Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-25 / 124. szám

1988. MÁJUS 25., SZERDA 3 Wiwfgp Orvosok a békéért Gyógyítsuk meg bolygónkat Tegnap a Magyar Tudományos Akadémia tanácstermében sajtó­tájékoztatón ismertették az IPPNW — orvosok a nukleáris háború megakadályozásáért — elnevezésű mozgalom következő, június 2—6. között a kanadai Montrealban megrendezendő VIII. világkongresszu­sának előkészületi munkáit, illetve a mozgalom magyar tagozatának tevékenységét. Megyei újdonságok a BNV-n Kiderülhet, hogy pocsékolnak A gyáll Szabadság Termelőszövetkezet újdonságai közé tar­toznak a vízforgató berendezések. (Erdősi Ágnes felvételei) Omszki vendégek Áruházi csere A Fogyasztási Szövetkeze­tek Pest Megyei Szövetsége elnökségének a meghívására szűkebb pátriánkba érkezett Gennagyij Mihalovics Gorcsa- kov, az Omszk Megyei Mé­szöv elnöke által vezetett négytagú delegáció. A tegnap délelőtti érkezést követően a vendégek Herceghalomra lá­togattak, majd délután felke­resték az érdi Skála áruhá­zát. Ma az egyébként zsúfolt programban szerepel a Buda­pesti Nemzetközi Vásár meg­tekintése is. Délután a dele­gáció Túrára indul: felkere­sik az áruházat, s megtekin­tik a felvásárló telepet. Is­merkednek a kistermelői fó­liázás módszereivel. Holnap Gödöllőre utazik a delegáció. Szakmai jellegű árubemutatón és árukiválasz­táson vesznek részt. Ezen je­len lesznek a Hungarocoop, illetve a Centroszajuz képvi­selői is. Várható, hogy szer­ződést írnak alá áruházi cse­réről. Az omszki küldöttség láto­gatásának negyedik napján, pénteken, Ceglédre, Nagyká- tára és Vócra látogat. Az omszki delegáció szom­baton délelőtt utazik el ha­zánkból. A rendelkezésre álló gép­park, a meghonosított techno­lógiák, s az évek óta szinte változatlan szakképzett és be­tanított munkásgárda képes megbirkózni a legnehezebb fel­adatokkal is. A könnyű- és gépipari, valamint az elektro­nikai ágazat által előállított termékek forgalma az elmúlt évben meghaladta a 300 mil­lió forintot. Hazai partnerek A könnyűipari ágazaton be­lül a legsikeresebb a bőrönd- üzem. Két éve még csak 22,5 millió forintot tett ki a tőkés export értéke, az elmúlt esz­tendőben ez az összeg már 45 millióra kerekedett. Az idei terv 56 millió forint. Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy minek köszönhe­tő ez az egyenletes felfelé íve­lés? Mi áll a számok mögött? A válaszra Rimóczi Ferenc- né általános elnökhelyettes vállalkozott: — Cégünknél 8—10 éves múltra tekint vissza a bőrönd­készítés. A bérmunkában ka­pott megbízatások, s a szak­mai érdeklődés ötvözeteként sikerült olyan színvonalon dol­goznunk, hogy termékeink tő­kés piaci jelenléte ma már fo­lyamatos. Egyébként teljes éves exporttervünk 95 száza­lékát ez az üzem adja. — A bőröndök, utazótáskák, számos tartozék együttes fel- használását igénylik, önöknél több éven át gondot okozott, hogy egy jelentékeny hánya­duk csak import útján állha­tott a rendelkezésükre. Mi a jelenlegi helyzet ezen a téren? — Makacs, kitartó munka révén, sikerült rátalálni olyan hazai partnerekre, akik lehe­tővé tették a változatos és jó minőségű kellékek beszerzé­sét. Ezen belül természetesen mi is előállítunk bizonyos al­katrészeket. Veretek, zsanérok, csatok, zárak, hogy csak néhá­nyat említsek, megnyugtató módon a rendelkezésünkre áll­nak. A bőröndök, táskák alap­anyaga a műanyag. Hazai szál­lítónk a Graboplast. Termé­szetesen, érkezik hozzánk tő­kés partnerünktől is alap­anyag, s ezt bérmunkában dol­gozzuk fel. — Az idén mennyit állíta­nak elő. s milyen színben, for­mában? A magyar küldöttség vezetői — Hollán Zsuzsa akadémikus­sal az élen — ismertették a mozgalom legfontosabb célki­tűzéseit. Jelenleg a világ hat­van országában 160 ezer or­vost tömörít a mozgalom, amely a legtekintélyesebb, legnagyobb tömegbefolyással rendelkező orvosokra és egészségügyi dolgozókra építi tevékenységét. Az idén a ka­nadai Montrealban sorra ke­rülő világkongresszuson — ahol a magyar orvostársadal­mat 14 tagú küldöttség kép­viseli majd — a központi gondolat, a jelszó a követke­ző: (gyógyítsuk meg bolygón­kat. A professzornő kifejtette, hogy elsősorban az orvosok — az egészségügyi dolgozók sze­mélyes találkozásait szorgal­mazzák, s a világról, egymás­ról, a veszélyeztetett földgo­lyóról alkotott vélemények termékeny cseréjére számíta­nak, egyben az élet bármely területén dolgozó emberek együttműködését is szívesen fogadják. A közvetlen cél az, hogy a mozgalom a világ va­lamennyi országában emelje — A színskála előkelőnek mondható, hiszen a sötétkék, ,a szürke, a fekete és „a csau bizonyos fajta eleganciát is magában hord. Jórészt az úgy­nevezett guruló, tehát apró kerekekkel felszerelt utazóbő­röndöket gyártjuk. Ez évi ter­vünk 57 ezer darab. A mére­tek 50—80 centi közöttiek. Termékeink formatervezettek, a nyugati piacon a középka­tegóriákba soroltak. Hazai áruk, ha a belkereskedelem számára készülnének, 1500— 2000 forint között mozogna. És, ugye ezek az árak nem­igen lennének népszerűek. — Azért akadna rájuk ve­vő ... — Nézze, mi a biztosat a bizonytalanságért nem tesszük kockára. Zömében az NSZK- ban lévő egyik jó hírű áruhá­zi lánc üzleteiben kerülnek forgalmazásra. Emellett jut be­lőlük a szomszédos Ausztriá­ba, Hollandiába, sőt Norvégiá­ba is. Szövetkezetünk export- tevékenységét az OKISZ ke­reskedőháza menedzseli. Re­ményt keltő számunkra, hogy nagy valószínűséggel nem is olyan távoli jövőben sikerül a bőröndkészítésben vegyes- vállalatot is megalakítani, ter­mészetesen tőkés partnerrel. Divatos övék A bőröndök, utazótáskák mellett a budaörsiek készíte­nek divatos öveket is. A je­lenlegi géppark hagyományos­nak tekinthető. Jelzi ugyanak­kor a korszerűsítési törekvése­ket az, hogy a bőröndkészí­téshez elengedhetetlen papírte­kercselő masinát nemrég vá­sárolták Ausztriában. Általa lényegesen hatékonyabb ez a fajta munka. Biztató a kilá­tás egy speciális bőröndvar­rógépre Is. Rimóczi Ferencné említést tett arról is, hogy a tervezett 56 millió forintos tőkés ex­port esetleges 60 milliós telje­sítésének sem lehet akadálya. Biztosíték erre az első félév remélhetően megvalósuló 30 milliós exportja. — Mivel az OKISZ-nál úgy ítélik meg, hogy tőkés expor­tunk változatlanul igen ered­ményes, így érdekeltek va­gyunk az úgynevezett norma­tív importszabályozásban. En­nek az a lényege, hogy a fej­jel szavát a kísérleti nukleá­ris robbantások beszüntetése, a tömegpusztító fegyverek mi­nőségi fejlesztése, az óriási méretű háborús költségvetés növekedése ellen. A mozga­lomban részt vevők azon is munkálkodnak, hogy belátha­tó időn belül olyan műholdas televíziós programok sugárzá­sa is elkezdődhessék, amelyek ezt a célt szolgálják. A magyar tagozat — amely ezután is a megyék munká­jára alapozza tevékenységét, s ebben Pest megye a kez­deményezők között van — a világkongresszushoz kapcso­lódva Evezzünk a békéért címmel nemzetközi Duna eve­zős túrát rendez. Erősíteni kívánják munkájuk során a felnövekvő fiatal orvosnemze­dék békére nevelését, a kü­lönböző egészségügyi és okta­tási intézményekben előadá­sok tartására is felkérik őket a nukleáris sugárzás okozta hatásokról. A sorra kerülő montreali világkongresszus jelentőségét növeli az a tény, hogy munkáját közvetlenül a moszkvai csúcstalálkozót kö­vetően kezdi meg. lesztésekhez, a géppark kor­szerűsítéséhez akkor kapunk devizát, ha az utóbbi két esz­tendő összesített tőkés export­jának az átlaga megfelel a kí­vánalmaknak. Ezért remény­kedünk a már említett bő­röndvarrógép beszerzésében is. Szigorú a mérce A Texelektrónál Is tisztában vannak azzal, hogy a kivívott külpiaci rangot csak a legszi­gorúbb minőség mellett tart­hatják meg. Odakinn a gyárkapun egy tábla: öntőmunkást felve­szünk. A Könnyűipari Alkat­részgyártó és Ellátó Vállalat váci öntőüzemének fő profilja az öntvényigényes termékek gyártása. Több mint tizenöt éve készítenek szövőgép rész­egységeket szovjet—magyar együttműködési szerződés alapján. Az itteni, valamint a bolgár, cseh, lengyel -KGST- partnerek által gyártott alkat­részekből azután Moszkvától kilencszáz kilométerre, a Csu- vas Autonóm Köztársaság fő­városában, Csebokszáriban ál­lítják össze a szövőgépeket. Ezekből jó néhány hazai szö­vőüzemeinkben is megtalálha­tó. Persze ma már nem tar­toznak a legkorszerűbbek kö­zé, de még termelnek. A téeszbe többért A vád gyár tavalyi 233 mil­lió forintos termelési értéké­ből, 135 milliót a szövőgép részegységek előállításából profitáltak. Erre az ötéves tervre még szerződésük van a szovjet partnerrel, s remény­kednek, sikerül azt megköt­niük a következőre is. A szövőipari gépegységek előállításán kívül gyártanak még különféle öntvényeket, gépvázakat, kisebb alkatrészé­All a Nosztalgia a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron. Egyelőre meglehetősen magányosan, de délcegen, csillogó arany színben muto­gatva magát a nézelődőknek. Ez a Nosztalgia persze nem az a nosztalgia. Tudniillik emezt a Pest Megyei Villany- szerelő Vállalatnál tervezték és gyártották, s a keresztelőt is ott tartották. A nevet pe­dig immár vagy két éve vi­seli az a termetes alumínium öntvényből készült lámpaosz­lop, amely mindeddig idehaza nem aratott különösebb si­kert. Igaz, Nagykátán már áll belőle tizenegy darab, s kül­földön is elkelt vagy harminc, ám hiába a hírverés, nem to- langanak a vevők. Ez az öt­venezer forintba kerülő por­téka csupán amolyan „mellék- terméke” a vállalati megúju­lás szándékától vezérelt szak­mai nekibuzdulásnak, hiszen a standon jó néhány, haszno­sabb és praktikusabb termék is kínálja magát. A legbüsz­kébbek az univerzális csator­narendszerükre. Ebben a csa­tornában azonban nem víz folyik, hanem kábelek kígyóz­A párhuzamos kijelzésű új hitelesítő mérőrendszert egy NDK-beli céggel közösen gyártják a Ganz Árammérő- gyárban. két más hazai gyáraknak, Il­letve 1972 óta folyamatosan jelen vannak a tőkés piacokon is. A gyár igazgatója, Kovács Ferenc most éppen nyugatné­met megrendelőkkel tárgyal az NSZK-ban. Megrendelés, munka tehát akad, de hová lett a munka­erő, az utánpótlás ... ? A hetvenes évek közepén a váci szakmunkásképző iskola az öntőipari szakmunkás-után­pótlás egyik országos bázisa volt. Most pedig, az idei tan­évben nincs egyetlen tanuló sem, aki öntőnek jelentkezett volna a szomszédos szakmun­kásképzőben. A gyár létszámgondjai is a hetvenes években kezdődtek, amikor is az öntőszakemberek áramlása megindult a téesz melléküzemágak felé, a jobb kereset reményében. S azóta szinte egyfolytában kinn lóg a tábla a bejárati kapunál. Leg­alább 25—30 emberre lenne még szükségük, akkor indít­hatnának egy második műsza­kot. De honnan vegyék az embe­reket..,? Aki életében egy­szer is járt már öntőüzemben, az igazából nem csodálkozik azon, hogy nincs munkaerő­utánpótlás. Embertelenül ke­mény fizikai munka ez, és nak rendezett sorokban. Nagy előnye, hogy nem kell a falat megvésni, könnyen és gyor­san felszerelhető a tok, amelybe tetszés szerint lehet beépíteni a különféle csatla­kozókat és más rendszereket. A vállalat egyébként a Paksi Atomerőmű építkezéséhez is szállított ebből, de felszerel­ték a Róbert Károly körúti kórházban is. Ott ráadásul beleépítették a nővérhívót is. Figyelemre méltóak a gyá- li Szabadság Termelőszövetke­zet vízforgatói, amelyekkel kisebb-nagyobb medencék vi­zét lehet tisztítani, felfrissíte­ni. A látogatónak azonnal fel­tűnik, hogy a méretre kisebb teljesítménye nagyobb, míg a termetesebbé a kisebb. A rej­tély nem rejtély többé: az „apróbbat” ugyanis jórészt tő­kés piacokról származó alkat­részekből építették, míg a má­sikat hazaiból. Nos, ennyi a két ipar között a különbség — egyelőre ... Persze, nem mindenben va­gyunk ennyire lemaradva. A gödöllői Ganz Árammérőgyár standján olyan technikai új­donságokat láthatunk, ame­lgencsak rosszak a munkakö­rülmények: hőség, zaj, por, füst, gázok... Keményen meg kell ragadni a lapátot, s nem lehet elengedni a döngölős lég- stampfert sem. Cssk ha közvetlenül Pedig a váci munkakörül­mények országos viszonylat­ban nem a legrosszabbak. Va­lahol a középmezőnyben he­lyezkednek el. Tavaly vásárol­tak egy nyugatnémet homok­művet, amely a csúcstechno­lógiához számítható program­vezérléses automata berende­zés. Több, mint tízmillió fo­rintjába került a gyárnak. Ugyancsak az elmúlt évben cserélték ki a kokszkályhákat, s bevezették a gázfűtést. Vet­tek korszerű lengyel elszívó berendezést, s két NDK-gyárt- mányú formázógépet az idén. Szóval, amint a pénztárcájuk engedi, javítanak a körülmé­nyeken. Mégis. Ma már 5—6 ezer forintért — ennyit kap­hat egy segédmunkás —, vagy 10—12 ezerért — ennyi van a régi szakiknak —, nemigen vállalják el az emberek az ilyesfajta „piszkos” munkát. — Ha ez így megy tovább, nem lesz aki átvegye az öntő­kanalat — fogalmazza tömö­ren mondanivalóját Vörös Frigyes régi öntős, a műhely­ben dolgozók szakszervezeti főbizalmija. A 84 munkás ta­valy 2535 tonna vasat öntött formába. — Hogyan lehetne kikerülni ebből a helyzetből? — Még több pénz kellene a lyek versenyre kelnek a leg­jobb külföldi portékákkal is. A párhuzamos kijelzésű új hitelesítő rendszerüket egy NDK-beli céggel közösen állít­ják elő. A szocialista orszá­gok közül csak nálunk gyárt­ják ezeket. A nyolcvanas éve­kig mi is importáltuk, most már azonban az egyik legna­gyobb exportőrök vagyunk — legalábbis Európa keleti felé­ben. Nyugaton inkább a vál­lalat távmérőit keresik. Meg- bízhatóank, korszerűek, ol­csók — állítják róluk a ve­vők. E tulajdonságok jellem­zik egyébként az úgynevezett maximummutató szerkezetek új változatát is. A szakembe­rek szerint ezek nagy segítsé­get adhatnak az energiafo­gyasztás ésszerűsítéséhez, a takarékossághoz. Ehhez azon­ban az kellene, hogy min­denütt felszereljék, ahol szük­séges. Ám van egy bökkenő: a potenciális felhasználók ér­dekei sokszor ezzel ellentéte­sen hatnak. Mert ki örülne annak, ha kiderülne valahol: pocsékol­ják a drága energiát? korszerűsítésre! — mondja Vörös Frigyes, s aztán sorolja tovább az öntősök régi sérel­meit is. Elsőként mindjárt a legré­gebbit említi, a nyugdíj­korkedvezmény ügyét, öt, ön­tödében eltöltött év után egy- esztendős engedmény illeti meg az öntőket. De csak őket. Aki tőlük pár lépésre van, és ugyanazt a rossz levegőt szív­ja, ugyanolyan hőségben dol­gozik — például a gépformá­zó —, őt ez a kedvezmény már nem illeti meg. Miért? Mert a rendelet szerint az csak köz­vetlenül az öntőkre vonatko­zik. „Hát változtassák meg azt a rendeletet’’ — mondja a fő­bizalmi. Tudás és lapát A másik, már a zsebüket érintő probléma, a melegüze­mi pótlék. Az öntödében eltöl­tött idő arányában kettő-négy- havi fizetés jár évente egyszer a dolgozóknak. Ez mai pénz­ben számolva már igazán nem valami sok, ha valaki. ezt a kegyetlenül nehéz munkát csi­nálja. — A legnagyobb gondok azonban az utánpótlás nevelé­sében vannak — így Vörös Frigyes. — Valami más, ösz­tönzőbb formát kellene kita­lálni a jelenleginél. A mosta­ni ösztöndíjrendszer ugyanis a tanulmányi eredménytől függ, s mint köztudott, abba nemcsak az öntés mesterfogá­sainak helyes elsajátítását szá­mítják be. Amikor a Nyugati pályaud­varon kiszállok a váci vonat­ból, már több óra is eltelt ön­tödei látogatásom óta. Fehér papírzsebkendőmön azonban még mindig látszanak a grafit­por szürke nyomai. Antal Piroska Ha sikeres az expert, vehetnek gépet Kelendő a bőrönd külföldön p Néha nagyon nehéz rátalálnia egy-egy vállalatnak arra a 4 profilra, amellyel a mai kiélezett külpiaci versenyben biztos v tőkés exportot folytathat. Nos, úgy tűnik, hogy a budaörsi V Texelektro Textil és Elektronikai Ipari Szövetkezet a szeren- /. esés kivételek közé sorolható. Gyócsi László A korkedvezmény nem mindenkinek jár Nincs utánpótlás, pedig kellene Fejük fölött a síneken, ide-oda kúszik a folyékony vasat szállító kúpoló. Idclenn, centiméterekre tőlük pokoli forróságú vasláva zúdul az öntőformákba. Egyikük hirtelen mellénk ugrik, s a lábunk alatt szőnyegként elterülő fekete grafitporba zuttyantja lapátját. Rádobja a formából kicsorduló izzó vas­tócsára. „Épp egy selejt” — mondja főmérnök kísérőm, az egy­kori öntőmunkás. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents