet fiának adott Kölcsey Ferenc, így írva a Parainesis lapjain: „Ki gazdagságot igazságos úton gyűjt, az a közös hazának gyűjt kincset; jólbíró lakosokban áll az ország gazdagsága.” Mészáros Ottó Népszerűnek ugyan nem nevezhető az az igazság, ami szerint a hogyan élünk kérdés ] megválaszolása előtt tudnunk kell a feleletet arra, miből élünk, ám olykor elkerülhetetlen ennek az igazságnak az érvényesítése. Mint történt ez tegnap is, a megyei tanács ülésén, amikor a testület képet alkothatott a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásának jellemzőiről, különös tekintettel a kormány tavaly elfogadott kibontakozási program- i jára. Megelégedettséget nem keltett, de örömet kétségtelenül adott az a tény, hogy a megyében a mezőgazdasági üzemek sok minden olyasmit megoldottak a nyolcvanas évek eleje óta, ami országosan csak tavaly került bele a kibontakozási-cselekvési programba. Ilyen tényező például a termelési szerkezet változtatása, korszerűsítése, azoknak a keserves lépéseknek a végrehajtása, amelyek elkerülhetetlenek voltak a foglalkoztatás ésszerűbbé tételében, s ide tartozik a gyors, rugalmas igazodás is a piaci igények változásához, a fizetőképes kereslet kielégítéséhez. Sokat mond a megye mező- gazdasági nagyüzemeinek helyzetéről az a tény, hogy megőrizték stabilitásukat, nehézségekkel küzdő gazdaság volt, veszteséges azonban nem akadt tavaly a megyében. Kemény munka áll ennek hátterében. Ennek a kemény munkának a mibenlétéről világos képet adhat a következő arányszám: amíg a megyei nagyüzemek az ország termőterületének a 4,5 százalékán gazdálkodnak, addig a bruttó termelési értéknek a 10,7 százalékát állítják elő. Még többet mond tevékenységükről az a tény, hogy az országosan elért nyereségnek ezen a területen a 13 százalékát a megye gazdaságai realizálják. Ellentmondásoktól, feszültségektől tarka kép bontakozik ki előttünk, ha szemügyre veszszük a nagyüzemeket. Máig sem kellően értékelt lépés volt például a foglalkoztatottak számának öt év alatti 43 ezer fővel történt csökkentése, hiszen ez úgy ment végbe, hogy közben a termelés növekedett. A hatékonyság kedvező javulása ellenére a nagyüzemek jövedelmezősége fokozatosan csökkent, s egyre kisebbre zsugorodott a jövedelem tömege is. Ezek a feszültségek és ellentmondások jelzik, hogy a gazdaságok tennivalóin kívül sokféle teendő vár a szabályozás, az elvonások körében is végrehajtásra, ésszerűsítésre. Ma ugyanis több területen kritikus helyzet alakult ki. Elsőként a fejlesztési, beruházási lehetőségeket kell említeni, hiszen ahogyan 1981-ben, úgy tavaly is hárommilliárd forintot használtak fel ilyen célokra a nagyüzemek, ám a két azonos összeg reálértékének kül inbségét aligha szükséges részletezni. Tükrözi az ellentmondásokat, a szabályozási feszültségeket a főbb termelési területek helyzete is. Amíg például a búza vetésterülete növekedett, hasonlóan a napraforgóéhoz, a kukoricáé csökkent. A korábbinak a harmadára zsugorodott a nagyüzemi zöldségtermesztés területe, a szőlőé pedig a felére esett vissza, ennél is nagyobb mértékű volt a termés csökkenése. Ezzel rokon az is, ami az állattenyésztésben végbement. Az évtized elején az állomány növekedett, majd stagnálás, ezt követően pedig visszaesés következett be. Csupán tavalytól észlelhető némi javulás, amiben nagy része volt azoknak a piacjavító intézkedéseknek. amelyeket 1986-ban határozott el a kormány, a többi között éppen azoknak a jelzéseknek a hatására, amelyek a megyéből is érkeztek a helyzet romlásáról. A legutóbbi években a megyében levő mezőgazdasági nagyüzemek tevékenységére jellemző volt a kisvállalkozáMezcgazdasági nagyüzemek
