Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
Abonyi krónikái Nagyobb követelmények A képen Sztrunga Katalin. (A szerző felvétele) A Fővárosi Kézműipari Vállalat az abonyi üzeménél egy szabászati és egy varrodai részleget üzemeltet. Az egykor túlnyomórészt perzsaszőnyegeket gyártó: munkahelyen manapság a bérmunka és az exportra termelés dominál, s mint Földi Istvánná üzemvezető tájékoztatásából kiderült, ez minden eddiginél nagyobb feladatot jelent dolgozónak és irányítónak egyaránt. — NSZK-beli megrendelés-., re téli gyermekdzsekiket varrunk. Tavaly például 3, . az idén 6 millió forint értékben — hallottuk az üzemvezetőd tői. — Az alapanyagot és a kellékeket a megrendelő adja, mi szatjjuk és. varrjuk a ruhákat. Az említett hatmilliós termelési érték jóval alacsonyabb a korábbi esztendőkben produkált 24 milliónál. Ám az értékeléshez hozzátartozik, hogy az utóbbi értékösszeg az alapanyaggal együtt volt annyi. Most viszont e nélkül kél! számolni. A másik: a bérmunkát szép- tember 29-ig kell elvégezni, ami azt jelenti, hogy az év hátralevő részében még újabb bevételekkel számolhatunk. — Az MSZMP nagyközségi végrehajtó bizottsága a minap egyebek között az üzem, működéséről, a munkaerő-gazdálkodásáról tárgyalt. Az Ön által készített jelentésben szó van arról, hogy a bérmunka vállalása komoly követelményekkel jár. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Kifogástalan minőséget és megjelölt határidők szigorú betartását. Egyiktől sem lehet eltérni. Megbízónk nincs tekintettel semmilyen negatív körülményre, például létszám• hiányra vagy sorozatos betegeskedésre. Egyáltalán nem magyarázkodhatunk. — Az említett tanácskozáson arról tájékoztatta a testületet, hogy az említett bérmunka 50 százalékban köti le űz üzem kapacitását. Mivel foglalkoznak még? — Hazai alapanyagból, szovjet megrendelésre Martin névre „keresztelt” sportos öltönyök kabátrészét gyártjuk, amiből 5000 darabnak kell az idén elkészülni. é;s egyéb' kis volumenű megrendelések is várhatók. Termelési értékünk ezzel ugyancsak növekedni fog. Ha a negyedik negyedévre netán nem kapnánk újabb NSZK-béli. megrendelést, akkor sem maradnánk munka nélkül. — Az üzem létszáma 1980- ban: 106, 1987-ben: 97 volt, az idén pedig 94. Mivel magyarázza a csökkenést? — .A megváltozott körülmények teljesítésére, az igénye sebb munkára nem minden ki bírt vállalkozni. Alapvetően ez a magyaráza-t létszá műnk mérséklődésére. Az üzemnél még tavaly is meglehetősen erősén hátráltatta a folyamatos, szalagszerű termelést ..az úgynevezett kéttűs gépek hiánya.. Mostanra ez az akadály elhárult, gépparkjukat folyamatosan tökéletesítették, főleg olyan új masinákat szereztek be, amelyek speciális feladatokra is alkalmasak. Ezzel csaknem párhuzamosan korszerűsítették a bérezést. A Fővárosi Kézműipari Vállalat a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célvállalat, dolgozóinak 44 százaléka ilyen. Abony- ban ez az arány valamivel mérsékeltebb, a teljes létszám 26 százaléka. Az érvényben levő rendelkezések értelmében ezeknek a dolgozóknak — többségében asszonyoknak — naponta 15 perc pihenőidőkedvezményt adnak. Amit a munkaidő harmadik harmadában vehetnek igénybe az érintettek. A távoliét idejére munkabér jár, amit a személyi órabér alapján állapítanak meg. — Szeretném hangsúlyozni: nem csökkent, hanem megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatunk, akik éppúgy varrnak, szabnak, mint a többiek. Az eltérés az említett kedvezményben nyilvánul meg — szögezte le Földi Istvánná. — Megváltozott munkaképességű dolgozónak tekintjük például azt, akinek magas a vérnyomása. Az immár hosszabb ideje két műszakban termelő üzemnél « most sincs létszámstop, azonban csak olyan új munkavállalók jelentkezését fogadják, akik a feltételeket és a nagyobb követelményeket vállalni tudják. Gy. F. man A PEST MEGYEI.HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1988. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Görögországba készülnek Újabb nemzetközi megmérettetés — Az elmúlt év áprilisában Cipruson turnéztatok, ezt megelőzően Olaszországban. Felcsillant az a lehetőség, hogy talán gyakrabban léphettek ki a nemzetközi porondra. Ügy tűnik, ez lassan már nem csupán álom. Jól szalad a szekeretek. Hiszen újra külföldre készültök. Hová? — kérdezem Holló Gyulát, a Kardos Pál pedagógus-énekkar karnagyát. — Augusztus 25-én utazunk Görögországba, ahol egy nemzetközi fesztiválon szerepelünk. Előbb persze komoly kritériumoknak kellett megfelelni. — Éspedig? — Először is rádiófelvételt — esetleg lemezt — vártak tőlünk, amely némiképp azt igazolja, hogy jegyeznek bennünket valahol. Ugyanakkor a műsorunkat is kérték — a kottaanyaggal együtt —, valamint a rólunk szóló ismertetőt. Bizánci dal — Egyáltalán hogy jutott el a híretek a görögökhöz? — Ezt tulajdonképpen a nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetjük. Amikor Cipruson jártunk, már akkor felmerült ennek az útnak a lehetősége. Levélben jelentkeztünk. A "kiküldött "ánvagnlmt egy nemzetközi zsűri bírálta el. Nagy örömünkre, mi megütöttük a mércét. —r Vajon hány résztvevője lesz a fesztiválnak? — Sajnos semmi konkrétumot nem tudunk. Bizonyos értesüléseink szerint nemcsak, hazánkat, de a szocialista országokat is egyedül mi képviseljük. — Milyen repertoárt várnak tőletek? — A műveket nem határozták meg, csupán a korokat. Az ógörög, bizánci daloktól kezdve napjaink muzsikájáig széles a zenei skála. Persze ez komoly megterhelés mindenki számára. Hiszen egy bizánci mű vagy gregorián dallam éneklése nem kimondottan magyar kórus profilja. Ráadásul az a kikötés, hogy zongorakíséret nélkül adhatjuk elő minden szerzeményt. Ez annál is inkább nehéz, mert egy' 40-45 perces anyagot tisztán kell intonálni, tökéletesen áthangolódni egy-egy korra. C’est la vie — Mindenki utazhat? — Sajnos nem. Nagyon szigorúan veszik a létszámot, amely a mi vegyes karunk esetében maximum 40 'Személy lehet. Előfordulhatna, hogy esetleg valaki a saját költségén kijönne velünk, ám a színpadon nem léphetne fel. — Hatvanegynéhány tagja van a kórusnak. Miután kiderült, hogy nem mehet mindenki — ahogy a korábbi külföldi turnékra sem — milyen szempont szerint történt a „rostálás”? — Először is néhányan nem tudták vállalni az utat. Így sajnos olyan kitűnő tagok is kiestek, akik hangjára szükség lett volna. Nos. ennek ellenére még maradtak elegen. Mit tehettünk? Kijelöltük a repertoárt, s úgy gondoltuk, hogy valamennyi énekestől kikérdezzük az anyagot. S bárki meghallgathatja, hogy a másik mit tud. Ez az elképzelés nem aratott osztatlan sikert» Azt ^mondták, trogy itt senki nem szólista. Valóban nem. De hát c’est la vie! A szólamvezetők, a korrepetitor, a másodkarnagy, jómagam, sőt a tagok döntöttek. S ezt mindenki túlélte. Azt hiszem nem sértődött meg senki. — Ez talán inspirálja azokat, akik most kimaradtak és szeretnének bekerülni a nemzetközi keretbe. — Elképzelhető. Egyébként sokan úgy vélekednek, hogy nem is rossz ez a megoldás. Egyre gyakrabban fogjuk alkalmazni e módszert, hogy a színpadon valóban azok álljanak a publikum elé, akik jól tudják a műveket. Hiszen a produkció színvonalát ronthatja egy-két bizonytalanabb ember. Természetesen nem Nem konkurenciának szánják Más a tartalom is Abonynak az elmúlt évszázad hetvenes éveitől kezdve folyamatosan volt különböző elnevezésű és terjedelmű saját újságja. A legfrissebb Abo- nyi Hírek címmel a minap látott napvilágot, amelyet a helyi tanács egyelőre negyedévenként, ezer példányban, fénymásolásos eljárással, közéleti tájékoztatóként jelentei meg. A tizenhat oldal terjedelmű, mutatós kivitelű lap első példányában Győré Pál helytörténész, a falumúzeum vezetője írt bevezető sorokat, amelyekből kiderül az abonyi sajtó „története”, majd az írás végén egyebek között ez olvasható : „A most kiadásra kerülő Abonyi Hírek nem konkurencia az Abonyi Krónika számára. Más a tartalom is, hiszen éppen amiatt kerül kiadásra, hogy beavassuk az érdeklődőket a tanácsi műhelymunkába, megértessük állampolgárainkkal gondjainkat. A sokszor szárnyra kelő, megalapozatlan mendemondáknak elejét vegyük, a jogos kritikákat elfogadjuk, és próbáljunk higgadtan, nyugodtan érvelni a megvalósításra kerülő feladataink mellett. Azt szeretnénk, ha meg tudnánk értetni, hogy a mi településünk előrehaladása is a mindenkori bevételek mellett csak lakosaink összefogásával lehetséges. Azt szeretnénk, ha ez a lap az abonyi közélet szócsövévé, lakosságunk tényleges tájékoztatójává válna a gazdaság minden területén.” A fényképekkel illusztrált új kiadványban egyebek között a tanács idei településfejlesztési programjáról, a közrendről és közbiztonságról, az új egészségmegőrző központ kialakításának lehetőségéről, a Rozsnyai Mátyásról elnevezett gyógyszertár egészségmegőrző programjáról olvashatunk. Az információkat tartalmazó oldalon megtalálja az olvasó, meddig Vannak nyitva a művelődési intézmények,, mikor rendelnek a körzeti és gyermekorvosok, mikor van laboratóriumi vérvétel, gépjármű- és munkaalkalmassági vizsgálat, valamint a hét melyik napján van ügyfélszolgálat a tanácson. A sajtószemle rovat az országos lapokban, valamint a Pest Megyei Hírlapban megjelent fontosabb, Abon.y- nyal kapcsolatos írásokra hívja fel a figyelmet. Lesz-e újra középfokú oktatás Abonyban? Erre a kérdésre Fodor Lászlótól, a ceglédi közgazdasági szakközép- iskola kihelyezett tagozatának vezetőjétől kap választ a lap olvasója. „Több alkalommal jártam a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjénél, Boldizsár Gábornál, aki egyértelműen támogatja terveinket” — írja Fodor László. „A megyei tanács illetékes vezetői sem ellenzik a gimnázium létrehozásit;, de pénzügyi nehézségek miatt ez legjobb esetben is csak 1990. szeptemberben indulhat. Felmértük az esetleges igényeket a jelenlegi 3— 7-ik osztályosok között. A felmérés azt igazolta, hogy van az iskolára igény. Évfolyamonként 70—110 tanuló válaszolt úgy, hogy idejönne, ha lenne gimnázium. A pénzügyi és egyéb nehézségek ellenére bízunk abban, hogy közös erővel, a lakosság segítségével és támogatásával sikerül a nagy terv végrehajtása, és a kilencvenes években ismét lesz igazi érettségit adó középiskolája nagyközségünknek.” Mivel a társadalmi szerkesztőbizottság nem döntött a lap végleges formátumáról, a rovatok nagyságáról és terjedelméről, ezért szívesen fogadnak minden ötletet, javaslatot, amit a tanács ügyfélszolgálati irodájánál elhelyezett levelesládába lehet elhelyezni. —ki vesszük ezt mindig komolyan. Végül is nem küldünk el senkit. Csak azt szeretném, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. — Mi az, amit még javítani kell? — Vannak olyan dalok, amelyek egyelőre nem kifogástalanul szólalnak meg. Például egy görög összkari művel sokat foglalkozunk, mert kimondottan nehéz darab. Ugyanakkor az együttes hangzás és a szólamarányok össze- csiszolása is az elkövetkező hetek során alakul ki. Igazi tenor — Van-e sebezhető pont nálatok? — Ez szinte minden hazai kórusra jellemző: a tenor szólam. Ugyanis sok lelkes tenort lehet találni, de igazit... ! — Mit reméltek? — Sikeres szereplést, amelynek pozitív lenne a visszhangja. Ez talán újabb nemzetközi meghívásokat jelentene a számunkra. S ennél semmi nem inspirálná jobban az énekeseinket a további munkára — mondja végül Holló Gyula. Fehér Ferenc Az idő Ülünk, kávézunk, beszélgetünk. Nem a nőkről vagy az autókról, nem is a vitorlázás vagy a szörfözés szépségeiről. (Igaz, ez nem nagy dotog: az emberek többsége a köz dolgairól beszél. Akkor is, ha fizetését a főnöke fizetésével hasonlítja össze, és akkor is, ha arról panaszkodik, hogy két hete hiába rimánkodik a vízvezeték-szerelőnek csöpögő csapja miatt.) Rágyújtok, kortyolgatom a kávét. A vita vagy beszélgetés hirtelen holtpontra jut. Az órámra nézek: fél kettő. S már ugróm is fel, bücsúzkodom. Csak az utcán állok meg tétován. Hová is sietek? Mi az a fontos dolog, ami hajt? Az elvégzendő feladat? Ha yalami, hát a beszélgetés az, ami a munkámhoz tartozik. Igen, valami nagy félreértés áldozata vagyok: már én is elhittem, hogv az idő csak pénzzel mérhető. — nos. Vakációakció Június 20-tól indult a vakációakció. Három helyszínen várják különböző programok a diákokat. Minden héten kedden a Károlyi, Szerdán a Beloiannisz úti és csütörtökön a Köztársaság úti lakótelep fogadja az érdeklődőket. Lesz lovaglás, BMX-bemutató, ke- rékpárpsverseny, tnodellezés, számítógépes foglalkozás. A vakációakcióban részt vevők között értékes sport- és játékszereket sorsolnak ki a tanév elején. Ehhez pecsétgyűftöla- pon kell bélyegzővel igazcilni a megjelenést, valamennyi nyári tábor foglalkozásainak látogatását is. Kossuth Múzeum Kiállítás Június 24-én pénteken 15 órakor a Kossuth Múzeumban Hagyományok nyomában címmel megnyílik Siposné Poz- derka Katalin népi díszítőművész kiállítása, amelyet ■ Kocsis Gyula múzeumigazgató nyit meg. Nem beszélünk róla eleget Tízszeres ár - semmiért Évszázadok óta létezik fukarság, fösvénység különféle országokban, helyeken, különféle helyzetekben. Színdarabok készültek, cikkek jelentek és jelennek meg ma is erről, azzal a szándékkal, hogy az emberek magukra ismerjenek és egy kis önbírálattal kijavítsák ezeket a nem éppen szimpatikus tulajdonságaikat. És az eredmény? Lázadoznak, akiket sérelem ér, aztán nagyjából marad minden a régi. Minap zsörtölődött az egyik ismerősöm. Már megint becsapta egy maszek üzletember, mert — mint utólag megtudta — éppen tízszeres árat kért egy kis semmiségért.. Azon tűnődött, miért boldog valaki, ha a másik zsebéből — aki éppen egy kisnyugdíjas — kiszedheti a pénzt. Sajnálnivaló, ha valakinek ez okoz örömet. Vajon, ha fordított volna a helyzet, mekkora lármát csapna az ilyen (üzlet)ember? De így, ugye egészen más. ö van fölényben, a nagy házzal, autóval és mindennel, ami a mai nagyigényű embernek dukál. Ezért megdolgozik, tehát jogosultnak érzi magát, hogy lenézze a nyugdíjast, aki merészeli visszakérni a tőle kizsarolt pénzt, akinek még ez az összeg is számít, mert néhány napi kosztját fedezné. Odavághatja neki azt is, köny- nyű a nyugdíjasoknak, mert azoknak már semmi gondjuk, helyükbe viszik a pénzt, dolgozni sem kell érte. (Mellesleg nem tudom, mit szólna, ha neki is csak ennyi pénze lenne egy hónapra.) ó mindent mondhat, megalázhatja azt az embert, aki egész életében helytállt tisztességgel, becsülettel a maga munkaterületén, ráfizetve az egészségét a sok pluszmunka miatt, amiről senki nem tud, mert nem. kürtölte világgá, nem kapott érte semmiféle kitüntetést, mert ő természetesnek tartotta a becsülettel elvégzett munkát, még akkor is, ha alvásra csak pár órája maradt. Nincs neki nagy háza; sem autója vagy nyaralója, de van tiszta lelkiismerete: és nyugalma, mert nem szedte ki senkinek a zsebéből a pénzt jogtalanul. Sokan most lehet, hogy mosolyognak közben, mert őket is becsapták már sokszor, vagy esetleg az a véleményük, hogy egy kis rafináltsággal dagadó- vá tett pénztárca mégiscsak többet ér. De lehet, hogy sokan egyetértenek velem, hogy a jogtalanul szerzett pénz: zsarolás, nem becsületes dolog. Sokféle témáról elhangzott már, hogy beszélünk róla, de nem eleget. B. I. Olvasónk levele Akit már elütöttek Nincs szívszorítóbb látvárv, mint az úttest közepén heverő, kicsavarodott kerékpár. Ha látom, arra gondolok, hogy lehetett volna az én hozzátartozómé is — bár mindent elkövetek, hogy ez ne következzen be. A városban az utóbbi időben szép számmal énültek kerékpárutak, o Széchenyi úton is, ahol naponta járok. Szomorúan tapasztalom, hogy az emberek — korra és nemre való tekintet nélkül — szívesebben választják kerékpárral, kismotorral közlekedve a többsávos utat. Ezzel önmagukat és az autósokat is veszélybe sodorják. Kár, hogy az illetékesek nem figyeltek fel erre a jelenségre. Talán el lehetne érni, hogy ne csupán az közlekedjen kerékpárjával az arra kijelölt úton, akit egyszer már elütöttek. Ne teretntsünk felesleges, veszélyhelyzeteket. Révész Sándorné Cegléd, Kossuth F. u. 52. ISSN 0133—2601 (Ceglédi Hírlap)
