Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. JÚNIUS 4., SZOMBAT Hetvenöt év Orion-Jubileum Az Orion gyár fennállásá­nak 75. évfordulója alkalmá­ból pénteken ünnepséget ren­deztek a kőbányai Pataky István Művelődési Közpon ban. Megjelent Németh M lös, az MSZMP Politikai zottságának tagja, a jz- ponti Bizottság titkár ott volt Berecz Frigyes ipar. mi­niszter, továbbá a budapesti pártbizottság képviselői, a ke­rület politikai, állami és tár­sadalmi szerveinek több veze­tője. Az ünnepségen az ipari mi­niszter és Czirinkó József, a vállalat vezérigazgatója kitün­tetéseket adott át az Orion 53 dolgozójának, sok évtizedes, eredményes munkájuk elis­meréséül. A jubileumra az Orion évkönyvet jelentetett meg. A művelődési házban gyártörténeti kiállítás nyílt. Grész Károly találkozója vállalatvezetőkkel A stabilitás követelte lépések A kormány vezetői pénteken konzultációt folytattak nagyvállalatok vezérigazgatóival az év első öt hónapjá­nak gazdasági eredményeiről, a tennivalókról, az év vé­géig várható folyamatokról. A megbeszélésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Mar­jai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi minisz­ter és Villányi Miklós pénzügyminiszter. A találkozón megállapítot­ták, hogy áz év eddig eltelt időszakában a gazdasági folya­matok fő irányukat tekintve a tervezettnek megfelelően ala­kultak. A tavalyihoz képest számottevően javult a nem rubelelszámolású külkereske­delmi áruforgalom egyenlege. Választmányi ülés A kisipar helyzetéről A budapesti KlOSZ-szék- házban pénteken ülést tartott a Kisiparosok Országos Szer­vezetének országos választmá­nya. A testület megvitatta, a kisipar hogyan kapcsolódhat a leghatékonyabban a kormány stabilizációs munkaprogramjá­hoz, s a KIOSZ-nak milyen gazdaságszervező feladatokat kell ellátnia. Molnár József elnök meg­nyitója után Fischer Pál, a KIOSZ elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést az orszá­gos vezetőség írásos előter­jesztéséhez. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi néhány hó­napban érezhetően javult a magánvállalkozók, köztük a kisiparosok helyének, szere­pének megítélése a gazdasági életben. Az elnökhelyettes a továb­biakban arról szólt, hogy a gazdálkodási feltételek nap­jainkban főként a jelentősebb tökével rendelkező vállalko­zóknak kedveznek, ők válhat­nak a nagyüzemek partnerei­vé, alakíthatnak vegyes tulaj­donú, jól jövedelmező társu­lásokat. A kisiparosok versenyképes­ségének növelése, a termelé­sük feltételeinek javítása ér­dekében a nemrégiben meg­alakult Széchenyi István Gaz­dasági Társaság alapításához is 10 millió forint tőkével tár­sult a KIOSZ. Megállapodtak, hogy a társaság a kisiparosok­nak igény szerint gyors for­góeszközhiteit nyújt, kedvező kamatfeltételekkel, 250 ezer forint értékhatárig, hat hóna­pos lejáratra. A beszámolót követő vitá­ban több hozzászóló foglalko­zott az adózással kapcsolatos gondokkal. A felszólalók hangot adtak annak az aggodalmuknak, hogy noha a kisiparosok kö­zül nagyon sokan számos szakmában jelentős eredmé­nyeket érnek el, találmányok fűződnek a nevükhöz, hiányos technikai felkészültségük sok esetben gátat szab elképzelé­seik valóra váltásának. Hídszerepek Jó ütemben épül az MO-ás autópálya két Duna-hídja, il­letve az ezekről levezető sza­kaszok. A Hídépítő Vállalat dolgozói, illetve lengyel szak­munkások a Ráckevei-Duna- ágnál szerelik a szabadon be­tonozott kétszekrényes vasbe­ton tartókat. Hidraulikus szivattyúk donorról A tíz legjobb között Fél esztendeje még komoly gondokkal küszködött a Mono- ri Mezőgép Vállalat, de nap­jainkban egyre feljebb és fel­jebb ível a cég ázsiója. Ez el­sősorban a nemrég BNV-nagy- díjat nyert hidraulikus szi­vattyúnak köszönhető, ame­lyek gyártását a hetvenes években kezdték meg. Nagy gondot okozott ebben az idő­ben hogy a Csehszlovákiából, NDK-ból, Szovjetunióból im­portált traktorokhoz, kombáj­nokhoz nem volt elegendő pót­alkatrész, s kényszerítő erővel lépett fel a minőségi váltás szükségessége is. Dönteniük kellett a monoriaknak, hogy saját maguk dolgozzák ki a különböző alkatrészek gyártá­sának technológiáját, vagy licencet vásárolnak? Ám kap­tak egy kedvező árajánlatot a világhírű NSZK Kracht cég licencére, így 1984-ben egy vi­lágbanki pályázat kétmillió dollárja segítségével beszerez­ték a legmodernebb CNC-ve- zérlésű berendezéseket. A monoriak azóta állítják elő a Kracht szivattyúkat, amelyeket a világ tíz legjobb berendezése között tartanak Claas számon a Bosch és a szivattyúival együtt. A berendezések egyharmada ma az NSZK-ban talál gazdá­ra, a többit importkiváltó al­katrészként a hazai vállalatok vásárolják meg. Jelenleg éven­te 18-20 ezer darab kerül ki a gyárból, de legalább ötvenez­ret várnak a vevők. Hogy az igényeket ki tudják elégíteni, újabb hitelpályázatot nyújtot­tak be a Világbankhoz. Bíz­nak benne, hogy elnyerik a kért összeget, mivel ez a vál­lalat egyik legnyereségesebb terméke, s a piac előrejelzései alapján reális lehetőség van a kapacitásbővítésre. Hogy az itt elért gazdaságosságot más, gazdaságtalan termékekkel ne rontsák el, a korábban gyár­tott importpótló alkatrészek előállítását abbahagyja a vál­lalat. Ezeket szocialista or­szágokból be tudja szerezni a mezőgazdaság. De továbbra is versenyben akarnak maradni a világpiac óriásaival, ezért a hidromoto- rok fejlesztésére koncentrál­ják energiájukat. Ezeket mind a hazai, mind a külföldi vá­sárlók keresik. Különösen figyelemre méltó, hogy folytatódott a konverti­bilis export növekedésének az elmúlt év végén tapasztalt lendülete. A belföldi fogyasz­tás a tervezett szinten alakul és remélhető, hogy a fogyasz­tói árak emelkedése is az elő­irányzott mértéken belül ma­rad. Ugyanakkor az állami költségvetés egyenlege a várt­nál jóval kedvezőtlenebbül alakul és veszélyezteti az egyensúlyi célok elérését. En­nek oka elsősorban az, hogy a tervezettnél több támoga­tást és kedvezményt kapnak a gazdálkodók. A Miniszterta­nács ebből kiindulva — annak érdekében, hogy a pozitív gazdasági folyamatok tovább erősödjenek s a költségvetési hiány mérséklődjék — több intézkedést tett és tesz. Az elhatározott lépések so­rába tartozik az állami beru­házási kiadások mérséklése; egyes termelési támogatások és dotációk csökkentése; a különböző célokra elkülönített alapokból történő elvonás a költségvetés pozíciójának ja­vítása érdekében, s indokolt­tá vált, hogy a kormányzat a rubel-export szabályozásában is szigorúbb követelményeket érvényesítsen. Ugyancsak a pénzügyi egyensúly javítását szolgálja a megtakarítási kedv növelése érdekében június 1-jétől bevezetett lakossági betéti kamatemelés. A kormány vezetői hangsú­lyozták; sem a gazdálkodókat általánosan sújtó adóemelés­hez, sem a fogyasztáshoz kap­csolódó támogatások mérsék­léséhez nem akartak folya­modni. A támogatások évközi csökkentése az érintett nagy­vállalatok számára gondot okozhat. Ezek az intézkedések azonban nem váratlanok, ré­szei a kormány stabilizációs munkaprogramjának. A támogatások csökkentésé­vel — az intézkedés kénysze­rű okain kívül — az érdekelt­ségi viszonyokat jobban a gazdaságpolitikai törekvések szolgálatába szeretnék állíta­ni, elsősorban a nem rubel- elszámolású export növelésé­nek érdekében. Szóba került a vitában, hogy a kormány döntése azok­ra a korábbi megállapodásokra is vonatkozik, amelyeket a vállalatok évekkel ezelőtt — még más gazdálkodási felté­telek közepette — kötöttek a minisztériumokkal. A megbe­szélésen jelen lévő, az intéz­kedések hatását tekintve leg­inkább érdekelt nagyvállala­tok vezetői elmondták: a gaz­dálkodást nehezítő sok egyéb tényező mellett most egy újabb gonddal kell megbir­kózniuk. Többségük azonban elfogadta, belátta, hogy nép- gazdasági szempontok indo­kolják a támogatások csök­kentését, s inkább vállalni kell a korábbi döntések hoz­záigazítását a megváltozott helyzethez, mint hogy veszély­be kerüljön a gazdaság stabi­litása. Megállapodás született ab­ban, hogy az intézkedések nem hozhatják lehetetlen helyzetbe az érintett gazdál­kodókat, igaz, néhány válla­latnál a korábbi ambíciókat felül kell vizsgálni, bizonyos terveket későbbre kell halasz­tani. Az ágazati minisztériu­mok kellő rugalmassággal fog­ják végrehajtani az intézkedé­seket, s kiemelt szempontként veszik majd figyelembe a vál­lalatok konvertibilis-piaci eredményeit és az e piacra irányuló termelés folyamatban lévő fejlesztéseit. A vitában felszólaló válla­latvezetők hangot adtak an­nak a véleményüknek, hogy rendkívül fontos a szabályozás kiszámíthatósága, az, hogy a gazdálkodók előrelátóan ter­vezhessenek. A kormány ré­széről ígéretet tették arra, hogy ebben az évben minden korábbinál előbb ismertté vál­nak a jövő évi szabályozási feltételek. A résztvevők kölcsönösen hasznosnak, tanulságosnak ítélték a megbeszélést, s egy­öntetűen szükségesnek tartot­ták, hogy megfelelő időben, a döntéseket megelőzően, a jö­vőben rendszeresebben kerül­jön sor ilyen jellegű konzul­tációkra. A HÉT HÍRE ©ssicsa 0 A főváros adott otthont a szocialista országok pártjai gazdaságpolitikai titkárai értekezletének. 0 Megalakult a Kodály Zoltán Kórusiskolái Egyesület. 0 Budapest volt a helyszíne a távközlési technoló­giák fejlesztéséről rendezett nemzetközi tanácskozás­nak. 0 Átadták a Kazinczy-díjakat. © A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban Népi díszítőművészet Vas megyében címmel. Kincstár bárki számára a népi díszítőművészet. Csak éppen ennek a kincstárnak ezernyi ezer darabja ismeret­len a nagyközönség előtt. Is­meretlen, mert szekrények, lá­dák mélyén, pincék, padlások, lezárt szobák rejtekében vár­nak a feltámadásra, az ismé­telt használatra. Lesz-e feltá­madás? A felület azt mutat­ja, igen. Nagy a keletje né­mely körben a népművészet tárgyainak, vannak, akik meggazdagodtak belőle... S vannak családok, ahol az öregszülékről még menyegző alkalmával is leparancsolják az utódok a népviseletet; csak nem akarnak ilyen maskará­ban jönni?! S a nyers, sőt bárdolatlanságra valló kérdés­ben nem csupán a tisztelet­lenség a baj, hanem az érzé­ketlenség — értetlenség a széppel szemben. A megye múzeumainak, táj- házainak, helytörténeti gyűjte­ményeinek becses darabjai a népi díszítőművészet remekei. Az őrzött tárgyaknak körül­belül az egyharmada sorol­ható ide. Jelezve az arányok­kal is a fontosságot, a szere­pet, melyet tegnapunkban ezek az alkotások betöltötték. Alkotások? Igen! Ne sajnáljuk és éppen ezért he tagadjuk meg ezektől a holmiktól ezt a minősítést. Valóban alkotá­sok. A százharminchat esz­tendeje hímzett díszlepedő — így, ezen a módon tette ma­gát halhatatlanná a galgahé- vízi Tímár Rózái —, az év­százada készített és bőrsallan­gokkal, állat- és virágalakokat utánzó rátétekkel, rézcsatok­kal díszített bőrtarisznya — fedele belső felén a felirat, a kybai vendégek programja Ismerkedés a Buda-Flax életével MAGAS RANGÚ vendéget köszönthettek tegnap délelőtt Budakalászon a Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat dolgozói. Lionel Soto Prieto, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára — aki küldöttség élén a napokban Budapesten a KGST-tagországok kommunista és munkás­pártjai központi bizottságainak gazdaságpoli­tikai kérdésekkel foglalkozó titkári tanácsko­zásán vett részt — a magyar textilipar egyik legsikeresebb vállalatának életével ismerke­dett. A budakalászi gyárban tett látogatására Lionel Soto Prietót és a kubai delegáció tag­jait elkísérte Faustino Beato, a Kubai Köz­társaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, valamint Takács Béla, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője is. A mintegy 5000 főt foglalkoztató nagyvál­lalat tevékenységéről, termékeiről és eredmé­nyeiről Reketye Károly, a Buda-Flax vezér­igazgató-helyettese tájékoztatta a vendégeket, akik a szóbeli ismertetőn túl egy spanyol nyelvű film segítségével kaptak átfogó képet az itt folyó munkáról. A kubai delegáció tagjai nagy érdeklődést tanúsítottak a vállalat szervezeti felépítése, az irányítási rendszer gazdálkodást befolyá­soló kérdései, a vállalati tanács munkája, valamint a Buda-Flax gyártmányfejlesztési tevékenysége iránt. A vendégek kérdéseire válaszolva Reketye Károly többek között szólt a Budakalászi Rostlentermelési Rendszer munkájáról. Mint mondta, a vállalat vetőmaggal, gépek­kel segíti partnerszövetkezeteit, amelyek nemzetközi átlagban is magas hozammal ter­mesztik számukra a lent. A vezérigazgató­helyettes a továbbiakban a vállalat önálló külkereskedelmi tevékenységéről beszélt, majd azokra a kérdésekre válaszolt, amelye­ket a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkára a vállalat beruházásai­Lionel Soto Prieto kubai vendégmunkások­kal beszélget (Erdősi Ágnes felvétele) val, illetve piacpolitikájával kapcsolatban tett fel. A BUDA-FLAXNÄL tett látogatása során Lionel Soto Prieto megtekintette a budakalá­szi gyár szövőelőkészítő üzemét és szövödé- jét, ahol Jokán Péterné gyárigazgató ismer­tette a termelés egyes fázisait. A program során a vendégeknek alkalmuk volt arra, hogy az itt dolgozó kubai vendégmunkások­kal találkozzanak, s életükről, hétköznap­jaikról, magyarországi benyomásaikról be­szélgessenek velük. Budakalászi látogatásuk utolsó állomása­ként a kubai vendégek a vállalat gyárt­mányfejlesztési stúdióját keresték fel, ahol Varsányi Zoltán főosztályvezető beszélt mun­kájukról, illetve bemutatta a Buda-Flax ter­mékeinek széles választékát. P. Zs. nagykőrösi Homolya Istváné —, a vállkendők, a szűrök, a fafaragások sokasága, ezernyi mással egyetemben arról ta­núskodik, hogy eleink szeret­ték maguk körül a szépet. Megunhatatlanul gazdag vi lág ez, ha egyszer útra indu­lunk benne. A népi díszítő- művészet ugyanis szinte min­dent lehetséges kifejezési te­repének tekintett. Ezért az után a házfal, a bútor, a hím­zés, a szőttes, a kerámia épp­úgy anyaga a díszítésnek, mint a csont, a csipke, a fa minden lehetséges fajtája és használati formája, a szaru, a kő, a tojáshéj, a tökhéj ... A magyarság néprajza kötetei nek egyik szerzője, Viski Ká­roly írta le majdnem fél év­százada: „... anyag, technika., forma, díszítmény a népmű­vészetben sokkal szorosabban függ egymástól, parancsol egy­másnak, sokkod ritkábban erő­szakoskodik egymással, mim a műveltség magasabb szint­jén Mennyi lelemény, kedves ötlet egyetlen darabban is, a már említett díszlepedőn! A nagyruhának is nevezett hol­mit persze soha nem terítet­ték senki alá, a három szél vásznat úgy varrták össze, s akként díszítették, hogy való­ban éke legyen az ágynak, azaz nem gyűrték be az ágy­deszka alá, hanem hagyták lelógni, mutassa, kellesse ma­gát. S ha annyit ismerünk is, ez még nem maga a teljes tudomány! Illendő azzal is tisztában lenni, hogy amikor ez a darab készült — 1852- ben —, akkor a tehetősebb parasztcsaládok leányai a ke­lengyéjükben nem egyféle, hanem háromféle díszlepedőt (menyegzőit, gyermekágyast, halottast) vittek magukkal... S ez csak egyetlen darabkája a korábban említett kincstár­nak! Szégyen, nem szégyen, ha­nem retus nélküli közvetítése a nevelésnek? Ifjabb korosz­tályaink némely csoportjai előszeretettel nevezik ugyanis ócsicsának a népi díszítőmű­vészet alkotásait, amint erről nem csak muzeológusok ke­serves tapasztalatai, hanem vendégkönyvi beírások is ta­núskodnak... Aligha a* éret­len, s bár korban meglehet, felnőttesedő, de szellemiek­ben mindenképpen még gyer­mek utódok múlttévesztése ez az ócsicsa. Benne van a szü­lők, a nagyszülők elsietett szabadulása is a tegnapi tár­gyaktól, mindattól, amire em­lékeztetnek, w: IraSOS emlékeink a messzi múltból vannak arról, mily becsben állott egy-egy díszes darab, hiszen Kolbász Mihály jobbágy 1470-ben azt pana­szolta a hatóságoknak, hogy két szőttest és nyolc hímzett kendőt vitetett el erőszakkal tőle a földesura „saját vagyo­nába” ... Ma tengernyi holmi, az igazi talmi másaként ve­hető meg, hurcolható haza, elég körülnézni a megye ide genforgalmi látogatottságú te­lepülésein. Ezeknek a tömeg­áruknak aligha van valami köze Kolbász Mihály siratott kincseihez. Talán csak az a közös, hogy tőle erőszakkal elvettek valamit, mi meg hagyjuk, tőlünk elvegyenek valamit... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents