Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-29 / 154. szám
1988. ÍÜNIUS 29., SZERDA 5 A piros bugyelláris a Teátrumban A bíró, a felesége, a huszárok A Szentendrei nyár rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik Csep- reghy Ferenc: A piros bugyelláris című kétrészes, zenés játéka. Bemutató július 1-jén. Képriportunk még a próbákon készült, ahol meggyőződhettünk róla, a magyar népszínművek klasszikus szereplői — a bíró, a felesége és a huszárok — lankadatlanul szórakoztatják végig a nézőket. A mese egy elveszett bu- gyellárisról és egy elveszett kedvesről szól. Persze a végén minden jóra fordul — ahogy az a mesékben lenni szokott. Ruszt József rendező ezútszínvonalon. Feleségét, Zsófit Kováts Adél, míg Csillag huszár őrmestert Rubold Ödön kelti életre. A kisebb szerepekben is kitűnő Tahi József, Horkai János, valamint az egymással vetélkedő ügyefo- gyott ispánt és jegyzőt megszemélyesítő Kalocsay Miklós és Kerekes József. Vagyis minden feltételadott a vidám hangulathoz, a jó szórakozáshoz. Reméljük, az időjárás sem lesz kegyetlen és a júliusi estéken sokszor felhangzik az elismerést jelentő taps. Kép és szöveg: Hancsovszki János Az ispán és a jegyző, az ügye- fogyott legyeskedők A magyar tanya és világkörkép Oltvainé Dancsó Ilona festői otthona évtizedek óta Budapest és Pomáz. Számára kincsestár Buda műemlék házai, a Donáti utca és a pomá- zi táj meghittsége. Alkalmas arra, hogy lepergesse bennük az évszakok színözönét, — a tónusok változásait. Csipkés vasrácsok Sajátosan lát — virágokkal együtt az épületek formáit —, így összegződik művészetében az ember és a természet. Végtelen derűvel kiiktatja a bánatot — legalább műveiben megszüntetheti a szomorúságot. Mosolynövelő szépség alkotásainak uralkodó eleme, amely egyúttal Oltvainé Dancsó Ilona meggyőződése, lírája. Mohón érdekli minden, áthatja a vágy és a szándék, hogy Leányfalu csipkés vasrácsait ugyanúgy megörökítse, mint Vácrátót és Kolozsvár arborétumát, a szentendrei tél fehérségét, Szántód kertjeit. Körülnézett a világban is. Így született meg festői európai körképe a Loire menti kastélyokról, Párizsról, Veronáról, Firenzéről, a krakkói virágpiacról, Dubrovnikről. Ügy érdekli a világ, hogy az építészet különlegességeihez társítja a növényzet egészségét. Virágcsendéletei ezért válnak az évszakok színes követeivé, — orgonái, rózsái, dáliái a tavasz és a nyár pompájában tündökölnek. Az állandóság jegyében sugározza a színek és formák egészségét, a szépség gyógyszerét, életfenntartó, óvó erejét. Ez művészi hitvallása. Tóth Rozália is sajátos alkat, egyéni utat járt be. Megteremtette a maga világát. Szentendréről költözött Lajos- mizsére, ahol a Szárítás tanya a művészet új távlataival ajándékozta meg; az elmélyülés színes csöndjével, a vizuális események rejtőző légiójáOltvainé Dancsó Ilona: Csendélet val. Civilizációnk gondja, hogy a tér füsttel, zajjal telítődik. Ezért irány a tanya, az erdő, az érintetlen pázsit. Sajnos azonban az emberiség életében egyre inkább a város a meghatározó, ami egyúttal azt is jelenti, hogy csökken a kapcsolatunk a felhőkkel, fákkal, az évszakok színeseményeivel. A természet — képekben Ami lehetséges: legalább festményen kerüljön otthonainkba. Innen ered, hogy a magyar tanya nem európai divat csupán, hanem életszükséglet is. Tóth Rozália azonban nem egyszerűen ebből a fölismerésből festi a lajosmi- zsei tanyákat, hanem a föld szeretetébűl. Ténylegesen vonzódik a magyar tanyához, mert számára ez valós természet, a lelkűiét belső rétege, tisztaság, színes csönd, — művészete ezt a harmóniát sugározza. Immár évek óta a Duna—Tisza közi tanyaszimfóniát festi, — gulyaitatót, gémeskutat, fákkal övezett házakat, a sáros mezőt, naplementét, kanyargó útvágást, viharban kettétört tölgyet, — nyugalmat és drámát, — az új kenyér históriáját, vén diófát, úszó házakat ezüst ködben. Az adományozás Tóth Rozália egykor Czóbel Béla és Bálint Ildikó tanítványa volt, de figyelte Holló László és Lóránt János teljesítményét is. Így talált végérvényesen önmagára. Domb- egyházától, ahol született Tóth Rozália képekkel jutott el többször is Budapestre, Szentendrére, 1984-ben Párizsba, 1986-ban Firenzébe és Milánóba, A közelmúltban tíz festményt adományozott a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési központnak, hogy az idei Erkel Ferenc napokat méltó módon rendezhessék meg. Ezzel ismét igazolta Tóth Rozália, hogy nemcsak festő, hanem közösségi ember is; sokszorosan visszaadja a társadalomnak, amit attól kapott. Losonci Miklós Borús időben meg a könyv sem fogy Szerbhorvát kiadványok A százhalombattaiak nagyon megszokták már a Damjanich útján álló kis pavilont, és nem is tudják milyen jó dolguk van, hogy helyben vásárolhatják meg a félárú könyveket. Fővárosi ismerősöm mondta, ha hivatalos dolga miatt Bat- tán jár, az az első, hogy benéz a Tallózóba. A régenvolt kedvesek — Kováts Adél és Rubold Ödön Húzd rá, cigány! És a végén minden jóra fordul. Rádiófigyelő BÖKA LÁSZLÓ EMLÉKEZETE. Való igaz, előadásain a terem zsúfolásig megtelt. Szavait pisszenés nélkül hallgatták. Mindenkire mélységesen hatott kivételes egyénisége. Ritkán lépett le a dobogóról, mondanivalóját az asztal mögött ülve adta elő. Mégis lenyűgözte a jelenlévőket. Hogy mi volt a titka? Tulajdonképpen a közvetlensége, ahogy írókról, művekről társalogni tudott. Szinte úgy érezte az ember, hogy rokoni szálak fűzik azokhoz, akikről éppen beszélt. Került minden merev irodalomtörténeti fontoskodást, a pallérozott köznapi beszéd hanghordozása volt rá jellemző. Ez pedig az ötvenes évek első felében különösen szokatlanul hatott még az egyetem falai között is. A katedrára kerülve Bóka Lászlót olyan példaképek vezérelték, mint Horváth János vagy Gombocz Zoltán. Egész életében nagy szeretettel emlékezett rájuk. Legendásak voltak szemináriumai. Szobájának falain nem volt egy tenyérnyi hely sem, melyen írói arckép ne függött volna. Mint a rádióban, a most elhangzott emlékműsorban egyik volt tanítványa elmondotta, egyik cigarettáról a másikra gyújtva a növendék részéről elhangzottakat előbb ízekre szedte, majd annak értékeit kiemelve foglalta ösz- sze. Félévenként hallgatóit az egyetemmel szemben lévő Százévesben vacsoravendégül látta. Darab ideig magam is hallgatója voltam és vizsgáztam is nála. Azt tapasztaltam, hogy valamiféle megfontolt tartózkodással vegyes közvetlenség jellemezte magatartását, amely tulajonképpen nagy, benső magányosságot takart. Erre emlékezett vissza a műsorban a színész, Mádi Szabó Gábor is, akivel a háború végén Focsaniban együtt voltak fogolytáborban. Még abban a sajátos közegben is ösztönösen megőrizte különállását. Elsősorban az irodalomban élt és az irodalomban gondolkodott. Tulajdonképpen pályáját íróként, versekkel és prózával kezdte el. Irodalomtörténészként is elsősorban esszéíró tollára bízta magát, kerülve az elvont okfejtésekbe bonyolódó stílus görcsösségét. Regényeit is, például az Alázatosan jelentem című alkotását a szellemes előadásmód jellemzi, az ellenforradalmi korszak maró szatírájába ágyazva. A háború után mégis úgy fordult az élete, hogy egy ideig kulturális politikus lett, majd egyetemi tanárként és akadémikusként hunyta le szemét. Mint pedagógus és tudós is kiváló volt, példát és mértéket mutatva kora és az utána következő nemzedékek számára. Róla szólván nem lehet említetlenül hagyni azokat a vasárnapi ebédeket, me’ •''két oly nagy kedvvel és 1 iáért és sei készített szűkeb baráti köre számára. Sajá! il- lomása szerint is ez nagy ki- kapcsolódást jelentett neki, nem beszélve az asztalbontást követő szellemi tornáról, amely vasárnapjainak elválaszthatatlan része volt. A gonddal és szeretettel összeállított emlékműsort — amelyben megszólalnak kortársak és növendékek — Gartner Eva készítette hozzáértő alázattal. JÖVEDELMI VISZONYOK. Talán ez az a kérdés, ami ma az embereket leginkább foglalkoztatja. Legalábbis ezt igazolja a közvélemény-kutatásnak az a tapasztalata, hogy sem a kedvezőbb munkahely, sem a nyugodtabb termelési viszonyok, sem mondjuk a szórakozási lehetőségek nincsenek a közvélemény előterében, a jövedelmi viszonyok háttérbe szorulnak. Általában az fogalmazódik meg, hogy nagyok a különbségek. A számokat közelebbről szemügyre véve azonban az derül ki, hogy míg külföldön egy mérnök többszörösét keresi annak, amit a szakmunkás, nálunk legfeljebb 10 százalék a többlet az egyetemet végzettek javára. Ugyanakkor a számok azt is mutatják, hogy jelenleg nálunk kevésbé honorálják a tudást, szemben a vállalati rangsorban magasabban álló munkakörökkel. Ma még egy kutatómérnök bármennyi hasznot is hajt, kisebb anyagi megbecsülést élvez, mint esetleg a felette álló üzem vezetője, akinek szakmai felkészültsége csekély mértékét tekintve egy napon nem említhető beosztottjáéval. Szombathelyi Ervin — Nem lanyhult-e az első hónapok érdeklődése? — kérdeztük Gébele Mihálynét, az üzlet vezetőjét. — Azt igazán nem mondhatom. hogy kevés az érdeklődő, de rendkívül hullámzó, hogy mikor és mennyiért vásárolnak. Most délelőtt 11 óráig nem volt egy vevőnk sem. De észrevettem, hogy az időjárás is erősen befolyásolja a betű iránti vágyat. Jó időben sokkal többen nyitnak be hozzánk, borúsabb, esősebb napokon, amikor az embernek még kedve sincs kilépni az utcára, alig, alig jönnek. — Milyen könyvek a legkeresettebbek a battaiak körében? — Nem is gondolná a kívülálló, hogy milyen széles érdeklődési skálán mozognak a vásárlók. Itt van például a Goethe-sorozat, amelynek majd minden darabja eikelt, s annak ellenére, hogy rendszeresen kapunk utánpótlást, alig, alig van belőle. De a legnagyobb sztárok vitathatatlanul a gyermekkönyvek. Ebből a legnagyobb a forgalom, s a szintén nagyon keresett útikönyvek csak ezután jönnek. Nagy sikere van a tudományos zsebkönyveknek és a sci-fi irodalomnak is. Sokan keresik a kötelező olvasmányokat, de ezekből sajnos nincs elég. Az egyik polcon cirill és latin betűs idegen nyelvű könyvek sorakoznak. Kérdő tekintetemre Gébele Mihály- né ezt mondja: — Ezek szerbhorvát könyvek. Sokan nem is tudják, hogy ilyenekkel is foglalkozunk, s viszonylag szűk körben keresik ezeket a regényeket. — S tudja, mi van ezekben a könyvekben? — Nem beszélek szerbül — ingatja fejét mosolyogva az üzletvezető —, de van egy bácsi, aki rendszeres vásárlónk. Ha megvett egy könyvet és elolvasta, legközelebb, mikor ismét felkeres bennünket, mindig elmeséli, miről szólt A tölgyesi bíró és felesége itt még kéz a kézben tál is hű maradt önmagához, csak annyit adott a komédiához, amennyi még javára vált. Elképzeléseihez megfelelő társakat talált Csányi Árpád díszlet- és Fűzi Sára jelmez- tervezőben. Rossa László kísérőzenéjét cigányzenekar szólaltatja meg. Szerencsére a nótabetétek egyáltalán, nem harsányak. A teljes és igazi nyári vigasságról a kiváló szereplő- gárda gondoskodik. A főszerepet, Török Mihály tölgyesi bírót Inke László, a Thália Színház kiváló művésze alakítja, tőle megszokott magas Tahi József Kósza Gyurkája sokszor kerül a kátéiba
