Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 163. SZÁM 1988. JÚLIUS 9., SZOMBAT Felhőszakadás után — százezres károk Avar égett a benzinkút mellett Űgv tűnt, hogy az utóbbi hetekben gyakrabban láttunk szirénázva robogó tűzoltóautókat. Megkérdeztük a városi tűzoltóság parancsnokát, Pásztor József őrnagyot, hogy valóban sok feladatuk volt-e mostanában. — Júniusban és július elején sem voltak gyakoribbak a kivonulásaink, mint a korábbi hónapokban. Ami a helyi dolgainkat illeti, arról elmondhatom, hogy kisebb tűzesetekhez vonultunk ki, ha például avar, szénaboglya, lakás vagy melléképület égett. — A közelmúltban nagy felhőszakadás volt a körzetben. Okozott-e gondot a hirtelen lehullott sok csapadék? — Valóban nagy esőzés volt néhány hete. Az utakat magasan ellepte a \ z, tucatnyi házba betört, s raktárakat öntött el. A kertes házakban általában csatornadugulás vagy az átereszek eltömődése miatt ömlött be az áradat. Raktárakat, mázsaházat, irodákat is elöntött a víz. A Rákóczi úti ABC- áruházban tudomásom szerint több százezer forintos kárt okozott a vízbetörés, de még a szovjet laktanyába is hívtak minket szivattyúzni. Természetesen ilyenkor a kár nagysága szerint rangsoroljuk, hogy hová megyünk először menteni, szivattyúzni. Mert ha például egy kertes Ház udvarán,' vagy magában a kertben van néhány centi- méteres víz, akkor ott számítunk a tulajdonosok, lakók kétkezi segítségére is. Mert a túl alacsony vizet nincs is mivel felszivattyúzni, és sokkal egyszerűbb seprűvel, lapáttal elterelni. — Vannak olyan területek a városban, ahová visszatérően hívják önöket szivaty- tyázni? — Ez nem jellemző. De a vágóhíd környékére hosszú éveken át hívtak minket szivattyúzni, mert az egy mélyebb fekvésű terület. A legutóbbi nagy esőzéskor azonban nem kérték a tűzoltóság segítségét, ebből gondolom, hogy ott a tanács megoldotta a belvíz elvezetését, ami korábban évtizedeken át súlyos gondot okozott a lakosságnak. Azonban a Puskaporos utcáról nyíló részeken még mindig krónikusan visszatérőek a vízbetörések. Gyakran önti el az ár a Szép, a Darazs, a Kishíd, a Búvár és Csolnak utcában a garázsokat, pincéket, lakásokat. Miközben beszélgetünk, riasztanak. A parancsnok elsiet ai ügyeleteshez, visszatérve elmondja, hogy Albertirsán a benzinkút mellett avartűz tombol, önmagában ez még nem veszélyes, de a benzinkút szomszédságában élő emberek félnek, hát sietni kell kifelé a rohamkocsinak oltani. — Apropó, félelem! Félnek a tűzoltók az aratástól? — Nem félünk különösképpen, bár nálunk valóban az aratás ideje a fő nyári veszélyforrás. De részt veszünk a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok műszaki gépszemléin, a helyi szakemberekkel, tűzoltó-egyesületek képviselőivel együtt, s bizony' szigorú követelményekkel állunk elő. A mi javaslatunkra fogadták el a gazdaságok, hogy a műhelykocsikban mindig legyen vonóhorog. amivel a drága kombájnokat, erőgépeket ki lehet vontatni az esetleg lángra kapó gabonából, ha üzem- képtelenné válnak ezek az eszközök. S bár nem előírás, egyre gyakoribb, hogy az utak, a vasútvonalak mentén tűzfigyelőket állítanak a gazdaságok a gabonatáblák védelme érdekében. De a tűz- riasztás technikája is fejlődött, mert a legtöbb műhelykocsiban CB-rádió is van. — Szándékos tűzgyújtás volt mostanában? — Sajnos volt! Abonyban most egy melléképületet gyújtottak fel. Az a szolnoki tulajdonos volt a károsult, aki tavaly Abonyban egy főépületet gyújtott fel. Hogy ezúttal ki volt a tettes, annak megállapítására még folyik a vizsgálat. A. L. A. PIACTÉRI KÉSZÜLŐDÉS. Augusztus elején új helyére költözik a ceglédi piac. Az Becsület — szavunkra Nyelvi kozmetika A mikor efféle beszédet hallok, hogy „eredményeink irányultsága nem a legjobb tendenciában realizálódik", egyik gyerekkori mesém jut eszembe. A csúf boszorkány kikente-kifente magát bűvös kenőcsökkel, úgy akart szépséget hitetni a jóhiszemű királyfival. De az erdőszélen rázúdult a nyári zápor, lemosta a banya arcát, és — előtűnt a rút valóság. Ez az igazságtakargató kencefice egyre többször for* dúl elő a különböző hivatali, közéleti beszédekben, nyilatkozatokban. Nyelvi kozmetikának is nevezhetjük. Most bemutatóin néhány „mesterfogását”. A jellem szeplőit eltüntető szövegkenőcsöt használtak hivatalos jellemzésben: „X. Y. magatartáséival ném tartozik a példamutatók közé.” Az igazi arcvonásokat a kívülálló sejti, az ottani munkatársak tudják: X. Y. magatartásával baj van. A' jogos bírálatra adott osztályvezetői kijelentést púder fedte: „Ezen ügyintézésünk tulajdonképpen nem a legtökéletesebb.” A szósmink alatt viszont ez a valóság: ezt az ügyet rosszul intézték el. Az edző festékkel színezte a szürke valóságot: „Hazai bemutatkozásunk nem volt a legsikeresebb." Beszélhetünk egy csöppnyi sikerről is, amikor csúfos vereséget szenvedett a csapat? Ha „szagot kap” a tagság, megtévesztheti a szimatot a parfümmondat: „Vezetőségünk aktivitása még fejlődésre szorul.” Mi van a művi illatfelhő mögött? A vezetőség rosszul dolgozik... A fogalmak szépítése (szakszóval: eufemizmus) hatásos eszköz lehet, ha megfelelően, ha — tisztességesen használják. Leginkább a kivánatos illendőség vagy a jó szándékú tapintat teszi indokolttá. Az óvónő például e szavakkal vigasztalta a pityergő gyereket, pedagógiai előrelátással: „Igaz, hogy nem a legszebb ez a rajzod, de azután majd többet gyakorolsz.” Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nyílt szó- kimondásra, az igazság leplezetlen föltárására van szükség. Ilyenkor a szépítő, enyhítő (eufemisztikus) kifejezés gyengeséget, felelőtlenséget takar. Ezért kerüljük a nyelvi kozmetikázást. Szebb, egészségesebb nála az egyszerű beszéd természetes tisztasága. Költői Ádám előkészületi munkák javában tartanak, aszfaltozzák a teret* épülnek az elárusítók pavilonjai, készül a kerítés, a kapu. (Apáti-Tóth Sándor felvétele.) Közérdekű bejelentés nyomán Megvizsgálják a tanyák vizét Amikor a ceglédi népfrontbizottságon felbontották az országos környezetvédelmi tanács levelét, nagy voll a megdöbbenés. Mert az ügy, amelyről az írott sorok szóltak, már éppen kilencedik éve ismerős, akárcsak a közérdekű bejelentők kis csoportja. Ismét tucatnyi ember látott vizsgálódáshoz, hogy megtudják, valóban ihatatlan-e F. Jánosék ás mások tanyáján a fúrt kutak vize, s ha igen, abban vétkes-e a PVCSV szennyvízleürítő telepe. A népfront és a PVCSV képviselői váratlanul jelentek meg F. Jánosék tanyáján, annál a gazdánál, aki majdnem egy évtizede bombázza panaszos leveleivel a helyi, a megyei, az országos közegészségügyi, vízügyi és más hatóságokat, intézményeket. Legutóbb a HNF Országos Környezetvédelmi Tanácsának irt. Elvadult kert Az első teendő az volt, hogy. a saemlebizottság tagjai körülnéztek F. Jánosék tanyáján. A valamikor szépen művelt kert most elvadult, gondozatlan. A zöldellő szőlőtőkéken még ott a tavalyi ösz- szeszáradt termés. A meggyfát ellepik a színes, szőrös hernyók. s csak úgy záporoznak alá, ha időnként meglódul az enyhe szellő. A veremben, a kamrában nejlonzacskókban a többéves burgonya, valami különös módon, rothadás nélkül szétszáradva. A virágoskert sárgul, mintha már közeledne az ősz. F. János azzal kezdi, hogy mérgezett az egész kert a víz miatt, s azért nem művelik, mert nem is merik eladni a termést a piacon. A gyümölcs állítólag szagos, akár a víz, ami összehúzza, csípi a szájukat. Csirkéi ehetetlenek, mert olajos, mérgezett vizet isznak. Így ha ők maguk szomjaznak meg, akkor a 800- 900 méterre lévő Kapásdűlőbe mennek vízért, ahol egy 11 és fél méteres fúrott kút van. Az idős asszony, majd a később megérkező férje szerint mindhárom kútjukba olaj szivárgott a tőlük alig 200 méterre lévő szennyvízleürítő telepről. Egymást váltják a kérdések és válaszok. F. Jánosné elképesztő pontossággal sorolja azoknak az intézményeknek, azok képviselőinek, szakembereinek a nevét, akik az elmúlt kilenc évben már számtalanszor vizsgálták a vízminőséget. Csak a hidrogeológust nevezi kútfúrónak, s innentől kezdve vádaskodik, mondván, hogy egyetlen hatósági ember vagy szakértő sem végzett tisztességes munkát. Állítását bizonyítandó, vastag dossziényi jegyzőkönyvet hoz elő a házból sok évre visszamenőleg. Az iratok bizonyítják, hogy nem is egyszer elvégezték a víz bakteriológiai, vagy kémiai elemzését. Sőt, találunk a jegyzőkönyvi másolatok között talajtani, geológiai vizsgálatokról szólókat. Valameny- nyi jegyzőkönyv szerint a vizsgálatok pozitív eredményt hoztak, mérgezést vagy külső eredetű szennyezést egyik sem tudott megállapítani. Igaz, az egyik jegyzőkönyvben apróbb pontatlanságok fedezhetők fel, s abba kapaszkodik makacsul F. Jánosné. A maga szempontjából igaza is van. Mert ha az egyik jegyzőkönyv egy oldalán az van leírva, hogy csak két kútból vettek vízmintát, akkor a következő oldal miért szól három kút vizsgálatáról. Ez a pontatlanság persze aláásta szemükben a vizsgálatot végző intézmény hitelét, így érthető a panaszosok bizalmatlansága. Egy sem üzemel Szó szót követ, s közben kiderül, hogy az idős szülők két fiúgyermeke elmenekült a tanyáról. Egyikük gyanúba Is keveredik. mert mondják, hogy talán ő öntött olajat az egyik kútba. Ez a fiúgyermekük 1979-ben (vagy 80-ban?) hagyta el a szülői házat, s kiderül, hogy azóta van gondja a két öreg szülőnek a kútjaik vizével. Egyébként a három kút közül egyik sem üzemel, hogy mióta, azt nem lehet megállapítani. De lehetséges, hogy éppen ezért talán már évek óta nem is ittak vizet az állítólag olajos kutakból, csak emlékeznek a víz keser ízére. A nagy házat is szívesen leadnák a tanácsnak a 830 négyszögöles telekkel együtt, ha kapnának érte egy kisebbet. legalább 50 négyzetméternyi földdel. Mert panelházba eszük ágában sincs beköltözni. S mint mondják F. Jánosék, a házat, a telket a közeli szennyvízleürítő telep miatt nem tudják eladni. Azzaű megyünk tovább, hogy inkább családi drámára derítettünk fényt, mintsem egy tényleges környezetszennyezésre. A következő tanya alig 100 méterre van a szennyvíz- teleptől. S. László elmondja, hogy sok jószágot tartanak, nem kevés kismalacuk elhullott a rossz víz miatt. Bekapcsolja a villanyszivattyút, s a pohárban lassan megállapodó vízben valóban cigarettahamuhoz hasonló valami lebeg, de eredetét ott helyben nem lehet megállapítani. Megtudjuk a tanyán azt is, hogy legutóbb 40 hússertést adtak le a CÁT-nak. s - tehéntejet is termelnek. Ám sem a CÁT, sem a kényes húsipar nem jelzett minőségi kifogást. Mutatják a helyi Köjál március elsején fölvett jegyzőkönyvét, abban a rúzsgálatot végzők sok higiénés kifogást .írtak le, a vízkezelés, a háztáji gazdaság állapotáról, az elhanyagoltságot hangsúlyozva. A megyei Köjál kémiái vízvizsgálatának eredménye még nerú érkezett meg, de nagy a várakozás és a megelőlegezett bizalmatlanság. Kilenc éve .4 szennyvíztelepen minden rendben lévőnek látszik: Az olajderítő felújítását nemrég fejezték be, s már működik. Különleges szigetelése aligha engedi át az olajat a földbe. A veszélyes hulladék ideiglenes tárolója jól védett, zárt műanyag hordókban őrzik a vegyszereket. Nemrég vásároltak 30 ezer forintért új fóliát, ami az eső ellen óvja az elmosható anyagot. S. László egyébként azt gyanította, hogy a felújítás előtt repedt 'lehetett a derítő betonfala, s úgy szivároghatott a talajba, onnan a kutak vizébe az olaj. Inkább a kommunális szennyvizet szállító szippantókocsik leürítőhelye látszik gyanúsnak, mert igencsak tele van! A vizsgálat azon a napon nem zárult le. Újabb kémiai, bakteriológiai elemzések vannak folyamatban. Vagyis az ügy végére a pontot most sem sikerül kitenni. Kilenc év után sem. Aszódi László Antal Előkerült céhlevelek Három abonyi céhlevél (1835. 1838. és 1842. évből való) került elő Szatmári Sándor egykori mészáros hagyatékából a közelmúltban. „Abony Mező Városában NS. Pest Vármegyében lakozó kováts, kerékgyártó, asztalos és lakatos egyesület céhlevelét Dobozi Istvány céh-mester, Kis Istvány atyamester, I. Szaitz Antal úr mint ezéh- commisárius és Szombathi Mihály céh-jegyző írták alá, s látták el a céh viasz- pecsétnyomójávaí” A kor és helytörténeti szempontból igen értékes abonyi dokumentumokat Hegedűs József tanácsi dolgozó gyűjtötte és átadta a helyi múzeumnak. Neve föl-fölcsillan a tanulmányokban Petőfi Sándor keresztelő papja PETŐFI anyai ágához szoros szálak fűzték Martiny Mihályt, a költő keresztelő papját, Irsa hajdani lelkészét. Neve föl-fölcsillan az irodalom- történészek tanulmányaiban, méltatják emberségét, szere- tetét I-lrúz Máriához, aki életének legválságosabb időszakában meleg otthont kapott nála. Tudjuk, hogy a neepáli Hrúz Jánosnak sok gyermeke volt, de csak Mária maradt életben testvérei közül. A nyugtalan természetű apa módos jobbágy volt. de fölhagyott a gazdálkodással, s a Felvidékről leköltözött Pestre az 1810-es évek elején feleségével és leányával. A feleség meghalt, Hrúz János másodszor is megnősült, elvett egy özvegyasszonyt 1813-ban. Föltehető. hogy a mostoha miatt kellett a huszonkét éves leánynak tőlük megválni véglegesen és elköltözni apja öccsé- hez. Hrúz György maglódi rektorhoz. Mária az öhegy és a Hármashegy aljában meghúzódó Árpád-kori ősiségű faluban hamar megszokott, tán még a lányok színpompás viseletébe is beöltözött. Már-már úgy volt, hogy megtalálta szerencséjét. Ám a sors másként rendelte, "a feleségestől iszákos nagybácsiék lakásán a hajnaltól estig való civakodá- sok megkeserítették napjait és szájában a rokoni kenyeret. A puritán hívek, a presbitérium, élükön Martiny Mihály lelkésszel többször is figyelmeztették a földúlt, botrányos életű tanítót és Rebeka asszonyt méltatlan viselkedéséért. A békés szavak nem használtak, végül is egy püspöklátogatáskor kizárták állásából. A vénlányszámba vett félárva reménytelenül magára maradt. Élőtte is. mint az akkori zsellérlányok előtt két út vezetett a létbiztonságba, a férjhezmenetel. vagy a cselédsors. Az előbbi váratott magára, rá kellett lépni a másik útra. Martiny vette magához cselédnek. Ez a viszony azonban nem volt éles. hanem szelíd, melyet asszonykor! ragaszkodása is bizonyít — mert formailag ugyan szolgáló volt, de közelebb állt a családtagsághoz. Gazdája művelt ember volt, Halléban és Jénában járt egyetemre. három évig. Itthon. Acsakürtön és Ácsán működött egy ideig, ezek után került Maglódra, véletlenül Hrúz Györggyel egyszerre. Amikor Máriát magához vette, már negyvenhét éves volt, egy tízéves leány és egy tizenkét éves tiú apja. Néhány esztendő múlva a két testvér volt Kiskőrösön minden idők legnagyobb magyar költőjének keresztszülője: nemes Martiny Károly és Ludo- vika. (rajtuk kívül még nemes Dinga Sámuel Évával, és Viczián János Kovátsayval). Itt pendítem meg egyes kutatók állítását, hogy Petőfi Kiskunfélegyházán született volna, nem pedig Kiskőrösön, A régi egyházi anyakönyvekből hiányzott a hol született rovat, bár a gondosabb papok a szülők nevéhez akkor is odaírták a lakáscímet. Itt ez nem történt meg. másfél százados pert támasztva a két város között Mezősi Károly, korunk legjelentősebb Petőíi- kutatója oklevelekkel igazolja. hogy a kérdéses időben a szülők a katolikus Félegyházán laktak és árendálták az ottani mészárszéket, ugyanakkor Kiskőrösre is átjártak húst mérni a hetipiaci napokon, Félegyházán nem találtak evangélikus papot, átvitték ezért az újszülöttet keresztelni Kiskőrösre. A legnagyobb bizonyítékot maga a költő adja: Kiskunfélegyházán, 1848. június 6-án írt Szülőföldem című versében „Ez a város születésem helye”. Hrúz Mária 1816 végén, nem ismert okoknál fogva, elhagyta Maglódot és elszegődött Pestre egy szappanfőző- mesterhez. 1818-ban házasságra lépett Petrovics Istvánnal. Martiny utána hagyta el a Gödöllői-dombságot és vállalt parókiát a Kiskunságban. Kiskőrösön. Ezzel vándorlása nem ért véget, megint feljött Pest környékére. Cin- kotára. hogy aztán végső megnyugvást leljen Irsán. Tizenhárom évet szolgált itt igen idős koráig. A ma is sértetlen állapotban lévő irsai templomban öregesen fordult- lépegetett a klasszicista tim- panonos oltár lépcsőin, dús aranyozású istenszem tekintett rá. és nehezen ballagott föl a faragott vázakkal díszített baldachinos szószékre Nyolcvannégy évesen vitték ki a temetőbe. Túlélte Hrúz Máriát. s az általa keresztelt Petőfi Sándort is. ÉLETÚTJÁT vázlatosan ismerjük, jó- volna azonban többet is tudnunk felőle. Az irsai. kiskőrösi és a szülőfalu dacsolámi egvházi iratok még rejtegetnek adatokat róla és családjáról. Petőfi keresztelő papjának emlékezetére elkelne egv-egv emléktábla, és süppedt sírjának ápolására az akácokkal benőtt irsai öreg temetőben. Hídvégi Lajos ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)
