Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. JÚNIUS 29.. SZERDA' 3 Sötét kamra után jobban tojik a iúd Ha megtépik, még gazdaságosabb A híddal kapcsolatban számos szólásmondás terjedt el. Több országban a népi hagyományok gazdag tárházából sem hiányoznak ezekkel a háziállatokkal kap­csolatos mendemondák, színes furcsaságok. Vidéken a falvakban házőrzőként sem vallottak a libákkal szégyent tartóik. Ha tolvaj settenkedett az ól körül, fcllármáz- ták nemcsak a baromfiudvart, de a gazda nyugodt álmát is. (A monda szerint az ókori Rómát is ludak mentették meg az ellenségtől.) A liba mája, húsa, tolla a tőkés piacon változatlanul keresett és kedvelt. A népgazdaság számára a különösen fontos élelmiszeripari exporttermékek között tartják számon. Régóta foglalkoztatja a kutatókat, a lúd tenyésztéssel foglalkozó szakembereket, hogy a két ismertebb lúdfajta, a landesi és a rajnai milyen szapo- raságra képes. Hazánkban a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Ba- batpusztán levő lúdtenyészté- si kutatóállomásán folytatnak a témával kapcsolatban igen eredményes munkát. Ott mint­egy ötezer darabos törzsállo­mányt alakítottak ki. Ezekkel az állatokkal az utóbbi, csak­nem két évben különösen ér­dekes kísérleteket folytattak. Szó szerint megbolygatta a lúdtelep nyugalmát egy viet­námi szakember, dr. Nguyen Dang Vang agrármérnök, aki a napokban védte meg A Vi­etnamba importált rajnai faj­tájú ludak szaporodásának vizsgálata című kandidátusi értekezését Gödöllőn, az egye­temen. Esetében tízéves szor­galmas és kitartóan követke­zetes kutatómunka vezetett el ehhez a magas tudományos fokozathoz. Közvetlenül a sikeres érte­kezés után beszélgettünk dr. Nguyen Dang Vanggal. — Miért éppen a rajnai lu­dat választotta kísérletéhez? — Ennek a fajtának van­nak talán a legelőnyösebb genetikai adottságai. No és ezzel a lúdfajtával gödöllői egyetemista koromban is so­kat foglalkozhattam. Az álta­lam végzett szelekció célja az volt, hogy a Magyarországról Vietnamba importált ludak tojástermelését tovább javít­sam. A szaporaság növelésére a tojás kitapintáson nyugvó válogatását alkalmaztam. A tojást tapogatja — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Rendkívül aprólékos, nagy türelmet igénylő munka ez. Ha a Iádban a tojás ta­pintható, akkor áthelyezzük a tojóhelyre. A madár szárnyán található egy számjelzés. Ezt a számot minden alkalommal rávezetjük a tojásra is. Mivel tudjuk, hogy melyik gúnárral él együtt a tojó, így nyomon követhető és biztosítható, hogy ivarérett és egészséges, meg­határozható szülőktől szárma­zó utódokhoz jussunk. Három és öt év közötti munka után el lehet érni a remélt törzs­tenyészet kialakítását. Az im­portált állomány a Hanoiban levő törzstelepen meggyőzően mutatta a tojástermelés növe­kedését is. A szelekció követ­keztében a hozam az 1977. évi 31,6 darab tojásról 60,4 darab tojásra növekedett 1985-ben. Ugyanakkor a magyarországi exportállományban a termelés gyakorlatilag azonos szinten maradt. Ismert szülőktől — Milyen tényezők hatnak a iúd tojókedvére? — Nagy jelentősége van a hőmérsékletnek és a fénynek. Hazámban a hőmérsékletnek, a levegő páratartalmának, míg a mérsékelt égövi orszá­gokban, így Magyarországon a fénynek van ingerlő szerepe. Vietnamban a lúdállományok termeléskezdésének optimális hónapja az október. Azok a tojók, amelyek novemberben és decemberben adják az el­ső tojást, messze lemaradnak az októberben indulóktól. Itt- tartózkodásom idején Egerszó- láton és Babatpusztán sikeres kísérleteket folytattam az egyetem szakembereivel az úgynevezett sötét kamrás mód­szerrel. — Ezen mit kell érteni? — Magyarországon a te­nyésztőknél a tojási szezon ál­talában kilencven napig tart, szeptembertől december vé­géig. Ennek eredménye átla­gosan 26—29 tojás. Az álta­lam kidolgozott módszer alap­ján a ludakat július végétől szeptemberig sötét kamrában tartják, illetve etetik. Aztán a kiengedésüket követő 20. na­pon, napi 14 órás világítás mellett megkezdik a tojáster­melést. Egyébként az említett időpont 12 órára is szűkíthe­tő. Ezzel energiatakarékossá és egyben gazdaságosabbá is válik a művelet. Lényegében elérhető, hogy a nyolc hónap alatt akár nyolcvan darab to­jást is termeljen egy lúd. És mivel egészséges a tojóállo­mány, így nem nehéz levonni a következtetést, hogy a lúd szaporaságának milyen nép- gazdasági jelentősége van. — ön foglalkozott a tollté­pés és a tojástermelés kap­csolatával is. — Vietnamban teljesen is­meretlen volt a ludak tolltépé­se. Az én vizsgálatom volt az első, amely tudományos igény­nyel mérte fel, hogy a trópu­si körülmények között felne­velt ludak esetében milyen tolltermelésre számíthatunk. A Magyarországon tapasztaltak­kal azonosan, a megtépett lu­dak több tojást termeltek és tojásaik termékenysége is jobb volt, mint a nem tépett ludaké. A különbség az egy­szer tépettek javára 5,1, míg a kétszer tépettekére 12,5 darab tojás. És ami számomra is nagy meglepetés volt, hogy a kétszer tépett gúnárok és to­jók esetében a termékeny­ség 72,1 százalék volt, a nem tépettek 66,2 százalékos ter­mékenységével szemben. Nagy elismeréssel szóltak dr. Nguyen Dang Vang tudo­mányos kutató munkájáról, a neves hazai szakemberek is. Bögre János egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tan­székének vezetője, több, mint másfél évtizede kandidátusi disszertációjában maga is a lúdtenyésztéssel kapcsolatos eredményeiről adhatott szá­mot: — Amit dr. Nguyen Dang Vang elért, az nemzetközi mércével szemlélve is szenzá­ciós! Külön is figyelemre mél­tó módszerének gazdasági je­lentősége. A tőkés exportra kerülő libánál a legnagyobb hasznot a tollazata jelenti. A bevétel 25—25 százalékát pe­dig a mája és a húsa adja. Előnyös szerződések Tóth Sándor kandidátus, egykori tanára már hallgató korában nagy jövőt jósolt a vietnami fiatalembernek: — Doktori disszertációját a libamáj ultrahangos vizsgála­tával kapcsolatban védte meg. Rájött arra, hogy csak akkor érdemes a libát tovább tartani, ha a mája még nem érte el a szükséges nagyságot. Ha pe­dig elérte, akkor haladéktala­nul fel kell dolgozni, hiszen hizlalása már felesleges. Csak a takarmányból fogyna több. Héjjá Sándor, és Molnár Jó­zsef kandidátusok, mint dr. Nguyen opponensei méltatták az elért tudományos sikert. — A lúd gazdaságos tartá­sa és szaporítása e kutató­munka eredményeként min­denütt a világon megvalósít­ható, Szibériától a trópusi vi­dékekig. Különösen az olyan országokban, ahol a lakosság élelmezési gondokkal küzd, ér­demes beruházni a rajnai, vagy a landesi fajtára — mondja Héjjá Sándor. A vietnami kandidátus mun­kássága iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy több előnyös szerződést is ajánlottak szá­mára. Lehet, hogy rövidesen ismét hazánkba jön. Addig azonban hónapok telhetnek el, hiszen otthon várja a felesé­ge és kisfia. Gyócsi László Bíborossá avatták dr. Paskai Lászlót Ünnepség Vatikánban 11. János Pál pápa kedden a Vatikánban ünnepélyes kon- zisztórium keretében hivata­losan bíborossá avatta dr. Paskai László esztergomi ér­seket, Magyarország prímását, együtt huszonhárom másik egyházi személlyel. A szertartás két részletben zajlott. Először a pápa zárt ajtók mögötti konzisztóriumon mondott beszédet az újonnan kinevezett és a már tisztség­ben levő bíborosok előtt. Ez­után következett a ceremónia második, nyilvános része, ame­lyen Agostino Casaroli bíbo­ros-államtitkár bemutatta az ünnepség résztvevőinek a bí- borosi cím új tulajdonosait, majd a pápa helyezte fel a bí­borosi sapkát a felavatottak fejére. Az ünnepségen a magyar kormányt Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Misur György, hazánk római nagy­követe képviselte. Az egyházban történelmi hagyomány, hogy az esztergo­mi érsek megkapja a bíborosi címet, így dr. Paskai László elődjét, az elhunyt Lékai Lászlót 1976-ban nevezték ki erre az egyházi méltóságra. Ez nemcsak az adott papi szemé­lyiség elismerését jelenti, ha­nem nagy jelentőségű a ka­tolikus egyház és a magyar állam viszonyának fejlődése szempontjából is. Módosított alapszabály Közgyűlés Tegnap közgyűlést tartottak a szigetszentmiklósi Szigetfő Termelőszövetkezetnél. A mindössze tíz percig tartó ese­ményen elfogadták a termelő- szövetkezet alapszabályának a módosítását. Vajai Attila téeszelnök rö­viden ismertette a közel nyolcszáz fős tagság jelen lévő képviselői előtt az alapsza­bály-módosítás okát. Utalt ar­ra a vezetőségi határozatra, amely a termelőszövetkezet gazdálkodása hatékonyságának növelése érdekében az elnök­helyettesi és a főkönyvelői munkaköröknek a feladatok egyidejű átcsoportosításával történő szétválasztására irá­nyul. Javaslatok az ad hoc bizottság előtt Milyen lesz az új ügyrend? Ez a parlament már nem az, ami még egy esztendővel korábban is volt, lassan hozzá­szokhatunk ahhoz, hogy a képviselők pezsgő vita után, felelősen alkotnak véleményt, tör­vényeket. Világos az is, hogy a továbblépés egyik útja a jelenlegi, több kötöttséget tartal­mazó ügyrend felülvizsgálata. A ma kezdődő ülésszak ismét ráirányítja a figyelmet annak a 15 tagú ad hoc bizottságnak, s az azon be­lül megalakult 5 tagú előkészítő bizottságnak a munkájára, amely az új ügyrend — belát­ható időn belüli — kidolgozására kapott meg­bízást. Nemrégiben elkészült az első nyers változat, amelynek megállapításairól dr. Böl- csey Györgyöt, az előkészítő bizottság tagját, s egyben a parlament jogi, igazgatási és egész­ségügyi bizottságának titkárát kérdeztük. — Milyen elvek alapján láttak munkához? — Bizottságunk tagjai két- két megyei képviselőcsoportot kerestek fel és kértek véle­ményt, én például a budapesti és a Pest megyei csoporthoz látogattam el. A képviselők minden kötöttségtől mente­sen tették, teszik meg javas­lataikat, hiszen célunk a meg­újulás. A begyűjtött észrevé­teleket feldolgozva alakult ki az első változat, amelyet majd vitára bocsátunk. A dolog fontosságára való tekintettel még több tárgyalási forduló kell ahhoz, hogy az elképze­lések végleges formát öltsenek. Talán eretnekségnek számít, hogy pontosan én mondom: a jelenlegi ügyrend szerint is dolgozhatnánk sokkal jobban, pontosabban, hatékonyabban. Ettől függetlenül kétségtelen az: olyan helyzetbe kell hoz­ni a törvényhozást, amely megteremti a követelmények­nek megfelelő politizálás fel­tételeit. Széles alapokról in­dulva hajtjuk végre a korsze­rűsítést, amely — szándékunk szerint — hosszú távra szól majd. — Nem úgy, mint az 1986-os ügyrendmódosítás, ami inkább visszalépésnek számít, hiszen a képviselőt afelé tereli, hogy inkább a kérdés és ne az in­terpelláció jogával éljen. A kérdésre adott választ nem követheti vita, azaz nem a parlamenté az utolsó szó ... — Ha reálisan szembené­zünk a tényekkel, akkor azt a következtetést lehet levonni, hogy a parlament szerepének változását — ami része a po­litikai intézményrendszer re­formjának — lassítani ugyan Alsénémediben már aratnak je egy 1300 negyszogoles lomon vágja a takarmánygabonát. Jobb oldali képünkön: Somo­gyi Kálmán termése már a padláson van, most fiával a bálázott szalmát hordja haza. lehet, de visszafordítani nem. Ilyen lassítási kísérlet volt az 1988-os ügyrendmódosítás, amely miatt személy szerint is sok kritikát kaptak a képvise­lőtársaktól. Azt világosan lát­ni kell, hogy az Országgyűlés tevékenysége szorosan kapcso­lódik a kormány munkájához. Másként fogalmazva: akivel dolgozunk, annak az egyetér­tését is meg kell nyernünk. Most azt tapasztaljuk, hogy megvan a készség a partneri viszony kialakításához. Ezért azt javasoljuk, hoj^y marad­jon meg a kérdés és az inter­pelláció intézménye, de a kép­viselő maga döntse el, hogy melyikkel kíván élni. — Az új ügyrend kialakítá­sával foglalkozó Pest megyei képviselőcsoport-ülésen szin­te valamennyi hozzászóló azt kívánta, hogy a törvényalko­tás kizárólag a parlament dol­ga legyen, ami szükségképpen együtt jár az Elnöki Tanács jogkörének további szűkülésé­vel. Általánosnak mondható ez az igény? — Igen, ez mindenütt meg­fogalmazódott. A képviselők úgy tartják, hogy csak akkor tudnak felelősen dolgozni, ha munkájukat semmi sem gátol­ja. A törvényerejű rendelete­ket éri a legtöbb kritika, mert nehezen fogadható el, hogy az ország egészét érintő kérdé­sekben egy szűk körű testület döntsön. Ez nem a bizalmat­lanság jele, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a törvény- alkotás a parlament dolga, az Elnöki Tanács pedig lássa el a kollektív államfői tevékeny­séget. A képviselők azt is el­képzelhetőnek tartják, hogy ez a kollektív testület egy idő után megszűnik, jogait a köz- társasági elnök egy személy­ben gyakorolja. Ezzel függ ösz- sze az a javaslat is, hogy vá­lasztás útján meg kell alakíta­ni a parlament elnökségét, amely előkészítené és össze­hívná az ülésszakokat. Még­hozzá nem az évszakokhoz kötve, hanem akkor, amikor szükség van rá. El kell fogad­ni és közzé kell tenni egy tör­vényalkotási programot, hogy a képviselők időben felké­szülhessenek. Igény van árra is, hogy minden képviselő tagja legyen valamelyik bizott­ságnak, s a bizottságok — ha szükséges — több fordulóban tárgyaljanak egy-egy fontos témát. Meg kell szüntetni az előterjesztések, a segédanya­gok java részének a titkossá­gát is, hiszen a képviselő anél­kül nem érvényesítheti a vá­lasztók érdekeit, hogy ne kér­né ki a véleményüket. Lehető­séget kérnek szakértők bevo­nására és arra. hogy a Parla­ment épületében bocsássanak rendelkezésükre szobákat, gépíróval, telefonnal és egyéb technikai eszközökkel. — Ha az Országgyűlés a je­lenleginél többször ülésezik, ha a bizottsági munka több időt kíván, akkor hogyan ala­kulhat a képviselők státusa? — Ezzel kapcsolatban több­féle vélemény ütközik. Én azokkal értek egyet, akik a jelenlegi rendszer fenntartá­sa mellett voksolnak. Ugyanis az tudja legjobban képviselni a körzete érdekeit, ahhoz jut el a legtöbb információ, aki helyben él, dolgozik, tehát nem függetlenített a státusa. A megnövekedett feladatokhoz azonban biztosítani kell a megfelelő időt, például fize­tett távoliét formájában. El­képzelhető, hogy egy önálló költségvetéssel rendelkező par­lament folyósítaná a kieső munkaidőre eső bért. Van olyan vélemény is, hogy a képviselő független státust kapjon, fizetését a parlament­től kapja. Ennek hátránya sze­rintem, hogy a képviselő ki­szakad megszokott környezeté­ből, ahogy már mondtam, el van zárva a mindennapi in­formációktól és gondot okoz­hat a visszailleszkedése ak­kor, ha öt vagy tíz év múlva esetleg nem válaszják újjá. Akadnak, akik egy vegyes megoldást szorgalmaznak. Az egységes álláspont kialakításá­hoz további konzultációk szükségesek. — Sokakat érdeklő kérdé­sek: lesz-e a Parlamentben elektronikus szavazás, lesz-e bizalmatlansági indítvány? — Megbízható, ellenőrizhe­tő szavazatszámlálásra van szükség, ez lehet elektroni­kus, vagy más rendszerű. Egy a lényeg: óvja a parlamenti munka méltóságát, zárja ki a formai hibákat. Ami a bizal­mi szavazást illeti, az elfoga­dott forma a világ számos parlamentjében. Célja az, hogy a kormányzat érezze, ha a képviselők elégedettek a tevé­kenységével, de azt is, ha ko­moly kérdésekben, tehát nem csip-csup ügyekben, nincs egyetértés. A képviselők egy része javasolja bevezetését. — Végezetül arra lennék kíváncsi, foglalkozik-e az új ügyrend a nyilvánosság kiter­jesztésével? Lapunk is került már olyan helyzetbe, hogy munkatársa helyhiány miatt nem vehetett részt egyik-má­sik bizottsági ülésen ... — Nagy érdeklődésre szá­mot tartó témák tárgyalása ese­tén előfordul, hogy sokan részt vesznek egy bizottsági ülésen, de arról nem hallottam, hogy a sajtó kiszorult volna. Ha így van, ezen változtatni kell, s elképzelhetőnek tartom, hogy utalunk erre az új ügyrendben. Magam is a teljes nyilvánosság híve vagyok, hiszen kedvező a hatása annak, ha a közvéle­mény értesül a döntés-előkészí­tés során folytatott vitákról, a törvényjavaslatok formálódá­sáról. Kövess László Megyénk nagyobb üzemei­ben még nem — de Alsóné- mediben a Közösút Szakszö­vetkezet tagjainak kis par­celláin már elkezdték az őszi árpa aratását. Az elkövetke­zendő hetekben mintegy 800 hektár árpát és búzát takarí­tanak be a szorgos gazdák. Bal oldali képünkön: Munká­ban az SZK—5-ös kombájn. Horváth Gedeon, a gép vezető­(Hancsovszkl János felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents