Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. JÚNIUS 25., SZOMBAT Lilian 3 Fogyasztási szövetkezet Túlzott jogi szabályozás Pénteken üíést tartott a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or. szágos Tanácsa; a testület az áfészek, a takarékszövetkeze­tek és a lakásszövetkezetek gazdálkodásának idei, eddigi tapasztalatait tárgyalt^ meg. A kiadott írásos anyaghoz Szilvasán Pál főtitkárhelyet­tes fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta: a fogyasztási szö­vetkezetek annak ellenére jól hajtatták végre az ár- és az adóreformmal kapcsolatos teendőket, hogy több felső szintű döntés késett, és a szö­vetkezetek gazdálkodását mó­dosító jogszabályokban ellent­mondások is voltak. Ä vitában felszólalók több­sége a jogi szabályozás túlzott mértékét kifogásolta. Többen szóvá tették: némely jogsza­bály visszamenőleges hatállyal érvényes, s ennek pénzügyi kihatásai is lehelnek. A sza­bályozóktól általában nagyobb stabilitást várnak' el. Kedve­zőtlen az is, hogy az általános forgalmi adó bevallásának ha. táridejét a szabályok az adott hónapot követő hónap 15-ig írják elő. Ez az idő túlságosan rövid. Megoldásként javasol­ták, hogy tegyék lehetővé adó­előleg befizetését, és a beval­lás határidejét pedig hosszab­bítsák meg. KiSOSZ-közgyűlés Tisztújítás A Kiskereskedők Országos Szervezete pénteken, Budapes­ten a Hungária Szállóban megkezdte kétnapos tisztújító országos küldöttgyűlését. A fővárosban és a vidéki telepü­léseken jelenleg működő több mint 35 ezer magánkereskedő képviseletében 118 küldött vesz részt a tanácskozáson. Megjelent Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se, kereskedelmi miniszter is. Az országos elnökségnek a KISOSZ ötéves munkájáról szóló írásos beszámolójához Szilkovács Ernő elnök fűzött szóbeli kiegészítést. A beszá­molót vita követte, amely szombaton folytatódik. Országgyűlési bizottságok együttes ülése Indokolatlan az árkülönbség Az Országgyűlés terv- é- költségvetési, illetve ipari bizottsága együttes ülést tartott pénteken Bognár József akadémikus elnökleté­vel a Parlamentben. Az együttes tanácskozáson a testületek Pálfi Dé­nes (Zala megye) képviselőnek a lakossági villamosenergia-dí.iszabás egységesítésének tárgyában az Országos Arhivatal elnökéhez címzett interpellációjával kapcsolatban végzett vizsgálat tapasztalatait vi­tatták meg. Ezt követően a terv- és költségvetési bizottság az 1987. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatról, illetve Kovács An Írás (Hcv-s megye) képviselőnek a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez címzett in­terpellációjával kapcsolatban végzett vizsgálatról tanácskozott. A lakossági villamosenergia- tarifarendszer módosításának lehetőségeiről tájékozódó albi­zottság vezetője, Devcsics Miklós (Nógrád megye) el­mondotta: alapos konzultációt folytattak az Ipari Miniszté­rium és a Magyar Villamos- művek' Tröszt vezetőivel. A tárgyalások eredményeként ja­vasolták: 1991-ig egységesítsék a lakossági villamosenergia- díjszabást. Az albizottság vé­leménye szerint indokolatlan a fővárosi és a vidéki díjsza­bás közötti árkülönbség, de ennek azonnali megszünteté­séhez nincsenek meg a felté­telek. Pálfi Dénes kifogásolta, hogy nem vonták be őt az albizott­ság munkájába. Hiányolta, hogy az albizottság a javasla­tában nem terjesztett . elő konkrét megoldási módokat, holott erre annál is inkább szükség lenne, mivel egy há­rom évtizede megoldatlan kér­désről van szó. Indítványozta: 1989-ben egy kilowattóra vil­lamosenergia-felhasználásért a budapestiek a mostani 1 fo­rint 25 fillér helyett fizesse­nek 1 forint 70 fillért, a fal­vakban viszont a jelenlegi 2 forint 45 filléres tarifát csök­kentsék 2 forint 5 fillérre. Az elhangzottakna válaszol­va Devcsics Miklós elmondta: az interpelláló képviselővel telefonon konzultált, a tarifa- rendszer módosítására vonat­kozó albizottsági javaslatter­vezetet Írásban elküldte neki. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke egyetértett az albizottság in­dítványával, s javasolta: azt egészítsék ki azzal, hogy a díjszabási rendszer igazságta­lan vonásainak korrigálása 1989-ben kezdődjék meg és 1991-ben fejeződjék be. Ez Budapesten mintegy 35 szá­zalékos áremelést jelentene, s háztartásonként havonta 80 forint többletkiadással járna. Juratovics Aladár (Csongrád megye) támogatta azt a ja­vaslatot, hogy 1989-ben kezd­jék meg a díjszabási rend­szer módosítását. Ugyanakkor hangsúlyozta: egységes tari­fáról nem lohet szó, ha a rá­fordítási költségeket is figye­lembe veszik. Bognár József, a bizottság elnöke úgy véle­kedett: a vidéki "szolgáltatási díj csökkentését nem szüksé­ges összekötni a budapesti ta­rifa felemelésével. Kollarik István pénzügymi­niszter-helyettes a képviselők tájékoztatására elmondta: a vidéki díjszabás 15 filléres csökkentése 210 millió forin­tos árkiesést, a budapesti díj­tétel 45 filléres felemelése vi­szont 720 millió forint többlet- bevételt jelent a Magyar Vil­lamosművek Tröszt számára A testület az albizottság ja­vaslatát — az ülésen elhang­zott módosításokkal kiegé­szítve — elfogadta. Az első napirendi pont után az Országgyűlés terv- és költ­ségvetési ■ bizottsága folytatta ülését. Bognár József, a bi­zottság elnöke a múlt évi költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentés kapcsán elmondotta, bogy a jövőben a bizottság a költségvetés mellett a monetá­ris politika alakulásáról is je­lentést kíván kapni. Villányi Miklós pénzügymi­niszter elmondotta: semmi akadálya annak, hogy a bi­zottság megismerkedjen a mo­netáris politika végrehajtásá­nak. eredményeivel. Kifejtette, hogy tavaly és 1988 eddigi sza­kaszában a jövedelemtermelési folyamatokban jelentős válto­zás nem következett be. Ked­vező, hogy az idei első hat hó­nap során a konvertibilis ex­port dinamikusan növekedett, ugyanakkor az import némi­képp csökkent. Több., „kedvezőtlen folyamat is jellemzi az első félévet, így továbbra sem következett be a várt hatékonyságjavulás, és a tervezettnél lényegesen na­gyobb a költségvetés hiánya. Ezután az Országgyűlés bi­zottságainak elnökei beszá­moltak a múlt évi költségvetés végrehajtásáról hozott állás- foglalásukról, majd megkezdő­dött a terv- és költségvetési bizottság vitája, melynek so­rán hét képviselő fejtette, ki véleményét. Villányi Miklós a felszólalá­sokra reagálva elmondotta, hogy a Magyar Nemzeti Bank 12 százalékos kamatot számít fel jelenleg az államháztartás hiányát finanszírozó hitelek után. Szólt arról, hogy a het­venes években jelentős gazda-, ságpolitikai tévedések járultak hozzá a támogatások növeke­déséhez. Az utóbbi években indokolatlan inflációellenes in­tézkedések miatt nőtt az álla­mi támogatások mértéke. Harmadik napirendi pont­ként a bizottság a mezőgazda- sági üzemek hitelellátásának helyzetével foglalkozott. Ko­vács András (Heves m.) szor­galmazta az ágazat hosszú tá­vú finanszírozásának biztosí­tását. Palkovits Rezső, az MNB elnökhelyettese arról számolt be, hogy az év elején valóban komoly zavarok voltak az élel­miszergazdaság finanszírozá­sában. Kovács András korábbi parlamenti interpellációja nyomán született intézkedések hatására erősen javult a hitel­ellátás. Bognár József, a bizottság álláspontját összegezve hang­súlyozta: a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi ban­kok együttműködését javítani kell, hogy a jövőben ne kelet­kezhessen zavar az ágazat pénzellátásában. Szükség van struktúrális váltásra, ezt ban­ki eszközökkel is ki kell kény­szeríteni. A vitában felszólalt többek között Kottái Imre (Pest m. 28. vk.) és Cselőtei László (Pest m. 2. vk.), a mezőgazda- sági bizottság elnöke. A letelepedésről Inkább vidéken A Magyarországon tartózko­dó külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tár­caközi bizottság — Gál Zol­tán belügyminiszter-helyettes vezetésével — pénteken ülést tartott. A bizottság foglalkozott a külföldiek ügyeinek rendezé­sére a kormány június lö-i ülésén meghatározott felada­tok végrehajtásával. Megvitat­ta továbbá a Minisztertanács által létrehozott letelepedési alap felhasználásának gyakor­lati tennivalóit. Többek között állást foglalt abban, hogy a főváros tehermentesítése érde­kében tartózkodási engedél­lyel rendelkező román állam­polgárok az eddiginél nagyobb számban kapjanak vidéken munkavállalási és szálláslehe­tőséget. Nyári munka magánzóknak A nyár a vakáció és a pénzkeresés időszaka a diákok éle­tében. Igen ám! De nehéz olyan munkát találni a tanulóknak, amely jól is fizet, ráadásul szívesen is csinálják a művelői. Két budapesti középiskolás úgy döntött, hogy nem vállalathoz, vagy valamilyen intézményhez megy dolgozni, hanem önálló1 sítja magát. Felütötték székhelyüket a váci rév komplejárójá­nál, s a vízi járműre felhajtó gépkocsik ablakát szó nélkül le­mossák. Szolgáltatásukért, bár nem kérnek pénzt, pár forintot azért mindig fizetnek az autósok. Biztos megéri nekik, s hogy a vállalkozók sem járnak rosszul, annak bizonyítéka, hogy még mindig „működik” az üzlet. (Erdősi Ágnes felvétele.) Tettekkel is a reform pártján Beszélgetés Krasznai Lajossal, az MSZMP KB tagjával fi'gy hónappal az országos pártértekezlet után egyre több helyről már az elhatá- rozottak végrehajtásának beindításáról kapunk híreket. Az újonnan választott Központi Bizottság is megfogalmazta a héten feladattervét a XIV. kongresszusig ter­jedő időszak teendőire. Sorozatunkban — amelyben a központi párttestületek Pest megyei tagjait szólaltatjuk meg — ma Krasznai Lajossal, a megyei pártbizottság első titkárával folytatott beszélgetésünket közöljük. A Központi Bizottság most meg­választott tagja mindenekelőtt a pártértekezleti döntések megyei összefüggéseiről, ha­tásairól mondta el véleményét. # Milyen várakozással indult el az or­szágos pártértekezlctre? Beváltottak-e, il­letve milyen mértékben az ott történtek az előzetes elképzeléseit? — Várakozásaim alapját a pártértekezletet megelőző széles körű véleménycserék és viták tapasztalatai és a megyei párttestületek en-' nek nyomán kialakított állásfoglalásai képez­ték. A testületi bölcsesség személyes vélemé­nyem kialakításában is sokat segített. Nem hivalkodásként, de tényként említem, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság egyébként már tavaly, a kormányprogram véleményezé­sekor testületileg fölvetette az országos párt­értekezlet szükségességét. Az őszi—téli idő­szak pártvitái azt is igazolták, hogy ez nem valamiféle szűk csoport véleménye volt, ha­nem találkozott a megye párttagságának egyetértésével. A pártértekezlet meghirdetése után, ahogy közeledett időpontja, úgy nőtt mindenkiben a várakozás. Bizony túlzott reményekkel is találkoztunk, ezért a megyei pártbizottság ál­lásfoglalásában igyekezett a realitások tala­jára helyezni a várakozásokat. Ügy fogalmaz­tunk, hogy a tanácskozásnak a korábbinál alaposabb helyzetelemzést kell adnia, fel kell mérnie a párt erejét és a politikai munka le­hetőségeit, a társadalmi-gazdasági stabilizá­ció és kibontakozás előmozdítására és meg kell teremtenie a mindehhez szükséges sze­mélyi feltételeket a vezetésben. Mennyiben teljesültek mindezek? Bár alapvetően a mér­leg pozitív, azért vannak kételyeim is. Ami a pozitív oldalt illeti, mély meggyőződésem, hogy a tanácskozás történelmi jelentőségű volt. Először is azért, mert — bár többéves késéssel —, de kialakította a politikai intéz­ményrendszer korszerűsítésének fő irányait és tulajdonképpen elvi-elméleti előfeltételeit is. A másik fontos dolog, hogy a pártértekez­let vállalta a XIII. kongresszus határozatának szükséges módosítását és ezzel véget vetett bizonyos illúzióknak. Persze azt hangsúlyo­zom, hogy a politikai-gazdasági célok, irá­nyok nein változtak; mindenekelőtt az üteme­zés és az eszközrendszer az, ami korrek­cióra szorult. A tanácskozás a személyi feltételeket is kedvezőbbé tette, de tudnunk kell, nem oldott meg minden problémát ebben a tekintetben sem. Nem elég ugyanis csak a pártban, illetve csak a központi vezetés szintjén változtatni. Mindenesetre olyan személyi változások tör­téntek, amelyeknek a kádermunkát átfogóan és mindenütt befolyásolniuk kell. Egyébként a pártértekezlet légköre jóval nyíltabb, őszintébb, kritikusabb volt, mint az általam belátható korábbi országos fóru­moké. Mégsem beszélhetünk azonban arról, hogy igazi vita volt, inkább a vélemények egymás mellettisége tűnt jellemzőnek. De ez talán nem annyira a vitakultúra, hiányos­sága, inkább arra utal, hogy az alapvető kér­dések megítélésében egység volt a küldöttek között. Ami miatt érzéseirhben negatív elemek is vannak, az főként a választásokkal kapcsola­tos. Nem az eredményekkel, hanem ahogy a döntés kialakult. Hiszen elvileg a jelölés so­rán nyíltan kellene ütköznie a vélemények­nek a különböző személyek tevékenységének értékeléséről és ennek alapján zárhatná le a nyílt vitát a titkos szavazás. Márpedig most ez nem így történt, a jelölőbizottság javasla­tát kérdés, megjegyzés nélkül vették tudomá­sul a küldöttek, a titkos szavazásnál mégis tömegesen húztak ki a javasolt személyek közül. 9 Tudjuk, hogy a pártértekezlet óta is folyamatosan gyűjtik a visszajelzéseket a tanácskozás hangulati hatásairól. Kérem, szóljon néhány szót most a fogadtatás alakulásáról és legfrissebb elemeiről. — A tanácskozást a vitaindítótól a szemé­lyi döntésekig nagy figyelem kisérte. Amit fontosnak tartok kiemelni, a pártközvélemény értékelte, hogy a küldöttek érdemben részt vettek a döntések megformálásában. A ta­nácskozás után is szokatlanul élénk eszme­cserékben reagált az eseményre a pártaktí- va a megyei, városi, üzemi testületek ülésein, a küldöttek beszámolóját meghallgatva. Egyértelműen megállapítható, hogy erősö­dött a párttagság bizalma a vezetés iránt és a lakosság egészének a hangulata is kiegyen­súlyozottabb, nyugodtabb ma, mint a tanács­kozás előtti hetekben. • Mit tart személy szerint ön a pártér­tekezlet legfontosabb tartalmi mondani­valójának? — A megszületett állásfoglalás minden pontja szinte tételesen fontos. Ha mégis ki kell emelni néhány gondolatot, akkor én el­sőként azt a megállapítást említem, hogy a kibontakozás alapfeltétele a politikai és gaz­dasági reformfolyamatok párhuzamos felgyor­sítása a szocialista társadalmi rendszer tala­ján. Fontosnak tartom azt is, hogy a célokat tekintve most sem történt alapvető irányvál­tás. Változatlan törekvésünk a teljesítmények és a jövedelmek összhangjának a megterem­tése, a hatékonyan működő és egyensúlyát visszanyerő szocialista piacgazdaság, az alap­vető létbiztonság megőrzése, az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévő társadalmi réte­gek (mint a pályakezdő, családalapító fiatalok vagy a kisnyugdíjasok) segítése. Ami a pártér­tekezleti állásfoglalásban új, az a reális fel­tételek számbavétele és a végrehajtás sorrend­jének és ütemének a lehetőségekhez igazítása. 0 Pártértekezleti hozzászólásában ön beszélt azokról az erőfeszítésekről, ame­lyeket a megye kommunistái, dolgozói a kibontakozás érdekében tettek. "Azt hi­szem, természetes a kérdés: miben látja a megye gazdasági és politikai mozgásterét és felelősségét az ország helyzetének ala­kításában, javításában? Változott-e ez a mozgástér a pártértekezlet után? — Mint általában, Pest megye mozgáste­rét is társadalmi-gazdasági súlya, politi­kai, mozgalmi múltja és jelene határozza meg. A lehetőségeink és ezáltal a felelőssé­günk is nagyobb egyébként annál, mint amennyire ezt becsülni szokták. Hiszen egy­millió ember életteréről van szó, egy olyan közigazgatási egységről, amely fejlett iparával és mezőgazdaságával a nemzeti jövedelem ter­melésében a főváros és Borsod megye után harmadik a sorban. Némi büszkeséggel mon­dom, hogy Pest megyében azért az utóbbi néhány évben is rend és fejlődés volt gazda­sági és politikai tekintetben egyaránt, még akkor is, ha ez nem kapott mindig figyelmet. Sikerült levezetnünk olyan feszültségeket, amelyekkel máshol még csak most szembe­sülnek. Például csendben megtörtént ötvén- ezer ember átcsoportosítása a mezőgazda­ságból az iparba, vagy említhetem egy csődbe jutott nagyvállalatunk, a gödöllői KKMV viszonylag nyugodt fölszámolását és azt a szervezőmunkát is, amelynek eredmé­nyeként ma nincs hálunk veszteséges mező- gazdasági tsz. % Megítélése szerint az országos párt- értekezleten eihatározottak és maga a ta­nácskozás szelleme mennyiben gyakorol hatást a Pest megyei pártbizottság és a megye pártszervezeteinek tevékenységére? Saját munkastílusunk, munkamódszereink milyen mértékben szorulnak változtatás­ra? — Már intenzív munka folyik egy megyei feladatterv kialakítására, amelyet június vé­gén a pártbizottság elé terjesztünk. Ebben megfogalmazzuk, hogy tevékenységünk politi­záló jellegét kívánjuk erősíteni és ehhez a testületi munkában új módszereket, formá­kat keresünk. Csak néhány példa: egyáltalán nem szükségszerű, hogy a pártbizottság elé mindig csak a vb által már megszűrt anya­gok kerüljenek. A testület munkabizottságai, vagy tisztségviselői is lehessenek előterjesz­tők, ami súlyukat és felelősségüket növeii. és hozzájárul ahhoz, hogy a bekerülő javaslatok sokszínűbbek legyenek. Oldani kívánjuk a pártmunka szakmai tagoltságát, és ennek kapcsán újragondoljuk az apparátus működé­si elveit és felépítését. Szeretnénk kiiktatni az irányításban meglevő fölösleges áttéteteket is és így több nagyközség pártszervezetét köz­vetlenül a megyei pártbizottság hatáskörébe javasoljuk helyezni. Megyei szinten is javíta­ni kívánjuk a személyi feltételeket és ezért kezdeményezzük majd: értsen egyet a párt- bizottság saját sorainak megújításával. Jelö­lőbizottság megalakítását tervezik, amely valamennyi pártbizottsági taggal beszélve ja­vaslatot készít elő a testület felfrissítésére, a magasabb követelményeket vállalni nem tu­dó tagok fölmentésére és helyettük a mai helyzetnek megfelelő politikai képviseletre és aktivitásra képes kommunisták kooptálására. Ha pedig a felfrissített pártbizottság úgy ítéli meg, akkor dönthet majd a vb, valamint a tisztségviselők újraválasztásáról is. # önt általában úgy ismerik a megyé­ben, mint aki nem szereti a sok beszédet, hanem ehelyett a konkrét cselekvést ál­lítja mindig a középpontba. Ennek jegyé­ben kérdezem: mit tart ma a megyében előttünk álló bárom legfontosabb feladat­nak? — Röviden válaszolok, bár a feladatok megoldása hosszas és komoly erőfeszítéseket igényel. Az első: az alapkérdésekben sikerül­jön megteremteni a szemléleti és a cselekvési egységet. A második: szabadítsuk meg a pár­tot, a testületeket a különböző „operatív kö­löncöktől” és a politikai munkánkban a fő folyamatok vezérlésére koncentráljunk meg­felelő érzékenységgel és hatékonysággal. És a harmadik: ne szavakban, hanem mindenek­előtt a cselekvésben legyünk reformpártiak, és szellemiségünk, a reform melletti elköte­lezettségünk erejét igazolják vissza a gyakor­lat szocialista alapú és tartalmú változásai. 0 Köszönöm a beszélgetést. Bárd András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents