Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

2 1988. JtNIüS 39., SZERDA MIHAIL GORBACSOV [LÓADÓI BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról.) haladás kulcsfeladatain, a gazdasági együttműködés kor­szerű formáinak fejlesztésén munkálkodunk. A perspektí­vát a szabadon átváltható ru­belre való áttérésben, az egy­séges szocialista piac kiala­kításában látjuk. A kölcsönös előnyök alapján akarjuk szé­lesíteni külgazdasági kapcso­latainkat a tőkés és a fejlődő országokkal is — hangoztatta a szónok. Gorbacsov, amikor leszögez­te. hogy az egész népgazdasá­got felölelő változásokra van szükség, a szolgáltatásoktól kezdve egészen a nehéziparig és a honvédelmi iparig, szor­galmazta a fogyasztás arányá­nak növelését. Nem először hangzik el, hogy nem önma­gában a termelés növekedési üteme a fontos, hanem annak valóságos tartalma, a nép szükségleteinek tényleges ki­elégítése— mondotta. Az átalakítás, a szocializmus megújítása elképzelhetetlen, ha nem aktivizáljuk a társada­lomnak a tudományban, a képzésben, az egész kultúrá­ban rejlő szellemi erejét. Már a peresztrojka kezdetekor kijelöltük a feladatot: növel­ni a szellemi szféra szerepét, megszüntetni leértékeltségét. A párt rendkívül jelentősnek tartja, hogy a tudósok kive­gyék részüket az átalakításból. A tudomány és a technika fejlődésében tapasztalt pozi­tív változások ellenére a meg­határozó alapkutatásokban még sok fékező tényező hat, amelyeket az adminisztratív, utasításos irányítási módsze­rek idejéből örököltek. Az utóbbi évtizedekben érzékel­hetően csökkent a tudomány és a tudományos tevékenység társadalmi rangja. Nemzetközi politika A beszámoló következő ré­szében a nemzetközi kapcso­latok demokratizálásának kér­désére áttérve a főtitkár ' rá­mutatott, hogy a belső átalá- kulások szükségessé tettek a nemzetközi ügyekhez való új viszonyulást is. A háború utáni évekről szólva Gorba­csov utalt az állandósult nyu- aati katonai fenyegetésre, amely máig sem szűnt meg. A Szovjetunió szövetségesei­vel együtt válaszra kénysze­rült. Ugyanakkor a külpolitika sem volt mentes a parancs­uralmi módszerektől. Gyak­ran a legfontosabb döntése­ket is szűk körben, a bará­tokkal való szükséges konzul­tációk elmulasztásával hoz­ták meg. Nem mindig mérle­gelték, hogy mibe kerül egy- egy döntés. A szocialista világnak a nukleáris kihívásra válaszul stratégiai paritást kellett megteremtenie az Egyesült Államokkal. A hatalmas esz­közök összpontosítása közben azonban nem mindig használ­ták ki a feszültség csökkenté­sére és a népek közötti köl­csönös megértésre kínálkozó politikai lehetőségeket. Hagytuk, hogy belekénysze- v rítsenek bennünket a fegy­verkezési hajszába, amely már "kritikus ponthoz érkezett — ^mutatott rá Gorbacsov. E dol­gok logikájának megtörése ’nélkül a világ a katonai ösz- szecsapás szélére sodródott volna. Ezért vált szükségessé a a külpolitika határozott meg­újítása. A nemzetközi kapcsolatok, ánem veszítve el osztályjellegü- íket, mindinkább a népek kö­zötti kapcsolatokban testesül­nek meg. Az érdekek sokfé­leségének tanulmányozása az új politikai gondolkodásmód fontos eleme. A mind egysé­gesebb és kölcsönösen egy­másra utaltabb világban előnyt élveznek az általános emberi értékek — hangzik az alapvető felismerés. A gyökeres változások elis­merése közben a világ meg­szabadul a sablonoktól, a kap­csolatok többszintűvé és szé­lesebb körűvé válnak. A Szovjetunió kitárulása a kül­világ előtt, illetve a készség más kulturális hagyományok­ban meglévő hasznos eszmék elsajátításira, nagyszabású kezdeményezéseket tett lehe­tővé. Az egyetemes biztonságot erősítő ismert szovjet kezde­ményezések felsorolása után Mihail Gorbacsov utalt rá, hogy a kapcsolatok alapjá­vá vált a párbeszéd, a lesze­relés terén az átfogó kölcsö­nös ellenőrzésre való készség. Ez a megközelítés tette le­hetővé a Genfben és Reykja- víkban elért korszakos jelen­tőségű áttöréseket. Az új gon­dolkodásmódnak megfelelően a szocialista világon belül az volt a cél, hogy a kapcsola­tok internacionalista jellegét megszabadítsák az elavult be­idegződésektől. A párt- és ál­lami vezetők személyes érint­kezései tárgyszerűvé és ope­ratív jellegűvé váltak, tökéle­tesedik a szocialista közösség külpolitikájának összehangolá­sa. Aki elutasítja a választás szabadságát, lényegében a tör­ténelem valós folyamatát próbálja megakadályozni; kö­vetkezésképp történelmileg túlhaladott az erő alkalma­zásának politikája. Csökkent-e az elmúlt há­rom évben a háborús fenyege­tés? — kérdezte a főtitkár, majd határozott igennel vá­laszolt. A nemzetközi kap­csolatokban a szembenállásról az együttműködésre, a párbe­szédre, a tárgyalásokra helye­ződött át a súlypont. Javul­tak a szovjet—amerikai kap­csolatok, szerződés jött létre a nukleáris fegyvertár egy ré­szének felszámolásáról. Ál­lamközi, de különösen társa­dalmi szinten megélénkült az összeurópai folyamat. Fontosnak nevezte az afga­nisztáni kérdés rendezéséről létrejött genfi megállapodást, amelynek nyomán már meg­kezdődött a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. Ez a megállapodás új szakaszt nyit a helyi konfliktusok po­litikai rendezésében. A szov­jet pártvezető az SZKP és az egész szovjet nép nevében el­ismerését fejezte ki mindazok­nak, akiknek sorsát valami­lyen módon befolyásolta ez a háború. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években felhalmo­zott új politikai és erkölcsi ta­pasztalatok birtokában a Szovjetunió alaposabban meg­érti a világot, s a csapatkivo­nás ezt a megértést tükröző bölcs lépés. A fejlődés vonala A továbbiakban felvázolta azokat az alapvető irányzato­kat, amelyek megítélése sze­rint az ezredfordulón a vilá­got jellemezni fogják. Ezek a következők: — A nemzetközi kapcsolatok fokozatos demili- tarizálása és emberi tölteté­nek növekedése, az államok biztonságának szavatolása mindinkább a politikai együttműködés és a nemzet­közi kötelezettségek tisztelet­ben tartásának irányába tevő­dik át; a rohamléptekkel fej­lődő műszaki-tudományos is­meretek az egész emberiség javát szolgálják majd a kü­lönböző gazdasági, egészség- ügyi, élelmezési, ökológiai és más gondok megoldásában; független államok változatos és önkéntes együttműködése jól fogja szolgálni az orszá­gok kölcsönös anyagi és szel­lemi gazdagodását, a béke megerősödését. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról szólva utalt arra, hogy a szovjet kommunisták a teljes egyen­jogúság és a kölcsönös tiszte­let alapján részt vesznek a közös útkeresésben. Hangsú­lyozta, hogy az SZKP a kom­munista világmozgalom szer­ves részének tekinti magát. Mihail Gorbacsov ezután részletesen kitért a szovjet po­litikai rendszer fejlődésére a forradalomtól egészen nap­jainkig. Kiemelte, hogy a sztá­lini parancsuralmi, adminiszt­ratív irányítási rendszer káro­san hatott az ország fejlődé­sére, és ez a mára kedvezőt­len hatással van. Megállapí­totta, hogy a XX. pártkong­resszus után az ország nem használta ki a lehetőséget a párt- és az állami élet lenini normáinak helyreállítására. A kialakult politikai rendszer gátolta a gazdasági és társa­dalmi fejlődést, kudarcra ítélte a megkezdett reformokat. így az emberek közömbössé vál­tak, csökkent a társadalmi ak­tivitás, a dolgozók elidegened­tek a köztulajdontól. Gorbacsov kitért az emberi jogok és a peresztrojka viszo­nyára. Mint mondta, az utóbbi időben voltak olyan kísérletek, amikor a demokratikus jogo­kat antidemokratikus célokra akarták felhasználni. — Egye­sek úgy vélik, hogy ezen az úton bármilyen problémát meg lehet oldani, a határok újra- rajzolásától az ellenzéki pár­tok alapításáig. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága a nép érde­keivel ellentétesnek tekinti ezeket a próbálkozásokat — szögezte le a főtitkár. Mihail Gorbacsov megíté­lése szerint a demokratizáló­dás folyamata túl lassú, már­pedig az átalakítás céljai csak az egész politikai rendszer át­alakításával érhetők el. Elvi jelentőségűnek minősítette a párt és az állam jogköreinek szétválasztását, valamint a ta­nácsok szerepének jelentős mérvű növelését. Az utóbbival kapcsolatban megjegyezte: meg kell újítani a képviseleti szervek munkáját, el kell ér­ni, hogy a kérdések mind na­gyobb hányadát a képviseleti testületek ülésein döntsék el. Nyomatékosan hozzátette, hogy a tanácsok egész mun­kájának nyilvánosan, a vá­lasztókerületben kell folynia. Egyetértett azzal a javaslat­tal, hogy a tanácsi funkcioná­riusok ne legyenek a válasz­tott testület tagjai. A parlamentről Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a legfel­sőbb államhatalmi szervekben is erősíteni kell a dolgozók képviseletét. Célszerűnek tar­totta, hogy a társadalmi • szer­vezetek központi szervei is válasszanak képviselőket. ?zek és a jelenlegi parlament kép­viselői együttesen alkotnák a népképviselők kongresszusát. A szovjet parlament két ka­marájának munkája kapcsán javasolta, hogy a nemzetiségi tanácsnak elsősorban a nem­zetiségekkel kapcsolatos kér­désekre összpontosítsa fi­gyelmét. A KB nevében cél­szerűnek tartotta a legfelsőbb tanács elnöki tisztének létre­hozását. Javasolta, hogy a legfelsőbb hatalmi szerv ál­landó bizottságainak előzetes vitája nélkül ne születhessen döntés nagy jelentőségű kül- és belpolitikai vagy személyi kérdésekben. A nemzetiségi viszonyokra áttérve a szónok nyomatéko­san hangoztatta: e téren is csak a lenini elvek követke­zetes érvényesítése biztosíthat­ja a töretlen fejlődést. Rámu­tatott arra, hogy a reformok­kal összhangba kell hozni a köztársaságok jogait. Emlé­keztetett rá, hogy az anya­nyelv, a nemzeti kultúra és a történelmi műemlékek meg­őrzése nem mindig kapta meg a szükséges figyelmet. Mihail Gorbacsov leszögezte: aki a nemzetiségek szembeállítására törekszik, az árt a demokra­tizálásnak és az átalakítás­nak. Áttérve az állami irányítás demokratizálására, Gorba­csov hangsúlyozta: végig kell gondolni, milyen feltételek között alkalmazzuk a demok­ratikus centralizmus elvét, hiszen a társadalmi fejlődés igényeiből éppen a decentrali­zációra való törekvés követke­zik, meghagyva a központnak az össznépi érdekek biztosítá­sához elengedhetetlen funk­cióit. A népgazdaság méreteit, a társadalmi problémák sok­rétűségét számításba véve vi­lágos, hogy nem lehet egyet­len központból helyesen és idejében megoldani valameny- nyi problémát. Ezért a hatás­körök jelentős részét át kell adni az alsóbb szinteknek. Hangsúlyozta, hogy a mun­kahelyi demokratizálás csak akkor gyümölcsöző, ha kiegé­szül a minisztériumok, a te­rületi szervek és a központi gazdaságirányítás demokrati­zálásával. A feladatok bonyo­lultsága indokolja az irányí­tó apparátus fenntartását, eb­ben viszont jól képzett, fel­adatukhoz és a vezetéshez egyaránt értő kádereknek kell dolgozniuk. A főtitkár kívá­natosnak mondta az országos hatáskörű hivatalok apparátu­sának negyvenszázalékos, a köztársasági szintűek ötven­százalékos, a területi szintűek hatvanszázalékos csökkenté­sét. A vállalatok is kezdenek megszabadulni a fölösleges ad­minisztratív személyzettől — állapította meg Gorbacsov. A folyamat természetesen sok helyütt ellenállásba ütkö­zik, gyakorta a pártot és a kormányt joggal marasztalják el a végrehajtás lassúsága mi­att. Az apparátus tagjai fog­gal-körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz, ám az egész irá­nyítási rendszert csak követ­kezetesen lehet hatékonnyá tenni. Mindez vonatkozik a külpolitikai és külgazdasági feladatokat ellátó intézmé­nyekre, az állambiztonsági bi­zottság, a honvédelmi minisz­térium és a vezérkar vezeté­sének „áramvonalasítására” Is. A reformokkal összhangba kell hozni a köztársaságok jo­gait, s lehetővé kell tenni, hogy szövetségi kötelezettsége­ik teljesítése után fokozhassák saját szükségleteiket kielégítő termelésüket. Gorbacsov kitért az anyanyelvvel, a kultúrá­val, a történelmi műemlékek­kel és természetvédelemmel összefüggő problémákra is, amelyeknek — mint mondta — nem mindig szentelnek kel­lő figyelmet. Ennek következ­tében egyes problémák súlyos­bodtak, esetenként nacionalis­ta színezetet öltöttek. A fő­titkár felhívta a figyelmet az ország népeit összekötő test­vériség és barátság fontossá­gára, s leszögezte: aki a kü­lönböző nemzetiségűek szem- beállítására, viszály és gyűlöl­ködés szítására törekszik, az árt a demokratizálási folya­matnak és az átalakításnak. Felül kell vizsgálni a szö­vetség és tagköztársaságai vi­szonyát szabályozó normatí­vákat, pontosabban kell meg­határozni az egyes nemzetisé­gi formációk helyzetét, jogait és kötelességeit. Fel kell vet­ni a lakosság országon belü­li nagyarányú vándorlásának problémáját, amelynek meg­oldására csak egy út kínálko­zik: a szövetségi állam kiala­kult struktúráján belül min­den egyes nemzetiség és nép­csoport, illetve a szovjet né­pek egész közössége érdekei­nek összhangba hozása. Nem kerülhető el a gazda­ság és a közélet nemzetközivé tétele: az a törekvésünk — mondta a főtitkár —, hogy bármilyen nemzetiségű sze­mély az ország bármely részé­ben teljes jogú állampolgár legyen, bárhol gyakorolhassa jogait, és érvényesíthesse jo­gos érdekeit. A politikai in­tézményrendszeren belül meg kell teremteni azokat a pon­tokat, ahol a nemzetek kö­zötti kérdések teljes körével foglalkoznak. A szocialista jogállam meg­teremtése időszerű feladat. Az átalakítás felszínre hozta jog­rendszerünk konzervatív vol­tát. sok, érvényben lévő jogi előírás kifejezetten fékezi a társadalmi haladást. Szigorúan be kell tartanunk azt az el­vet, hogy mindent szabad, amit nem tilt törvény. A bí­rósági szervek tevékenységé­ben is újjá kell éleszteni a le­nini szemléletet, a bírák füg­getlenségének elvét tisztelet­ben kell tartani. A közvéle­mény követeli a bíróságok működésének megújítását. Jo­gos igény a népi ülnökök sze­repének növelése. Bevonni a fiatalokat A továbbiakban a főtitkár kifejtette, hogy a tapasztala­tok szerint az átalakítás esz­méi a társadalom különböző nemzedékeinek egyaránt meg­felelnek. Ugyanakkor az ifjú­ságra hárul a feladat, hogy a maga teljességében kibonta­koztassa a szovjethatalom évei alatt felhalmozott óriási gaz­dasági, tudományos-műszaki és szellemi potenciált. Az ifjú­ságot azonban csak akkor le­het bekapcsolni az átalakítás folyamatába, ha a hangzatos frázisokat félretéve valóban bekapcsolják őket a társada­lom politikai és gazdasági vér­keringésébe. Nagyon fontos — mutatott rá Gorbacsov —, hogy az ifjúság élvezze osz­tatlan bizalmunkat, és az atyáskodás és gyámkodás he­lyett egyenjogú partnerként kezeljük őket. A Komszomolt a fiatalok kommunista neve­lésének iskolájává kell tenni, önmagát folyamatosan meg­újító szervezetté, ahol az al­kotó, kezdeményező szellem nyíltsággal és vitakészséggel párosul. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy felbukkantak az átalakítástól idegen célokat képviselő csoportok is, még ha nincsenek is többségben. Szükség van a történelmileg kialakult egypártrendszerben olyan mechanizmusra, amely folyamatosan ütközteti a né­zeteket, helyt ad a társadalmon és a párton belüli bírálatnak és önbírálatnak. Az állandó és konstruktív politikai pár­beszéd, a vitakultúra, a köz­vélemény figyelembevétele le­gyen életünk szerves része! Ehhez jó feltételeket kínál a Szovjetunióban jelenleg ki­bontakozó hazafias mozgalom, amely összefogja a kommunis­tákat, pártonkívülieket, vete­ránokat, hívőket, fiatalokat. Ez a mozgalom híven tükrözi a társadalmi-politikai életben végbemenő változásokat, erősí­ti az átalakítás sikerébe ve­tett bizalmat. A pártszervekről Az SZKP vezető szerveinek demokratizálásáról szólva a pártfőtitkár rámutatott: nem minden pártszervezet felel meg az új követelményeknek, vannak konzervatív szemléle­tű pártmunkások, sőt egész pártbizottságok is. Fel kell éleszteni a párton belüli de­mokráciát, amint az erre vo­natkozó elvi álláspontját az SZKP KB a pártértekezlet té­ziseiben már kifejtette. A demokratikus centraliz­mus helyét egy bizonyos idő­szakban a bürokratikus cent­ralizmus foglalta el, és súlyo­san megsértették azt a lenini elvet, miszerint minden párt­szervnek és kádernek a párt­tömegek állandó ellenőrzése alatt kell állnia. Gyengült a választott szervek befolyása, indokolatlanul megnőtt az ap­parátus szerepe. A pártba való felvételt meg kell szabadítani minden bü­rokratikus szemponttól. A leg­fontosabb az adott ember ál­láspontja az átalakításról, részvétele annak megvalósítá­sában. Sok mindent gyökeresen meg kell változtatnunk a párt választott szerveiben — han­goztatta a főtitkár. Meg kell erősíteni a választott szerve­ket, mint a kommunisták tel­jes jogú képviselőinek tekin­télyét. Meg kell újítani a válasz­tott szervek megalakulásának rendjét. Gorbacsov azt java­solta, hogy ismerjék el az al­sóbb szervezetek jogát arra, hogy a konferencia vagy a kongresszus küldötteinek meg­választásával egyidejűleg ja­vaslatot tehessenek a felettük álló pártszerv összetételére. Mint emlékeztetett rá, álta­lános figyelmet keltett az a javaslat, hogy egységesen öt évben állapítsák meg minden pártbizottság megbízatásának idejét, két egymás utáni idő­szakra korlátozzák a válasz­tott párttisztségek betöltésé­nek idejét, s ezt harmadik idő­szakra csak különleges eset­ben lehessen meghosszabbíta­ni. A párt-1 és állami szervek funkcióinak szétválasztásáról Gorbacsov megállapította, hogy e kérdés helyes megol­dása rendkívüli jelentőségű a párt élcsapat-szerepének szem­pontjából. A társadalmi fej­lődés stratégiájának kidolgo­zására és gyakorlati alkalma­zására csak erős párt képes, amely szorosan kötődik a néphez, tapasztalatait folya­matosan összeveti a néptöme- gekéivel. Az SZKP KB fő­titkára emlékeztetett arra, hogy a párt és az állam funk­cióinak elválasztása sokszor felvetődött már, s a kialakult helyzet nem nevezhető nor­málisnak. A feladatok elhatárolását a vezetés legfelsőbb szintjein kell kezdeni. Ez mindenek­előtt feltételezi, hogy a KB és a PB politikai vezető szerv­ként cselekedjen, s meg kell akadályozni, hogy felváltsák a legfelsőbb hatalmi irányító szerveket — meg kell akadá­lyozni azt is, hogy a pártbi­zottságok olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek köz­vetlenül utasítják az állami, gazdasági és társadalmi szer­vezeteket. A kerületi és városi párt­szervek feladatait érintve Gor­bacsov utalt arra, hogy azoknak munkájuk során el­sősorban — és folyamatosan — a pártalapszervezetekre kell támaszkodniuk. Ennek érde­kében e pártszerveknek gyö­keresen meg kell változtat­niuk munkájuk stílusát és módszereit. • Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy a vita során tá­mogatták azt, a pártkonferen­cia téziseiben is megfogalma­zott javaslatot, hogy egységes, a kongresszus által választott ellenőrző-revíziós szervet hoz­zanak létre, amely ellenőriz­né a pártfegyelem, a szerve­zeti szabályzat előírásait, a pártszervezetek gazdasági te­vékenységét. Gorbacsov kitért arra, hogy a szocialista elméletet és gya­korlatot torzító dogmák fel­számolásakor egyesek a szo­cializmus fellazításáról, tör­ténelmének befeketitéséről be­szélnek. A főtitkár ezt hatá­rozottan elutasította, majd rá­mutatott: nem hihetjük, hogy az átalakítást megakadályoz­za a dogmatizmus és a konzer­vativizmus, egyesek előítéletei vagy személyes ambíciói. To­vábbfejlesztjük a szocializmus értékeit, s határozottan fel­számolunk mindent, ami el­torzította a forradalmi elmé­letet és a szocializmusképet. A szocializmus elvei A szocialista társadalom egész fejlődése — a gazdaság­tól az ideológiáig — az em­ber szükségletének kielégíté­sére, a személyiség sokoldalú kibontakozásának biztosításá­ra irányul. Gorbacsov e szo­cializmusképet részletezve ki­tért arra, hogy ez egyben a társadalmi igazságosság rend­szere is, ahol mindenekelőtt az ember képességeit, alkotó munkáját, tudását, tehetségét értékelik. Ugyanakkor ez a magas szintű kulturáltság és erkölcsiség rendszere is, amelyben az összes nemzet­nek és nemzetiségnek valódi egyenlőséget biztosítottak fej­lődéséhez. kizárva a nemze­tek közötti ellenségeskedést, a nacionalista és soviniszta elő­ítéleteket. Gorbacsov szavai szerint a szoocializmus rend­szerének szerves eleme a bé­kére való törekvés, a testvé­ri szocialista országokkal va­ló együttműködés erősítése és a normális, civilizált kaocso- latok kialakítása minden nép­pel és állammal az egyenlő­ség, a be nem avatkozás, és a népek szuverén önrendelkezé­si jogának elismerése elvei alapján. Meggyőződéssel hisszük, hogy életképes a társadalmi igazságosság társadalmának a szabad és egyenjogú emberek civilizációjának megteremté­sét tudományosan megalapozó marxista-leninista tanítás, amely a forradalmi átalakítás­ban vezérel bennünket — hangsúlyozta az SZKP KB fő­titkára, majd végezetül rövi­den összegezte a pártkonfe­renciát megelőző gyümölcsöző vitát. Rámutatott, hogy a köz­ponti bizottság által a konfe­rencia elé terjesztett javasla­tok és elképzelések a párt, az egész nép együttes gondolko­dásának eredményei, amelyek célja a nagyobb demokrácia, több szocializmus, a dolgozó ember jobb élete. ★ Délután megkezdődött a vi­ta az előadói beszédről, össze­sen heten kaptak szót, párt­bizottsági titkárok az ország különböző térségeiből, a me­zőgazdasági termelés dolgozói és az értelmiség képviselői. Az értekezlet szerdán folytat­ja inunkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents