Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

4 1988. JUNIUS 20., HÉTFŐ Helyet teremtenek a fiataloknak Tárnokon nemcsak mondják... Rozsnyai Mihály tanácsel­nök nem a mosolygós embe­rek fajtájából való. Volt te­hát min meglepődnöm, ami­kor a közelmúltban történt találkozásunk alkalmával a nyugdíjazáshoz közeledő tiszt­ségviselő száz ránc szabdalta arcán széles mosollyal in­vitál: — Ha arra jár, nézzen be hozzánk, épül a tornater­münk! Hogy mégsem csodál­koztam annyira, annak az a magyarázata, hogy egy más témában az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnél meg­tudtam: tavaly az év vége felé 9 millió forint értékű házhelyértékesítési ügyletet bonyolítottak le a tanáccsal Tárnokon. Akkor meg is je­gyeztem: nem ér a nevem, ha ebből nem tornatermet építe­nek ... De ne vágjunk a tör­ténetünk elé, vegyük sorjá­ba! Ügy egy esztendeje jelent meg e hasábokon írásunk a tárnoki iskolaépítés történeté­ről Az intervallum nem hosszú, hiszen 1985-ben kezd­tek az építkezéshez a meg­ígért megyei tanácsi céltámo­gatással és a maguk évi 500 ezer forintos fejlesztési alap­jából spórolt kis pénzecské­vel. Következett az 1986. év, s azzal a tanácsi önálló gaz­dálkodás új fejezete. Ne rész­letezzük! Volt néhány nagyon izgalmas hónap, mi lesz az iskolépítéssel ?! Mert hogy sa­ját erőből nem megy, az nyilvánvaló volt. Aztán ren­deződtek a sorok, végül is a 27 millió forintos céltámoga­tás, iletve az OTP-től tavaly felvett 7 millió forintos hitel pénzügyi garanciát adott az építkezés befejezéséhez. A 46 millió forint végösszegű beru­házáshoz a többit a sajátjuk­ból a lakosság vállalta ezer- forintos (!) településfejleszté­si hozzájárulásból és egyéb bevételből egészítették ki. Már készen áll az iskola, vár­ja az új tanév kezdetét, az augusztus 19-re kitűzött ün­nepélyes felavatást. Az ösz- szekötő nyaktaggal hozzácsat­lakozó 24X12 négyzetméteres tornaterem alapjainak vízben úszó betonja és a felállított főtartók látványa csak annak okoz pillanatnyi csalódást, aki nem élte át magának az iskolának a felépítéséért foly­tatott emberfeletti harcot. Most pedig készül az évtized végére csupán megkezdésre tervezett tornaterem is... Szeptemberre vállalta az át­adást a versenytárgyaláson 7 millió forintos árajánlatá­val győztes helyi kisszövetke­zet. Hogy így történhetett, hiva­talosan úgy mondjuk: kedve­zően alakultak a helyi bevé­telek. Azonban Rozsnyai Mi­hály tanácselnöknek hosszabb a mondanivalója. Például a lakosság áldozatvállalásáról. Csak kevés településen vál­laltak ennyit. És ez őt is, több mint két évtized múltán is tiszteletteljes csodálatra ra­gadja. Pedig mi mindent te­remtettek már ezzel az erő­vel, a maguk erejével az idő alatt?! És vállalták, hogy tovább fizetik a tehót. Ebből nemcsak az iskola bebútoro­zása került ki, hanem jut a 7 millió forintos OTP-tartozás részleteinek kifizetésére is. Aztán a pedagógusok! Akik lemondtak illetményföldjük­ről. Persze ki az a pedagógus, akinek manapság ideje és ereje van hozzá, hogy meg­művelje? Tárnokon nincs ilyen. Tehát parcellázza csak a tanács, nagyobb a haszon belőle. Az ő tanácsi elisme­résük is nagyobb, mint amennyit hozna az a földda­rab. Ez lett aztán az a bizonyos 90 házhely, amit eladhattak tavaly. Az idén újabb hatvan telket értékesíthetnek. Ezúttal a Sasad Tsz területéből, öt­venszázalékos részesedést mondott le a közös gazdaság a földjéről, mondván: pénzt nem tud adni, ezzel támogat­ja a tanácsot fejlesztési el­képzeléseiben. Megmaradt tehát ez a 9 millió forint. M legyen? Fi­zessék vissza a hitelt? Nem! — határozott a tanácstesület. A tehót vállalják tovább, legyen az a törlesztés fedezete, és az OTP hiteléből hozzák előbbre az annyira áhított, mindeddig hiányzó tornaterem építését. Amelyből pillanatnyilag még nem sok látszik, de meglesz a tanév kezdetére. Az iskolá­ban azonban — ez nem lát­szik kívülről — nagy a sür­gés-forgás. A nagytakarítás már megtörtént, társadalmi összefogással. Nagyon szép az új kétszin­tes iskola. Mindenki annak látja, nem csak a vendégek, a szülők, a tanárok is. Jó mun­kát végzett az építő, az Érdi Építőipari Szövetkezet. Ap­róbb javítások még akadnak. Janászik József az egyik szak­tantermi szekrény elcsúsztat- hatós ajtaját javítgatja, hogy ne boruljon rá arra, aki hoz­záér. — Pedig milyen drágák az iskolabútorok! — jegyezte meg a tanácselnök. Hozzátet­te: — Jó, hogy mindent kap­kodás n Ikül a helyére tehe­tünk tanévkezdésig. Remélem, így zavartalan lesz a munka, minden „bejáratva” jut a birtokukba. Az egész még szebb, ha tudjuk, hogy az el­méleti szaktantermekbe a tantárgyban illetékes tanár kívánsága szerint vásárolták és építették be a bútorzatot. Az új létesítmény a szomszé­dos Tárnok-újtelepi 2. Sz. 11. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola részeként a két-három telephelyű — tárnoki iskola felső tagozatos tanulóié lesz. Kapjanak korszerű körülmé­nyek között megfelelő felké­szítést a továbbtanuláshoz. E helyes döntésre együtt jutott a tanács és a két tantesület a szülőkkel. Ennek érdekében sürgölőd­tek az iskolai könyvtár körül a leendő birtokosok, a tanu­lók, néhány felső tagozatos, ölnyi kötettel a karjukon. Költözködtek. — Hányadikos vagy? — szólítottam meg a kapuban a megrakott kézikocsi könyv­halmaza fölé hajló kislányt. — Én vagyok itt a történe­lemtanár — emelkedett fel Horváth Mónika pajkos neve­téssel maga is érezve, bizony így, szemtől szemben sem nézhetnék sokkal korosabb­nak tanítványainál a termet­re, külsőre kedvesen kislá- nyos, szeptemberben harma­dik tanévét kezdő ifjú tanár­nőt. Somogy megyéből sza­kadt hozzánk, a pedagógus­házban szorítottak számára lakást. Úgy éreztem, volt valami jelképes ebben a mosolyog­ható tévedésben. Bizonyíté­kául annak, mennyire szük­ség volt erre az új iskolára, hiszen Tárnok igazán a fiata­lok települése itt, Pest me­gyében. Kádár Edit Az Alföldet ábrázolják Diákok Dömsödön Itt van a diákok által oly­annyira várt vakáció. Dömsö­dön július 2-től 10-ig a vizuá­lis művészeti gyermektábor­ban tölti szabadidejének egy részét egy sereg általános is­kolás. Romantikus környezetben, a víziúttörő-táborban szakta­nárok irányításával végezhet­nek izgalmas és szép feladato­kat. A művészeti gyermektábor témája az Alföld táji, emberi történelmi jellemzőinek vizuá­lis feldolgozása. Kissé emlé­keztet a nem is olyan régen, igen népszerű Ki tud többet szép hazánkról? mozgalomban meghirdetett és sokak által lelkesen művelt rendezvények témáira. Gy. L. Műszaki átadás közeledik Szeptember 1-jétől már az új középiskolában tanulhatnak a diákok, ígérik a PÁÉV dolgozói, akik az új budaörsi gimnázium és szakközépiskolát építik. Kívül már csak a tetőfedő és bur­koló munkálatok vannak hátra. A műszaki átadás ideje: jú­nius 30. (Csécsei Zoltán felvétele) Százhalombattán is hiába keresik Miért hiánycikk a busa húsa? Alig két esztendeje érdekes hír járta be a világsajtót. Ja­pán tudósok kiderítették, hogy bizonyos ételek, egészen pon­tosan, egyes tengeri halak fo­gyasztása esetén nem halmo­zódik fel a vérben túlzott mennyiségben a koleszterin, s így a szívinfarktus egyik ri­zikófaktora kivédhető, koráb­ban a koleszterin magas szintjét egyértelműen a gya­kori húsfogyasztásnak tudták be, de Japán olyan részein is megfigyelték a szívinfarktus ritka előfordulását, ahol egyébként nagy mennyiségben fogyasztottak húst az embe­rek. Csakhogy ezeken a vidé­keken nem sertés-, szarvas- marha-, vagy éppen baromfi­hús került az asztalra, hanem tengeri hal. Nosza, vizsgáígat- ni kezdték e táplálék élettani hatását, s kiderült: azon túl, hogy nem emeli a koleszterin szintjét, még csökkenti is a vérben ennek mennyiségét. Olyan telítetlen zsírsavak ta­lálhatók ezekben a halakban, amelyek meggátolják túlzott felhalmozódását. Még érdekesebbé vált szá­munkra a hír akkor, amikor kiderült, hogy a Magyarorszá­gon tenyésztett halfajok kö­B odákéknak kettő is volt belőle: egy 6 éves kislány és egy 5 éves kisfiú, vagyis már eleve készül­niük kellett a gyermeknapra, méghoz­zá szívvel. Nagy családi programot ter­veztek, délelőtt elmennek a lakótelepi fesztiválra, már csak azért is, mert Er­zsiké fellépett. Fel bizony, az iskola sa­ját darabjában, amelyben ő volt az el­ső manó. Aztán hallgatták a televízió invitálását, és megígérték, hogy dél­után kiviszik Erzsikét és Palikát a hű­vösvölgyi nagyrétre, ahol központi ün­nepség zajlott. A szív tehát megvolt, de pénz is kel­lett. Ebben, határozták el, praktikusak lesznek, olyasmit vásárolnak, ami úgyis kell, hiszen a gyerekek és az árak nő­nek, majd anyu praktikusan vásárol. Gondosan körül is nézett és végül vett a kisfiúnak egy pöttöm cipzáras nad­rágot 272 forintért, Erzsikének egy fel­irat nélküli trikóblúzt, alig 140 forin­tért. Nagy volt az öröm a szülőknél, hogy mégiscsak sikerült ennyit kiszorí­tani, a gyerekeknél meg pláne, olyan szép kedvet csináltak a szülök, hogy jaj, de helyes vagy benne, éppen jó, hol­nap felveheted te is, te is. Akartak egy- egy cipőt is venni, de csak Palikának sikerült, az 795 forint volt, apu mond­ta, hogy drágább, mint az enyém, és mert többre úgysem tellett, Erzsikének megmagyarázták, hogy egy manónak nem kell új cipő, majd elseje után, nya­ralás előtt kap egy szép tornacsukát, de bizonyisten és becsszóra. Ez az átadás este volt, utólag sajnál­ták, mert nehezen lehetett ágyba pa­rancsolni őket, Erzsi a trikóval aludt el, Pali a nadrággal, a cipő szembené­zett vele. Anyu éjjel a trikót kicsem­pészte és kimosta, mégis legyen tiszta. A reggel aztán azzal kezdődött, hogy a gyerekeket felöltöztették a legszebb ruhájukba, Pali felhúzta az új nadrá­got, cipzárral, ami csak nagyfiúnak jár, Erzsiké azonban a trikót nem húz­hatta fel, részint mert száradt, részint mert egy manónak egészen tündérsze­rűnek kell lennie, a fodros ruhát kap­ta és arra ráerősítettek angyalszárnya­Gombó Pál: cjCecf clrcíc^cíhb bincőiinb kát, amiket apu pillangószínekre festett ceruzával, kék is volt, zöld is, piros Is, a legtarkább szárnyú manóvá lett a földtekén, csak a zsinór, amivel felerő­sítették, az volt aranyszínű, még kará­csonyról maradt, a csomagolózsinórból. A műsor a lakótelepen helyi erők szüleménye volt, sok-sok szeretettel és még hozzá egy vén bohóccal is, aki rém mókás dolgokat művelt. A fején tojá­sokat tört össze, csak úgy csurgóit a kulimász lefelé, aztán lekváros bödön- be esett, de még zúgott a kacagás, ami­kor a szomszédék Bandikája vízipisz­tolyával rálőtt, hogy lemossa. Na ak­kor a bohóc civil dühbe gurult és ki­jelentette, hogy ő ezt a fellépést grátisz vállalta, és akkor egy neveletlen kölyök ráspriccel, elrontja a többiek mulatsá­gát; A hangulat a szomszéd srác ellen fordult, elkobozták a vízipisztolyát, és ő hosszan bőgött, míg a bohóc folyton elesett a seprűben, mert hol a lába kö­zött akarta felemelni, hol úgy húzta maga után, hogy megakadt egy ládá­ban, amelyben a később nagy erővel felemelt súlyzók voltak. Aztán jött a darab, amelyben a manók körültáncol­tak egy felsős kislányt, akiért a király­fi képes volt kitalálni, hogy mennyi háromszor öt, és elszavalni, hogy Egy, kettő, három, négy, te királyfi hová mégy, nem megyek én messzire, csak a világ végire. Miután így elnyerte a királylány kezét, a manók eldaloltak egy Kodály-nótát. és kitört a tapsvi­har. Bodákék vidáman mentek haza, ebé­deltek, aztán kis alvás és átöltözés. Ámde Pali nem akarta felvenni újra a nadrágot, mert kidörzsölte a lukiját, V sírt, hogy nagyon fáj. Pedig a boltos azt mondta, hogy szovjet exportból ma­radt vissza, magyarázkodott anyu. Per­sze, mert ők sem vették át, mondta apu, és így Pali a régi nadrágot húzta fel Erzsi boldogan akart belebújni a meg­száradt trikóba, de nem ment rá. Hja, mosásban összemegy, de mennyire — filozofált apu, anyu meg vigasztalta Erzsit, hogy úgyis elment a színe, majd kap másikat, a cipővel együtt, de jó lesz. Mire a gyerekek megvigasztalód­tak, elindultak a Hűvösvölgybe. [illamosozni jó volt. Aztán ahogy leszálltak, belebotlottak egy bódé­ba, ahol árultak szendvicset meg szörpöt. A két gyerek kapott egy-egy szendvicset, ők meg anyu ittak egy-egy narancsszörpöt is. Illetve anyu a ke­véske vízben hígított levet kiöntötte, mert ihatatlannak ítélte, a gyerekek le­gyűrték, mert a szendvics csípős volt — az erőspaprikát ugyan kiszedték be­lőle — mégis kellett rá inniuk. Akkor kifizették az árukat, összesen 94 forin­tot. Aztán a sétaúton lufit is árultak, apu megkérdezte, mennyiért, mondták, 30 forint, apu mondta, hogy de hiszen felfújatlanul a boltban csak négy. mire az árus rákiabált, hogy a palack, meg a munka sincs ingyen, ő felfújja majd másnak, mit gondol az úr. A gye­rekek sírtak, apu hajthatatlan maradt, nincs pénze csak a villamosra, mond­ta. A gyerekek tovább bőgtek, ekkor anyu és apu is összeveszett és elindul­tak haza. A ház előtt a Szilágyi ikrek bringáz-' tak új kontrafékes bicikliken, amiket apukájuk a Toyotáján hozott haza, mert gyereknap volt, és senki sem saj­nálja a gyerektől, amije van. zül a két busafajtában — fe­hér és pettyes busában — is megtalálták ugyanezeket a zsírsavakat. Azóta szédületes karriert futott be ez a jószág, annak ellenére, hogy a ma­gyar ember gyomra igazán másféle étkekre „állt be” az elmúlt évszázadok alatt. Ná­lunk az igazi jó étel — vall­juk be — még mindig disznó­húsból készül, s abból is a szaftosabbja a kedveltebb. Nem is csoda, hogy sokáig hiá­ba próbálták elterjeszteni gasztronómusaink a hazánkba telepített növényevő halfajtá­kat, az amurt és a busát. Egy kis reklám Nincs még három esztendeje annak, hogy Lévay Ferenc, a százhalombattai Temperált Vi­zű Halszaporító Gazdaság ter­melési vezetője arra kért, rek­lámozzam egy kicsit ezeket a halakat. — Ha ír a TEHAG-ról. szól­jon már néhány jó szót az amurról és a busáról is — így hangzott a kívánsága. — Affé­le víz- és csatornatisztító ha­laknak hozták be ezeket a fa­jokat, hiszen élő vizeinket erő­sen fenyegette az elhínárosodás és a túlzott elnádasodás ve­szélye. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk e halfajok te­nyésztésének, s tulajdonkép­pen a TEHAG a hazai sza­porítás egyik bázisa. Az a baj csupán, annak ellenére, hogy olcsó ez az élelem — kilója 50 forint —, nemigen kedveli a lakosság. Nem is ismerik va­lójában, s nincsenek kialakult szokások az elkészítését ille­tően. Pedig ha nem is az év­századok óta elterjedt magya­ros ízesítéssel, de nagyon kel­lemes étel főzhető, süthető be­lőle. Meg is írtuk akkoriban a busa előnyeit, de ez nem lendítette fel túlságosan a TEHAG for­galmát, a busa iránti érdek­lődést. Ehhez a japán és a hazai tudósok felfedezése kel­lett. Visszájára fordult Napjainkban megfordult a helyzet, de most nem a TE- HAG-nak, hanem a vevőknek okoz gondot. — Nagyon ritkán jutunk ma hozzá ehhez a halhoz — pa­naszolja Nemes Mária száz­halombattai lakos. — Pedig itt van a TEHAG a városunk­ban, s ha időnként kiírják a gazdaság kerítésére, hogy van busájuk, futótűzként terjed a hír. S persze szalad minden­ki vásárolni. Csoda, hogy pil­lanatok alatt elfogy? A későn jövőknek már nemigen jut. Pedig az utóbbi időben mi is nagyon megkedveltük. Először fanyalogva fogadtuk, de ki­derült, hogy igazán finom ételt lehet belőle készíteni. Az egész család szereti, s kará­csonykor is az volt az ünnepi vacsora. Tényleg ellentmondásos helyzet! Végre van érdeklő­dés a TEHAG terméke iránt, s még a százhalombattaiaknak sem jut elég. Pedig azt gon­dolná az ember, hogy borter­melő vidéken van bor, búza­termő vidéken búza. — Mióta kiderült erről a fajtáról, hogy rendkívül egész­séges, többszörösére nőtt a for­galmunk — magyarázza a helyzetet Lévay Ferenc. — Legalább háromszor, négyszer annyit vásárolnak azóta tő­lünk, hiszen nemcsak az egyé­ni érdeklődők keresik, hanem a vendéglátó egységek is. Sok étterem felvette a különböző módon elkészített busát az ét­lapjára, s gyakorlatilag nem győzzük kielégíteni az igénye­ket. őszintén szólva most is a hiánycikkek közé tartozik. Bár ennek is megvan a ma­gyarázata. Mint a többi halat, ezt is ősszel halásszuk le. Most nincs halászidény, következés­képpen nincs busa. ínycsiklandó recept — A megnövekedett keres­letre való tekintettel nem le­hetne folyamatosan kifogni a tavakból a halakat? — Van az állatnak egy sa­játos tulajdonsága, ami ezt megnehezíti. Rendkívül ide­ges jószág, s anélkül, hogy le­eresztenénk a tavakat, nagyon körülményes kifogni a busát. Tulajdonképpen az lenne a megoldás, ha ugyanúgy fa­gyasztanák ezt is, mint a töb­bi húsfélét. Csak hát erre még nem készült fel a hűtőipar. Tervezzük azonban, hogy ősz­től a feldolgozott halat — úgy, mint a frissen vágott ba­romfit — huszonnégy óráig értékesíthető formában árul­juk a környék, s elsősorban a város üzleteiben. Íme, megint egy tipikus pél­dája annak, hogyan lehet le­késni egy jó üzletről a tegyük ide, tegyük oda, lassú, magya­ros tempó miatt. Pedig bizto­san nem járt volna rosszul a hűtőipar, ha idejekorán rájön a busában rejlő bizniszre. Mindenesetre azoknak, akik mégis találnak ilyenkor nyár­időben a boltban busát, Nemes Mária elmond egy kiváló re­ceptet: — Legjobb a másfél kilo­gramm körüli hal, ez már nem szálkás, mint a kicsik, s nem zsíros, mint a nagyobbak. Le­vágom a fejét és a farkát, megtisztítom, sűrűn beirda­lom és sóban állni hagyom. Szétterítve szoktam rátenni az edényre, jól megszórom ma­joránnával, kakukkfűvel, bor­sikával, Delikát ételízesítővel, s az irdalásba vékony mustár­csíkot teszek. Körberakom ba­bérlevéllel és tejfölt öntök rá. Forró sütőben fél órát sütöm, köretnek krumplipürét tálalok. Jó étvágyat! Fiedler Anna Mária

Next

/
Thumbnails
Contents