Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
4 1988. JUNIUS 20., HÉTFŐ Helyet teremtenek a fiataloknak Tárnokon nemcsak mondják... Rozsnyai Mihály tanácselnök nem a mosolygós emberek fajtájából való. Volt tehát min meglepődnöm, amikor a közelmúltban történt találkozásunk alkalmával a nyugdíjazáshoz közeledő tisztségviselő száz ránc szabdalta arcán széles mosollyal invitál: — Ha arra jár, nézzen be hozzánk, épül a tornatermünk! Hogy mégsem csodálkoztam annyira, annak az a magyarázata, hogy egy más témában az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnél megtudtam: tavaly az év vége felé 9 millió forint értékű házhelyértékesítési ügyletet bonyolítottak le a tanáccsal Tárnokon. Akkor meg is jegyeztem: nem ér a nevem, ha ebből nem tornatermet építenek ... De ne vágjunk a történetünk elé, vegyük sorjába! Ügy egy esztendeje jelent meg e hasábokon írásunk a tárnoki iskolaépítés történetéről Az intervallum nem hosszú, hiszen 1985-ben kezdtek az építkezéshez a megígért megyei tanácsi céltámogatással és a maguk évi 500 ezer forintos fejlesztési alapjából spórolt kis pénzecskével. Következett az 1986. év, s azzal a tanácsi önálló gazdálkodás új fejezete. Ne részletezzük! Volt néhány nagyon izgalmas hónap, mi lesz az iskolépítéssel ?! Mert hogy saját erőből nem megy, az nyilvánvaló volt. Aztán rendeződtek a sorok, végül is a 27 millió forintos céltámogatás, iletve az OTP-től tavaly felvett 7 millió forintos hitel pénzügyi garanciát adott az építkezés befejezéséhez. A 46 millió forint végösszegű beruházáshoz a többit a sajátjukból a lakosság vállalta ezer- forintos (!) településfejlesztési hozzájárulásból és egyéb bevételből egészítették ki. Már készen áll az iskola, várja az új tanév kezdetét, az augusztus 19-re kitűzött ünnepélyes felavatást. Az ösz- szekötő nyaktaggal hozzácsatlakozó 24X12 négyzetméteres tornaterem alapjainak vízben úszó betonja és a felállított főtartók látványa csak annak okoz pillanatnyi csalódást, aki nem élte át magának az iskolának a felépítéséért folytatott emberfeletti harcot. Most pedig készül az évtized végére csupán megkezdésre tervezett tornaterem is... Szeptemberre vállalta az átadást a versenytárgyaláson 7 millió forintos árajánlatával győztes helyi kisszövetkezet. Hogy így történhetett, hivatalosan úgy mondjuk: kedvezően alakultak a helyi bevételek. Azonban Rozsnyai Mihály tanácselnöknek hosszabb a mondanivalója. Például a lakosság áldozatvállalásáról. Csak kevés településen vállaltak ennyit. És ez őt is, több mint két évtized múltán is tiszteletteljes csodálatra ragadja. Pedig mi mindent teremtettek már ezzel az erővel, a maguk erejével az idő alatt?! És vállalták, hogy tovább fizetik a tehót. Ebből nemcsak az iskola bebútorozása került ki, hanem jut a 7 millió forintos OTP-tartozás részleteinek kifizetésére is. Aztán a pedagógusok! Akik lemondtak illetményföldjükről. Persze ki az a pedagógus, akinek manapság ideje és ereje van hozzá, hogy megművelje? Tárnokon nincs ilyen. Tehát parcellázza csak a tanács, nagyobb a haszon belőle. Az ő tanácsi elismerésük is nagyobb, mint amennyit hozna az a földdarab. Ez lett aztán az a bizonyos 90 házhely, amit eladhattak tavaly. Az idén újabb hatvan telket értékesíthetnek. Ezúttal a Sasad Tsz területéből, ötvenszázalékos részesedést mondott le a közös gazdaság a földjéről, mondván: pénzt nem tud adni, ezzel támogatja a tanácsot fejlesztési elképzeléseiben. Megmaradt tehát ez a 9 millió forint. M legyen? Fizessék vissza a hitelt? Nem! — határozott a tanácstesület. A tehót vállalják tovább, legyen az a törlesztés fedezete, és az OTP hiteléből hozzák előbbre az annyira áhított, mindeddig hiányzó tornaterem építését. Amelyből pillanatnyilag még nem sok látszik, de meglesz a tanév kezdetére. Az iskolában azonban — ez nem látszik kívülről — nagy a sürgés-forgás. A nagytakarítás már megtörtént, társadalmi összefogással. Nagyon szép az új kétszintes iskola. Mindenki annak látja, nem csak a vendégek, a szülők, a tanárok is. Jó munkát végzett az építő, az Érdi Építőipari Szövetkezet. Apróbb javítások még akadnak. Janászik József az egyik szaktantermi szekrény elcsúsztat- hatós ajtaját javítgatja, hogy ne boruljon rá arra, aki hozzáér. — Pedig milyen drágák az iskolabútorok! — jegyezte meg a tanácselnök. Hozzátette: — Jó, hogy mindent kapkodás n Ikül a helyére tehetünk tanévkezdésig. Remélem, így zavartalan lesz a munka, minden „bejáratva” jut a birtokukba. Az egész még szebb, ha tudjuk, hogy az elméleti szaktantermekbe a tantárgyban illetékes tanár kívánsága szerint vásárolták és építették be a bútorzatot. Az új létesítmény a szomszédos Tárnok-újtelepi 2. Sz. 11. Rákóczi Ferenc Általános Iskola részeként a két-három telephelyű — tárnoki iskola felső tagozatos tanulóié lesz. Kapjanak korszerű körülmények között megfelelő felkészítést a továbbtanuláshoz. E helyes döntésre együtt jutott a tanács és a két tantesület a szülőkkel. Ennek érdekében sürgölődtek az iskolai könyvtár körül a leendő birtokosok, a tanulók, néhány felső tagozatos, ölnyi kötettel a karjukon. Költözködtek. — Hányadikos vagy? — szólítottam meg a kapuban a megrakott kézikocsi könyvhalmaza fölé hajló kislányt. — Én vagyok itt a történelemtanár — emelkedett fel Horváth Mónika pajkos nevetéssel maga is érezve, bizony így, szemtől szemben sem nézhetnék sokkal korosabbnak tanítványainál a termetre, külsőre kedvesen kislá- nyos, szeptemberben harmadik tanévét kezdő ifjú tanárnőt. Somogy megyéből szakadt hozzánk, a pedagógusházban szorítottak számára lakást. Úgy éreztem, volt valami jelképes ebben a mosolyogható tévedésben. Bizonyítékául annak, mennyire szükség volt erre az új iskolára, hiszen Tárnok igazán a fiatalok települése itt, Pest megyében. Kádár Edit Az Alföldet ábrázolják Diákok Dömsödön Itt van a diákok által olyannyira várt vakáció. Dömsödön július 2-től 10-ig a vizuális művészeti gyermektáborban tölti szabadidejének egy részét egy sereg általános iskolás. Romantikus környezetben, a víziúttörő-táborban szaktanárok irányításával végezhetnek izgalmas és szép feladatokat. A művészeti gyermektábor témája az Alföld táji, emberi történelmi jellemzőinek vizuális feldolgozása. Kissé emlékeztet a nem is olyan régen, igen népszerű Ki tud többet szép hazánkról? mozgalomban meghirdetett és sokak által lelkesen művelt rendezvények témáira. Gy. L. Műszaki átadás közeledik Szeptember 1-jétől már az új középiskolában tanulhatnak a diákok, ígérik a PÁÉV dolgozói, akik az új budaörsi gimnázium és szakközépiskolát építik. Kívül már csak a tetőfedő és burkoló munkálatok vannak hátra. A műszaki átadás ideje: június 30. (Csécsei Zoltán felvétele) Százhalombattán is hiába keresik Miért hiánycikk a busa húsa? Alig két esztendeje érdekes hír járta be a világsajtót. Japán tudósok kiderítették, hogy bizonyos ételek, egészen pontosan, egyes tengeri halak fogyasztása esetén nem halmozódik fel a vérben túlzott mennyiségben a koleszterin, s így a szívinfarktus egyik rizikófaktora kivédhető, korábban a koleszterin magas szintjét egyértelműen a gyakori húsfogyasztásnak tudták be, de Japán olyan részein is megfigyelték a szívinfarktus ritka előfordulását, ahol egyébként nagy mennyiségben fogyasztottak húst az emberek. Csakhogy ezeken a vidékeken nem sertés-, szarvas- marha-, vagy éppen baromfihús került az asztalra, hanem tengeri hal. Nosza, vizsgáígat- ni kezdték e táplálék élettani hatását, s kiderült: azon túl, hogy nem emeli a koleszterin szintjét, még csökkenti is a vérben ennek mennyiségét. Olyan telítetlen zsírsavak találhatók ezekben a halakban, amelyek meggátolják túlzott felhalmozódását. Még érdekesebbé vált számunkra a hír akkor, amikor kiderült, hogy a Magyarországon tenyésztett halfajok köB odákéknak kettő is volt belőle: egy 6 éves kislány és egy 5 éves kisfiú, vagyis már eleve készülniük kellett a gyermeknapra, méghozzá szívvel. Nagy családi programot terveztek, délelőtt elmennek a lakótelepi fesztiválra, már csak azért is, mert Erzsiké fellépett. Fel bizony, az iskola saját darabjában, amelyben ő volt az első manó. Aztán hallgatták a televízió invitálását, és megígérték, hogy délután kiviszik Erzsikét és Palikát a hűvösvölgyi nagyrétre, ahol központi ünnepség zajlott. A szív tehát megvolt, de pénz is kellett. Ebben, határozták el, praktikusak lesznek, olyasmit vásárolnak, ami úgyis kell, hiszen a gyerekek és az árak nőnek, majd anyu praktikusan vásárol. Gondosan körül is nézett és végül vett a kisfiúnak egy pöttöm cipzáras nadrágot 272 forintért, Erzsikének egy felirat nélküli trikóblúzt, alig 140 forintért. Nagy volt az öröm a szülőknél, hogy mégiscsak sikerült ennyit kiszorítani, a gyerekeknél meg pláne, olyan szép kedvet csináltak a szülök, hogy jaj, de helyes vagy benne, éppen jó, holnap felveheted te is, te is. Akartak egy- egy cipőt is venni, de csak Palikának sikerült, az 795 forint volt, apu mondta, hogy drágább, mint az enyém, és mert többre úgysem tellett, Erzsikének megmagyarázták, hogy egy manónak nem kell új cipő, majd elseje után, nyaralás előtt kap egy szép tornacsukát, de bizonyisten és becsszóra. Ez az átadás este volt, utólag sajnálták, mert nehezen lehetett ágyba parancsolni őket, Erzsi a trikóval aludt el, Pali a nadrággal, a cipő szembenézett vele. Anyu éjjel a trikót kicsempészte és kimosta, mégis legyen tiszta. A reggel aztán azzal kezdődött, hogy a gyerekeket felöltöztették a legszebb ruhájukba, Pali felhúzta az új nadrágot, cipzárral, ami csak nagyfiúnak jár, Erzsiké azonban a trikót nem húzhatta fel, részint mert száradt, részint mert egy manónak egészen tündérszerűnek kell lennie, a fodros ruhát kapta és arra ráerősítettek angyalszárnyaGombó Pál: cjCecf clrcíc^cíhb bincőiinb kát, amiket apu pillangószínekre festett ceruzával, kék is volt, zöld is, piros Is, a legtarkább szárnyú manóvá lett a földtekén, csak a zsinór, amivel felerősítették, az volt aranyszínű, még karácsonyról maradt, a csomagolózsinórból. A műsor a lakótelepen helyi erők szüleménye volt, sok-sok szeretettel és még hozzá egy vén bohóccal is, aki rém mókás dolgokat művelt. A fején tojásokat tört össze, csak úgy csurgóit a kulimász lefelé, aztán lekváros bödön- be esett, de még zúgott a kacagás, amikor a szomszédék Bandikája vízipisztolyával rálőtt, hogy lemossa. Na akkor a bohóc civil dühbe gurult és kijelentette, hogy ő ezt a fellépést grátisz vállalta, és akkor egy neveletlen kölyök ráspriccel, elrontja a többiek mulatságát; A hangulat a szomszéd srác ellen fordult, elkobozták a vízipisztolyát, és ő hosszan bőgött, míg a bohóc folyton elesett a seprűben, mert hol a lába között akarta felemelni, hol úgy húzta maga után, hogy megakadt egy ládában, amelyben a később nagy erővel felemelt súlyzók voltak. Aztán jött a darab, amelyben a manók körültáncoltak egy felsős kislányt, akiért a királyfi képes volt kitalálni, hogy mennyi háromszor öt, és elszavalni, hogy Egy, kettő, három, négy, te királyfi hová mégy, nem megyek én messzire, csak a világ végire. Miután így elnyerte a királylány kezét, a manók eldaloltak egy Kodály-nótát. és kitört a tapsvihar. Bodákék vidáman mentek haza, ebédeltek, aztán kis alvás és átöltözés. Ámde Pali nem akarta felvenni újra a nadrágot, mert kidörzsölte a lukiját, V sírt, hogy nagyon fáj. Pedig a boltos azt mondta, hogy szovjet exportból maradt vissza, magyarázkodott anyu. Persze, mert ők sem vették át, mondta apu, és így Pali a régi nadrágot húzta fel Erzsi boldogan akart belebújni a megszáradt trikóba, de nem ment rá. Hja, mosásban összemegy, de mennyire — filozofált apu, anyu meg vigasztalta Erzsit, hogy úgyis elment a színe, majd kap másikat, a cipővel együtt, de jó lesz. Mire a gyerekek megvigasztalódtak, elindultak a Hűvösvölgybe. [illamosozni jó volt. Aztán ahogy leszálltak, belebotlottak egy bódéba, ahol árultak szendvicset meg szörpöt. A két gyerek kapott egy-egy szendvicset, ők meg anyu ittak egy-egy narancsszörpöt is. Illetve anyu a kevéske vízben hígított levet kiöntötte, mert ihatatlannak ítélte, a gyerekek legyűrték, mert a szendvics csípős volt — az erőspaprikát ugyan kiszedték belőle — mégis kellett rá inniuk. Akkor kifizették az árukat, összesen 94 forintot. Aztán a sétaúton lufit is árultak, apu megkérdezte, mennyiért, mondták, 30 forint, apu mondta, hogy de hiszen felfújatlanul a boltban csak négy. mire az árus rákiabált, hogy a palack, meg a munka sincs ingyen, ő felfújja majd másnak, mit gondol az úr. A gyerekek sírtak, apu hajthatatlan maradt, nincs pénze csak a villamosra, mondta. A gyerekek tovább bőgtek, ekkor anyu és apu is összeveszett és elindultak haza. A ház előtt a Szilágyi ikrek bringáz-' tak új kontrafékes bicikliken, amiket apukájuk a Toyotáján hozott haza, mert gyereknap volt, és senki sem sajnálja a gyerektől, amije van. zül a két busafajtában — fehér és pettyes busában — is megtalálták ugyanezeket a zsírsavakat. Azóta szédületes karriert futott be ez a jószág, annak ellenére, hogy a magyar ember gyomra igazán másféle étkekre „állt be” az elmúlt évszázadok alatt. Nálunk az igazi jó étel — valljuk be — még mindig disznóhúsból készül, s abból is a szaftosabbja a kedveltebb. Nem is csoda, hogy sokáig hiába próbálták elterjeszteni gasztronómusaink a hazánkba telepített növényevő halfajtákat, az amurt és a busát. Egy kis reklám Nincs még három esztendeje annak, hogy Lévay Ferenc, a százhalombattai Temperált Vizű Halszaporító Gazdaság termelési vezetője arra kért, reklámozzam egy kicsit ezeket a halakat. — Ha ír a TEHAG-ról. szóljon már néhány jó szót az amurról és a busáról is — így hangzott a kívánsága. — Afféle víz- és csatornatisztító halaknak hozták be ezeket a fajokat, hiszen élő vizeinket erősen fenyegette az elhínárosodás és a túlzott elnádasodás veszélye. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk e halfajok tenyésztésének, s tulajdonképpen a TEHAG a hazai szaporítás egyik bázisa. Az a baj csupán, annak ellenére, hogy olcsó ez az élelem — kilója 50 forint —, nemigen kedveli a lakosság. Nem is ismerik valójában, s nincsenek kialakult szokások az elkészítését illetően. Pedig ha nem is az évszázadok óta elterjedt magyaros ízesítéssel, de nagyon kellemes étel főzhető, süthető belőle. Meg is írtuk akkoriban a busa előnyeit, de ez nem lendítette fel túlságosan a TEHAG forgalmát, a busa iránti érdeklődést. Ehhez a japán és a hazai tudósok felfedezése kellett. Visszájára fordult Napjainkban megfordult a helyzet, de most nem a TE- HAG-nak, hanem a vevőknek okoz gondot. — Nagyon ritkán jutunk ma hozzá ehhez a halhoz — panaszolja Nemes Mária százhalombattai lakos. — Pedig itt van a TEHAG a városunkban, s ha időnként kiírják a gazdaság kerítésére, hogy van busájuk, futótűzként terjed a hír. S persze szalad mindenki vásárolni. Csoda, hogy pillanatok alatt elfogy? A későn jövőknek már nemigen jut. Pedig az utóbbi időben mi is nagyon megkedveltük. Először fanyalogva fogadtuk, de kiderült, hogy igazán finom ételt lehet belőle készíteni. Az egész család szereti, s karácsonykor is az volt az ünnepi vacsora. Tényleg ellentmondásos helyzet! Végre van érdeklődés a TEHAG terméke iránt, s még a százhalombattaiaknak sem jut elég. Pedig azt gondolná az ember, hogy bortermelő vidéken van bor, búzatermő vidéken búza. — Mióta kiderült erről a fajtáról, hogy rendkívül egészséges, többszörösére nőtt a forgalmunk — magyarázza a helyzetet Lévay Ferenc. — Legalább háromszor, négyszer annyit vásárolnak azóta tőlünk, hiszen nemcsak az egyéni érdeklődők keresik, hanem a vendéglátó egységek is. Sok étterem felvette a különböző módon elkészített busát az étlapjára, s gyakorlatilag nem győzzük kielégíteni az igényeket. őszintén szólva most is a hiánycikkek közé tartozik. Bár ennek is megvan a magyarázata. Mint a többi halat, ezt is ősszel halásszuk le. Most nincs halászidény, következésképpen nincs busa. ínycsiklandó recept — A megnövekedett keresletre való tekintettel nem lehetne folyamatosan kifogni a tavakból a halakat? — Van az állatnak egy sajátos tulajdonsága, ami ezt megnehezíti. Rendkívül ideges jószág, s anélkül, hogy leeresztenénk a tavakat, nagyon körülményes kifogni a busát. Tulajdonképpen az lenne a megoldás, ha ugyanúgy fagyasztanák ezt is, mint a többi húsfélét. Csak hát erre még nem készült fel a hűtőipar. Tervezzük azonban, hogy ősztől a feldolgozott halat — úgy, mint a frissen vágott baromfit — huszonnégy óráig értékesíthető formában áruljuk a környék, s elsősorban a város üzleteiben. Íme, megint egy tipikus példája annak, hogyan lehet lekésni egy jó üzletről a tegyük ide, tegyük oda, lassú, magyaros tempó miatt. Pedig biztosan nem járt volna rosszul a hűtőipar, ha idejekorán rájön a busában rejlő bizniszre. Mindenesetre azoknak, akik mégis találnak ilyenkor nyáridőben a boltban busát, Nemes Mária elmond egy kiváló receptet: — Legjobb a másfél kilogramm körüli hal, ez már nem szálkás, mint a kicsik, s nem zsíros, mint a nagyobbak. Levágom a fejét és a farkát, megtisztítom, sűrűn beirdalom és sóban állni hagyom. Szétterítve szoktam rátenni az edényre, jól megszórom majoránnával, kakukkfűvel, borsikával, Delikát ételízesítővel, s az irdalásba vékony mustárcsíkot teszek. Körberakom babérlevéllel és tejfölt öntök rá. Forró sütőben fél órát sütöm, köretnek krumplipürét tálalok. Jó étvágyat! Fiedler Anna Mária
