Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-17 / 116. szám

Brigádközeiben Nemcsak minőségellenőrök Együtt a'brigád Aligha választhatott volna találóbb nevet a DCM labo­ratóriumában dolgozó nők szo­cialista brigádja mint azt, hogy Március 8. Két évtizede tömörültek egy brigádba az akkor pályakezdő fiatal ve­gyésztechnikusok, laborelem­zők és laboránsok. • Hányán vannak a közös­ségben az alapító tagok kö­zül? — kérdezem Físchli Bé­ládé brigádvezetőt. — Húsz év a mi viszo­nyaink között is hosszú idő. A lakásváltoztatás, a jobb ke­reseti lehetőség, sajnos egv esetben a halál is közrejátszott abban, hogy a létszámunk ti­zenegy főre csökkent. Alapító tagok közül ketten vagyunk a brigádban. • Milyen eredményeket sí- került elérniük és hogyan? — A ranglétra minden fo­kát megjártuk. Két alkalom­mal szocialista címet, négy­szer bronz fokozatú brigádér­met, hatszor ezüstérmet, ötször aranyérmet, egyszer a gyár kiváló brigádja megtisztelő cí­met és egy alkalommal vál­lalat kiváló brigádja kitünte­tést vehettünk át. Gazdasági munkánk során a gyári ter­mékek folyamatos gyártáskö­zi és végtermék! minőségel­lenőrzését végezzük. Szívesen veszünk részt a gyári kultúr- bizottság által szervezett TIT- előadásokon, kül- és belpoli­tikai fórumokon, szellemi erőpróbákon. A legutóbbi KRESZ-vetélkedőn az első he­lyet, a művészettörténeti ve­télkedőn pedig a második he­lyet sikerült megszereznünk. • Részt vesznek-e a közélet­ben a brigád tagjai? — Négyen vagyunk válasz­tott tisztségviselők. A gyári pártbizottság tagjaként, szak- szervezeti bizalmiként, a gyá­ri Vöröskereszt csúcsvezető- ségi tagjaként folytatunk köz­életi tevékenységet. 0 A jövőre vonatkozóan milyen terveik vanna? — A múlt évi szocialista munkaversenyben a gyári rangsorban, harmincöt szocia­lista brigád közül a negyedik helyre kerültünk. Ez számunk­ra az arany brigádérem ki­tüntetést jelentette. Ebben az esztendőben is a legjobb gyá­ri brigádok közé szeretnénk kerülni. Tóth Gézáné VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM 1988. MÁJUS 17., KEDD Mozgáskorlátozottak irodalmi pályázata Kultúrfesztiválra készülnek A Magyar Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége egy kis irodában szervezi a rokkantak és testi fogyatékosok életét. Abban találkoztunk dr. Chi- kán Csaba elnökkel, s beszélgetnink arról, mire készül­nek a következő hónapokban. — A közelmúltban Szolno­kon rendeztük meg a mozgás- korlátozottak IV. nemzetközi fotó- és színesdia-pályázatá- nak záró kiállítását, mely ez­úttal a Fotóművészek Nem­zetközi Szövetsége védnöksé­gével jött létre — kezdi az elnök. A katalógus előszavát Sze- bellédy Géza, a Magyar Fotó­művészek Szövetségének fő­titkára írta, s ő is nyitotta meg a tárlatot. „Gyönyörköd­tet a míves munka, az alkotó igényesség. Meglep a témavá­lasztás színessége.1 Nyugalmat árasztó tájképek, szigorú kom- pozíciós rendbe zárt csendéle­tek és arcképek mellett a mozgás, a sebesség élményé­nek nagyszerű fotografikus megfogalmazásaival találko­zom. Mesterségbeli tudás, tar­talmi és formai nyitottság jel­lemzi az alkotókat és jelöli ki Ha sikeres egy vgmk Új mozgóbérforma főállásban Sok mindent hallottam, olvastam már a géemkákrál, végéemkákról, de egy ideje gyakrabban mondják egye­sek, hogy a vgmk inkább nyűg a vállalatnak. Eddig nem ismert konfliktusokat hozott felszínre: személyeskedést, szakmai féltékenységet, irigykedést azokkal szemben, akik jobban keresnek a többieknél, olykor szabálytalan­ságok sorozatáról meséltek az emberek. Csak halkan mondom, hogy többnyire azok kifogásolták egy-egy vgmk létezését, akik kimaradtak abból. Hát eléggé sajnálatos, ha va­lakit csak az érdekel, hogy a másiknak miért van több, s nem azzal foglalkozik, hogy neki miért van kevesebb! Ar­ra is elég ritkán gondolnak a panaszkodók, hogy a vgmk- ban nem annyit, s nem úgy kell ám dolgozni, mint nekik, a kimaradóknak főállásban! A Volánbusz váci üzemigaz­gatóságának műszaki telepén egészen másként látják a dol­gokat a vgmk-val kapcsolat­ban Ugyanis náluk előbb a főállásban kell a maximumot nyújtani ahhoz, hogy valaki kiérdemelte a vgmk-tagságot. Ráadásul az ott dolgozókat az a vád sem érheti, hogy főál­lásban kiadott, személyre sza­bott munkájukat félreteszik, hogy majd a vgmk-ban több pénzért folytassák. A vgmk-ta- gok kivétel nélkül más mun­kát végeznek mint főállásban. Gyakorlott gárdával De kezdjük a legelején. A műszaki telep első vgmk-ja 1983-ban alakult meg tizenöt taggal, majd a második egy évre rá, majdnem ugyanannyi alapítóval. Ma a két vgmk- ban negyvenötén dolgoznak, többségükben szakmunkások, olyanok, akiknek a munkavi­szonya már akkor minimum tíz év körül volt. Az első vgmk ma harminc emberrel működik, mégpedig egy na­gyon stabil gárdával. A má­sodikban már fiatalabbak is vannak, akik előzetesen persze bizonyítottak főállásukban. A két vgmk dolgozói kizáró­lag idegen vállalatok, szövet­kezetek, intézmények autóbu­szait, teherjárműveit javítják. Így például javítják a Honvéd Művészegyüttes, az Ikladi Ipa­ri Műszergyár, a Honvéd SE, valamint a környék termelő- szövetkezeteinek, tanácsainak autóbuszait. Személyre szabott A műszaki telep dolgozói­nak már nem újdonság, hogy például a Nyírlugosi Állami Gazdaságnak kamiont, a Ló­verseny Vállalatnak speciális lószállító járművet javítanak, vagy, hogy az országban má­sodikként vállalták a hidrauli­kus önrakodóval fölszerelt konténerszállító nyerges utánfutók megreparálását. A vgmk tagjai főállásban váltott műszakban 12—16 órát dolgoznak. így van szabad ide­jük hét közben is és hét vé­gén is, amikor a vgmk-ban vállalt feladataikat teljesítik, szigorú, személyre szabott nor­ma szerint. A műszaki telepen javítanak, az ottani felszere­lést használva, amiért termé­szetesen teljesítményarányosan fizetnek. A vgmk évente átlagosan mintegy 3 és fél millió fó­ron t bevételt hoz az üzemigaz­gatóságnak. Azonban nem csak ezért éri meg fenntarta­ni. Ugyanis a vgmk-ban szer­zett tapasztalatokat nagyon jól tudja a vezetés kamatoz­tatni a fő műszakban dolgo­zóknál, például az új mozgó­bérrendszer kialakításában. • Egy éve vezették be az anyagi ösztönzés új módszerét. Az első műhelyben már meg­történt ennek érdekében az átszervezés. Ösztönző marad Tehát a vgmk által kialakí­tott fizetési rendszer szolgál az új bérezés, ösztönzés alapjául a fő műszakban is. És ugye az sem lényegtelen, hogy a vgmk továbbra is ösz­tönző marad vonzerejével, kü­lönösen a fiatalabb, jobban dolgozni képes szakmunkások számára. Aszódi László Antal íme az a hidraulikus önrakodó, amit az országban második­ként vállalt el javítani a kollektíva, a 43-as Állami Építőipari Vállalattól helyüket a fotográfiai életben" — olvasom. Ezekhez a gondolatokhoz szorosan kötődik a MEOSZ vezetőinek szándéka, hogy te­ret adjanak azoknak a sors­társaiknak, akik valamely más művészeti ágban (is) művészi módon fejezik ki magukat. — A MEOSZ osztozik mil­liók azon fölismerésében, hogy bonyolult, számos ve­szélytől terhes világunkban csak akkor őrizhetjük meg emberi arcunkat, ha olyan ér­tékeink, mint az élni akarás, szív és értelem, alkotókészség. tolerancia, megértés, segítő hajlam, barátság, szeretet, együttműködés és béke az em­berek mindennapi cselekvései­ben és minél szélesebb kör­ben felismerhetővé válnak. A mozgássérültek a nap minden percében érezhetik, hogy más­ságuk elválasztja embertársa­iktól őket, jóllehet a külső mögött rejtőzködő értékeik, vágyakozásuk a teljes életre, azonosak — folytatja Chikán doktor. S az a véleményük, hogy a testi fogyatékosságaik miatt hátrányos helyzetben lévő em­berek a társadalomba való harmonikus beilleszkedéséhez, s másakkal való együttélésé­hez a kulcs: ennek az azonos­ságnak a felismerése. Ehhez pedig hozzásegíthetnek a mű­vészi alkotások is. Ezért sze­retnék megrendezni egy év múlva Budapesten a mozgás- sérültek és művészbarátaik nemzetközi kulturális feszti­válját. • Kiket várnak, hívnak az ART ’89-re? — Minden sorstársunkat, akinek életét az alkotás teszi teljesebbé, és a felénk barát­sággal forduló művészeket, akik akár hivatásszerűen, akár amatőrként nyújtanak esztéti­kai élményt festményekkel, grafikákkal, film- és video- produkciókkal, irodalmi alko­tásokkal, vagy előadóművésze­tükkel. S várjuk természete­sen mindazokat az érdeklődő­ket, akik kíváncsiak ránk. 0 Milyen programra készül* nek? — A jövő év május 23. és 28. között tervezzük a feszti­vált, melynek keretében kép­zőművészeti kiállítást, film- és videobemutatót rendezünk, bé- mutatjuk kiadványainkat/ és azokat a folyóiratokat, ame­lyekből megismerhető, hogy az írott sajtó miképpen segíti a fogyatékosok társadalmi részvételét. Meghirdetünk egy irodalmi pályázatot is, s a legsikerültebb alkotásokból irodalmi műsort rendezünk. A magyar kézműves sorstársak munkáiból kiállítást és vásárt tartunk. Ezen kívül lesz két tanácskozás is, mely a testi fo­gyatékosok, rokkantak harmo­nikus társadalmi együttélésé­nek, részvételeinek esélyeivel, illetve azzal foglalkoznak, hogy mi a szerepe a művelt­ségnek, az oktatásnak és az átképzésnek, a testi fogyatéko­sok szociális rehabilitációjá­ban. • Hallhatnánk kicsit rész­letesebben az előbb említett pályázatokról? — Azoknak a hivatásos és amatőr alkotóknak a munkáit várjuk elsősorban, akik egyet­értenek a fesztivál életre hí­vásának gondolatával, és mű­vészi értékű munkáikkal szí­vesen hozzájárulnak e rendez­vény szellemi tartalmának gazdagításához. Pályázni lehet irodalmi művekkel (legfeljebb két szerzői ív terjedelemig), képzőművészeti alkotásokkal, legfeljebb 30 perces időtarta­mú filmekkel, illetve video- műsorokkal. • Díjazzák-e a kiemelkedő munkákat? — Igen, a fesztivál gondo­latát leginkább kifejező mű alkotója 80 ezer forintos fő­díjban részesül, és számos más értékes díjat is odaítél a zsűri. Az irodalmi alkotá­sokból estet rendezünk, és megjelentetünk egy kötetet is, a képzőművészeti munkákat tárlaton mutatjuk be s a fil­mekből és videoműsorokból is rendezünk vetítéseket. Jelent­kezni. a részvételi szándékot bejelenteni legkésőbb július 15-ig lehet, a részletekről ez­után mindenkit személy sze­rint is értesítünk. Címünk: 1133 Budapest, Kárpát utca 60. B. II. Várja a város Divatos és találó kifejezés­sel élve, Vác város egyik leg­neuralgikusabb pontja a Csi­kós József úti aluljáró. Fel­szólalások, kérdések tucatjai hangzanak el a legkülönbö­zőbb fórumokon felújításával kapcsolatban — amelyre pon­tos választ eddig senki sem tudott adni. Konkrétum, természetesen, még most is kevés van — ha lenne, akkor arról e sorok helyén egy hír adna tájékoz­tatást —, ám a biztató jelek már szaporodnak. Biztató a kiviteli terv elkészülte, s biz­tató az, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága az ez évi fejlesztési tartalékból négy­millió forintot szavazott meg a Csikós József úti aluljáró és a Gombási út felújítási mun­káihoz. Mégpedig a megyei pályázatból elnyert nyolcmil­lió forint kiegészítésére . . . Egy város várja a munkála­tok megindulását, de egy vá­ros él majd feszültségben, ha a munka megindul. Hiszen másfél-két évre taksálják a szakemberek azt az időszakot, amely majd gondokat okoz a közlekedésben. A tanács veze­tői tervezik, hogy a felújítás megkezdése előtt, fórumon tá­jékoztatják a lakosságot a várható helyzetről. Tehát, a neurózis majd, egy időre, fokozódik. Bár már ott tartanánk?! Kiubtaláikozó Cukorbetegeknek A korábbi elképzelésekkel el­lentétben nem valamelyik ét­teremben, hanem szokásos he­lyén, a Madách Imre Mű­velődési Központ 34-es termé­ben tartja soron következő találkozóját a cukorbetegek klubja. Május 18-án, szerdán délután fél 3-kor várják az érdeklődőket. Ételkóstoló is lesz! Lapozgató Városunk életéből A Cementipar című újság munkatársa, Bús Ella megír­ta, hogy a DCM-ben is befe­jeződött a pártértekezlet állás­foglalás-tervezetének a vitája. Fordán Tibor, a gyári pártbi­zottság titkára elmondta, hogy a száznyolcvan fős párttagság csoportértekezleteken és .tag­gyűléseken cserélt véleményt, és alakította ki IlfSSpontját. Hol heves érzelemmel páro­sulva, hol megfontolt, higgadt hangon szóltak hozzá a terve­zethez, de mindenki a jobbí­tás szándékával. A cement­óriás kommunistái rendkívül sokat várnak a pártértekez­lettől. A taggyűléseken véle­mény alakult ki az ideológia és a gazdaság viszonyáról, a párt szerepének megítéléséről, a fiatalok társadalmi helyze­téről. Az Esti Hírlap sportoldalán Riskó Géza hosszan elemezte a Váci Izzó NB I-es labdarú­gó-csapatának a helyzetét a 24. forduló után. A váci ti­zenegyre mind jobban odafi­gyelnek a szakemberek, a szurkolók. Első mérkőzésükön olyan mezben léptek pályára, mint újoncok, amelyen fel­tüntették a játékos nevét. Vá- rady Béla a maga 35 esztende­jével példakép lehet bárkinek. Ma is kiváló játékos, híres félelmetes szabadrúgásairól, és az FTC ellen végigjátszotta a 90 percet. Dr. Bánfalvy Sán­dor, a váciak labdarúgó-szak­osztályának az elnöke el­mondta, győzelmes mérkőzé­sek után mennyi pénzt kap­nak a játékosok. Ha megszer­zik a 26 pontot és bent ma­radnak, további premizálás következik. P. R. A pedagógusok is köszöntötték Negyven év a szakmában A meghívás a KIOSZ Pest megyei központjának a székhazába szólt. Ott nyúj­tották át Kaufmann And­rás váci fogtechnikusnak a Kiváló Kisiparos kitüntetés ezüst fokozatát. Rajta kí­vül — a város vonzáskör­zetéből — Számpor József csővári kőműves iparostár­sa a Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerés ezüst fokozatát, Németh Sándor vegyes kisiparos, 25 éves szolgáltató tevékenységéért jubileumi ezüstgyűrűt ka­pott ... A Kossuth utcai barátságos munkahelyen sokan rányitják az ajtót: jó barátok, ismerősök gratulálnak. Távirat, levél is érkezett. Az egyik falrészen oklevelek, emléklapok s más elismerések sorakoznak. Mel­léjük került szépen bekere­tezve a mostani magas szintű elismerés. Kaufmann András negyven éve elmaradhatatlan segítője a fogorvosoknak. Sok ezer embertársának készített új fogsorokat, pótlásokat. Újító­ként is ismerik, állandóan lépést tart mestersége, hiva­tása korszerűsödésével. Tanítómestereként Schwarcz László fogtechnikust említi, aki megtanította erre a fá­radságos, türelmet, jó szemet kívánó mesterségre. A tanítót sorsa a tengerentúlra vezérel­te. Ott, felnőtt fejjel volt szorgalma, ereje, hogy egye­temet végezzen, fogorvos le­gyen. Ősszel hazajön, meghí­vást kapott egy Budapesten rendezendő nemzetközi kong­resszusra. A sikerélmények? Este, ha fáradt is, örömmel vesz kéz­be egy-egy jól sikerült mun­kadarabot. A betegekkel leg­többször nem találkozik köz­vetlenül, de ha megtudják, hogy Kaufmann Andrásnak köszönhetik szép fogsorukat, benyitnak egy hálás köszö- nömre. Már 1948 óta dolgo­zik, megismerték nevét, mun­káját. Az 1959-ben szerzett mesterlevél a még magasabb fokú tevékenységet igazolja. Szeret utazni, fényképezni. Feleségével megfordultak több országban, diapozitívek százait készítették városokról, tájak­ról, emberekről. Tavaly meg­örökítette a müncheni sörfesz­tivált, s az ezerszemélyes sát­rakat, az üvegvitelben versen­gő pincéreket. A pedagógus­klub titkára kérte, hogy mu­tassa be ezeket az érdekes képeket. Magával vitt két eredeti söröskriglit is. Nagy volt a siker, s jólesett, hogy ott is köszöntötték kitüntetése alkalmából. Lelkes társadalmi munkás, iparostársai bizalmából évek óta elnöke a KIOSZ váci szervezetének. Késhegyi Lász­ló titkárral — a váci kisipa­rosok képviseletében — részt vett minap a dabasi KIOSZ- békegyűlésen. Ott is megerő­södött benne, amit külföldi útjain látott: az emberek bé­két, biztonságot óhajtanak. Papp Rezső ISSN 01JÍ-2T5» (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents