Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

SZŐRÖS! Mag A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1988. JÜNIUS 7., KEDD Égbe t&rő „áramszedők” Kinek a fűrésze fog jobban? ? Évekkel ezelőtt egy szo- J bi vonaton ülve hallottam ^ először a nagykőrösi „gally- ^ háborúról”, vagyis csaknem á kétszáz kilométerre a vá- í. rostól! Vagy fa, vagy villany Két körösi gazda beszélge­tett a közelemben. Szidták a tanácsot, amiért nem gallyaz­ta le időben a villanyvezeték alatt az utcai fákat. A Dé- mászt pedig azért, mert a he­lyi kirendeltség dolgozói au­gusztusban nyestek meg áfá­kat, ráadásul olyan alaposan, hogy semmi remény nem volt életben maradásukra. Ugyan­akkor azért is dohogott a két ember, mert utcájukban — a gallyazás előtt — gyakran volt áramszünet. Szóval akarva-akaratlanul is végighallgattam a beszélge­tést. Azzal a gondolattal száll­tam le a vonatról, hogy eze­ket a gondokat majd nyil­ván megoldják. Csalódnom kellett, mert kiderült, hogy csaknem négy évvel a vonaton hallottak után még mindig napirenden van a téma a vá­rosban. — Kinek kell az elektro­mos vezetékek alatt megnyes­nie a fákat, s egyáltalán ho­gyan és mikor? — tettem fel a kérdéseket a Démász-kiren- deltség vezetőjének, Lestyán Bélának. — Hogy kinek kell gallyaz­nia a fákat, azt egyértelmű­en kimondja a 11/1984-es IM —PM rendelet 15-ös paragra­fusának 11-es pontja. Eszerint a villamosív közelében lé­vő bokrok, fák ágait a tulaj­donosnak vagy kezelőjének kell eltávolítania, ha azok a szabad vezeték biztonsági öve­zetének határát elérik. Mégis, hosszú évek óta vita tárgya a gallyazás. Pedig a városi ta­náccsal megállapodtunk, hogy minden év november végéig leadjuk azon utcáknak a lis­táját, ahol feltétlenül szüksé­ges a gallyazás az elektro­mos légvezetékek alatt. A ta­nács rendre el is végzi a közterületen a gallyazást, az általunk leadott utcalisták fi­gyelembevételével. Ám a gond ott kezdődik, hogy ma­gánszemélyek is ültetnek fá­kat a portájuk elé, nem is ritkán gyümölcsfákat. Márpe­dig egészen másként kell megnyesni egy gyümölcsfát, mint, mondjuk, az akácot. Jelentős költség — Olykor bizony a kiren­deltség szerelőit is ki kell küldenem gallyazni, mert a városban előforduló áramki­maradás kilencven százalékát a vezetékhez érő ágak okoz­zák, földzárlatot létesítve. Ugyanakkor azt is kell tud­ni, hogy a mi dolgozóink vil­lanyszerelők, s nem kertészek. S talán az is érthető, hogy embereink fűrésze jobban fog, hiszen egyáltalán nem min­degy, hogy mennyi idő múl­va kell újból visszamenniük gallyazni. Mert ugye a lakos­ság igényli — természetesen joggal — a folyamatos áram­ellátást, de a fákat is szeret­nék megőrizni. Csakhogy a kettő együtt, a szabadon lom­bosodó fák, s a zavartalan áramszolgáltatás nem megy! — A Démász mit tehet a hosszan tartó háborúság el­len? — Azt, amit eddig is. Ponto­san tájékoztatjuk a bennün­ket fölkereső lakosokat arról, hogy valójában kinek a fel­adata a gallyazás. De külön kérésre szerelőt küldök ki, mellesleg díjmentesen, hogy kikapcsolja az áramot abban az utcában, ahol a tulajdo­nos vissza akarja vágni a fák ágait. Csakhogy ritkán keres­nek meg bennünket a hely­beliek azért, hogy küldjék ki szerelőt áramtalanítani. Maradnak inkább a követe­lőzésnél, a szitkozódásnál egyesek, mert az ugye nem kerül nekik sem fáradságba, sem pénzbe. Pedig a kiren­deltségnek jelentős pluszkölt­sége van a gallyazás miatt, ami ugye nem is a mi fel­adatunk. Ebből a pénzből, ha 450—500 ezer forintot számo­lunk 1 kilométernyi hálózat beruházási költségeként, ak­kor elmondhatom, hogy a gallyazásra fordított pénzből évente több kilométernyi új hálózatot tudnánk építeni vagy felújítani! Biztonsági övezet is keli — Korábban egy külső gmk-val is tárgyaltunk, akik a területünkön vállalták vol­na a 20 kilovoltos nagyfeszült­ségű hálózat biztonsági öve­zetében a gallyazást. De a dologból semmi sem lett, mert egymillió forintot kértek vol­na egyszeri munkáért, s a to­vábbi karbantartásért évente 150—200 ezer forintot. S ak­kor még hol van a városi lég­vezeték, a kisfeszültségű, ami a 20 kilovoltos hálózattal együtt 200 kilométer hosszú. — A városban 154 transz­formátorállomás van, s mi­nimális földkábel. A kirendelt­ség összesen 14 szerelővel dol­gozik, közülük kettő foglalko­zik fogyasztói szolgáltatással, kettő a közvilágítással, s egy­szerűen nincs kivel gallyaztat- ni, mert a többiek a hálózat- építést, karbantartást végzik. S ha mégis kényszerűségből gallyaztatnom kell, hát úgy járhatok, mint néhány évvel ezelőtt, amikor augusztusban kellett visszavágatnom a fá­kat az állandósult földzárlat miatt. Tárgyalás nélkül kap­tam 3 ezer forint pénzbírsá­got a tanácstól parkrongálás címén! Még jó, hogy később visszavonták a büntetést, mert bebizonyosodott, hogy a galy- lyazás után megszűntek az áramkimaradások — sorolta a tényeket, konkrét adatokat Lestyán Béla. Segítsenek a fiatalok — Végül is mi a megol­dás? — A szigetelt légvezetékeké a jövő, amire volt is példa a közelmúltban Nagykőrösön. Ám ez a módszer háromszor drágább a hagyományos, csu­pasz légvezetékekkel szem­ben. Marad -tehát az a lehető­ség, hogy ki-ki, a maga por­tája előtt tartsa végre rend­ben a fákat, mégpedig saját érdekében. S ahol az idős vagy beteg emberek arra kép­telenek, kellene, hogy legyen minden utcában egy-két fia­tal, segítőkész ember, aki nem rest fűrészt ragadni, nem utolsósorban ők is a saját ér­dekükben, hiszen az elektro­mos áram nélkül ma már el­képzelhetetlen az élet, akár a mindennapi nyugalom nélkül. Aszódi László Antal Dzsemek ausztrál piacra Egymillió dolláros ausztrá­liai szállításról kötött szerző­dést a Nagykőrösi Konzerv­gyár. E szerint egy éven belül összesen 1500 tonna dzsemet, befőttet és savanyúságot szál­lítanak a távoli kontinensre. A gyár termékei már nem ismeretlenek az ausztrál pia­con, kisebb tételeket már ed­dig is értékesítettek ott. A nagy tételű szállítást az tette lehetővé, hogy a nagykőrösiek folyamatosan fejlesztik gyártá­si technológiájukat, javítják termékeik minőségét. Az év elején Svédországból beszer­zett gépsoron például a ko­rábbinál aromásabb, jobb mi­nőségű, világosabb színű dzse­meket állítanak elő. Zncjmia uborka az NSZK ba Helyet kér a friss áru A konzervgyáriak Igazán nem panaszkodhattak az utób­bi hónapokban amiatt, hogy akadozik a termékek kiszállí­tása. Kamionok, vonatszerel­vények vitték, és viszik az árut a világ minden tájára. Ám, ha megannyi szállító jár­mű érkezne, alighanem az is kevés lenne. Igencsak igyekez­niük kell a szorgalmas csoma- golóknak, hogy szezon kezde­tére helyt tudjanak adni a friss konzerveknek. A 4-es raktárban jártunkkor NSZK- exportra csomagolták a külön­leges ízesítésű znojmia ubor­kát. Képünk Szilaj Zoltán munkáját örökítette meg. Az ő Boldogan őrzi Az első kereset Györgyi első gimnazista. Szeptemberben nagyon félt. Tele volt aggodalommal. Ho­gyan is fogja majd megállni a helyét? Középiskola, új kör­nyezet, magasabb követel­mény. Biztattuk. — Györgyi, ne félj! Itt is csak szorgalmas tanulás kell és meglátod, nem lesz semmi baj! A kislány megfogadta a ta­nácsokat. Lelkiismeretesen ta­nult. Örömei mellett voltak kudarcai is, amelyek elkese­rítették. Becsúszott egy rossz dolgozat vagy gyengébb fele­let. — Ez a legjobb tanulóval is megesik. Ne keseredj el. — Vi­gasztaltuk ilyenkor. A félévet jó eredménnyel zárta. Megnyugodott, hogy ér­demes volt megbirkózni az új feladattal. — Megérte? — kérdeztem tőle. — Igen! — csillogott a sze­me. — Hát éppen ezért nem sza­bad lazítani — intettem. A napokban, közel már az év végéhez, váratlan öröm ér­te, ösztöndíjat kapott. Most boldog. Féltve őrzi a kapott pénzt, pedig annyi mindent szeretne venni belőle. Néha megnézi. Ilyenkor körültán­colja örömében a szobát. Nem is csodálom, hiszen az ez első keresete, amit a tudással szer­zett. dolga, hogy a gúlákba rakott zsugorfóliás csomagokat pánt­szalaggal kösse össze. Így baj nélkül vészeli át a szállítmány a több ezer kilométeres uta­zást. (Varga Irén felvétele) A városszépítek tervei Év végén kalendárium A napokban ülést tartott a Nagykőrösi Városvédő és Szé­pítő Egyesület választmánya, s meghatározta az egyesület bizottságainak feladatait. A városképvédelmi bizottság például feladatául tűzte ki, hogy elsőként is felmérjék úgy a műemlékeket, mind a vala­milyen okból védelemre szoru­ló épületeket. Ezeket o felmé­rés után csak a bizottság véle­ményezése után lehet majd át­alakítani, felújítani. Elfogyóban vannak a ma­Ez már nem csínyfevés tázódott ugyan, de az iskola igazgatójának és az osztályfő­nöknek a tudomására jutott a lopás ténye — a következő történt. Az iskola igazgatója össze­hívta az osztályfőnököket, uta­sította őket arra, hogy a kö­vetkező osztályfőnöki órán az iskolában elkövetett lopással foglalkozzanak, de tudatosít­sák a nebulókban a személyes és köztulajdon, az önértékelés, a helyes értékítélet kialakítá­sának fogalmát. Kétségtelen hogy eredményes módszer le­het ez is, mert az tényleg nem várható el, hogy a tanárok ér­tékmegőrzőként tevékenyked­jenek, de a kézenfekvő meg­oldás az lenne, ha a szülők nem eresztenék el csemetéiket indokolatlanul több száz fo­rintos zsebpénzzel, még ha a szülői gondoskodást jobb hí­ján a pénzzel kívánják kiegé­szíteni. Azzal csak ártanak a gyermek személyisége fejlődé­sének. Az is kézenfekvő megoldás lenne, ha egy-egy kötelező be­fizetés alkalmával esetleg reg­gel háromnegyed nyolc és nyolc között — még a tanítás megkezdése előtt összeszednék az ilyen célrá hozott pénzt, hogy ne legyen az a csábítás alapja. Persze sorolhatnám a javaslatokat, de nem szeret­ném, ha a látszatokoskodás vádjával illetnének. Ha a szülők megfontoltabban bíznák a gyermekekre a pénzt, ha nem a divathóbort és lu­xusigények szerinti tanfelsze­reléseket tukmálnák gyerme­keikre — már aki megteheti — akkor talán megelőzhetők len­nének a sok bizonvt.alanságra, csalódásra okot adó em’ített sajnálatos események. Ezzel gyermekeink becsületét is megvédhetnénk, erkölcsi-eti­kai érzéküket is jó irányba fejlesztenénk. D. H. gánlakás-építési területek; a bi­zottság feladatának érzi, hogy a város területén olyan része­ket ajánljon, ahol egyenes ut­cákat, egészséges területeket vonhatnak be a családi házas építkezésekbe. Ez a bizottság egyébként Erdey Pál építész vezetésével tevékenykedik. Kialakultak a helytörténeti és sajtóbizottság elképzelései is. A közelmúlt, a város törté­nete és történelmének népsze­rűsítésére kalendárium kiadá­sát tervezik, felújítva a két vi­lágháború közötti hagyományt. E gyakorlati kiadványban nagy­kőrösiek szólnak Nagykőrös­ről, lesznek benne zártkerti tanácsok, hétköznapi tudniva­lók, szóval valódi naptárt és kalendáriumot kap majd az érdeklődő nagykőrösi olvasó, aki egész évben használhatja majd a kiadványt. Szóba került az is, hogy emléktáblákkal kellene meg­jelölni kimagasló személyisé­geink lakóhelyeit, s felmerült a városi díszpolgári cím ado­mányozásának gondolata is. B. O. Sporthírek Nemzetközi visszavágó A városunkban és környé­kén négy napot eltöltött né­met férfi kosárlabdásokkal ba­rátságos nemzetközi visszavá­gó mérkőzésre került sor .a Petőfi iskolai tornacsarnokban Nagykőrösi Kgy. Kinizsi II. —TuS Neukölln (Nyugat-Ber- Iin) 77-71 (45-22). Ez volt az összeállítás: Lakatos (11), Fo­ki (12), Pijakovics (12), Mo- csai (18), Módra (6); csere: Jó­zan (9), ifj. Ábrahám (2), Da- nóczi, dr. Gáspár (2), dr. Áb­rahám (5). A körösi tartalé­kok jó koncentrálással, lendü­letes támadásokat vezetve, nagy játékkedwel és jó dobó­teljesítménnyel megérdemelt különbségű vezetést szereztek a szünetig. A második játék­részben sok mozgással nagyon feljavultak a vendégek, ala­posan csökkentették hátrányu­kat. Reménység? Mozi Kedden a nagyteremben: Smaragderdő. Színes, szinkro­nizált, angol kalandfilm. Éden boldog-boldogtalannak. Színes, szinkronizált, francia film. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Küldetés. Magyar dokumentumfilm, fél 6-kor. A képünkön látható ördöngös cselező Fleischmann Attila, aki a Petőfi iskola 4 a osztályába jár, s az iskola színeiben ker­geti a bőrt. Igencsak eredmé­nyesen; a legutóbbi vonzáskör­zeti diákolimpián csapatuk mindössze egy gólt kapott, s azt több mint másfél tucat­nyival viszonozták. Ebben a korosztályban a petőfisek szin­te ellenfél nélküliek. Lehet, hogy azt kell meg­várni, míg felnőnek ...? (Varga Irén felvétele.) Anyakönyvi hírek Született: Rédai András és Furdan Ilona: Péter nevű gyer­meke. Névadót tartott: Énekes Gá­bor és Kossuth Mária: Karo­la; Márton Zoltán és Horváth Ilona: Eszter; Kiss Sándor és Kása Mária: Klaudia; Parázs Ambrus és Olasz Mária: And­rea; Vincze Balázs és Nagy- Gombai Mária: Szabolcs; Kecs­keméti István és Cziriák Lí­dia: Nikoletta nevű gyermeké­nek. Házasságot kötött: Báli Im­re és Tóth Eszter; Baricza Fe­renc és Kosa Mária. Meghalt: Fakan Balázsné Péter Ilona (Farkas u. 2.); Módra Lászlóné Tóth Erzsé­bet (Kassai u. 38.); Barta László (Esedi u. 9.); Szűcs Ambrusné Kőházi-Kis Rozália (Galgóczy K. u. 6.); Koszics Ferenc (Csipvár u. 43/a); Var­ga János (Árbóz u. 4.); Kovács Gyula Lajosné Záborszki Mar­git (Bárány u. 9/b); Zatykó Sándor (Encsi u. 5/a); Tébesz Lajos (Pálfái Bánom dűlő 4.). A Pest megyei ifjúsági fiú­bajnokságban, a gimnáziumi labdaj áték-teremben: Ceglédi Mezőgazdasági DSK—Nagykő­rösi Gimnázium 55-43 (28-24). A középiskolás V. korcso­portos bajnokság országos 32- es mezőnyébe jutott vidékiek jobbak voltak. Legjobb dobók: Kovács Cs. (18) és Barta (13). A Pest megyei serdülő fiú­bajnokságban, a gimnáziumi labdajátékteremben: Ceglédi Mezőgazdasági DSK—Nagykő­rösi Konzervgyár Kinizsi 50- 49 (21-29). A körösiek végig vezettek, de magas játékosaik kipontozódása után öt má­sodperccel a befejezés előtt szerzett csak vezetést az ellen­fél, de ez egyben győzelmet is jelentett. Legjobb dobók: Szén­ái At. (11) és Molnár (10). A Pest megyei ifjúsági leány­bajnokságban, a gimnáziumi labdajátékteremben: Váci Gimnázium—Nagykőrösi Gim­názium 57-38 (20-15). Az első félidőben a körösiek még jól tartották magukat, de később a vendégek bírták jobban erő­vel. Legjobb dobók: Lengyel 3. (15) és Csányi A. (10); A Bács-Kiskun megyei út­törő fiúbajnokságban, idegen­ben: Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi—Kecskeméti SC Pető- fi-isk. 51-40 (24-22). Egyik leg­jobb játékukkal biztosan győz­tek úttörőink. Legjobb dobók: Szendi At. (16) és Szendi Am. (12). Sorsdöntő mérkőzés előtt állnak a Kinizsi kosárlabdá- sai. A legutolsó mérkőzés dön­ti csak el, hogy az NB II hat­van és a rájátszó-osztályozó mérkőzéssorozat hat csapatá­ból melyik három juthat a leg­felsőbb osztályba. Szombaton, június 11-én, 18 órakor lesz a Petőfi tornacsarnokban ez a találkozó. Mivel az ellenfél hódmezővásárhelyieknek csak győzelem esetén lehet esélyük a feljutásra, előreláthatólag sok szurkolóval érkeznek és mindent megtesznek ezért. Kérjük a helyi nézőket, hogy a nagy érdeklődés miatt a szokottnál előbb foglaljanak helyet a teremben és remél­jük, hogy sportszerűségéről híres körösi kosarasszurkolók — minden körülmények kö­zött — egy emberként és vé­gig buzdítják kedvenceiket. Hajrá Kinizsi! Hajrá Kőrös! Keddi sportműsor Úszás. Városi starndfürdő, 14.30: városi általános iskolás verseny. S. Z. Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a közeli és tá­voli rokonoknak, volt munkatár­saknak, jó szomszédoknak, isme­rősöknek, akik szeretett felesésem Módra Lászlóné Tóth Erzsébet, édesanyánk, nagymamánk temeté­sén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Módra László és családja. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hirlar Több szülővel beszélgettem, akiknek iskolás korú gyerme­kük van. Gyermekeik más­más iskolába járnak, mégis közös vonások, események kapcsolják össze őket. Neve­zetesen az, hogy kárvallottak. Iskolaidőben, a tanítás alatt vagy a szünetben társaik meglopták őket. Kétségtelen, hogy ma már több száz forintot kell vinnie a gyereknek egy-egy befize­tésre, mint mondjuk az osz­tálykirándulás, az iskolai ét­kezés finanszírozására. De tény az is, hogy sok esetben indokolatlanul sok zsebpénz van egy-egy gyereknél. Mert még mindig — sőt egyre na­gyobb — az ellentét a tehetős és kevésbé módos szülők cse­metéi között. Szinte rivalizál­nak, kérkednek egymás előtt a zsebpénz mennyiségével és a kirívóbbnál kirívóbb öltöz­ködéssel, a drágábbnál drá­gább iskolai és tanfelszere­léssel. Igaz a közmondás, hogy al­kalom szüli a tolvajt. A fele<- lőtlenül kezelt — nem a saját munkaként szerzett pénzt ke­vésbé becsülve — a padban vagy a tolltartóban, esetleg a levetett iskolaköpenyben hagy­ják őrizetlenül, s csak egy pillanat müve azt elemelhi. Utólag már nehéz kideríteni a tettes kilétét! De igaz ez a méregdrága tornafelszerelésre, a vadonat­új dresszekre, vagy a szép irónokra, ceruzákra, különle­ges, az iskola által nem igé­nyelt tanfelszerelésekre is. S mi van akkor, ha már ilyen korban elkezdik a lopá­sokat. mivé válnak felnőtt­ként? Sajnos ezek az esetek nem szűkíthetők le egy-egy iskolára, egy-egy osztályra vagy tanulóra, hanem általá­nos jelenség. Époúgy előfor­dul a középiskolákban is. Egy konkrét eset után — ahol a tettes kiléte nem tisz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents