Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

Vf (V.­Még nyereségesek, "E!vfzetl?i f3SLű * ® ^ egy lovat a folyohoz, tie mets&ig • de ha arra is rá tu­dód venni, hogy háton ússzék, akkor valamit tényleg elértél.” (3> OLDAL) TTtzIkh Haviéi1 „Az Érdi ÉPítőipa­ugyrei ^ ri Szövetkezet pél­— KeveSetSli 0§^neSSr dául szerkezeti la­katosoknak mondott fel, akiknek azonban tudtunk új munkát szerezni, méghozzá a szomszéd településen és a korábbinál több fizetésért. Nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha a szakképzetleneket vagy olyan szak­mák művelőit kell elhelyeznünk, akik iránt nincs ke­reslet.” (3- OLDAL) Htttskswsmk SS ,,Erzsébet királyné nagyon un­VHVHmnnit ta> hogy őt folyton kísérik. meselttB rOg/iin Egy alkalommal a Haraszti­major táján sétált és észrevette, hogy messziről figye­lik. Elbújt egy hatalmas rothasztóhombár háta mögé. Megkérte a fiút, aki a faleveleket gereblyézgette, ne árulja őt el, ha keresik.”, (5. OLDAL) /I -rjs.gfS' „Az okok keresése, elemzése szociológu- ****** sQk feladata: itt elég annyit mondani, hogy a gyermeki lélek fejlődésgondjai sokkal bonyolul­tabbak, mint azt a legtöbb gyakorló szülő manapság képzeli.” (5. OLDAL) MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYE SÜLJETEK! \ XXXII. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM Ára: 1,110 forint 1988. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK Okmánycserék a moszkvai csúcstalálkozón Szovjet-amerikai közös közlemény Kádár János fogadta a finn nagykövetet , Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnö­ke szerdán fogadta Arto Mansalát, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetét. A ta­lálkozóra a finn nagykövet kérésére került sor. OBT-küldöttség utazott Moszkvába Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Álla­mok elnöke a ratifikálási dokumentumok cseréje előtt aláírja az okmányokat A Kreml Katalin-termében szerdán délelőtt 10 órakor kezdődött Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan negyedik s egyben utolsó hivatalos meg­beszélése. Az első három ta­lálkozón a két politikus ösz- szesen csaknem négy órán ke­resztül tárgyalt. Méltán történelminek minő­síthető esemény zajlott le szerdán a végéhez közeledő szovjet—amerikai csúcstalál­kozón. Mihail Gorbacsov és Rotiáld Reagan kicserélte a közepes és rövidebb hatótá­volságú rakéták megsemmisí­téséről tavaly decemberben aláírt szerződés ratifikációs okmányait. Mint a tárgyaláso­kat összegző sajtóértekezletén később az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, a feladat immár „csupán” az utolsó írásjelig végrehajtani a szerződésben rögzítetteket. Az okmányok cseréjéről szóló jegyzőkönyv aláírása előtt a két vezető a kíséret tágjaival megtartotta utolsó megbeszélését. Ezen ismét áttekintették a találkozó napirendjén szereplő kérdéseket, s külön részletes­séggel foglalkoztak a regioná­lis konfliktusok politikai esz­közökkel való rendezésének problémakörével. Számot ve­tettek mindazzal, amit sike­rült elérni, s azzal, aminek elérése most nem sikerült. A szerdai zárótalálkozó meg­kezdése előtt Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan vála­szolt a sajtó jelen lévő képvi­selőinek kérdéseire. Mihail Gorbacsov értékelése szerint — « napokban végzett munka, s a jövőben tovább folytatandó tárgyalások alapján — meg­maradt a lehetőség, hogy még a jelenlegi amerikai kormány­zat hivatali ideje alatt meg­állapodjanak a hadászati tá­madófegyverzet csökkentésé­ről. Ezzel Reagan elnök is egyetértett, s jónak ítélte a tárgyalások menetét, elége­dett volt azok hangnemével. Az elnök utalt arra, hogy si­került eredményeket elérni, majd hangsúlyozta, hogy az SDI kérdésében nincs szó ugyan áttörésről, de folytatják a probléma megvitatását. A délutáni sajtóértekezleten Mihail Gorbacsov a párbe­széd folytatódását nevezte a két és fél éven belül lezajlott negyedik csúcstalálkozó leg­fontosabb eredményének. Sem a szovjet vezető, sem az ame­rikai elnök nem tartja kizárt­nak, hogy — a lehetőségek maximális kihasználásával — még az idén sikerül elkészí­teni a hadászati támadófegy­verek megf élezését szolgáló, nagy horderejű megállapodást. Mint mondták, sikerült hala­dást elérni ezen a téren is, de sok még a tisztázandó kér­dés, mindenekelőtt az ellen­őrzés problémájában. Egybe­csengtek a két államférfi sza­vai abban is, hogy nem a szerződés elkészítésének a ha­tárideje a fontos, hanem az, hogy az érdekek egyensúlyára alapozva a lehető legjobb szerződést készítsék elő. Ha ez csak a következő amerikai el­nök hivatali ideje alatt törté­nik meg, akkor Reagan utód­jának a megkezdett munka folytatását hagyja örökül. Az amerikai vendégek zsú­folt szerdai programja a moszkvai Nagy Színházban ért véget, ahol az orosz balett klasszikusainak alkotásaiból tekintettek meg összeállítást. MTESZ-értekezIet Cegléden Szükség van a megújulásra Szerdán Cegléden tartották meg az MTESZ városi in­tézőbizottságok elnökeinek és titkárainak országos értekez­letét. A résztvevők délelőtt ellátogattak az ÉVIG leány- vállalatához, ahol a cég mun­káját, feladatait ismerhették meg. Ezt követően megtekin­tették a város nevezetességeit. Délután a technika házá­ban került sor a fórumra. Az eseményen többek között ott volt dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára, dr. Füredi Károly főtitkárhelyettes, Tóth B. Zoltán, az MTESZ Pest megyei elnöke, Podmaniczki István, az MSZMP Ceglédi Bizottságának titkára, Fekete Antal tanácselnök és Kovács Szerdán délután nyilvános­ságra hozták a tárgyalások eredményeit részletesen ismer­tető terjedelmes közös közle­ményt, amely elsősorban a leszerelés kérdésében kialakí­tott álláspontokat részletezi, de szól a kétoldalú párbeszéd egyéb kérdéseiről is. A közös közleményt a 2. ol­dalon ismertetjük. Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács tisztelet­béli elnökének vezetésével szerdán Moszkvába utazott a magyar békemozgalom kül­döttsége, amely a szovjet— amerikai csúcstalálkozó alkal­mából szervezett nemzetközi rendezvényeken vesz részt. Ladányi Miháiy-emléktábla Csesnon Ez a nagy mező a haza Néprajzi Társaság Közgyűlés Századik közgyűlését tartót ta; szerdán a Magyar Népraj­zi Társaság, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácster­mében. Paládi-Kovács Attila főtit­kári beszámolójában kiemelte: a néprajztudomány iránti nö­vekvő érdeklődést jelzi, hogy az előző közgyűlés óta ismét sokan léptek be a társaságba, amelynek így már több mint ezer tagja van. A közgyűlésen kitüntetése­ket adtak át. Gazdaságpolitikai titkárok tanácskozása A KGST-együttműködésről Szerdán Budapesten meg­kezdődött a KGST-tagorszá- gok kommunista és munkás­pártjai központi bizottságai gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanács­kozása. A küldöttségek — amelyek kedden érkeztek ha­zánkba — a nyitó napon a KGST-együttműködés idősze­rű kérdéseiről cseréltek véle­ményt. I A magyar tárgyalócsoportot Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságinak tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Marjai József miniszterelnök-helyettes, Té­tényi Pál, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nöke, Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, a Köz­ponti Bizottság tagjai, Nyers József, a gazdaságpolitikai Szokai Imre, a külügyi osz­tály vezetőjének helyettese, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Meisel Sándor, a KB gazda­ságpolitikai osztályának al­osztályvezetője. Utolsó éveiben a csemői házában élt és alkotott Ladá­nyi Mihály. Itt születtek azok a versek, amelyeket a könyv­hétre posztumusz kötetben je­lentetett meg a Zrínyi Kato­nai Kiadó. Ebből az alkalom­ból a ház előtt emléktáblát avattak, amelyen a Vonaton című verséből idéztek két sort: Petőfinek volt igaza, -/ ez a nagy mező a haza,... Csakhogy avatóbeszédében lapunk ceglédi különszámá- nak szerkesztője, Varga Sándor elmondta, hogy ez már nem ugyanaz az épület. Mert tár­sadalmi munkában felújították a helyi tanács és a November 7. Tsz dolgozói. Bizony a köl­tő életében sokkal romosabb volt. Erről meggyőződhettünk' a tanácsházán szintén most nyíló kiállítás képeit nézeget­ve. És az elhanyagoltság jel­lemző volt Ladányi Mihály egész életére. Soha nem sze­rette a hivatalos cifraságokat és bizonyára őt mulattatta volna legjobban, hogy sebté­ben kellett szerezni két szö­get meg kalapácsot, hogy a megemlékezés résztvevői el­helyezhessék koszorúikat. Akik eljöttek, a művein ke­resztül megismerhették, mert a Néphadsereg Központi Mű­vészegyüttesének tagjai az al­kalomhoz illő műsort adtak elő. A költő igazi arcát mu­tatta a régi barátok, ismerő­sök visszaemlékezésében is. A bemutató előtt a • kötet szer­kesztője, Rimor András költő, a tanácsházán a pályatárs, Baranyi Ferenc idézte fel az embert, a művészt. Sz. Z. L. Az emléktábla avatása után az érdeklődők megtekintették a kiállítást a tanácsházán. (Csécsei Zoltán felvétele) Károly, az MTESZ városi in­tézőbizottságának elnöke. Először Podmaniczki István mutatta be a vendégeknek Ceglédet. Szólt az ipar és a mezőgazdaság eredményeiről és képet adott a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáról. Ez­után dr. Tóth János egyebek mellett beszélt arról, hogy a városi MTESZ-ek munkáját még jobban kell integrálni a nagyobb célok érdekében. Fontos a kölcsönös tájékozta­tás, s a mostanihoz hasonló tapasztalatcsere. Az MTESZ szerepet vállalt az országos partnerértekezlet állásfoglalá­sának előkészítő munkáiban. A tapasztalatokat összegezték: a jövőben szükség van a még nagyobb aktivitásra és a meg­újulásra. E gyforma sebességgel halad a nyílt tengeren egymás után két hajó. Ka­pitányaik pisztolypárbaj­hoz készülődnek. A köve­tő hajó kapitánya hirte­len meggondolja magát. Hohó! mondja, itt nem egyenlőek a feltételek! Én a hajómmal belesietek a lövedékbe, ellenfelem meg távolodik az enyém elől, tehát, ha pontosan célzunk és egyszerre lövünk, engem hamarabb ér a sérülés. Ez a kapitány, aki így véleke­dett, nem tanulta meg elég jól a fizikát. Ezt a kis mesét, amely egykor olyannyira megra­gadta gyermeki fantázián­kat, a nagykőrösi Arany János Gimnázium fizika­óráján hallottam, s noha azóta három és fél évtized telt el, máig őrzi az emléke­zetem. S aki így kezdte a fizika alapismereteibe való bevezetésünket — Páhán István Apáczai Csere János- díjás tanár — mind mos­tanáig olyan példaképem­nek számít, akit hiába is próbálnék utolérni. Tanári művészete abban nyilvá­nult meg, hogy szaktárgyát jeles eredménnyel megta- nultatta még az olyanokkal is — mint amilyen e sorok írója —, akik inkább a hu­mán tudományok iránt mutattak érdeklődést. (Egy ADÓSAIK VAGYUNK évtizeden át, amíg a tele­vízió képernyőjén oktatta szaktárgyát, gyermekeim­nek mindig büszkélkedtem: apjuk nem akárkinek a ta­nítványa!) Nagyon sajnálnám azt az olvasót, aki arról lenne kénytelen beszélni, hogy az ő iskoláséveiből hiány­zott az én egykori fizika­tanáromhoz hasonlítható pedagógusegyéniség. Mert ugyan ki pótolhatná az emberi élet legfogékonyabb szakaszában azt az okta­tót, aki saját emberi pél­daadásával nevel is, for­málja a tanuló magatartá­sát, erkölcsi arculatát? Ki pótolhatná az iskolának azokat a személyiségeit, akik szuggesztivitásukkal elhitetik és meggyőződéssé szilárdítják neveltjeikben, hogy a tudás hatalom, a tudás kincs, hogy az élet­ben az igazságosság min­dig diadalra jut, s az ér­dem elnyeri a jutalmát. Az élet persze ugyancsak kemény iskola, amelyben aztán megtanulja az em­ber, hogy vannak igazság­talanságok, csalatkozások, .vereségek, kiábrándulások, de mindezt könnyebb elvi­selniük azoknak, akik tu­dással alaposan felvértezve, szilárd erkölcsi tartással hagyják el az iskolapado­kat. Felnőtt fejjel, amikor — visszautalva a bevezető mesére — az ember már megismerte a sebességek összeadódását és kivonódá- sát, nagyjából ismerni véli a relativitás elméletét, mind többször gondol vissza há­lával és szeretettel azokra a tanáraira, akik egykor értelmét pallérozták, s alapot építettek a tudás később felmagasodó épüle­téhez. Nem tudom, egy-egy ki­váló pedagógus, aki nem­zedékek sokaságának sze- retetét érdemelte ki, hány üdvözlőlapot és levelet kap egykori tanítványaitól. At­tól tartok, nagyon keveset. Zaklatott, rohanó élettem­pónk, életvitelünk elapaszt­ja a figyelmességnek eze­ket a jeleit. Az ilyen pos­tai küldemények számából tehát egyetlen érdemdús pedagógus sem vonhat le különösebb következtetése­ket. Lelki épülésükre legin­kább az a tudat szolgálhat, hogy az általuk oktatott és nevelt gyerekek sokra vit­ték az életben. A sokat ne a birtokolt anyagi ja­vak mennyiségére értsék. Sokra vitte az, aki — bár­hol és bármilyen munka­kört lásson is el — sokat tud tenni embertársai ja­vára. A mai napon a még ta­nulósorban lévők vi­rágokkal juttatják kifeje­zésre társadalmunknak a pedagógusok iránti tisztele­tét. Ez nagyon szép és na­gyon fontos. De talán en­nél is fontosabb, hogy mind több olyan pedagó­gus legyen, akik képesek munkájukkal elérni, hogy tanítványaik egész életük során emlékezzenek rá­juk: mit mondtak, hogy mondták, mit tettek. S mindezt az emléket a fel­növő generációk még úgy is hasznosíthassák, hogy nehéz élethelyzetekben föl­tegyék és megválaszolják önmaguknak a kérdést: mit mondana és mit tenne most az én helyemben egykori kedves tanárom. Ha megtaláljuk a helyes és hasznos választ az ilyen, önmagunknak feltett kér­désekre, akkor nagyon jó tanáraink voltak, s örök adóssággal kötődünk hoz­zájuk. Cseri Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents