Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

Mindenki fagyizik dúltunk a nagy útra. Öcsi a vonaton kijelentette, ő bizony mozdonyvezető lesz! Megbeszéltem vele, hogy Pesten előbb ki kell pihennie magát és azután indulhatunk el csatangolni. Ezért első pes­ti utunk a nagynénémhez ve­zetett. A néni Óbudán lakik. A Bé­csi út végén. Arra már olyan a táj, mint bármelyik külvá­ros. Szántóföldek, ízlésesen épített kis nyaralók, hétvégi házak váltogatják egymást. Megérkezésünk után a 33-as villamossal mentünk ki a Vö­rösvári út végéig. Onnan gya­log vágtunk neki az emelkedő útnak, öcsinek tetszett, ahogy haladtunk fölfelé az út szé­lén, úgy tárult elénk a völgy. A kertekben emberek szorgos­kodtak. Öcsi egyszer csak fel­kiáltott. — Oda nézz! Ott egy tehén! — Látod, öcsi! — ne­vettem el magam. Mekkorát változott a világ! Ma már nemcsak tanyán, de a főváros­ban is találkozunk tehénnel! (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Fogadóóra Június 27-én, hétfőn délután 2-től fél 7 óráig Fekete Antal, a Városi tanács elnöke fogadó, órákat tart a városházán hi­vatali helyiségében. Elszaporodtak a levéltetvek Veszélyben a borsó A társai hiába várták A száguldás szédítő mámorában Nyáron is változatlan nyitva tartási időben fogadja az olvasóit a ceglédi könyvtár. Valamennyi szolgáltatásukkal, kölcsön­zéssel, olvasótermi szolgálattal, könyvtárközi kölcsönzéssel, a könyvtári anyagból gyorsmásolat készítésével, hangos köny­vek — magnószalagon történő kölcsönzésével olvasóik ren­delkezésére állnak. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A borsón erősen elszaporod­tak a levéltetvek — figyel­meztet a MÉM növényvédel­mi és agrokémiai központja. A korai fajtákra ez már nem veszélyes, a közepes és késői érésű fajták, valamint a ké­sőbb vetett parcellák nővé nyei azonban — amelyek most virágzanak — igen nagy kárt szenvedhetnek, a termésnek akár a fele is elpusztulhat. A kár egyetlen permetezéssel megakadályozható, s mert a borsót a méhek nem látogat­ják, virágzáskor végzett per­metezés nem veszélyezteti őket. A záporok, zivatarok nyo­mán, s főleg a füliedt, meleg idő miatt a borsóperonoszpó- ra is nagy veszélyt okoz. A kiskerti parcellákon és az üze­mi táblákon már most sok­felé 30—80 százalékos a fer- tőzöttség. Ahol a betegség tü­neteit — a leveleken egyre nagyobbodó sárga foltok a fonákon finom, világoslila, il­letve szürke penészgyep — észlelik, okvetlenül sürgős vé­dekezésre van szükség. A leg­jobb védelmet a Ridomil plus nevű készítmény adja. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) fának vagy villanyoszlopnak Egyszerűen csak esik a motor­ral. Mi ilyenkor a teendő? — Feltétlenül orvoshoz kell menni. Hiszen lehet egv lap­pangó — lép, máj, vese, bél belső sérülés, aminek nincs külső látható nyoma — csak rossz a közérzet. Viszont né­hány óra, vagy fél nap múlva komoly gondok jelentkezhet­nek. Akkor például, ha vala­ki egy-két percre elveszti az eszméletét, lehet agyrázkódás­ra gondolni. De hát ez egyál­talán nem biztos, viszont pár napos kórházi megfigyelés után minden tisztázódik. El­képzelhető az is, hogy valami vérzés elindult a koponyaűr­ben. Tehát mindenképpen ke­ressük fel az orvost, mégha jelentéktelennek is tartjuk az esést. Intelmek — Beszélhetünk-e a szülők felelősségéről? — Sajnos manapság divat, hogy a fiú elvégezte a nyol­cadik osztályt és motort ve­szünk neki. Szinte kötelező­nek érezzük ezt, nehogy a ha­verok cikizzék. Mát tehet a szülő? Óva inti a gyermekét a száguldástól. Ám kérdés, hogy van-e foganatja az in­telmeknek. Mint a statisztika bizonyítja, többnyire nincs. Félek, hogy a nyári vakáció idején többen kerülnek az osztályunkra, mint a korábbi hónapokban. Bárcsak téved­nék! Fehér Ferenc A városon átszáguldó bömbölő' motorok, a kor- ^ mányt keményen szorongató ifjú titánok. Agyat kö- j szőrűin fékcsikorgások... Valahol a távolban a mentö- } autó hisztérikusan vijjogó szirénája szakítja tel a csend tapétáit. Alighanem ismerős a kép. Most. hogy elkez- dődött a vakáció, félő, a szülőknek még gyakrabban kell £ aggódniuk. Szövődmény — Az elmúlt hónapokban miként alakult a motorbal­esetek statisztikája? — kér­dezem dr. Petrik András ad­junktust, a ceglédi kórház traumatológiai osztályának he­lyettes vezetőjét. — Februárban csupán két motoros sérültet ápoltunk az osztályon. Valójában nem volt riasztó a kép. Persze az el­képzelhető, hogy ez a szám magasabb lehetett. Hiszen a rendelőintézetben, az ambu­lancián szintén elláthattak egy-két személyt, akik meg­úszták néhány zúzódással és horzsolással. Nemegyszer elég végighall­gatni az eseményt, s az ember máris megborzong, összegyűrt motorkerékpár, leszakadt ke­rék ... súlyosan sérült gyalo­gos, kerékpáros. Természete­sen aki a gázolást elköveti, az többnyire csak törést szen­ved. Félreértés ne essék, ez­zel nem azt akarom monda­ni, hogy a motoros szenved­jen komolyabb balesetet. Nos, áprilisban már tizenkét bete­get vehettünk nyilvántartás­ba. Ami elkeserítő, hogy szin­te valamennyi sérült tizenéves volt, esetleg akadt néhány huszonéves. — Mennyire súlyosak a balesetek, milyen testrészek sérülnek a leggyakrabban? — Az agyrázkódástól kezd­ve a különböző koponyasérü­lésig számos — gyakran csak műtéttel gyógyítható — bal­eset történik. Az előbbi pél­dául önmagában véve nem veszélyes, mivel pár napos megfigyelés után . hazamehet az illető. Viszont egy későb­bi szövődmény akár epilep­sziát is okozhat. — Április legszomorúbb történetének egy 17 éves fia­talember volt a „főszereplő­je”. Tulajdonképpen egy mo- tocrosspályán motorozott — nem versenyzőkent. Áthaladt a dombon, a társai várták, hogy mikor bukkan fei a má­sik oldalon, ám nem került elő. Ugyanis leesett a jár­műről, több métert repült, sú­lyos agyzúzódást szenvedett. Sajnos, egy héten belül meg­halt. Egyébként nem olyan sérülés érte, hogy operálni kellett volna. — Általában az alsó végta­gok szenvednek balesetet. Et­től függetlenül bordatörés, fel­sővégtag, hasüregi sérülés is előfordulhat. Júniusban sze­rencsére a motorozás nem kö­vetelt ifjú életet, de a bal­eseti grafikon felfelé szökik. — Bár sejtem a választ.., Melyek az okok? Vktuskodás — A gyorshajtás, a virtus­kodás. A fiatalos könnyelmű­ség, hogy egyesek nem képe­sek ellenállni a száguldás szé­dítő mámorának. Milyen gyor­san bekövetkezik a tragédia! Egy mellékutcából hirtelen ki­lép a gyalogos, vagy előkari- kázik a kerékpáros. Hiába a legjobb igyekezet, nem tud­ják megoldani a váratlan szi­tuációt. A felnőtt motorosok­nál akkor történik meg a baj, ha alkoholt fogyasztottak. — Miféle következmények­kel járhat a baleset? — Igaz, hogy a haláleset ritka, de bizony sokszor van rá példa, hogy egy-egy végtag olyan maradandó elváltozást szenved, ami miatt az illető kénytelen pályát módosítani. Esetleg a megkezdett szakma tanulását abba kell hagynia. S ezek a változások a szülőket is megviselik lelkileg. — Előfordul, hogy valaki nem karambolozik, nem rohan Egyetemi, főiskolai végzett­séggel 102 munkatárs rendel­kezik, 11-en szereztek felső­fokú politikai végzettséget, I53-an valamilyen középisko­lát, kilenc híján 600 szakmun­kás dolgozik az állami gazda­ságban, s ez a szám az össz- létszámnak mintegy 40 száza­lékát jelenti. A gazdaság élén — s ez a jó személyzeti munkának is köszönhető — felkészültséget és összetételt tekintve is kva­lifikált vezetés áll. A képzettség magasabb Unokaöcsém tanyán élő kis­gyerek. Talpraesett kis fickó. Pedig még csak hatodik éves. Mivel szülei földet művelő, ál­lattartó emberek, nyáron nem­igen tudnak kimozdulni a ta­nyáról. öcsi viszont szereti a várost. Hacsak teheti, nálam van. Ilyenkor mesélni kell neki és annyi mindent kérdez. Tavaly egy szép júliusi napon közöl­tem vele: — öcsi, készülj, hol­nap megyünk Budapestre! — Lett is nagy öröm! Reggel a korai vonattal in­Nyáron is az olvasókért A PEST MEGYEí HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 151. SZÁM 1988. JŰN1US 25., SZOMBAT Segítség a háztájiban Kicsi pacik nagy versenyen Amikor az abonyi Szebeni Sándor két éve megvette az első pónilovat, Lenkét, nem gondolta, hogy mennyire meg­szereti majd az apró pacikat. Maga és családja nagy örömé­re mar öt kis lovacska szalad­gál a karámban. A gyerekek — a tízéves Csaba és a nyolc­éves Sanyi játszanak velük eleget, meglovagolják őket. Ez a hobbi önmagában drá­ga játék, ezért hamar befog­ták a lovakat apróbb munká­ra. Vontatni hintót, kis sze­keret, amire föl lehet pakolni az ekekapát. Télen szánt húznak. S éven­te egy-egy csikóval örvendez­tetik meg a családot. Amikor a Szebeni-háznál jártunk, el­újságolta a büszke gazda, hogy éppen az előző nap hozott vi­lágra egy kiscsikót a Csillag. Eredmények és elismerések Szakképzett kollektíva A Ceglédi Állami Tangaz­daságban az elmúlt évben centralizálták a személyzeti, bér-, és a munkaügyi osztá­lyok tevékenységét. Erre azért volt szükség, hogy hatéko­nyabban tudjanak foglalkoz­ni a dolgozók ügyeivel. Természetes, hogy éz az in­tézkedés megnövelte az appa­rátusban dolgozók terheit, munkájuk színvonalának to­vábbi fejlesztése nagyobb erő­feszítéseket igényel tőlük. Er­re annál is inkább szükség van, mivel a gazdaság szemé­lyi összetétele a szakképzett­séget tekintve is meghaladja az állami gazdaságok átlagát. szintje megmutatkozik a gaz­daság eredményeiben, nem ke­vésbé a személyes elismerések tekintetében. Az elmúlt év­ben egy dolgozó kapott magas kormánykitüntetést, jó mun­kájukért 86-an lettek kiváló dolgozók, öt fiatalnak szak­mai fejlődését méltányolták, hatan pedig újító munkáju­kért részesültek elismerésben. Az újszülöttet Bébinek nevez­ték el, s azóta ő a kedvenc. A csikókat eladják, mert a fenntartás költségeit csak az értük kapott pénzzel lehet előteremteni, s így maradhat meg sokáig az öt kanca, s majd hamarosan gyarapodik a létszám egy újabb vásárolt jószággal. Szebeni Sándor mondta, hogy két lovuk a korábbi gaz­dánál fogathajtó versenyen is volt. S ha már versenyről esett szó, elmentünk a pónijaikról hires, másik abonyi családhoz. Náluk kizárólag a családfő hobbija a pánitartás. Bár gya­korlatias ember lévén Szik- szai György, eleve fuvarozás­ra szánta a kis négylábúakat. Bádogos a szakmája, s a csa­tornacsövek szállításához kü­lön, hosszú kocsit csinált, s a négy kancával felváltva dol­gozik. A férj távollétében felesége mondja el, hogy az idén már az ő állományuk is megszapo­rodott egy csikóval. Férje so­ha nem versenyzett, de próba­szerencse alapon beneveztek a tizenkettedikei hetényegyházi fogathajtó versenyre. Ragyo­góan sikerült a szereplés, mert díjhajtásban második, akadályhajtásban első lett az ő négyes fogatuk. Időnként látni a ceglédi és a nagykőrösi állat- és kirako­dóvásárokon is pónikat. Nem lehetetlen, hogy az abonyi pó- nis gazdákkal legközelebb va­lamelyik vásárban találko­zunk. Aszódi László Antal j Városban is Nagyot változott a világ Becsület - szavunkra M indennapi hangképek: egy középkorú nő és férfi fut össze a Rákóczi úton, így köszönve: Szia! A tízéves kislány ekképp köszönti a belépő nagymamát: Szia, nagyi! Idős urak baktatnak egymás felé a Lenin parkban: Szia, öreg komám! A beosztott ezzel az üd­vözléssel kopog be az irodába: Szia, főnök! Bent vagy? Napjainkra lassan egyeduralkodó köszönési formává válik a szia. Járjuk körül a családfáját! A (szó/családalapító a középkori latin nyelvben született: servus íiwmilíimus/=flega‘lázatosabb szolgája). Ebből önállósult a servus, majd a kiejtés szerinti írás­módú szervusz. Ez a középkori eredetnek megfelelően az alárendelteknek a magas rangúakhoz intézett üdvöz­lési formája volt. tehát nagyfokú függőségi viszonyt fe­jezett ki. A múlt század második felében jelentésváltozás kö­vetkezett be. A szervusz a tegező (tehát partnerköze- libb) viszony kifejezője lett: az alá-fölérendeltségi kap­csolatban az idősebb mondta a fiatalabbnak, vagy két egyenrangú ember nyitotta így a beszélgetést. A szer- vusznak ez a szerepe már Mikszáth dzsentri témájú re­gényeiben megjelent. („Szervusz, öcsém!”). Móricz Zsigmond népi hősei használták először a szerbusz alakváltozatot. Annyira általánossá vált a századforduló után, hogy több népies formája is megszületett: szerusz, szerbuc. cerbusz. A következő leszármazott a szevasz. Ez az első vi­lágháború idején, a katonai nyelvben jelent meg. ök az osztrák „sógoroktól”, a bécsi nyelvből vették át, a ser­vas szót magyarították. Servus humillimus — servus (szervusz) — szevasz .T1 Egyre rövidebb. játékosabb, közvetlenebb lesz a szó. A folytatás is ebbe a hangulati irányba haladt: szeasz, sziasz, szia, szió. szióka, szi. Tréfás ikerpárok is élnek már: szia-mia. szió-mió, szióka-mióka. (A jövő? Talán csak sz-t sziszegünk, tehát nem valamilyen kívánságot fejezünk ki a köszönéssel, pusztán csak hangjelzést adunk egymásnak. De — ez is valami! Mert már egyre több helyen marad el a köszönés, mukkanás nélkül, né­ma halként úszunk el egymás mellett mindennapi ügyeink sodrásában . .) Ránk köszönt tehát a sziaviiág. Fő tápláló forrá­sa a tegezés szinte általánossá válása, az emberi kap­csolatrendszerek (szülő — gyerek, vezető — beosztott, férfi — nő, idős — fiatai) hagyományos formáinak és normáinak megváltozása (iazulása?), divatos szóval: de­mokratizálódása. Mit lehet a szia védelmére elmondani? Azt, hogy praktikus (széles körben használható), könnyed, közvet­len, rövid és jól hangzó. De — nyelvet és emberi kap­csolatot sértő veszélyei is vannak, főleg a túlzott, eről­tetett, csak divatkövető használatának, összemossa pél­dául a felnőtt és a fiatal közti természetes életkori és társadalmi különbséget, az érkezés és a távozás eltérő hangulatát. (Sziával érkezünk, sziával távozunk...) Ki­szorítja a hagyományos, szép köszönési formákat, hi­szen egyre ritkábban halljuk-mondjuk ezeket: Jó na­pot kívánok! Üdvözletem! Minden jót! Nyugodalmas jó éjszakát! Tiszteletem! Isten hozta! Ég áldjon! Viszontlátásra! Költői Ádám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents