Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-25 / 124. szám

4

^tärSun

1988. MÄJTJS 25., SZERDA

Alsónémedi igazságok

Mint az állóvízbe hajított kő

Látszólag két ügy kavarta fel a közvéleményt Alsónémedin. Az egyik egy szabálysértési eset, a másik a tanácselnök asszony tervezett szolgálati lakásának dolga. Alig hihető azonban, hogy a kettő között nincs összefüggés. Hiszen egy akkora faluban, mint Alsóné- medi, a legtöbb esemény valahol összefügg.

fi 1 VA^>H2)7hfll Szedik a paradicsomot a Bentavöl- ^ Via gye Termelőszövetkezet százhalombattai melegházában. (Hancsovszki János felvétele)

Ivóvízhálózat Szigetszentmikléson

Akikkel ebben az ügyben beszéltem, sokféle véleményt vallottak, csupán egyetlen dologban egyeztek: nevüket nem adták a mondanivalójuk mellé.

— Sok minden épült ebben a községben, amióta Fülöp Józsefné ül a tanácselnöki székben — mondja az idős asszony, akivel a templom előtt elegyedek szóba. — Mégis támadták a szolgálati lakás miatt. Magam nem tudok erről az ügyről túl sokat, de valami olyasmit hallottam, hogy háromszázötvenezer forintba került a leendő lakásnak a terve.

— Mesebeszéd — mondja Ingerülten a munkásruhás fiatalember, amikor az idős asszonytól hallottakat elmondom. — Látja, ilyenek az emberek. Hallanak valamit, de jószerével oda sem figyelnek. Nekem szomszédom a tanácstagunk, tőle tudom, az épülő ABC-áruházunk tervei kerültek háromszázötvenezerbe, nem a lakásé. Évtizedeken át hiába sírt ez a falu egy tisztességes bolt után. Amióta ez az asszony a tanácselnök, lett gázunk, telefonunk, kilométerszámra épültek a járdák. Nem tudom, miért az öregek beszélnek így róla, amikor az ő leghőbb vágyukat is teljesítette, haranglábat építtetett, harangot öntetett a teho- pénzből a falunak.

Amióta...

— Segíti a járdaépítést, az igaz — mondja a középkorú férfi a takarékszövetkezet előtt. — De bontatja is. Hát mi dolog ez? Egyfelől noszogatja az embereket, hogy ingyencementtel segíti a tanács a munkát, utána meg határozatot fogalmaz a bontásról.

— Én csak gyütt-ment vagyok itt — bocsátja előre a gyerekkocsit toló fiatalasz- szony. — Ide jöttem férjhez. Szegény faluból kerültem a gazdag Alsónémedibe. Ha nekünk ott ilyen elnök jut, naponta hálát adtunk volna a sorsnak érte. A járdáról pedig annyit, magam is szenvedtem miatta. Errefelé úgy látszik, a gazdagság fokmérője, hogy kinek a portája előtt milyen magas a betonút. Ezért némelyik utcán járda helyett valóságos hullámvasút van, lépcsőkkel tarkítva. Emelgethetem rajta a babakocsit. A szülőfalumban dolgoztam a tanácson és tudom, hogy amit a tanácselnöknek tulajdonítanak, a bontási határozatot például, nem ő hozza, hanem a szakigazgatás. Ne higgye, hogy nem szeretik ebben a faluban ezt az asz- szonyt! A nagy többség tiszteli, becsüli, csak sajnos ők a csendesebbek. Emlékszem a falugyűlésre, amikor támadták Fülöpnét. A tanácstagok között egy se volt, aki megvédje.

Járdaháború

A vélemények után a tények. Alsónémedin tanácstagi alapot képeztek, ezzel is segítve a járdaépítést. Két éve gázt kapott a község. Utána kezdődött a gyalogjárók építése. Tanácsi cementből, s ha igényelte valamelyik utca, akkor szakembert is küldtek a műszaki irányításhoz. Több mint hat kilométer járda készült el így, rövid idő alatt. Ám valóban akad néhány szakasz, ahol a háztulajdonosok fittyet hányva a többi utcabelire, olyan magas járdát építtettek, hogy a víz az útra folyik, a két végén pedig a nagy szintkülönbség állandó veszélyforrás. Tavaly az egyik utcában bontási határozatot kapott egy ilyen járda építője. Fellebbezett a döntés ellen, az ügy a napokban zárult le. Gazdaságossági megfontolásból nem kell az egész járdát elbontani, csupán a különösen balesetveszélyes részt. Amíg azonban ez az ügy lezajlott, alaposan felbolygatta a helyi közvéleményt.

Persze más is történt. Tavaly decemberben viharos tanácsülésen döntöttek az építendő 4BC-áruház dolgában. A tanácstagok többsége dolgos, szorgalmas gazdálkodó, akik élére állítják a garast, és a bankba is inkább csak visznek. Nehezményezték hát, hogy a tanács kénytelen lesz egy kicsit eladósodni az ABC miatt. Végül is megszavazták a hitelfelvételt, de nyilván ez sem tett jót az elnök asszony népszerűségének, aki ráadásul éppen akkor betegállományban volt. S ezek után jött a szolgálati lakás ügye. Hogy az Alsónémedi Tanács tavalyi pénzügyi tervében szerepel a tanácselnök számára építendő ház, arról sokan megfeledkeztek. A közvéleményt az sem igen zavarta a szóbeszédben, hogy Fülöpné csupán beállt a sorba. Hiszen előtte építtetett a tanács lakást a körzeti rendőrnek, a gyermekorvosnak és a népművelőnek. Pedig akár első ténykedése is

lehetett volna, hogy megfelelő lakást szerez magának,

— Hetven négyzetméter lett volna a ház — mondja Fülöp Józsefnér—, társadalmi munkában készítette a terveket az az építészmérnök, aki a szolgáltatóházat és az ABC-nket is tervezte. A jellegzetes alsónémedi népi építészeti vonásokat akarta bemutatni az összes terven, így a lakóházon is. Ez már nem készül el. Amikor támadtak, számon kérték tőlem, mi jogon építtetek magamnak lakást, azonnal visszamondtam az építkezést, amelyet előzőleg a megyei tanács elnöke jóváhagyott.

Nehezen állt kötélnek az elnök asszony. Túl sok minden történt az utóbbi hónapokban, ezért nem akart beszélni róla. S amíg ő súlyos műtété után kétségek és félelmek között vergődve az életéért, a teljes gyógyulásért küzdött, Alsónémedin pezs- gett, fortyogott a pletyka, a rágalom. Ügy érezte, mindaz a sok munka, eredmény semmisül meg, amelyet a helyi gazdálkodókkal s a tanácstestülettel együtt elért.

Védtelenül

— Nem tagadom, rosszulesett, hogy a falugyűlésen vádaskodókkal szemben senki nem volt a tanácstagok közül, aki megvédjen. Ugyanakkor éreztem, hogy Alsónémedi kövéleményét nem a néhány nagyhangú jelenti. Érzem a csöndes rokonszenvet is.

A munkában keres megnyugvást testi és lelki bajára is. Szervezi az ABC-áruház építését, intézi a szolgáltatóház birtokba adásával kapcsolatos teendőket; dolgozik.

— Nem haragszom a tanácstestületre. Ha ezt tenném, vehetném a kalapom, hiszen rossz légkörben, sebeket nyalogatva nem lehet dolgozni. Lassan megnyugszanak a kedélyek. Én nem tudok és nem is akarok pártot toborozni magam köré, szervezni a közvéleményt. Egyet tudok, a munkámmal bizonyítani.

Fülöp Józsefné, a településen nagy múlttal rendelkező pedagógus, elnökké választásakor, 1984-ben állóvizet kavart fel Alsónémediben. Üj szellemet hozott, remek kezdeményezésekbe fogott, ugyanakkor évtizedes adósságokkal is meg kell birkóznia.

Az állóvízbe kavicsot dobva, csendben, lágyan gyűrűzik a víztükör. A nagy kőtől az iszap is felkavarodik, csak lassan tisztul, s lesz újra mozdulatlan a felszín. Alsónémedin Fülöp Józsefné tenniaka- rása volt ez a kő.

Móza Katalin

f Tulajdonképpen szerenesés- j nek kellene masát éreznie an- 2 nak a településnek, amely nem £ tartozik a valamilyen szem- j pontból veszélyeztetett közsé- í gek. avasy városok közé. ne í lehet, hogy ez néha hátrány is,

1 legalábbis egy olyan csapda, '/ amibe kellemetlen dolog be- V. lelépni. Márpedig vannak,

2 akiknek ez akaratukon kívül Z sikerül.

Szigetszentmiklós például nem tartozott ivóvízellátás szempontjából a veszélyeztetett települések közé. .Tehát azok is, akik nem vezetékes rendszeren kapták az éltető nedűt, biztosak lehettek abban, hogy fogyasztása során nem kerül szervezetükbe olyan anyag, ami károsan befolyásolhatja az életfolyamatokat. Így aztán nem is igen szorgalmazta a megyei tanács, hogy központi keretből, cél- támogatás segítségével építsék ki a még ellátatlan területeken a vízvezetéket.

Genetikai károsodás

A hetedik ötéves tervben erre nem jutott volna pénz. Persze ez nem jelentette azt, hogy a városi tanács szakemberei időről időre, tulajdonképpen folyamatosan ne foglalkoznak volna a rendszer kiépítésének gondolatával. Tervek is készültek a kivitelezéshez, sőt költségvetés is, de ez meglehetősen magas összegben állapította meg a megvalósítás fedezetét. 1984-ben már száz- húszmillió forintot kóstált volna.

S ekkor robbant a bomba. Tavaly ősszel a Köjál méréseket végzett a víz minőségének megállapítására, és kiderült, hogy az ófalu alatt, pontosabban a Legelő soron lévő kutak vize nehéz fémeket tartalmaz. Az itt talált anyagok, a króm, a nikkel, az ólom, nemcsak a szó hagyományos értelmében károsítják az egészséget, hanem genetikai ártalmakat is okoznak, ami több generáció fejlődésére, is kihathat.

— Patthelyzet volt — emlékezik vissza ezekre a napokra a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője, Sza- dai Erzsébet. — Pénz nincs, a víz nem alkalmas emberi fogyasztásra, olyannyira nem, hogy még növényeket sem szabad vele öntözni, hiszen ezek olyan elemek, amelyek képesek vegyületek formájában lerakódni a zöldségfélékben, növényekben, s így bejuthatnak az emberi szervezetije is. Csak a lakosságra számíthattunk. Elkezdtük a szervezést. Szétküldtük az értesítéseket az ingatlantulajdonosoknak, hogy ekkor és ekkor megbeszélés lesz ebben és ebben a kocsmában. Hol a Csoki kocsmában, hol a Si- moncsicshoz, hol a Sportvendéglőbe invitáltuk a lakosságot. Hát hova hívtuk volna? Művelődési házunk nincsen, az iskolába nem szívesen mennek el, maradt hát a kocsma.

Átverés — ezrekért ?

Hogy miért gondolták sokan, hogy valami bűzlik ebben a dologban? Olyat akartak megcsinálni, a tanács szakemberei ami manapság nem gyakorlat nálunk. Azt ígérték, hogy még 1987-ben elkészíti a kivitelező PVCSV az első szakaszt, egy kilenc kilométeres részt, amire ez év tavaszán ráköthetik a fogyasztók a saját rendszerüket. Csak emlékeztetésül: szeptember végén derült ki, hogy nehéz fémeket tartalmaz a víz, s ezután indult meg a szervezés. Iszonyatos tempót diktáltak maguknak a tervezők, kivitelezők, a tanács szakemberei, és így októberben megkezdődött az építés. December végéig elkészült a kilenc kilométeres szakasz, de a tél miatt még.várni kellett a rákötéssel. Mindenesetre a tervezettnél jóval nagyobb számban közkifolyókat állítottak fel az utcákban. Március: rákötötték az első ingatlanokat a vízvezetékrendszerre.

— Karácsony előtt jött az

K

ovácsék kiváltották az egész világra szóló útlevelet, aztán úgy határoztak, hogy elmennek kempingezni Balatonecserre. Az indokok szavaztak. Ugyanis pénzük a külföldi valutára csak valami nyomorúságos és bizonytalan programra lett volna elég. Bala- tonecseren viszont még nászutas korukban voltak, olcsó volt a kemping, pompás a sátor, meleg a víz. És most ugyebár ott van a két gyerek, hogy fogják élvezni, ígértek is nekik fagyit, szabad biciklizést és gyerekpajtásokat.

Bepakolták hát a Lada utánfutójába a sátrat, hátra a gyerekbiciklit, és belül-felüi még sok mindenfélét. Egy kis vita volt afölött, hogy szabad-e a gyereknek majd beverni a sátorcölöpöt, de anyuka egy odasúgott mondata: ..hagyd nekik, majd utólag megerősíted” — véget vetett a feszültségnek. Meglehetősen kellemesen utaztak, közben megálltak fagyizni is. A váratlanságok csak Ecseren kezdték el működésüket. A kempinget friss kerítés övezte és friss felirat ékesítette. „NARANCSTÁBOR. Üzemeltető: Citrom Elek kisvállalkozó.” A Lada behajtott és megállt Citrom úr irodája előtt, A vállalkozó huszonhat éves volt és sző-' ke, de főként kimért.

— Önök ugyebár sátorral jöttek. Én kérem csak lakókocsikat togadok be — mondotta.

Kovács úr megkérdezte:

— Akkor hová menjünk?

— Hát kérem, van itt az Excelsior szálló, ilyenkor előidényben csak napi 1200 forint személyenként. Van egy vadtábor is, de nem a jánlom, idén nagyon rájárnak a rendőrök, mert ugyebár az üdülőhely nívójára ügyelni kell. — Éppen, mert előidény van, nem

Gombó Pál:

JC

cmpintj

kaphatnék mégis helyet? — kérdezte, de inkább kérte Kovács úr.

— Hát kérem, lehet róla szó. De tessék a tábor szélén felütni a sátrat és kikötöm, hogy ha megérkeznek a külföldiek, tessék átadni a helyet.

Ezek után Kovács úr megtörtén tudomásul vette, hogy ugyanannyit kell fizetnie a helyért, mint a lakókocsiknak, mert ugyebár így van az kikalkulálva. Az összeg kevesebb volt, mint ha az Excelsiorban szálltak volna meg, de tüstént füstbe ' mentek az afféle tervek, hogy majd csónakot is bérelnek, meg időnként étteremben vacsoráznak.

Egyébként a biciklizésből sem lett semmi, mert a kerítés az út mellett húzódott, ahol süvítettek az autók. Másik része a tábornak a Balatonig ért és már ebéd előtt egy jót gyalogoltak a vízben, ami a felnőtteknek derékig, a gyerekeknek nyakig ért. Labdáztak is. Aztán a gyerekek klo- tyóra akartak menni, de ijedten visz- szatértek, hogy az ajtó csak két forint bedobása ellenében nyílik. Szerencsére számláló nem volt, mindkét gyerek egy darab kétforintos árán vette igénybe a szolgáltatást. Közben a felnőttek udvariasan köszöntek a szomszédnőnek, aki lakókocsija előtt felvert napernyő alatt ült és a Burdát szemlél- gette, nekik pedig visszabiccentett. Délben megpróbáltak ebédelni menni, de az étlap elriasztotta őket. Mármint az árak rovata. Erre elindultak egy büfét keresni. Vettek is néhány szendvicset Piros Anikó kisvállalkozónál, darabonként 24 forintért, majd elmentek a közértbe, ahol sok' kenyeret vásároltak és vajat, sajtot, párizsit, persze üdülői árakon. Megrakott nejlonzacskókkal tértek vissza, útközben köszöntötték az Excelsior teraszán fagylaltot kanalazgató szomszédnőjüket, aki ezúttal nem biccentett vissza.

Másnap a gyerekek nyafogni kezdtek, hogy nincsenek ott pajtások. Az igazat megvallva felnőtt is alig lézengett. Estig. Akkor megérkezett egy külföldi autókaraván, lakókocsik tűntek fel itt is, ott is, és német szó hangzott. Egy német úr kérdezett valamit a szomszédnőtől, aki ékes nyelvezettel azt válaszolta: „Ich komme von England. Mein Mann jetzt dort arbeitet.” Estére a kempingtársak elmentek vacsorázni, avagy táncolni. Kovácsék is megették a vajas kenyeret sajttal, párizsival. Aztán kimentek a mólóra sétálni, közben betértek egy eszpresszóba is, ahol a változatosság kedvéért két forinttal működött az illemhely, viszont egy fagylalt 24 forint volt.

Csendesen fogyasztottak a feínőttek, nyafogtak a gyerekek, hogy ők biciklizni akarnak.

— Rendben van — mondotta Kovács úr. — Holnap hazautazunk és otthon nyaralunk.

É

s úgy is lett, mert három nap alatt felére csökkent a két hétre összegyűjtött összeg. És különben is, már jöttek a külföldiek, bármelyik pillanatban kellhetett a sátorhely egy lakókocsinak.

Egészségmegőrzés

Zsámbéki modell

A Szociális és Egészségügyi Minisztérium támogatásával, valamint az Országos Egészségmegőrző Tanács védnökségével Zsámbékon „Egészséges falu, egészséges közösség” elnevezéssel kidolgozták az egészségmegőrzési program nagyközségi szintű modelljét. Erre azért volt szükség, mert a községekben a tennivalók és a lehetőségek sok esetben mások, mint a nagyvárosokban. A zsámbéki modell épít és számít a lakosság, a kisebb faluközösségek összefogására, önszerveződésére. Gondolnak például a magukra maradt és segítségre szoruló idősebb emberekre, a velük való törődésre, s arra is, hogy a korszerű táplálkozás feltételeit megteremtsék a közétkeztetésben és a helyi kereskedelemben. Külön program a nagyközségi tömegsport megszervezése, az iskola és a művelődési házak bevonása az egészségnevelésbe. A zsámbé- kiak bármelyik érdeklődő település képviselőit megismertetik modelljük lényegével, s szakmai segítséget adnak a részletes intézkedési és cselekvési program kidolgozásához is.

első telefon, amelyben már

nem szidtak, nem ócsároltak bennünket, hanem egy asz- szony köszönetét mondott azért, hogy az utcájukban van már víz.

De még mennyire, hiszen ez a kilenc kilométer csak az első ütem. A második felvonásban egy olyan körvezetéket kell kialakítaniuk, amely gyakorlatilag az egész várost kiszolgálja. Ez a Határ út, a Gyári út, a Tököli út, a Szabó út és a Losonc utca vonalában halad. A harmadik ütemben az ófalut vonják be a fejlesztésbe. Ezt az eredeti elképzelések szerint később akarták ellátni vízvezetékkel, de most építik a csapadékelvezető csatornát a Lenin út, a Lengyel Lajos út, a Duna- haraszti út és az Árpád liget területén, s úgy gondolták egyszerűbb egy füst alatt kialakítani a két közművet. A negyedik szakaszban az Alsóbuckán dolgoznak az építők, utána jön a Petőfi utca és az ősz utca közötti rész. így a tizennégy hónap alatt

28,7 kilométeres vízhálózat készül el. Jövőre kerülnek sorra azok a területek, amelyek idén kimaradtak; a Bercsényi és a Csepeli út, valamint a temető környékének házai. Ezzel összesen 35 kilométeres hálózat épül ki.

Röpke költségvetés

Végezzünk egy röpke költségvetést: 1984-ben 120 millió forintba került volna mindez vízműtársulat keretén belül. Vajon mennyibe kerül manapság a rendszer kiépítése ? Kétszáz, kétszázötven millió? Nem. összesen, az áfa-val együtt hetvenöt- millió forint lesz. Igaz, most már nem a kényelmesnek számító társulati formában, hanem önerős társulás keretében. Igaz, ez azt jelenti, hogy óriási terheket kellett vállalnia a lakosságnak. A tanácson két ember csak ezzel foglalkozik. A PVCSV építés- vezetője, Herezik Dániel látja el a műszaki ellenőri teendőket. Igaz is! Annyit szidjuk a PVCSV-t. Ha valamikor, akkor most igazán megérdemlik a dicséretet, hisz ugyanaz az akarás látszik a munkájukon, ami a lakosság tehervállalásán. Pedig, amint Szadai Erzsébet elmondta, a lakosság nagyon sokat vállalt ezúttal is. Tavaly ugyan még csak 25 ezer forintba került a vízvezeték egy családnak, de ma már 31 ezer forint. Csoda, hogy attól tartottak, becsapja őket a tanács?

— Ezért is szüntettük meg a tehót. Olyan embereknek mi értelme kivetni hatszáz forint tehót, akik letesznek az asztalra 9 ezer 300 forintot?

Fiedler Anna Mária

Ilyen embereknek nem kell feho