Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. JÚNIUS 20., HÉTFŐ 3 Szedték és ették Pomázon A jó szedéshez jó állást kell elfoglalni a fán r (Folytatás az 1. oldalról.) gyümölcsfát eddig csak mesz- sziről látott, még soha nem szedett cseresznyét. Megnő az ázsiójuk — Nem ördöngösség, saj­nálom, hogy nem hoztunk több edényt, szedhettünk vol­na a rokonságnak is. Lehet, hogy a befőzéssel is megpró­bálkozom. A fiatalasszony és férje lel­kiismeretesen kóstolgatta a szednivalót. Így őket nem is érhette olyan meglepetés, minit a szalmakalapos, idős urat, aki a két hatalmas vö­dör gyümölcsöt emelt a mér­legre. — Na, ez a meggy — Je­gyezte meg a teher alatt nyögve, mire a mérleg keze­lője kiigazította: — Ez nem meggy, ez cse­resznye. — Ajaj! Szörpöt, meg ré­tesbe való meggyet akart el­tenni az asszony. Mondja, le­het szörpöt csinálni a cse­resznyéből? Június első napjaiban kez­dődött a szezon a Pomázi Munkaterápiás Intézet gyü­mölcsösében. Mint Erdős Já­nos kerül etvezető elmondja, közepes a termés meggyből és cseresznyéből, a kajsziból és az őszibarackból még ilyen sem várható. Még inkább megnő az ázsiója tehát a szedd magad akciónak. — Láttunk néhány csúnyán megkopasztott, letört ágú fát. Sok kárt csinálnak az amatőr szüretelők? fi törzsszedő nem vandál — Amikor nagy költségért, távoli vidékekről hoztunk bér- szedőket, talán még több volt a kár — mondja Erdős János. — Úgy látom, egyre keve­sebb a vandál munka. Sokan évek óta visszajárnak hoz­zánk, magukénak érzik a fá­kat. Tudják, ha az idén le­törnek néhány ágat, onnan jö­vőre nem szedhetnek ízletes gyümölcsöt. Még olyan is akad, aki minden évben ugyanazt a fát keresi fel, an­nak a gyümölcsére esküszik. A baj csak az, hogy nem egy időben érik minden esz­tendőben. Szombaton nyitot­tuk meg az egyik nagy táb­lát, ahol az érdi bőtermő Ez a legjobb, mert én szed­tem! meggy található, ez most a sláger a szedésben. Amikor ez leérik, jön az érdi nagy­szemű, majd a korai ősziba­rack. Utána a kajszi és az al­ma, amely ősz végéig adhat hét végi programot a csalá­doknak. Móza Katalin Energiatakarékosság Biobrikett Pest megyében a területi energiaipari bizottságok 210, közepes energiafelhasználó vállalat összes energiafogyasz­tását, ezen belül a villamos- energia-felhasználást kísérik folyamatosan figyelemmel. Er­re a tevékenységre a fajlagos energiafelhasználás csökken­tése érdekében kerül sor. El kell végezni azokat a veszte­ségfeltáró vizsgálatokat, ame­lyek révén megvalósítható a gazdaságos energiafelhaszná­lás. Mind gyakrabban vitatkoz­nak energetikai szakemberek arról, hogy miképpen lehetne előbbre lépni az anyagtakaré­kossági és hulladékhasznosí­tási program keretében. A tervek között szerepel a biobrikett termelésének növe­lése. El kívánják érni, hogy ez év végéig legalább negy­ven kilotonna biobrikett-ter- melés valósuljon meg. Foly­tatni kívánják a megyében a geotermikus energia hasznosí­tását és a városi szemétgyűj­tő telepekről kinyerhető bio­gáz felhasználását. Precíziós öntöde a tsz-ben Nem kell forgácsolni Kiváló termésátlagaival me­gyénk egyik legeredményesebb kertészetét mondhatja magáé­nak a fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet. A mezőgaz­dasági nagyüzemekhez hason­lóan azonban itt sem egysé­ges a kép, hiszen míg a gyü­mölcsösökben kiváló eredmé­nyeket érnek el, a növényter­mesztés területén jócskán van még tennivalójuk a termés­átlagok javítása, s a költségek csökkentése érdekében. Az előrelépés szándékának megfogalmazása mellett azon­ban számos termelőszövetke­zethez hasonlóan a fótiak is úgy vélik, hogy az időjárás viszontagságainak nagymér­tékben kitett alaptevékenysé­gen kívül állandó, viszonylag stabil bevételt biztosító mun­kát is kell végezniük. E cél megvalósítása érdeké­ben az élelmiszeripari beru­házásokon, s a kereskedelmi tevékenység fejlesztésén kívül a már hagyományos ipari ter­melést is bővítették a fótiak. A leglátványosabb eredményt Veresegyházon érték el, ahol az elmúlt évben öntödét he­lyeztek üzembe. Az új terme» lőegységben kétféle technoló­giával állítják elő az iparvál­lalatok számára a gépalkatré­szeket. A precíziós, illetve héjfor- mázású öntés révén az itt dol­gozók jelentős idő-, s így ter­mészetesen költségmegtakarí­tást értek el, hiszen az előál­lított alkatrészeket már nem kell forgácsolni. Az évi 100 tonna kapacitá­sú üzem gépeit a szövetkezet hazai gyáraktól szérezte be, s termékeiket is honi vállala­taink számára állítják elő. Az elmúlt évi közel 25 tonnás ter­melés, a próbaüzemelés után az idén már 70 tonnányi al­katrészt állítanak elő a precí­ziós öntödében. Előzetes szá­mításaik szerint ebben az év­ben munkájukat már 15—17 százalékos nyereséggel végzik majd. i P. Zs. Sok még az akadály Örökbefogadás kálvária nélkül? A mérlegelésnél olykor kínos meglepetés érheti az embert (Erdősi Ágnes felvételei) Kövesebb jó földet vonnak ki a termelésből Ha parlagon marad, bírságolnak A mezőgazdaságilag művel­hető földek védelmére az el­múlt években hozott intézke­dések eredményeként ma már az igénylők alaposan megfon­tolják, hogy hol és mekkora területet foglaljanak el. Az el­múlt esztendőben — az öt év­vel korábbi, körülbelül 5000 hektárral szemben — hozzáve­tőleg 2000 hektár mezőgazda­ságilag hasznosítható földet vontak ki a termelésből. Több­ségük gyenge termőterület volt, de esetenként igénybe vettek jó minőségű földeket is más célokra. A területek átvé­teléért kifizetett összeget — 180—190 millió forintot — a korábban kivont, újrahaszno­sított területek rekultivációjá­ra fordították. A földvédelmi járulék ma­gas összegének és a beruházá­sok csökkentésének köszönhe­tő, hogy az elmúlt években egyre kevesebb jó minőségű földre telepítettek létesítmé­nyeket, utakat, lakóépületeket. (A föld értékének emelkedését mutatja, hogy 10-15 évvel ez­előtt egy-egy évben 30 ezer hektár is kiesett a termelés­ből.) Á mezőgazdasági műve­lés alól kivont területekért magas összeget kell fizetni, ami még növekedhet akkor, ha a föld öntözött. Az így be­folyt összegek a földvédelmi alapba kerülnek, amelyből ko­rábban a termelésből kivont területek újrahasznosítását fi­nanszírozzák. Tavaly 303 üzem pályázott 9000 hektárral, s ösz- szesen 216 millió forintos tá­mogatásra jelentettek be igényt. Ebből 288 kérelmet fo­gadtak el; ezzel 181 millió fo­rint értékben 8600 hektár föld rekultivációjához nyújtottak segítséget. A sikeresen pályázó üzemek a földvédelmi alapból a költ­ségnek mintegy felét kapták támogatásként. Néhány gazda­ság — mivel különösen érté­kes termőterületet kívánt újra hasznosítani — a fele résznél nagyobb összegű térítést is ka­pott. A pályázók elbírálásánál fontos szempont: a föld mi­nősége, a ráfordítás költsége, annak nagysága és a megtérü­lési idő. Szakmai kifogások miatt az igények 7-8 százalé­kát utasították el. Amennyi­ben a gazdaságok nem megfe­lelően használják fel a kapott támogatást,, vagy tíz éven be­lül a szántó művelési ágát megváltoztatják, akkor vissza kell fizetniük a pénzt. Az új jogszabályok változat­lanul előírják a termőföld — a mezőgazdaság legfőbb ter­melő eszközének — kötelező haszhosítását. A határszemlé­ken ezt a hatóságok rendsze­resen ellenőrzik, a kötelezett­ség elmuasztása esetén föld­védelmi bírságot rónak ki a tulajdonosokra. Ez a terület aAnykorona- értékének 1000-szeres forint- összege. A hasznosíthatatlan mező- gazdasági területek általában magánszemélyek tulajdoná­ban, illetve tanácsi kezelésben vannak. Sok gondot okoz az aprófalvak elnéptelenedése, a tulajdonosok kihalása. A mű­velési fegyelmet a nagyüze­meknél az elmúlt évben nem sértették meg. A földtörvény tágabb teret biztosít a parlagföldek hasz­nosítására. Régebben a jog­szabályok korlátozták az ál­lami és szövetkezeti tulajdon­ban levő elaprózott területele értékesítését magánszemélyek részére, a tartós használatba vétel pedig nem hozott meg­felelő eredményt. Újabban eze­ket a területeket el lehet ad­ni, amitől a parlag csökkené­sét várják a szakemberek. Mar boldogok voltak. A gyermek is, az örökbe fogadó szülők is. Ügy tűnt, semmi sem zavarhatja meg a csalá­di harmóniát. Az utolsó, egyik legerősebb láncszem is össze­kap-solódott a másikkal. A vér szerinti, saját gyerek is elfogadta testvérének az ér­kezőt. S ekkor — még az örökbefogadási eljárás befeje­zése előtt néhány nappal — megtörtént, amit senki sem várt. Elég volt egy néhány so­ros levél — melyet az eddig hűtlen szülő írt az állami gondozásban lévő gyermeké­nek és — minden felborult. Ez már kapcsolat a vér sze­rinti szülővel, és zátonyra ke­rült az örökbefogadás ... Sajnos, az esetet nem mi találtuk ki, az élet produkál­ta, de a gyámügyi szakembe­rek ennél még meghökken- tőbb, sőt, megdöbbentőbb epi­zódokat is mesélhetnének. Gyermek nélküli emberek százai, talán ezrei jutnak el, sokszor nem könnyű, önma­gukkal és egymással megví­vott küzdelmek után, hogy lé­péseket tegyenek az örökbe­fogadás érdekében. Pest me­gyében tavaly jelentősen visz- szaesett az örökbefogadási szándékukat jelző, s ilyen ké­réssel a gyámhatóságnál ko­pogtatók száma. Míg az első félévben 78 volt az örökbefo­gadási ügyek száma, ez jócs­kán megcsappant a továb­biakban. Sokan évekig vár­nak a „kiválasztott" gyermek­re, s vagy megunják a tortú­rát, belefáradnak, vagy el­riasztja őket a bizonytalanság, amely az ügyeket kíséri. — Pedig a tapasztalataink szerint egyre több olyan szülő is örökbe fogadna gyermeket, akinek már van egy vagy netán két saját gyermeke — magyarázza dr. Bonin Anna, a megyei tanács osztályveze­tő-helyettese, aki több éve foglalkozik, egyebek mellett, az örökbefogadási ügyekkel is. Sajnos az uj családjogi törvény, az eddigi tapasztala­tok szerint, nem könnyítette meg az örökbefogadást, sőt, mondhatom, megnehezítette azt — folytatja dr. Bonin An­na. — Az úgynevezett szülő­felügyeleti jog megszüntetését Erről olvastam A társadalom egy nagy család Annyi mindent hasonlítanak a családhoz, hogy én is kedvet kaptam segítségül hívni mondandóm megvilágítására. A családra rendszerint legfőbb érvként hivatkoznak. Amikor a csapat, brigád, osztály, műhely, egyesület vezetője kifogy a magasztos jelzők­ből, így vágja ki magát: tetszik tudni, olyan nők vagyunk, mint egy nagy család. Eszmé­nyien szépek, jók, rendesek, illemtudóak, dol­gosak, hűségesek, szeretettel átitatottak. Mi­vel a család ilyen, mint tudjuk. Nos, én nor­mális családra gondolok. Nem ideálisan jóra, s nem olyanra, ahonnan elkergetik a fölösle­gessé vált öregeket. Demokratikus családra gondolok, amely áll nagyszülőkből, szülőkből, gyermekekből. Családom nincs felbomlóban, nem csonka és nem hátrányos helyzetű. Lak­helyük elfogadható, mindenkinek jut egy sa­rok, ahol meghúzhatja magát, amikor ma­gányra vágyik. Milyen az ilyen család? Az ilyen család tele van feszültségekkel, nézet- és érdekellentétekkel. Nagypapa, nagy­mama csendre vágyik, a gyerekek alvás köz­ben is bömböltetnék a rádiót, magnót. Na­ponta ismétlődő egyeztetést kíván a közszük­ségleti cikkek, beszerzése, a főzés, a takarítás, a televíziózás: ki, mikor és hova menjen, ho­vá mehet, a szabadságolás, az üdülés, a ki­rándulás, és így tovább a végtelenségig. Mi­vel családom demokratikusan működik, bár­ki bármikor kifejtheti óhajait, véleményét, amit a többiek türelmesen meghallgatnak, majd kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresnek. Nem mindig sikerül. Ilyenkor a vesztes keményebb eszközökhöz folyamodik. A gyerek azt mondja, akkor nem is szeretlek benneteket, a nagymama azt, hogy akár el is mehetek, a szülő kedvezményeket von meg lányától, fiától, vagy bizonyos ideig fölfüg­geszti mozgási szabadságát. Ilyesféleképpen működik a normális társa­dalom is, ha demokratikus, ha nem legfőbb parancsolóként döntő, ítélkező, engedélyező atya áll az élén. A társadalom sokkal bonyo­lultabb a kis családnál, lényegét tekintve azonban ugyanolyan. Ugyanúgy tele van fe­szültségekkel, összeütközésekkel, nézet- és ér­dekellentétekkel, mint a család. A nézeteket, érdekeket nem egy-egy ember — gyerek, szülő —, hanem csoportok képviselik. A csa­ládban szokásosnál változatosabban, ez ter­mészetes, hiszen a csoportok véleményének, érdekeinek képviseletére szervezeteket hoz­nak létre, amelyeknek ez elkülönült felada­tuk. Csoporton, közösségen belül is megfigyel­hető az érdekek eltérése. Egy gyár kollektívá­jának például közös érdeke a minél nagyobb nyereség. A javak elosztásában azonban már nagyon eltérhetnek az álláspontok. Mást akar a vezetőség, mást a műszakiak, mást a telje­sítménybéresek, mást az órabéresek, mást a pályakezdők, mást az évtizedek óta ott dolgo­zók, mást a vállalathoz közel lakók, mást a távolról bejárók. A folyamatos egyeztetések többnyire ered­ményhez vezetnek. De előfordulhat, hogy a munkavállaló és a munkaadó képtelen egyez­ségre jutni. Mint a Népszavában olvastam, ilyenkor a szakszervezetek élhetnek az érdek­érvényesítés keményebb eszközeivel is, a munkalassítással, a figyelmeztető sztrájkkal, az általános munkabeszüntetéssel. Most bizonyára lesznek olyanok, akiknek fölgyorsul a lélegzetük, mert úgy tanulták, a keményebb eszközök használata a társadalom fölbomlásához vezet. Szó sincs róla. Azért még sosem bomlott föl a család, mert a gyerek, nagymama egy-két napig sztrájkolt. A család akkor szokott megrendülni, amikor a két tartópillér, a mama és a papa között föloldhatatlan ellentét alakul ki. Kör Pál kérő perek, melyek az első állomásai az örökbefogadás­nak, bizonytalanná teszik az örökbefogadást. Nagyon tágan fogalmazza meg a jogszabály a gyermek és a vér szerinti szülő közötti kapcsolat tartal­mát, amely viszont eldöntheti a pert az örökbefogadás javá­ra vagy ellene. Így a bevezetőben említett levél vagy akár egy telefonon történt érdeklődés a gyermek iránt már kapcsolatnak is minősülhet. S ekkor már nincs esély az örökbefogadás­ra. Az osztályvezető-helyettes elgondolkoztató adatot közölt: mióta életbe lépett az új csa­ládjogi törvény, amely az örökbefogadások rendjéről is intézkedik, tudomása szerint egyetlen perben sem hoztak döntést a bíróságok. Ennek hiányában viszont nem kez­dődhet el az örökbefogadási eljárás. — Minden illetékes fóru­mon, így legutóbb a minisz­térium egyik értekezletén is elmo dtuk az ezzel kanesola- tos aggályainkat, kértük a jogszabály módosítását — fej­tette ki véleményét. Évente eddig csaknem száz örökbefogadási kérelem futott be a megyében a gyámható­ságokhoz, melyek alapos vizs­gálat és az előírt követelmé­nyek alapján a mostaninál gyorsabban jutottak révbe. Tovább gondolva az elmon- d takat, úgy tűnik, miután a társadalmi megítélés az örök- befogadásokról az utóbbi években pozitív értelemben változott, s ma már nem kell titkolni vagy szégyellni — netán, mint erre sajnos, pél­dák voltak, más községbe, vá­rosba elköltözni — annak, aki „idegen" gyermeket fogadott az otthonába, ezt a jogi sza­bályozás jószándékú célja el­lenére nehezítette. — Valóban ilyen következ­ményeket hozott a családjogi törvénynek az pontja, s ezen minél előbb segítenek az il­letékes jogszabályalkotók, an­nál hamarabb kerül nyugvó­pontra a megyében is számos gyermek, szülői igazi sorsa, egymásra találása. Tegyük hozzs a tárgyila­gosság kedvéért, senki nem kívánja csökkenteni vagy sér­teni a vér szerinti szülő jogát, hogy gyermekének jövőbeli sorsába érdemben beleszóljon. De aki évekig nem vett tudo­mást arról, hogy van gyerme- k nem érezte belső igényét, hogy magához vegye vagy gondoskodjon róla, milyen jo­gon akadályozhatja meg, hogy gyermeke azokhoz kerüljön, akik valóban szeretettel veszik körül. Újra idézzük az elmondot­takat, hogy 1987. július 1 -je óta, ennek idestova egv éve, a megyében nem kerül: pont egyetlen örökbefogadási ügy végére sem. Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents