Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1988. JÚNIUS 25., SZOMBAT Kerepestarcsa, VaSkó Felújítás munkaterv szerint £ Minden község vezető testületének nagy feladat és gond az intézmények működtetése és fenntartása. A tanáes- ; testületek jó előre eldöntik, mire mennyit lehet kiadni, ^ mit kell fejleszteni, felújítani, beszerezni. Itt a nyári ^ szünet, most kell felújítani iskolákat, óvodákat, bölcső- ^ déket, a kihalt és elnéptelenedett művelődési házakat. ^ Hogy mik ezek a munkák, melyek a leggyakoribbak, ezt '/ kérdeztük két vezetőtől. Valkónak és Vácszentlászló- nak közös tanácsa van, s vá­ratlan látogatásunktól nem jött zavarba Sziráki Mihály tanácselnök, másodpercek alatt előhúzta fiókjából a már előkészített munkatervet. Óvodai rönkvár — Két iskola, két óvoda és egy művelődési ház tartozik abba a csoportba, amit a nyár folyamán rendbe kell tenni. A kiadásokat úgy kell elosztanunk, hogy minden in­tézmény tudjon őszre kezdeni, ne kelljen a gamesz emberei­nek zavarni működésüket esetleges munkákkal. Az igé­nyeket a közelmúltban rende­zett intézményvezetői értekez­leten írásban és szóban is előadták. — Az óvodákban a festés évről évre ismétlődő fontos munka. A villanyszerelés, ap­róbb faljavítások, lakatosmun­kák. a kisasztalok, székek ja­vítása, festése mindig igény szerint történik. A szülők kö­zött nagy az összefogás. A nyáron elvégzendők között szerepel egy rönkvár építése az óvodában, társadalmi mun­Június 25-én: Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: jelvénybörze, 16 órától. Nagyszüleink játékai, kiállí­tás. megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, várostörténeti bemutató, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­JÜNIUS VÉGE egyik vasár­napján, 1883-ban — a pontos dátumot nem tudjuk — vagy­is 150 évvel ezelőtt ünnepi díszbe öltözött Aszód apraja- nagyja. Nagy eseménynek számított ugyanis a mezővá­ros büszkeségének, a latin is­kolának a tanév végi záró­vizsgája. Már előző napon megérkeztek messzi vidékről is a szülők, akik között nemas urak, papok, tanítók, adósze­dők, mesteremberek, kereske­dők akadtak, hogy részt ve­gyenek az egzamenen. ahol fiaik adtak számot tudásuk­ról, az év során tett előreha­ladásukról. A tanulóknak ko­rán reggel fel kellett kelni és a szokásos ima után kifénye­sítették csizmáikat, kikefélték ruháikat, tisztálkodtak, fé­sülték, fényesítették hajukat, högy szépen mutassanak. A nagy eseményre az evan­gélikus templomban került sor, hiszen ilyen sok ember csak ott férhetett el. Ekkor 57 tanulója volt az iskolának, na meg a szülők, a vendégek sokasága bizony zsúfolásig megtöltötte az ódon, akkor már több mint százéves temp­lomot. A vizsga istentisztelettel kezdődött, amit az akkor már élete alkonyán járó idős, de roppant nagy tekintélyű, sok nyelvet beszélő, nagy művelt­ségű esperes tiszteletes Miku­lás Dániel tartott. Majd a szülők és a diákok szorongó figyelmétől kísérve Koren kában, s a kisautók és bicik­lik festése ugyanígy. — Az óvodai igénylistán szerepelnek még üvegezések, radiátorcserék, neonok tisztí­tása, függönyvarrás. A sok el­végzendő munkánál mindig ott vannak a szülők és segítenek. — Az iskola felszerelése jobb e két községben az át­lagnál, a video és a számító­gépek már régi jó pajtásnak számítanak. Az orosz mellett az angol és a német oktatása rendszeres. Nincs is különö­sebb igényük az igazgatóknak, csak pár apróság. Kapuk, ke­rítések festése, meszelés, ki­sebb javítások, néhány zár cseréje, órajavítás, linóleumo­zás. Beszerzési listájukon is csupa fontos apróság szerepel: kapa, gereblye, locsolótömlő, amivel ősztől újra dolgozhat­nak a gyerekek a gyakorlati kertben. Segítőkész lakók — A művelődési ház irodá­jában, előterében és klubjában lesz festés, felújítják a mosdó­kat. A csatornának is akad némi baja, s a villámhárítók egy részét fogják cserélni. Az szete, állandó kiállítás, meg­tekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállító terem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Június 26-án: Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: videó, 16 órától. Nagyszüleink játékai, meg­tekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. intézményekhez tartozó udva­rok, kertek, árkok természete­sen ki lesznek takarítva. Az utóbbi években a lakosság igen segítőkész, jő partnere a tanácsnak. Nem könnyű a dolga a Ke- repestarcsai Gamesz vezetőjé­nek sem, hisz hasonló, csak jóval több feladat megszerve­zése vár rá és munkatársaira. A húsznál több idetartozó in­tézményben elvégzendők közül csak a legnagyobb munkákat sorolta fel Papp Lajos ga- mesz-vezető. Bevált kisiparos — Az I. számú iskolában 200 négyzetméteren lambériáz- nak, a tornaterem világítását korszerűsítjük. A kisegítő is­kolában az olajkályhák he­lyett gázt vezetünk be. Az I-es iskola másik épületénél cserél­jük a kerítést, a II-nél foly­tatjuk a korábban megkezdett cserét. — A gamesz dolgozói között van asztalos, víz-, központi­fűtés-szerelő, géplakatos, gép­kocsivezető, de hiányzik egy jó villanyszerelő. A két festő, aki itt dolgozik, rengeteg mun­kára számíthat, mindhárom iskola és az óvodák festése vár rájuk. A munkák karban­tartási ütemterv szerint foly­nak, így talán sikerül elkerül­ni a csúszásokat. Az 1-es óvodában épületgé­pészeti karbantartást kell vé­gezni. A 2-es -szilasllgetí óvo­dában az eddigi olajkályha helyett központi fűtést szerel­nek, mely olajégővel és olaj­jal üzemel majd. A fűtés kor­szerűsítését jól bevált kisipa­rossal végeztetik, nem a saját szakemberükkel. A kerepesi művelődési ház­ban nemrég fejeződött be az átalakítás, ahová videót és 150 ezer forintért bútort vásárol­nak. A kistarcsai részen a bő­vített rendelőben át kell sze­relni a fűtést, mert a plusz 80—100 négyzetmétert már nem bírja el a régi kazán. Hogy a kerepesi részben el­kezdik-e a rendelő átépítését, még nem tudta a gamesz ve­zetője. A. M. Immár kész koszorúnk Az egyetlen aszódi vers István, az iskola hasonlókép­pen nagy tudású, de még fia­tal és energikus professzora vette át a szót. Megkezdődött a vizsga. Először az egyházi tanítá­sokból tette fel a kérdéseit, hiszen az iskola az evangéli­kusok egyetlen Pest megyei felekezeti középiskolája volt, majd sorra kerültek a több' tudományok: a magyar és egyetemes történelem, a föld­rajz, a természettan, a mate­matika, a fizika. Különös ér­deklődés kísérte a német, még inkább a latin nyelvi vizsgát, hiszen az iskolát scola gram- maticalisnak, vagyis nyelvta­ni iskolának nevezték, amely­nek fő célkitűzése az akkor még hivatalos nyelvnek, a la­tinnak az elsajátítása volt. A hosszú, alkalmanként másfél, két óráig is eltartó egzamen után a kipirult arcú diákok büszke boldogsággal tekintettek körül, keresték meg szüleik tekintetét, akik­nek szerető örömükben fénye­sen csillogtak az elérzékenyü- lés könnyei. A feszültségtől feloldó csöndben akkor a végzős diá­kok sorából kilépett egy sö­tét ruhás, fekete csizmás, sör- tehajú vékony kamasz. Meg­hajolt a sokadalom előtt es kezdetben meg-megcsukló han. gon, majd egyre magabizto­sabban rákezdett a valedictió- ra, a búcsúbeszédre. Immáron kész koszorúnk ... A latin aktorok költeményei­nek mintájára elkészült botla­dozó hexameterekből álló vers tisztelettel köszönti az isko­lát fenntartó méllóságos föl­desurat, a családjával megje­lenő Podmaniczky Lcjos bá­rót, majd a nagy tekintélyű atyákat, a város bírájáí, a környező egyházak papjait, tanítóit, a mesterembereket, a távoli vidékekről érkező szülőket. Hálatelt szívvel em­lékezik meg a drága tanító úrról, aki egész éven át lan­kadatlan szorgalommal taní­totta a népes diákseregletet, akinek vezetésével megjárták Pyndus ösvényeit. Búcsúzik Aszódtól. a kies helyektől, ahol játszottak, diákcsínyeiket elkövették, ahol gyermekből ifjúvá serdültek. Végül pedig elköszön a kedves társaktól, s biztatja őket, hogy szeretett szüleik ölébe sietve kezdjék meg a várva várt vakációt. Nagy taps lehetett a búcsút mondó jutalma, hiszen a táb­labíróvilágban a latin vers­mértékű költeményeket nem­A nap programja Vizsgázik az élelmiszer A Gödöllői Állategészség­ügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás egyik laboratóriumá­ban vizsgálják a konzervek- hez használatos tartósító sze­reket. Egészségi szempontból fontos, hogy a csomagoláson feltüntetett adalékanyagokat tartalmazzák. A diétás befőt­tek cukorsavtartalmát szintén szúrópróbaszerűen ellenőrzik. Egy másik épületszárnyban a háziállatok gyógyításával foglalkoznak az orvosok. A műtőasztalon gyakran kerül sor kedvenc háziállataink ke­zelésére. Sok esetben fordul­nak gazdaságok is tenyészálla­tok gyógyítása végett a kórház szakembereihez, sőt nem egy esetben versenylovakat is mű- tenek itt. Felső felvételünkön: Mészá- rosné Rusznák Anna vegyész paprikakonzerv tartósítósze­rét vizsgálja. Alsó képünkön: dr. Pallagi Attila és dr. Mezősi László ál­latorvosok egy házőrző kutyát operálnak. (Vimola Károly fel­vételei) Labdarúgás Sovány döntetlen a búcsún Véget ért az 1937/88-as lab­darúgó-bajnokság az üregfiúk­nál és ezzel néhány együt­tesnek egy korszak is le­zárult. Az eddig a Budapesti Labdarúgó Szövetség által szervezett és felügyelt mozga­lom valamennyi osztályából a Pest megye közigazgatási terü­letén működő csapatokat átad­ják a Pest Megyei Labdarúgó Szövetségnek. A részletekről további ismereteket nyilván közreadnak az arra illetékes szakági vezetők. A gödöllői együttes az utol­só előtti fordulóban az /ka­csák a nemesurak ismerték és hallgatták élvezettel, hanem még Aszód mezőváros mes­teremberei is, hiszen közülük sokan tanultak néhány évet latinul is. Áz emelvényről lelépő if­jút könnyező szemmel vonta magához a pirospozsgás, erő­teljes apa, a szabadszállási mészáros és a törékeny, kis­sé sápadt, de az örömtől ar­cára piros rózsákat kicsaló •.hitvese. Igen, a verset a szerző Pet- rovics Sándor, az aszódi is­kolai tanulmányait kiváló eredménnyel lezáró tanuló mondta el. S hogy emlékezé- •seire kell utalnunk, főleg pe­dig Koren tanárra, akinek pe­dáns, iskolai és magániratait megőrző gondosságának kö szönhetjük mindezt. Ö tette el az iskolai dokumentumok közé Petrovics Sándor máso­dik syntaxista búcsúversét is, amelyet azután öreg korában átadott a Petőfi emlékét meg. őrzőknek a majdani Petőfi- gyűjtemény számára. A BÜCSÜZÁS vagy Búcsú­beszéd, ahogy a költeményt nevezik az első ismert Petőfi- vers és az egyetlen, amely Aszódon íródott. Mindenkép­pen fontos ez számunkra, hi­szen itt, a Galga bal parti dombjára kapaszkodó kis mezővárosban lobbant fel a láng, a legnagyobb magyar költő itt, Aszódon, 150 évvel ezelőtt indult meg a halhatat­lanság felé. Asztalos István rusnál vendégeskedett — előbb hétközi meccsen a Vasas ellen 1-0-ra kikapott — s ve­reséget szenvedett. A mátyás­földiek 3-2-re nyertek. A búcsúfellépésen itthon ját­szott a GSC. A Budafokot fo­gadták. A pálya hosszában fú­jó erős szél sokat zavarta a küzdő feleket, emiatt sem ala­kult ki folyamatos összjáték az egyik csapat részéről sem. Érdekes jelenség volt, hogy a veszélyesebb támadásokat mindkét félidőben az az együt­tes vezette, amelyik széllel szemben játszott. így a játék első felében a mieink, a kö­vetkezőben a vendégek ala­kítottak ki több helyzetet a kapuk előtt. Végül egyik csa­patnak sem sikerült a gól­szerzés. A 26 bajnoki találkozón a GSC ötször győzött, nyolc döntetlent ért el és tizenhá­romszor vesztett. Különösen tavasszal gyengélkedett a tár­saság, ekkor mindössze hét pontot gyűjtöttek az elérhető huszonhatból. Az egész baj­nokság ponttermése szerény — 18 — és a gólkülönbség erő­sen negatív: 22-42. Emlékezetem szerint ez volt a leggyengébb szereplésünk a kiemelt csoportban. Az oko­kat kutatva az tartható a leg­valószínűbbnek, hogy csopor­tunkban a legtöbb együttes NB I-es és más, magas osztály­beli utánpótlásból válogathat, a gödöllőiek java része már sok-sok éve változatlan sze­mélyekből áll. Ezt a most pá­lyára lépett csapat névsorá­ból is kiolvashatták az értük szurkolók. Budai — Csonka, (Jávorszki), Rab P.. Hegedűs, Temesvári (Zsigri), Kaiser, Huszár, Kőszegi, Rab L., Ta­más, Fekete. M. G. Június 25-én és 26-án: A kis egyszarvú. Színes, ma­gyarul beszélő, japán rajzfilm. 4 órakor. Halálosztó. Színes amerikai sci-fi. Csak 18 éven felüliek­nek! 6 és 8 órakor. a Szombati jegyzet b Világnézet Miénk az ország, a gyár, a gépek. Világnézetből ezt tanultuk, épül az ország, nekünk, értünk. Egyesek ezt nem úgy értelmezték, ahogy évtizedekkel ezelőtt ezt elmagyarázták az isko­lákban. A minap a HÉV-en utaz­va egy jól öltözött nő kis­gyereke azt kiabálta: hű de jo fa van ott, haza kell vinni, szóljunk apunak, a miénk lesz, eltüzeljük. A mama hallgatott, látszott zavara, hiszen rendesnek nézte mindenki. A fa, me­lyet kinézett a gyerek, évek óta használt hófogó volt. Rakták ralzásra, hogy tá­rolják valahol, és őszre újra kitegyék, felkészülve a nagy havazasra, hófúvás­ra. A vérében van a lopás, mondta valaki. Nem cá­folta senki. Nem tanulták meg a gye­rekek, hogy nem lehet min­dent elvinni? Sokszor fel­nőttek vicceltek előttük, és nem titkolták, mit emeltek el a gyárból, hozták haza, építették be az új házba, szerelték be, ha alkatrész volt. A mai gyerekek ezt látták, így nőttek fel. Sokat hallunk arról mos­tanság, leszerelik az autók emblémáit. Minek? Mire kell a tizenéveseknek? Gyűjtik, aztán kidobják. Másoknak bosszúságot okozva ezzel a csínyteves­sel. A menő fogorvos apu­ka dorgálja a gyerekei, ne lopd le még a Trabantok emblémáit is, mire a gye­rek rávágja, akkor te se hozz haza tömőanyagot, A másik mondhatja es mond­ja is, ne fuvarozz fusiban, ne lopj alkatrészt, tejet, kenyeret, attól függően, ki hol dolgozik. A kórházban kevés a drága fertőtlenítő, de van, aki hazaviszi. Az irodákban arra intenek: ta­karékoskodjanak a papír­ral, de az ott dolgozók egyik szomszédja sem vesz füzetet, ceruzát. A takarí­tónők mosóport árulnak a boltosnak olcsóbban, és így tovább. A gyerekek pedig lóinak, figyelnek, és sok mindent elraktároznak, hogy alka­lomadtán oda tudják dör­gölni a felnőttek orra alá. S most itt az adó, úton- útfélen sopánkodó embere­ket lehet hallani. Mások fel sem fogják még, mi a bruttósítás, es mi lesz majd év végén, jövő év elején, Van aki ugyanúgy fusizik tovább és nevet a mariid­ba: nem fizetek adót, csak háromnaponta dolgozom hivatalosan. Hogy mindez, ami évek óta folyt az országban, ho­vá vezetett, láthatjuk. Min­denkinek magába kellene néznie, feltenni a kérdést, mit tettem azért az orszá­gért, amiről azt tanították, itt minden mindenkié? S mit teszek azért, hogy gye­rekem ne szerelje le játék­ból sem mások emblémáját, sem az antennákat. Mosta­nában ez is divat, újabban bicikliken díszelegnek. Mit felelek, ha a gyerek vissza­kérdez? Akkor te vagy ti miért? Egy országot, egy társa­dalmat nem lehet megbün­tetni. Az iskola minden gyerekét, a HÉV-en hango­san gondolkodó gyereket sem. Akkor mi a megol­dás? Nincs a vérében sen­kinek. Ezt látta, megszok­ta, azt hiszi, így van rend­jén. A bűn, a rossz is úgy növi ki magát, ahogy a fű, fa vagy az ember. Először csak tejet szopik s lassan, fokozatosan tér át a pépes­re, tojásra, húsra. Végül mindent megrág, éles és té­pő a foga. S ha a környe­zet, a közeg, melyben él olyat lát, hát széttépi a nyers húst is, mindent fel­fal, végül elpusztítja önma­gát. Árvái Magdolna ISSN 0X33—1957 (Gödöllöl Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents