Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. JUNIUS 10., CSÜTÖRTÖK 3 Szerelőcsarnok Megalakult a kamara klubja Beck Tamás a gazdaságról Ráckevén, a HÉV végállo­másán a rekonstrukció kere­tében új szerelőcsarnokot épí­tenek. Ezáltal lehetővé válik, hogy a szerelvényeket javító szakemberek fedett, fűtött he­lyen dolgozzanak és a leghi­degebb télben is tisztán áll­hassanak forgalomba a vona­tok. (Erdősi Ágnes felvétele) A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének keretében megalakult a Magyar Gazda­sági Kamara klubja, amely­szerdán tartotta meg első ösz- szejövetelét. A fórum célja, hogy újabb lehetőséget bizto­sítson a kamara vezetőinek és a sajtó képviselőinek a vé­leménycserére időszerű gazda­ságpolitikai kérdésekről. Az első találkozón Beck Tamás, a kamara elnöke is­mertette a Magyar Gazdasági Kamara véleményét a gazda­ság helyzetéről, az előttünk álló feladatok megoldásának lehetőségeiről. Szólt a világke­reskedelem helyzetéről, s ez­zel összefüggésben arról, hogy jelenleg legfontosabb felada­tunk az export fokozása. Ma hazánk részesedése a világke­reskedelemből alacsonyabb, mint a II. világháború előtti utolsó békeévben, 1938-ban volt. Erről a méltatlanul alacsony exportszintről való elmozdu­láshoz szükség lenne szerke­zetváltásra, ám ennek a je­lenlegi restriktiv pénzügyi po­litika nem kedvez. A vállala­tok hitelfelvételi lehetőségei ma rosszabbak, mint egy év­vel korábban voltak. A kama­ra a jelenlegi gazdasági szer­kezet mellett is lehetőséget lát a gazdaságos export növe­lésére, de ennek egyik felté­tele a vállalati vezetők szerint az eddigieknél szabadabb bér- gazdálkodás. Beszélt arról is, hogy a ka­mara sokat vár a készülő új társasági törvénytől, annak el­lenére, hogy álláspontja sze­rint még több alapvető kérdés tisztázandó. Elmondta: a ka­mara már több fórumon is felhívta a figyelmet arra, hogy 1992-re lényegi változá­sok várhatók a világgazdaság­ban, a Közös Piac egyetlen egységgé integrálódik, s egy ország piacaként fog működ­ni. Erre a változásra hazánk­nak is fel kell készülnie, mert különben a világgazdaság pe­rifériájára szorulhatunk. Országgyűlési testület tárgyalta Pontot tenni a viták végére Az 1987. évi településfejlesztési és környezetvédel­mi előirányzatok végrehajtásáról szóló jelentést, illet­ve a hulladékok hasznosításáról, kezeléséről és ártal­matlanításáról szóló jogi szabályozás alapelveit vitatta meg az Országgyűlés településfejlesztési és környezet- védelmi bizottsága szerdán a Parlamentben Straub F. Brúnó elnökletével tartott ülésén. A napirend előtt kisebb vi­ta bontakozott ki Király Zol­tán (Csongrád meg^e) indít­ványa körül.' A képviselő be­adványában javasolta, hogy a bős—nagymarosi iiízlép cső­rendszer gazdaságossági muta­tóinak felülvizsgálásába von­janak be független külföldi szakértőket; a kormány dol­gozzon ki alternatív megoldá­sokat a beruházás sorsát ille­tően, s ezt terjessze az Or­szággyűlés téli ülésszaka elé. Addig is, amíg a törvényhozó testület nem foglal állást a kérdésben függesszék fel a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer beruházási munkála­tait — indítványozta Király Zoltán. Straub F. Brúnó aka­démikus, a bizottság elnöke úgy vélekedett, a magyar hidrológusokat szerte a világ­ban nagyra becsülik, szakmai hozzáértésükhöz nem férhet kétség, mindazonáltal nem ve­tette el a külföldi szakértők bevonásának lehetőségét sem. Hangsúlyozta: még ebben az évben pontot kell tenni a be­ruházással kapcsolatban fel­merülő vitás ügyek végére, az építkezés időszakos leállítását azonban elfogadhatatlannak tartotta. Berdár Béla (Pest megye, 25. vk.) figyelmeztetett egy el­hamarkodott döntés esetleges veszélyeire. Javasolta, hogy a kormány jelentését vitassák meg az országgyűlési bizottsá­gok, majd az alternatívákat tartalmazó kormányálláspontot terjesszék a parlament elé. A bizottság nem értett egyet az­zal, hogy a törvényhozó tes­tület döntéséig állítsák le a Felkészültek az aratásra Cegléden Az elfeledett csicsóka Jó közepes gabonatermésre számítanak Cegléden, a Lenin Termelőszövetkezetben. A 11 ezer hektáron gazdálkodó szö­vetkezet termőföldjének jelen­tékeny hányada jó minőségű, hiszen az aranykorona-érté­kük helyenként meghaladja a 30-at. Gabonát több mint 2 ezer hektáron termelnek, a legnagyobb területen búzát. Józsa István, elnök bizako­dóan adott tájékoztatást ar­ról, hogy számukra az aszá­lyos időszakokat leszámítva kedvezőnek mondható az év eddig eltelt időszaka. A ka­pásnövények elegendő csapa­dékhoz jutottak, s ezért fejlő­désük megnyugtató. Az elmúlt hetekben a felhők nem tűn­tek el nyomtalanul, s így 100 millimétert is meghaladó vső áztatta a talajt. Van a szövetkezetnek mint­egy ezer hektárnyi olyan te­rülete. ahol takarmánynövé­nyeket termesz!enek. s öntöz­nék a megtisztított városi szennyvízzel. Érdekességként említette, hogy egy köbméter­nyi víz öntözési területre jut­tatása két forintba kerül, s ez egyben azt is jelenti. hogy még szennyvíz esetén is költ­séges. A termelőszövetkezet gép­parkja felkészült a kalászo­sok aratására. Az őszi árpa betakarítását már minden bi­zonnyal június 25-én elkezd­hetik. A búza és a rozs vágá­ju­sához is hozzáfoghatnak lius 5. és 10. között. A nyolcezer hektárnyi szán­tón belül vannak gyengébb minőségűek is. Ezek eredmé­nyes hasznosíthatósága érthe­tően már régóta foglalkoztat­ja a téesz vezetőségét. Köny- nyen elképzelhető, hogy a jö­vőben, a hajdan a szegények eledeleként számontartott csi­csókát fogják termelni, meg­közelítően három ezer hek­táron. Józsa István elmon­dotta, hogy a csicsóka iránt napjainkban mind nagyobb az érdeklődés, elsősorban a nyu­gati országokban! A korszerű táplálkozás hirdetői és gyakor­lati megvalósításának szorgal­mazói már régen felismerték ennek a gumós növénynek a sokrétű használhatóságát. A téesz pedig rendelkezik azzal a műszaki háttérrel és infra­struktúrával, ami megvaló­síthatóvá teszi nemcsak a csi­csóka termesztését, hanem ipari feldolgozását is. A ceglédi Lenin Termelőszö­vetkezet szakemberei a közel­múltban az NSZK-ban tett szakmai útjuk során érthetően érdeklődtek az esetleges csi­csókaüzlettel kapcsolatban is Annyi máris bizonyos, hogy az NSZK-n kívül francia és holland cégek is érdeklődést tanúsítanak a már-már elfe­ledett szegények eledele iránt. Gy. L. nagyberuházás munkálatait, Berdár Béla javaslatát vi­szont támogatta. Az egyes napirendi témák­kal foglalkozó előterjesztések — amelyeket korábban már kézhez kaptak a képviselők — rögzítik: tavaly a települések fejlődése fő vonalaiban a VII. ötéves középtávú tervben jó­váhagyott célokat tükrözte. A nagyvárosok, megyeszékhelyek fejlődése még mindig extenzív volt. Ezt a népesség további növekedése is jelzi, A veszélyes hulladékok ár­talmatlanítását szolgáló prog­ram részeként folytatódott a dorogi égetőmű központi épí­tése, az aszódi hulladéklerakó hely beruházása az elképzelé­sek szerint halad. A termelési hulladékok hasznosításáról, kezeléséről és ártalmatlanításáról szóló jogi szabályozás alapelveivel kap­csolatban Ábrahám Kálmán államtitkár kiemelte: mintegy 5 ezer olyan anyagot tartanak nyilván, amely a környezetre nézve súlyos veszélyt jelent. A bírságolás nem kellően ha­tékony eszköz a környezet- szennyezés visszaszorítására, a szankcionálásnál fontosabb, hogy a gyártási folyamatok során a jelenleginél kevesebb hulladék keletkezzék, illetve a vállalatok, üzemek minél töb. bet hasznosítsanak az újrafel­dolgozható anyagokból. Az ál­lamtitkár indokoltnak tartotta annak az alapelvnek a törvé­nyi szintű rögzítését, hogy a hulladékokról annak kell gon­doskodnia, akinek tevékenysé­ge nyomán az keletkezett. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Karnyújtásnyira a városi cím A tanácsülés erőfeszítéseként a testületi munka demokra­tizmusának érvényesüléséről hallgatott meg jelentést a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága, amelynek szerdai ülésén határoztak továbbá az építés- hatósági tennivalókról, támo- gatólag egyetértettek Monor, Ráckeve, Nagykáta és Dabas városi jogú nagyközségek vá­rossá nyilvánítási pályázatai­val, állást foglaltak új tanács szervezésének kezdeményezé­sére Úri községben, valamint elfogadták az ifjúsági parla­mentek tapasztalatairól szóló tájékoztatót. Az egyéb ügyek sorában a végrehajtó bizott­ság jóváhagyta a megyei szi- lárdhulladék-elhelyezési kon­cepció végrehajtásáról intéz­kedő tervet, a doktori tudo­mányos fokozatot szerzett és intenzív tanfolyamokon részt vett pedagógusok béremelésére vonatkozó előterjesztést, egyet­értett a Dabas Városi Jogú Nagyközségi Tanács építőipa­ri- és költségvetési üzemének leányvállalat-alapítási szándé­kával. A megyei szakigazga­tási . szervek, a helyi tanácsok kérelmére, pótlólagos anyagi támogatásokat engedélyezett, illetve hozzájárult a bérkere­tek kiigazításához. A továbbiakban a napi­rendnek az építéshatósági te­vékenységgel és a várossá nyilvánítási pályázatokkal összefüggő részét ismertetjük részletesen. A szervezeti keretek átalakítása javítja a munka színvonalát A megyében járva látha­tunk nagyon szép és elretten­tőén csúnya épületeket, s olyanokat is, amelyek nem­csak a szemet bántják, hanem műszaki szempontból is kí­vánnivalót hagynak maguk után. Ha még hozzátesszük azt is, hogy mostanában egyre erősödik az igény a települé­sek rendezett fejlesztésére, miközben növekszik a lakás­építések sok gonddal járó terhe, akkor igazán időszerű­nek látszik, hogy a végrehaj­tó bizottság napirendre tűzte az építéshatósági tevékenység értékelését. A gondok már akkor jelent­keznek, amikor még az építő­anyag sem tornyosul az udva­rokon, ugyanis a lakóházak tervezésével nincs minden rendben. Amint a vitában is elhangzott: a tervezői munka színvonala a közepesnél is gyengébb ... Ezért kellett lét­rehozni 1986-ban a szakértői bizottságokat, amelyek tavaly a benyújtott 13 ezer terv 55 százalékát kisebb-nagyobb módosításokkal engedélyezés­re javasolták, ám csaknem 21 százalékát erre alkalmatlan­nak minősítették ... Tavaly 13 tervező ellen kezdeményez­tek eljárást. Az építésügyi igazgatási munka szervezeti rendszere és személyi feltételei is eltérnek az ideálistól. A 117 nagyköz­ségi, községi tanács közül 95- nél önállóan látják el ezeket a feladatokat, további 22 ta­nács szakigazgatási szerve 10 társulatban működik. Célsze­rű lenne újabb igazgatási társulások létrehozása, hiszen 62 helyi tanácsnál egy-egy munkatárs — gyakran kap­csolt munkakörben — látja el az építéshatósági teendőket. Ám ez az érintett tanácsok ellenállásába ütközik, mert arra törekednek, hogy önálló ügyintézővel rendelkezze­nek ... Gondot okoz továbbá az is, hogy csupán egyharma- duk felsőfokú, kétharmaduk középfokú végzettségű, s ezen belül 30 százalékuk nem az előírt képesítésű. S még egy A falvak felszámolása ellen Újabb tiltakozási hullám Az egyetemes kultúra, az emberi jogok, a Romániában élő nemzetiségiek azonosságtudatának védelmében több szö­vetség emelte fel szavát a romániai falvak felszámolása el­len. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöksége elha­tározta, hogy javasolja az Elnöki Tanácsnak: tegyen erőtel­jes lépéseket az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Romá­niában élő kisebbségeket sújtó településpolitikai döntések ellen. A Magyar Zenei Tanács hasonló tiltakozásra kéri a Nem­zetközi Zenei Tanácsot az UNESCO legmagasabb fórumánál. Ugyancsak nemzetközi fellépést tart szükségesnek a ro­mán kormány szándékaival szemben a Magyar Írók Szövet­ségének elnöksége is. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete — csatlakozva az építőművészek és az írók állás- foglalásához — a hazai és a nemzetközi tudományos, vala­mint irodalmi élet képviselőihez és intézményeihez fordult: tegyenek meg mindent a román kormány által meghirdetett intézkedések visszavonására. A Magyar Jogászszövetség nyilatkozatában és a világ jo­gászszövetségeihez eljuttatott felhívásában az emberi jogok súlyos megsértésének nevezte a romániai településszerkezet erőszakolt átalakítását, s ellene nemzetközi tiltakozásra hívta fel a nemzetközi jogásztársadalmat. sokat mondó adat: az elmúlt három évben átlagosan 45, a községeknél 60 százalékos volt a fluktuáció. A képhez az is hozzá tarto­zik, hogy a szakigazgatási szervek igen leterheltek: ta­valy 103 ezer ügyirattal fog­lalkoztak, amelyeknek 45 szá­zaléka igényelt határozati döntést. Ezek többsége törvé­nyes és megalapozott volt, ám ennek ellenére nem kevés az ügyintézés során elkövetett szabálytalanság. Gyakran té­ves és hiányos a döntések in­dokolása és visszatérő gond a helyszíni szemlék elmu­lasztása. Panaszok forrása a szomszédok jogos érdekeinek figyelmen kívül hagyása is. Kitolódnak az ügyintézési ha­táridők, s ezért nemegyszer kellett figyelmeztetéssel, illet­ve fegyelmi eljárás kezdemé­nyezésével élni. Különösen sok szabálytalanság volt Ér­den, Tahitótfalun, Dunabog- dányban, Kisoroszin, Monor és Gyál térségében. Az építési fegyelem megszi­lárdításához hozzájárulnak az ellenőrzések is. Ennek felté­teleit javította, hogy tavaly a megyei tanácson megalakult az építésfelügyeleti csoport, amely a vizsgált épületek 23 százalékánál talál intézkedést kívánó hibát. Ugyanakkor nem kielégítő a helyi taná­csok ellenőrző tevékenysége, nagyobb rendszerességre és gyakoriságra volna szükség a felderítés és megelőzés érde­kében. Az utóbbi három év­ben ugyanis nem csökkent a szabálytalan építkezések szá­ma. Még mindig sok, a feltárt esetek 70 százaléka az enge­dély nélküli, mintegy 30 szá­zaléka az engedélytől eltérő építkezés. Az épületek túlnyo­mó többsége különböző idő­tartamú fennmaradási enge­délyt kap, jelentő^ összegű bírság kiszabása mellett. Bon­tás elrendelésére tavaly 96 esetben került sor. A bontá­si határozatok megszületését és végrehajtását sok szem­pont hátráltatja. A testületi ülésen idézték azt a példát is, miszerint az engedély nélkül építkező fennmaradási en­gedélyért folyamodik, azután megfellebbez minden ügyével kapcsolatos döntést, s közben gyakran lejár az az egy esz­tendő, aminek eltelte után már meg sem lehet bírságolni. A végrehajtó bizottság hosz- szan tartó vita után arra az álláspontra jutott, hogy az építéshatósági munka javítá­sára tett intézkedések már érzékelhetlek, azonban annak mértéke még nem kielégítő. Ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy növelni kell a helyi tanácsok műszaki dolgozóinak szakmai színvo­nalát és — elsősorban társu­lások létrehozásával — jobb szervezeti kereteket kell ki­alakítani. Hatékonyabbá kell tenni a helyi ellenőrzésekét, szélesíteni kell a lakosság tá­jékoztatását. Többéves erőfeszítések árán teremtették meg a fettételeket Sajátos helyet foglalnak el a városi jogú nagyközségek az államigazgatás rendszeré­ben. A közigazgatás legutóbbi átszervezése, a járások meg­szűnése hozta létre ezeket, a sokak szerint mesterséges képződményeket, amelyek már nem községek, de nem is városok, ugyanakkor körzeti feladatokat is ellátnak. A vá­rosi jogú nagyközségek az el­múlt években tisztességgel igyekeztek ,betölteni a híd' sze­repét, a vonzáskörzet telepü­lései érdekeinek képviseletét, mégpedig úgy, hogy a helyi önállóság ne szenvedjen csor­bát. Ennek ellenére többféle igény sürgeti megszűnésüket. Először is az, hogy a körzet- központok tanácsai megala­kulásuk pillanatától kezdve törekednek a városi rang el­nyerésére, amelynek feltéte­leit szívós munkával többé- kevésbé meg is teremtették. Szándékaikat a lakosság túl­nyomó többsége támogatja. Ugyanakkor a városi jogú nagyközségek státusának el­törlését a helyi demokrácia kiszélesítésének igénye is in­dokolja. A tanácsi gazdálko­dás új rendszere is affelé hat, hogy növekedjék a községek önállósága, a tanácsok a la­kosság széles körét bevonva hozzák meg döntéseiket, ha­tározzanak településük sorsá­ról, s a végrehajtásért visel­jék a felelősséget. Ez év ja­nuárjától országos kísérlet, a kétszintű igazgatásra való át­térés tanúi vagyunk. Me­gyénkben is akad már három község, amelyek közvetlenül a megyei tanács fennhatósága alá tartozik. Ezek az összetett okok ját­szanak szerepet abban, hogy az Építési- és Városfejleszté­si Minisztérium a közelmúlt­ban jelezte a megyei tanács­nak, hogy az idén június 30-ig van lehetőség a várossá nyil­vánítási pályázatok beadására. Ezzel egyidejűleg levélben ér­tesítette a dabasi, a monori, a nagykátai és a ráckevei vá­rosi jogú nagyközségi taná­csok elnökeit, hogy pályázatu­kat juttassák el az ÉVM-be. Ennek nyomán az érintett ta­nácsok igenlően foglaltak ál­lást a várossá nyilvánítással kapcsolatban és kérték a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának támogatását, amelyet a tegnapi ülésen is megkap­tak. A várossá nyilvánítás indo­kaiban több hasonlóságot fe­dezhetünk fel. A legszembe­tűnőbb az, hogy városi jogú nagyközségeink infrastruktu­rális ellátottsága megközelíti, egyes mutatók alapján pedig meghaladja a hasonló népes­ségű városok színvonalát. Mo­nor, Nagykáta és különösen Dabas fekvése jellemző, hogy a megye a városhiányos tér­ségében helyezkednek el. Ezen kívül természetesen ren­geteg a sajátos, egyedi vonás is. A pályázatok benyújtása előtt rendezni kellett a társ­községek jövendő státusát. Ráckevén — mint lapunkban beszámoltunk róla — helyi népszavazáson kérték ki a la­kosság véleményét. Az állam­polgárok úgy döntöttek, hogy Szigetbecse, Lórév és Makád — helységnevüket megtartva — Ráckevével egyesülnek és együttesen alkotnak várost. Hasonlóan alakul Monor társ­községének, Péterinek a hely­zete is. Fölfokozott a várako­zás az érintett településeken, pedig a megye fiatal városai­nak példája azt bizonyítja, hogy a cím elnyerése nem jár együtt automatikusan az anyagi források gyarapodásá­val, a fejlődés felgyorsulásá­val. Kétségtelen azonban, hogy távlatokban előnyöket tartogat a városi lét. Kövess László

Next

/
Thumbnails
Contents