Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

8 1988. MÁJUS 28., SZOMBAT Hosszabb ideig eltarthatok „Elősütött” pékáruk Elősütött zsemle, kifli, briós és kenyér receptúráját és gyártástechnológiáját dolgoz­ták ki a Sütőipari Kutató-Fej­lesztő és Szolgáltató Közös Vállalatnál. Befejeződtek az új termékek gyártásának üze­mi kísérletei is. Az úgyneve­zett leveles svájci kiflit és a brióst a Kermi kiválónak, a tejes zsemlét és a 200 gram­mos kenyeret jónak minősí­tette. A fogyasztók egyre inkább keresik az olyan, viszonylag olcsó és a szokásosnál hosz­szabb ideig eltartható pék­árukat, amelyeket bármikor elő lehet venni, és felhaszná­lásuk nincs a közvetlen napi bevásárláshoz kötve. Ilyen sütőipari készítményekből álló termékcsalád kifejlesztése kez­dődött el. A kísérletek szerint — szobahőmérsékleten 4-5 na­pig, hűtőszekrényben mintegy 14-16 napig, mélyhűtőben akár fél évig is eltarthatok; közvetlenül a fogyasztás előtt kell, előmelegített sütőben, 5-7 percig a termékeket „kész­re” sütni. Párbeszéd a lakossággal Dunaharasztiban A Dunaharaszti Nagyközségi Tanács súlyt helyez arra, hogy a lakosságot informálja a te­lepülés életével összefüggő kérdésekről. így a végrehajtó bizottság ebben a félévben foglalkozik a Pest Megyei Te­metkezési Vállalat munkájá­val, az elektromos szolgálta­tással, az időskorúak helyze­tével, a nemzetiségi politika érvényesülésével, azzal, hogy miként intézik az apparátus dolgozói a szabálysértési és építéshatósági ügyeket. Legutóbb fórumon foglal­koztak az MO-ós autóút építése nyomán keletkezett problé­mákkal. Ii lesz a ráckevei szennyvízművei? Huszadik századi zsánerkép Hárman próbálták kibogoz­ni, s megvilágítani előttem, hogy végül is miért alakult így a dolog. Gavalovits Gábor, a Ráckevei Kommunális és Költségvetési Üzem vezetője, Fekete Tibor, a PVCSV rác­kevei körzeti üzemegységének vezetője és Ágoston Lajos, a tanács hatósági osztályának csoportvezetője. Miért akado­zik egy égető gond megoldá­sa akkor, amikor tulajdonkép­pen mindenki azt szeretné, hogy változás történjen. Gavalovits Gábor: — Nagyon jó lenne, ha végre megindulna valami eb­ben az ügyben! Történetünk főszereplője a ráckevei szennyvízleeresztő. S ha létezik tipikus karriertör­ténet, mondjuk, amerikai módra, akkor ez a sztori pont az ellenkezője — amúgy ma­gyar stílusban. Ha felidézzük az elmúlt évek eseményeit, kiderül, hogy semmi törvény- ellenes nem történt — egy pont kivételével —, mindenki tette a dolgát. Egy baj van csupán, hogy amúgy — ma­gyar módra. A kutak nitrátosak Ahol emberek élnek, ott akarva, akaratlanul keletkezik szemét, s ezt tudomásul kell venni. Mivel a házi haszná­latra kiválóan alkalmas trá­gya- és szemétdombok kora már Ráckevén is régen le­járt, 1976-ban az Aranykalász Tsz rendelkezésére bocsátott a településnek egy darabka földet szeméttelep kialakításá­ra. Ezt három évvel később bővítették. Jelenleg három méter magasan áll a hulla­dék, s ha más megoldás nincs, még akár öt-hat méter ma­gasságig is lehet menni a halmozással. Tehát nem itt van a gond, hanem ott, hogy a Ráckeve aknáiból kiszippantott szenny­vizet — más megoldás nem lévén — itt helyezték el. Csak­hogy az itt kieresztett szenny­víz fölgyorsította a szilárd szemét fertőző hatásának ki­alakulását, s a főváros víz­ellátását szolgáló csepeli vízbázis figyelőkútjaiban kü­lönböző szennyeződés nyo­mait, elsősorban nitrátosodást észleltek. A Fővárosi Vízmű kérte a vízügyi hatóságot, hogy vizs­gálja ki, ez a jelenség mi­nek a következménye. A szakemberek kiderítet­ték, hogy ebben csak a rác­kevei szeméttelep lehet a lu­das. Nosza levelet írtak a megyei tanácsnak, mire a megyei tanács határozatban tiltotta meg, hogy továbbra is ott helyezzék el a szippan­tott szennyvizet. Ez az intéz­kedés az egyik magyaros mo­tívum a történet során, hi­szen azt viszont nem közöl­ték, hogy hova is tegyék az aknák tartalmát. Mivel válto­zás azóta sem történt, máig is oda hordják a szennyvi­zet. Ámbátor pontosítani kell a dolgokat. Valamiféle változás azért csak van, hiszen a helyzet megoldására eldöntöt­ték egy szennyvízleeresztő lét­rehozását, ami a PVCSV tisz­títótelepének bővítésével old­ható meg. Ahogy haladtak az esemé­nyek, úgy alakult ki a sze­replők listája. Született egy megállapodás, melynek értel­mében a PVCSV vállalja a beruházást, a megyei tanács pedig a koordinátor feladatát látja el. A ráckeveiek pedig elindultak a csengettyűs per­sellyel. Adott valamennyi pénzt a PVCSV, a Kiskun- lacházi Tanács, s közben el­készültek a tervek is 1987. jú­lius végére. Szeptemberben megszületett az elvi döntés, októberre tisztázódtak a pénz­ügyi források, s a vízügyi igazgatóság megkérte a Kö­jáltól az előírásokat a létesí­tési engedélyhez. Innen már nem mentek olyan simán a dolgok. Las­san született meg a Köjál szakvéleménye, többször szor­galmazta megbeszélések ösz- szehívását a tanács, mivel úgy tűnt, hogy a járványügyi ál­lomás olyan feltételeket fog szabni, amelyek kivitelezése révén nem négy és fél, ha­nem negyvenmillióba kerülne a megvalósítás. A Köjál ugyanis a mechanikai tisztító bővítését, a szikkasztóágyak számának gyarapítását és a biológiai tisztító létrehozását határozta meg. Akkor hogyan tovább ? A tervek szerint jö­vőre el kellene készülni a szennyvízleeresztőnek, de még el sem kezdődött a kivitele­zés, hiszen a papírkérdés sem tisztázott. — Nekünk rengeteg mun­kánk fekszik ebben. Először úgy volt, hogy mi az üzemel­tetők vagyunk. Utána vállal­tuk a beruházói feladatokat, de abba nem megyünk be­le, hogy mi is finanszírozzunk egy közel ötvenmilliós mun­kát — sorolja Pecsenka Ká­roly, a PVCSV beruházási osztályának vezetője. — Már pedig a Köjál olyan feltéte­leket szabott, amelyek ezt kö­vetelik meg. A vízügyi igaz­gatóság kiadta ugyan a léte­sítési engedélyt, de azzal a kikötéssel, hogy eleget kell tennünk a Köjál-előírások nak. Ezért megfellebbeztük a határozatot. ÁUnak a gépek igaz. A Köjál és a PVCSV szakembereivel közösen vitat­tuk meg, hogy nem a csator­naműnek kell a biológiai tisz­títót megépíteni. Különben sem az ő dolga. Ez a helyi, vagy a megyei tanácsé. Már rég hozzákezdhettek volna a kivitelezéshez. Ügy érzem, hogy ennek az egésznek jóval nagyobb a füstje, mint a lángja. Bár jogában áll ma­gát bebiztosítania a vállalat­nak. Sorolhatnánk Nehezen születik meg a Kö­jál határozata, a PVCSV a szóbeli megegyezés után in­kább fellebbezést ír, mint épí­tene, a megyei tanács sem látja el megfelelően a koor­dinátori szerepkört, hiszen akkor neki írásban kell kö­vetelni a vízügyi igazgatóság véleményét, ha írásiján várja a PVCSV... és sorolhatnánk még tovább. De hiábavaló is lenne. Íme egy magyarországi zsánerkép a XX. század második felé­ből. Fiedler Anna Mária Életkezdés, segély, lakás Ha véget ér az állami gondozás Sajnos nem minden gyer­meknek adatik meg a rende­zett otthon. Amikor a szülők elhanyagolják a gyermeket, az esetek többségében már fel­bomlott a családi élet. Így pél­dául a válások száma 1975- től 1985-ig 1000 lakosonként 2,2-ről 2,7-re emelkedett. Az 1985-ben felbomlott mintegy 29 ezer házasság közel 30 ezer kiskorú gyermek életére ha­tott ki. Előfordul, hogy az egyik vagy mindkét szülő iszá­kossá, munkakerülővé válik, erkölcstelen életmódot folytat, s ez a környezet — érthetően — káros hatást gyakorol a gyermek fejlődésére. Amikor már — minden pró­bálkozás ellenére — nincs re­mény arra, hogy a kiskorú családban nevelkedjen, biz­tonsága érdekében, végső megoldásként, állami gondo­zásba vételére történik intéz­kedés. Mi lesz velük nagykorúsá­guk után, akiknek nincs ho­vá menniük, mire számíthat­nak az életben? — Erről kér­deztük a Pest Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját, Sima Antalt, aki idén januártól látja el a mun­kakörét. —■ Az állami gondozottak sorsa nagykorúságukig és azt követően is bonyolult, sok té­nyező együttes hatásától függ, ki hogyan találja meg helyét és boldogulását az életben. Szerencsésebb az életindu­lásuk a nevelőszülőknél lévő gyermekeknek, ezenkívül anyagilag és munkára neve­lésben is felkészültebben kezd­hetnek önálló életet a kis lét­számú ifjúsági otthonból tá­vozók. — Sajnos ez a lehetőség a növendékek egy részének nem adatik meg, többségében ked­vezőtlen szociális feltételekkel indulnak el az életben. — Pest megyében 1987-ben 206 állami gondozott vált . nagykorúvá, akiknek az 59,2 Az ősi hitvilágra utal Ugyanerről a Pest Megyei Tanács vízügyi szakembere, Lovas Antalné, aki ebben az esetben a koordinátor szerepét látja el, a következőket mond­ta: — Valóban, a Köjál előírta a mechanikai tisztitó bővíté­sét és a biológiai megépíté­sét, de szóban megegyeztünk, hogy ezt nem most kell meg­csinálni, hanem a következő ötéves tervben kerül sor a mechanikai bővítésre, s csak utána a biológiai kialakítású ra. Akkor mi az igazság? A PVCSV ráckevei üzemegysé­ge már az idei terv elkészí­tésekor bevette a feladatok közé a szennyvízleeresztő épí­tését. — Itt állnak a gépek, az emberék arra várnak, hogy megkezdhessék a munkát, s nem tudunk elindulni — ma­gyarázza Fekete Tibor. Ügy látszik, itt már az új­ságírónak kell kinyomozni, hogy végül is mit értett a létesítési engedélyben megfo­galmazottakon a vízügyi igaz­gatóság. Molnár Lászióné, a Közép- Duna Völgyi Vízügyi Igazga­tóság főelőadója: — őszintén szólva ebben az ügyben már annyi egyeztetés, megbeszélés volt, hogy nem Fából épült, földdel taka- ródzik a félgömb alakú ha­talmas ház. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság művelődé­si központja olyannak tűnik, mintha újabb dombocska nőtt volna a visegrádi Mogyoró­hegyen. Makovecz Imre tervezte a szokatlan formájú, de mégis emberközeli kultúrotthont, amelynek díszítései őseink életére, hitvilágára utalnak. Bár az épület lényegében egyetlen tér, de majdhogynem meghitt. Hivatalosan ma nyílik az erdei művelődési központ. Az ünnepélyes átadást színes programok követik; hallgat­hatnak térzenét a kirándulók, az alsóvári Salamon-torony- ban műsor várja a közönsé­get. Fellép a visegrádi gyer- mektánccsoport és a sváb népitánc-együttes. Lesz mű­vész és humorista, este 8-tól pedig a Piknik Klub szóra­koztatja a vendégsereget. százaléka fiú és 40,8 százaléka lány. A nagykorúvá válás ide­jén nevelőszülőknél 16,5 szá­zalékuk nevelkedett, a többiek zömmel nevelőotthonban és munkásszállón éltek. Tavaly 37,4 százalékuk vé­gezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Az isko­lai lemorzsolódások okai közt említhető — többek között — a szökés, csavargás, az értel­mi képességek hiánya és a túlkorosság. Továbbá előfor­dul, hogy a kiskorút későn íratják be az első osztályba, s a lemaradását nem tudja pó­tolni, valamint a sok hely- változtatás miatt is visszama­rad. Helyenként előfordul, hogy a munkahelyek is ösztönzik a fiatal abbamaradt iskolai ta­nulmányai befejezésére. így a harmincfős nagykőrösi ifjú­sági leányotthon 14—18 éves növendékei a helyi konzerv­gyárban dolgoznak, s munka mellett elvégzik a dolgozók általános iskoláját. Mire be­fejezik, nagykorúvá válnak. A konzervgyár az ott dolgozó nö­vendékeknek a 7. osztály si­keres elvégzése után 700 fo­rintot, a 8. osztály után pe­dig 800 forintot juttat és ta­nulásukhoz 1—1 óra munka­idő-kedvezményt biztosít, ezen­kívül fedezi a tanszerek költ­ségét. — Ideális az lenne, ha a fiatal szakmával a kezében indulna el az életben. Milyen lehetőségek vannak erre a megyében? — Az általános iskola el­végzése után elvileg bármi­lyen szakmát választhatnak ha kollégiumban vagy neve­lőszülőknél való elhelyezésű két meg lehet oldani. A múlt évben 264 fiatal tanult szak­munkásképző intézetben. Fó- ton a gyermekvárosban autó­szerelő és óvónőképző szakkö­zépiskolában tanulhatnak. To­vábbá más középfokú (gim­názium, postaforgalmi és élel­miszeripari) iskolában egy-két jelentkező akad évente. A nagykorú fiatalok közül ta­valy 17 százalék szerzett szakképesítést. Az iskolai ki­maradások okai közt említhe­tő — egyebek mellett — a rossz előkészítés (nincs idő a gyerek megismerésére a kései állami gondozásba vételeknél) továbbá az iskola azokat is beiskolázza, akik nem alkal­masak továbbtanulásra. A sas az erő és a hatalom jel­képe volt őseink hitvilágában (felső képünk). A hatalmas létesítményt építőanyagai te­szik emberközelivé. (Vimola Károly felvételei) Sajnos kevés azoknak a fia­taloknak a száma, akiket ott hon visszavárnak, így a ta­valy a nagykorúvá váltak kö­zül csak 7,6 százalék tért vissza a családi környezetbe. A családok nagy többsége kö­zömbös gyermeke sorsa iránt. Például tavaly tizenhárom nö­vendék szeretett volna haza­menni a karácsonyi ünnepek­re. A gyámhatósághoz elkül­dött tizenhárom levélre tíz nemleges válasz érkezett. Ta­nulsága, hogy az ilyen csa­lád nem alkalmas a kiskorú fogadására. Ily módon csak három növendéket tudott az otthon hazaengedni. — Mi a helyzet a nevelő­szülőknél élő gyermekekkel? — Előnyösebb helyzetben vannak a nevelőszülőknél nagykorúvá vált gyerekek, akiknek többsége továbbra is ott marad. Az esetben, ha kollégista volt a középiskolá­ban vagy szakmunkásképző­ben, tanulmánya befejezése után is visszamegy. A tavaly nagykorúvá váltak valameny- nyien maradtak a nevelőszü­lőknél. Sokuknak, azonban ki­látástalanabb az önálló élet­kezdése, így múlt évben 44,2 százalékuknak nem volt hová mennie. Ök munkásszállóra vagy albérletbe kerültek. A gyakorlatban nem fogadják be a bejelentett lakcímen az életkezdő növendéket. Beilleszkedésük segítésére példaként említhető Törökbá­linton az Ipari Szerelvény Gépgyárnak a nagykőrösi ott­honnal nyolc növendék fog­lalkoztatására irányuló megál­lapodása. A gyár olyan 17. életévüket betöltött növendé­keket fogad, akik 1—2 évei már az otthonban töltöttek, és elvégezték az általános iskola 8. osztályát. Amennyiben munkahelyükön megfelelnek, ott maradnak nagykorúságuk után, képesítést is szerezhet­nek és megkezdhetik önálló életüket. A gyár részükre IBUSZ-lakást bérel, amiért a növendékeknek havonta 300 forintot kell fizetniük. — Mit tehetnek előbbre- jutásukért maguk a fiatalok? Az ő takarékoskodásuk is sokat segít az önálló életkez­désben. Előfordul azonban, hogy az ifjúsági otthonból tá­vozó egy-két hónap múlva pénztelenül és lerongyolódva tér vissza, s kéri újra a se­gítséget. Takarékoskodásuk eredménye 10—16 ezer forint között mozog, de kizárólag azoknál, akik ifjúsági otthon­ban vagy nevelőszülőknél lak­nak hosszabb ideje. A fiatalok segélyössszegét jellemzi, hogy lakás, telek, bú­tor és háztartási gépek vá­sárlására kaptak támogatást. A nagykőrösi otthonban az elmúlt hét év alatt kilencen jutottak lakáshoz, illetve ház­hoz, s a városban telepedtek le. Ebben szerepe volt a taka­rékbetétkönyv szép összegé­nek, az önálló életkezdési se­gélynek, a helyi OTP-köl- csönnek és sok esetben a fiú családja is segített. — Hogyan segíthetnek a hi­vatásos nevelőszülők? — A megyében hivatásos nevelőszülői hálózat kezdte el működését Aszódon, Gö­döllőn, Sülysápon, Cegléden, Abonyban és Érden. A nevelőszülők közül em­líthető az érdi hivatásos ne­velőszülő, Remete Katalin, aki férjével előzőleg is nevelt ál­lami gondozottakat, most há­rom 5 éves és egy 15 éves gyermek él nála, az ötödik a napokban érkezik a családba. A gyerekek a házaspár négy gyermekével laknak együtt, egymást elfogadták, szemben­állás nincs közöttük. A csa­ládi életbe hamar beilleszked­tek, otthonosan mozognak, könnyen kezelhetők, az álta­lános iskolás korúnak javult a tanulmányi eredménye is. A szülők nagy gondoskodással és szeretettel látják el fel­adatukat. A 14 éven felüliek részére kis létszámú ifjúsági otthonok kialakítására volna szükség, ahol nagykorúságuk után is tartózkodhatnának. Ennek kí­sérletét kezdte el a megyei ifjúságvédő intézet a fővárosi Török utcában, ahol — ne­velő felügyeletével — egy la­kásban öt fiú van elhelyez­ve; tanulnak és dolgoznak, s ott 24 éves korukig marad­hatnak. Közel 2,5 ezer állami gon­dozott gyermeknek több mint 30 százaléka úgy került inté­zetbe, hogy előzőleg semmi­féle védő- és óvóintézkedésben nem részesült. Sajnos a gya­korlat elsősorban nem a ve­szélyeztető családi környezetet próbálja meg alkalmassá ten­ni a kiskorú nevelésére és gondozására, hanem a gyer­meket emeli ki belőle. Az ál­lami gondozásba vételnél a környezet — többnyire — érintetlen marad. Sajnos nem az okkal, hanem az okozattal foglalkozunk. — Mit várhatnak a fiatalok a családsegítő központtól? — A megyében, az ifjúság­védő intézet vezetése alatt, nyolc körzetközpontban dolgo­zik családsegítő csoport. Ezek feladata — többek között — a gyermek és szülő kapcsola­tának rendezése, annak előse­gítése, hogy a családot alkal­massá tegyék az állami gon­dozott visszafogadására. Ezen­kívül a csoport célja a meg­előzés, az észlelt problémák időben történő felderítése, a helyi gyermek- és ifjúságvé­delmi tevékenység koordinálá­sa. Feladatai között említhető továbbá a családterápia és családgondozás — mondotta befejezésül Sima Antal. Dr. Orell Ferenc János

Next

/
Thumbnails
Contents