Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. JÜNIUS 9., CSÜTÖRTÖK 3 Befejeződött a munkásőrök kiképzése A parancsnok értékelése Közelebb kerültek az állampolgárhoz A kétszintű irányítás Gyálon A járások megszűnése után nagy lépést tettek a tanácsok a kétszintű igazgatás felé, ám közbülső láncszemnek a megye és a községek között megmaradtak a körzetközpontok. Tavaly az ország több táján kezdődött kísérlet a kétszintű tanácsi irányítás bevezetésére, január elsejétől Pest megye is be­kapcsolódott e kísérletbe. Befejeződött a Pest megyei munkásőrök koncentrált ki­képzése. Az idén — egy kivé­telével — minden munkásőr- egység a püspökszilágyi lőté­ren tartotta meg idei felké­szülését. A tábori körülmé­nyek ugyan nem váltották ki minden részvevő megelégedé­sét, a felkészítés mégis sike­resnek bizonyult. Rágyánszki Pál, a Munkás­őrség Pest megyei parancsno­ka a gyönyörű panorámájáról is ismert püspökszilágyi gya­korlópályán a következőkép­pen összegezte a tapasztalato­kat. — Már tavaly szeptember­ben egyeztettük az itt-tartóz- kodás időpontjait az egysé­gekkel. Alapvető szempontunk volt, hogy a tavaszi munkák elvégzése után s a nyári me­zőgazdasági munkák dandárja előtt érkezzenek ide az egy­ségek. Még arra is ügyeltünk, hogy amely kollektívák kon­centrált kiképzésének ideje ta­valy a szombatot és vasárna­pot nem foglalta magába, azok legyenek most itt a hétvége­ken. A kiképzésen ezúttal az ál­lománynak több mint 90 szá­zaléka részt vett. Most első íz­ben hajtottunk végre éjszakai lögyakorlatot, meglepően jó eredménnyel. Még azok is ki­váló vagy jó eredményeket ér­tek el, akik a nappali lövésze­teken nem tüntették ki magu­kat. Költségkímélő és ugyanak­kor időtakarékos is a kikép­zésnek ez a formája. Itt egy­szer kellett megteremteni a foglalkozások feltételeit; egy­szer kellett ide és hazautaz­ni. S az itt eltöltött négy-négy nap alatt jobban megismer­ték egymást az alegységek, közvetlenül kicserélhették ta­pasztalataikat. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége — mint levelében közli — úgy döntött, hogy tiltakozik „o romániai nemzetiségi kis fal­vak erőszakos megsemmisíté­sére kidolgozott terv” meg­valósítása ellen. Rámutatott, hogy ez az akció „szétzúzza a mai Románia területén élő magyar, német és más nem­zeti kisebbségek történeti azo­nosságtudatát”. Hangsúlyozta, hogy az épített környezet mi­nősége semmi mással nem he­lyettesíthető érték, s az em­beriség közös kincse”. A szövetség vezetősége fel­hívással fordult a világ épí­tészeihez, hogy „emeljék fel szavukat a romániai nemzeti­ségi kultúra felszámolására irányuló településpolitikai el­határozásokkal szemben”. A szövetség vezetősége a le­velet é? a felhívást megküld­te több mint hetven ország építőművész-szövetségének, több nemzetközi szervezetnek, számos magyar és külföldi közéleti személyiségnek, saj­tószervnek. ★ A településfejlesztési prog­ramok intézkedéseit „eltökél­ten végre kell hajtani”. Erről szóló határozatot tettek közzé szerdán a román lapokban, a Scinteia és a többi újság is­merteti a dolgozók országos tanácsának és a mezőgazda- sági országos tanács együttes ülésének dokumentumait. A két központi testület kö­zös határozata szerint „az együttes ülés megfogadta, hogy a leghatározottabban munkálkodni fog a település- rendezési program célkitűzé­seinek megvalósításáért”. A továbbiakban a dokumentum hangsúlyozza: elvárják a tele­pülésrendezési központi bi- íottságtól, hogy mielőbb ki­dolgozza a szükséges intézke­déseket. A határozatokat „ele­mezni kell a megyékben és községekben a lakosokkal, s innék alapján kell kijelölni az új agráripari központokat. A határozat gazdasági vo­natkozású részében az új ár­Rágyánszki Pál, a Munkásőr­ség Pest megyei parancsnoka (Csécsei Zoltán felvétele) Természetesen itt, a lakott településtől távolabb, tábori körülmények között, nem kis feladatot jelentett a parancs­nokok számára az, hogy a ve­zetésükre bízott kollektívák szabadidejét hasznos progra­mokkal betöltsék. E programok között a leg­fontosabbnak tekinthetjük azokat a politikai fórumokat, amelyeken az egységeket meg­látogató politikai, állami és gazdasági vezetők adtak tájé­koztatót és válaszoltak a mun­kásőrök kérdéseire. Nagyon fontosnak tartom, hogy az egész kiképzési soro­zat időszakában tapasztalható volt munkásőreink között az egymás iránti felelősségtudat. Ennek is köszönhető, hogy bal­eset nélkül, eredményesen old­hattuk meg a feladatainkat. Cs. S. és díjképzési rendszer meg­tartását és ellenőrzését szor­galmazza. Az együttes ülés határozatá­ban felhívta a figyelmet az energetikai és nyersanyagalap fejlesztésére. 1990-ig 35 száza­lékkal kell emelni a nyers­anyagok hasznosításának fo­kát, petrolkémiában pedig — úgymond — a termelést meg kell kétszerezni. f Tegnap nyitották meg a Her- ^ eeghalmi Kísérleti Gazdaság í ipari üzemének területén a It. y, országos tápanyag-utánpótlási z és növényvédelmi bemutatót, y. illetve az ezzel összekapcsolt y szakmai tanácskozást. A két- y napos eseményre az ország y számos pontjáról érkeztek í szakemberek. A S0 hazai és 23 '/ külföldi cég képviselőit Góg y. Mátyás, a HKG igazgatója kö- z szöntötte. Az ünnepélyes meg- y, nyitón ott volt Raisz Gusztáv 'j mezőgazdasági és élelmezés- í ügyi miniszterhelyettes is. Elsőként dr. Baranyai Fe­renc, a MÉM mezőgazdasági főosztályának vezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást, amelyben kiemelte a la­kosság jó minőségű élelmisze­rekkel való ellátásának és a népgazdaság számára előnyös export teljesítésének a fontos­ságát. Majd arról beszélt, hogy a hatékony növénytermesztés és talajművelés igényli a kor­szerű kémiai anyagok sokrétű hasznosítását. A mezőgazda- sági üzemek ezen tevékenysé­géhez elengedhetetlen a tu­dományos megalapozottság, a megfelelő műtrágyaválaszték és természetesen a magas mű­szaki színvonalat képviselő géppark. Mondandójában utalt arra, hogy a korszerű nö­vénytermesztés nélkülözhetet­len kelléke a tervszerű, gaz­daságos tápanyag-utánpótlás. Ezen a területen mind sürge­tőbb feladatot jelent a lépés­tartás a nemzetközi élme­zőnnyel. Bő öt hónap az értékelésre kevés, inkább csak az első benyomásokról lehet számot adni. Ezekről beszélgetünk Németh Zoltánnéval, a Gyáli Tanács vb-titkárával. Amikor Gyált beválasztották s jelölték közvetlen megyei irányításra, nyilván elsősorban az moti­válta a döntést, hogy a Buda­pest határában spontán mó­don fejlődött nagyközség mind lélekszámában, mind gondjaiban meghaladta Da- bast, a körzetközpontot. Rá­adásul a két település közötti távolság is nehezítette a fo­lyamatos kapcsolattartást. — Jó volt a kapcsolatunk a dabasiakkal, minden segítsé­get megkaptunk a munkánk­hoz — mondta elöljáróban Németh Zoltánné. — De voltak olyan területek, például a gyámügy, amelyek csupán Gyálról annyi munkát adtak a körzetközpontnak, mint az összes többi odatartozó tele­pülésről együttvéve. — Mennyiben változott a helyzetük, amióta a megyei tanács irányítása alatt dolgoz­nak? A jóiinformálfság — Közvetlen és rendkívül segítőkész kollégákkal talál­koztunk a megyénél — vála­szol a vb-titkár. — Sok nagyközségi hatáskört gyako­roltunk eddig is, de termé­szetesen akadtak új területek, ahol azelőtt a körzetközpont döntött első fokon, s most ez a mi feladatunk lett. Ilyen az örökbefogadás, a gondnok­kirendelés, az állami nevelés­be vétel. A művelődés terü­letén eddig csupán fenntartók vqltunk, januártól irányítók lettünk. Természetesen na­gyon sok segítséget, támoga­tást kapunk a megyei műve­lődési osztálytól. — Közvetlen és napi kap­csolatban dolgoznak a megye osztályaival. Nyilván az in­formációk is gyorsabban, fo­lyamatosabban érkeznek. — Ügy gondolom, az ered­ményes munka egyik kulcsa a jólinformáltság. E területen sincs okunk panaszra. Meghí­vást kapunk a különféle osz­tályvezetői, vb-titkári értekez­letekre, így első kézből érte­sülünk mindenről. A továbbiakban a MÉM fő­osztályvezetője méltatta a nemrég megjelent Növényvé­delmi kódex szakmai jelentő­ségét, amely hozzájárul ah­hoz, hogy a növényvédelem jogilag szabályozott keretek között folyjon. A hazánkban 1,8 millió hek­táron végzett, mindinkább népszerűvé váló folyékony műtrágyázásról szólva az elő­adó felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a jövőben sem cél­szerű csökkenteni a szilárd műtrágyák talajba juttatásá­nak arányát. Mint mondta, az — A megyei tanács appa­rátusa számára nyilván nem okozott különösebb nehézsé­get, hogy néhány település a közvetlen irányításuk alá ke­rült, hiszen jól képzett, gya­korlott szakemberek ülnek a különféle osztályokon. Ám nem mondható el ugyanez Gyálról, itt is, mint a legtöbb helyi tanácsnál, nem válogat­hatnak a tapasztalt, államigaz­gatásban jártas dolgozók kö­zött. Az időseknek helyben — Elsősorban az igazgatási csoportra rótt komoly felada­tokat a közvetlen megyei irányítás. A tizenkét dolgozó csaknem fele szülési szabad­ságon, gyesen volt. Helyükre kezdőket tudtunk beállítani. Még nem vagyunk az év fe­lénél, s már ezerhez közelít a gyámügyek száma. Közis­mert, hogy itt szinte minden ügyirat végére- határozat ke­rül. Négyen végzik ezt a munkát, elképzelhető, milyen gondokkal. — A gyáliak nem sokat vettek észre ebből a változás­ból, legfeljebb annyit, hogy bizonyos ügyekben már nem vonatra vagy távolsági busz­ra kell ülni Dabas felé, ha­nem a megyei tanács épületé­be kell menniük. S mivel a gyáliak döntő többsége a fő­városban dolgozik, előnyös számukra a kétszintű irányí­tás. Am felmerül a kérdés, hogy követi-e az államigazga­tási változást újabb. — Valóban — mondja Né­meth Zoltánné. — Ha a föld­hivatalban, a rendőrségen, a bíróságon vagy az ügyészsé­gen van dolguk a gyáliaknak, akkor Dabasra kell utazniuk. Tényleges gondot ebből tu­lajdonképpen csak a rendőr­ség jelent, ezen belül is a személyi igazolvány és az út­levélkérelem dolga. Egy ok­mánycsere vagy az útlevélké­relem beadása egynapos tor­túra. Volt már szó arról, mi­ként lehetne ezeket az ügye­ket helyben intézni, ám konk­rét eredmény nem született. — Hozott-e változásokat a kétszintű irányítás az egész­ségügyi ellátásban? — Gyakorlatilag teljesen új feladatok kerültek a taná­utóbbl Időben felértékelődött a szerves trágya iránti igény is. A MÉM a jövőben kiadja az ezzel kapcsolatos alkalma­zási irányelveket. Az előadást követő felszó­lalásokban sok szó esett a fo­lyékony műtrágyázással kap­csolatos tapasztalatokról. Majd a szakemberek tápanyag-után­pótlási, növényvédelmi légi gépesítési bemutatón vettek részt. Ezt követően pedig megtekintették a folyékony- műtrágya-gyártó üzemet. Gyócsi László csunkhoz. Hiszen a nagyköz­ségi tanácsoknál nincsen egészségügyi feladatokkal fog­lalkozó csoport. Januártól vi­szont a mi feladatunk például a kényszer-elvonókúrára szóló határozatok meghozatala. Saj­nos, Gyálon ez a jogkör bő­ven ad munkát. A körzeti or­vosok háromévenkénti to­vábbképzését a dabasi szak­orvosi rendelő főorvosa a me­gyei egészségügyi osztállyal együtt koordinálja. A gyáliak már évek óta budapesti szak­orvosi rendelőkhöz tartoznak. A legtöbb szakágban a Gyáli úti rendelőintézet látja el a nagyközség betegeit. Ennek el­lenére igyekszünk, hogy a le­hetőségekhez mérten szélesít­sük az ellátást helyben. A gyermekorvosok mellett, nő­gyógyász is rendel Gyálon, helyben végzik a terhesgon­dozást, és elsősorban az idős, nehezen mozgó, így beutazni sem tudó gyáliak részére he­tente rendel szemész szakor­vos. Szeretnénk ezt a szolgál­tatást bővíteni, de egyelőre az is eredmény, hogy legalább az idősek helyben írathatnak szemüveget, kezeltethetik ma­gukat. Napi kapcsolat — Messzire jutottunk be szélgetésünk kiinduló témájá­tól, a kétszintű tanácsi irá­nyítástól. De úgy érzem, az állampolgárok joggal várják, hogy az államigazgatásban bekövetkezett változásokat kö­vessék más ésszerűsítések is. — Annál is inkább, mert az első benyomások igen kedvezőek — mondja végeze­tül Németh Zoltánné. Móza Katalin Építők szakszervezete Új titkár Az Építő-, a Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szakszer­vezetének központi vezetősége szerdai ülésén az alapszerve­zeteknél létrehozott mintegy 320 ifjúsági tanács és tagozat munkájának tapasztalatait te­kintette át. Az ülésen tárgyaltak még a szakszervezet gazdálkodásáról, az építésügyi ágazat első ne­gyedévi munkájáról, majd személyi döntésekre került sor. A központi vezetőség Gyön­gyösi István főtitkár nyugál­lományba vonulására tekin­tettel, saját kérésére felmen­tette főtitkári tisztéből és megválasztotta a szakszervezet elnökének. Somogyi Sándornét felmentette a szakszervezet elnöki tisztségéből és alelnök- nek választotta. A testület Somogyi Gyulát felmentette titkári megbízása alól és meg­választotta a szakszervezet fő­titkárának. Somogyi Gyula 42 éves, 1964 óta szakszervezeti tag és 1974-től töltötte be a szakszervezet titkári tisztét. Fejlesztés és környezet Magyar nap Magyar nap volt szerdán a környezetvédelem problémái­val foglalkozó nemzetközi tu­dományos társaság (Scope) VII. közgyűlésén, amely hét­főn kezdődött Budapesten a TOT Szállóban. A nemzetközi testület magyar bizottságának tagjai és más neves hazai ku­tatók ismertették a magyaror­szági ökológiai-környezetvé­delmi kutatások eredményeit, a gazdasági-társadalmi fejlő­dés és a környezet összefüg­géseit. A gyökerek ellenében Elgondolkodásra késztető események alkotják annak a tá­volságnak a mérföldköveit, amely szándékaink és cselekvé­sünk között húzódik. Egy minapi példa: a kiskőrösi boros­gazdák akciója, amellyel azt szeretnék elérni, hogy a tavaly megtermett, de mindeddig eladatlan készletüket vásárolja fel tőlük az állam. Én viszont azt mondom: az én zsebemre bi­zony ne tegye! Mert miről is van szó? Azon a vidéken — ál­lítják a minisztérium képviselői — évtizedeken at jó soruk volt a termelőknek, hiszen a bor külföldön is jól eladható portéka — volt. Volt, hiszen legnagyobb vásárlónk, a Szov­jetunió az ismert változásokhoz kapcsolódóan alaposan visz- szafogta a szeszes italok importját, így idehaza is szinte má­ról holnapra kialakult egyfajta túltermelési válság. Igaz, szerződése a gazdák egy részének van, s ez kötelez, még ak­kor is, ha az elmúlt évtizedekben ettől elszoktunk, s a jog kényszerít: akivel megállapodtak a felvásárlók, attól bizony át kell venni a szerződésben szereplő mennyiséget. De nem többet. S akinek nincs írásban rögzített ígérete, az most hoppon marad. De hát ez már az, amiről esztendők óta beszélünk! Ez a piac, amelynek törvényei könyörtelenül működnek. Ha valamiből sok van, vagy ha kevés, kihat az árakra és a keresletre. A kiskőrösiek egy része — már aki szerződés nélkül termelt — a saját kockázatára vállalkozott, s így nem várhatja el, hogy az állam kötelezettséget vállal­jon a felvásárlásra. Nem is teheti, mert mit kezdene a fe­lesleges. eladhatatlan borral? A kíSXŐrÖSi események csupán távolról érintenek minket, ám a megye határain belül is akadnak példák. Olvasom, hogy tiltakoznak a tojástermelő nagyüzemek az import miatt, amellyel a magas árakat igyekezett letörni a kereskedelem. Az eset kísértetiesen emlékeztet a kínai cipők kálváriájára. Ezek olcsóságukkal hívták fel magukra a figyelmet, míg­nem a hazai gyártók siránkozásának eredményeként végül is drágábbak lettek. A tojásfronton azonban még állják a sarat a kereskedők, s nem engednek álláspontjukból. Jól teszik. Mert egyre határozottabb a felismerés, hogy fordítva ülünk ama bizonyos fehér edényen, ami esetünkben azt jelenti, hogy a termelők kiáltanak védelemért — a fogyasztó pénztárcájá­nak rovására. A központi irányítás mágatartása érthető és támogatásra érdemes: a vásárló érdekeit kell szem előtt tar­tani, s ahol lehet, külföldről behozott, olcsóbb áruval bőví­teni a választékot. Még akkor is, ha a magas önköltségek miatt több termelőnél veszteséges lesz a tevékenység. A piac ugyanis könyörtelen: aki nem tud elfogadható áron gyártani, az ne gyártson. S ha mégis megpróbálkozik az értékesítéssel, a vevő mond majd ítéletet: kell-e a portéka vagy sem. A drágább tojás egyelőre nem. Mint ahogy az sem, hogy gazdaságunk fordulat közben hánykolódó hajójáról értelmet­lenül sodródjanak el a támogatásként kifizetett forintok mil- liárdjai. Miközben mindannyian helyesnek tartjuk, hogy erő­södjön a verseny, legyen egyre tisztább a kép, s ne pocsé­koljuk a közpénzeket a veszteséges termelés fenntartására, ha személyes érdekeink mást diktálnak, erélyesen követeljük a verseny korlátozását vagy a központi támogatást. E maga­tartás tetten érhető a bérreform körüli vitákban is. Az em­berek nagy része azt várja, hogy ugyanazért a munkáért majd többet kap, miközben a kormányzat szándéka éppen fordított: néhány béraránytalanságtól eltekintve, alapjaiban mindenkinek a mostani fizetéséért kellene sokkal többet és főleg jobban dolgoznia, s ha nő a teljesítmény, akkor lehet csak vastagabb a boríték. Programoknak, konkrétan megfogalmazott feladatoknak nem vagyunk híján. Csak hát negyven esztendő erősen tartó gyökereinek ellenében kellene elindulnunk és legyőznünk azt a távolságot, amely szándékaink és cselekedeteink között hú­zódik. Lassú, küzdelmes menet lesz. De el kellene indulni végre! Furucz Zoltán A romániai falupusztítási terv miatt Építőművészek tiltakozása Szakmai bemutató Herceghalmon Lépéstartás az élmezőnnyel Ez a légzsákkal kombinált, szórószcrkezettcl felszerelt gép is újdonságnak számít a herceghalmi bemutatón (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents