Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
4 im 1988. JÜNIUS 25.. SZOMBAT Nagy a nyomás az árak emelésére A rendszer működik, de... Kemény vitában született meg tavaly télen az Országgyűlés döntése az új adó- és árrendszer bevezetéséről. Hogy ez a lépés elkerülhetetlen és részét képezi a kormány stabilizációs programjának, azt senki sem vonta kétségbe, ám egyes részkérdésekről egymásnak ellentmondó álláspontok, vagy legalábbis lényeges elemeiben eltérő javaslatok is elhangzottak. A különféle érdekei közötti alku eredményeként azután sok területen olyan kompromisszumok épültek be a törvénybe, amelyek az eredeti céltól távolodtak. Mondhatni, természetes folyamat ez. Természetes, hiszen nem mindennapi váltást kényszerített ránk az ország helyzete. S tegyük mindjárt hozzá: régen várt változásokat szentesítettek szavazataikkal a honatyák. A törvény január elsejei bevezetése óta, céljaival összhangban lényegesen egyszerűsödött és áttekinthetőbbé vált az adózás, valamelyest átrendeződtek az árak is. Ám hogy nincs minden rendben, azt jelzi, hogy a parlament egy, a tapasztalatok folyamatos összegzését felvállaló ad hoc bizottság létrehozását tartotta szükségesnek, s időközben — például a gyermek- ruházati cikkek esetében — több ponton módosították az eredeti elképzeléseket. Ma már egyértelműen megállapítható, hogy az előkészítésre, a részletek kidolgozására szánt idő nagyon rövid volt. Ennek ellenére a január 1-jei áttérés sokkal kisebb zökkenőket okozott, mint az várható volt. A Pest megyei tapasztalatok szerint a rendszer bevezetése mind a gazdálkodókat, mind a rendeletalkotókat alaposan próbára tette. Nagyon sok kérdés rendezése csak menet közben vált lehetségessé. Ennek ellenére ma már egyre kevesebb a feszültség, a költségvetés kifizette az első visszaigényelt adókat is, s a tények azt bizonyítják, hogy a rendszer technikai elemei jól működnek. ..................... A vállalatok vezetőinek egy része mégis panaszkodik. Azt említik, hogy a forgalmi adóra történő áttéréskor az eredeti célok szerint a gazdasági mozgástér bővítéséhez a nyereségelvonás 80 százalékot meghaladó szintjének 50 százalékra kellett volna csökkennie. Mindez azonban nem következett be, s csupán alig 10 százalékkal kevesebb ma a befizetések nagysága, mint korábban. De az áfa más gondokat is okozott. Lapunkban például többször beszámoltunk arról, hogy az aszódi veszélyes hulladékok tárolására épülő telep költségeit az adó annyira megnövelte, hogy a kivitelező ezt már képtelen felvállalni. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára pedig a Minisztertanács által meghirdetett elektronikai program keretében tervezett beruházást nem tudja teljes egészében megvalósítani, a terhek ilyetén megnövekedése miatt. S még sorolhatnánk tovább ... Ám érthető a kormány álláspontja is. Felmentést. senkinek nem adnak, kivételt senkivel sem akarnak tenni. A támogatások fokozatos megszüntetése ugyanis a költségvetés hiánya szempontjából lényeges kérdés. Sokkal több gondot vetett fel az árrendszer módosulása. Az adók csökkenése miatt eredetileg mintegy 5 százalékos termelői árszínvonal-csökkenést jósoltak a szakemberek, ám az esztendő elején az ellenőrzések csupán 1 százaléknyival alacsonyabb árakat mutattak. Ennek hatása jól érzékelhető a fel-feléledő vitákban, mint amilyen például szűkebb pátriánk két gazdálkodója, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, valamint a Csepel Autógyár között ma is folyik — erről lapunkban szintén többször írtunk. S az ugyancsak figyelemre méltó, hogy egyes számítások szerint nem lehet tartani a kormány által ígért 15 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedést, hiszen nagy a nyomás az árak emelésére. A szakemberek egy része azt állítja, hogy a Minisztertanács felhívása az önmegtartóztató vállalati ma gatartásra csak átmenetileg jelent némi fékező erőt, mert a gazdálkodók többsége nincs abban a helyzetben, hogy a jelentősebb költségemelkedéseket elviseljék. A rendszer másik forró pontja a személyi jövedelem- adó, amelynek alkalmazását egyebek között az arányosabb közteherviseléssel és az ösztönzőbb bérgazdálkodás feltételeinek megteremtésével indokolták. Az eltelt időszak tapasztalatai egyelőre sem az egyik, sem a másik feltétel teljesülésére nem utalnak. A jövedelemadó általános kiterjesztésével szemben továbbra is jól érzékelhető idegenkedés tapasztalható. Egyre erősebb az a vélemény is, hogy csak a bérből és fizetésből élők zsebéből tudja az államkassza kivenni a forintokat, amig a vállalkozók és a feketegazdaság jövedelmeit nem tudják megadóztatni. Szigorú kötöttséget jelent a keresetszabályozás is, amely a gazdálkodók véleménye szerint , hátrányosan érinti a fejlődésre kész és képes válla- tokat. Adózatlanul ugyanis csupán 2,5-3,5 százalékos keresetfejlesztésre lehet vállalkozni. A kivételt adó bérklubtagság feltételei riasztóan szigorúak, emiatt megyénkből csak nagyon kevés cég pályázta meg sikerrel, például a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat és a Monori Kefe- és Játékárugyár. Az első hónapok tapasztalatai még korántsem teljesek. Azt azonban egyértelműen jelzik, hogy a gondok ellenére az új adó- és árrendszer működőképes, ám mindenképpen szükség van további módosításokra. F. Z. Szájtátva Édeskedünk Volt esztendő, amikor elfogyott a megyében 23 ezer tonna cukor. Mostanában úgy látszik, kevesebb a borkeresztelő, a pincében, padláson, szénaboglyában csepegő pálinkafőző. Azért még mindig akad vevő 14—15 ezer tonnára; rengetegre. Szakemberek minősítik rengetegnek ezt a mennyiséget; fogorvosok. S mint mondják, még megközelítő kép sem alkotható arról, más édességekből mennyit fogyaszt el a lakosság, például milyen mennyiségű cukor k a olvad el a gyerekek szájában. S akkor még szót sem ejtettek a cukorral telített (tízórait helyettesítő vagy kiegészítő) üdítőkről, a répa fehér porával, kristályával, kockáival átitatott süteményekről ... A megye általános iskoláiban a fogászati szűrővizsgálatok mindenütt lezajlanak. Elszomorító eredménnyel, egyre több a gyermekszájakban a szuvas fog. Nyolc helyen van a megyében jelenleg (Pilisen, Üllőn, Vácon, Cegléden, Szentendrén, Pilisvörösváron, Budaörsön, a fővárosban a Semmel- weis-kórházban) iskolafogorvosi ellátás. Mindenütt másutt a körzeti fogorvosok látják el ezt a feladatot, ún. 4 + 1-es munkarendben, azaz négy napot körzetük lakóival, egy napot az iskolafogászat adta teendőkkel foglalkoznak. Ami elegendő is lenne akkor, ha ... Ha nem bizonyulna sok esetben reménytelennek a küszködésük. Kiszűrik ugyanis az iskola- fogászaton az ebadta veszélybe került fogát, s megkapja az útbaigazítást, rendelésre kell járnia. Gyakran azután ezzel vége is a dolognak. Az apróság otthon megmondja ugyan, mi a helyzet, átadja az írásos berendelést, a szülő azonban a fejéhez kap, s azt mondja, csak nem képzeled, hogy én ott tudok üldögélni veled órákig...?! S valóban, sokszor órákig kellene várni a felnőttek között a türelmetlen, mozgékony gyerekkel .. . Igaz, van egyszerűbb megoldás is. Kötőféket tenni édeskedéseinkre .. • MOTTÖ Érdekvédelemről — a tésztakészítő ürügyén Azzá válik, aminek mondják? Keményen fogalmaz a száraztészta-készítő: a maszekot akkor veszik emberszámba, ha fizetnie kell, akkor mindjárt megtalálják, egyébként pedig... A száraztészta-készítő most mérges. Nem azért, mert adóellenőrök jártak nála, s úgy tetszik, egy kis turpisságon is rajtakapták, hanem mert úgy érzi: másodrendű állampolgárnak tartják. Ezért kereste meg az újságírót, miután pontosan két hete Megfogni ^ megfoghatat- lant? — címmel riportot közöltünk lapunkban az adóellenőrök látogatásáról. A mostani írás azonban már nem csak róla szól... A száraztészta-készítő egykoron gyári munkás volt. A mindennapos anyagi gondok ösztönözték arra, hogy szerencsét próbáljon, a maga ura legyen. Befektette a megtakarított pénzét, kölcsönt vett fel és megnyitotta üzemét. A körülmények... A száraztészta-készítő nem gazdagodott meg — ezt az adóhatóság is elismeri. Jó színvonalon él, pénzét gyermekeivel osztja meg. A fiával, aki 14 éves korában már egy hold földet bérelt, azt túrta esztendőkön át, majd kisegítő családtagként beszállt maga is a vállalkozásba. Mostanára jutott el odáig, hogy takaros, de nem hivalkodó házat épített a faluban. Felvettek rá 600 ezer forint OTP- kölcsönt. Azt mondják: szükség volt rá, hiszen az asszonyka gyeden van. Jut az iparos lányának is a pénzből. Fiatal pedagógus..., ez mindent megmagyaráz. — Nehogy azt gondolja, hogy két év alatt jött össze a ház ára — kesereg a száraztészta-készítő. — Sokat dolgoztunk érte. Reggel 6-tól estig, meg hétvégeken is, amikor más pihen. Most meg azt firtatják: miből van? Hát jobb lett volna, ha a fiam földtúrással keresett pénzét a kocsmában veri el? Akkor nem lenne probléma? Persze eltitkoltam a jövedelmem egy kis részét — ismer! el az Iparos. — Nem olyan sokat, mint gondolják. Most, hogy rájöttek, ki lehet számítani pontosan, hogy mennyit. Nem ezzel van a baj, megfizetem a büntetést. Csak tudja úgy van ez, hogy a körülmények is rászorítottak. Éveken át az volt a rendszer, hogy sosem hitték el, kevesellték, amit bevallottam, s több adót vetettek ki, mint ami jogos lett volna. Amikor az ember évtizedeken át becsületes, akkor is azt mondják rá: csoló maszek. Egy idő után aztán olyanná is válik, amilyennek mondják... Most meg egyik hónapról a másikra megfordult a világ ezzel az új adótörvénnyel, s az ember azon veszi észre magát, hogy semmije sem marad, nem érdemes tovább csinálni, lehúzhatja a rolót. Megértem én azt, hogy új szelek fújnak, alkalmazkodni akarok hozzá minden szempontból, a becsületes adófizetéssel is. de másokkal egyenlő esélyeket várok cserébe. Kérem, engem megbüntet a közlekedési rendőr akkor is, ha jó műszaki állapotban van a kocsim. Egy jó fizetést beadok havonta a társadalombiztosításra, de ne adj isten, hogy beteg legyek, mert nagyon keveset kapok vissza, azt is fél évvel később, de olyan is volt már, hogy egy fillért sem küldtek. Ügy látom, az állam életre hívta a kisipart, számít rá, azt mondGépek vájják a hegy gyomrát <'Jóskát a többi hasonszőrű községtől eltérően jól ismert or- ^ szágszerte. Követ és homokot bányásznak itt már emberöltő óta. Ügy beszélik itt, Sóskúton, hogy az idén van ötven éve annak, hogy elkezdtek homokot bányászni. Két-három év úgynevezett maszek művelés után 1941-ben már megnyitották a bányát és égy kavicskitermelő kft. alakult. Az államosítás sem sokat változtatott a művelésen és az elszállításon, maradt a nehéz munka, meg a lovas kocsi. Az ötvenes évek elején létrejött az Országos Ere- és Ásványbányák Vállalat, amelynek kötelékébe került az itteni bánya is..Sokáig maradt minden a régiben, míg aztán a hetvenes évek gazdasági fellendülése, a sok építkezés megteremtette a nagyüzemű művelést. A 80 hektáros területen elterülő homok- és kavicsbánya ma már biztos megélhetési ad az itt dolgozó 110 embernek. Évente mintegy 450 ezer tonna homokot mozgatnak meg, nem beszélve a meddő elszállításáról. Három éve nagy fordulat következett be, ekkor kezdte meg a termelést a homoknemesítő üzem. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveinek üzemének másik fontos terméke a zsákolt, osztályozott granulátum, amelyet a szemcsenagyságtól függően számtalan helyen alkalmaznak az iparban. Képeinken: óriási gépek vájják a hegy gyomrát (cím fölött). A homoksilókból állandóan folyik a víz (cím mellett). A granulátumüzemben műszakonként tizenkét tonnát mozgatnak meg az asszonyok. (Kép és szöveg: Hancsovszki János) ja, csináld ezt, csináld azt, azután pedig megszorongatnak. A mi érdekünket senki sem nézi. Nem értem... Ezt vállalta Eddig a száraztészta-készítő panaszai. Mondhatnánk rá: ejnye, mit kesereg! Nem kényszerítette rá senki, hogy maszek legyen, hogy sokat dolgozzon, a nagy átlagnál jobban éljen. Ezt vállalta minden előnyével és hátrányával együtt. Ez így igaz is. Ám abban is van valami, hogy esetlegesnek látszik annak a rétegnek az érdekképviselete, amelynek értéket teremtő munkájára egyre inkább számít a társadalom. Az új gazdasági jogszabályok, példának okáért a formálódó társastörvény kapcsán sokat hallani a versenysemlegesség megteremtéséről. Arról, hogy a gazdálkodásban részt vevők egyenlő eséllyel indulhassanak, igazi, jó értelemben vett verseny alakuljon ki, hogy ez is segítsen élénkíteni a gazdaságot. A jelenlegi helyzetről és a várható fejleményekről ezért kérdeztük dr. Szabó Györgyöt, a Kisiparosok Országos Szövetsége jogi osztályának vezetőjét. — A jogszabályok előkészítésének során szervezetünk mindig arra törekszik, hogy egyenlő, de legalábbis viszony, lag egyenlő feltételeket vívjon ki a tagságnak — mondja dr. Szabó György. — Ennek ellenére fennállnak bizonyos megkülönböztetések, amelyek nyilvánvaló magyarázata az, hogy a szocialista társadalmi rendszer gazdasága nem épülhet a magántevékenységekre. Ezt elismerve és ezzel egyetértve is úgy látom, hogy korszerűsítésre szorul a szabályozás, ami még azt a helyzetet tükrözi, hogy a társadalom csupán a javítás, szolgáltatás területén számít a kisiparra. Ez a fölfogás megváltozott, a jogszabályok azonban ezt nem tükrözik teljesen. Így például a kisiparosok eleve ki vannak zárva néhány tevékenység gyakorlásából, ami általában szintén érthető, de az már nem, hogy például kémény- seprést nem végezhetnek ... Gond az is, hogy a beszerzésnél az iparost mint magánembert veszik figyelembe és általában csak a kiskereskedelemtől vásárolhatnak. Da nem is az a baj, hogy akadnak megkülönböztető rendelkezések, hanem az, hogy a meglevő jogszabályok végrehajtása nem zökkenőmentes. Ezt tapasztaljuk a társadalombiztosítással kapcsolatban. Köztudott, hogy 1980-tól kiterjesztették a magánszférára is, azonban az azóta eltelt idő is kevés volt ahhoz, hogy a rendszer ideálisan működjön, aminek elsősorban a bonyolult adminisztráció az oka. Ha a kisiparosokról beszélünk, nem szabad elfelejteni azt sem. hogy a társadalmi beidegződések miatt megítélésük ma sem egyértelmű. Nem kötelező — A jelenlegi gazdaságirányítás — s ez már nem csak a kisiparra igaz — nem a vállalkozói magatartást bátorítja. Most sok minden változóban van, gondoljunk csak a társasági törvény tervezett bevezetésére. Ezzel párhuzamosan szövetségünk egy ehhez igazodó, a versenysemlegességet garantáló új vállalkozói adótörvény megszületését szorgal. mázzá. Javasoljuk a kisipari igazgatás korszerűsítését is. A már elfogadott adótörvény vitájában is hallattuk a hangunkat, álláspontunkat nem sikerült teljesen érvényesíteni. A KIOSZ-t — mint más érdekképviseleti szervet is — minden esetben bevonják a törvény-előkészítésbe, az állami szervekkel való egyeztetés, be. Elmondjuk a véleményünket, amit azonban nem kötelező elfogadni. Javaslataink egy része bekerül a jogszabályokba, más része nem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne igyekeznénk a jövőben is tőlünk telhetőén képviselni a tagság érdekeit. Kövess László
