Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
2 1988. JÜNIUS 4., SZOMBAT C^fgglfgP HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS A kis lépések is hasznosak Derűlátással összegezik a moszkvai csúcstalálkozó eredményeit A kommentátorok a párbeszéd folyamatosságát emelik ki A kabuli kormányzat erőfeszítései a megbékélés sikeréért ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A helyszínről tudósító, több mint ötezer újságíró véleménye megoszlik arról, hogy mi volt a moszkvai csúcstalálkozó fénypontja. Egyesek szerint az az ünnepélyes pillanat, amikor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan aláírta a rakétaszerződés ratifikálási okmányainak kicseréléséről készített jegyzőkönyvet. Ez ugyanis nem kevesebbet jelentett, mint hogy attól a pillanattól kezdve életbe lépett az a tavaly decemberben aláírt szovjet—amerikai szerződés, amely előírja, hogy három esztendő leforgása alatt semmisítsék meg a két világhatalom nukleáris fegyvertárának négy százalékát kitevő 500—5500 kilométer hatótávolságú rakétákat. Tehát a korábbiakhoz képest megkezdődött a fordulat a két világhatalom alapállásában: a fegyverzetkorlátozás eddig legfeljebb a fegyverkezési verseny fékezését szolgálta, s most pedig két teljes rakétaosztály teljes megsemmisítését írják elő szigorú ellenőrzési szabályok közepette. Vagyis ha kis kezdőlépéssel is, de elindulnak a leszerelés útján. Más tudósítók a kompromisszumos megoldások kutatására való készség megnyilvánulását emelik ki. Mint megjegyzik: a hadászati támadófegyverzet ötvenszázalékos csökkentése ügyében nem következett be olyan áttörés, amely elérhető közelségbe hozta volna ezt a szerződést. De történt bizonyos előrehaladás. így megegyeztek a légi indítású robotrepülőgépek csökkentésének alapelveiben. Ez korábban olyan probléma volt, amely holtpontra juttatta a genfi szakértői tárgyalásokat. Ugyancsak a korábbinál rugalmasabb módon határozták meg szovjet részről, hogy melyek azok a kutatások, amelyek az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) keretében folytathatók anélkül, hogy Washington megsértené az 1972-ben aláírt ABM-szerződést. Ez utóbbi megállapodás — mint emlékezetes — a rakétaelhárító eszközök kifejlesztésére szabott korlátokat, s a jelenlegi vitát Washington és Moszkva között az okozza, hogy a Reagan-kormányzat „csillagháborús” terveinek megvalósításához megpróbálja „újraértelmezni” ezt az 1972- es dokumentumot. Mihail Gorbacsov azonban a szovjet álláspont kifejtése közepette megvonta az SDI tűrhetőségének határait is. Eszerint az amerikai program nem csaphat a kozmoszba áthelyezett fegyverkezési versenybe. A földi, tengeri és légi indítású hadászati támadófegyverzet ötvenszázalékos csökkentésének ugyanis csak akkor van értelme, ha valóban kevesebb lesz ezzel a két világhatalom tömegpusztító fegyvertára, s nem helyettesítik a megsemmisítésre kerülőket új, veszélyesebb rendszerekkel. Washington azonban a csúcsértekezlet tanúsága szerint egyelőre még ragaszkodik eredeti „csillagháborús” programjához, így ez változatlanul akadálya az új szerződés kidolgozásának. S ugyancsak nincs egyetértés a tengeri indítású hadászati támadófegyverek csökkentése ügyében. ÚJ, MEGÉRTŐBB LÉGKÖR A legnagyobb eredményt a legtöbb kommentátor a csúcs- találkozó légkörében megnyit vánuló változásban látja. A tárgyalások — még azokban a kérdésekben is, amelyekben mélyek az ellentétek — tárgyszerűen, nem konfrontációkat előidézőén, hanem inkább a lehetséges megállapodásokat egyengetni kívánó módon, barátságos hangnemben zajlottak le. Ha ezek a kísérletek megfeneklettek, az hangzott el vádaskodások, szenvedélyes kifakadások helyett, hogy a két világhatalom politikusainak és egyszerű embereinek gondolkodásmódja, életformája rendkívül eltér egymástól, még nem eléggé ismerik egymást. Túlságosan görcsöt okoz nemegyszer a kölcsönös bizalmatlanság, a hidegháborús múltból örökölt gyanakvás. Ennek csökkentésére nagy lépés történt a mostani csúcstalálkozóval. Az amerikai elnöknek lehetősége volt arra, hogy találkozzon szovjet írókkal, egyetemi hallgatókkal, egyházi személyekkel, sőt a Vörös téren tett séta idején az „utca emberével”. A világsajtót bejárta az a kép, amelyen Gorbacsov egy kisgyereket tart karjában, s a mosolygó Reagan kezet szorít a kisfiúval. A legtöbb helyszíni tudósító szerint a változásokról talán leginkább egyetlen szó tanúskodik, amelyet Reagan ejtett ki. Arra a kérdésre, hogy még mindig — mint azt korábban mondta — a „gonosz birodalmának” tekinti-e a Szovjetuniót, az elnök határozott nemmel válaszolt. Sőt elismerő szavakkal beszélt Gorbacsov személyéről, a peresztrojka és a glasznoszty ed,- dig elért eredményeiről a Szovjetunióban. Mindez persze nem jelenti, hogy nem igyekezett volna egyes „amerikai szabványokat” a szovjet vezetőkre erőszakolni. Az emberi jogok problematikáját a jelenleg zajló amerikai elnökválasztási kampány igényeinek megfelelően vetette fel Moszkvában. Nem titok, hogy a szovjet fővárosban kedvezőtlenül fogadták, hogy Reagan olyan „ellenzéki személyekkel” találkozott, akik között háborús bűnös és köztörvényes volt elítélt is akadt. Bár hangsúlyozták ugyan, hogy a vendég azt hív meg szálláshelyére, akit csak akar, de furcsállot- ták a kiválasztás módját. Ami az emberi jogok vitáját illeti, szovjet részről javasolták, hogy ne egyedi családegyesítési ügyekből csináljanak Washingtonban propagandahadjáratot, hanem hozzanak létre állandó közös bizottságot, amely intézményesen foglalkozna a kérdésekkel. Ezt Washington nem fogadta el. A csúcstalálkozó idején közölték Moszkvában, hogy előkészítik egyes, emberi jogokat szabályozó törvények reformját, de hangsúlyozták, hogy a jogalkotás minden állam belügye, és ebbe idegenek nem avatkozhatnak be. LESZ-E ÖTÖDIK TANÁCSKOZÁS? A moszkvai találkozó alkalmával aláírtak több kisebb horderejű megállapodást amelyek mindegyike a kölcsönös bizalom erősítését, egymás jobb megismerését célozza. Gorbacsov és Reagan között szívélyes kapcsolat, jó személyes tárgyalási stílus alakult ki. De — mint köztudott — Reagan elnöki időszakából már nyolc hónap sincs hátra, s novembertől, a választástól kezdve, már úgy lesz hivatalban, hogy ismert lesz annak a politikusnak a személye is, aki felváltja őt majd január második felében a Fehér Házban. Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy a hátralévő idő elég lesz-e ahhoz, hogy a hadászati támadófegyverzet csökkentését előíró szerződéstervezetet aláírásra kész állapotba juttassák, s így még Reagan elnöksége alatt, új csúcstalálkozón aláírják. Reagan moszkvai sajtóértekezletén már érintette ezt a kérdést, s Londonban mé: határozottabban fogalmazott. Azt mondta, hogy természetesen kívánatosnak tartja, hogy ilyen szerződést, amely radikális lépést tesz az atomarzenálok megsemmisítésének útján, minél hamarább aláírjanak. De — mint kijelentette — nem akar „időcsapdába” sem kerülni. Ez alatt azt értette, hogy „nem fut versenyt az idővel”, s ha a megállapodástervezet kidolgozásában nem érik el azt az előrehaladást, amely szükséges, nem erőlteti, hogy aláírjanak egy olyan okmányt, amely homályos, többféleképpen értelmezhető. Ebben az esetben utódjára vár majd a feladat, hogy befejezze a munkát. Mindenesetre — tette hozzá az elnök — azt javasolja majd a Fehér Ház majdani új lakójának, hogy folytassa a csúcsdiplomácia bevált módszerét. Ami a Szovjetuniót illeti, Gorbacsov is készségét fejezte ki, hogy ha értelme lesz, még Reagan elnöksége idején leül újból a tárgyalóasztalhoz. De ha az okmány addig nem készül el, akkor Reagan utódjával folytatni akarja a megkezdett munkát. A világsajtó kommentátorai a jövő szempontjából biztatónak tartják, hogy a kettős rakétaszerződés ratifikációs okmányainak kicserélésénél ott volt Moszkvában az amerikai szenátus demokrata, illetve köztársaság párti csoportjának vezetője. Ez — mint rámutatnak — azt jelképezi, hogy a leszerelés politikáját mindkét amerikai párt támogatja, s így, ha-tör- ténetesen demokrata párti lenne a következő elnök, akkor is meglesz a csúcsdiplomácia folyamatossága. FENNTARTOTT HELYEK A moszkvai csúcson szóba került Afganisztán ügye is, de csak érintőlegesen. Hiszen a szovjet csapatkivonás menetrend szerint folyik. De a külső feltételeknek — mint egy moszkvai kormánynyilatkozatban elhangzott — meg kell lenniük. S ha Pakisztán nem tartja meg a genfi szerződéseket, akkor a kivonulási menetrend módosulhat is. Washington Moszkvával együtt a garantálója — mint ismeretes — az áprilisban megkötött afgán—pakisztáni megállapodásoknak. Közben Kabulban összeült az újonnan megválasztott parlament. Egyelőre 184 képviselő foglalt helyet az ülésteremben. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt a mandátumok negyedrészét mondhatja magáénak, de a többi képviselő is a megbékélési politikát helyeslő pártokhoz tartozik. A megnyitóülésen ötven képviselő helye üresen maradt. Ennyi mandátumot szántak az ellenforradalmároknak, ha beszüntetik a fegyveres harcot. Kommentárok rámutatnak: a kabuli kormányzat megmutatta, megtartja ígéretét. Az ülés azzal nyílt meg, hogy egy mullah a Koránból olvasott fel részlete' két, Nadzsibullah államfő pedig így kezdte el beszédét: „A kegyelmes és mindenható Allah nevében.” Árkus István Moszkva Júniusi pártpfénum A szovjet főváros kommunistáit az SZKP június végén összeülő XIX. országos értekezletén 319 küldött képviseli. A küldötteket pénteki ülésén választotta meg az SZKP Moszkvai Városi Bizottsága. Mindannyian az átalakítás támogatásáért kifejtett konkrét munkájukkal nyerték el az őket jelölők bizalmát — hangoztatja az ülésről kiadott rövid közlemény. Dánia Koalíciós kormány Poul Schlüter dán konzervatív párti miniszterelnök pénteken, a parlamentben képviselt pártok tisztségviselőivel folytatott egyezkedések után, hárompárti, jobbközép irányzatú koalíciós kormányt alakított. A hírt a kormányfői hivatal jelentette be. Megbonthatatlan brit—amsrikai szövetség Ranald Reagan londoni beszéde Ronald Reagan amerikai elnök 24 órás londoni villám- látogatásának befejező aktusaként pénteken délben beszédet mondott a Cityben, a XV. században épült városháza épületében, a Guildhallban. Harmincperces előadásában az amerikai elnök a brit kormány tagjai, az ellenzéki pártok vezetői, veterán politikusok, közéleti személyiségek, a londoni városi tanács tagjai és meghívott- bel- és külföldi újságírók előtt vonta meg moszkvai látogatása mérlegét. Margaret Thatcher brit miniszterelnök rövid válaszbeszédben méltatta a szovjet- amerikai csúcstalálkozó történelmi jelentőségét és Ronald Reagan nyolcéves elnökségének eredményeit. Moszkvából jövet jelenthetem önöknek, hogy szerdán greenwichi idő szerint 08.20 órakor Gorbacsov úrral kicseréltük az INF-szerzödés ratifikációs okmányait, ily módon kézzelfogható előrehaladást Franciaország új nemzetgyűlést választ Megosztott jobboldal Pénteken véget ért a választási hadjárat Franciaországban. Vasárnap és a rákövetkező vasárnap 38,3 millió választásra jogosult járulhat az urnákhoz, hogy megválassza az új nemzetgyűlést, amelyben minden előjel szerint nagy többségben lesznek a szocialisták. Mitterrand fölényes elnöki újraválasztási győzelme óta a verseny annyira lefutottnak számít, hogy a jobboldal vert seregként nem is tett különösebb erőfeszítéseket, csak a vereség arányának mérséklésére törekszik. Mivel a jobboldali pártoknak még nem volt idejük megemészteni az elnökválasztási vereséget sem, eleve defenzív hadjáratot vívtak. Hiába hoztak létre azonban közös listát, vezéreik már ellenkező irányba néznek. Mitterrand elnök nyitási ajánlata megosztja őket: a középpártiak a szocialistákkal való kormányzati együttműködés feltételeit sorolgatják, míg a chiracista RPR a kemény ellenzékiség mellett teszi le a garast. A szélsőjobboldalon a nemzeti front pánikban van, mert az egyéni választókerületi rendszer kisöpörheti őket a Bourbon-palotából. Vezérük, Le Pen panaszt tett az alkotmányjogi tanácsnál a választás időpontja ellen, majd beperelte a választókerületi kommunista ellenfelét. Azzal fenyegetőzik, ha a jobboldali pártok közös listája nem hagy nekik parlamenti képviseletet, a nemzeti front hívei elégedetlenségüket máshol, szerte az országban fogják kifejezni. A baloldalon az FKP csupán egy maroknyi képviselője megmaradásáért küzd. A választás legérdekesebb terepe Marseille és vidéke lesz, ott csapnak össze a nemzeti front nagyágyúi a legjobb eséllyel a klasszikus jobboldallal. Külföldi tudósítók a megsemmisítő támaszponton A rakétákat másut Külföldi rádiós és televíziós újságírók tettek látogatást pénteken a szovjet honvédelmi minisztérium szervezésében azon a nyugat-ukrajnai katonai támaszponton, ahol az RSZD—10-es (Nyugaton SS— 20-asként ismert) szovjet rakéták szállítóeszközeinek és indítóberendezéseinek megsemmisítését végzik. PACEM IN TERRIS Az európai katolikusok berlini konferenciája pénteken XXIII. János pápa emlékére rendezett ünnepséggel, majd munkacsoportokban zajló eszmecserével folytatta tanácskozását. A 25 évvel ezelőtt elhunyt XXIII. János pápa nagy jelentőségű béke enciklikája, a Pacem in terris adta az ösztönzést ennek az összeurópai katolikus békefórumnak a 24 évvel ezelőtti létrehozásához. A NDK fővárosában zajló mostani plenáris ülésen, amelyen 26 országból, köztük Magyarországról, több mint 200 világi és egyházi személyiség vesz részt, az atomfegyvermentes világ megteremtése a központi téma. A háromnapos tanácskozás ma egy berlini kiáltvány elfogadásával fejeződik be. Támadás az iraki elnök vidéki rezidenciája ellen Bombák Udzsa környékére Az iráni légierő egyik F— 4-s típusú Phantom vadászbombázója pénteken hajnalban sikertelen támadást hajtott végre Szaddam Husszein iraki elnök vidéki rezidenciája ellen. A hírt a bagdadi rádió jelentette, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának ülése után. Az ülésen Szaddám Husszein elnökölt. A bejelentés szerint a Bagdadtól 180 kilométerre északra levő Udzsa település volt a támadás helyszíne. Az iráni gép Szaddám Husszein családi rezidenciájának közelében szórta le bombáit, de egyetlen célpontot sem talált el, és senki sem sebesült meg. Az iraki légvédelem szembeszállt a behatoló géppel — közölték Bagdadban. Az amerikai, brit, nyugatnémet, francia, belga, japán, csehszlovák és NDK-beli tudósítókat szovjet tisztek tájékoztatták a megsemmisítés módjáról. Közlésük szerint a támaszpontra csak a szállító- eszközök és az indítóberende- zések érkeznek, a rakéták nem — azokat másutt semmisítik meg, robbantással. A közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról kötött szovjet—amerikai szerződést a két fél a múlt héten ratifikálta, s a ratifikációs okmányokat Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan június 1-jén cserélte ki Moszkvában. A szerződés értelmében a felek vállalták, hogy három éven belül megsemmisítik valamennyi ilyen rakétájukat, azok indítóállásait és kisegítő berendezéseit. tettünk a hadászati fegyverze tekre vonatkozó Start-szerző dés felé is, amely szerződés most elérhető közelségbe került — hangoztatta Ronald Reagan. Hozzáfűzte, hogy a realizmus azt is megköveteli, hogy a kétoldalú kapcsolatokat ne korlátozzák a fegyverzetcsökkentés kérdéseire. A nemzetek — mondotta — nem azért viseltetnek bizalmatlansággal egymás iránt, mert fegyverben állnak. hanem azért állnak fegyverben, meri bizalmatlanok egymás iránt Ezért szerepeltek a napirenden regionális kérdések, emberjogi problémák és a kétoldalú érintkezés témái. Kiemelte az afganisztáni szovjel csapatkivonás rendkívüli je lentőségét, majd hangoztatta, hogy a moszkvai tárgyaláso kon az egymás kölcsönös megismerését szolgáló kétől dalú érintkezés olyan hidjai: kell felépíteni, mint például a diákcsere és a kulturális cse re. A Szovjetunióban nagy horderejű változások történnek, fontos, hogy ezeket a változásokat tudomásul vegyük, méltányoljuk és elő is segítsük — hangoztatta Ronald Reagan. Melegen méltat ta az SZKP KB főtitkárának szerepét, hangsúlyozva, hogy Mihail Gorbacsov komoly ember, aki komoly reformok megvalósítására törekszik. Az amerikai elnök reményéi fejezte ki, hogy a szovjet reformfolyamat — amely szavai szerint nagyobb szabadságol ígér az egyén számára — si kérésén előrehalad. Ugyanakkor óvatosságra intett a szovjet szándékot illetően és arra biztatta a NATO tagállamai i, hogy mint eddig, ezután is őrizzék meg a szövetség szilárdságát és megbízható katonai erejét. Ronald Reagan előadásában hosszan méltatta a hagyományos brit—amerikai társas viszony fontosságát a nyugati szövetségi rendszer fenntartásában. felsőfokú jelzőkkel emelte ki Margaret Thatcher brit kormányfő rendkívüli szerepét mind a NATO erősítésében, mind pedig a kelet- nyugati közeledés előmozdításában. Margaret Thatcher brit kormányfő így kezdte rövid válaszbeszédét: Megtiszteltetés számunkra, hogy Reagan elnök itt, Londonban ad első tájékoztatást a történelmi jelentőségű moszkvai csúcstalálkozóról.' Szívből gratulálunk önnek, elnök úr, és Mihail Gorbacsov főtitkár úrnak nagyon sikeres csúcs- értekezletükhöz, amely hosszú éveken át fogja éreztetni hatását a történelem menetére. Thatcher asszony köszönetét mondott személy szerint Reagan elnöknek, Shultz külügyminiszternek és mindazoknak, akik, mint mondotta, hosszú hónapokon, sőt, éveken át dolgoztak ezért a sikerért. A brit kormányfő méltatta Ronald Reagan elnöki tevékenységének rendkívül eredményes nyolc évét és hitet tett a megbonthatatlan brit—amerikai szövetség fenntartása és erősítése mellett. A Guildhallban lezajlott — és egyenes tv-adásban közvetített — program után az amerikai elnök és kísérete hazaindult Londonból. Palesztin munkabeszüntetések, kijárási tilalom Tüntetések Shultz útja ellen Háromnapos általános sztrájk kezdődött pénteken az Izrael által megszállt területeken, tiltakozásul az amerikai külügyminiszter újabb, immár negyedik ingaútja ellen. Pénteken a Hebron melletti Sujuk faluban a katonaság tüzet nyitott egy felvonulásra: egy 20 éves palesztint halálos találat ért, legalább két másikat súlyosan megsebesítettek. Féltucatnyi más városban és táborban is voltak palesztin tüntetések, bár megelőző intézkedésként nagy körzetekben rendeltek el kijárási tilalmat, vagy ennek más formáját, a katonai körzetté nyilvánítást. Hebronban délben egy benzinespalack felgyújtott egy izraeli buszt, s a közeli Beit Ummarban pedig kővel dobáltak meg egy másikat. A felkelés egyesített vezetőségének a Shultz-út elleni háromnapos munkabeszüntetésre szóló felhívása általános meghallgatásra talált: Cisz- jordániában, Gazában és Kelet-Jeruzsálemben leállt az élet. Betlehem körzetéből újabb 21 palesztin alkalmazott jelentette be, hogy — a röplapok felszólításának megfelelően — lemond az izraeli közigazgatásban betöltött állásáról. A héten már 22-en hasonlóan cselekedtek: arab források szerint ezután nagy többségüket bebörtönözték.
