Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. MÁJUS 7„ SZOMBAT mtHÍT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] El kell oszlatni a bizalmatlanságot Előtérben Afrika déli részének helyzete és jövője Mitterrand és Chirac a végső erőpróbára készül Altalanos PILLANATKÉP Meglepő s ugyanakkor a tévedésektől és ellentmondásoktól sem mentes nyilatkozatot tett a szovjet külpolitikáról, Mihail Gorbacsov leszerelési javaslatairól Rupert Scholz, az NSZK új, május 18-án hivatalba lépő hadügyminisztere. A Süddeutsche Zeitung című lap csütörtöki számában megjelent interjújában a konzervatív kereszténydemokrata politikus azzal vádolta meg a Szovjetuniót, hogy leszerelési javaslataival pusztán azt szeretné elérni, hogy „a háborúkat ismét meg- vívhatóvá” tegye, s beavatkozhasson ott, ahol „forradalmi folyamatok” mennek végbe. Scholz, aki még azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a hosszú távú kelet— nyugati enyhülést elképzelhetetlennek és megvalósíthatat- lannak nevezte, amíg fennmarad „Németország és az európai földrész megosztottsága”, szavait Genscher külügyminiszternek szánta. A bonni diplomácia irányítója ugyanis merőben más véleményt képvisel, mint az új hadügyminiszter. Genscher nemcsak üdvözli és támogatja a Szovjetunióban zajló átalakítási folyamatot, valamint az SZKP KB főtitkárának leszerelési javaslatait, de úgy véli. hogy azok sikere az NSZK- nak is érdeke. A bonni kormánykörökben zajló vita, amely a kelet—nyugati kapcsolatok megítélését, a leszerelési folyamatot illeti, egyben kicsinyített mása a NA- TO-szövetségen belüli, sokszor ellentmondásos megnyilatkozásoknak. Az Egyesült Államok konzervatív körei — még most is — bizonyára megelégedéssel fogadták Scholz megnyilatkozásait. Csakhogy a realitások mást diktálnak. Vagyis a bizalmatlanságot fel kell, hogy váltsa az egymás iránti jobb megértés, a másik fél biztonsági érdekeinek tiszteletben tartása. Ennek a politikai magatartásnak ma már számtalan jele tapasztalható mindkét oldalon. Így aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Moszkva és Washington úgynevezett légihidat hoz létre a nukleáris mérési kísérletek kapcsán. Ez annyit jelent, hogy az Egyesült Államok légierejének hat repülőgépe különféle műszereket és mérőberendezéseket szállít rövid időn belül Szemipala- tyinszkba, hogy a helyszínen kísérje figyelemmel a szovjet nukleáris robbantásokat. Geraszimov szovjet külügyi szóyivő, aki sajtóértekezletén hivatalosan bejelentette a „légihíd” létrejöttét, elmondta azt is, hogy Moszkva és London megállapodott abban, hogy a két ország szakértői kölcsönös látogatást tesznek egymás ve gyi kísérleti telepein. Május 23-án Nagy-Britanniából ér keznek a Volga menti Siha- niba a szigetország szakemberei, míg a Jurij Nazarkin vezette szovjet delegáció június végén viszonozza a látogatást. Moszkvában úgy vélekednek. hogy az ilyen és hasonló jellegű szemleutak mindenképpen hasznosak, hozzájárulnak ahhoz, hogy eloszlassák a bizalmatlanságot, s a szembenállás helyett a mielőbbi megegyezést szolgálják. Ismert, hogy a genfi leszerelési értekezlet tavaszi fordulója nem hozott igazi áttörést a vegvi fegyverek, betiltásának témakörében. Itt az Egyesült Államok elutasító magatartása vetett gátat a megegvezés elé, holott igen közel kerültek egymáshoz az álláspontok. különféle mozgások tapasztalhatók a helyi válsággócok felszámolására. Május 15-e, amikor megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból, mindenképpen fordulópontot jelent, s felgyorsíthatja a kambodzsai, a közép- amerikai és az Afrika délnyugati dészén megindult folyamatokat. Különösen ez utóbbi térség került a héten a figyelem középpontjába. Londonban ugyanis két napon át tanácskoztak Angola, Kuba, az Egyesült Államok, valamint a Dél-afrikai Köztársaság magas rangú képviselői a délnyugat-afrikai helyzetről. Bár a londoni eszmecserét szinte a teljes titoktartás fátyla lengte körül, politikai megfigyelők már azt is óriási eredményként értékelik, hogy egyáltalán sor került erre a tanácskozásra. A helyzet kuszaságát jelzi, hogy Dél-Afrika, amely megszállva tartja Namíbiát, s időről időre támadásokat indít a független Angola ellen, azt szeretné elérni, hogy a luandai kormány vonja ki az országból a kubai erőket. Ha ez megtörténik, Pretoria úgymond hajlandó Namíbia függetlenségének megadására. Az angolai vezetés ezzel szemben azt mondja, hogy amíg országa déli részén dél-afrikai katonák gyilkolják a polgári lakosságot, s Pretoria és az Egyesült Államok pénzzel, fegyverrel és politikai eszközökkel segítik az UNITA ellenforradalmi mozgalmat, addig szükség van Kuba segítségnyújtására. Sőt, a közelmúltban indított újabb délafrikai támadás, amelynek legfőbb célja volt, hogy a fajüldöző rezsim csapatai elfoglalják Cuito Cuanavalet, szükségessé tette a kubai erők átcsoportosítását a veszélyeztetett dél-angolai körzetbe. Kétségtelen, hogy a Dél-afrikai Köztársaság regionális hatalom a térségben, s az sem titok, hogy több nyugati országot — Egyesült Államok, Nagy-Britannia, NSZK, Franciaország — szoros gazdasági szálak fűzik össze Pretoriával, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon ezeknek a hatalmaknak érdekük-e a politikai rendezés, vagy maradjon minden a régiben. Hiszen ez lehet a megoldás kulcsa. A londoni négyes találkozó, amelyet továbbiak is követni fognak — mint azt a szigetország fővárosában közölték — mindenesetre biztató előjel, s ha nem is könnyen, de elvezethet a végső rendezéshez. A MÁSODIK fordulö KÜSZÖBÉN LONDONI NÉGYES ESZMECSERE Amióta belátható közelségbe került az afganisztáni konfliktus politikai rendezése, a világ más térségeiben is me esetén a szocialista párti politikusokon kívül más pártbeliek is helyet kapnak a kormányban. Megismétlődik a hét esztendővel ezelőtti formula? Erre egyelőre korai lenne választ adni, mindenesetre tény, hogy a Francia Kommunista Párt vezetői felszólították szavazóikat, hogy a május 8-án leadandó voksaikkal Mitter- rand-t támogassák. Az FKP- nak ugyan sokféle fenntartása van az elnök politikáját illetően, de a jobboldal esetleges előretörése még bonyolultabb helyzetet hozna létre a Szajna-parti erőviszonyokat illetően, s ez tovább nehezítené a dolgozó rétegek helyzetét. A jelenlegi kormány gazdaságpolitikája sok vitára ad okot, s mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy Chirac- nak nem sikerült az elmúlt két esztendőben népszerűvé válnia az országban. A legutóbbi túszmentő akciók sikerében is csak rövid ideig sütkérezhetett, hiszen péntekre kiderült, hogy a kormányfő je- letős összegek fejében „vásárolta vissza” a Libanonban fogva tartott három franciát. Az ügyletet — mint arról az ABC amerikai televíziós társaság riportere beszámolt — Iránon keresztül bonyolították le. Washington máris határozott bírálattal illette a francia kormányt, amiért „terroristákkal" kötött alkut. Az új- kaledóniai túszmentő akcióért pedig, amely huszonegy halálos áldozatot követelt, elsőként Bob Hawke ausztrál kormányfő fejezte ki rosszallását, Az áldozatok ugyanis kanak függetlenségi harcosok voltak, akik a szigetek önállóságáért küzdenek. Hawke szerint a francia kormánynak a jövőben nagyobb megértést kell tanúsítania Űj-Kaledónia jövőjét illetően, és párbeszédet kell folytatnia a kana kokkal. Nem kétséges, hogy erre a politikai magatartásra inkább a szocialisták hajlanak, mint a jobboldal. De hogy az események milyen mértékben befolyásolják a választások kimenetelét, az csak vasárnap fog kiderülni. Csitári János Franciaország lakossága vasárnap újabb hét esztendőre köztársasági elnököt választ. A most sorra kerülő második fordulóban a szocialista párti Mitterrand és a jobboldali Chirac között folyik a versengés a szavazatokért. Bár a jelenleg is hivatalban lévő köz- társasági elnök választási esélyeit általában kedvezőbbnek ítélik meg Párizsban és az eu- rópai fővárosokban, mint a miniszterelnökét, a fordulatok és meglepetések a végső ösz- szecsapás küszöbén is okozhatnak zavart. Chirac kormányfő például nemcsak hisztérikus rágalmazó kampányával igyekszik magához édesgetni az egyelőre bizonytalankodó szavazókat, de látványos túszmentő akciókkal is. Bár a Matignon-palota lakója tagadja, hogy a Libanonban fogva tartott három francia állampolgár kiszabadítása, valamint az új-kaledóniai események összefüggésbe hozhatóak a vasárnapi választásokkal, a valóságban mégis ez áll a háttérben. Közben Mitterrand bölcs és kiegyensúlyozott nyugalommal szemléli az eseményeket, s nyilatkozataiban az „új szegények" jövőbeli megsegítéséről beszél, s arról, hogy győzelSajtótájékoztató a magyar gazdaságpolitikáról Grósz Károly londoni programja (Folytatás az 1. oldalról.) viselőivel folytatott megbeszéléseket. Grósz Károly délután nemzetközi sajtókonferencián ösz- szegezte hivatalos nagy-bri- tanniai látogatásának eredményeit. Bevezető nyilatkozatában utalt arra, hogy a második világháború óta most első ízben látogatott magyar miniszterelnök Nagy-Britanniá- ba. Mint mondotta, mostani útja abba a magas szintű találkozósorozatba illeszkedik, amelyet Margaret Thatcher 1984-es budapesti és Kádár János 1985-ös londoni látogatása fémjelez. Ezek a találkozók —■ tette hozzá — jelentős ösztönzést adtak az országaink közötti kapcsolatok fejlődésének. A kormány elnöke beszámolt arról, hogy a megbeszéléseken megvilágította a magyar álláspontot azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyeket évekkel ezelőtt — éppen brit biztatásra — kezdett a magyar kormány az Európai Gazdasági Közösséggel. Bizakodással tölt el — folytatta Grósz Károly —, hogy brit tárgyalópartnereim a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit hozzánk hasonlóan ítélik meg. Vannak persze különbségek is a magyar és a brit álláspontok között, hiszen más-más szövetségi rendszerhez tartozunk. Ez azonban nem változtat azon, hogy tárgyalásaim meggyőztek: véleményünk egybeesik a tekintetben, hogy valamennyi államnak — nagyságától, társadalmi rendszerétől függetlenül — nagy erőfeszítéseket kell tennie a béke érdekében. A magyarországi reformfolyamat politikai vonatkozásai és a május 20-án összeülő országos pártértekezlet várható döntései kerültek a jelen lévő újságírók érdeklődésén \k középpontjába. Áz MSZMP vezetésében személyi változások eshetőségét tudakoló kérdésekre válaszolva Grósz Károly kifejtette: a brit politikusokkal folytatott megbeszélésein személyi kérdések nem kerültek szóba, de szó esett a pártértekezletről. A magyar politikai közélet legkiemelkedőbb egyénisége Kádár János, aki a magyar nép fejlődésében, boldogulásában kimagasló szerepet vállalt. Kádár János 1972-ben felajánlotta nyugállományba vonulását. Kérését akkor a Központi BiAlakítsanak ellenkormányt az afgán felkelők ? Washington javaslata Az Egyesült Államok ellenkormány létrehozását javasolja az afganisztáni „felkelőknek”. A The New York Times pénteki jelentése szerint Ar- macost külügyminiszter-helyettes egy különmegbízott útján biztosította a felkelő csoportok vezetőit, hogy bizonyos feltételek mellett az amerikai kormányzat elismerne egy ilyen kormányt és hajlandó lenne megállapodásra jutni vele katonai segélyekről is. Az ellenkormányt már a szovjet csapatok kivonása alátt még kellene alakítani. A washingtoni elismerés feltétele a lap által idézett kormánytisztviselő szerint az, hogy az ilyen kormányzat tartsa ellenőrzése alatt az ország területének nagy részét, nyerje el a lakosság támogatását, legyen képes és kész arra, hogy teljesítse az ország nemzetközi kötelezettségeit és hozzon létre hatékony köz- igazgatást az általa kormányzott területen. Ha ezek a feltételek megvannak, a kormány méltó lesz a nemzetközi elismerésre — mondotta a magát megnevezni nem kívánó amerikai diplomata, aki szerint a kabuli kormány „törvénytelen”. ABC SINTARO TAPASZTALATAI A tokiói sajtó élénk figyelemmel kísérte Abe Sintarónak, a japán kormánypárt főtitkárának magvarországi tárgyalásait. A távol-keleti ország sajtója jelentős teret szentelt a látogatásnak a héten, amely a szigetország diplomáciai nagyhetének számított: a Liberális Demokrata Párt főtitkárával egy időben folytatott tárgyalásokat több nyugat-európai országban Takesita Noboru kormányfő, Unó Szószuké külügyminiszter pedig Kínában járt. A Kyodo hírügynökség budapesti keltezésű pénteki kommentárjában Abe Sintaro tapasztalataira hivatkozva rámutatott, hogy Japán hu'-,zá tudna járulni a kelet—nyugati párbeszéd kibővítéséhez. Ehhez kedvező alapokat szolgáltat a magyar külpolitika ak.t vitása. Valamennyi lap rámutatott arra, hogy kölcsönös egyetéités jellemezte a gazdasági együttműködés fejlesztéséről folytatott tárgyalásokat. A magyar fél részéről élénk érdeklődés mutatkozott Japán gazdasági együttműködési készsége iránt, ami a magyar gazdasági reformtörekvések sikere szempontjából fontos lenne — írták \ lapok Ezzel összefüggésben a Szánkéi Simbun idézte Abe Sintarót, ak? a lap szerint kijelentette: a két országban ugyan eltérő a rendszer, de ettől függetlenül szó lehet az együttműködésről és Japán magánbankok kölcsöneire is lehet számítani. Japán azonban nemcsak gazdasági téren kívánja bő- víten5 kapcsolatait Magyarországgal, hanem magyar ösztöndíjasok nagyobb számban való fogadását és a kulturális kapcsolatok bővítését is üdvözölné — hangsúlyozták a Japán lapok. zottság nem fogadta el. Az 1972-es kérés mára aktualitását vesztette — mondotta Grósz Károly, majd így folytatta: Az MSZMP Központi Bizottsága május 10-én ülésezik és ekkor jelöli ki azt a bizottságot, amelynek feladata lesz előkészíteni a személyi változásokra vonatkozó javaslatokat. Ebben a bizottságban a jelenlegi vezetés tagjai nem vesznek részt. A párt legfelső vezetésére vonatkozó döntés az országos pártértekezlethez kapcsolódó, május 22-re tervezett központi bizottsági ülésen születik majd meg. Ha a pártértekezleten részt vevő csaknem ezer küldött arra a következtetésre jut, hogy személyi változásokra van szükség a magyar párt vezetésében, s az Kádár Jánost is érinteni fogja, akkor ő tudomásul veszi a döntést. Aki ismeri életútját, az tudja: soha nem a személyes sorsa, hanem a párt és a nép érdeke vezérelte tevékenységében. A saját személyére utaló kérdésre válaszolva Grósz Károly megjegyezte, hogy nem tekinti magát jelöltnek a pártvezetésre, minthogy alig kilenc hónapja vette át a miniszterelnöki teendőket. Mint mondotta, ennyi tanulóidő még nehéz helyzetekben is kijár egy kormányfőnek. Hozzáfűzte: az 1987 szeptemberében meghirdetett kormányprogram három évre szól: 1990-ben felemelt fejjel szeretnék annak végrehajtásáról számot adni az Országgyűlésnek. A magyar—román viszonyról elhangzott kérdésre válaszolva Orosz Károly sajnálkozását fejezte ki a Magyar Népköztársaság politikája, illetve a romániai gyakorlat közötti különbségek miatt. Meggyőződésünk szerint minden országnak, szocialistának és nem szocialistának egyaránt, biztosítania kell az ott élő nemzetiségek jogait a saját kulturális hagyományaihoz, nyelvükhöz, és mindazokhoz az értékekhez, amelyek az az anyanemzettel való szellemi azonosulást erősítik. A magyar ajkú román állampolgárok között sokan vannak olyanok, akik úgy ítélik meg, hogy e jogaikat nem biztosítják. Ezért át kívánnak települni Magyarországra. Rendelkezésükre állunk. A kormány elnökének nagy- britanniai látogatása szombaton fejeződik be, Gorbacsov a szovjet—japán kapcsolatokról Az együttműködés új fejezete A nukleáris leszerelésért folytatott küzdelemben a Szovjetunió fokozottan odafigyel a japán nép véleményére — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában Dói Takakóval, a Japán Szocialista Párt Központi Végrehajtó Bizottsága elnökével megtartott találkozóján. A japán politikus pártküldöttség élén az SZKP KB meghívására csütörtökön érkezett Moszkvába. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a nukleáris leszerelési folyamatban a szigetországnak különösen érdekeltnek kell lennie. Rendkívül fontosnak minősítette a nukleáris fegyverkezés-ellenes japán politika hármas elvét. Eljárás indul a törvénytelen sztrájk szervezői ellen Nem változott a gdanski helyzet Gdanskban csütörtök óta nem változott a helyzet, továbbra is okkupációs sztrájk van á Lenin Hajógyárban és rendőrkordon zárja el az üzemhez vezető utakat. A sztrájk annak ellenére tart, hogy az igazgató az éjszaka ismét felhívással fordult a tiltakozó akció részvevőihez: hagyják el az üzemet. A gyár létét fenyegető rendbontás folytatódása esetén az üzem vezetése, az eddigiektől eltérő módszerekhez lesz kénytelen folyamodni — szögezte le az igazgató. A hajógyárból származó hírek szerint csütörtökön a sztrájkolok egy része hazament, a 11 ezer dolgozót foglalkoztató hajógyárban a sztrájkolok száma mintegy másfél ezerről néhány százra csökkent. Meg nem erősített hírek szerint ismét o hajógyár területén tartózkodik Leeh Walesa, a volt Szolidaritás egykori elnöke is. A gazdasági reformtól, a társadalmi rendszer demokratizálásától Lengyelországot nem tántorították el az elmúlt két hét eseményei. A Lengyel Egyesült Munkáspárt hagyományos szövetségeseivel, minden békében, zűrzavar, poli- kai és gazdasági demagógia nélkül élni akaró lengyellel együttműködik és a jövőben is együtt fog működni — mondotta Mieczyslaw Rakowski, a LEMP KB PB tagja, a szejm mellett működő társadalmigazdasági tanács elnöke a testület pénteki ülésén. Rakowski hangsúlyozta: az ország vezetése az alkotmány tiszteletben tartása alapján kitart korábbi célja, a társadalmi párbeszéd kiszélesítése mellett, amiből múltja miatt senki nincs kizárva. Szó sem lehet a párbeszéd kereséséről azokkal, akiknek — mint Lech Walesa. Jacek Kuron, Janusz Onyszkiewicz (valamennyien a volt Szolidaritás vezetői, vagy tanácsadói) — és a hozzájuk hasonlóknak egyetlen célja a nyugtalanság keltése, a feszültség élezése, sztrájkok kirobbantása, Lengyelország nemzetközi tekintélyének lejáratása. Rakowski arra is emlékeztetett, hogy Lengyelországban a sztrájkokat a törvény lehetővé teszi. Az ország vezetése nem általában a sztrájkok ellen lép fel, hanem csak a vadsztrájkokat ítéli el. mert azok a jogrend, a törvényesség ellen irányulnak. A társadalmi feszültség és a sztrájkok szítása — még akkor is, ha azok mögött az emberek ténylegesen nehéz helyzete húzódik meg — nemcsak Lengyelországban, de a többi szocialista országban folyó reformok ellenfeleinek táborát erősíti, ami még nagyobb felelősséget ró a lengyel társadalomra — mondotta Rakowski. Lengyelország ismét válaszúton van, állapította meg a lengyel külügyminiszter az elmúlt napokban kialakult helyzetről írott cikkében, melyet pénteken publikáltak a varsói lapokban. Marian Orzechowski arra figyelmeztet, hogy az elmúlt napok eseményei megkérdőjelezték a szocialista megújulás, a reformok és a demokratizálás jövőjét. A bérekről folytatott viták érthetőek, de türelemmel meg lehet és meg is kell oldani őket. Ugyanakkor a káosz visszatérése nemcsak az életszínvonalra, hanem Lengyelország nemzetközi pozíciójára is csapást jelentene. A lengyelek — akár akarják, akár nem — befolyással vannak a Szovjetunióban történő változásokra, a peresztrojkára is, amely Lengyelországban szintén nagy várakozást ébresztett — írja Orzechowski. Az, ami ma történik Lengyelországban, ismét kedvez annak a tézisnek, miszerint a lengyelek nem képesek megoldani a saját ügyeiket — írja a lengyel külügyminiszter, aki a nép és az ország érdekében arra szólítja föl honfitársait, hogy méltó módon, demokratikus vitában oldják meg problémáikat.
