Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
MEGYE! 4 1988. JÚLIUS 13., SZERDA Munka nélkül ezerötszázan Mi lesz a harmadik generációval? Idegtépő napok, telefonok ide-oda Mentősök kétnapos bújócskája Nehéz volt eljuttatni az utógondozóba A felszabadulás előtt Cegléden nem volt jelentős ipar a néhány malmon és szeszfőzdén kívül. Az iparosítás első hulláma az 1960-as években érte el a várost, a második pedig a hetvenes években. A város első generációs munkásai földművelők, állattenyésztők voltak. Az ő leszármazottjaikból alakult ki a második generációs ipari munkásság. Ceglédre és körzetére jellemző, hogy napjainkban még csak elvétve van jelen az iparban együtt a három generáció, éppen azért, mert jóval a fel- szabadulás után indult meg az iparosítás. Csak a Közgépnél és az Evignél található nagyobb számban együtt a három generáció, mert a két vállalatnál már az ötvenes években megkezdődött a termelés. Képzés — önerőből A város és körzete éves átlagban 6 milliárd forintnyi értéket termel, íele-íele arányban a mezőgazdaság és az ipar. Az iparosítás természetes velejárója a szakmunkásképzés. Ennek múltjáról, jelenerői és jövőjéről beszélgettünk Körtvélyesi Csabával, a városi pártbizottság politikai munkatársával. — Cegléden hosszú múltra tekinthet vissza a szakmunkásképzés. Amikor az első generációs munkásság kiöregedett, a vállalatok nem elégedhettek meg az utcáról fölvehető, vagy másutt képzett szakmunkásokkal, mint utánpótlással. Kényszerűségből, de saját, jól felfogott érdekükben előbb a hosszú évek, évtizedek óta betanított munkásként dolgozókat küldték iskolába. Mert annak idején a jól dolgozó stabil emberek csak akkor kerülhettek magasabb fizetési kategóriába, ha megszerezték a szakképesítést ahhoz a feladathoz, amit addig is elláttak. — Azonban a felnőttoktatás nem oldotta meg sem a jól képzett szakemberek hiányának pótlását, sem a felújítást. A mind magasabb szintű alkalmazott technológia is egyre több jó szakmunkást igényelt. Ezért a vállalatok saját maguk létesítettek jól Jelszereit tanműhelyeket, oktatókat fogadtak. Az utánpótlás saját képzésében jó helyen áll például az Elegant Május 1. Ruhagyár. Volt olyan év, amikor száz ipari tanulót is képeztek a tanműhelyben. Ma a ruhagyárban zömmel második és harmadik generációs munkások dolgoznak. A ceglédi ipari és szakközépiskolákban 1990-re kétezer fiatal szakmunkás fejezi be tanulmányait. Valamennyien Ilyen szép, súlyos tervek lapulnak a Solymári Tanács titkárának szekrényében is. Pedig a szennyvíztisztító berendezésre nagy szükség lenne, mielőtt nagyobb bajba kerülnek a solymáriak. Olyanba, amit már pénzzel is nehéz lenne felszámolni. Hitel- azonnali visszafizetésre Solymár állandó lakosainak száma hatezer, de nyáron majdnem tizenötezren élnek a településen. Bár a főútvonalak csatornázottak, a szennyvízelvezetés korántsem megoldott. A jelenlegi rendszert tizenötezernél jóval kevesebb lakosra tervezték. Ezért készített a tanács megbízásából tanulmánytervet egy szentendrei gmk, még 1985-ben. A szennyvíztisztító berendezés — amely az előzetes tervek szerint 4 millióba kerülne — három község, Pilisszent- iván, Pilisvörösvár és Solymár egy-egy millió forintos hozzájárulásával készült volna el, s a meglévő rendszer bővítése lenne. Később csatlakozott a negyedik társ, a budaörsi körzetközpont, mely valószínűleg el tudnak majd helyezkedni a városban vagy a körzetben? — Akik tizennyolc éves korukat elérve nem tanulnak tovább, értelemszerűen helyben keresnek majd munkát. Nos, a vállalatok előrejelzései szerint 1990-ig mintegy ezerötszáz dolgozójuk megy nyugdíjba. Ebből következik, hogy félezer fiatal szakmunkás, friss bizonyítvánnyal a kezében nem tud majd elhelyezkedni. Ehhez még hozzá kell venni, hogy Ceglédről és a körzetből tízezren járnak el dolgozni más közigazgatási területekre. S ha az elkövetkező években valóban érvényesül a munkaerő hatékony foglalkoztatásának gyakorlata, akkor valószínű, hogy most a fővárosban, a két szomszédos, közeli megyeközpontban dolgozók kénytelenek lesznek itthon maradni. így ezres munkaerőfelesleg keletkezik elsősorban Ceglédbercel és Albertirsa környékén, s néhány száz ceglédi lakos itthon rekedésével is számolni kell. — A körzet kisebb településein már most is másfél ezer lakos van munka nélkül, vagy azért, mert idős, beteg szülőt gondoz, gyermeket nevel, vagy mert nincs hol elhelyezkedniük. — Van-e valamilyen koncepció a hamarosan tömegesen jelentkező munkaerő-fölösleg foglalkoztatására ? Három változat — A munkaerőtöbblet foglalkoztatását a pártbizottság is kiemelt feladatként kezeli. A helyzet megoldására egyelőre három variációnk van. Az egyik szerint az ipari üzemekben tovább kell folytatni a termékszerkezet korszerűsítését. Vagyis olyan áruk előállítására kell berendezkedni, amelyek jól értékesíthetők a piacon. Ugyancsak szükséges a második műszak általános bevezetése ott, ahol a termelés jellege azt lehetővé teszi. Ma még a műszakok száma csak 1, 2. Márpedig ez a termelési kapacitás kihasználásának nagyon rossz hatásfokát mutatja. A munkaerő foglalkoztatásának második lehetősége, a körzet jellegéből adódóan, a mezőgazdasági termékek tovább- feldolgozásának fejlesztése. pótolná a hiányzó egymilliót. Csakhogy most már nem négy, hanem 5 millió 200 ezer forintot kóstálna a létesítmény. A községi tanács a mielőbbi megvalósítás érdekében hajlandó lenne hitelfelvételre is, de a feltételeket — a kölcsönt még a tárgyévben visz- sza kell fizetni — nem tudja teljesíteni. Ha lenne pénzük ilyen záros határidőn belül, nem kellene a kölcsön. A kör tehát bezárult. A tanulmányterv lassan három éve vár a megvalósításra, jövője ma is bizonytalan. Pedig az elképzelés jó volt. A tervek készítői már három évvel ezelőtt sejthettek valamit a szűkös tanácsi keretekről, mert a tervezetet két változatban adták át. Az egyikben egyszerűbb és olcsóbb, a másikban költségesebb megoldás Inhptőságét vizsgálják. Már újonnan bővítésre szorult A kedvezőtlen talajviszonyok miatt a létesítmény helyének kiválasztása sem volt Ezzel újabb munkahelyeket lehetne teremteni az élelmiszeriparban. — A többletmunkaerő foglalkoztatásának harmadik lehetősége az új munkahelyek létesítése. Cegléden az Évig és a vasipari szövetkezet már ezen az úton halad. Ugyanis ez utóbbi 100 millió forintos beruházásba kezd az idén. Egy NSZK—magyar külkereskedelmi vegyesvállalattal együttműködve nagy teljesítményű félvezetők gyártására rendezkedtek be. A termékszerkezetnek ez a bővítése pedig sok kvalifikált betanított munkást igényel majd. — Már épül a sütőipari vállalat új kenyérgyára. A régi helyen egy csaknem 2 ezer négyzetméteres alapterületű üzem felszabadul, ahová újabb ipari termelés telepíthető. — Az új munkahelyek megteremtése a termékszerkezetváltással a korábbinál jóval magasabb minőségi követelmények elé állítják a dolgozókat. Képesek megfelelni a jövőben ezeknek? Gyorsan, rugalmasan — A második és harmadik generációs munkások már most is képesek helytállni ott, ahol a fejlettebb technológiát alkalmazzák. Példa erre a ruha- és a cipőipar. Mert amíg a korábbi években a ruházatnak legfeljebb a tavaszi, nyári, őszi idényhez igazodva háromszor kellett átállnia más fazonok gyártására, ma már a nagy szériás sorozatokkal ellentétben az egyedi jellegű megrendelések miatt akár hetente háromszor is átállnak. Ezt a gyors váltást, az új munkastílust és a minőséget persze meg kellett szokniuk a dolgozóknak. De ott, ahol a kívánt minőséget sikerült elérni, s tartani is tudják, biztos a piaci értékesítés is. S ha jó áron adható el a termék, akkor a dolgozókat van miből anyagilag érdekeltté tenni a minőség megtartásában vagy akár növelésében. — Mert az embereknek a megváltozott technológiához való alkalmazkodó képességét döntően meghatározza az, hogy a tisztességes munkáért megkapják a tisztességes bért. Aszódi László Antal egyszerű. A kommunális szennyvíztisztító első üteme 1982-ben készült el. Elengedhetetlenné vált a kapacitás- bővítés, hiszen a szennyvíz- mennyiség állandó növekedése, a csatornahálózat bővítésének lassú üteme ezt egyre sürgeti. Így is a gmk által elkészített két verzió nem csatornázással, csupán szippantós szennyvízszállítással számol. Az olcsóbb megoldás az úgynevezett eleveniszapos tisztítást javasolja. A beruházás tervezett költsége 1 millió 840 ezer forint, az üzemeltetés évente 610 ezer forintba kerülne. Így 60 ezer köbméter kezelendő szennyvizet feltételezve egy köbméter kezelési költsége 10 forint lenne. A másik megoldás jóval költségesebb. E szerint a beruházás 3 millió 940 ezer forintba kerülne, éves üzemeltetési költsége viszont olcsóbb mindössze 440 ezer forint. Egy köbméter kezelési költsége csupán 7 forint 30 fillér lenne. Mindkét megoldás esetében számolni kell 1 millió forintot megközelítő járulékos — többek között útépítési — költséggel. Természetesen a? adatok 1986. januári árakat tartalmaznak, azóta az anyagárak, munkadíjak emelkedtek, s ezt tovább növeli az áfa. Sz. L. egyedül él Leányfaluban a Móricz Zsigmond út egyik tanácsi bérlakásában. Az idős ember értelmi szintje — a szakértői megállapítás tanúbizonysága szerint — egy 6 éves gyermekével egyenértékű. Képtelen ellátni magát, környezetével nem törődik, lakása és az udvara borzalmas képet mutat. A környezetében lakók régóta követelik a tanácstól, hogy Sz. L.-t helyezzék el szociális otthonban, vagy utókezelőben. jött, ment A helyzet ez év tavaszára tarthatatlanná lett. Szalai Zoltánná, a Leányfalui Községi Tanács szociálpolitikai feladatokkal is megbízott igazgatási előadója munkához látott, s kiderült, hogy minden az ügyben érdekelt személy, illetve szerv hajtandó a gyors segítségre. Napokon belül elkészült a környezettanulmány. Az orvos elintézte, hogy Sz. L-t utógondozóban helyezzék el. A Szentendrei Városi Tanács egészségügyi osztálya soron kívül elkészítette a beutalót a nagykőrösi utógondozóba. A Trefort utcai betegelosztóból Orbán Lajosné egy nap alatt megjárta Leányfalut, elkészítette a szükséges papírokat. Sőt, a portán hagyta, hogy Szalai Zoltánné az ő távollétében is hozzájuthasson. Dr. Szász István. Leányfalu körzeti orvosa július 7-re, csütörtökre kiállította a beteg- szállítási utalványt. Szalai Zoltánné mindezek után azt gondolta, hogy Sz. L. elhelyezése már nem okozhat gondot. A betegszállítási utalvány birtokában szerdán felhívta a szentendrei mentőállomást. Közölte, hogy olyan beteghez kérik a mentőt, aki esetleg ellenállást fejthet ki, ezért a tanács a Móricz Zsigmond úti lakáshoz kéri a falu felelős rend- ői'ét is. A mentők ügyeletese nem emelt kifogást és megígérte, hogy másnap reggel 8 és 9 óra között várható a kocsi. Valóban, csütörtökön reggel fél nyolckor ott állt a fehér autó a Leányfalui Tanács előtt, A szennyvíztisztító berendezés létesítése tehát meghaladja a községi tanács jelenlegi erejét, anyagi lehetőségeit. Még akkor is, ha több községgel társulnak, s így osztoznak a költségeken. A vállalatok, a környező üzemek — különösen a solymári Pemü — már eddig is sok segítséget adtak. A lakosság összefogására, társadalmi munkájára mintha az idén kevésbé számíthatnának. Régebben például . az út- vagy járdaépítésnél az utcák lakói is segédkeztek, de ma már kevesebben vállalkoznak erre. A szigorodó megélhetés hatására változtak az emberek. Pedig e mostani, szűkös anyagi keretek bővülésének szinte egyetlen módja lenne a társadalmi munka. Igaz, a solymáriak gondját a legaktívabb lakossági segítség sem oldhatná meg. Szűk keretek között mozoghat A községi tanácsok önállósága viszonylagos, csupán szűk keretek között mozoghat. Nem elegendő arról dönteni, mit szeretnének. Hogy a tervek valóra váljanak, ahhoz pénz is kell. Mostanában egyre több. S ezt is önállóan kell előteremteniük, ami a kis állandó lélekszámmal — sok üdülővendéggel és az időszakosan ott lakókkal — bíró községek, agglomerációs és üdülőfalvak esetében szinte megoldhatatlannak látszik. Uhrin Edit Szalai Zoltánné javasolta: várjanak 8 óráig, ugyanis akkor érkezik meg a rendőr. A mentősök válasza meglepő volt: szervizbe kell vinniük a kocsit, de 8 órára küldenek egy másikat. A beteghez ki sem mentek. (Ennek a későbbiekben jelentősége lesz). Nyolc óra körül Szalai Zoltánná viszont telefonértesítést kapott Szentendréről, a mentősöktől. Az ügyeletes jelezte. hogy Sz. L-t egy ceglédi vagy nagykőrösi mentő fogja elszállítani. Negyedóra múltán ismét jelentkezett Szentendre: fogadják-e a beteget Nagykőrösön? Erre Szálamé beolvasta a telefonba a beutaló szövegét. A válasz: ők ennek ellenére megkérdezik a nagykőrösi intézményt. Ügy látszik, így is történt, mert néhány perc múlva a szentendrei mentősök közölték Szalainéval: sajnos, Nagykőrösön nincs hely az idős be- tőg számára. Szalai Zoltánné az előzmények ismeretében nem hitt a fülének, ö is telefonált Nagykőrösre. A válasz: tudnak a betegről, várják, van hely, hiszen 30 ember helyett csak 24 tartózkodik az utógondozóban Az óra ekkor már fél kilencet mutatott. A tanácsi dolgozó természetesen ismét hívta a szentendrei mentőket, s közölte, téves az előbbi információjuk, Nagykőrösön minden rendben van. Az ügyeletes válasza: akkor sem vihetik el Sz. L-t, ha ott tartózkodik a rendőr. Mert. ha a beutalóban az áll, hagy elmebeteg — kötelesek szállítani, ám ha nem — aikkor nem, vihetnek el senkit „kényszerrel. Szalai Zoltánné válasza: nincs gond, legföljebb nem kérik a rendűi' közreműködését, csak jöjjön már a mentő! Az ügyeletes közölte: ő még érdeklődik Fenyvesi doktornál — aki a beutalót adta —. hogy mi a helyzet Sz. L. körül. Csak ígéret Ezután újabb telefon a mentőktől Leányfaluba. Az idős magatehetetlen embert hétfőn — azaz négy nap múlva — viszik el, ment Fenyvesi doktor csak ezen a napon lesz benn a hivatalában. Erre a szociálpolitikai előadó már kifakadt. Vállalja-e az Országos Mentőszolgálat a felelősséget azért, hogy a magatehetetlen ember a hét végére ott marad egyedül, felügyelet nélkül? Az ügyeletes azt tanácsolta: a Leányfalui Tanács hívja fel a megyei szolgálattevő főorvost, megadta a számot is. Szalai főorvos kijelentette: neki azt mondták a szentendrei mentősök, hogy Sz. L. kijelentette a hozzá kivonuló mentősöknak; nem hajlandó elhagyni a lakását. (Most emlékezzenek arra, hogy a mentősök nem jártak a beteg közelében sem!) A vita után az ügyeletes orvos megígérte: még aznap, tehát csütörtökön elszállítják a beteget. Ám alig telt el tíz perc, a szentendrei mentőállomás ügyeletese közölte Szalainéval; pénteken reggel érkezik a jármű Sz. L-ért. Ha probléma lenne a szállítás körül, a tanács kérje a körzeti orvos segítségét. Péntek reggel Szentendréről ismét hívták a tanácsot, hogy rövidesen egy csepeli mentőautó érkezik. Másfél óra múlva Szalainé megsürgette Szentendrét. Erre újfent csak ígéretet kapott. Lerobbant Délben negyed egykor (pénteken) az újságíró hívta fel Arpási Attilát, a szentendrei mentőállomás ügyeletesét, arról kérdezve: hol késik a csepeli mentőautó. Lerobbant — hangzott a válasz —, a Markó utcában javítják. Ekkor a szerkesztőségből feltárcsáztuk a 123-430-as telefonszámot, ahol Killik Mária szolgálatvezető főorvos jelentkezett. A történetet hallva megígérte; amint a Markó utcában befejezik a mentőautó javítását, küldi a kocsit Leányfalura, Végül is pénteken délután negyed háromkor Sz. L-t minden gond és ellenkezés nélkül elvitték Nagykőrösre az utógondozóba. Kommentárt nem fűzünk az ügyhöz. Csak idézzük a szentendrei mentőállomás csütörtökön szolgálatban lévő dolgozójának egv mondatát. „EI- visszuk, mert már a főorvos is unja az ügyet." Való igaz, ilyen hercehurca után mi is untuk volna. Igaz, nem esküdtünk fel arra, hogy minden körülmények között segítünk a betegeken. Vicsotka Mihály Sződügeti tekercselők Sződllgeten, a Dunakanyar Vegyesipari Szövetkezetnél gyártják ezeket a hálózati tekercseket. Lakatos Jőzsefné és Hajdú Lászlóné a legnagyobb megrendelőnek, a Magyar Villamosművek Trösztnek készülő tekercseken dolgoznak (Vimola Károly felvétele) Több mint egymillió hiányzik még Az önállóság néha vissza is üt Az önállóság jó dolog. A tanácsok tervezett gazdasági és döntési önállóságának növelése is annak látszik. De míg ez utóbbi pénz nélkül is lehetséges, gazdálkodni sajnos anyagiak hiányában nem lehet. Legfeljebb papíron. Tervezni vagy tervezgetni, de bármily nagyszerű is egy terv önmagában, pénz hiányában elképzelés, terv marad.
