Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-09 / 137. szám
1988. JÜNIUS 9., CSÜTÖRTÖK Villanófény A városban beszélik az emberek, hogy a tanács nem ad engedélyt a TSZKER zöldséges boltjának kitelepülésére. Pedig az említett üzlet jóval a maszekok árai alatt kínálja portékáját. Ily módon ez a „szívtelen intézkedés” megkárosítja a kisebb pénzű helyieket. A hírt kétkedéssel fogadtam, tudván, hogy a népképviseleti szerv illetékesei aligha tennének olyasmit, ami keresztezné a város lakóinak érdekeit. Utánajártam a dolognak, s kiderült, hogy a TSZKER 40 négyzetméternyi területet kért a HÉV végállomásának átrendezésével egy időben kialakítandó pavilonsorból. Ez pedig akkora terület, amit egyetlen cégnek lehetetlen lenne odaadni, mert nem maradna a többi jelentkezőnek. Továbbá a TSZKER nem hajlandó a város másik részére települni, pedig féltucatnyi ilyen helyet ajánlott fel neki a Postás strandtól a Felszabadulás-lakótelepig. Sőt, még az elől sem zárkóztak el, hogy a kereskedők a város piacára rakják ki az áruikat. Aki egy cseppet is ismeri Szentendre ellátásának gondjait, biztos lehet abban, hogy ezeken a helyeken jelentős forgalmat lehetne lebonyolítani zöldségből és gyümölcsből. S befejezésül: mindenki tisztában van azzal, hogy a TSZKER megjelenése a város zöldség-gyümölcs piacán jótékonyan hatott mind az árak alakulására, mind a választékra. A HÉV végállomásán kialakítandó pavilonsorban is szívesen látják őket. De nem 40 négyzetméteren, mert egyszerűen nincs annyi hely. Még szívesebben találkoznának áruikkal a kevésbé ellátott, de forgalmas helyeken, s nem értjük, hogy ezeket a lehetőségeket eddig miért nem fogadták el. Jobb hírverés lett volna számukra, mint a „szívtelen” tanácsról szóló mendemonda. Csak a só maradt meg a télről Kevesebb pénz jut az utakra Űtjaink a településeken belül és azokon kívül fokozatosan romlanak. A laikus ember azt hinné, hogy egy ilyen könnyű tél után, mint az idei volt, . több pénz maradt aszfaltozásra, kátyúzásra, hiszen a Budapesti Közúti Igazgatóság embereinek szinte semmit sem kellett csinálniuk. Következésképpen most tele a zsebük a megtakarított pénzzel. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestük meg Horváth Frigyes üzemmérnököt a Budapesti Közúti Igazgatóság 21. számú üzemmérnökségének vezetőjét. — Sajnos az a megállapítás, hogy télen megtakarítottunk egy csomó pénzt, téves. Csak annyi igaz belőle, hogy a só megmaradt, szükség esetén az idén felhasználható. Azonban az embereket fizettük, a gépek is készenlétben voltak. Az kétségtelen, hogy könnyebben tudtunk készülni a nyárra. Azonban az alkatrészellátás annyira rossz, hogy egy munkatársam csak azért járja az országot, hogy a Volvókhoz, UNIMOG-okhoz, IFÁ-khoz és ZSUK-okhoz összekoldulja az alkatrészeket. Felületi zárásokkal Az üzemmérnökség dolgozói és géped befejezték a tél utáni első kátyúzási, ezekben a napokban a nyári fenntartási munkák kötik le az energiájukat. Szaknyelven szólva a felületi zárásokkal foglalkoznak. Ezt a munkát utálja a lakosság, különösen a járművezetők, mert a híg bitumenbe kőzúzalékot tesznek, s ezek rongálják a gumikat és az alvázakat. Azonban a szilárd burkolat tetejének a kezelésére szükség van, mert így kerülhetik el a további romlásukat. A kívülállók mindig az útjavításokra gondolnak. Pedig a feladatok nagyobb része az utak és árokpadkák, átereszek, hidak karbantartásából, kezeléséből kerül ki. Igaz, ezek kívülesnek a figyelő szemek hatósugarán, mert ki veszi észre, hogy például egy híd alatt rozsdátlanították a tartóelemeket, újrafestették a fém alkatrészeket. Pedig a domborzati viszonyaink miatt a megye ezen részein szinte megszámilálhatatlanok a hidak és átereszek. Öt tonna szemét A közúti igazgatóság dolgozóinak nagy munkát jelent az árkok tisztítása is. Mielőtt a miértre felelnénk, írjunk le egy számot! A Szentendre és Pomáz közötti körülbelül 2 kilométeres bekötő út mellől kéthetenként öt tonna szemetet szednek össze. Elképesztő, hogy akadnak olyan emberek, akik minden lelkiismeret-furdalás nélkül ilyen mennyiségű hulladékot szórnak szét, csak úgy menet közben. Sajnos, a drótkötelek, lavórok, a különböző fémtárgyaik pillanatok alatt eltörik a kaszálógépek késeit. A főbb kérdésekben egyetértünk Horváth Frigyessel. Abban például, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a pénzhiány miatt a forgalom növekedése és az utak állagának romlása feloldhatatlan ellentmondás. A szakemberek rendelkezésre állnak, de nem mindig azt a munkát végzik, amelyik a legfontosabb lenne. Világossá téve: kaszálják a padkát, holott tudják, hogy az aszfalt javítása ennél sokkal fontosabb volna. Amit ma elhanyagolnak, holnap jóval nagyobb ráfordítással tehető rendibe. — Milyen az utak, hidak állapota Szentendre térségében? Közműolló és a környezetszennyezés Lesz-e elég víz a poharunkban? — Jobb a megyei átlagnál. Lehet, hogy meglepő dolgot mondok, de a 11-es út városon átmenő szakaszával (Dunakanyar körút) a jövőben nagyon nagy gondjaink lesznek. A burkolat gyors romlásnak indult, a felülete repedezett, több helyen süllyed, a burkolat megnyílik. Általában 10 évenként kell aszfaltozni egy-egy utat. Sajnos, az építésekor vagy az alapanyag nem volt megfelelő vagy a kivitelezés sikeredett gyengébbre. A városban hozzájuk tartozik még a Szabadság-forrás és a Lenin út. Az utóbbi a közművezeték-építések miatt alaposan összeszabdalt, hullámos, bordás. A felújítása rövid időn belül elkerülhetetlenné váliik. Feszültebb viszony — Ügy tudom, hogy a Lenin úton a Szentendrei Tanács megbízásából is dolgoznak. A belvízelvezetést próbálják megoldani. — Igen, vannak olyan utak, amelyeket a. tanács segítségével, pontosabban fogalmazva: anyagi hozzájárulásával tartunk rendben. Ök sokat segíthetnek nekünk, ha szívügyüknek tekintik az árkok, átereszek, padkák rendben tartatását, vagyis rászorítják a lakosságot arra, hogy telekhatártól telekhatárig gondozza az út mentét. Szentendre Tanácsa például kézben tartja ezt a dolgot. Sajnos, ez nem mondható el a körzet minden falujáról. — S általában milyen a viszonyuk a tanácsokkal? — Egyre feszültebb. Az oka pedig az, hogy a közúti igazgatóság egyre kevesebb pénzt tud fordítani az átkelési szakaszok karbantartására. A lakosság jogos elégedetlensége mindkét felet szorítja. — ígérhet-e valami jót nekünk a jövőre? — Kereken meg kell mondjam, ha a körülmények változatlanul maradnak, az utak állapota romlani fog. Hogy ezt meddig tűrhetjük, arra nem tudok felelni. SZENTENDREI I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Készül a kukoricás kenyér Az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szentendrei kenyérgyárában sütik a népszerű kukoricás kenyeret. A fogyasztók azt várják, hogy a sok minőségi kifogás után végre ízletes áru kerül ki az üzemből (Erdősi Ágnes felvétele) Nem a Teátrum ellen szólunk Rontja a városképet Megkezdték a Teátrum színpadának felállítását a város központjában. A nagy fémhengerekből álló monstrum félkészen is lehangoló. A település turisták számára legvonzóbb barokk házainak látványát teljesen lerontja, zavarja néhány bolt árufeltölté- sét, forgalmát is. Most sajnálom csak, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága — vélem, hogy külső nyomás hatására — megváltoztatta azt a határozatát, mely szerint 1990 nyarán már nem engedi meg ennek a szerkezetnek a Fő térre való felállítását. Sajnos a módosított határidő 1995. Ez a dátum pedig olyan messze van, hogy Hullámvasút a HÉV-en Ne tegyék ezt gyakorlattá Vasárnap este utaztam a Batthyány térről nyolc óra ötven perckor induló vonattal. Ebben az időben még félig sem telt meg a szerelvény, joggal gondolhattaim, hogy zökkenőmentes utazásnak nézek elébe. S éppen ezekkel a zökkenőkkel lett bajom. Azt máig sem tudom, hogy a BKV szentendrei vonalán ezen az estén milyen problémák adódtak, velünk, gyarló utasokkal ezt elfelejtették közölni, azt viszont tapasztaltam, hogy több állomáson is öt-tíz percig álltunk. S mégis időben, fél tíz után öt perccel érkeztünk Szentendrére. Kérdezhetik, hogy akkor mit álcátok? Elkerülni a félelmet, amit éreztem. Mert talán éppen az ácsorgások miatt, szerintem, a szokottnál nagyobb tempóban „hajtott” a masiniszta az állomások között. Többször pattogtam balról- jobbra, kapaszkodnom kellett, hogy le ne essek. Egy-egy településre tényleg úgy érkeztünk, mintha landolni készülnénk. A kocsik rettenetesen kattogtak a síneken, billegtek, s bár tudtam, hogy biztonságban vagyok, mégis megkönnyebbültem, amikor Szentendrén kiszállhattam. Minderről csak azért szólok, mert láttam, hogy a hul- lamvasutozás másokat is megviselt. Egy idősebb házaspár hányingerről, mások szédülésről panaszkodtak. A kérésem az, ne tegyék gyakorlattá ezt a módszert! Még akkor is nehezen viseljük el, ha örülünk a szentendrei állomás átépítésének. Ha egyáltalán összefüggés volt a két eset között... törAz idegenforgalom szolgálatában Itt a konkurencia! A konkurencia városunk idegenforgalmába is betört. Az eddig monopol helyzetet élvező Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal helyi ki rendel tségénék irodájához közel néhány hónapja az IBUSZ is fiókot nyitott. Az utóbbi előnyére szolgál, hogy Európa-szerte ismertebb. mint megyei testvére. Az IBUSZ négy ügyintézővel várja a kül- és belföldi vendégeket. Elsősorban a Nyugatról hozzánk látogató vendégek ügyes-bajos dolgait intézi, valutát vált nekik, programokat szervez Magyarország bármelyik településére. Szállást biztosít, eligazít. Nem feledkezik meg rólunk sem! Számunkra bélés külföldi utak egész sorát kínálja, csak legyen pénzünk hozzá. Az ügyintézők, mint a kirendeltség vezetője, Mészáros Éva is, több idegen nyelven beszélnek. addig még sok minden ténhet. De miért nem mutatott határozottságot a végrehajtó bizottság? Mondják, a Teátrum vezetői bebizonyították, hogy a jelen gazdasági helyzetben képtelenek lennének 1990-ig új színpad vásárlására. Csakhogy sokak véleménye szerint a Szentendrei Teátrum ügye nem elsősorban anyagi kérdés. Mielőtt érvelésünkbe belefognánk, szögezzük le, hogy senki sem akarja elűzni a városból a Teátrum előadásait, sőt azt á Szentendrei nyár Kiemelkedő eseményének tartják. De nem ezen a színpadon, vagy a város más részén. Ugyanis a Fő /terünk házai igen kopottak. Csak körbe kell nézni- rajtuk, s mindenütt felfedezhetjük az omló vakolatot, a repedéseket. S ráadásul az évek hosszú során a különböző szabadtéri előadások kiszolgálása céljából ezek egy részének falait televerték szegekkel, kampókkal, vasakkal, drótokat kötöttek rájuk, sőt a Blagovesz- tenszka-templom egyik ablakából vasrudat nyomtak át a könyvesbolt falába, amely mind a mai napig ott éktelenkedik. Most csak azokról a szemmel is jól látható rongálásokról beszélünk, amelyek mindenkinek feltűnnek. Mindenesetre kritikán aluli tény, hegy a Teátrum illetékesei a játékok befejezése után még annyi fáradságot sem vesznek, hogy ezeket a szegeket, vasakat. kampókat eltávolítsák a műemlék jellegű épületek falából. Sokszor halljuk azt az érvet, hogy a Teátrum előadásai Szentendre idegenforgalmának legfontosabb vonzerejét képezik. Ha azonban ösz- szevetjük a városba látogatók és az előadások nézőinek számát, az arányok világosan mutatják, hogy az állítás nem állja meg a helyét. Akkor hát biztosan nyereséges a program. Rövid vizsgálódás után azonban kiderül, hogy a mérleg negatív. Mindezek ellenére még egyszer hangsúlyozzuk, hogy v a város lakossága más helyen szívesen látná az előadásokat. Plápe, ha visszatérnének az eredeti koncepcióhoz, tudniillik, hogy a magyar irodalom elfelejtett remekműveit veszik elő a feledés homályából. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály v Ma már senki sem tagadja, hogy a vízellátás egyrí döntőbb kérdés az életünkben. Ráadásul a mi körzetünk e szempontból reflektorfényben van, hiszen a főváros igényeinek mintegy felét a Szentendrei-szigetről biztosítják. De mi most csak maradjunk s közvetlen gondjainknál, s arról beszéljünk, mi a helyzet a városban s a hozzá tartozc falvakban a vízellátással, s egyáltalán mi várható 198í nyarán. A különböző híradásokból sokak előtt ismert, hogy csúcs- időszakban mintegy 3-5 ezer köbméter vízzel többre lenne szüksége a térségnek, mini amennyit a Duna Menti Regionális Vízmű jobb parti igazgatóságának kútjai kitermelni képesek. Súlyosbítja a gondot, hogy a belső elosztóhálózat szűk keresztmetszetű Azért, mert az üdülőövezetekben a vezetékek 15-20 éve épültek, s hajdan lényegesen kisebb területeket láttak el. mint manápság. A számok dzsungeléból jellemző adatként azt ragadtuk ki, hogy nyáron a 92 ezer főnyi állandó lakos mellett a térségben még mintegy 55 ezer üdülőt és 40 ezer kirándulót is el kell látni egészséges vízzel. S a csúcsidőszak ma már nerr egy-két hónapig, hanem májustól szeptemberig tart. S az1 meg talán mondani sem kell hogy a Duna is nyáron a. „legszárazabb”. Mindezen okol miatt aligha lehet csodálkozni azon, hogy esztendőről esztendőre elrendelik a vízkorlátozást. Természetesen vannak adatok, amelyeknek örülni illik Mint például annak, hogy 1987- ben már 27 ezer 600 házba jutott el a vezetékes víz. Kevésbé örvendetes, hogy a csatornahálózat hossza mindmái? csak 120 kilométer, míg. a vízé 700 kilométer. A közműolló ’ nyílása fokozott környezet- : szennyezést okoz. ' Mit lehet tenni a nehéz ' helyzetben? Nyilvánvaló, hogy fejlesztésekre van szükség! Az államtól a térség kapott is e célra 25 millió forintot, ehhez ' hozzátett a DMRV 17 milliót, 1 s bővítette a Tahitótfaluban levő gépházának kapacitását, 1 megfúratta Pap-szigeten a csá- ’ pos kutat, elkészíttette a Cse- | resznyés úton a 2 ezer köbméteres tározót. Üzembe helyezték a dömsödi ferde és a l dunabogdányi csápos kutat. Arra is törekszenek, hogy Pilis- ' szentkereszt és Pilisszentlász- ' ló környékén a források vizét : is hasznosítsák. S mindez még mindig nem . elég. A prognózisok szerint . Szentendrén és vonzáskörzeté- . ben 1990-nel bezárólag napi 5-6 ezer köbméter többlet ! vízigénnyel kell számolni. A . VIZITERV változatai között , elsősorban a fővárostól való vízátvétel szerepel megoldásként. Ezzel elérhető lenne, hogy a térségbe naponta 100 ■ ezer köbméter ivóvíz érkezne. : Besegíthet a Duna jobb parti ' kavicsterasza is, különösen jó 1 víznyerési lehetőségek találha- ' tők a dunabogdányi Kék Du- 1 na Termelőszövetkezet föld• jein, azonban a kutak fúrása 1 ellentétes a mezőgazdasági ' nagyüzem érdekeivel. Az vi- szont kétségtelen, hogy ko• moly fejlesztéseket csak álla■ mi támogatással lehet megva• lósí tani, erre sem a társula- ' tok, sem a tanácsok, sem a • DMRV anyagi ereje nem elég- ' séges. Talán az ivóvízellátásnál is- égetőbb gond a szennyvízelve- ! zetés. -tisztítás. Különösen ter- helt Szentendre város szenny- víztisztító telepe. A gépeik tel■ jesen elavultak, a hibaelhárí• tó eszközök színvonala messze ; elmarad a kor követelményei- tői, a csatornavezetékek zöme NA 300-as méretű (a csapadékvizek továbbítására nem elegendőek), a rendszerbe kerülő téglák, ruhák, faanyagok dugulást okoznak, tönkreteszik a szivattyúkat. A térségben nagyon sok az étterem, s a konyhák szennyvizei zsírosak, a zsírfogók üzemképtelenek, a dugulásve- szély fokozottabb. Magyarán arról van szó, hogy a napi 6500 köbméter szennyvíz fogadására alkalmas szentendrei tisztítótelepre átfogó rekonstrukció vár. E nélkül az üzemelése lehetetlenné válik. Súlyosbítja a gondokat, hogy erre a telepre naponta 400—450 köbméter híg fekáliát szállítanak a szippantókocsik. Mindmáig megoldatlan a szennyvíziszap hasznosítása. A Pest Megyei Hírlap mát többször felhívta a figyelmet arra, hogy a Dunakanyarnak, a Szentendrei-szigetnek a csatornázatlansága tarthatatlan. Az utóbbi a főváros ivóvízellátását is Veszélyezteti. Budakalász pedig egyebek mellett az Omszki-tavat fertőzi. A jelenleg elvezetett szennyvízmennyiségen felül Szentendrének mintegy napi ezer, Pomáznak napi 230 köbméter tisztítási igénye lenne. A DMRV ezt a mennyiséget még valahogy fogadni tudja, de ezzel aztán a befogadóképességének a határain túljutott. A bonyolult műszaki megoldásokba (hogy miként lehetne növelni a szennyvíz- tisztító telep kapacitását) e cikk keretein belül nem térhetünk ki. Azt azonban ki kell mondani, hogy nincs értelme a szennyvíztisztításnak, ha a szennyvíziszap elhelyezése megoldatlan. A Dunakanyarban mindeddig Vem találtak helyet az elhelyezésére, a 'szeméttelepre sem vihetik, sőt, már Vác sem fogadja. Tehát keresni kell a megoldást.
