Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGOS PARTÉRTEKEZLET PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 121. SZÄM Ára: 1,80 forint 1988. MÄJUS 22., VASÁRNAP A TÁRSADALOM KÖZHANGULATÁNAK TÜKREKÉNT Ahol az egység alkotó erő, ott a vita a megújulás eszköze A párt feladatairól, a politikai Intézményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalás vitájával folytatta munkáját szombat reggel 9 órakor a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A tanácskozás szombati munkanapján huszonkilencen szólaltak föl. A küldöttek a vitában elsősorban a párt vezető szerepének érvényesüléséről, a politikai, gazdasági és társadalmi megújulás szükségességéről, a valódi reformok és a demokrácia elodázhatatlanságáról, a politikai intézményrendszer korszerűsítésének módozatairól, valamint a személyi felelősségről beszéltek. A továbbiakban összefoglalót adunk a vitában elhangzottakról. A pártélet beíső gondjaival foglalkozott Sípos Géza. Elöljáróban a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól szólt. Mint mondotta, egy nemzedék nőtt úgy fel, mintha a konfliktus nem lenne az élet része. A reformfolyamatot, meggyorsítását a szocialista társadalom felépítése érdekében a pártnak kell vezetnie, de erre csak akkor lesz képes, ha változtatni tud munkastílusán. A párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. Jó, hogy a párttagok, az alapszervezetek rádöbbentek saját felelősségükre, szerepükre és arra, hogy a megoldásokban ma még alulértékelik lehetőségeiket. Dévainé Seres Erzsébet szintén ezt a gondolatot fejtegette, s különösen nyomatékosan szólt az alapszervezeti munka fontosságáról. A pártértekezletnek ki kell mondania, hogy az alapszervezetek a pártmunka műhelyei, nem pedig „a leosztott feladatok” végrehajtói. Hangsúlyozta: elengedhetetlen a párttagság bevonása a döntések előkészítésébe. Mint rámutatott, a p^rt megújulása a munkahelyi pártalapszerveze- tek helyének, szerepének tisztázása nélkül lehetetlen. Szorgalmazta a pártélet nyitottságát, a tájékoztatás bővítését és ázt, hogy a pártépítésben minél előbb mentesüljön a tagfelvétel gyakorlata a statisztikai szempontoktól. Javasolta: az állásfoglalás-tervezetnek azt a megállapítását, hogy ,,a kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit is” módosítsák úgy, hogy „o kialakult helyzetért a felelősség elsősorban a Központi Bizottságot és a végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit terheli”. Számos, hozzászóló — közöttük Izsák Gyula is — foglalkozott a politika és a gazdaság kapcsolatával. Mint mondotta, jelenlegi gondjaink döntő része éppen a gazdasághoz vezethető vissza és ebből súlyos társadalmi feszültségek is keletkeztek. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, de nem úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az objektív gazdasági töi'vényeket. Éppen ezért a politikának világos, érthető és értelmes programot kell adnia. Ám a párt a közelmúltban túl sokat vállalt fel a társadalmi munkamegosztásból, s ha a részletkérdések meghatározása a politikától indul ki, könnyű kibújni a felelősség alól, mondván, rosszul döntött a politika. Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt alapos vizsgálatot kell végezni: vajon mi lesz-annak a politikai, gazdasági, közhangulati következménye! Ennek a megállapításnak egy másik oldalát elemezte Tímár Judit, amikor a településfejlesztés gondjairól, a falvak népességmegtartó képességéről szólt, amelynek egyik elengedhetetlen feltétele a gazdasági megtartó képesség is. Olyan időszakban, amikor a hatékonyságot tűzzük zászlónkra, nem sok esélye marad a „levetett” technológiával, ráfizetéssel dolgozó kisüzemnek. Szükség van a népesség megtartásához legalább a minimális infrastruktúra kiépítésére. Éppen a kisfalvak oldaláról 'fogalmazta meg azt, amiről az alapszervezeti munka fontossága kapcsán Dévainé Seres Erzsébet beszélt: Szükség van arra, hogy a politikában mindenki egyenrangú fél legyen. Ha a falu érdeke most is csak a városi szűrőn át közvetítődik, akkor félő, hogy a kistelepülések pártalapszervezetei örök végrehajtóknak, számon körteknek érzik csak magukat. A stabilizációs és kibontakozási program megvalósításának azonban a belsőkön kívül számos külső feltétele is van. Ezekről beszélt Szűrös Mátyás. Bevezetőjében hangsúlyozta: a szocializmus a munkásmozgalom egésze, felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva, gyökeresen meg kell újulnia, mert csak így válhat jövőbe mutató alternatívává az emberiség számára. Egy szocialista ország elszigetelten, magára hagyatva nem képes következetes és átfogó reformpolitika folytatására. Nekünk fontos a háttér és a bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nem hogy fékeznék, inkább ösztönzik és segítik törekvéseinket. A nemzetközi politikai helyzetet elemezve azt emelte ki, hogy társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy tehetjük hatékonnyá, ha hazai reformunk és nyitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági, a nemzetközi politikai rendszer egészéhez. Részt kell vennünk a számunkra is kedvező külső feltételek formálásában és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Erről a kérdésről Németh Miklós is szólt. Fontos feladat a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és kölcsönösen fejlődő kapcsolatok fejlesztése, a nyugat-európai gazdasági integrációhoz való kapcsolódásunk elrendezése. A magyar külpolitikai munka elemzése után rátért egy időszerű külpolitikai, ám bel- politikailag is indokolt feladatra: a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődésre. Mint mondotta, a problémát nem mi kerestük magunknak. Számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy pártós állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkra száll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, föllép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megkülönböztetés és a durva be- ' olvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különb- : sen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé vált áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége sgyüttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Jgyanakkor, annak is tudatban vagyunk, hogy az átte- epülés nem oldhatja meg egy kétmilliós közösség gondjait. Vlinden ember természetes jo- ;a, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogul- lasson. Népünk, párttagságunk ízt reméli, hogy ez a feszült- ég a civilizált nemzetközi nor- nák, a lenini nemzetiségi po- itika, a népek, nemzetek önrendelkezése elvének érvénye- lítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. Sipos Géza is — több más felszólalóval együtt — azt hangsúlyozta, hogy a kommunisták várják: a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető előadásban is el- aangzott, miszerint a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése. Ebben kulcskérdés a párt saját tevékenységének megújítása, az, hogy növekedjék a társadalom demokratizálódása, az állam, valamint a társadalmi és tömegszervezetek szerepe. Ezzel a cérdéskörrel foglalkozott Pozs- gay Imre is, aki arról szólt, hogy tudjuk, milyen keveset érnek azok a javaslatok, amelyek mögött szervezett érőiét és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a Zitában az áramlatok küzdelmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ti az új minőségű egységet. Shhez elegendő, ám nélkülöz- netetlen is a mély meggyőző- lés, és annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az ön- ílló gondolkodáshoz. Ahol az sgység alkotó, ott a vita a megújulás eszköze. A tavaszi pártviták és a ;ársadalom megnyilvánulásai tapcsán azonban kiderült,, íogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem i felelősségérzet és a cselek- íökészség is. A fennálló vi- izonyok elutasításában ma már nemcsak a népgazdasá- ;i és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, íanem az a hit is, hogy lehet :zt másképpen is csinálni. A ossz közérzet valódi és álta(Folytatás a 2. oldalon.) A Pest megyei küldöttek egy csoportja az ülésteremben. (A kép felső részén) A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének második napján reggel 9-kor kezdték el a küldöttek a munkát Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöki tisztet Dudla József, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára, Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója, Garaczi Károly, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának művezetője és Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatója töltötte be. Elsőnek Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kapott szót. (Beszédét lapunk 3. oldalán ismertetjük.) A vita következő hozzászólója Tímár Judit, az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának munkatársa volt, majd Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Utána dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára, Dévainé Seres Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője, Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára (beszéde a 2—3. oldalon), Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Izsák Gyula, a bátaszé- ki Búzakalász Tsz elnöke és Sipos Géza, a Magyar Néphadsereg 1. hadtestének- ezredese, a pártbizottság első titkára fejtette ki véleményét. Fölszólalt Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, majd Schmidt Ernő, a szombathelyi Falco Fakombinát vezérigazgatója, őt követte Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára. Szót kapott Gráf József, a szigetvári városi párt- bizottság első titkára, Kovács András filmrendező, Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója.,és Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke is. Részese volt az eszmecserének Pintér Imre. a Tiszai Vegyikombinát pártbizottságának titkára, Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, Prokop Zoltán, a Belügyminisztérium dolgozója, alapszervezeti titkár, Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere (felszólalása a 4. oldalon). A továbbiakban kifejtette véleményét Faragó Mészáros Vilmos, Zsombó Községi Tanácsának elnöke. Husz-^ ti Lászlóné, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosna- ményi gyárának csoportvezetője, Sándor László, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára, Schreiner László, a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézetének főorvosa, Olajos Imre, a kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója, Török Zoltán, a Tungsram zalaegerszegi gyárának művezetője és Baranyai Lőrinc, a Dorogi Szénbányák pártbizottságának titkára. Az országqs pártértekezlet szombaton befejezte a vitát a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről kialakítandó állásfoglalás felett. A napirendi ponthoz a két nap során összesen ötvenen mondták el a tanácskozás plénuma előtt hozzászólásukat. Az országos pártértekezlet vasárnap reggel a vitaösz- szefoglalóval folytatódik. Ez történt
