Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

ŐRI illa A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1988. JÜNIUS 7., KEDD Vakáció előtt Diák és tanár együtt örülhetett A bűvös szó: VAKÁCIÓ — egyre inkább valósággá válik, ahogy napról napra szaporod­nak a betűk a táblán, s ezzel nem csupán a várva várt szün­idő érkezik el, de az iskolák éves munkájának, elért ered­ményeinek értékelése is. A bi- eonyítványosztás még mindig határkő, mérce: tanár és diák együtt elért teljesítményének tükre. (Hogy a benne látott kép mennyire valósághű, az — gondolom — mindig a szám­szerű tanulmányi átlag szerint is változó: a jó tanuló általá­ban elégedett ezzel a közös munkával — akire még a nyá­ri szünidőben' is tanulás vár, az többnyire a tanárt hibáz­tatja: miért nem nógatta őt jobban...) Közös eredmény A tanulmányi munkán tű! azonban az iskolák számos olyan feladatot teljesítenek, amely a bizonyítványokból nem tükröződik. Mégis emlí­tést érdemelnek, hiszen ez is közös eredmény, méghozzá olyan, amelyre méltán büsz­kék lehetünk. így a Monori 2. Számú Általános Iskola az idei évadban az atlétikai versenye­ken olyan eredményt ért el, amely méltán nevezhető siker- sorozatnak is. Ki tudná meg­mondani, az utóbbi másfél hó­napban hányszor hangzott el a pálya széléről a sokszor szár­nyakat adó biztatás: „Hajrá, Munkásőr!" Hogy nem volt hiábavaló a becsületes felké­szülés, a lelkesítő együttérzés, csak néhány adat: A kiskörzeti selejtezők ápri­lisban kezdődtek, s 26 iskola csapatai mérték össze erejüket, hogy eldöntsék: ki képviseli a vonzáskörzetet. A Munkásőr már itt felhívta magára a fi­gyelmet. hiszen a Monoron áp­rilis 25-én megtartott vonzás- körzeti döntőn az itt kiosztott hat első helyezésből (kategó­riánként 1-1) négyet ők hoztak el — egy továbbjutó csapata Maglódnak és egy a Kossuth iskolának volt. így egyértelmű, hogy a me­gyei versenyt megelőző megyei területi döntőn is több ver­senyszámban képviseltette ma­gát az iskola. S újra csak nem elégedtek meg csupán a rész­vétel fontosságával: négytusá- ban az iskola csapata nyerte el az első helyezést, megsze­rezve ezzel a jogot a megyei döntőben való szereplésre. (A körzetből egyébként egy má­sik csapat is első lett: a mag- lódi iskola öttusa fiúcsapata, ők szintén részt vettek a me­gyei döntőben.) Példát mutatnak Lázas készülődés, kitartó fel­készülés, majd kéthónapi igen kemény munka előzte meg azt, hogy a csapat tagjai — Varga Barbara, Bán Ildikó, Haulits Diána, Szabados Magdi, Ger­gely Tünde és Ganyu Érika — május 24-én Gödöllőn, a me­gyei versenyen a legjobbakkal mérhették össze képességeiket. Levelesládánkból Lehet, hogy Tünde? Álmos, esős reggel. A bu­szon a megszokott forgalom. Ecseren már megtelik, csak pár ember álldogál. Nézzük őket. Ki így, ki úgy! A lány a fiú ölében. Sem­mi különös nincs ebben, hi­szen így csak egy helyet fog­lalnak el. Viselkedésükben nincs semmi megbotránkozta­tó. Halkan beszélgetnek. A lány ápolt, szép fekete, hosszú haja simán összefogva fehér fésűvel. A fiú sötét ha­ja ápolt. Fekete szemekkel né­zi a lányt. Semmi feltűnő. A busz közönsége láthatóan élvezi a „jelenetet”. Igen. Bar­na bőrűek. Mindketten. Rohanó világunkban, nehéz gazdasági helyzetünkben, az általánosítás: ők a társadalom perifériáján élők. Két éve házasok. Maglódi lakosok, és dolgozni mennek. A legszebb emberi érzést, a szeretetet, egymás megbecsü­lését hozták magukkal, kö­zénk, fáradt, ideges, kimerült túlfeszítettekhez. Igaz, a bőrük színe barnább, mint a többsé­gé. Sok szó esik róluk manap­ság. Sok emberben kiveszőben van az érzelem, nem vesszük észre egymást, a rohanó pénz­hajhászás ezt nem engedi meg. ók is dolgoznak, ők is szeretnek. Ok is gye­reket nevelnek. Az édes­anya a szíve alatt nem hord bűnözőt. A társadalom for­máló ereje kell ahhoz, hogy ne váljék azzá — bőrszínétől függetlenül. Ehhez kell a feléjük is irá­nyuló bizalom. Lehet, hogy Tünde volt az asszony? Hi­szen azt a nevet ünnepeltük aznap. Bálint Istvánné Ecser, Bajcsy-Zs. u. 60. Sülysápon Átadás előtt Az összefogás szép példája az a létesítmény, amelyet a Sülysápon a közeli napokban adnak át rendeltetésének. A rendőrség körzeti megbízotti csoportja ezentúl korszerű kö­rülmények között végezheti majd dolgát a tágas épületben, s egy szolgálati lakás is tarto­zik hozzá. Az új rendőri kmb- iroda és szolgálati lakás ünne­pélyes felavatására június 9-én, csütörtökön délután 3 órakor kerül sor. Egy anyabirka kisbá- ránnyal eladó. Monor, Jókai u. 6. Albérletet vagy Kiadd lakrészt keresek két gyerekkel Monoron. Üllőn vagy környé­kén. Petőíalvi János- né, Pilis, ifűzia u. 2. Mezőgazdasági gép­szerelőt felveszünk a Monori Állami Gazda­ság Szárazhegy! Kerü­letébe. Fizetés a kol­lektiv szerződés elő­írásai szerint Jelent­kezés munkanapokon ■ órától 16 óráig a ke­rület igazgatójánál Szárazhegyen, Monori-erdőn 4 db. körülbelül 160 négy­szögöles építési telek eladó. Csalogány és Róka útra sarkon Ér­deklő'" lehet: Bp., János u. 102. 1162 Müller Alfonz. és e megméretés újra dicsősé­get hozott: a csapat megsze­rezte az első helyezést, s ez­zel méltán koronázta az isko­la atlétikai sikersorozatát. S hogy ez nem csupán a kol- ektivitás, a csapatszellem ered­ménye, mi sem bizonyítja job­ban, hogy tagjai egyenként is méltón helytálltak — a kör­zetből a megyei döntőig. Elismerést kaptak Számos egyéni és csapatgyő­zelem igazolta, hogy az isko­la a testedzés, a mindennapi és versenyszerű sport területén is öregbítette eddigi hírnevét, bi­zonyítva ezzel azt a közös és eredményes munkát, amelyet Serfőző Antalné áldozatos és fáradhatatlan felkészítésével és irányításával érhettek el. Egy olyan verseny, ahol a jóval magasabb klasszisú, optimális vagy az ideálist megközelítő körülmények között dolgozó, akár sporttagozatos iskolák csapataival mérhette össze ere­jét az iskolacsapat, s ha lekö­rözte az előzőleg már országos versenyen is jelentős ered­ményt produkáló Kiskunlachá- za, vagy a szintén atlétikai ha­gyományokkal rendelkező Vác, Gödöllő csapatát — akkor ez is bizonyítja: az alapos, rendsze­res felkészülést semmi nem pótolhatja." Mert bár a Mun­kásőr úti iskolának tornaterme még mindig nincs, s egyelőre nem is lesz —, eredményesen dolgozni addig is lehet és kell is. A megyei versenyen egyéni összetett harmadik helyezett Ganyu Erika lett — az itteni első helyet szintén monori szerezte meg: Hanyecz Anita négytusázó a Kossuth iskolá­ból. A Munkásőr csapatának két tagja: Bán Ildikó és Varga Barbara az iskola úttörőavatá­sán „Jó tanuló, jó sportoló” elismerést is kapott. B. T. Virágtolvaj a temetőben A csend házában hangosak az élők Solti József ül az ajtóban, épp a kitárt fél szárny nyí­lásában, egy barna irodai szé­ken. Az épület oldalsó részé­ből zenefoszlányok lebbennek körénk, a Modern Talking muzsikál. A levegő balzsamos, jázmin, olajfűz, szegfűk illa­ta. A nap is gyönyörűen ra­gyog. Solti József kihoz egy széket az ajtóba nekem is, szé­pen elüldögélhetnénk, elanda­líthatna ez a csend, a békes­ség, a mozdulatlan nyugalom. Ehelyett szidom magam, mert valahonnan elindul bennem egy megnevezhetetlen érzés, zsibbadni kezd a vállam, és köszönöm szépen, de nem ülök le, inkább állnék, egyik lá­bamról a másikra, az ember úgyis annyit ül... Hát akkor jól van — gondolja magában Józsi bácsi, hangosan pedig azt mondja, ha ülni nincs ked­vem, nézzek körül a munka­helyén. — De... nincs bent senki? — kérdezem rémültem. — Nyugodtan! — nyomja el Solti József a cigarettáját. — A hűtőben van, abból semmit nem lát. Keskeny, rövid folyosó Jobbra a patyolattiszta bonc­terem. Balra a hűtőkamrák, a terem közepén díszítetlen ko­porsó. A folyosó végén Józsi bácsi pihenőhelyisége, irodá ja, vagy minek is nevezzem, a falon színes képekkel, az aj­tón fehér függönnyel. Lassan levonul rólam a hideglelés és eszembe jut, hogy mit is kere sek itt tulajdonképpen. w Zsíros Sándor temetőgond­nokra várok, aki üzenetet ha­gyott, hogy tíz perc múlva itt lesz. Elfogott a katolikus teme tőben egy virágtolvajt, nagy dolog ez Monoron, mert bár a dolog már két hete esett meg, még a mai piacon is azt be­szélték. Meg azt is, hogy erről írnia kellene az újságnak, olyan rég nem történik már semmi a temetőtolvajok ügyében, pe dig tucatszám lopkodják a sí' tokról a begóniát, árvácskát, a friss koszorúkról a szegfűt gerberát — az utolsót, amit az ember elhunyt szeretteinek még adhat, és ennél nincs barbárabb dolog. Most végre elkaptak egyet, de ki az, és mi lett vele? Zsíros Sándor a válaszadás­ban a legilletékesebb, őt kell megvárnom a csend házában, mindannyiunk utolsó állomás helyén, s addig Solti Józseffel, a ravatalozó gondnokával vál­tunk szót erről-arról. Vagyis hát: csak arról, ami itt kike­rülhetetlenül szóba kell hogy jöjjön. Hogy lehet ennyire halálközeiben dolgozni? Ho­gyan képes ezt megszokni? — Hát csak úgy, hogy eze­ket az utolsó tennivalókat sem lehet gépre bízni. Ezekhez is Darálótól a füstölőig Monoron és környékén a; ínyencek is jól ismerik a Kos suth Tsz húsfeldolgozójában készülő különböző fajta kol­bászokat. Ez is bizonyítja, hogy nagy tételben is lehet finomat gyártani. Ha a hús már együtt van, a fűszerezés (oldalsó képünk) Somogyi László gyártásvezető fele lőssége. A töltés után akácfa füstjé­ben érik be a kolbász. Ko­vács János hentes (alsó fel­vételünkön) már a színéről megállapítja, mikor melyik fü­zért lehet levenni. (Vimola Károly felvételei) csak ember kell, nem igaz? En meg ebbe nőttem bele. Eb­ben az udvarban gyerekes- kedtem, a szüleim voltak itt a gondnokok. Dolgoztam más­hol is, voltam a tanácsnál, az­tán amikor nyugdíjba kerül­tem, megkérdezték, hogy nem vállalnám-e, én meg igent mondtam. Az épületet szépen rendbe tették, felújították, ta­tarozták. Nekem annyi benne a dolgom, hogy rendben tartom a helyiségeket, megadnak hoz­zá minden anyagot, fertőtlení­tőt, ilyesmit... Mindig ké­szenlétben vagyok, szünet itt soha nincs. Meg unatkozni se érek rá. Azt azért megírhatná, hogy a gyászolók engem is na­gyobb tiszteletben tarthatná­nak ... — Hogyhogy, Józsi bácsi? Itt még a szava is elmegy az embernek, milyen tiszteletlen­ségek eshetnének meg? — Ha tudná! A múltkor is jöttek a hozzátartozók, meg akarták nézni az elhunytat, épp otthon voltam, de két per­cig se tart átjönni a szom­szédból. Mégis nekem esett egy férfi, itt ordított velem, hogy mi van, vén görbelábú, nem tud iparkodni?! Mások meg: hogy azonnal nyissam ki a ko­porsót. Mondom, nem tehe­tem, az özvegy lezáratta. De akkor is nyissam ki, ők test­vérek, nekik joguk van látni. Még majd hogy a sarokba is beszorítottak. De máskor tény­leg be is szorítottak, voltak vagy négyen, hogy azonnal mondjam meg, hazajárnak-e a lelkek. Hozzám nem járnak, mondtam, jól is néznék ki, ha ez a sok mindenki mind hoz­zám járna vissza! De hogy hazudok, hogy ón tudok vala­mit, csak nem akarom elmon­dani! Már bent szorultam az egyik hűtő mellett, felkap­tam egy vödör Hypót, gondol­tam, az arcukba loccsantom, nem várom ki, míg előszedik a bicskát, nem igaz? <31*4 kál összevissza a sírok kö­zött, hajolgat. Gyanús volt Odaballagtam, kérdem, maga mit keres itt? Azt mondja mi közöm hozzá. Hát látom ám, hogy van vele egy zsák, tele muskátlival, begóniával, gerberával, meg ami csak van itt a temetőben. Na, azonnal jöjjöm velem a rendőrségre. Eire elkezdett sivalkodni, hogy hagyjam békén, közben meg sehol egy lélek, ki jár reggel hétkor temetőbe? Na, mon­dom, ez még rám fogja, hogy meg akartam erőszakolni, ta­nú meg nem lesz az ellenke­zőjére, pedig még arra is gon­doltam, hogy ha nem akar a rendőrségre jönni, bezárom a kamrába, és hívok valakit. W Élők és holtak... Utóbbiak­kal van a kevesebb baj itt, az tény. De jön már Zsíros Sán­dor temetőgondnok is, meséli a virágtolvaj történetét. — Reggel úgy hét óra kö­rül lehetett. Nézem, hogy egy pufidzsekis fiatal nő mász­w De úgy kiabált, hogy elen­gedtem, elszaladt, csak a zsák­ját meg a biciklijét hagyta itt, azóta is nálam van, nem mer érte jönni senki. A nőt külön­ben nem ismerem. De a virá­gokat azóta is lopják, itt van ni, erről a sírról is megint hiányzik három tő. Egyedül vagyok gondnok ebben a te­metőben, ha az egyik végén látnak, a másik végéből lop­nak. Egész nap mégse szalad­gálhatok összevissza. Közben meg ránk is visszaüt a dolog, mert mi is gondozunk sírokat is, és az emberek azt mond­ják: ide elültetnek harminc tő virágot, amonnan lopják le egyenként, aztán fölszámolják az árát! Zsíros Sándor nagyon mér­ges. Panaszkodik a kutyákra is — az egyik temetővel szom­szédos házban egy lakó pél­dául tizennyolcat tart — amit aztán azok művelnek a sírok­kal! Kirugdosva a csiperke, széttúrva a begóniák, elhur­colva a csokrok. Na a hozzá­tartozókról nem is beszélve. Mert vannak ugye a kijelölt szemétlerakó helyek. De mit csinál a gyászoló hozzátartozó? Kiveszi a régi csokrot, átdob­ja a válla felett, ahova esik, ott marad. S egy másik sír­domb tetején harmadnapra szemétdomb nő. Békességes, illatos délután lenne amúgy a temetőben, ez a zöldellő természeten és az elhunytakon nem múlik. Ha­nem az élők... K. Zs. Labdarúgás Gólzáporos vereségek Labdarúgás, megyei II. osz­tály, Déli csoport: Sülysáp— Tápiószecső 2-2 (2-1), Sülysáp, 100 néző, vezette: Gál (jól). A 30. percben vezetéshez jutott a vendégcsapat. Negyedórával később a gólba tartó labdát az egyik vendégvédő kézzel ütöt­te ki. A megítélt — jogos büntetőt Béres értékesítette. A 28. percben Béres jól lépe,tt ki a védők közül, s elegáns gól­lal előnyhöz juttatta a hazaia­kat. Még két hazai kapufa szí­nesítette ezt a játékrészt. Szünet után kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A vendégek erőfeszítéseit siker koronázta, mert a 91. (!) perc ben Dobos öngóljával egali­záltak. Nagyszerű mérkőzésen igazságos pontosztozkodás szü­letett. Jó: az egész Sülysáp, de áVigon felül játszott Fehér, Csaba és Mihály. Ifi: Sülysáp—Tápiószecső 2-1 Szigetújfalu—Üllő 5-1 (1-0), Szigetújfalu, 200 néző, vezette: Túri. A már bajnokként pályára lépő hazaiak ellen csak az el­ső félidőben nyújtott elfogad­ható teljesítményt az Üllő. A Szigetújfalu lesgyanús hely­zetből szerzett vezetést, de egyenlítésre többször volt al­kalmuk. A második 45 percben egy­re nagyobb fölénybe kerültek a vendéglátók, s bajnokhoz méltó produkcióval szebbnél szebb gólokat lőttek. Az ül­lőiek becsületgólja öngólból esett, ez is jellemzi a gyen­ge játékot. Csak árnyéka volt önmagá­nak az Üllő ezen a találkozón. Senki sem játszott átlagon fe­lül. Ifi: Szigetújfalu—Üllő 5-0. Bá. T. Hcrnád—Monor 4-1 (1-1), Hernád, 200 néző, vezette: Bo­ros M. Csak az első félidőben volt partiban a Monor a ha­zaiakkal. Szünet után szét­esett, kishitű társaságra em­lékeztettek a vendégek. Ekkor minden belső baj felszínre jött, s egyáltalán nem volt meglepő a Hernád négy gólja. Gól: Tóth Gy.. Jó: Ohát, J., Gáspár Gy. Ifi: Hernád—Monor 1-7, gól: Varró, Rendek (2-2), Magócsi, Szelei, Pál. Körzeti bajnokság: Vecsés— Gyömrő 0-0, Vecsés, 200 néző, vezette: Eperjesi. Az első fél­időben a vendégek játszottak valamivel tudatosabban, de a jól záró hazai védelmet se­hogy sem tudták feltörni. A 30. percben a gyömrői Durázit gyanús körülmények között szerelték a 16-oson belül, de a játékvezető nem látott okot a beavatkozásra. Szünet után fölénybe kerültek a hazaiak, de támadásaikat jól vissza­verték a gyömrőiek. A csere­ként beállt gyömrői Sándor kétszer is betalálhatott volna, de kihagyta a kínálkozó al­kalmakat. Végeredményben 'a gyömrőiek közelebb álltak a győzelemhez, a kemény és navy iramú mérkőzésen. Jó: Tarjányi, Török, Mohácsi, il­letve Kanyó, Csirkó J., Se­bestyén, Gáspár. G. J. Mozi Gombán az autós kertmozi­ban kedden 21.30-tól: Tuti do­log (színes, szinkronizált ame­rikai filmvígjáték, országos premier előtti bemutató!) Gyomron a Strand kertmo­ziban 21-től: Ránts fegyvert! (színes, amerikai western). (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) IllTffilms' HiÍukTh fi ■

Next

/
Thumbnails
Contents