Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. MÁJUS. 7., SZOMBAT ^ßfyf«p A pdrtértekezlet küldöttei Rendet kell tenni a fejekben t Mint a kísérletező ember Szemethy Lászlómé, az MSZMP Budaörs Városi Bi­zottságának első titkára, a KISZ-es éveket is beleszámít­va, tizenhét esztendeje dolgo­zik a mozgalomban, de- ő sem emlékszik arra, hogy olyan íölfokozott várakozás előzött volna meg egyetlen kongresz- szust. is, mint a mostani párt­értekezletet. S ez mindjárt fel­veti azt a kérdést is: mire lesz képes a. háromnaposra terve­zett tanácskozás? Mert az két­ségtelen, hogy annyi probléma gyűlt össze, amennyi indokol­ja a pártfórum összehívását, ám józanul gondolkodva csak arra juthatunk, hogy egy csa­pásra nem lehet mindent meg­oldani. Nem szabad összeke­verni lehetőségeinket az ál­mainkkal, azaz a pártértekez­let ne vállalja fel a társadal­mi és gazdasági gondok mind­egyikének orvoslását. Adjon inkább egy pontos helyzet- elemzést, és határozza meg a legfontosabb tennivalókat! A stabilizáció és a későbbi kibontakozás feltételei nem úgy alakultak, ahogyan arra számítottunk. Van egy sor olyan próbálkozásunk, ami nem hozott eredményt, s ta­lálkozhatunk nem várt fejle­Kiváló Szövetkezet címet kaptak (Folytatás az 1. oldalról.) lepe Budapesten van, a jász- karajénál varrodára tekintet­tel a Pest Megyei KISZÖV-höz csatlakozott. De önmagában ez a tény még nem mond sokat, a sajátos vonásokat leginkább azok az adatok érzékeltetik, amelyeket Csernyik Jánosné, a kisszövetkezet elnöke az ün­nepség alkalmából mondott el. Ezek szerint a Szikla a ko­rábbiaknál jóval kevesebb lét­számmal érte el 1987-ben azo­kat az eredményeket, amelyek a kiváló cím elnyeréséhez ve­zettek. Termelési értéküket 15 százalékkal. 3 millió forinttal növelték a megelőző évhez ké­pest. s ebben meghatározó sze­repet játszott az a 2 milliónyi exportáru, amelyet tőkés Pia­cokon értékesítettek. Mindezek mellett különösen fontos hang­súlyozni, hogy a kisszövetke­zetek kollektívája nem csak mennyiségben produkált töb­bet a tervezettnél, de munká­ja minőségére is büszke lehet. Megrendelőik elégedettek ter­mékeikkel, amit jelez, hogy az elmúlt év során sem a hazai, sem a külföldi partnerek ré­széről nem érkezett reklamá­ció áruik ellen. A kimagasló eredmények méltatása során dr. Bernáth Tibor hangsúlyozta, hogy ak­kor, amikor a kiváló címet nem területi elv. hanem ága­zati összehasonlítás alapján íté­lik oda, rendkívül nagy jelen­tőségű. hogy a Szikla Ruháza­ti Kisszövetkezet a hazai tíz kiváló címmel kitüntetett kis­szövetkezet egyike lett. Az OKISZ alelnöke elmondta, hogy az ország textilruházati ipari szövetkezetei között a Szikla a negyedik helyet foglalja el. Ezt követően dr. Bernáth Ti­bor átadta a Kiváló Szövetke­zet címet tanúsító oklevelet. P. Zs. Áraik önmagukért beszélnek Senki sem gondolta volna néhány esztendővel ezelőtt, hogy a Pestvidéki Gépgyár Dolgozóinak Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezete rövid idő alatt sikeres építő szerve­zetté fejlődik, amely rend­szergazdája lett Magyarorszá­gon egy csehszlovák gázbeton- építési rendszernek, s tevé- kenvsége túlnyúlik a város határain. Ugyanis szakmai fel­ügyeletükkel készülnek kor­szerű, városképi szempontból is igen esztétikus házak Du­nakeszin. Szigetszentmiklóson a PG- lakótelepen már 250 általuk épített lakást tartanak fenn, s a közelmúltban az úgyneve­zett mintalakótelep 250 laká­sának kivitelezésére épitőrész- leget hoztak létre. Lakásáraik önmagukért beszélnek: tavaly a szövetkezet által átadott ott­honok négyzetméter ára — garázzsal együtt — nem ha­ladta meg a 13 ezer forintot. Kimagasló gazdasági ered­ményeiket már több alkalom­mal is elismerték. Pénteken ünnepélyes keretek között Rozgonyi Ernő, a SZÖVOSZ főosztályvezetője adta át a SZÖVOSZ és az ÉVM által alapított Kiváló Szövetkezet oklevelet, amelyet a kollek­tíva nevében Nagy László el­nök vett át. Az ünnepségen jelen volt Beke András, a MÉSZÖV el­nöke, Várvölgyi Sándor, az ÉVM osztályvezetője és Fövé- nyesi Ervin, a Pestvidéki Gép­gyár vezérigazgatója. A megyei pártbizottság üdvözletét és Krasznai Lajos első titkár le­velét Nagy Józsefné, az MSZMP Szigetszentmiklósi Bizottságának első titkára, a megyei pártbizottság tagja ad­ta át a szövetkezet vezetőinek. Halásztelken Csápos kutak További 11 csápos kúttal bővül a Fővárosi Vízművek halász­telki területén levő vízkivite- li rendszer. Elkészültükkel a 90-es évek elejére 19 új kút biztosítja Budapest déli kerü­leteinek ivóvízellátását. Sa­ját szabadalmaztatott techno­lógiát is beépítenek a rend­szerbe, így lényegesen csök­kenthető a víz vas- és man­gántartalma. Képünkön: End- rődi Gáborné és Farsang Ist­vánná vegyésztechnikusok a helyszínen ellenőrzik a víz nitráttartalmát. Tanácselnöki értekezlet A Parlamentben A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, s az irányítása alá tartozó szakigazgatási intézményrend­szer korszerűsítésének lehet­séges irányairól, az ezzel kap­csolatos feladatokról, vala­mint a művelődéspolitika időszerű kérdéseiről tárgyal­tak — Horváth István bel­ügyminiszter elnökletével — a fővárosi, megyei és me­gyei városi tanácselnöki érte­kezlet * résztvevői a Parla­mentben pénteken. A tanácselnökök elé ter­jesztett írásos jelentéshez fű­zött szóbeli kiegészítőjében Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hangsúlyozta: a MÉM alapve­tő feladatának tekinti, hogy az eddiginél eredményeseb­ben járuljon hozzá a kor­mányzati munkához. Váncsa Jenő ezután a ha­tósági és a szolgáltatói fel­adatok ellátására hivatott szervezetek jövőbeni felada­tait ismertette. A növényvé­delmi kötelezettségek betar­tását, a védekezés szakszerű­ségét július 1-jétől a nö­vényegészségügyi és talajvé­delmi felügyelet ellenőrzi. A növényvédelemmel kapcsola­tos szolgáltatásokat a nö­vény- és talajvédelmi szol­gálat látja el, megbízás alap­ján. A tanácselnökök ezután Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter előadása után a mű­velődéspolitika időszerű kér­déseiről tárgyaltak. A HÉT HÍRE A BÉREK ARA Q Miskolc adott otthont az országos innovációs tanácskozásnak. ® A fővárosban kiosztották a Kor­szerű konstrukciók, korszerű anyagok című pályázat díjait. © Zagyvarékas volt a helyszíne az országos zöldtakarmány-betakarítási bemutatónak. Q A hét híre az is, hogy Budapesten háromnapos nemzetközi tanácskozás zajlott le Bérreform és gazdasági kibonta­kozás címmel. Gyanút kelthet a figyelmei olvasóban a következő idézet hogy nem egészen mostan elhatározásról van szó. A ci­tátum: „Egy átlagos jövedel­mű munkás havi béréből t hároméves terv végén 8-í pár bőrcipőt vagy két öltö­zet gyapjúruhát vásárolhat ugyanígy a parasztság is me­zőgazdasági terményeiért eb­ben az arányban szerezheti majd be iparcikkszükségle­teit.” Mielőtt bárki számolgat­ni kezdene, hogyan is állunk azzal a 8-9 pár bőrcipővel gyorsan leírjuk, a szándék 1947. július 18-án kelt, a Szo­ciáldemokrata Párt vezetősége fogalmazott így a párt válasz­tási programjában. Alapnak a gazdaságfejlesztés első átfogó elképzelését, a hároméves ter­vet véve. Jó alap volt! Csak éppen mikorra megvalósult, akkorra már nem kimondot­tan bőrcipőt kaptunk a bőr­cipő fejében... Örökségünk, kár tehát baj­lódni a megmagyarázásával: hazánkban valójában soha nem létezett átfogó bérpoliti­ka és annak nyomán bérezési koncepció. Ma sincsen. Kelle­ne. Rövid időn belül aligha lesz. Kidolgozásának megkez­dése azonban most már nem csupán halaszthatatlan, hanem elengedhetetlen is. Mint bék­lyó a kézen, a gazdaságon olyan napjainkban a toldott- foldott, eredendően is téves feltételezésekre épült bérpoli­tika. Ezeknek a téves feltéte­lezéseknek az egyike volt pél­dául a bérpolitika és a teljes foglalkoztatás összekapcsolása. Magyarán, annak a helyzet­nek a kialakítása, amelyben mindenki kapott egy keveset, függetlenül attól, mit csinált, mit teljesített. A „jelenléti díjjá” tett béreknek az ára rendkívül nagy lett. A társa­dalmi érdekekkel nem egye­ző munkaerő-vándorlás, telje­sítmény-visszatartás, minden­féle fegyelmi megkötöttségnek a gyors fellazulása ... Az ezer­szer elővett, rágott-bírált, agyonszabályozott bérezésnek a valós súlyát kifejezhetjük egyetlen (arány) számmal. A megye iparában a termelési költségeken belül a bérek (te­rületenként természetesen je­lentős a szóródás) alig több mint öt százalékot képvisel­nek! Ez már olyan elképesz­tően alacsony arány, amilyet súlyos következmények nélkül hosszabb távon nem lehet el­viselni. Az idén februárban az ipar­ban foglalkoztatottak nettó bére 5847 forintot tett ki. Mint minden átlag, ez is tete­mes eltéréseket takar. Ezek az eltérések sem feledtethetik azonban a szomorú tényt: a milliószor hangoztatott diffe­renciálás szükségessége helyett hosszú évek óta annak az el­lenkezője érvényesült. Csök­kentek a különbségek. A ko­rábban az átlag felett fizető gépipari üzemekben például azt tapasztaljuk, hogy már nem érik el az ipari átlagos havi bért sem ... Ami talán nem mellékes adalék ahhoz a vitához, miért tart ott a gép­ipar, ahol van. Napjainkra a józan észnek kontrát és rekontrát mondó kusza helyzet alakult ki. Ami­ben már szinte senki sem is­meri ki magát. Sem a munka­adó, sem a munkavállaló. És a kormányzat sem. Nem a be­látás, nem az időbeni cselek­vés fölismerése vezetett tehát az elhatározáshoz: a jövő év­ben meg kell kezdeni a bér­reform bevezetését. Ezt az el­határozást az objektív hely­zet kényszerítette ki. Ez az ob­jektív helyzet több évtizedes mulasztások seregét felhalmoz­va alakult ki. S a halasztgatá- soknak az árát meg kell fizetni. Tévedés, veszedelmes csoda­várás lenne tehát, ha bárhol is úgy vélekednének, a bérre­form egyenlő a mindenkinek többet lehet adni parancsszó­ra létrejövő lehetőségével. Ta­pasztalunk ilyen, keserves ki­ábránduláshoz vezető csoda­várást! Hosszu-hosszu éveken át, szerény lehetőségeink és cse­kély reményeink terhével küzdve, lapunkban hadakoz­tunk a bérezés (mert bérpoli­tikáról nagy jóindulattal sem beszélhettünk) egyre nyilván­valóbb torzulásai ellen, a ha­mis értékrendekkel szemben. Az 1934-es adatok szerint a megyében a művezetők átla­gos évi fizetése 3618 pengőt, a szakmunkások keresménye 1487 pengőt ért el. Tessék ezt a mai helyzettel összevetni, s akkor kérdés-e a kérdés, miért kell kötéllel fogni a művezetőket, lámpással keres­ni a fejlesztőmérnököket... A bérek árát látszatra közösen fizetjük. Valójában az árat azok fizetik meg, akik messze az átlag felett teljesítenek munkájuk társadalmi hasznos­ságával, csak éppen ennek az ellenértékét nem kapják meg. Mészáros Ottó Készülődés az IPU budapesti konferenciájára Növelheti hazánk tekintélyét Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága Szűrös Mátyás elnök­letével pénteken ülést tartott a Parlamentben. Barcs Sándornak, az Inter­parlamentáris Unió magyar csoportja elnökének előter­jesztésében a testület tájékoz­tatót hallgatott meg az IPU 81., budapesti konferenciájá­nak előkészületeiről. Beveze­tőben az előadó elmondotta, hogy az 1989. márciusi, hazánk fővárosában megrendezendő tanácskozásra 109 országból mintegy 500—600 képviselőt, s körülbelül ezzel azonos szá­mú szakértőt várnak. A fenn­állásának centenáriumát jö­vőre ünneplő nemzetközi szer­vezet végrehajtó bizottsága legutóbbi, guetamalai ülésén ugyancsak megismerkedett az előkészületek állásával, s el­fogadta azt a magyar javas­latot, hogy a budapesti kon­ferencia egyik fő napirendi pontja A gyermekek helyzete a világban című téma legyen. Ehhez a kérdéskörhöz kap­csolódnának a hazai kísérő rendezvények is, amelyek so­rában várhatóan nagy érdek­lődésre tarthat számot a nemzetközi gyermek-képző­művészeti pályázatra érkezett művekből összeállított kiállí­tás a Műcsarnokban, s a ta­nácskozáshoz kapcsolódó gá­laműsor, a Győri Balett és balettiskola közreműködésé­vel. Részt kívánunk venni a nemzetközi biztonság, együtt­működés és bizalomépítés kér­désköreihez kapcsolódó élő tv-vitában, amelyet az IPU titkársága szervez parlamenti képviselők részvételével. A bizottság elfogadta az előkészületekről szóló beszá­molót. A képviselők hangot adtak annak a meggyőződé­süknek, hogy a konferencia, s az ahhoz kapcsolódó ren­dezvények hozzájárulhatnak a hazánk iránti erősödő nem­zetközi érdeklődés kielégítésé­hez, tekintélyünk növelésé­hez. A testület egyetértett az­zal, hogy a tanácskozás lebo­nyolítására — a magyar IPU- csoport elnökének vezetésével — szervező bizottság alakul­jon, amelynek feladatai közé tartozik a még nyitott tartal­mi, illetve finanszírozási és szervezési kérdések rendezé­sé is. Az előkészületekhez kap­csolódóan szó esett arról, hogy a guatemalai konferen­cia alkalmával a magyar résztvevők megbeszéléseket folytattak más, az IPU mun­káját érintő kérdésekről is. Szinte mindegyik tárgyaláson kitűnt: jelentős az esély arra, hogy az 1988. szeptemberi szó­fiai konferencián leköszönő Hans Stercken IPU-elnök he­lyébe a szervezet élére, az unió történetében először egy szocialista országból szárma­zó képviselőt válasszanak. A külügyi bizottság úgy foglalt állást, hogy egyhangúlag támo­gatja Barcs Sándor jelölését az Interparlamentáris Unió el­nökének posztjára. A tanácskozáson — ame­lyen részt vett Péter János, az Országgyűlés alelnöke, va­lamint Őszi István külügymi­niszter-helyettes — felszólal­tak: Árvái Lászlóné (Heves megye) Bíró József (Győr- Sopron megyei) Boldizsár Iván (országos lista) Király Zoltán (Csongrád megye), Kiss Ist­ván (Komárom megye), Mor- vay László Budapest), Nagy Gyula (országos lista), Púja Frigyes (Békés megye), Réger Antal (országos lista), Tóth Istvánná (Bács-Kiskun megye) és Schöner Alfréd (országos lista) képviselők. v menyekkel is. Ez azonban Szemethy Lászlóné szerint sem ok arra, hogy a pártér­tekezlet világvége hangulat­ban ülésezzen. Arra ugyan szükség van, hogy szembenéz­zünk a hibákkal, a tévedé­sekkel, ám csupán ezzel nem jutnánk messzire. A mostani helyzetet úgy kell megélni, mint egy kísérletező ember, akit nem törnek le a kudar­cok, mert azokból tanul, kö­vetkeztetéseket von le, s igyek­szik annak alapján továbblép­ni. eljutni a helyes eredmé­nyig. Önbecsülésünk, a jövőbe vetett hitünk visszaszerzése is ezt kívánja meg. Ha Szemethy Lászlóné fel­szólalna a pártértekezleten, még egy gondolatot biztosan megfogalmazna. Ennek lénye­ge az: tiszteljük egymás szak­máját, hozzáértését, ismere­teit! A pártnak is tudatosan el kell fogadnia, hogy a kü­lönböző témáknak, kérdések­nek megvannak a maguk szak­értői, intézményi, szervezeti háttere. A párt vezessen, irá­nyítson, határozza meg a cé­lokat, a többit pedig bízza azokra, akikre tartozik. K. L. zásokat. Inkább garanciákat szeretnének arra, hogy az el­határozások megvalósítása sze­mélyre szólóan, határidőre számonkérhető lesz. A legna- gyjbb változást — s a legne­hezebbet — a fejekben, az emberek gondolkodásmódjá­ban, beidegződéseiben kell el­érni. Ugyanakkor, mint a leg­több községi pártalapszervezet- ben. Farmoson is a párttag­ság nagy része idős, nyugdí­jas, akik aktív részesei — gya­korta sajnos szenvedői — vol­tak az eltelt negyven eszten­dő hibás döntéseinek, és küz­delmük célját, értelmét látják veszélyeztetve napjainkban. Ügy érzik, fenekestül fordul­nak fel, értékelődtek le évti­zedeken át hirdetett elvek. Ha az ideológia elmarad a társadalmi folyamatok mögött, nem maradnak biztos fogódzók sem. Ugyanakkor vannak olyan megállapítások, amelyek napjainkban is hozzásegíthet­nének bizonyos nézetek tisztá­zásához. Például az a lenini tétel, amely szerint munkás az, aki értéket termel. Ennek fi­gyelembevételével, megérde­melt helyére kerülne az értel­miség; a mérnök, aki tervez, szervez, a pedagógus, aki a jö­vő nemzedékének tudását ala­pozza meg, az egészségügyiek, akik a gyógyítással emberek munkaerejét teremtik újjá. Befelé fordultak a munká­sok is, akik néhány évvel ez­előtt még a legnagyobb szen­vedéllyel és hévvel tudtak ki­állni igazukért. Talán azért is, mert egyre ritkábban találkoz­nak taggyűléseiken a felsőbb pártszervezet vezetőivel. Hiába számolok be én lelki- ismeretesen a különféle fóru­mokon elhangzottakról — ma­gyarázza nagy hévvel Brin- dzikné. — Más tőlém hallani és más egy felsőbb vezetőtől. Így történik meg az, hogy ami­kor mégis sor kerül egy ilyen találkozásra, a párttagok nem tudnak élni ezekkel az alkal­makkal, csak ülnek elfogódot- tan. Ha a pártmunka proto­kollárissá válik, elveszti értel­mét, arculatát. M. K. Garanciákat a megvalósításra titkárral is elbeszélgetnek. Kü­lönösen mostanában kap sok kérdést, hall számos véleményt, amióta kiderült: egyike lesz a május 20-ai pártértekezlet kül­dötteinek. Az általános vélemény, mond­ja, hogy konkrét döntéseket várnak az emberek, s ez nem jelent csupán személyi válto­Kevés községi pártszerveze­ti titkár van, aki jóbban is­meri a településen élők han­gulatát, véleményét,.. mint a farmosi Brinázik Istvánná. Négy éve községi párttitkár, s mint körzeti védőnő, nap mint nap sok házba eljut,' ahol a felnőttek nemcsak mint egész­ségügyissei, hanem mint párt­Mint ismeretes, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága ápri­lis 23-i ülésén összegezte az országos pártértekezlet állásfog­lalás-tervezetéről folytatott viták tapasztalatait, kialakította és rögzítette a testület álláspontját, és megválasztotta a május 20-ára összehívott tanácskozás küldötteit. Sorozatunkban azt villantjuk fel: milyen útravaióval indulnak a pártértekezletre a megye kommunistáinak küldöttei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents