Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
1988. JÜLIUS 13., SZERDA ^ßflfaP 5 Frigy a közművelődésért Nem ellenségeskedni akarnak Akik benne élünk, tudjuk, nem felhőtlen dolog a házasság. Még akkor is akadnak viharos, zivataros napok, ha egyébként tökéletes az egyetértés, ha élő marad a szerelem. Ennél minden bizonnyal rosszabb a helyzet, akkor, ha két ember nem érzelmi, hanem valami más okból lép egymással éleire szóló kapcsolatra. Nincs ez másként a nagyobb családban, a társadalomban sem. Tinójárásból lett — Soha nem kedveltük egymást Örkénnyel — mondja Taoorfaiva egy in. idős iakója, valamikori tanácstagja. — Régi időkre nyúlik ez vissza, nem csoda hat, hogy nem örültünk, amikor 1971-ben „erőszakkal” ismét „férhő mentünk” Örkényhez. Engem is mindenfélével „fenyegettek”, hogy mi történik, ha mint tanácstag nem írom alá a közös tanács létrehozását kérő papírt. Tudja, mi 1949-ben függetlenedtünk Örkénytől. Addig az ö tinójárasuic volt ez a múlt század közepén kialakult település. A töoDi vidékkel ellentétben, mi a filoxéra pusztításának köszönhettük fejlődésünket. Ez a betegség ugyanis a homoki szőlőt nern támadta meg. A bankok ide telepítettek hát szőlőt, amit azian berbe adtak. Annak a résznek meg ma is bankszőlö a neve. A kedvező feltételek miatt sokan letelepedtek itt, és vasút is hamar lett. Gyorsan kialakult az ingázási lehetőség, amivel éltek az emberek. Sokan utaztak innen Kecskemétre és Budapestre dolgozni. A majorokból utcák lettek, gyorsan kialakult a falukép. Aztán a felszabadulást követően hamar és elesen vetődött föl a kívánság: önállósodni akartunk. Saját földosztó bizottságunk volt. Amikor 1949-ben hozzájárult az önállóságunkhoz a Miniszter- tanács, szinte egyik napról a másikr,a..fölpezsdült itt az élet. Társadalmi munkában művelődési házat építettünk. A tervezéstől kezdve mindent magunk csináltunk. A földesúri kastélyt hordtuk át, közelebb a falu központhoz. Amolyan Rákosi- barokk lett az a kultúrház, de hát ■ akkor az volt a divat, örültünk neki, mert a mienk volt és a mi kezünk munkája. Ma is használjuk, bár nem igazán jó, mert csak nagyterem van benne, szakköri foglalkozásokra alig alkalmas. A 60-as évek végére igen jó eredményeket mutathattunk föl — főként saját erőből. Pest megyében először nálunk volt például közművesítés. négy iskolát építettünk. Aztán a közös tanács egyet eiadott, arra pedig nem figyelt az elnök, hogy nincs hely az iskolában, hogy még a folyosón is tanítani kell. A közös tanács nemigen nézte a falu érdekét, csak akkor, amikor az emberek hőzöngeni kezdtek. Csak legyintettek Közben a társadalmi energiák, a tenni akarás, a lokálpatriotizmus szép csöndben elaludt — s ezt bizony nem engedhetjük meg magunknak. De hát miért is lett volna másként, mikor a helybeliek úgy érezték, senki nem törődik velük, gazdátlanok. Egyszóval: elrontott egy házasság volt ez. Nemrég a falugyűlé-' sen ki akartuk mondani a szétválást, de végül abban maradtunk, várunk még két esztendőt. Ószintén szólva úgy elhúzták az időt, hogy mire a szavazásra került a sor, a fél falu legyintett egyet és hazament ... S bár a helybeliek közül valóban sokan legyintettek, mondván, hogy belefáradtak már ebbe, azért voltak, akik másként gondolkoztak, akik még mindig tenni akartak. Ezek a tenni akarók a nemrég alakult helyi közművelődési és népzenei egyesület tagjai. Népzenei együttes már régóta van Táborfalván, vezetőjük a rádió népzenei műsoraiból is jól ismert Birinyi József, a népművészet ifjú mestere. Az általa irányított gyermek, ifjúsági és felnőtt citerazenekar már számos szép sikert mondhat magáénak. A zenekari tagok alkották a megalakult egyesület magját. S hogy miért? Ennek több oka is van. A társközségi forma miatt a támogatásukra átutalt pénzt igen lassan kapták meg. s ez gondokat okozott a hangszervásárlásoknál. Azt sem nagyon tudták követni, mennyit kaptak, tisztességes elszámolást sohasem láttak, a pénzmaradványok pedig eltűntek. Abban sem voltak érdekeltek, hogy tiszteletdíjért föllépjenek valahol, mert hiába fizették be a honoráriumot, az elkölthető összeg egy fillérrel sem lett több. Még a nívódíiukat is elnyelte az „össznépi” kassza. Jelképes hangszer A másik ok már közművelődési. Langyos a művelődési élet Táborfalván. A citera- együttes műsorain kívül szinte semmiféle kulturális rendezvény sem volt, mondván, nincs rá igény. A citeraegyüt- tes azonban kinevelte a saját közönségét. És erre az együttesre büszkék a helybeliek, hiszen igazán táborfalvai. Olyan társaság, hogy már az országhatáron túl is ismerik, így vált ebben a faluban egy hangszer az összetartozás jelképévé. S erre a jelképre lehetett később fölfűzni az egész helyi közművelődést. No persze, nem egyik napról' á'másikra, hiszen senki nem lehet próféta a saját hazájában. Előbb bizonyítani kellett. Sokszor és sokféleképpen. Aztán, amikor látták, hogy életképes az együttes, előbb a művelődési ház segítette, majd már a közös tanács, végül az akkori járási székhely, Dabas is. A közönség kineveléséhez kemény öt esztendő kellett. S ma Táborfalván tudják, mi az igazi érték. Itt nem a 3+2 slágerei, hanem a tiszta forrásból merített népi muzsika aratja a sikert, vonzza a telt házat. És megszületett az ötlet: szervezzük meg maguknak a közművelődés kereteit, lehetőségét is! Az egyesület vállaljon föl mindent, amire helyben igény mutatkozik. Mert igaz, hogy meg lehet hagyni az embereket a maguk együgyűságében. de többet ér nevelni őket, hiszen valamiféle igény mindenkiben van. A televízió sokat jelent a felvilágosításban, de nem tudja azt adni, amit a helybeliség nyújt: konkrét élményt. Egyszerre építi ki az igényrendszert és az igénytelenséget. Etalonsugárzó szerepe azonban kétségtelen. Kényszer nélkül Az egyesületi munka tartalmi megvalósításától két évet rabolt el a forma hitelesítése. A helyi állóvíz megmozgatása nem kis energiába került. A közös tanács a szervezkedés csíráját látta az egyesületben, ezért nem támogatta. A hivatalos közművelődés pedig a konkurenciától félt. így a közösből csak minimális költségvetést kaptak. Ám az egyesület jó összetartó erőnek bizonyult. A vegetáló művelődési ház érdekes módon új erőre kapott. Igaz, az egyesület elképzeléseit valósítják meg, de ez nem baj. Az a fontos, hogy végül mégis föl- pezsdült a faluban a kulturális élet. Hosszas huzavona után az egyesület megkapott minden szükséges engedélyt, bejegyezték. Persze, ahhoz, hogy a papírokat továbbítsák végre az illetékesek, a megyei tanács határozott fellépésére volt szükség. A társközség művelődési házának vezetője nem is titkolta, mi van a háttérben: — Nem lett volna semmi baj az egyesülettel — mondta —, ha az csak népzenei feladatokat vállal. Ez azonban nem zavarja az egyesületet. Többéves munkájuk eredményeként Táborfalva ma már Dél-Pest megye népzenei bázisa, s ezt úgy akarják szélesíteni, hogy egész Pest" megye népzenei központja itt legyen. Az idén először népzenei tábort is szervez az egyesület — Örkényben. Nem ellenségeskedni, dolgozni és bizonyítani szeretnének. A kezüket nyújtották :— és az Örkényiek elfogadták. Talán a nem kényszer szülte — az emberek művelődése érdekében megkötött — frigy tartósabb lesz, mint az a másik volt... Körmendi Zsuzsa IALLITOTERMEKBOL Nyugtalanító hatású festmények V. Szakács Imre első önálló be- ^ mutatkozására a szentendrei j művésztelepi galériában ke- ^ riilt sor. Kereste otthonát a világban, s végül számos küzdelem és megannyi tanulság után hazaérkezett. Itthon lett magyar festő, annak előzményével, hogy 1975 és 1978 között a hamburgi képzőművészeti főiskola vendéghallgatója volt, és falképei Kanadában, táblaképei az USA-ban és az iVSZK-ban találhatók. Festményeinek van gondolatiságuk, stílusuk, s ami a leglényegesebb : a fogalmazást egyénisége határozza meg. Probléma ugyanis, hogy sok tehetséges festő — itthon és a nagyvilágban egyaránt — sokkal több gondot fordít a tájékozódásra, a felzárkózásra, mint a belső hangok meghallgatására. Szakács Imre művészetének egyik fontos tényezője, alaptörvénye, hogy a képzőművészeti világnyelv újdonságait használja, de nem rabja egyetlen stílusnak és vezérelvnek sem, hanem egyszemélyes birtokosa önálló képi gondolatainak. Szakács Imre kizárólagosan önmaga elkötelezettje, így nyitott az új eszközök befogadására. Előnyére vált, hogy szemlélete globális; két földrész; Amerika es Európa lüktetését csatolja hazánk életéhez. Ez is sajátosság, nem csak az, hogy gyökerei Erdélyből erednek, de rajzi szárnyalása Szentendrén teljesedett ki. Mindez azonban csak egyik meghatározója művészetének. A lényeg az erős és kifogástalan gondolkodás, a kompozíció hiánytalansága. Sértetlenek az aranyok. Magyar és ember. Ügy él a XX. században, hogy műveivel már a harmadik évezredet építi. Rendkívül fontos mérlegelő szigora, amely nem engedi parttalanná válni az asszociációs elemeket. Mederben tartja azokat úgy, hogy a valóság egy-egy támpontja mindig a nyitány, amelyet kötetlen szerkesztéssel fokoz; könnyednek és elegánsnak tűnő, de annál mélyebb és küzdelmesebb kivitelezéssel. Minden alkotása első mű. Általa lesz ismerőssé az, ami az életből és a létezésből most tárulkozik föl. Nincsenek előzményei. Hincz Gyula madarai még telítettek életfenntartó, színes energiával, Szakács Imre a darvak könyörgésében civilizációnk veszélyét tárja fel, hogy megmenthessük jövőnket. Művészete ezen a ponRádiófigyelő BÓVLIT VEGYENEK. Alig vettük észre és máris itt a nyár; Az üdülőhelyeken, de különösen a Balaton mentén már pezsgő az élet, különösen hétvégeken. De nemcsak a nyaralók népesedtek be és a kempingezők ütik föl sátraikat, hanem az idényárusok serege is berendezkedik az új szezonra. A több-kevesebb leleménnyel összeeszkábált pavilonokban vagy ponyvatetők alatt, lehetőleg a tekintetet rabul ejtő elrendezésben illeged, mutogatja magát az úgynevezett vásári portéka. Mit lehet kapni és mennyiért? Milyenek a vásárlási körülmények? No, és főleg, a vevők mennyire nyitják meg a bukszájukat? Ezekre a kérdésekre. kereste a választ Vt- csek Ferenc rádióműsora keretében. Természetesen meglehetősen tarka kép fogadta. Mindent megtalált, ami a bóvlit, a giccset jelenti. Az „emléktárgyak” szinte elözönlöttek mindent. Amit a pallérozatlan elme kitalálhat, abban nem volt hiány. Mária gyermekével műanyagból, vagy szentkép picike házioltár keretében, művirággal díszítve. Másutt karóra, természetesen szintén műanyagból, kacsin- tós pénztárca, kis vitorlás, árbocán a napi hőmérséklet-ingadozást lehet követni. Ám a hőmérő pontosságára nincsen „jótállás”. Ez persze nincsen semmire, a százkilencven forintos pulóverekre vagy éppen a brokátból készült blúzokra sem, melyek az első mosás után a szemétbe dobhatók. És mégis — mint a rádióriportból is kiderült — rendkívül nagy igény van a bóvlira. Ugyan a műsorban a kereskedelmi szakemberekkel kialakult beszélgetésben ennek okát a megnehezült gazdasági viszonyokban kell keresni — ennek kizárólagosságában azonban nem hiszek. Igaz, azelőtt is megnézte a kisember, hogy mire és mennyit költhet szűkösen mért fizetéséből. Azonban az olcsóbb áruk között is volt bizonyos minőségi különbség. Ezért a vevőnek volt válogatási lehetősége. Tudom, megoldandó problémáink a fejünk fölé tornyosulnak, de azért a szabadpiacnak ezzel a területével is kellene foglalkoznunk. Nem kis jövedelmekről van szó a bazár! árusok esetében. Lehetetlen dolog, hogy ölbe tett kézzel vegyük tudomásul az ízlésrombolásnak ezt a sajátos területét. E tekintetben amúgy is sok az adósságunk oktatásban, közművelődésben egyaránt. Gondolom, hogy a kisipari szövetkezetek némi szervezéssel tudnának versenyt teremteni, amely ha nem is szorítaná ki teljesen a bóvlit, de megfelelőbb arányt teremtene az igényesség javára. FEJ VAGY ÍRÁS? A különben jól működő hűtőipar három gyárát, a budapestit, a csepelit és a dunakeszit az átszervezés során egy vállalattá vonták össze. Közben a budapesti üzem a főkönyvelői állásra pályázatot írt ki. A beérkezett három pályaművet a gyári bizottság megtárgyalta, am végül mégis egy negyedik lett a főkönyvelő, aki a pályázat lezárása után az egyesült vállalat igazgatójának utasítására jelentkezett, mivel az fenntartotta a jogot a kinevezésre. (Jóllehet, a bizottság elbeszélgetett a késői jelölttel is, ám a véleménye nem volt kedvező.) Simkó János szerkesztő-műsorvezetőnek — hallván az esetről — szöget ütött a fejébe az eljárás. Felkeresett mindenkit — a gyárigazgatót, a vállalati igazgatót, a pártszervezet titkárát —, hogy közvetlenül tájékozódjon. Bár a döntés végleges, bizony az eset kapcsán számos kérdés maradt nyitva. Így például: a budapesti gyár igazgatónőjének meddig terjed az önállósága? Miért kell a pályázat, ha azt egy személy döntheti el, tehát formális csak az egész? Ugyanakkor föltehető, hogy a nem éppen demokratikus eljárás több résztvevőben kellemetlen szájízt hagyott maga után. Végeredményben a határozottság és a tapintat nem föltétlenül zárja ki egymást. Szombathelyi Ervin Az utolsó fészek ton válik társadalmi fontosságúvá: ne Az utolsó fészek korszaka következzék be, hanem a Naplemente tomboló ünnepe. Az is alaptörvénye, hogy a Kőbe zárt fájdalom éppen az általa létrehozott szépség révén oldódik fel. Képzeletét az organikus és mértani formák indokolt ösz- szetettségével, a halkított színek érzékeny áramlásaival szabályozza. Maradandó látomása A daru könyörgése. E művében feltöri a kanti bölcselet „magánvalóját” és — ebben Klee az elődje — a madár nézőpontjából láttatja, értelmezi a lét természetét. Hozzáteszem: a műhöz készült tanulmány még döbbenetesebb. Képei nyugtalanítanak, nem maradnak a gyönyörködtetés nyomvonalán. Meghatározó a nyíllal átlőtt szárnyak vergődése, a sok sebzett madár — amellyel az emberi élet lényegére is utal. A szépséget villantja fel, mint reményt a reménytelenségben. Ebben vitázom Szakács Imrével, hiszen tőlünk is — minden emberi elhatározástól, cselekedettől is — függ a kibontakozás. Ügy vagyok vele, mint Ingmar Bergmannal: nem fogadom el filozófiáját, viszont csodálom művészetét. .............. Losonci Miklós V állalkozók! Budapesttől 30 kilométerre, jól megközelíthető helyen levő, 800 nm alapterületű, komplett üzemcsarnok ipari tevékenység folytatására, bérbe vehető. Kommunális létesítmények vannak. Az érdeklődőknek felvilágosítást nyújtanak a 280-065-ös telefonon. Országos, B kategóriájú, elsősorban bedolgozókat foglalkoztató célvállalat pályázatot hirdet Pest megyei, váci székhelyű üzeme üzemvezetői munkakörének betöltésére. Feltételek: vegyesipari tevékenységben való jártasság, nagyfokú mobilitás, Innovációs készség, legfeljebb 40 éves kor. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők előnyben. A pályázatokat a hirdetés megjelenésétől számított három héten belül nyújtsák be az Alfa Ipari Vállalat Szolgáltatási Igazgatóságára, cím: Budapest XIII., Kárpát u. 56. 1133.
